62013CJ0103[1]

A Bíróság (első tanács) 2014. november 5-i ítélete. Snezhana Somova kontra Glaven direktor na Stolichno upravlenie "Sotsialno osiguryavane". Az Administrativen sad Sofia-grad (Bulgária) által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem. Előzetes döntéshozatal iránti kérelem - Szociális biztonság - 1408/71/EGK rendelet - 12., 45., 46. és 94. cikk - A nyugellátás nyújtását az öregségi nyugdíjbiztosításba történő járulékfizetés megszakításától mint feltételtől függővé tévő nemzeti szabályozás - A hiányzó biztosítási időszak járulékfizetés ellenében történő megszerzése - Több tagállamban párhuzamosan fennálló biztosítási idők - A biztosítottnak a járulékfizetési és biztosítási idők tartamának halmozódására vonatkozó szabály mellőzésére való lehetősége - A megállapított nyugdíj visszavonása és a túlfizetett összegek visszafizettetése - Kamatfizetési kötelezettség. C-103/13. sz. ügy.

A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (első tanács)

2014. november 5. ( *1 )

"Előzetes döntéshozatal iránti kérelem - Szociális biztonság - 1408/71/EGK rendelet - 12., 45., 46. és 94. cikk - A nyugellátás nyújtását az öregségi nyugdíjbiztosításba történő járulékfizetés megszakításától mint feltételtől függővé tévő nemzeti szabályozás - A hiányzó biztosítási időszak járulékfizetés ellenében történő megszerzése - Több tagállamban párhuzamosan fennálló biztosítási idők - A biztosítottnak a járulékfizetési és biztosítási idők tartamának halmozódására vonatkozó szabály mellőzésére való lehetősége - A megállapított nyugdíj visszavonása és a túlfizetett összegek visszafizettetése - Kamatfizetési kötelezettség"

A C-103/13. sz. ügyben,

az EUMSZ 267. cikk alapján benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem tárgyában, amelyet az Administrativen sad Sofia-grad (Bulgária) a Bírósághoz 2013. március 4-én érkezett, 2013. február 12-i határozatával terjesztett elő az előtte

Snezhana Somova

és

a Glaven direktor na Stolichno upravlenie "Sotsialno osiguryavane"

között folyamatban lévő eljárásban,

A BÍRÓSÁG (első tanács),

tagjai: A. Tizzano tanácselnök, E. Levits, M. Berger (előadó), S. Rodin és F. Biltgen bírák,

főtanácsnok: M. Wathelet,

hivatalvezető: M. Aleksejev tanácsos,

tekintettel az írásbeli szakaszra, és a 2014. január 9-i tárgyalást követően,

figyelembe véve a következők által előterjesztett észrevételeket:

- a bolgár kormány képviseletében E. Petranova és Y. Atanasov, meghatalmazotti minőségben,

- Írország képviseletében E. Creedon, meghatalmazotti minőségben,

- az Európai Bizottság képviseletében M. Kellerbauer, D. Roussanov, V. Kreuschitz és S. Petrova, meghatalmazotti minőségben,

a főtanácsnok indítványának a 2014. március 5-i tárgyaláson történt meghallgatását követően,

meghozta a következő

Ítéletet

1 Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem az EUMSZ 48. cikk első bekezdése a) pontjának, az EUMSZ 49. cikknek, valamint a 2006. december 18-i 1992/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendelettel (HL L 392., 1. o.) módosított, 1996. december 2-i 118/97/EK tanácsi rendelettel (HL 1997. L 28., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 5. fejezet, 3. kötet, 3. o.) módosított és naprakésszé tett, a szociális biztonsági rendszereknek a Közösségen belül mozgó munkavállalókra, önálló vállalkozókra és családtagjaikra történő alkalmazásáról szóló, 1971. június 14-i 1408/71/EGK tanácsi rendelet (a továbbiakban: 1408/71 rendelet) 12. cikke (1) és (2) bekezdésének, 46. cikke (1) és (2) bekezdésének, valamint 94. cikke (2) bekezdésnek értelmezésére vonatkozik.

2 E kérelmet S. Somova és a Glaven director na Stolichno upravlenie "Sotsialno osiguryavane" (a fővárosi "társadalombiztosítási" igazgatóság [a továbbiakban: SUSO] főigazgatója) között az utóbbi által kiadott, a saját jogú öregségi nyugdíjra való jogosultság címén felvett összegek kamatokkal együtt történő visszafizetését a jogosultságot a Kodeks za sotsialnoto osiguryavane (a társadalombiztosításról szóló törvénykönyv, a továbbiakban: KSO) 94. cikkének (1) bekezdésével ellentétes megállapítása miatt elrendelő határozatra vonatkozó jogvitában terjesztették elő.

Jogi háttér

Az uniós szabályozás

3 Az alapügy tényállásának idején hatályos 1408/71 rendeletet hatályon kívül helyezte a szociális biztonsági rendszerek koordinálásáról szóló 2004. április 29-i 883/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletet (HL L 166, 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 5. fejezet, 5. kötet, 72. o.).

4 Az 1408/71 rendeletnek "Az ellátások halmozódásának tilalma" című 12. cikke az (1) bekezdésében így rendelkezik:

"(1) E rendelet nem adhat és nem tarthat fenn ugyanazon kötelező biztosítási idő alatt több, azonos jellegű ellátáshoz való jogosultságot. Ugyanakkor e rendelkezés nem alkalmazható azokra a rokkantsági, öregségi és haláleseti ellátásokra (nyugdíjakra) vagy foglalkozási megbetegedés esetén nyújtott ellátásokra, amelyeket két vagy több tagállam intézményei nyújtanak a 41. cikk, a 43. cikk (2) és (3) bekezdése, a 46., 50. és 51. cikk vagy a 60. cikk (1) bekezdése b) pontja rendelkezéseinek megfelelően.

(2) Ha e rendelet másként nem rendelkezik, egy ellátásnak más szociális ellátásokkal vagy egyéb jövedelmekkel való halmozódása esetén az ellátás csökkentésére, felfüggesztésére vagy visszavonására vonatkozó tagállami szabályok rendelkezései abban az esetben is érvényesíthetők a kedvezményezettel szemben, ha a kérdéses ellátásra való jogosultságot egy másik tagállam szabályai szerint szerezték meg, vagy ha a jövedelem egy másik tagállam területén jelentkezett."

5 Ugyanezen rendelet "Általános rendelkezések az ellátások megállapításáról, ha a munkavállaló vagy önálló vállalkozó két vagy több tagállam jogszabályainak hatálya alá tartozik" címet viselő 44. cikke (1) és (2) bekezdésének szövege a következő:

"(1) Azon munkavállaló vagy túlélő hozzátartozói ellátásra való jogosultságát, aki egy vagy több tagállam jogszabályainak hatálya alá tartozik, e fejezet rendelkezései szerint kell meghatározni.

(2) Ha a 49. cikk másként nem rendelkezik, az érintett személy által benyújtott, ellátás megállapítására irányuló igény feldolgozásánál minden olyan jogszabályt figyelembe kell venni, amelynek a munkavállaló vagy az önálló vállalkozó a hatálya alá tartozott. E szabály alól kivétel, ha az érintett személy kifejezetten kéri olyan öregségi ellátások megállapításának elhalasztását, amelyekre egy vagy több tagállam jogszabályai szerint jogosult lenne."

6 A szóban forgó rendelet "Azon jogszabályok szerint szerzett biztosítási vagy tartózkodási idő figyelembevétele, amely jogszabályok hatálya alá a munkavállaló vagy önálló vállalkozó az ellátásokra való jogosultság megszerzése, fenntartása vagy feléledése tekintetében tartozott" című 45. cikkének (1) bekezdése a következőképpen rendelkezett:

"Ha a tagállam jogszabályai az ellátásokra való jogosultság megszerzését, fenntartását vagy feléledését a (2) vagy (3) bekezdés értelmében különleges rendszernek nem számító rendszer keretében biztosítási vagy tartózkodási idő megszerzésétől teszik függővé, az adott tagállam illetékes intézménye, ha szükséges, figyelembe veszi a más tagállamok jogszabályai szerint szerzett biztosítási vagy tartózkodási időt, akár általános, akár különleges rendszer keretében szerezték azokat, akár munkavállalóként, akár önálló vállalkozóként. E tekintetben ugyanúgy veszi figyelembe ezeket az időszakokat, mintha azt az általa alkalmazott jogszabályok szerint szerezték volna meg."

7 Az említett rendelet "Ellátások megállapítása" című 46. cikke (1) és (2) bekezdésében ekként rendelkezett: "(1) Ha az egyik tagállam jogszabályainak az ellátásokra való jogosultságra vonatkozó feltételei anélkül teljesültek, hogy a 45. cikket vagy a 40. cikk (3) bekezdését alkalmazni kellett volna, a következő szabályokat kell alkalmazni: A IV. melléklet C. része minden érintett tagállamnál felsorolja azokat az eseteket, amikor a két számítás ilyen típusú eredményhez vezet. (2) Ha az egyik tagállam jogszabályainak az ellátásokra való jogosultságra vonatkozó feltételei csak a 45. cikk vagy [helyesen: és/vagy] a 40. cikk (3) bekezdése alkalmazását követően teljesültek, a következő szabályokat kell alkalmazni: [...]"

a) az illetékes intézmény kiszámítja az ellátásnak azt az összegét, amely a következők szerint járna:

i. egyrészről csak az általa alkalmazott jogszabályok rendelkezései szerint;

ii. másrészről a (2) bekezdés szerint;

b) az illetékes intézmény azonban lemondhat az a) pont ii. alpontjával összhangban elvégzendő számításról, ha e számítás eredménye - a kerekített számok használatából eredő különbségektől eltekintve - megegyezik az a) pont i. alpontjával összhangban végzett számítás eredményével, vagy kisebb annál, amennyiben a fenti intézmény nem alkalmaz semmilyen, a 46b. és 46c. cikkben említett halmozódásokat megelőző szabályokat tartalmazó jogszabályt, vagy ha a fent említett intézmény a 46c. cikkben említett halmozódásokat megelőző szabályokat tartalmazó jogszabályt alkalmaz, feltéve hogy az említett jogszabály megállapítja, hogy a különböző típusú ellátásokat egyedül a fenti jogszabály szerint szerzett biztosítási vagy tartózkodási időszakoknak a fenti jogszabályban a teljes ellátásra való jogosultság megszerzéséhez előírt biztosítási vagy tartózkodási időhöz viszonyított aránya alapján veszik figyelembe.

8 Ugyanezen rendeletnek "Az e rendelet hatálya alá tartozó intézmények és személyek közötti viszony" című 84a. cikke az alábbiakat mondta ki:

"(1) Az e rendelet hatálya alá tartozó intézményeknek és személyeknek kölcsönösen tájékoztatniuk kell egymást, és együtt kell működniük e rendelet helyes végrehajtása biztosításának érdekében.

Az intézmények a helyes hivatali magatartás elvének megfelelően ésszerű időn belül válaszolnak minden kérdésre, és ezzel összefüggésben az érintett személyeket ellátják az e rendelet által biztosított jogaik gyakorlásához szükséges bármely információval.

Az érintett személyek a lehető leghamarabb tájékoztatják az illetékes állam és a lakóhely szerinti állam intézményeit a személyi vagy családi helyzetük bármely olyan változásáról, amely érintheti az e rendelet szerinti ellátásokra való jogosultságukat.

(2) Az (1) bekezdésben említett tájékoztatási kötelezettség be nem tartása a nemzeti joggal összhangban arányos intézkedések alkalmazását eredményezheti. Mindazonáltal, ezek az intézkedések hasonlóak a hazai jogban hasonló helyzetekre alkalmazandó intézkedésekkel, és nem teszik lehetetlenné vagy túlzottan nehézzé a gyakorlatban az igénylők e rendelet szerinti jogainak gyakorlását.

(3) E rendelet értelmezése vagy alkalmazása során felmerülő nehézségek esetén, amelyek veszélyeztethetik egy, a rendelet hatálya alá tartozó személy jogait, az illetékes állam, vagy az érintett személy lakóhelye szerinti állam intézménye kapcsolatba lép az érintett tagállam(ok) intézményével (intézményeivel). Ha ésszerű időn belül nem találnak megoldást, az érintett hatóságok az igazgatási bizottsághoz fordulhatnak, hogy avatkozzon be."

9 Az 1408/71 rendelet "Munkavállalókra vonatkozó átmeneti rendelkezések" címet viselő 94. cikkének (2) bekezdése az alábbiakat írta elő:

"1972. október 1-je előtt, illetve a rendeletnek a fenti tagállam területén vagy területének egy részén történő alkalmazását megelőzően egy tagállam jogszabályai szerint szerzett biztosítási vagy adott esetben szolgálati vagy tartózkodási időt figyelembe kell venni az e rendelet rendelkezései szerinti ellátásra való jogosultság meghatározásánál."

10 A IV. melléklet C. része "A rendelet 46. cikke (1) bekezdésének b) pontjában említett esetek, amikor az ellátásoknak a rendelet 46. cikkének (2) bekezdésével összhangban történő kiszámításáról le lehet mondani" címet viselte. A B. "Bulgária" pont az alábbiakra vonatkozott:

"A biztosítási időre járó és öregségi nyugdíjakra, az általános megbetegedés miatti rokkantsági nyugdíjakra, valamint a fent említett nyugdíjakból származó túlélő hozzátartozói nyugdíjakra vonatkozó valamennyi kérelem."

11 Az említett rendeletnek az "Olyan esetek, amikor egy személy egyidejűleg két tagállam jogszabályainak a hatálya alá tartozik" című VII. mellékletének 2. pontja az alábbiak szerint rendelkezett:

"Ha az érintett személy Bulgáriában önálló vállalkozó, és bármely másik tagállamban munkaviszonyban áll."

A bolgár jog

12 A KSO 4. cikkének (3) bekezdése így rendelkezik: "Betegség miatti munkaképtelenség, öregség és halál esetére kötelezően biztosítottak az alábbi személyek: [...] [...]"

5. a nem munkaviszony keretében munkát végző személyek, akiknek az e tevékenységéből származó havi jövedelme a jogszabályok alapján elismert költségek levonását követően eléri vagy meghaladja a minimálbért, amennyiben a tárgyhónapban más jogcímen nem minősülnek biztosítottnak.

6. a nem munkaviszony keretében munkát végző személyek, akik a tárgyhónapban más jogcímen biztosítottnak minősülnek, jövedelmüktől függetlenül.

13 A Konstitutsionen sad (alkotmánybíróság) 2000. június 29-i 5. sz. határozatában az Alkotmánnyal ellentétesnek nyilvánította az önálló vállalkozói tevékenységet folytató nyugdíjasok biztosítási és járulékfizetési kötelezettségét. Ezen önálló vállalkozói tevékenységet folytató nyugdíjasok azonban önkéntesen ellátási jogosultságot szerezhetnek a KSO 4. cikkének (3) bekezdésében felsorolt három kockázat esetére.

14 A KSO-nak "A nyugdíjjogosultság megállapításának időpontja" című 94. cikkének az önálló vállalkozókra alkalmazandó, 2005. december 27. és 2011. december 31. között hatályos (1) bekezdése az alábbiak szerint rendelkezett:

"A nyugdíjat a nyugdíjjogosultság megszerzésének időpontjától, öregségi nyugdíj esetében a biztosítási jogviszony megszűnésétől kell megállapítani, ha a kérelmet a szükséges dokumentumokkal együtt a jogosultság megszerzésétől vagy adott esetben a biztosítási jogviszony megszűnésétől számított hat hónapon belül benyújtották. Ha a dokumentumok benyújtására a jogosultság megszerzésétől, vagy adott esetben a biztosítási jogviszony megszűnésétől számított hat hónapos határidő lejárta után kerül sor, a nyugdíjat a dokumentumok benyújtásának időpontjától kell megállapítani."

15 A biztosítási jogviszonynak a nyugdíjra való jogosultság érdekében való megszüntetésére vonatkozó, a KSO 94. cikkében foglalt kötelezettséget az önálló vállalkozók tekintetében 2012. január 1-jével hatályon kívül helyezték.

16 A KSO "Jogalap nélkül felvett összegek visszatérítése" című 114. cikke (1) bekezdése szerint:

"A biztosítási ellátások címén jogalap nélkül felvett összegeket kamatostul kell a kedvezményezettel visszafizettetni [...]"

17 A KSO átmeneti és záró rendelkezései 9. §-ának (3) és (5) bekezdése az alábbiak szerint rendelkezik:

"(3) Amennyiben az a jelen törvénykönyv más rendelkezése alapján nem minősül biztosítási időnek, a nyugdíjjogosultság szempontjából biztosítási időként kell figyelembe venni azt az időszakot is, amely során, bár az érdekelt elérte a 68. cikk (1) és (2) bekezdésében meghatározott életkort, de a nyugdíjjogosultság megszerzéséhez öt év járulékfizetési időszak hiányzik, ha ezen időszak alatt az érintett biztosítási járulékot fizet, amelynek összegét a kötelező állami biztosítás finanszírozásáról szóló törvényben az önálló vállalkozók számára meghatározott, a járulékok megfizetésének napján érvényes garantált minimálbér alapján kell kiszámítani.

[...]

(5) A (3) bekezdés alapján megszerzett biztosítási idő esetében a nyugdíjjogosultság a társadalombiztosítási járulékok megfizetésének napján vagy a járulékok részletfizetési ütemtervének jóváhagyása napján keletkezik."

Az alapeljárás és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések

18 2007. január 18-án S. Somova öregségi nyugdíj megállapítását kérte, és kijelentette, hogy 1957. január 18-tól 1996. május 31-ig Bulgáriában dolgozott, 1996. június 4. óta pedig nem biztosított. E kérelmet a hatóság 2007. február 6-i határozatában elutasította, mivel S. Somova, aki Bulgáriában összesen 33 év 11 hónap és 17 napon át fizetett járulékot, nem felelt meg a bolgár jog szerinti életkori feltételeknek, és nem rendelkezett a szükséges szolgálati idővel.

19 2007. június 22-én S. Somova a KSO átmeneti és záró rendelkezéseinek akkor hatályos 9. §-a alapján kérte az öregségi nyugdíjra való jogosultságának megállapítását. E cikk alapján az öregségi nyugdíjra való jogosultság keletkezéséhez a hiányzó időszakra, azaz 2 év 6 hónap 17 napra járulékot kellett fizetni. S. Somova kérésére a 2007. július 5-i határozat megállapította számára a hiányzó járulékok részletfizetésének ütemtervét.

20 Ugyanezen a napon S. Somova meghatalmazottként eljáró lánya írásban tanúsította, hogy édesanyja 1996. június 4. óta nem dolgozott, és nem volt biztosított.

21 A 2007. július 11-i határozat S. Somova részére 2007. július 5-től a nyugdíjminimumban meghatározott összegű öregségi nyugdíjat állapított meg. Ezt az összeget többször kiigazították.

22 2011-ben S. Somova az illetékes osztrák társadalombiztosítási szervtől öregségi nyugdíjat igényelt, aminek folyományaként a SUSO 2011. szeptember 20-án megkapta az E 001/AT és az E 205/AT nyomtatványokat. Ezekből kitűnik, hogy S. Somova 1995. októbertől 2000. decemberig, illetve 2001. januártól 2011. júliusig a társadalombiztosításról szóló osztrák szövetségi törvény szerint, az önálló vállalkozókra vonatkozó rendszer keretében volt biztosított. Ezen időszakokban S. Somova Ausztriában mezőgazdasági termelői tevékenységet folytatott.

23 A SUSO ezekből megállapította, hogy 2007. július 5-én, vagyis az öregségi nyugdíj megállapításának időpontjában S. Somova nem szüntette meg a társadalombiztosítási járulék fizetését. A SUSO ez alapján három határozatban hatályon kívül helyezte egyrészt az S. Somova részére öregségi nyugdíjat megállapító határozatot, másrészt az összeg emeléséről szóló határozatokat, és elrendelte az ezen határozatok alapján részére folyósított összegek visszatérítését, a kamatokkal együtt.

24 Az S. Somova által e rendelkezésekkel szemben benyújtott fellebbezést a SUSO 2011. december 2-i határozatával elutasította. Azt állapította meg, hogy az S. Somova meghatalmazottja által adott 2007. július 5-i igazolás nem kizárólag S. Somova bulgáriai társadalombiztosítási jogviszonyának megszakítására vonatkozott, mivel S. Somova az 1408/71 rendelet 84a. cikke értelmében köteles volt tájékoztatni a bolgár társadalombiztosítási szervet arról, hogy biztosított valamely más tagállamban. Ezenkívül e rendelet 44. cikkének (2) bekezdése és 45. cikke értelmében az Ausztriában szerzett biztosítási időt mindazonáltal a KSO átmeneti és záró rendelkezései 9. §-a (3) bekezdésének alkalmazása nélkül kellett volna figyelembe venni.

25 S. Somova álláspontja szerint nem releváns az a tény, hogy a bulgáriai nyugdíjigénylése időpontjában Ausztriában biztosított volt, mivel egy másik tagállam szociális biztonsági rendszerének hatálya alá tartozott.

26 E körülmények között az Administrativen sad Sofia-grad úgy határozott, hogy felfüggeszti az eljárást, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdéseket terjeszti a Bíróság elé:

"1) Úgy kell-e értelmezni az [EUMSZ] 48. cikk (1) bekezdését és az [EUMSZ] 49. cikk (1) és (2) bekezdését az [alapügy tényállására tekintettel], hogy megengedett az [alapügyben szóban forgó, azaz] [a KSO] 94. cikkének (1) bekezdéséhez hasonló olyan tagállami nemzeti rendelkezés, amely a tagállam állampolgára öregségi nyugdíjának megállapításához megköveteli a biztosítási jogviszony megszűnését olyan állampolgár esetében, aki a nyugdíj megállapítása iránti kérelme időpontjában egy másik tagállamban tevékenykedik önálló vállalkozóként, és [az 1408/71] rendelet hatálya alá tartozik?

2) Úgy kell-e értelmezni az EUMSZ 48. cikk (1) bekezdésének a) pontjával összefüggésben értelmezett 1408/71 rendelet 94. cikkének (2) bekezdését, hogy megengedett a biztosítási idők összesítésének szabálya alóli kivétel olyan biztosítási idők tekintetében, amelyeket a rendeletnek a nyugdíj megállapítása iránti kérelem szerinti tagállamban való alkalmazása előtt szereztek egy másik tagállamban, amennyiben a hivatkozott rendelkezés értelmében a biztosított választhat, hogy megadja-e az összesítéshez ezeket az időket, és megítélheti az összesítés szükségességét akkor, ha a nyugdíj megállapítása iránti kérelem szerinti állam joga alapján szerzett idő önmagában nem elegendő a nyugdíjjogosultság megszerzéséhez, és a megfelelő időt csak a biztosítási járulékok befizetésével lehet megszerezni?

Ilyen körülmények között megengedi-e az EUMSZ 48. cikk (1) bekezdésének a) pontja azt, hogy az 1408/71 rendeletnek a biztosítási idők e rendelet alkalmazásának megkezdését követő összesítéséről szóló 46. cikke (2) bekezdése alkalmazásának mellőzése a biztosított mérlegelési mozgásterébe tartozzon oly módon, hogy a másik tagállamban szerzett biztosítási időket nem tünteti fel a nyugdíj megállapítása iránti kérelemben?

3) Úgy kell-e értelmezni az 1408/71 rendelet 12. cikkének (1) bekezdését, hogy az alapján nem megengedett a [KSO] [átmeneti és záró rendelkezései] 9. §-ának (3) bekezdésében előírtak szerint a biztosítási járulékok befizetésével keletkező biztosítási idők elismerése, ha az alapügyben szereplő körülmények között ily módon elismert biztosítási idők egybeesnek a másik tagállam joga szerint szerzett biztosítási időkkel?

4) Úgy kell-e értelmezni az 1408/71 rendelet 12. cikkének (2) bekezdését, hogy egy tagállam megszüntetheti a kifizetéseket, és elrendelheti a nemzeti jog szerint az e tagállam állampolgárának megállapított öregségi nyugdíj valamennyi kifizetésének visszatérítését, ha [az e] rendelet szerinti feltételek csak a nyugdíj megállapításának az időpontjában álltak fenn, és pusztán a nemzeti jogra támaszkodó megfontolásokból (amelyek szerint a nyugdíj megállapításának időpontjában nem szűnt meg az érintett személy biztosítási jogviszonya, anélkül ismerték el a nemzeti jog szerinti biztosítási járulékok befizetésén alapuló biztosítási időt, hogy figyelembe vették volna a nyugdíj nyújtásának az időpontjában egy másik tagállamban szerzett biztosítási időket), ha nem indokolták meg a nyugdíj eltérő összegben történő megállapítását?

Amennyiben megengedett a kifizetett nyugdíj visszafizettetése, akkor az következik-e az egyenértékűség és a tényleges érvényesülés uniós jogi elvéből, hogy akkor is fennáll a kamattartozás, ha a nemzetközi szerződés értelmében megállapított nyugdíj visszafizettetése esetén a tagállam nemzeti joga nem ír elő kamatfizetést?"

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésekről

A kérdések elfogadhatóságáról

27 Írország úgy véli, hogy az előzetes döntéshozatal iránti kérelem elfogadhatatlan azon okból, mivel az alapügy tisztán belső jellegű, és annak megoldásához nem szükséges sem az uniós jog alkalmazása, sem értelmezése. E tekintetben e tagállam véleménye többek között az, hogy az előzetes döntéshozatalra utaló határozat az alapügy ténybeli és jogi körülményeit illetően nem tartalmaz elegendő olyan információt, amely egyértelműen bizonyítaná az uniós jog ezen ügy megoldására gyakorolt esetleges hatását.

28 Ez az érvelés nem fogadható el. Emlékeztetni kell arra ugyanis, hogy a Bíróság ítélkezési gyakorlata szerint az EUM-Szerződésnek a személyek szabad mozgására vonatkozó szabályai, és az azok végrehajtására hozott jogi aktusok nem alkalmazhatók azokra a helyzetekre, amelyekben nincs jelen semmilyen kapcsoló elv valamely az uniós jog által szabályozott helyzettel, és amelynek valamennyi lényeges eleme egyetlen tagállam területére korlátozódik (lásd: Dereci és társai ítélet, C-256/11, EU:C:2011:734, 60. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

29 A jelen ügyben mindenesetre, jóllehet az alapügy lényegében a KSO 94. cikkének (1) bekezdése által előírt azon feltételre vonatkozik, amely az öregségi nyugdíjra való jogosultság megnyílásához megköveteli a társadalombiztosítási jogviszony megszakadását, a vizsgált helyzet nem minősíthető valamely tagállam tisztán belső jellegű helyzetének. S. Somova ugyanis a nyugdíj igénylésének időpontjában önálló vállalkozó volt Ausztriában, ezáltal gyakorolva az EUMSZ 49. cikk alapján a letelepedés szabadságához való jogát.

30 Ezenfelül a kérdést előterjesztő bíróság megállapította, hogy S. Somova bizonyos, az osztrák öregségi nyugdíj-biztosítási rendszerben szerzett biztosítási időszakai egybeesnek a Bulgáriában szerzett hasonló biztosítási időkkel, különösen azzal a 2 éves, 6 hónapos és 17 napos időszakkal, amelyet S. Somova a KSO átmeneti és záró rendelkezései 9. cikkének (3) bekezdése alapján kiegészítő járulék fizetése ellenében szerzett. Márpedig az ilyen helyzetet főszabály szerint az 1408/71 rendelet szabályozza.

31 Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések így elfogadhatók.

Az első kérdésről

32 A kérdést előterjesztő bíróság első kérdésével lényegében arra keres választ, hogy az EUMSZ 48. cikkel és az EUMSZ 49. cikkel ellentétes-e az olyan nemzeti szabályozás, mint a KSO 94. cikkének (1) bekezdése, amely az öregségi nyugdíj megállapításához megköveteli a valamely másik tagállamban folytatott tevékenység alapján teljesítendő társadalombiztosítási járulék fizetésének megszakítását.

A korlátozások fennállásáról

33 Azon kérdést illetően, hogy a munkavállalók vagy önálló vállalkozók szabad mozgása korlátozásának minősül-e az olyan nemzeti szabályozás, mint az alapügybeli, emlékeztetni kell arra, hogy a Bíróság állandó ítélkezési gyakorlatából kitűnik, hogy az 1408/71 rendelet nem alakítja ki a szociális biztonság egységes rendszerét, hanem fenntartja a különböző nemzeti rendszereket, és egyetlen célja e rendszerek összehangolása. Így a tagállamok továbbra is megtartják szociális biztonsági rendszereik kialakítására vonatkozó hatáskörüket (lásd: Salgado González-ítélet, C-282/11, EU:C:2013:86, 35. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

34 Ennélfogva, mivel az Európai Unió szintjén nincs harmonizáció, az egyes tagállamok jogalkotóinak feladata - többek között - az ellátásokra való jogosultság feltételeinek meghatározása (Salgado González-ítélet, EU:C:2013:86, 36. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

35 Ugyanakkor e hatáskörük gyakorlása során a tagállamok kötelesek tiszteletben tartani az uniós jogot, és különösen a Szerződésnek a tagállamok területén való szabad mozgás és tartózkodás minden uniós polgár számára elismert szabadságára vonatkozó rendelkezéseit (Salgado González-ítélet, EU:C:2013:86, 37. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

36 Emlékeztetni kell arra is, hogy a Szerződés személyek szabad mozgására vonatkozó rendelkezései összességének célja, hogy az uniós állampolgárok számára megkönnyítsék bármilyen szakmai tevékenység gyakorlását az unió területén, és azokkal ellentétes minden olyan intézkedés, amely az állampolgárokat hátrányosan érinthetné, amikor egy másik tagállam területén kívánnak gazdasági tevékenységet végezni (lásd különösen: Bosman-ítélet, C-415/93, EU:C:1995:463, 94. pont, valamint ITC-ítélet, C-208/05, EU:C:2007:16, 31. pont és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

37 Ennélfogva az olyan nemzeti rendelkezések, amelyek valamely tagállam állampolgárát megakadályozzák abban, vagy visszatartják attól, hogy szabad mozgáshoz való jogát gyakorolva elhagyja származási országát, e szabadság akadályát képzik, még abban az esetben is, ha azok az érintett munkavállalók állampolgárságától függetlenül alkalmazandók (lásd különösen: Bosman-ítélet, EU:C:1995:463, 96. pont; ITC-ítélet, EU:C:2007:16, 33. pont, valamint Zentralbetriebsrat der gemeinnützigen Salzburger Landeskliniken ítélet, C-514/12, EU:C:2013:799, 30. pont és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

38 Következésképen a Szerződésnek a személyek szabad mozgására vonatkozó rendelkezéseivel ellentétes valamennyi olyan intézkedés, amely - legyen bár állampolgárságra vonatkozó hátrányos megkülönböztetés nélkül alkalmazandó - alkalmas arra, hogy megzavarja vagy kevésbé vonzóvá tegye a Szerződés által biztosított alapvető szabadságoknak az uniós polgárok általi gyakorlását (lásd ebben az értelemben: Gouvernement de la Communauté française és gouvernement wallon ítélet, C-212/06, EU:C:2008:178, 45. pont, valamint Casteels-ítélet, C-379/09, EU:C:2011:131, 22. pont).

39 Ebből következően a bolgár jogalkotó rendelkezik hatáskörrel arra, hogy saját joga alapján határozza meg az öregségi nyugdíj nyújtásának feltételeit, amennyiben az az igénylők állampolgársága szempontjából nem jelent hátrányos megkülönböztetést, és az öregségi nyugdíjra jogosult személyeket nem akadályozza meg abban vagy nem tartja vissza attól, hogy a Szerződés által biztosított alapvető szabadságokkal éljenek.

40 Az alapügyben a KSO 94. cikkének (1) bekezdése megkülönböztetés nélkül alkalmazandó azon munkavállalókra, akik Bulgáriában dolgoztak, és így nem valósít meg hátrányos megkülönböztetést az érintett munkavállalók állampolgársága alapján.

41 Az alapvető szabadságok esetleges megsértését illetően hangsúlyozni kell, hogy e rendelkezés az öregségi nyugdíjra való jogosultság megállapítása érdekében előírja a járulékfizetés formális megszakítását, ami a szakmai tevékenység megszüntetésében ölt testet. A bolgár kormány a tárgyalás során megerősítette, hogy már az egynapos nagyon rövid megszakítás is elegendő e feltétel teljesítéséhez. Ezenkívül a biztosítottat nem fosztották meg attól a jogtól, hogy ilyen tevékenységet gyakoroljon az öregségi nyugdíjjogosultságának megállapítását követően, továbbá halmozhatta az ilyen nyugdíjat és a keresőtevékenységet.

42 Ugyanis a járulékfizetés ilyen megszakítása, bármilyen egyszerű is lehet az a tevékenységét Bulgáriában végző munkavállaló vagy önálló vállalkozó számára, nehéznek vagy akár lehetetlennek bizonyulhat annak a munkavállalónak vagy önálló vállalkozónak a számára, aki valamely más tagállamban munkavállalói vagy önálló vállalkozói tevékenységet folytatva él a mozgás szabadságával vagy a letelepedési szabadsággal. Különösen azon közigazgatási eljárások, amelyeket ez a megszakítás valamely más tagállamban eredményezhet, arra késztethetik, sőt kényszeríthetik az S. Somova helyzetéhez hasonló helyzetben lévő munkavállalkozót vagy önálló vállalkozót, hogy beláthatatlan - a bolgár szabályozás által megkövetelt minimális egy napnál hosszabb - időre megszüntesse szakmai tevékenységét annak érdekében, hogy ezen szabályozás alapján öregségi nyugdíjban részesüljön.

43 Márpedig az ilyen megszakítás megkérdőjelezheti az önálló vállalkozó szakmai tevékenységének folytatását és bizonytalanná teheti szakmai helyzetét, mivel nincs számára biztosíték arra, hogy a megszakítást követően visszatérhet a munkájába, vagy akár hogy új munkát talál.

44 Amint azt a főtanácsnok is kifejtette indítványának 49. pontjában, ugyanezen megszakítás az említett munkavállaló vagy önálló vállalkozó számára még a munkába való visszatérést követően is - például a fizetett szabadság elvesztésén, alacsonyabb besoroláson vagy kevesebb szolgálati időn keresztül - hátrányosan érintheti a díjazását, a karrierjét, valamint annak előmenetelét.

45 Ebből az következik, hogy az olyan nemzeti rendelkezés, mint a KSO 94. cikkének (1) bekezdése alkalmas arra, hogy a bolgár jogszabályok alapján öregségi nyugdíjban részesülő személyeket megakadályozza abban, vagy visszatartsa attól, hogy valamely más tagállamban szakmai tevékenységet folytassanak, ezáltal a szabad mozgás és különösen az EUMSZ 49. cikk szerinti letelepedési szabadság akadályát képezi.

A korlátozás igazolásáról

46 Az alapvető szabadságokat korlátozó intézkedés csak akkor fogadható el, ha az a Szerződéssel összeegyeztethető, jogszerű célt szolgál, és közérdeken alapuló kényszerítő okok igazolják. Szükséges továbbá ilyen esetben azonban, hogy az ilyen intézkedés alkalmazása alkalmas legyen a szóban forgó cél megvalósítására, és ne lépje túl az ezen cél eléréséhez szükséges mértéket (lásd különösen: ITC-ítélet, EU:C:2007:16, 37. pont, valamint Wencel-ítélet, C-589/10, EU:C:2013:303, 70. pont és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

47 Előzetesen ki kell emelni, hogy a bolgár kormány a tárgyalás során megerősítette, hogy a biztosítottnak az öregségi nyugdíjjogosultság megállapítását követően is jogában áll keredőtevékenységet folytatni, továbbá halmozhatja ezen öregségi nyugdíjat és a keresőtevékenységet. Nem áll fenn tehát szükségszerű és közvetlen kapcsolat az ilyen, bolgár jog alapján járó nyugdíj folyósítása és a keresőtevékenység megszüntetése között.

48 Ezen túlmenően a bolgár kormány a tárgyalás során rámutatott, hogy az ilyen tevékenység megszakítására vonatkozó tisztán formális kötelezettség célja ismeretlen, vagy akár nincs is. Ezen kormány még azt is hozzátette, hogy e követelmény értelmetlen és illogikus, ráadásul az annak alapjául szolgáló rendelkezést az önálló vállalkozók tekintetében 2012. január 1-jétől hatályon kívül is helyezték, és Bulgáriában jelenleg vizsgálják e rendelkezés munkavállalók tekintetében történő hatályon kívül helyezésének lehetőségét.

49 Ennélfogva meg kell állapítani, hogy az említett követelményt nem igazolja olyan közérdekű célkitűzés, amelynek megvalósítását az közvetlenül biztosítaná.

50 A fenti megfontolások összességére tekintettel az első kérdésre azt a választ kell adni, hogy az EUMSZ 49. cikkel ellentétes az olyan tagállami szabályozás, mint a KSO 94. cikkének (1) bekezdése, amely az öregségi nyugdíjra való jogosultság megállapításához előzetesen megköveteli a valamely másik tagállamban folytatott tevékenység alapján teljesítendő társadalombiztosítási járulékfizetés megszakítását.

A második kérdésről

51 A kérdést előterjesztő bíróság második kérdésével lényegében arra keres választ, hogy az 1408/71 rendelet 45. cikkét, 46. cikkének (2) bekezdését, valamint 94. cikkének (2) bekezdését úgy kell-e értelmezni, hogy azok kógens jellegűek, vagy úgy, hogy a biztosítottaknak megadják annak lehetőségét, hogy az egyik tagállamban fennálló jogosultságok meghatározása érdekében azt válasszák, hogy ezen rendeletnek az első tagállamban történő alkalmazását megelőzően valamely más tagállamban szerzett biztosítási idők ne kerüljenek figyelembevételre.

52 Először is az 1408/71 rendelet 94. cikkének (2) bekezdését megvizsgálva emlékeztetni kell arra, hogy az előírja, hogy 1972. október 1-je előtt, illetve a rendeletnek e tagállam területén vagy területének egy részén történő alkalmazását megelőzően egy tagállam jogszabályai szerint szerzett biztosítási vagy adott esetben szolgálati vagy tartózkodási időt figyelembe kell venni az említett rendelet rendelkezései szerinti ellátásra való jogosultság meghatározásánál.

53 E rendelkezés kógens jellege világosan következik annak egyértelmű megfogalmazásából, különösen a francia változatban alkalmazott "est prise en considération" (figyelembe kell venni) fordulatból. Ez megállapítható az 1408/71 rendelet egyéb nyelvi változatai alapján is, mivel azok alapján sem vitatható az említett rendelkezés kógens jellege.

54 Az említett rendelet 94. cikke (2) bekezdésének ezen szó szerinti értelmezését támasztja alá a Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata is, amelyből kitűnik, hogy ugyanezen rendeletnek az alkalmazandó jogot meghatározó rendelkezései kollíziós szabályrendszert alkotnak, amelynek zárt jellege azzal a hatással jár, hogy elvonja a nemzeti jogalkotótól azt a lehetőséget, hogy e tárgyban a nemzeti jogszabályok hatályát és alkalmazási feltételeit, az azok hatálya alá eső személyi kört és azon területet maga határozza meg, amelyen belül a nemzeti rendelkezések érvényesülnek (lásd különösen: van Delft és társai ítélet, C-345/09, EU:C:2010:610, 51. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

55 Mivel tehát az 1408/71 rendeletben előírt kollíziós szabályok kötelezőek a tagállamra nézve, már csak ezért sem fogadható el, hogy az e szabályok hatálya alá tartozó biztosítottak akadályozzák ezek érvényesülését, kivonva magukat azok hatálya alól. Az e rendelettel létrehozott kollíziós szabályok rendszerének alkalmazása ugyanis csupán az érintett munkavállaló vagy önálló vállalkozó helyzetétől függ (van Delft és társai ítélet, EU:C:2010:610, 52. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

56 Ilyen összefüggésben a Bíróság a migráns munkavállalókra vonatkozóan már kimondta, hogy sem az EUM-Szerződés, közelebbről annak 45. cikke, sem az 1408/71 rendelet nem teszi lehetővé e munkavállalók számára, hogy előre lemondjanak a többek között ez utóbbi rendelet 28. cikkének (1) bekezdésében létrehozott mechanizmusról (van Delft és társai ítélet, EU:C:2010:610, 53. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

57 Ezenkívül, amikor az 1408/71 rendelet az alkalmazandó jogszabályok tekintetében választási jogosultságot nyit meg a hatálya alá tartozó biztosítottak számára, azt kifejezetten említi (van Delft és társai ítélet, EU:C:2010:610, 54. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

58 Az említett rendelet 94. cikkének (2) bekezdése szintén kógens jellegű. Sem a tagállamok, sem az illetékes hatóságok, sem a hatálya alá tartozó biztosítottak nem térhetnek el tőle.

59 Az ugyanezen rendelet 45. cikkét és 46. cikkének (2) bekezdését illetően szintén meg kell állapítani azok kógens jellegét, mivel szövegük szerint nem nyitnak meg választási jogosultságot az ezen rendelkezések hatálya alá tartozó biztosítottak számára (lásd analógia útján: van Delft és társai ítélet, EU:C:2010:610, 57. pont). Következésképpen a biztosított nem mondhat le azok alkalmazásáról azáltal, hogy az öregségi nyugdíjjogosultságának az egyik állam jogszabályai szerinti megállapítására irányuló kérelmében elmulasztja bejelenteni a valamely más tagállamban szerzett biztosítási időket.

60 Ezt a megállapítást az 1408/71 rendelet 84a. cikkének (1) bekezdése is alátámasztja, amelynek értelmében az e rendelet hatálya alá tartozó intézményeknek és személyeknek kölcsönösen tájékoztatniuk kell egymást, és együtt kell működniük az említett rendelet helyes végrehajtása biztosításának érdekében. E tekintetben az érintett személyek a lehető leghamarabb tájékoztatják az illetékes állam és a lakóhely szerinti állam intézményeit a személyi vagy családi helyzetük bármely olyan változásáról, amely érinti az ugyanezen rendelet szerinti ellátásokra való jogosultságukat.

61 Ebből az következik, hogy - amint az Írország is hangsúlyozta írásbeli észrevételeiben - a szociális biztonsági ellátást igénylő személy nem nyújthat be szakmai múltjára és az általa megszerzett biztosítási időkre vonatkozóan töredékes információkat abból a célból, hogy így anyagi előnyhöz jusson.

62 Következésképpen az 1408/71 rendelet 45. cikkének és 46. cikke (2) bekezdésének kógens jellege nem teszi lehetővé a biztosított számára, hogy elkerülje azt, hogy azon állam illetékes intézménye, amelyben az öregségi nyugdíj iránti igényét benyújtotta, alkalmazza a biztosítási idők összeszámítására és ezen ellátásoknak e rendelet ezen tagállamban történő alkalmazását megelőzően valamely más tagállamban megszerzett biztosítási időkkel arányos tényleges összegének kiszámítására vonatkozó szabályokat.

63 A fenti megfontolások összességéből következően a második kérdésre azt a választ kell adni, hogy az 1408/71 rendelet 45. cikkét, 46. cikkének (2) bekezdését, valamint 94. cikkének (2) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy azok a biztosítottaknak nem adják meg annak lehetőségét, hogy az egyik tagállamban fennálló jogosultságok meghatározása érdekében azt válasszák, hogy az ezen rendelet első tagállamban történő alkalmazását megelőzően valamely más tagállamban szerzett biztosítási idők ne kerüljenek figyelembevételre.

A harmadik kérdésről

64 A kérdést előterjesztő bíróság harmadik kérdésével lényegében azt kívánja megtudni, hogy az 1408/71 rendelet 12. cikkének (1) bekezdését úgy kell-e értelmezni, hogy azzal ellentétes az olyan nemzeti rendelkezés, mint a KSO átmeneti és záró rendelkezései 9. cikkének (3) bekezdése, amennyiben e rendelkezés a hiányzó biztosítási időszakok járulékfizetés ellenében történő megszerzését írja elő, ha - mint az alapügyben - az így megszerzett időszak egybeesik valamely másik tagállam jogszabályai alapján szerzett biztosítási időkkel.

65 E tekintetben a második kérdésre adott válaszból kitűnik, hogy az említett rendelet 45. cikke, 46. cikkének (2) bekezdése és 94. cikkének (2) bekezdése kógens jellegű.

66 Ennélfogva az ugyanezen rendelet 45. cikke alapján az illetékes bolgár hatóságoknak az öregségi nyugdíjnak S. Somova részére a bolgár jogszabályok alapján történő megállapítása során figyelembe kellett volna venniük mind a Bulgáriában, mind az Ausztriában megszerzett biztosítási időket.

67 Amint ugyanis az a Bíróság rendelkezésére álló iratanyagból következik, az S. Somova által Ausztriában megszerzett biztosítási idők elegendőek voltak azon időszakok ellentételezésére, amelyek során S. Somova a bolgár jog értelmében nem volt biztosított. Tekintve, hogy az S. Somova által Bulgáriában és Ausztriában megszerzett biztosítási időknek az 1408/71 rendelet 45. cikke szerinti halmozódása elegendő volt ahhoz, hogy számára a bolgár jogszabályok alapján öregségi nyugdíjjogosultságot biztosítson, a bolgár hatóságoknak nem volt joguk arra, hogy előírják számára a biztosítási időnek a KSO átmeneti és záró rendelkezései 9. cikkének (3) bekezdése szerinti, fizetés ellenében történő megszerzését.

68 Tekintettel a fentiekre, valamint a második kérdésre adott válasz fényében a harmadik kérdésre nem kell a második kérdésre adott választól eltérő választ adni.

A negyedik kérdésről

69 A kérdést előterjesztő bíróság negyedik kérdésével lényegében arra keres választ, hogy az olyan esetben, mint az alapügybeli, az 1408/71 rendelet 12. cikkének (2) bekezdésével ellentétes-e az a tagállami szabályozás, amely lehetővé teszi, hogy e tagállam megszakítsa az öregségi nyugdíj folyósítását és visszatéríttesse a már eszközölt kifizetéseket. Ezenkívül e bíróság azt kívánja megtudni, hogy a visszajáró összeget kamattal növelve kell-e visszatéríttetni az uniós jog szerinti egyenértékűség és a tényleges érvényesülés elvére tekintettel, ha a nemzeti szabályozás nem írja elő, hogy a nemzetközi egyezmény alapján nyújtott nyugdíjat kamattal együtt kell visszafizettetni.

70 Az említett rendelet 12. cikkének (2) bekezdéséből kitűnik, hogy valamely ellátásnak más szociális biztonsági ellátásokkal vagy bármilyen egyéb jövedelemmel való halmozódása esetén az ellátás csökkentésére vonatkozó tagállami jogszabályi kikötések főszabály szerint érvényesíthetők az ezen állam terhére nyújtott ellátás kedvezményezetteivel szemben is.

71 Arra is emlékeztetni kell, hogy a bolgár jog értelmében az öregségi nyugdíj és a keresőtevékenység halmozódhat.

72 Ilyen körülmények között meg kell állapítani, hogy az 1408/71 rendelet 12. cikkének (2) bekezdése nem alkalmazható az alapügyben szóban forgó, szakmai tevékenységből származó jövedelmek és szociális biztonsági ellátások halmozódására.

73 A negyedik kérdésre tehát nem szükséges válaszolni.

A költségekről

74 Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.

A fenti indokok alapján a Bíróság (első tanács) a következőképpen határozott:

1) Az EUMSZ 49. cikkel ellentétes az olyan tagállami szabályozás, mint a Kodeks za sotsialnoto osiguryavane (a társadalombiztosításról szóló törvénykönyv) 94. cikkének (1) bekezdése, amely az öregségi nyugdíjra való jogosultság megállapításához előzetesen megköveteli a valamely másik tagállamban folytatott tevékenység alapján teljesítendő társadalombiztosítási járulékfizetés megszakítását.

2) A 2006. december 18-i 1992/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendelettel módosított, 1996. december 2-i 118/97/EK tanácsi rendelettel módosított és naprakésszé tett, a szociális biztonsági rendszereknek a Közösségen belül mozgó munkavállalókra, önálló vállalkozókra és családtagjaikra történő alkalmazásáról szóló, 1971. június 14-i 1408/71/EGK tanácsi rendelet 45. cikkét, 46. cikkének (2) bekezdését, valamint 94. cikkének (2) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy azok a biztosítottaknak nem adják meg annak lehetőségét, hogy az egyik tagállamban fennálló jogosultságok meghatározása érdekében azt válasszák, hogy ezen rendeletnek az első tagállamban történő alkalmazását megelőzően valamely más tagállamban szerzett biztosítási idők ne kerüljenek figyelembevételre.

Aláírások

( *1 ) Az eljárás nyelve: bolgár.