62009CJ0345[1]

A Bíróság (második tanács) 2010. október 14-i ítélete. J. A. van Delft és társai kontra College voor zorgverzekeringen. Előzetes döntéshozatal iránti kérelem: Centrale Raad van Beroep - Hollandia. Szociális biztonság - 1408/71/EGK rendelet - III. cím, 1. fejezet - 28., 28a. és 33. cikk - 574/72/EGK rendelet - 29. cikk - Személyek szabad mozgása - EUMSZ 21. cikk és EUMSZ 45. cikk - Egészségbiztosítási szolgáltatások - Öregségi nyugdíjban vagy munkanélküli járadékban részesülők - A nyugdíjat vagy járadékot folyósító tagállamtól eltérő tagállamban található lakóhely - Nyilvántartásba vétel elmaradása a lakóhely szerinti tagállamban - Járulékfizetési kötelezettség a folyósító tagállamban - A folyósító tagállam nemzeti szabályozásának módosítása - Az egészségbiztosítás folytonossága - Belföldi és külföldi lakóhelyű személyek közötti eltérő bánásmód. C-345/09. sz. ügy

C-345/09. sz. ügy

J. A. van Delft és társai

kontra

College voor zorgverzekeringen

(a Centrale Raad van Beroep [Hollandia] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)

"Szociális biztonság - 1408/71/EGK rendelet - III. cím, 1. fejezet - 28., 28a. és 33. cikk - 574/72/EGK rendelet - 29. cikk - Személyek szabad mozgása - EUMSZ 21. cikk és EUMSZ 45. cikk - Egészségbiztosítási szolgáltatások - Öregségi nyugdíjban vagy munkaképtelenségi járadékban részesülők - A nyugdíjat vagy járadékot folyósító tagállamtól eltérő tagállamban található lakóhely - Nyilvántartásba vétel elmaradása a lakóhely szerinti tagállamban - Járulékfizetési kötelezettség a folyósító tagállamban - A folyósító tagállam nemzeti szabályozásának módosítása - Az egészségbiztosítás folytonossága - Belföldi és külföldi illetőségű személyek közötti eltérő bánásmód"

Az ítélet összefoglalása

1. A migráns munkavállalók szociális biztonsága - Alkalmazandó jog - A kollíziós szabályok kógens jellege - Egészségbiztosítás - A lakóhely szerinti tagállamtól eltérő tagállam jogi szabályozása szerint járó nyugdíj vagy járadék jogosultjai

(1408/71 tanácsi rendelet, 28. és 28a. cikk, valamint 574/72 tanácsi rendelet, 29. cikk)

2. A migráns munkavállalók szociális biztonsága - Betegségbiztosítás - A lakóhely szerinti tagállamtól eltérő tagállam jogi szabályozása szerint járó nyugdíj vagy járadék jogosultjai

(1408/71 tanácsi rendelet, 28., 28a. és 30. cikk, valamint 574/72 tanácsi rendelet, 29. cikk)

3. Európai uniós polgárság - A tagállamok területén való szabad mozgáshoz és szabad tartózkodáshoz való jog - A migráns állampolgárok szociális biztonsága - A lakóhely szerinti tagállamtól eltérő tagállam jogi szabályozása szerint járó nyugdíj vagy járadék jogosultjai

(EUMSZ 21. cikk; 1408/71 tanácsi rendelet)

1. Az 1992/2006 rendelettel módosított 1408/71 rendeletben előírt kollíziós szabályok kötelezőek a tagállamokra nézve, ezért nem fogadható el, hogy az e szabályok hatálya alá tartozó biztosítottak akadályozzák ezek érvényesülését, kivonva magukat azok hatálya alól. Az 1408/71 rendelettel létrehozott kollíziós szabályok rendszerének alkalmazása ugyanis csupán az érintett munkavállaló helyzetétől függ. Az 1408/71 rendelet 28. és 28a. cikke - megfogalmazása szerint - nem kínál választási lehetőséget az e rendelkezések hatálya alá tarozó, nyugdíjra vagy járadékra jogosultak számára. Következésképpen mivel a valamely tagállam jogszabályai alapján járó nyugdíjra vagy járadékra jogosult az 1408/71 rendelet 28. és 28a. cikkében leírt objektív helyzetben van, az e rendelkezésekben leírt kollíziós szabály alkalmazandó rá, anélkül hogy erről lemondhatna azáltal, hogy nem veteti magát nyilvántartásba a lakóhelye szerinti tagállam illetékes intézményénél, ahogyan azt az 1408/71/EGK rendelet végrehajtására vonatkozó szabályok megállapításáról szóló 574/72 rendelet 29. cikke előírja. Ebből következően az 1408/71 rendelet 28. és 28a. cikke kötelező a hatálya alá tartozó biztosítottak számára.

Az 1408/71/EGK rendelet végrehajtására vonatkozó szabályok megállapításáról szóló 574/72 rendeletben előírt, a lakóhely szerinti tagállam illetékes intézményénél való nyilvántartásba vétel csupán adminisztratív formalitás, amelynek teljesítése ahhoz szükséges, hogy biztosítsa a természetbeni ellátások tényleges nyújtását e tagállamban, az 1408/71 rendelet 28. és 28a. cikke értelmében. E tekintetben az E 121 nyomtatvány kibocsátásával a tagállam illetékes intézménye annak kinyilvánítására szorítkozik, hogy az érintett biztosított e tagállam jogszabályai alapján jogosult volna természetbeni ellátásra, ha ott lakna. Mivel az ilyen nyomtatvány egyszerűen deklaratív jellegű, annak bemutatása valamely tagállam illetékes intézményénél az érintett biztosított nyilvántartásba vétele céljából nem tekinthető az e tagállamban nyújtandó ellátásra való jogosultság létrejötte feltételének.

Ilyen körülmények között, mivel az 1408/71 rendelet 28. és 28a. cikke hatálya alá tartozó nyugdíjra vagy járadékra jogosultak nem mondhatnak le a lakóhelyük szerinti tagállamban a természetbeni ellátáshoz való jogukról azáltal, hogy nem vetetik magukat nyilvántartásba e tagállam illetékes intézményénél, a nyilvántartásba vétel hiánya nem eredményezheti a nyugdíj vagy járadék folyósításáért felelős tagállamban történő járulékfizetés alóli mentesülést, ugyanis e személyek ellátása továbbra is e tagállamot terheli, és e személyek nem vonhatják ki magukat az említett rendelettel létrehozott rendszer alól.

Igaz, a lakóhely szerinti tagállam illetékes intézményénél történő nyilvántartásba vétel hiányában az ilyen biztosított nem részesülhet ténylegesen e tagállamban az említett ellátásokban, így nem okoz semmiféle költséget, amelyet a nyugdíj vagy járadék folyósításáért felelős tagállamnak az 1408/71 rendeletnek az 574/72 rendelet 95. cikkével értelmezett 36. cikke alapján meg kellene térítenie a lakóhely szerinti tagállamnak. Mindazonáltal e körülmény semmilyen mértékben nem érinti az ilyen ellátásokhoz való jog létét, és ebből következően azt a járulékos kötelezettséget, hogy a jogosult fizessen azon tagállam illetékes intézményének, amelynek szabályozása az ilyen jog létét az e tagállam által az 1408/71 rendelet rendelkezései alapján vállalt kockázat ellenértékeként befizetett járulékokra alapozza. Az ellátáshoz való jogosultság okán fennálló járulékfizetési kötelezettség még az említett ellátás tényleges igénybevétele hiányában is a tagállami társadalombiztosítási rendszerekben megjelenő szolidaritási elv része, mivel az ilyen kötelezettség hiánya az érintetteket arra ösztönözné, hogy várjanak a kockázat bekövetkezéséig, és csak akkor járuljanak hozzá a rendszer finanszírozásához.

(vö. 52., 57., 61-65., 72-75. pont)

2. Az 1992/2006 rendelettel módosított 1408/71 rendelet 28., 28a. és 33. cikkét a 311/2007/EK bizottsági rendelettel módosított, az 1408/71/EGK rendelet végrehajtására vonatkozó szabályok megállapításáról szóló 574/72 rendelet 29. cikkével összefüggésben úgy kell értelmezni, hogy azokkal nem ellentétes az olyan tagállami szabályozás, amely előírja, hogy az e tagállam jogszabályai alapján nyugdíjra vagy járadékra jogosultak, akik más tagállamban rendelkeznek lakóhellyel, amelyben az említett 28. és 28a. cikk alapján jogosultak az e tagállam illetékes intézménye által nyújtott természetbeni egészségügyi ellátásra, kötelesek az említett nyugdíj vagy járadék után levonás formájában járulékot fizetni, még akkor is, ha nem vetették magukat nyilvántartásba a lakóhelyük szerinti tagállam illetékes intézményénél.

(vö. 80. pont és a rendelkező rész 1. pontja)

3. Az EUMSZ 21. cikket úgy kell értelmezni, hogy azzal nem ellentétes az olyan tagállami szabályozás, amely előírja, hogy az e tagállam jogszabályai alapján nyugdíjra vagy járadékra jogosultak, akik valamely más tagállamban rendelkeznek lakóhellyel, amelyben az 1408/71 rendelet 28. és 28a. cikke alapján jogosultak az e tagállam illetékes intézménye által nyújtott természetbeni egészségügyi ellátásra, kötelesek az említett nyugdíj vagy járadék után levonás formájában járulékot fizetni, még akkor is, ha nem vetették magukat nyilvántartásba a lakóhelyük szerinti tagállam illetékes intézményénél.

Ezzel szemben az EUMSZ 21. cikket úgy kell értelmezni, hogy azzal ellentétes az ilyen nemzeti szabályozás, amennyiben a külföldi és belföldi lakóhelyű személyek között indokolatlanul eltérő bánásmódot ír elő, vagy arra vezet - aminek megvizsgálása a kérdést előterjesztő bíróság feladata - az e szabályozás hatálybalépése előtt kötött egészségbiztosítási szerződésekben biztosított átfogó védelem folytonossága tekintetében.

(vö. 130-131. pont és a rendelkező rész 2. pontja)

A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (második tanács)

2010. október 14.(*)

"Szociális biztonság - 1408/71/EGK rendelet - III. cím, 1. fejezet - 28., 28a. és 33. cikk - 574/72/EGK rendelet - 29. cikk - Személyek szabad mozgása - EUMSZ 21. cikk és EUMSZ 45. cikk - Egészségbiztosítási szolgáltatások - Öregségi nyugdíjban vagy munkaképtelenségi járadékban részesülők - A nyugdíjat vagy járadékot folyósító tagállamtól eltérő tagállamban található lakóhely - Nyilvántartásba vétel elmaradása a lakóhely szerinti tagállamban - Járulékfizetési kötelezettség a folyósító tagállamban - A folyósító tagállam nemzeti szabályozásának módosítása - Az egészségbiztosítás folytonossága - Belföldi és külföldi illetőségű személyek közötti eltérő bánásmód"

A C-345/09. sz. ügyben,

az EK 234. cikk alapján benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem tárgyában, amelyet a Centrale Raad van Beroep (Hollandia) a Bírósághoz 2009. augusztus 27-én érkezett, 2009. augusztus 26-i határozatával az előtte

J. A. van Delft,

J. C. Ramaer,

J. M. van Willigen,

J. F. van der Nat,

C. M. Janssen,

O. Fokkens

és

a College voor zorgverzekeringen

között folyamatban lévő eljárásban,

A BÍRÓSÁG (második tanács),

tagjai: J. N. Cunha Rodrigues tanácselnök, A. Rosas, U. Lőhmus, A. Ó Caoimh (előadó) és A. Arabadjiev bírák,

főtanácsnok: N. Jääskinen,

hivatalvezető: M. Ferreira főtanácsos,

tekintettel az írásbeli szakaszra és a 2010. május 20-i tárgyalásra,

figyelembe véve a következők által előterjesztett észrevételeket:

- J. A. van Delft és J. M. van Willigen képviseletében E. Pijnacker Hordijk advocaat,

- C. M. Janssen képviseletében H. Frantzen és H. Ebbink advocaten,

- O. Fokkens, saját maga képviseletében;

- a College voor zorgverzekeringen képviseletében M. van Dijen és R. G. van der Wissel, meghatalmazotti minőségben,

- a holland kormány képviseletében C. Wissels és J. Langer, meghatalmazotti minőségben,

- a cseh kormány képviseletében M. Smolek és D. Hadroušek, meghatalmazotti minőségben,

- a francia kormány képviseletében G. de Bergues és A. Czubinski, meghatalmazotti minőségben,

- a finn kormány képviseletében A. Guimaraes-Purokoski, meghatalmazotti minőségben,

- az Európai Bizottság képviseletében V. Kreuschitz és M. van Beek, meghatalmazotti minőségben,

a főtanácsnok indítványának a 2010. július 15-i tárgyaláson történt meghallgatását követően,

meghozta a következő

Ítéletet

1 Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem a 2006. december 18-i 1992/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendelettel (HL L 392., 1. o.) módosított, a szociális biztonsági rendszereknek a Közösségen belül mozgó munkavállalókra, önálló vállalkozókra és családtagjaikra történő alkalmazásáról szóló, 1971. június 14-i 1408/71/EGK tanácsi rendelet (HL L 149., 2. o. ; magyar nyelvű különkiadás 5. fejezet, 1. kötet, 35. o.) (a továbbiakban 1408/71 rendelet) 28., 28a. és 33. cikkének, valamint VI. melléklete R. része (1) bekezdése a) és b) pontjának, a 2007. március 19-i 311/2007/EK bizottsági rendelettel (HL L 82., 6. o.) módosított, a szociális biztonsági rendszereknek a Közösségen belül mozgó munkavállalókra és családtagjaikra történő alkalmazásáról szóló 1408/71/EGK rendelet végrehajtására vonatkozó szabályok megállapításáról szóló, 1972. március 21-i 574/72/EGK tanácsi rendelet (HL L 74., 1. o. ; magyar nyelvű különkiadás 5. fejezet, 1. kötet, 83. o.) (a továbbiakban: 574/72 rendelet) 29. cikkének, valamint az EUMSZ 21. cikknek és az EUMSZ 45. cikknek az értelmezésére vonatkozik.

2 E kérelmet a J. A. van Delft, J. C. Ramaer, J. M. van Willigen, J. F. van der Nat, C. M. Janssen és O. Fokkens (a továbbiakban együtt: az alapeljárás felperesei) és a College van zorgverzekeringen (egészségbiztosítási testület, a továbbiakban: CVZ) között a Hollandiában kötelező törvényi egészségbiztosítási rendszerbe befizetendő járulékokra vonatkozó jogvitában terjesztették elő.

Jogi háttér

Az uniós szabályozás

3 Az 1408/71 rendelet 13. cikke, amely "Az alkalmazandó jogszabályok meghatározása" című II. cím alá tartozik, kimondja:

"Általános szabályok

(1) A 14c. cikkre és a 14f. cikkre is figyelemmel, a rendelet hatálya alá tartozó személyekre csak egy tagállam jogszabályai alkalmazandóak. E jogszabályokat e cím rendelkezései szerint kell meghatározni."

(2) A 14-17. cikk rendelkezéseire is figyelemmel:

[...]

f) az a személy, akire az egyik tagállam jogszabályai már nem alkalmazhatóak és egy másik tagállam jogszabályai sem alkalmazandók rá az előző pontokban megállapított szabályok egyikével összhangban vagy a 14-17. cikkekben megállapított kivételeknek vagy különös rendelkezéseknek megfelelően, azon tagállam jogszabályainak a hatálya alá tartozik, amelyiknek a területén lakóhellyel rendelkezik, kizárólag azon tagállam jogszabályi rendelkezéseivel összhangban."

4 Az 1408/71 rendelet II. címének 17a. cikke, amely "Az egy vagy több tagállam jogszabályai szerint járó nyugdíjban részesülőkre vonatkozó különleges szabályok" címet viseli, a következőképpen fogalmaz:

"Az egyik tagállam jogszabályai szerint járó nyugdíjban vagy több tagállam jogszabályai szerinti nyugdíjakban részesülő, egy másik tagállam területén lakóhellyel rendelkező személy saját kérésére mentesíthető az utóbbi állam jogszabályai alól, feltéve hogy nem valamilyen kereső tevékenység folytatása miatt vonatkoznak rá ezek a jogszabályok."

5 Az 1408/71 rendelet III. címe tartalmazza a 4. cikk (1) bekezdés alapján a rendelet hatálya alá tartozó "ellátások egyes csoportjaira vonatkozó különös rendelkezéseket". Az említett rendelet III. címének 1. fejezete vonatkozik a betegség és anyaság esetén járó ellátásokra.

6 Az említett 1. fejezet "Nyugdíjasok és családtagjaik" című 5. szakasza tartalmazza az 1408/71 rendelet "Egy vagy több tagállam jogszabályai szerint fizetendő nyugdíjak, amikor a lakóhely szerinti országban nem áll fenn természetbeni ellátásra való jogosultság" című 28. cikkét, amely előírja:

"(1) Az a nyugdíjas, aki egy, két vagy több tagállam jogszabályai szerint nyugdíjra jogosult, de aki a lakóhelye szerinti tagállamban nem jogosult ellátásokra, mégis részesül - mind ő, mind családtagjai - ezekben az ellátásokban, amennyiben - szükség esetén a 18. cikk és a VI. melléklet rendelkezéseinek figyelembevételével - azokra jogosult lenne a nyugdíj tekintetében illetékes tagállam vagy tagállamok egyikének jogszabályai szerint, ha lakóhelye azon állam területén lenne. Az ellátásokat a következő feltételekkel nyújtják:

a) a természetbeni ellátásokat a lakóhely szerinti tagállam intézménye nyújtja a (2) bekezdésben említett intézmény nevében, mintha az érintett személy a lakóhelye szerinti tagállam jogszabályai szerint nyugdíjas lenne[,] és ellátásra lenne jogosult;

[...]

(2) Az (1) bekezdésben említett esetekben a természetbeni ellátások költségeit az alábbi szabályoknak megfelelően meghatározott intézmény viseli:

a) ha a nyugdíjas egyetlen tagállam jogszabályai szerint jogosult az említett ellátásokra, a költséget e tagállam illetékes intézménye viseli;

[...]".

7 Az 1408/71 rendelet ugyanezen szakaszának "Egy vagy több, a lakóhely szerinti országon kívüli tagállam jogszabályai szerint fizetendő nyugdíj, amikor a lakóhely szerinti országban ellátásra való jogosultság áll fenn" címet viselő 28a. cikke előírja:

"Ha egy, két vagy több tagállam jogszabályai szerint nyugdíjra jogosult nyugdíjas olyan tagállam területén rendelkezik lakóhellyel, amely tagállam jogszabályai szerint a természetbeni ellátásokhoz való jogosultság nem függ biztosítási vagy szolgálati feltételektől, és ahol nyugdíjat nem folyósítanak, a neki és családtagjainak nyújtott természetbeni ellátások költségeit a nyugdíjjal kapcsolatban illetékes tagállamok egyikének a 28. cikk (2) bekezdésében meghatározott intézménye viseli annyiban, amennyiben az érintett nyugdíjas és családtagjai ilyen ellátásokra jogosultak lettek volna az említett illetékes intézmény által alkalmazott jogszabályok szerint, ha abban a tagállamban rendelkeznének lakóhellyel, amelyben az intézmény található."

8 Az 1408/71 rendelet 33. cikkének (1) bekezdésében foglaltak értelmében, amit szintén az említett rendelet III. címe 1. fejezetének 5. szakasza tartalmaz, és amely a "Nyugdíjasok által fizetendő járulékok" címet viseli:

"(1) A nyugdíj folyósításáért felelős tagállami intézmény, amely a betegségi és anyasági járulékok tekintetében a nyugdíjból levonásokat előíró jogszabályokat alkalmaz, jogosult az általa folyósítandó nyugdíjból az érintett jogszabályoknak megfelelően kiszámított összeget levonni, amennyiben a 27., 28., 28a., 31. és 32. cikk szerinti ellátások költségeit az említett tagállam valamely intézménye viseli.

(2) Ha a 28a. cikkben említett esetekben a nyugdíjas a betegségbiztosítási és anyasági ellátásokban való részesülés céljából a lakóhelye szerinti tagállam jogszabályai szerint az ottlakásából következően járulékok megfizetésére vagy hasonló kifizetések teljesítésére köteles, ezeket a járulékokat nem kell megfizetnie."

9 Az 1408/71 rendelet 36. cikkének (1) bekezdése alapján a rendelet 28., 28a. és 33. cikke rendelkezéseinek megfelelően egy tagállam intézménye által egy másik tagállam intézménye nevében nyújtott természetbeni ellátások teljes összegét meg kell téríteni.

10 Az 1408/71 rendelet VI. melléklete R. része 1. pontjának a)-c) alpontja a következőképpen fogalmaz:

"1. Egészségbiztosítás

a) A természetbeni ellátásokra való jogosultság tekintetében, a holland jogszabályok értelmében e rendelet III. címe 1. és 4. fejezetének alkalmazásában a természetbeni ellátásokra jogosult személyek azok, akik:

i. a Zorgverzekeringswet (az egészségbiztosításról szóló törvény) 2. cikke értelmében kötelesek biztosítást kötni valamelyik egészségbiztosítónál,

és

ii. ha nem tartoznak az i. alpont alá, úgy azok, akiknek lakóhelye másik tagállamban van, és e rendelet értelmében a holland állam költségeinek terhére a lakóhelyük szerinti tagállamukban egészségügyi ellátás igénybevételére jogosultak.

b) Az a) pont i. alpontjában meghatározott személyek a Zorgverzekeringswet (az egészségbiztosításról szóló törvény) rendelkezéseinek értelmében valamely egészségbiztosítónál kötelesek biztosítást kötni, míg az a) pont ii. alpontjában szereplő személyeket a College voor zorgverzekeringen (egészségbiztosítási testület) veszi nyilvántartásba.

c) A Zorgverzekeringswet (az egészségbiztosításról szóló törvény) rendelkezései és a járulékfizetési kötelezettséggel kapcsolatos Algemene wet bijzondere ziektekosten (különleges egészségügyi kiadások térítésének általános biztosításáról szóló törvény) az a) pontban említett személyekre és családtagjaikra vonatkozik. A családtagok tekintetében a járulékokat az egészségügyi ellátásra jogosult személytől kell levonni."

11 Az 1408/71 rendelet végrehajtására vonatkozó szabályok megállapításáról szóló 574/72 rendelet "Természetbeni ellátások olyan nyugdíjasoknak és családtagjaiknak, akik nem abban a tagállamban rendelkeznek lakóhellyel, amelynek jogszabályai szerint nyugdíjban részesülnek és ellátásokra jogosultak" című 29. cikke előírja:

"(1) Ahhoz, hogy egy nyugdíjas, valamint annak családtagjai a rendelet 28. cikkének (1) bekezdése és 28a. cikke szerint természetbeni ellátásokban részesülhessenek a nyugdíjas lakóhelye szerinti tagállam területén, olyan igazolás benyújtásával kell nyilvántartásba vétetniük magukat a lakóhelyük szerinti intézménynél, amely igazolja, hogy a nyugdíjas saját maga, illetve családtagjai után jogosult az említett ellátásokra azon jogszabályok szerint, amelyek szerint nyugdíj fizetendő.

(2) Amint a nyugdíjas eleget tesz az ezen ellátásokra való jogosultság megszerzésével kapcsolatos feltételeknek, ezt az igazolást a nyugdíjas kérelmére a nyugdíj folyósításáért felelős intézmény, vagy a felelős intézmények valamelyike, illetve, szükség esetén, az az intézmény állítja ki, amelyik jogosult a természetbeni ellátásokra való jogosultság megállapítására. Ha a nyugdíjas nem nyújtja be az igazolást, akkor azt a lakóhelye szerinti intézmény szerzi be a nyugdíj folyósításáért felelős intézménytől vagy a felelős intézmények valamelyikétől, illetve, szükség esetén, attól az intézménytől, amelyik jogosult ezen igazolások kiállítására. Mialatt a lakóhely szerinti intézmény ezen igazolás beérkezésére vár, az elfogadott igazoló okmányok figyelembevételével ideiglenesen nyilvántartásba veheti a nyugdíjast és annak családtagjait. E nyilvántartásba vétel a természetbeni ellátások kifizetéséért felelős intézményt csak akkor kötelezi, ha ez az utóbbi intézmény kiállította az (1) bekezdésben előírt igazolást."

12 Az említett rendelet 95. cikke kimondja, hogy az 1408/71 rendelet 28. cikke és 28a. cikke szerint biztosított természetbeni ellátások összegét az illetékes intézmények olyan átalány alapján térítik meg azoknak az intézményeknek, amelyek az említett ellátásokat biztosították, amely a lehető leginkább megközelíti a ténylegesen felmerült kiadásokat, és amelynek meghatározásának módját e rendelkezés tartalmazza.

13 Ahogy az Európai Közösségek migráns munkavállalók szociális biztonságával foglalkozó igazgatási bizottsága 2005. március 17-i, 202. számú határozatával (HL 2006. L 77., 1. o.) módosított, az Európai Közösségek migráns munkavállalók szociális biztonságával foglalkozó igazgatási bizottságának az 1408/71/EGK és az 574/72/EGK tanácsi rendelet alkalmazásához szükséges formanyomtatványokról (E 001, E 103-E 127) szóló 1993. október 13-i, 153. számú határozatából következik, az E 121 nyomtatvány a nyugdíjasnak és családtagjainak a lakóhely szerinti intézménynél a 1408/71 rendelet 28. cikkének és a 574/72 rendelet 29. cikkének megfelelően történő nyilvántartásba vételhez szükséges igazolásnak minősül.

A nemzeti szabályozás

14 A Ziekenfondswet (egészségbiztosítási pénztárakról szóló törvény, a továbbiakban: ZFW) 2006. január 1-je előtt kötelező egészségügyi biztosítási rendszert írt elő azon munkavállalók részére, akiknek a jövedelme nem ért el egy bizonyos küszöböt.

15 Ez a kötelező törvényi rendszer bizonyos feltételek mellett a Holland Királyságon kívüli más tagállamban lakóhellyel rendelkező azon személyekre is alkalmazható volt, akik az Algemeen Ouderdomswet (az általános öregségi biztosításról szóló törvény, a továbbiakban: AOW) alapján nyugdíjra, vagy a Wet op de arbeidsongeschiktheidsverzekering (a keresőképtelenség elleni biztosításról szóló törvény, a továbbiakban: WAO) alapján járadékra voltak jogosultak.

16 Azon személyeknek, akik nem tartoztak e szabályozás hatálya alá, szerződést kellett kötniük egy magán biztosítóintézménnyel egészségügyi kiadásaik fedezetére.

17 A 2006. január 1-jén hatályba lépett Ziekenfondswet (egészségbiztosítási pénztárakról szóló törvény, a továbbiakban: ZFW) kötelező törvényi egészségbiztosítási rendszert vezetett be minden Hollandiában lakóhellyel rendelkező vagy ott munkát vállaló személyre vonatkozóan.

18 Az említett törvény 69. cikkének 2008. augusztus 1-jén hatályos változata a következőképpen fogalmaz:

"(1) Azoknak a külföldön lakóhellyel rendelkező személyeknek, akik az Európai Közösségek Tanácsának rendelete, vagy az Európai Gazdasági Térségről szóló Megállapodás szerinti megfelelő rendelet vagy a szociális biztonságról szóló valamely egyezmény alapján betegség esetén a lakóhelyük szerinti egészségbiztosítási szabályozás szerint jogosultak egészségügyi ellátásra vagy költségtérítésre, amennyiben jelen törvény alapján kötelező biztosítás hatálya alá tartoznak, be kell jelentkezniük a [CVZ]-nél.

(2) Az (1) bekezdés szerinti személyeknek miniszteri rendeletben megállapított járulékot kell fizetniük, amelynek a miniszteri rendelettel meghatározott részét a Wet op de zorgtoeslag (az egészségbiztosítási járulékról szóló törvény) alkalmazásában egészségbiztosítási járuléknak kell tekinteni.

(3) Amennyiben az (1) bekezdésben hivatkozott jogosultság keletkezését követő négy hónapon belül nem történik meg a bejelentkezés, a [CVZ] a bejelentkezésre kötelezett személyekkel szemben a (2) bekezdés szerinti járuléknak a miniszteri rendelettel meghatározott része 130%-ának megfelelő nagyságú pénzbüntetést szab ki a jogosultság keletkezésének napjától a bejelentkezés napjáig tartó, legfeljebb ötéves időszakra.

(4) A [CVZ] hatáskörébe tartozik az (1) bekezdésből és az ott hivatkozott nemzetközi szabályozásokból fakadó igazgatás ellátása, valamint a (2) bekezdés szerinti járulékok megállapításával és beszedésével kapcsolatos döntéshozatal."

19 A Regeling zorgverzekering (az egészségbiztosításról szóló rendelet) 6.3.1. cikkének (1) bekezdése és 6.3.2. cikkének (1) bekezdése szerint:

"Az egy személyre eső, a (ZVW) 69. cikkének (1) bekezdése szerinti járulékot úgy kell kiszámolni, hogy a járulékalap összegét meg kell szorozni azzal a számmal, amely az érintett személy lakóhelye szerinti tagállam szociális egészségbiztosítása terhére eső, egy személyre vonatkozó egészségügyi ellátás átlagos kiadásainak és Hollandia egészségbiztosítása terhére eső, egy személyre vonatkozó egészségügyi ellátás átlagos kiadásainak az arányából adódik.

[...]

A 6.3.1. cikk szerinti járulékot a [ZVW] 69. cikkének (1) bekezdésében hivatkozott, nyugdíjra jogosult személy és családtagjai esetében a nyugdíjat folyósító intézmény levonja ebből a nyugdíjból, és átutalja a Zorgverzekeringsfonds részére."

20 Az Invoerings- en aanpassingswet Zorgverzekeringswet (egészségbiztosításról szóló törvény bevezetéséről és alkalmazásáról szóló törvény, a továbbiakban: IZVW) 2.5.2. cikkének (2) bekezdése előírja:

"Az orvosi egészségügyi ellátás biztosításáról vagy annak költségeiről szóló szerződés, amelyet olyan, külföldön lakóhellyel rendelkező biztosítottal kötöttek, aki az Európai Közösségek Tanácsának rendelete vagy az EGT-Megállapodás szerinti megfelelő rendelet, vagy a szociális biztonságról szóló valamely egyezmény alapján a lakóhelye szerinti egészségbiztosítási szabályozás szerint jogosult egészségügyi ellátásra vagy költségtérítésre, 2006. január 1-jei hatállyal megszűnik, amennyiben a szerződésből olyan jogosultságok erednek, amelyek megegyeznek az ezen időponttól kezdődően az érintett személy részére ilyen rendelettel vagy egyezménnyel biztosított jogosultságokkal, amennyiben a biztosított személy 2006. május 1-je előtt teljesíti a [ZVW] 69. cikke szerinti, a [CVZ] előtti bejelentkezési kötelezettségét."

Az alapeljárás és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések

21 Az alapeljárás felperesei, valamennyien holland állampolgárok, akik nem a Holland Királyságban, hanem más tagállamokban - így Belgiumban, Spanyolországban, Franciaországban és Máltán - rendelkeznek lakóhellyel, és akik vagy az AOW alapján nyugdíjra, vagy a WAO alapján munkaképtelenségi járadékra jogosultak.

22 Mivel 2006. január 1-je előtt a ZFW által előírt kötelező törvényi egészségbiztosítási rendszerek alapján nem voltak biztosítva, a betegség kockázatának fedezése érdekében egészségbiztosítási szerződéseket kötöttek az esettől függően hollandiai, illetve más tagállambeli magán biztosítóintézményekkel.

23 A ZVW 2006. január 1-jei hatálybalépését követően a CVZ úgy vélte, hogy mivel az alapeljárás felperesei a ZVW-ben előírt kötelező törvényi egészségbiztosítási rendszer alá tartoztak volna, ha Hollandiában lakóhellyel rendelkeztek volna, ezentúl a 1408/71 rendelet 28. és 28a. cikkének megfelelően joguk van a természetbeni ellátásokra a lakóhelyük szerinti államban a nyugdíjukat folyósító állam, vagyis a Holland Királyság költségére. Annak érdekében, hogy az alapeljárás felperesei nyilvántartásba vetethessék magukat egy, a lakóhelyük szerinti tagállamban található egészségbiztosítási pénztárnál, a CVZ mindegyiküknek továbbította az E 121 nyomtatványt. J. C. Ramaer J. F. van der Nat és O. Fokkens nyilvántartásba vetette magát, ez utóbbi "feltételesen". Ezzel szemben J. A. van Delft, J. M. van Willigen és C. M. Janssen megtagadta a nyilvántartásba vételt.

24 2006. január 1-jétől az IZVW rendelkezései alapján, a törvény erejénél fogva megszűnt az alapeljárás azon felpereseinek a szerződése, akik hollandiai székhelyű intézménnyel kötöttek magánbiztosítási szerződést. Ezzel szemben azok szerződéseit, akik más tagállambeli intézménnyel kötöttek ilyen szerződést, fenntartották.

25 2006, illetve 2007 folyamán az alapeljárás felpereseinek kiutalt nyugdíjakból vagy járadékokból előzetesen levontak bizonyos összeget a ZVW 69. cikkében előírt járulék összegének fedezete céljából, a törvény által létrehozott kötelező törvényi egészségbiztosítási rendszerben való részvétel érdekében.

26 2008. január 31-i és december 17-i ítéleteivel a Rechtbank te Amsterdam elutasította az alapeljárás felpereseinek e döntéseket vitató kereseteit.

27 Az alapeljárás felperesei fellebbezéssel éltek a Centrale Raad van Beroep előtt ezen ítéletekkel szemben.

28 Az előzetes döntéshozatalra utaló határozat szerint az alapeljárás felperesei fellebbezésükben azt hangsúlyozták, hogy az 1408/71 rendelet 28. és 28a. cikke nem tartalmaz az alkalmazandó jogszabály meghatározására vonatkozó olyan kötelező normákat, amelyek alapján jogszabály szerint ők a lakóhely szerinti állam ellátási szabályozása alá tartoznak. Emiatt úgy vélik, hogy joguk van dönteni, hogy vagy az 574/72 rendelet 29. cikkének megfelelően nyilvántartásba vetetik magukat az E 121 nyomtatvánnyal a lakóhelyük szerinti tagállam illetékes intézményénél annak érdekében, hogy az 1408/71 rendelet 28. és 28a. cikke alapján részesüljenek az ottani ellátásokban, vagy ilyen nyilvántartásba vétel hiányában magánbiztosítási szerződést kötnek. Utóbbi esetben a nyugdíjak vagy járadékok folyósításáért felelős tagállam nem vonhat le járulékot az említett rendelet 33. cikke alapján, mivel ebben az esetben a természetbeni ellátások költségeit nem e tagállam valamely intézménye viseli.

29 Másfelől, továbbra is az előzetes döntéshozatalra utaló határozat szerint, az alapeljárás minden felperese az őket az EUMSZ 21. cikk és az EUMSZ 45. cikk alapján megillető jogok megsértésére hivatkozott azon az alapon, hogy járulékot kell fizetniük a lakóhely szerinti tagállam által nyújtott olyan ellátásokért, amelyekből nem kívánnak részesülni azok kedvezőtlenebb volta miatt. Ezzel szemben a 2006. január 1-jét megelőzően fennállt helyzet fenntartását kérik, annak érdekében, hogy saját maguk köthessenek magánbiztosítási szerződést az orvosi költségek egészére nézve.

30 Az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból kitűnik, hogy a CVZ véleménye szerint az 1408/71 rendelet 28. cikkén alapuló, ellátásra való jogosultság nem függ a lakóhely szerinti tagállam illetékes intézményénél való nyilvántartásba vételtől, így még ha az érintett személyek nem is vetették magukat nyilvántartásba ez utóbbi intézménynél, és emiatt nem hivatkoztak az említett jogra, a nyugdíj vagy járadék folyósításáért felelős tagállamnak joga van járulékot levonni a nyugdíjból. Ellenkező esetben sérülne a szociális biztonsági rendszerben megmutatkozó szolidaritás, ha minden érintett személy addig várhatna a nyilvántartásba vételével, mígnem egészségügyi ellátásokra van szüksége, és ennélfogva ettől az időponttól kellene járulékot fizetnie.

31 A kérdést előterjesztő bíróság jelzi, hogy több jel is arra mutat, hogy a 1408/71 rendelet kizárja azt a döntési jogot, melyre az alapeljárás felperesei utalnak. Az említett rendelet ugyanis kötelező erővel határozza meg azt az államot, amelynek az ellátást az érintett személy részére nyújtania kell, és azt az államot, amelynek ezen ellátások költségeit viselnie kell. Másfelől, amikor a 1408/71 rendelet döntési jogot biztosít az alkalmazandó jogszabályok tekintetében, azt kifejezetten teszi. Ezzel szemben mind az 574/72 rendelet 29. cikkéből, mind a C-156/01. sz., Van der Duin és ANOZ Zorgverzekeringen ügyben 2003. július 3-án hozott ítélet (EBHT 2003., I-7045. o.) 40. pontjából az következhet, hogy a lakóhely szerinti tagállam intézményénél való nyilvántartásba vétel a 1408/71 rendelet 28. és 28a. cikke alkalmazásának feltétele. Ilyen körülmények között mindaddig, amíg az alapeljárás felperesei nincsenek nyilvántartásba véve, az 1408/71 rendelet 33. cikke értelmében az ellátás költségeit nem a Holland Királyság illetékes intézménye "viseli", mivel ilyen esetben semmilyen ellátást nem lehet részükre nyújtani. Az e rendelkezésben a járulék levonása érdekében előírt feltételeknek tehát nem mindegyike teljesül.

32 Másfelől, a kérdést előterjesztő bíróság szerint, ha az alapeljárás felperesei által hivatkozott döntési jog az 1408/71 rendelet alapján kizárt, akkor meg kellene határozni, hogy a ZVW 69. cikke, valamint az említett rendelet 33. cikke alapján levont járulék ellentétes-e az EUMSZ 21. cikkel és/vagy az EUMSZ 45. cikkel.

33 E tekintetben az említett bíróság rámutat, hogy noha a lakóhely tényező alkalmazása csökkentette a Hollandiában lakóhellyel nem rendelkezők által fizetett díj összegét a Hollandiában lakóhellyel rendelkezők által fizetett díj összegéhez képest, és az uniós jog nem biztosítja a munkavállaló számára, hogy tevékenységének valamely más tagállamba történő áthelyezése szociális biztonsági szempontból semleges legyen, annyi bizonyos, hogy a törvény hatálybalépése az alapeljárás felperesei számára, akik a ZVW hatálybalépésének időpontjában már egy másik tagállamban rendelkeztek magánbiztosítással, járhatott azzal a következménnyel, hogy számukra kevésbé vonzó továbbra is élni azon jogukkal, hogy szabadon mozoghatnak és tartózkodhatnak Hollandián kívül. Ugyanis egyrészt magasabb költségeket kell fizetniük az egészségbiztosításért, másrészt ezért szűkebb körű ellátásban részesülnek. Márpedig, amennyiben a holland jogalkotó szándékát, hogy a kötelező egészségbiztosítást állampolgárságtól függetlenül minden hollandiai lakóhellyel rendelkező személyre kiterjessze, objektív közérdekű megfontoláson alapuló oknak lehet tekinteni, az nem egyértelmű, hogy a járulék fizetésére kötelezés a lakóhely szerinti államban való nyilvántartásba vétel hiányában is megfelelne-e az arányosság elvének.

34 Ilyen körülmények között a Centrale Raad van Beroep az eljárás felfüggesztéséről határozott, és az alábbi kérdéseket terjesztette a Bíróság elé előzetes döntéshozatal céljából:

"1) Úgy kell-e értelmezni az 1408/71 rendelet 28., 28a. és 33. cikkét, az 1408/71 rendelet VI. melléklete R. része (1) bekezdésének a) és b) pontját, valamint az 574/72 rendelet 29. cikkét, hogy azokkal ellentétes a [ZVW] 69. cikkéhez hasonló nemzeti rendelkezés, ha az 1408/71 rendelet 28. és 28a. cikkéből következően alapvetően jogosultságokkal rendelkező nyugdíjasnak vagy járadékban részesülőnek a nemzeti rendelkezés alapján be kell jelentkeznie a [CVZ]-hez, és ennek a jogosultnak a nyugdíjából vagy járadékából akkor is le kell vonni a járulékot, ha nem történt meg az 574/72 rendelet 29. cikke szerinti nyilvántartásba vétel?

2) Úgy kell-e értelmezni az [EUMSZ 21.] vagy az [EUMSZ 45.] cikket, hogy azokkal ellentétes a [ZVW] 69. cikkéhez hasonló nemzeti rendelkezés, ha az 1408/71 rendelet 28. és 28a. cikkéből következően alapvetően jogosultságokkal rendelkező [uniós] polgárnak a nemzeti rendelkezés alapján be kell jelentkeznie a [CVZ]-hez, és ennek a polgárnak a nyugdíjából vagy járadékából akkor is le kell vonni a járulékot, ha nem történt meg az 574/72 rendelet 29. cikke szerinti nyilvántartásba vétel?"

35 Az előzetes döntéshozatali kérdést előterjesztő bíróság kérésére a Bíróság elnöke elrendelte, hogy a jelen ügyet a Bíróság eljárási szabályzata 55. cikke 2. §-ának első albekezdése értelmében soron kívül bírálják el.

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésekről

Az első kérdésről

36 Első kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság azt kérdezi, hogy az 1408/71 rendelet 28., 28a. és 33. cikkét az 574/72 rendelet 29. cikkével összefüggésben úgy kell-e értelmezni, hogy azokkal ellentétes az alapügyben szereplőhöz hasonló olyan tagállami szabályozás, amely előírja, hogy az e tagállam jogszabályai alapján nyugdíjra vagy járadékra jogosultak, akik az alapügy felpereseihez hasonlóan más tagállamban rendelkeznek lakóhellyel, kötelesek egyrészt bejelentkezni az első tagállam illetékes nemzeti intézményénél, másrészt az említett nyugdíj vagy járadék után levonás formájában járulékot fizetni ahhoz, hogy részesülhessenek abban a természetbeni egészségügyi ellátásban, amelyre az első tagállamban jogosultak, még akkor is, ha nem vetették magukat nyilvántartásba a lakóhelyük szerinti tagállam illetékes intézményénél.

37 Az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból kitűnik, hogy e kérdést azon jogvita keretében terjesztették elő, amely az alapeljárás felpereseitől a holland hatóságok által az 1408/71 rendelet 28. és 28a. cikke alapján, a felperesek lakóhelye szerinti tagállamban, a Holland Királyság költségére nyújtott természetbeni ellátások címén követelt járulék jogszerűségére vonatkozik, amely követelésre annak következtében került sor, hogy Hollandiában 2006. január 1-jén hatályba lépett az új kötelező egészségbiztosítási rendszert bevezető ZVW, amely a korábbi, a kizárólag meghatározott összeghatár alatti jövedelemmel rendelkező munkavállalók helyett alkalmazandó az e tagállamban lakóhellyel rendelkező vagy ott munkát vállaló minden személyre.

38 E tekintetben mindenekelőtt emlékeztetni kell arra, hogy az 1408/71 rendelet 28. és 28a. cikke "kollíziós szabályt" tartalmaz, amely lehetővé teszi a nyugdíjak vagy járadékok folyósításáért felelős tagállamtól eltérő tagállamban lakóhellyel rendelkező jogosultakra nézve az abban előírt szolgáltatások nyújtásáért felelős intézmény, valamint az alkalmazandó jog meghatározását (lásd a 69/79. sz. Jordens-Vosters ügyben 1980. január 10-én hozott ítélet [EBHT 1980., 75. o.] 12. pontját, a C-389/99. sz. Rundgren-ügyben 2001. május 10-én hozott ítélet [EBHT 2001., I-3731. o.] 43. és 44. pontját, valamint a fent hivatkozott Van der Duin és ANOZ Zorgverzekering ügyben hozott ítélet 39. pontját).

39 Az 1408/71 rendelet 28. cikkével összhangban a valamely tagállam jogszabályai alapján nyugdíjra vagy járadékra jogosult azon személy, aki valamely más tagállamban rendelkezik lakóhellyel, amelyben nem jogosult természetbeni egészségügyi ellátásokra, igénybe veheti - az említett járadékot vagy nyugdíjat folyósító tagállam költségére - a lakóhelye szerinti tagállam illetékes intézménye által nyújtott ilyen szolgáltatásokat, amennyiben arra a járadékot vagy nyugdíjat folyósító tagállam jogszabálya alapján jogosult volna, ha annak területén rendelkezne lakóhellyel (lásd a fent hivatkozott Van der Duin és ANOZ Zorgverzekering ügyben hozott ítélet 40., 47. és 53. pontját).

40 Az 1408/71 rendelet 28a. cikke lényegében hasonló szabályt ír elő, arra az esetre, amikor a lakóhely szerinti tagállamban egészségügyi ellátásra való jogosultság áll fenn, amelyet e tagállam nem rendel alá biztosítás fennállására vagy munkahellyel való rendelkezésre vonatkozó feltételnek, annak érdekében, hogy büntesse azokat a tagállamokat, amelyek csupán a területükön való tartózkodás alapján megnyitják a természetbeni ellátáshoz való jogosultságot (lásd a fent hivatkozott Rundgren-ügyben hozott ítélet 43. és 45. pontját).

41 Ebből következik, hogy a jelen esetben a ZVW hatálybalépése következtében a holland szabályozás alapján az alapeljárás felpereseihez hasonló, nyugdíjra vagy járadékra jogosult személyek, akik nem Hollandiában, hanem más tagállamban rendelkeztek lakóhellyel, és akik ezen időpontot megelőzően nem tartoztak az 1408/71 rendelet 28. és 28a. cikkének hatálya alá - mivel jövedelmi szintjükre tekintettel lakóhelytől függetlenül ki voltak zárva a kötelező törvényi egészségbiztosítási rendszer ellátásaiból - 2006. január 1-je óta az említett rendelkezések hatálya alá tartoznak.

42 Az 1408/71 rendelet VI. melléklete R. része (1) bekezdésének a) és b) pontja értelmében az ilyen nyugdíjra vagy járadékra jogosultak, akik e rendelet 28. és 28a. cikke értelmében a lakóhely szerinti tagállamban jogosultak természetbeni egészségügyi ellátásra a Holland Királyság költségére, kötelesek bejelentkezni a CVZ-nél. Emellett az 574/72 rendelet 29. cikke értelmében ahhoz, hogy részesülhessenek ezen ellátásokban, ugyancsak kötelesek nyilvántartásba vetetni magukat a lakóhelyük szerinti tagállam illetékes intézményénél, igazolást bemutatva az őket a nyugdíj vagy járadék folyósításáért felelős tagállam jogszabálya alapján megillető jogosultságról. Ilyen igazolásnak minősül az E 121 nyomtatvány.

43 Az ügy Bíróság elé terjesztett irataiból kitűnik, hogy a jelen esetben, noha az előzetes döntéshozatal iránti kérelem szövegében szerepel a holland jogszabályok alapján nyugdíjra vagy járadékra jogosult, a Hollandiától eltérő tagállamban lakóhellyel rendelkező személyek azon kötelezettsége, hogy az őket az 1408/71 rendelet 28. és 28a. cikke alapján megillető természetbeni egészségügyi ellátás igénybevétele érdekében jelentkezzenek be a CVZ-hez, e kötelezettséget az alapügyben csupán annyiban vitatják, amennyiben ez váltja ki az említett tagállam által a nyugdíjból vagy járadékból történő azon levonást, amelynek jogszerűségét vitatják.

44 Ilyen körülmények között meg kell állapítani, hogy első kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében azt kívánja megtudni, hogy az olyan nyugdíjra vagy járadékra jogosult személyek, akik az alapügy felpereseihez hasonló módon a nyugdíjukat vagy járadékukat folyósító tagállamtól eltérő tagállamban rendelkeznek lakóhellyel, választhatják-e azt a lehetőséget, hogy nem téve eleget a lakóhelyük szerinti tagállam illetékes intézményénél történő nyilvántartásba vételnek, kivonják magukat az 1408/71 rendelet hatálya alól, lemondva ezáltal az őket az e rendelet 28. és 28a. cikke alapján megillető szolgáltatásokról, és így nem kötelesek az említett rendelet 33. cikke alapján teljesítendő járulékfizetésre abban a tagállamban, amely nyugdíjukat vagy járadékukat folyósítja.

45 Mindenekelőtt C. M. Janssen és O. Fokkens azt állítja, hogy helyzetük, a kérdést előterjesztő bíróság vélekedésétől eltérően, nem az 1408/71 rendelet 28. és 28a. cikke alá tartozik, hanem e rendelet 13. cikke (2) bekezdésének f) pontja alá, amelynek értelmében, mivel szakmai tevékenységük Hollandiában való befejezése következtében a holland szabályozás már nem alkalmazandó rájuk, kizárólag a lakóhelyük szerinti tagállam jogszabályainak hatálya alá tartoznak, anélkül hogy a legcsekélyebb választási lehetőségük volna. A Holland Királyság tehát nem jogosult ilyen ellátás címén járulékot levonni tőlük.

46 E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy az 1408//71 rendelet 13. cikke (2) bekezdésének f) pontja szerint az a személy, akire az egyik tagállam jogszabályai már nem alkalmazhatók, és egy másik tagállam jogszabályai sem alkalmazandók rá a 13. cikk (2) bekezdésének a)-d) pontja vagy e rendelet 14-17. cikke alapján, azon tagállam jogszabályainak a hatálya alá tartozik, amelyiknek a területén lakóhellyel rendelkezik. Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint az említett 13. cikk (2) bekezdésének f) pontja alkalmazandó különösen azokra a személyekre, akik véglegesen beszüntettek mindenfajta keresőtevékenységet (a C-275/96. sz. Kuusijärvi-ügyben 1998. június 11-én hozott ítélet [EBHT 1998., I-3419. o.] 39. és 40. pontja, valamint a C-372/02. sz. Adanez-Vega-ügyben 2004. november 11-én hozott ítélet [EBHT 2004., I-10761. o.] 24. pontja).

47 Mindazonáltal az 1408/71 rendelet "Az alkalmazandó jogszabályok meghatározása" című II. címében szereplő ezen általános rendelkezés csak annyiban alkalmazandó, amennyiben az ugyanezen rendelet III. címében szereplő ellátások különféle csoportjaira vonatkozó különös szabályok nem térnek el tőle (lásd a 227/81. sz. Aubin-ügyben 1982. május 27-én hozott ítélet [EBHT 1982., 1991. o.] 11. pontját).

48 Márpedig pontosan e rendelet III. címének "Betegség és anyaság" című 1. fejezetében szereplő 28. és 28a. cikk tér el ezen általános szabályoktól, ami az említett nyugdíj vagy járadék folyósításáért felelős tagállamtól eltérő tagállamban lakóhellyel rendelkező jogosultak számára nyújtandó természetbeni egészségügyi ellátást illeti.

49 Így a kérdést előterjesztő bíróság helyesen alkalmazta az 1408/71 rendelet 28. és 28a. cikkét e rendelet 13. cikke (2) bekezdésének f) pontja helyett olyan ügyben, mint amilyen az alapeljárásban szerepel.

50 E tekintetben a kérdést előterjesztő bíróság kérdése lényegében a következőkre irányul: egyrészt az említett 28. és 28a. cikkel létrehozott rendszernek az e rendelkezések hatálya alá tartozó nyugdíj- vagy járadékjogosultakra nézve kötelező jellegére, másrészt e személyek azon kötelezettségére, hogy járulékot fizessenek az e rendelkezésekben előírt ellátások után.

51 Először is, ami a folyósításért felelős tagállamtól eltérő tagállamban lakóhellyel rendelkező nyugdíjra vagy járadékra jogosultak azon lehetőségét illeti, hogy lemondjanak az 1408/71 rendelet 28. és 28a. cikkében előírt rendszer alkalmazásáról, rá kell mutatni, hogy az állandó ítélkezési gyakorlat szerint az 1408/71 rendeletnek az alkalmazandó jogot meghatározó szabályai zárt kollíziós szabályrendszert alkotnak, amelynek hatásai elvonják a nemzeti jogalkotótól azt a lehetőséget, hogy e tárgyban a nemzeti jogszabályok hatályát és alkalmazási feltételeit, az azok hatálya alá eső személyi kört és területet maga határozza meg (lásd többek között a fent hivatkozott Adanez-Vega ügyben hozott ítélet 18. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).

52 Az 1408/71 rendeletben előírt kollíziós szabályok tehát kötelezőek a tagállamra nézve, már csak ezért sem fogadható el, hogy az e szabályok hatálya alá tartozó biztosítottak akadályozzák ezek érvényesülését, kivonva magukat azok hatálya alól. Az 1408/71 rendelettel létrehozott kollíziós szabályok rendszerének alkalmazása ugyanis csupán az érintett munkavállaló helyzetétől függ (lásd ebben az értelemben a 11/67. sz. Couture-ügyben 1967. december 12-én hozott ítéletet [EBHT 1967., 487., 500. o.], a 12/67. sz. Guissart-ügyben 1967. december 13-án hozott ítéletet [EBHT 1967., 551. 562. o.] és a C-160/96. sz. Molenaar-ügyben 1998. március 5-én hozott ítélet [EBHT 1998., I-843. o.] 16-20. pontját).

53 Ilyen összefüggésben a Bíróság a migráns munkavállalókra vonatkozóan már kimondta, hogy sem az EUMSZ, közelebbről annak 45. cikke, sem az 1408/71 rendelet nem teszi lehetővé e munkavállalók számára, hogy előre lemondjanak a többek között az említett rendelet 28. cikkének (1) bekezdésében létrehozott mechanizmusról (a C-160/96. sz. Molenaar-ügyben 1998. március 5-én hozott ítélet [EBHT 1998., I-843. o.] 42. pontja).

54 Végezetül, amikor az 1408/71 rendelet az alkalmazandó szabályozás tekintetében választási jogosultságot nyit meg a hatálya alá tartozó biztosítottak számára, azt kifejezetten említi (lásd a fent hivatkozott Aubin-ügyben hozott ítélet 19. pontját).

55 Egyértelműen ez a helyzet többek között - ahogyan azt J. A. van Delft és J. M. van Willigen hangsúlyozta - az 1408/71 rendelet 17a. cikke esetében, amely lehetővé teszi az egy vagy több tagállam jogszabályai alapján nyugdíjra vagy járadékra jogosult, egy másik tagállam területén lakóhellyel rendelkező személy számára, hogy kérje mentesítését ez utóbbi tagállam jogszabályainak alkalmazása alól, feltéve hogy az alá nem valamely kereső tevékenység végzése alapján tartozik.

56 Mindazonáltal nyilvánvaló, hogy e rendelkezés, amely az 1408/71 rendelet II. címében szerepel, nem alkalmazható az alapügyben hasonló ügyben, mivel ahogyan azt J. A. van Delft és J. M. van Willigen is elismerte, az említett rendelet 28. és 28a. cikke a járadékra vagy nyugdíjra jogosult e személyek számára járó egészségügyi ellátások tekintetében eltérést engedő különös szabályokat tartalmaz.

57 Ezzel szemben, ahogyan arra a főtanácsnok indítványának 47. pontjában rámutatott, az 1408/71 rendelet 28. és 28a. cikke - megfogalmazása szerint - nem kínál választási lehetőséget az e rendelkezések hatálya alá tarozó, nyugdíjra vagy járadékra jogosultak számára. E rendelet 28. cikke ugyanis kötelezően előírja, hogy amikor a lakóhely szerinti tagállam jogszabályai alapján nyugdíjra vagy járadékra jogosult személy valamely más tagállamban rendelkezik lakóhellyel, ahol nem jogosult ellátásra, mégis "részesül" az e tagállam illetékes intézménye által nyújtott természetbeni ellátásokban, amennyiben azokra jogosult lenne, ha a nyugdíjat vagy járadékot folyósító tagállamban rendelkezne lakóhellyel. Ugyanígy, ha a lakóhely szerinti tagállam valamely természetbeni ellátásra való jogosultságot ír elő, e rendelet 28. cikke alapján a nyugdíjat vagy járadékot folyósító tagállam - bármiféle alternatíva nélkül - köteles átvállalni ezen ellátást, ugyancsak amennyiben az említett nyugdíjra vagy járadékra jogosult arra jogosult volna, ha a nyugdíjat vagy járadékot folyósító tagállamban lakna.

58 Az alapeljárás felperesei mindazonáltal arra hivatkoznak, hogy az 574/72 rendelet 29. cikke értelmében ahhoz, hogy az 1408/71 rendelet 28. és 28a. cikke alapján a lakóhelyük szerinti tagállamban "részesüljenek" a természetbeni ellátásban, a nyugdíjra vagy járadékra jogosult köteles nyilvántartásba vetetni magát e tagállamban, bemutatva az E 121 nyomtatványt, amellyel igazolja, hogy jogosult ezen ellátásra azon jogszabályok értelmében, amelyek alapján neki nyugdíjat vagy járadékot folyósítanak.

59 Az alapeljárás felperesei e tekintetben azt állítják, hogy a fent hivatkozott Van der Duin és ANOZ Zorgverzekeringen ügyben hozott ítélet 40., 47. és 53. pontjában a Bíróság kimondta, hogy a nyugdíjra vagy járadékra jogosult nem részesülhet a lakóhelye szerinti tagállamban természetbeni ellátásban, csak "akkor, ha" csatlakozott az 1408/71 rendelet 28. cikkével létrehozott rendszerhez a lakóhelye szerinti tagállam illetékes intézményénél való nyilvántartásba vétel révén. Ebből következik, hogy a lakóhely szerinti tagállam illetékes intézményénél való nyilvántartásba vétel hiánya lehetővé teszi a valamely más tagállam jogszabályai alapján nyugdíjra vagy járadékra jogosult számára, hogy lemondjon a természetbeni ellátásról a lakóhelye szerinti tagállamban.

60 Ezen érvelés azonban nem fogadható el.

61 Az E 121 nyomtatvány kibocsátásával ugyanis a tagállam illetékes intézménye annak kinyilvánítására szorítkozik, hogy az érintett biztosított e tagállam jogszabályai alapján jogosult volna természetbeni ellátásra, ha ott lakna (lásd analógia útján a C-202/97. sz. FTS-ügyben 2000. február 10-én hozott ítélet [EBHT 2000., I-883. o.] 50. pontját, valamint a C-178/97. sz., Banks és társai ügyben 2000. március 30-án hozott ítélet [EBHT 2000., I-2005. o.] 53. pontját).

62 Az ilyen nyomtatvány egyszerűen deklaratív jellegű, annak bemutatása valamely tagállam illetékes intézményénél az érintett biztosított nyilvántartásba vétele céljából nem tekinthető az e tagállamban nyújtandó ellátásra való jogosultság létrejötte feltételének.

63 Ebből következik, hogy az 574/72 rendeletben előírt, a lakóhely szerinti tagállam illetékes intézményénél való nyilvántartásba vétel csupán adminisztratív formalitás, amely teljesítése ahhoz szükséges, hogy biztosítsa a természetbeni ellátások tényleges nyújtását e tagállamban, az 1408/71 rendelet 28. és 28a. cikke értelmében. Így kell érteni a fent hivatkozott Van der Duin és ANOZ Zorgverzekeringen ítélet 40., 47. és 53. pontját, amelyekben a Bíróság megállapította, hogy a nyugdíjra vagy járadékra jogosultak csak akkor részesülhetnek az említett intézmény részéről természetbeni ellátásra, ha az 1408/71 rendelet 28. cikkének és az 574/72 rendeletnek megfelelően nyilvántartásba vetették magukat ezen intézménynél.

64 Következésképpen mivel a valamely tagállam jogszabályai alapján járó nyugdíjra vagy járadékra jogosult az 1408/71 rendelet 28. és 28a. cikkében leírt objektív helyzetben van, az e rendelkezésekben leírt kollíziós szabály alkalmazandó rá, anélkül hogy erről lemondhatna azáltal, hogy nem veteti magát nyilvántartásba a lakóhelye szerinti tagállam illetékes intézményénél, ahogyan azt az 574/72 rendelet 29. cikke előírja.

65 Ebből következően az 1408/71 rendelet 28. és 28a. cikke kötelező a hatálya alá tartozó biztosítottak számára.

66 Másodsorban, ami a járulékfizetési kötelezettséget illeti, abban a tagállamban, amely a nyugdíjat vagy a járadékot folyósítja, C. M. Janssen és O. Fokkens azzal érvel, hogy az 1408/71 rendelet 28. és 28a. cikkének alkalmazása semmi esetre sem igazolja az ő kötelezésüket a ZVW által létrehozott kötelező törvényi egészségbiztosítási rendszerhez való hozzájárulásra, mivel hollandiai lakóhely vagy jövedelemszerző tevékenység hiányában, az új szabályozás értelmében e tagállamban nem jogosultak természetbeni egészségügyi ellátásra. A ZFW-vel ellentétben ugyanis a ZVW kifejezetten kizárja hatálya alól a nem Hollandiában lakóhellyel rendelkezőket.

67 Ezen érvelés mindenesetre figyelmen kívül hagyja, hogy ahogyan az a jelen ítélet 37-41. pontjából kitűnik, az 1408/71 rendelet 28. és 28a. cikke kollíziós szabályt tartalmaz, amelynek értelmében a nyugdíj vagy járadék folyósításáért felelős tagállamtól eltérő tagállamban lakóhellyel rendelkező jogosultakat megilleti az a jog, hogy a folyósításért felelős tagállam költségére természetbeni egészségügyi ellátást vegyenek igénybe a lakóhelyük szerinti tagállamban, amennyiben ilyen ellátásra jogosultak volnának a nyugdíj vagy járadék folyósításáért felelős tagállamban, ha annak területén laknának.

68 Következésképpen igaz ugyan - és nem is vitatja senki -, hogy a ZVW nem alkalmazandó azokra a holland szabályozás alapján nyugdíjra vagy járadékra jogosultakra, akik - az alapeljárás felpereseihez hasonlóan - Hollandiától eltérő tagállamban laknak, de ettől még - mivel ha Hollandiában laknának, a ZVW értelmében e tagállamban volnának jogosultak természetbeni egészségügyi ellátásra - az 1408/71 rendelet 28. és 28a. cikkével létrehozott rendszer alapján jogosultak arra, hogy ezen ellátásokban Hollandia költségére a lakóhelyük szerinti tagállamban részesüljenek.

69 E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy az 1408/71 rendelet 33. cikkének (1) bekezdése értelmében a nyugdíj vagy járadék folyósításáért felelős tagállami intézmény, amely a betegségi járulékok tekintetében a nyugdíjból levonásokat előíró jogszabályokat alkalmaz, jogosult az általa folyósítandó nyugdíjból vagy járadékból ezen összeget levonni, amennyiben a 28. és 28a. cikk szerinti ellátások költségeit az említett tagállam valamely intézménye viseli.

70 A jelen esetben egyértelmű, hogy a holland jogszabályok, amelyeknek alapján az alapeljárás felperesei nyugdíjra vagy járadékra jogosultak, ilyen járuléklevonást írnak elő.

71 Márpedig az 1408/71 rendelet 28. és 28a. cikkével létrehozott rendszerben a természetbeni ellátásokat a nyugdíj vagy járadék jogosultja számára a lakóhely szerinti tagállam illetékes intézménye nyújtja, a nyugdíj vagy járadék folyósításáért felelős tagállam költségére.

72 Ilyen körülmények között, mivel - ahogyan az a fentiekből következik - az 1408/71 rendelet 28. és 28a. cikke hatálya alá tartozó nyugdíjra vagy járadékra jogosultak nem mondhatnak le a lakóhelyük szerinti tagállamban a természetbeni ellátáshoz való jogukról azáltal, hogy nem vetetik magukat nyilvántartásba e tagállam illetékes intézményénél, a nyilvántartásba vétel hiánya nem eredményezheti a nyugdíj vagy járadék folyósításáért felelős tagállamban történő járulékfizetés alóli mentesülést, ugyanis e személyek ellátása továbbra is e tagállamot terheli, és e személyek nem vonhatják ki magukat az említett rendelettel létrehozott rendszer alól.

73 Igaz, a lakóhely szerinti tagállam illetékes intézményénél történő nyilvántartásba vétel hiányában az ilyen biztosított nem részesülhet ténylegesen e tagállamban az említett ellátásokban, így nem okoz semmiféle költséget, amelyet a nyugdíj vagy járadék folyósításáért felelős tagállamnak az 1408/71 rendeletnek az 574/72 rendelet 95. cikkével értelmezett 36. cikke alapján meg kellene térítenie a lakóhely szerinti tagállamnak.

74 Mindazonáltal e körülmény semmilyen mértékben nem érinti az ilyen ellátásokhoz való jog létét, és ebből következően azt a járulékos kötelezettséget, hogy a jogosult fizessen azon tagállam illetékes intézményének, amelynek szabályozása az ilyen jog létét az e tagállam által az 1408/71 rendelet rendelkezései alapján vállalt kockázat ellenértékeként befizetett járulékokra alapozza. Ugyanis, ahogyan azt a Bíróság már kimondta, semmiféle uniós jogi szabály nem kötelezi a tagállam illetékes intézményét annak ellenőrzésére, hogy a biztosított ténylegesen igénybe veheti-e az egészségbiztosítási rendszer összes ellátását, mielőtt őt felveszi a rendszerbe, és levonja tőle a megfelelő járulékot (a fent hivatkozott Molenaar-ügyben hozott ítélet 41. pontja).

75 Ahogyan azzal a holland kormány és az Európai Bizottság érvel, az ellátáshoz való jogosultság okán fennálló járulékfizetési kötelezettség még az említett ellátás tényleges igénybevétele hiányában is a tagállami társadalombiztosítási rendszerekben megjelenő szolidaritási elv része, mivel az ilyen kötelezettség hiánya az érintetteket arra ösztönözné, hogy várjanak a kockázat bekövetkezéséig, és csak akkor járuljanak hozzá a rendszer finanszírozásához.

76 A J. A. van Delft és J. M. van Willigen által felhozott azon körülmény, mely szerint életkorukra tekintettel nekik, akik magánbiztosítás keretében voltak és vannak biztosítva, semmi érdekük nem fűződik az ilyen spekulatív magatartáshoz, e tekintetben irreleváns, mivel egyértelmű, hogy az ilyen magatartás veszélye nem zárható ki, legalább a szóban forgó társadalombiztosítási rendszerhez tartozó biztosítottak egy részét illetően. Az ilyen rendszer ugyanis kiüresedhet, ha a szolidaritást nem biztosítják kötelező jelleggel a rendszerhez tartozó összes biztosítottra nézve, függetlenül attól, hogy személyes jellemzőiktől függően egyénileg milyen magatartást tanúsíthatnak.

77 Másfelől J. A. van Delft és J. M. van Willigen tévesen érvel azzal, hogy a nyugdíj vagy járadék folyósításáért felelős tagállam nem hivatkozhat a szóban forgó rendszeren belüli szolidaritásra, mivel a lakóhely szerinti tagállamban nem viseli a természetbeni ellátások nyújtásának kockázatát.

78 Ugyanis noha az 574/72 rendelet 95. cikke értelmében az 1408/71 rendelet 28. és 28a. cikke alapján nyújtott ellátások költségét főszabály szerint a nyugdíj vagy járadék folyósításáért felelős tagállam illetékes intézménye átalány formájában megtéríti a lakóhely szerinti tagállamnak, ettől még az az érdekelteknek nyújtott természetbeni ellátások egészének fedezésére szolgál, és annak összege a lakóhely szerinti tagállamhoz tartozó, nyugdíjra vagy járadékra jogosult egészségügyi ellátásainak éves költségéhez igazodik, amely átalány az említett rendelkezés értelmében "a lehető leginkább megközelíti" a ténylegesen felmerült kiadásokat (lásd a fent hivatkozott Van der Duin és ANOZ Zorgverzekeringen ügyben hozott ítélet 44. pontját).

79 Ebből következik, hogy lényegében a valamely más tagállamban lakóhellyel rendelkező jogosult számára nyugdíjat vagy járadékot folyósító tagállam viseli a természetbeni egészségügyi ellátásokhoz fűződő kockázatot abban a tagállamban, ahol a jogosultak laknak.

80 A fentiekre tekintettel az első kérdésre azt a választ kell adni, hogy az 1408/71 rendelet 28., 28a. és 33. cikkét az 574/72 rendelet 29. cikkével összefüggésben úgy kell értelmezni, hogy azokkal nem ellentétes az alapügyben szereplőhöz hasonló olyan tagállami szabályozás, amely előírja, hogy az e tagállam jogszabályai alapján nyugdíjra vagy járadékra jogosultak, akik az alapügy felpereseihez hasonlóan más tagállamban rendelkeznek lakóhellyel, amelyben az említett 28. és 28a. cikk alapján jogosultak az e tagállam illetékes intézménye által nyújtott természetbeni egészségügyi ellátásra, kötelesek az említett nyugdíj vagy járadék után levonás formájában járulékot fizetni, még akkor is, ha nem vetették magukat nyilvántartásba a lakóhelyük szerinti tagállam illetékes intézményénél.

A második kérdésről

81 Második kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság azt kérdezi, hogy úgy kell-e értelmezni az EUMSZ 21. cikkét és az EUMSZ 45. cikket, hogy azokkal ellentétes az alapügyben szereplőhöz hasonló olyan tagállami szabályozás, amely előírja, hogy az e tagállam jogszabályai alapján nyugdíjra vagy járadékra jogosultak, akik az alapügy felpereseihez hasonlóan más tagállamban rendelkeznek lakóhellyel, amelyben az 1408/71 rendelet 28. és 28a. cikke alapján jogosultak az e tagállam illetékes intézménye által nyújtott természetbeni egészségügyi ellátásra, kötelesek egyrészt bejelentkezni az e nyugdíj vagy járadék folyósításáért felelős tagállam illetékes intézményénél, másrészt az említett nyugdíj vagy járadék után levonás formájában járulékot fizetni az említett ellátások után, még akkor is, ha nem vetették magukat nyilvántartásba a lakóhelyük szerinti tagállam illetékes intézményénél.

82 Ahogyan az a jelen ítélet 43. pontjából kitűnik, az említett nyugdíjra vagy járadékra jogosultak azon kötelezettsége, hogy az őket az 1408/71 rendelet 28. és 28a. cikke alapján megillető természetbeni egészségügyi ellátás igénybevétele érdekében jelentkezzenek be a CVZ-hez, az alapügyben, mint olyat nem vitatják.

83 Ilyen körülmények között a második kérdést úgy kell érteni, mint amely lényegében arra irányul, hogy az EUMSZ 21. cikkel és EUMSZ 45. cikkel ellentétes-e az alapügyben szereplőhöz hasonló olyan nemzeti szabályozás, amely az 1408/71 rendelet 28., 28a. és 33. cikkével összhangban előírja, hogy azok a nyugdíjra vagy járadékra jogosultak, akik az ezek folyósításáért felelős tagállamtól eltérő tagállamban laknak, kötelesek levonás formájában járulékot fizetni a lakóhelyük szerinti tagállamban nyújtott természetbeni egészségügyi ellátásokért, még akkor is, ha nem vetették magukat nyilvántartásba ez utóbbi tagállam illetékes intézményénél.

84 Emlékeztetni kell arra, hogy mind a Bíróság ítélkezési gyakorlatából, mind az EUMSZ 168. cikk (7) bekezdéséből az következik, hogy az uniós jog nem érinti a tagállamoknak a társadalombiztosítási rendszerük kialakítására, és többek között az egészségügyi szolgáltatások és az orvosi ellátás megszervezését és biztosítását szolgáló rendelkezések meghozatalára vonatkozó hatáskörét. Közösségi szintű harmonizáció hiányában az egyes tagállamok jogszabályai határozzák meg a társadalombiztosítási ellátások nyújtásának feltételeit. Mindazonáltal e hatáskör gyakorlása során a tagállamok kötelesek tiszteletben tartani az uniós jogot, különösen a Szerződésnek a munkavállalók szabad mozgására vonatkozó rendelkezéseit, valamint az összes uniós polgár számára elismert azon jogot, hogy szabadon mozogjanak és tartózkodjanak a tagállamok területén (lásd ebben az értelemben a C-208/07. sz. Von Chamier-Glisczinski ügyben 2009. július 16-án hozott ítélet [EBHT 2009., I-6095. o.] 63. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot, valamint a C-211/08. sz., Bizottság kontra Spanyolország ügyben 2010. június 15-én hozott ítélet [az EBHT-ban még nem tették közzé] 53. pontját).

85 Eszerint a Bíróságnak az 1408/71 rendelet előzetes döntéshozatalra előterjesztett első kérdésre válaszul adott értelmezését azon megoldás sérelme nélkül kell érteni, amely az elsődleges jog esetleges alkalmazásából ered. Az a megállapítás ugyanis, hogy egy nemzeti intézkedés adott esetben megfelelhet valamely másodlagos jogi rendelkezésnek - a jelen esetben az 1408/71 rendeletnek -, nem jár azzal a hatással, hogy az adott intézkedést kivenné a Szerződés rendelkezéseinek hatálya alól (lásd többek között a C-372/04. sz. Watts-ügyben 2006. május 16-án hozott ítélet [EBHT 2006., I-4325. o.] 47. pontját, a fent hivatkozott Von Chamier-Glisczinski ügyben hozott ítélet 66. pontját és a fent hivatkozott Bizottság kontra Spanyolország ügyben hozott ítélet 45. pontját).

86 Következésképpen adott esetben az 1408/71 rendelet 28., 28a és 33. cikkének olyan helyzetre való alkalmazhatósága, mint amilyenről az alapügyben szó van, önmagában nem zárja ki, hogy az alapeljárás felperesei az elsődleges jog alapján tiltakozzanak a nyugdíjuk vagy járadékuk folyósításáért felelős tagállam illetékes intézménye által vagy a lakóhelyük szerinti tagállam illetékes intézménye által nyújtott természetbeni egészségügyi ellátás fejében történő járuléklevonás ellen (lásd analógia útján a fent hivatkozott Von Chamier-Glisczinski ügyben hozott ítélet 66. pontját).

87 A jelen esetben előzetesen azt kell megvizsgálni, hogy az alapügyben szereplőhöz hasonló helyzet az előterjesztett második kérdésben hivatkozott rendelkezések - vagyis az EUMSZ 21. cikk és az EUMSZ 45. cikk - hatálya alá tartozik-e.

88 Először is, az EUMSZ 45. cikk alkalmazhatóságát illetően mindenekelőtt emlékeztetni kell arra, hogy az uniós jogban a "munkavállaló" fogalma nem egységes, hanem az adott alkalmazási körtől függően változó. Így az EUMSZ 45. cikkben használt "munkavállaló" fogalma nem szükségszerűen egyezik meg azzal, amelyet az EUMSZ 48. cikk és az 1408/71 rendelet használ (lásd a fent hivatkozott Von Chamier-Glisczinski ügyben hozott ítélet 68. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).

89 Az EUMSZ 45. cikket illetően, az állandó ítélkezési gyakorlat szerint a "munkavállaló" fogalma e rendelkezés értelmében közösségi hatállyal rendelkezik, és nem lehet megszorítóan értelmezni. Munkavállalónak kell tekinteni minden személyt, aki valódi és tényleges munkát végez, az olyan korlátozott tevékenységek kivételével, amelyek teljesen csekély jelentőségűek és járulékos jellegűek. Ezen ítélkezési gyakorlat szerint a munkaviszony jellemzője az a körülmény, hogy valamely személy meghatározott ideig, más javára és irányítása alatt díjazás ellenében szolgáltatást nyújt (lásd a fent hivatkozott Von Chamier-Glisczinski ügyben hozott ítélet 69. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).

90 Másfelől, noha az EUMSZ 45. cikk (3) bekezdésének d) pontja, valamint az Unió polgárainak és családtagjaiknak a tagállamok területén történő szabad mozgáshoz és tartózkodáshoz való jogáról, valamint az 1612/68/EGK rendelet módosításáról, továbbá a 64/221/EGK, a 68/360/EGK, a 72/194/EGK, a 73/148/EGK, a 75/34/EGK, a 75/35/EGK, a 90/364/EGK, a 90/365/EGK és a 93/96/EGK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2004. április 29-i 2004/38/EK európai parlamenti és a tanácsi irányelv (HL 2004. L 158., 77. o.; magyar nyelvű különkiadás 5. fejezet, 5. kötet, 46. o.) 17. cikkének (1) bekezdése előírja a jogot arra, hogy azok a személyek, akik munkavállalás céljából költöztek adott tagállamba, szakmai tevékenységük beszüntetését követően továbbra is ott tartózkodjanak, az állandó ítélkezési gyakorlatból kitűnik, hogy nem hivatkozhatnak a munkavállalók szabad mozgására azon személyek, akik kereső tevékenységüket teljes mértékben azon tagállamban végezték, amelynek állampolgárai, és kizárólag nyugdíjba vonulásuk után gyakorolták tartózkodási jogukat valamely másik tagállamban, anélkül hogy ott munkavállalóként dolgozni kívántak volna (a C-520/04. sz. Turpeinen-ügyben 2006. november 9-én hozott ítélet [EBHT 2006., I-10685. o.] 16. pontja és a C-544/07. sz. Rüffler-ügyben 2009. április 23-án hozott ítélet [EBHT 2009., I-3389. o.] 52. pontja).

91 A jelen esetben a Bíróság elé terjesztett iratokban szereplő adatokból úgy tűnik, hogy az alapeljárás felperesei, akik mind betöltötték a nyugdíjkorhatárt, az AOW, illetve a WAO alapján nyugdíjra vagy járadékra jogosult holland állampolgárok, akik miután szakmai tevékenységük egészét Hollandiában végezték, egy más tagállam területére költöztek, ahol soha nem végeztek szakmai tevékenységet, és nem is kerestek munkát.

92 J. A. van Delft és J. M. van Willigen azzal érvel, hogy helyzetük az EUMSZ 45. cikk hatálya alá tartozhat. Azonban semmiféle konkrétumot nem hoznak fel, amely a fenti megállapításokat megkérdőjelezhetné. Éppen ellenkezőleg, e felperesek kifejezetten jelzik, hogy nyugdíjba vonulásukat követően költöztek más tagállamba.

93 Ilyen körülmények között meg kell állapítani, ahogyan a Bizottság, valamint a francia és a finn kormány tette, hogy az EUMSZ 45. cikk nem alkalmazható az alapügyben szereplőhöz hasonló jogvitában.

94 Hangsúlyozni kell azonban, hogy az alapeljárás felperesei holland állampolgárként az EUMSZ 20. cikk (1) bekezdése értelmében mindenképpen rendelkeznek uniós polgár jogállással.

95 Az alapeljárás felperesei azáltal, hogy másik tagállamba költöztek, és ott telepedtek le, az őket az EUMSZ 21. cikk (1) bekezdés alapján megillető jogukat gyakorolták. Az olyan helyzet, mint az övék, az uniós polgárokat megillető azon jog hatálya alá tartozik, amelynek értelmében szabadon mozoghatnak és tartózkodhatnak az olyan tagállam területén, amelynek nem állampolgárai.

96 Az EUMSZ 21. cikk (1) bekezdés értelmében a Szerződésben és ez utóbbi végrehajtására hozott intézkedésekben megállapított korlátozásokkal és feltételekkel minden uniós polgárnak joga van a tagállamok területén való szabad mozgáshoz és tartózkodáshoz.

97 E tekintetben az állandó ítélkezési gyakorlatból következik, hogy a Szerződés által az uniós polgárok számára a szabad mozgás terén biztosított lehetőségek nem fejthetik ki teljes hatásukat, ha valamely tagállam állampolgárát eltántoríthatják e lehetőségek igénybevételétől a fogadó tagállamban való tartózkodása elé a származási tagállama kizárólag az e lehetőségek igénybevételét büntető szabályozása miatt állított akadályok (lásd a fent hivatkozott Von Chamier-Glisczinski ügyben hozott ítélet 82. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).

98 A jelen esetben az alapeljárás felperesei azt állítják, hogy lakóhelyük Hollandiától eltérő tagállamba történő áttétele miatt a természetbeni egészségügyi ellátások tekintetében kedvezőtlenebb helyzetben vannak, mint amelyben akkor lennének, ha Hollandiában rendelkeznének lakóhellyel. A ZVW 2006. január 1-jei hatálybalépése miatt ugyanis a holland lakosoktól eltérően jelenősen csökkent az egészségbiztosítási védettségük szintje, mivel a lakóhelyük szerinti tagállam jogszabályaiban biztosított ellátások mind költségüket, mind minőségüket tekintve kedvezőtlenebbek, mint amit a magánbiztosítás kínált. Ezzel szemben a holland állampolgárok számára a ZVW által kínált ellátások ez utóbbiakhoz hasonlíthatók.

99 E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy az EUMSZ 48. cikk a tagállamok jogszabályainak koordinálását, nem pedig harmonizációját írja elő, az egyes tagállamok társadalombiztosítási rendszerei, következésképpen az ahhoz csatlakozott személyek jogai közötti érdemi és eljárási különbségeket e rendelkezés nem érinti, minden tagállam szabadon határozhatja meg jogszabályaiban - az uniós jog tiszteletben tartása mellett - a társadalombiztosítási rendszer ellátásai nyújtásának feltételeit (lásd ebben az értelemben a fent hivatkozott Von Chamier-Glisczinski ügyben hozott ítélet 84. pontját).

100 Ilyen körülmények között az EUMSZ 21. cikk (1) bekezdése nem garantálhatja a biztosított számára, hogy a valamely más tagállamba történő áttelepülés társadalombiztosítási szempontból semleges lesz, különösen az egészségügyi szolgáltatások terén. Tekintettel a tagállamok társadalombiztosítási rendszerei és jogszabályai közötti eltérésekre, az ilyen áttelepülés a társadalombiztosítási védelem terén az esettől függően lehet többé vagy kevésbé kedvező vagy kedvezőtlen az érintett személy számára (lásd a fent hivatkozott Von Chamier-Glisczinski ügyben hozott ítélet 85. pontját).

101 Ebből következik, hogy még abban az esetben is, ha a nemzeti társadalombiztosítási jogszabály alkalmazása kedvezőtlenebb, ettől még összhangban áll az EUMSZ 21. cikkel, amennyiben nem vezet olyan társadalombiztosítási járulékok megfizetéséhez, amelyek alapján nem nyílik igény ellenszolgáltatásra (lásd analógia útján a C-393/99. és C-394/99. sz., Hervein és társai ügyben 2002. március 19-én hozott ítélet [EBHT 2002., I-2369. o.] 51. pontját, a C-493/04. sz. Piatkowski-ügyben 2006. március 9-én hozott ítélet [EBHT 2006., I-2369. o.] 34. pontját, valamint a C-50/05. sz. Nikula-ügyben 2006. július 18-án hozott ítélet [EBHT 2006., I-7029. o.] 30. pontját).

102 Márpedig a jelen esetben, ahogyan az a jelen ítélet 41. pontjából kitűnik, noha a Hollandiától eltérő tagállamban lakóhellyel rendelkező, a holland jogszabályok alapján nyugdíjra vagy járadékra jogosultak 2006. január 1-je óta a lakóhelyük szerinti tagállam jogszabályaiban előírt természetbeni egészségügyi ellátást vehetik igénybe, míg korábban semmiféle kötelező törvényi társadalombiztosítási rendszerhez nem tartoztak, és kizárólag magán egészségbiztosítás formájában rendelkezhettek védelemmel, a holland jogalkotó döntése következtében - mely jogalkotó a társadalombiztosítás szervezése tekintetében őt megillető jogkört gyakorolva elhatározta, hogy kiterjeszti a kötelező törvényi társadalombiztosítási rendszert többek között a holland lakosság egészére - tartoznak az említett nyugdíjra vagy járadékra jogosultak a lakóhelyük szerinti tagállam által nyújtott egészségügyi ellátások kedvezményezettjei közé.

103 Meg kell tehát állapítani, hogy - ahogyan azzal a holland kormány érvel - az alapügyben szereplő nemzeti szabályozás, azáltal hogy az 1408/71 rendelet rendelkezéseivel összhangban előírja, hogy a nyugdíjra vagy járadékra jogosult, nem Hollandiában lakó személyek a lakóhelyük szerinti tagállam jogszabályai alapján jogosultak természetbeni egészségügyi ellátásra, inkább megkönnyíti az uniós polgárok szabad mozgását, nem pedig korlátozza azt, mivel az ilyen szabályozás lehetővé teszi számukra, hogy a lakóhelyük szerinti tagállamban vegyék igénybe az egészségi állapotuknak megfelelő ellátást, az e tagállam társadalombiztosítási rendszeréhez tartozó személyekkel azonos feltételek mellett.

104 Annál is inkább igaz ez az alapügy esetében, mivel egyértelmű, hogy az alapeljárás felperesei által a nemzeti bíróságok előtt indított ideiglenes intézkedés iránti keresetek következtében a holland szabályozás alapján nyugdíjra vagy járadékra jogosult, Hollandiától eltérő tagállamban lakóhellyel rendelkező személyek által fizetendő járulékok összege, amelyet a lakóhely szerinti tagállam megélhetési költségeit tükröző együtthatóval korrigáltak, így alacsonyabb az ugyanilyen nyugdíjra vagy járadékra jogosult, Hollandiában lakó személyek által fizetendő járuléknál.

105 Igaz, nem zárható ki - ahogyan azzal az alapeljárás felperesei érvelnek -, hogy a lakóhely szerinti tagállamban az 1408/71 rendelettel összhangban nyújtott természetbeni egészségügyi ellátás költség és minőség tekintetében kedvezőtlenebb, mint amelyet a ZVW keretében a holland lakosoknak nyújtanak.

106 Mindazonáltal a társadalombiztosítási védelem terén a tagállamok nemzeti társadalombiztosítási rendszerei közötti ilyen különbség - amely annak következménye, hogy e területen az uniós jog nem ír elő harmonizációt - a jelen ítélet 99. és 100. pontjában hivatkozott ítélkezési gyakorlatnak megfelelően nem tekinthető az EUMSZ 21. cikk hatálya alá tartozó korlátozásnak. E tekintetben J. A. van Delft és J. M. van Willigen állításával ellentétben irreleváns, hogy ők lakóhelyüket a ZVW hatálybalépése előtt, nem pedig utána helyezték át valamely más tagállamba.

107 Másfelől az alapügyben szereplő nemzeti szabályozás nem írja elő a Hollandiától eltérő tagállamban lakóhellyel rendelkező nyugdíjra vagy járadékra jogosultak számára, hogy társadalombiztosítási járulékot fizessenek anélkül, hogy ennek megfelelő védelmet kínálna.

108 Ugyanis, noha a lakóhely szerinti tagállamban történő nyilvántartásba vétel hiányában semmiféle természetbeni egészségügyi ellátás nem nyújtható a holland szabályozás alapján nyugdíjra vagy járadékra jogosultak számára, ettől még a járulék Hollandiában történő befizetése jogot biztosít e biztosítottak számára arra, hogy a lakóhelyük szerinti tagállamban Hollandia költségére igénybe vegyék a megfelelő szolgáltatásokat.

109 Rá kell mutatni, hogy a jelen esetben az alapügyben szereplő szabályozás nem korlátozódik a kötelező törvényi társadalombiztosítási rendszer, többek között a teljes holland lakosságra történő kiterjesztésére, és annak előírására, hogy az 1408/71 rendeletnek megfelelően a holland szabályozás alapján nyugdíjra vagy járadékra jogosult, külföldi illetőségű személyek ez utóbbi tagállamban történő járulékfizetés révén jogosultakká válnak természetbeni egészségügyi ellátásra a lakóhelyük szerinti tagállamban. Ezzel párhuzamosan ugyanis ugyanezen szabályozás előírja azt is, hogy 2006. január 1-jétől az ezen időpontot megelőzően a Hollandiától eltérő tagállamban lakóhellyel rendelkező személyek által Hollandiában székhellyel rendelkező tárasággal kötött biztosítási szerződések a törvény erejénél fogva megszűnnek, amennyiben e szerződésekből azzal egyenértékű jogok keletkeztek, mint amelyek az 1408/71 rendeletből erednek.

110 J. A. van Delft, J. M. van Willigen és O. Fokkens azt állítja, hogy a szerződéseknek az IZVW 2.5.2. cikkében előírt, törvényen alapuló megszűnése jelentős mértékben érinti a külföldi illetőségű, nyugdíjra vagy járadékra jogosultak által a korábbi rendszer hatálya alatt, Hollandiában székhellyel rendelkező biztosítótársaságokkal kötött szerződések révén szerzett jogait. A törvényen alapuló megszűnés miatt ugyanis e külföldi illetőségű személyek arra kényszerültek, hogy az e szerződésekből eredő átfogó védelem megőrzése érdekében 2006. január 1-je után újabb szerződéseket kössenek, a lakóhelyük szerinti államban nyújtott alapellátások kiegészítése céljából. Tekintettel életkorukra, ezen új szerződéseket csupán rendkívül kedvezőtlen tarifákkal köthették meg.

111 J. A. van Delft és J. M. van Willigen szerint a Hollandiában lakóhellyel rendelkező és nem ott lakóhellyel rendelkező személyek e tekintetben nem részesültek azonos bánásmódban. A gyakorlatban ugyanis a belföldi illetőségű személyek által a ZVW hatálybalépése után kötött új biztosítási szerződésekben kikötött díjak lényegében megegyeztek a ZVW hatálya alatt kötött biztosítási szerződések díjaival, ezzel szemben a külföldi illetőségű személyek esetén a biztosítótársaságok által a ZVW hatálybalépését követően kínált feltételek lényegesen kedvezőtlenebbek, mint a korábbi szerződésekben alkalmazottak.

112 A holland kormány a tárgyaláson e kérdésre adott válaszában kifejtette, hogy a ZVW csupán annyiban írta elő a ZVW hatálybalépése előtt, Hollandiában székhellyel rendelkező vállalkozásokkal kötött biztosítási szerződéseknek a törvény erejénél fogva történő megszűnését, "amennyiben" e szerződések a természetbeni egészségügyi ellátások vonatkozásában azzal egyenértékű jogokat keletkeztettek, mint amelyre az érdekeltek az 1408/71 rendelet rendelkezései alapján a ZVW hatálybalépését követően hivatkozhattak. E törvényen alapuló megszűnés tehát nem az egész biztosítási szerződést érintette, hanem csupán azt a részt, amely megfelelt a lakóhely szerinti tagállam alapvető törvényes biztosítási rendszerének, annak érdekében, hogy elkerüljék a kettős biztosítást és az azzal járó kettős díjfizetést.

113 A holland kormány elismeri, hogy a gyakorlatban valóban teljes egészükben megszűntek a szóban forgó biztosítási szerződések, így azok az érdekeltek, akik 2006. január 1-je után fenn kívánták tartani kiegészítő egészségbiztosításukat a törvényes alaprendszer mellett, kénytelenek voltak újabb szerződést kötni. Mindazonáltal a belföldi és külföldi illetőségű személyek e tekintetben azonos bánásmódban részesültek.

114 Emlékeztetni kell arra, hogy a Bíróságnak nem feladata, hogy valamely előzetes döntéshozatal iránti kérelem keretén belül nemzeti rendelkezések értelmezése vagy az alapeljárásban felmerült jogvita ténybeli hátterének értékelése tárgyában állást foglaljon, e feladat ugyanis kizárólag a kérdést előterjesztő bíróságra hárul (lásd ebben az értelemben többek között a C-378/07-C-380/07. sz., Angelidaki és társai egyesített ügyekben 2009. április 23-án hozott ítélet [EBHT 2009., I-3071. o.] 48. pontját).

115 A kérdést előterjesztő bíróság feladata tehát annak megállapítása, hogy az alapügyben szereplő nemzeti szabályozás előír-e, és ha igen, milyen mértékű bánásmódbeli eltérést a belföldi és a külföldi illetőségű személyek között.

116 E tekintetben ha megállapítást nyerne, hogy az említett szabályozás a ZVW hatálybalépése előtt kötött biztosítási szerződésekből eredő átfogó védelem folytonosságának biztosítására irányuló intézkedéseket tartalmaz, amely azonban csak a belföldi illetőségű személyekre vonatkozik, az ilyen eltérő bánásmód - ahogyan azt a főtanácsnok indítványának 79. pontjában jelezte - sértené a szabad mozgáshoz való jognak az EUMSZ 21. cikk (1) bekezdésében biztosított elvét, mivel a jelen ítélet 97. pontjában hivatkozott ítélkezési gyakorlatnak megfelelően alkalmas volna arra, hogy az alapügy felpereseihez hasonló, a holland szabályozás alapján nyugdíjra vagy járadékra jogosult személyeket eltántorítsa attól, hogy lakóhelyükként továbbra is valamely Hollandiától eltérő tagállamot válasszanak. Márpedig sem a holland kormány, sem a CVZ nem hozott fel a jelen előzetes döntéshozatali eljárásban a legcsekélyebb olyan tényezőt sem, amely igazolná ezen eltérő bánásmódot.

117 Az EUMSZ 21. cikk értelmében vett korlátozás létezésének megvizsgálása céljából a kérdést előterjesztő bíróságnak különösen a következő, a Bíróság elé terjesztett iratokból kitűnő tényezőket kellene figyelembe vennie.

118 Elsősorban magának az IZW 2.5.2. cikke (2) bekezdésének megfogalmazásából kitűnik, hogy e rendelkezés csupán a külföldi illetőségű személyek szerződésének jogszabályon alapuló megszűnését mondja ki. Nem vonatkozik azonban a belföldi illetőségű személyekre.

119 Annak meghatározása érdekében, hogy e rendelkezés - ahogyan azt a megfogalmazása sejteni engedi - eltérő bánásmódot hoz-e létre a belföldi és külföldi illetőségű személyek között, a kérdést előterjesztő bíróságnak meg kellene vizsgálnia, hogy az alapügyben szereplő nemzeti szabályozás tartalmaz-e olyan rendelkezést, amely a belföldi illetőségű személyekre nézve is előírja a ZVW hatálybalépése előtt kötött biztosítási szerződések jogszabályon alapuló megszűnését, ahogyan azt a holland kormány sugallja.

120 Igenlő válasz esetén a kérdést előterjesztő bíróságnak azt is vizsgálnia kellene, hogy e jogszabályon alapuló megszűnés azonos hatásokkal jár-e a belföldi és külföldi illetőségű személyek számára, és különösen azt, hogy - ahogyan azt e kormány állította - e megszűnés e két esetben kizárólag a szerződés azon részét érinti-e, amely az alkalmazandó kötelező törvényi rendszerből eredő jogokkal azonos jogokat keletkeztet.

121 Másodsorban mind J. A. van Delft és J. M. van Willigen, mind a holland kormány írásbeli észrevételeiből kitűnik, hogy a belföldi illetőségű, 2006. január 1-jén biztosítási szerződéssel rendelkező személyeket illetően az alapügyben szereplő nemzeti szabályozás a ZVW által létrehozott kötelező törvényi egészségbiztosítási rendszerben részt vevő társaságok számára előírta, hogy e személyeket mind biztosítottként ismerjék el mindazon természetbeni egészségügyi szolgáltatás tekintetében, amelyre szerződéseik alapján jogosultak voltak, vagyis mind a ZVW-ben előírt alapszolgáltatások, mind a törvényi minimumvédelmet meghaladó kiegészítő szolgáltatások tekintetében.

122 Ezzel szemben J. A. van Delft és J. M. van Willigen szerint e szabályozás nem írt elő ugyanezen biztosítótársaságok számára - ha azok székhelye Hollandiában található - ugyanilyen elismerési kötelezettséget a külföldi illetőségű személyekre vonatkozóan, akik a ZVW hatálybalépése előtt biztosítási szerződéssel rendelkeztek, és akik e hatálybalépést követően az 1408/71 rendelet 28. és 28a. cikke alapján a lakóhelyük szerinti tagállam természetbeni szolgáltatásaira jogosultak, Hollandia költségére.

123 Ha ezen állítások helyessége beigazolódik - aminek eldöntése a kérdést előterjesztő bíróság feladata - az egyúttal a belföldi és külföldi illetőségű személyek közötti eltérő bánásmódot jelentene, hátrányosabb helyzetbe hozva ez utóbbiakat a ZVW hatálybalépésekor.

124 A külföldi illetőségű személyek biztosítására - különösen ami az őket a lakóhelyük szerinti tagállamban megillető alapellátáshoz képest kiegészítő ellátásokat illeti - vonatkozó törvényi kötelezettség hiányában ugyanis az ilyen nemzeti szabályozás arra ösztönözheti a biztosítótársaságokat, hogy a ZVW hatálybalépését kihasználva teljesen megszüntessék a korábban e külföldi illetőségű személyekkel - akiket koruknál és egészségi állapotuknál fogva "rossz kockázati" csoportba tartozónak tekintenek - kötött biztosítási szerződéseket annak érdekében, hogy átértékeljék és kiigazítsák a nekik javasolt díjszabást, tekintetbe véve a körülményeknek az eredeti szerződés megkötése óta bekövetkezett változását.

125 Végül harmadsorban J. A. van Delft és J. M. van Willigen a tárgyaláson kifejtette, hogy a ZVW hatálybalépését a holland kormány és a szóban forgó biztosítótársaságok közötti szoros egyeztetés előzte meg. Ezen egyeztetés lezárásakor azt tűzték ki célul, legalábbis politikai szempontból, hogy a belföldi illetőségű személyek számára ésszerű, és lényegében a 2006. január 1-je előtt kötött szerződésekben kikötött feltételekhez hasonló díjakat fognak kínálni.

126 Az ezzel kapcsolatos kérdésre válaszolva a holland kormány a tárgyaláson azzal érvelt, hogy a ZVW hatálybalépése előtt kötött biztosítási szerződések teljes körű megszüntetése - amellett, hogy mind a belföldi, mind a külföldi illetőségű személyeket érintette - semmiképpen sem neki tudható be, mivel az IZVW csupán a szerződések részleges megszüntetését írta elő. A kiegészítő védelmet szolgáló új szerződések megkötésekor az alapeljárás felpereseivel szemben alkalmazott állítólagos kedvezőtlen díjszabás okai tehát az érintett biztosítótársaságok által önállóan meghozott gazdasági döntések voltak.

127 A kérdést előterjesztő bíróság feladata annak megvizsgálása, hogy - ahogyan azt J. A. van Delft és J. M. van Willigen állítja - az érintett biztosítótársaságok ténylegesen vállaltak-e ilyen kötelezettséget a holland kormány kérésére, a ZVW hatálybalépése előtt kötött szerződésekből eredő átfogó védelem folytonosságának biztosítása céljából, és igenlő válasz esetén e garancia kizárólag a belföldi illetőségű személyekre vonatkozik, vagy a külföldi illetőségűekre is.

128 Hangsúlyozni kell azonban, hogy a holland kormány állításával ellentétben, a holland kormány kezdeményezésére és közreműködésével a Hollandiában székhellyel rendelkező biztosítótársaságok által megvalósított, a belföldi és külföldi illetőségű személyek közötti semmiféle eltérő bánásmód nem mentesül az EUMSZ 21. cikkében előírt tilalom alól csupán azon ténynél fogva, hogy az ilyen eltérő bánásmód nem az e társaságok számára kötelező joghatást kiváltó döntéseken alapul.

129 Ugyanis még a tagállamok jogilag nem kötelező aktusai is befolyásolhatják a vállalkozások magatartását és akadályozhatják az EUMSZ 21. cikkben kitűzött cél megvalósulását. Márpedig ez a helyzet állhat elő, ha a biztosítótársaságok által alkalmazott díjszabás a holland kormány által kötött "politikai" megállapodás végrehajtása, melynek célja kizárólag a belföldi illetőségű személyeket megillető átfogó védelem folytonosságának biztosítása, kizárva e körből a külföldi illetőségű személyeket (lásd analógia útján a 249/81. sz., Bizottság kontra Írország ügyben 1982. november24-én hozott ítélet [EBHT 1982., 4005. o.] 27-29. pontját).

130 A fentiekre tekintettel a második kérdésre azt a választ kell adni, hogy az EUMSZ 21. cikket úgy kell értelmezni, hogy azzal nem ellentétes az alapügyben szereplőhöz hasonló olyan tagállami szabályozás, amely előírja, hogy az e tagállam jogszabályai alapján nyugdíjra vagy járadékra jogosultak, akik valamely más tagállamban rendelkeznek lakóhellyel, amelyben az 1408/71 rendelet 28. és 28a. cikke alapján jogosultak az e tagállam illetékes intézménye által nyújtott természetbeni egészségügyi ellátásra, kötelesek az említett nyugdíj vagy járadék után levonás formájában járulékot fizetni, még akkor is, ha nem vetették magukat nyilvántartásba a lakóhelyük szerinti tagállam illetékes intézményénél.

131 Ezzel szemben az EUMSZ 21. cikket úgy kell értelmezni, hogy azzal ellentétes az ilyen nemzeti szabályozás, amennyiben a külföldi és belföldi illetőségű személyek között indokolatlanul eltérő bánásmódot ír elő, vagy arra vezet - aminek megvizsgálása a kérdést előterjesztő bíróság feladata - az e szabályozás hatálybalépése előtt kötött egészségbiztosítási szerződésekben biztosított átfogó védelem folytonossága tekintetében.

A költségekről

132 Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.

A fenti indokok alapján a Bíróság (második tanács) a következőképpen határozott:

1) Az a 2006. december 18-i 1992/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendelettel (HL L 392., 1. o.) módosított, a szociális biztonsági rendszereknek a Közösségen belül mozgó munkavállalókra, önálló vállalkozókra és családtagjaikra történő alkalmazásáról szóló, 1971. június 14-i 1408/71/EGK tanácsi rendelet 28., 28a. és 33. cikkét a 2007. március 19-i 311/2007/EK bizottsági rendelettel (HL L 82., 6. o.) módosított, a szociális biztonsági rendszereknek a Közösségen belül mozgó munkavállalókra és családtagjaikra történő alkalmazásáról szóló 1408/71/EGK rendelet végrehajtására vonatkozó szabályok megállapításáról szóló, 1972. március 21-i 574/72/EGK tanácsi rendelet 29. cikkével összefüggésben úgy kell értelmezni, hogy azokkal nem ellentétes az alapügyben szereplőhöz hasonló olyan tagállami szabályozás, amely előírja, hogy az e tagállam jogszabályai alapján nyugdíjra vagy járadékra jogosultak, akik az alapügy felpereseihez hasonlóan más tagállamban rendelkeznek lakóhellyel, amelyben az említett 28. és 28a. cikk alapján jogosultak az e tagállam illetékes intézménye által nyújtott természetbeni egészségügyi ellátásra, kötelesek az említett nyugdíj vagy járadék után levonás formájában járulékot fizetni, még akkor is, ha nem vetették magukat nyilvántartásba a lakóhelyük szerinti tagállam illetékes intézményénél.

2) Az EUMSZ 21. cikket úgy kell értelmezni, hogy azzal nem ellentétes az alapügyben szereplőhöz hasonló olyan tagállami szabályozás, amely előírja, hogy az e tagállam jogszabályai alapján nyugdíjra vagy járadékra jogosultak, akik valamely más tagállamban rendelkeznek lakóhellyel, amelyben az 1992/2006 rendelettel módosított 1408/71 rendelet 28. és 28a. cikke alapján jogosultak az e tagállam illetékes intézménye által nyújtott természetbeni egészségügyi ellátásra, kötelesek az említett nyugdíj vagy járadék után levonás formájában járulékot fizetni, még akkor is, ha nem vetették magukat nyilvántartásba a lakóhelyük szerinti tagállam illetékes intézményénél.

Ezzel szemben az EUMSZ 21. cikket úgy kell értelmezni, hogy azzal ellentétes az ilyen nemzeti szabályozás, amennyiben a külföldi és belföldi illetőségű személyek között indokolatlanul eltérő bánásmódot ír elő vagy arra vezet - aminek megvizsgálása a kérdést előterjesztő bíróság feladata - az e szabályozás hatályba lépése előtt kötött egészségbiztosítási szerződésekben biztosított átfogó védelem folytonossága tekintetében.

Aláírások

* Az eljárás nyelve: holland.