3195/2013. (X. 22.) AB végzés

alkotmányjogi panasz visszautasításáról

Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz alapján indult eljárásban meghozta az alábbi

végzést:

Az Alkotmánybíróság a Tatabányai Városi Bíróság 5.B.541/2010/23. számú ítélete és a Tatabányai Törvényszék 2.Bf.197/2012/5. számú jogerős végzése alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.

Indokolás

[1] 1. Az indítványozó az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 27. §-a alapján alkotmányjogi panasszal élt a Tatabányai Városi Bíróság 5.B.541/2010/23. számú ítélete és a Tatabányai Törvényszék 2.Bf.197/2012/5. számú jogerős végzése alaptörvény-ellenességének megállapítása és megsemmisítése iránt.

[2] 2. Az alkotmányjogi panasz indítványozója a panasz alapjául szolgáló ügyben rágalmazás vétsége miatt nyújtott be magánindítványt a vele szemben végrehajtást foganatosító önálló bírósági végrehajtóval szemben a bírósághoz. Az első fokon eljáró Tatabányai Városi Bíróság-az indítvány által támadott - 5.B.541/2010/23. számú ítéletében a vádlottat bűncselekmény hiányában felmentette, amely ítéletet a magánvádló fellebbezését követően a Tatabányai Törvényszék 2.Bf.197/2012/5. számú jogerős végzésével helybenhagyta. Az indítványozó nyilatkozata szerint rendkívüli perorvoslati eljárás nincs folyamatban.

[3] A panaszos az Alaptörvény számos rendelkezésének sérelmét jelölte meg az alábbi érvek alapján. A megjelölt bírói döntések az indítványozó szerint sértik az Alaptörvény R) cikk (2) bekezdését, mert a jogerősen felmentett bírósági végrehajtó "úgy tesz, mint akire a vonatkozó jogszabályok nem vonatkoznak". Ezen felül a panaszos állítása alapján az I. cikk (1) és (2) bekezdésében foglalt alaptörvényi rendelkezések sérelmét jelenti, "ha a büntetőügyben eljáró bíróság mentesítő okokat talál egy személyi alapjog ellen elkövetett jogsértés ellen".

[4] Az indítványozó megjelöli a II. cikk sérelmét, amiért "állami kényszert végző személy a kiszolgáltatott személlyel szemben megalázóan bánhat, és ez ellen a bíróság nem lép fel". Álláspontja szerint a bíróság részrehajló is volt, valamint az eljárások időtartama túlment az ésszerű határidőn, ezért nem teljesültek az Alaptörvény XXIV. cikk (1) bekezdésében foglaltak sem.

[5] A panaszos a továbbiakban hivatkozik a tisztességes eljáráshoz való jog megsértésére is, mert szerinte eljárási hibák miatt nem indult nyomozás személyes adattal visszaélés bűncselekményének gyanúja miatt és pótmagánvádlóként sem tudott fellépni, továbbá azért, mert "öt tárgyalás és számos tanú meghallgatása után bűncselekmény hiányában kerül sor a vádlott felmentésére, miközben az egész büntetőeljárás során bizonyítás történt".

[6] A támadott bírói döntések a panasz szerint az Alaptörvény 28. cikkébe is ütköznek, mert "azt a látszatot keltik, hogy a végrehajtási eljárásban mások becsületébe lehet gázolni".

[7] Az Alkotmánybíróság elsőként az alkotmányjogi panasz befogadhatóságának törvényi feltételei fennállását vizsgálta meg.

[8] 3. Az Abtv. 27. §-a értelmében az Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdés d) pontja alapján alaptörvény-ellenes bírói döntéssel szemben az egyedi ügyben érintett személy vagy szervezet alkotmányjogi panasszal fordulhat az Alkotmánybírósághoz, ha az ügy érdemében hozott döntés vagy a bírósági eljárást befejező egyéb döntés az indítványozó Alaptörvényben biztosított jogát sérti, és az indítványozó a jogorvoslati lehetőségeit már kimerítette, vagy jogorvoslati lehetőség nincs számára biztosítva. Az indítványozó az elsőfokú ítélet ellen fellebbezéssel élt, alkotmányjogi panaszát a törvényszék jogerős döntése ellen nyújtotta be, tehát e tekintetben az alkotmányjogi panasz a törvényi feltételeknek megfelel.

[9] Az Abtv. 30. § (1) bekezdése értelmében az alkotmányjogi panasz benyújtására a sérelmezett döntés kézbesítésétől számított hatvan napon belül van lehetőség. A Tatabányai Törvényszék 2.Bf.197/2012/5. számú végzése kézbesítése 2013. május 10. napján történt, az alkotmányjogi panaszt 2013. július 9. napján érkeztették az első fokon eljárt - Tatabányai Városi Bíróság jogutódjaként működő - Tatabányai Járásbíróságon. Az alkotmányjogi panasz előterjesztésére tehát a törvényes határidőn belül került sor.

[10] Az Abtv. 52. § (1) bekezdése értelmében az indítványnak határozott kérelmet kell tartalmaznia. Az indítványozó megjelölte az Abtv. 27. §-át, melyre alapozva nyújtotta be alkotmányjogi panaszát, valamint kifejezett kérelmet terjesztett elő a sérelmezett bírósági döntések alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére vonatkozóan. Megjelölte az Alaptörvény fentebb ismertetett szakaszait, amelyekkel szemben álláspontja szerint az alaptörvény-ellenesség fennáll. Az alkotmányjogi panasz e tekintetben a törvényi feltételeknek megfelel.

[11] 4. Az Abtv. 29. §-a az alkotmányjogi panasz befogadhatóságának további, alternatív jellegű tartalmi feltételeiként határozza meg, hogy az alkotmányjogi panasz a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenességet tartalmazzon, vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést vessen fel. Az Alkotmánybíróság e feltételekkel összefüggésben arra emlékeztet, hogy az Alkotmánybíróság az Alaptörvény 24. cikk (1) bekezdésének értelmében az Alaptörvény védelmének legfőbb szerve. Ennek megfelelően az Alkotmánybíróság az Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdésének d) pontja alapján a bírói döntéseket az alkotmányosság szempontjából ellenőrizheti, és jogköre a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség vizsgálatára és kiküszöbölésére korlátozódik, ezért a bírói döntés irányának, a bizonyítékok bírói mérlegelésének és értékelésének, illetve a bírósági eljárás teljes egészének ismételt felülbírálatára már nem rendelkezik hatáskörrel. (elsőként lásd: 3231/2012. (IX. 28.) AB végzés, Indokolás [4]; ezt követően megerősítette: 3392/2012. (XII. 30.) AB végzés, Indokolás [6]; 3017/2013. (I. 28.) AB végzés, Indokolás [3]) Az Alkotmánybíróság az Abtv. 27. §-ában szabályozott hatáskörében eljárva a bírói döntés és az Alaptörvény összhangját biztosítja. Ebből következően a bírói döntés alaptörvény-ellenességének vizsgálata során az Alkotmánybíróság attól is tartózkodik, hogy a bíróságok felülbírálati jogköréhez tartozó, szakjogi vagy kizárólag törvényértelmezési kérdésekben állást foglaljon (elsőként lásd: 3003/2012. (VI. 21.) AB végzés, Indokolás [4]; ezt követően megerősítette: 3065/2012 (VII. 26.) AB végzés, Indokolás [5]; 3391/2012. (XII. 30.) AB végzés, Indokolás [25]; 7/2013. (III. 1.) AB határozat, Indokolás [33]). Az Abtv. 27. §-a úgy rendelkezik, hogy alkotmányjogi panasszal az egyedi ügyben érintett személy, vagy szervezet akkor fordulhat az Alkotmánybírósághoz, ha az ügy érdemében hozott döntés vagy bírósági eljárást befejező egyéb döntés az indítványozó Alaptörvényben biztosított jogát sérti, és az indítványozó a jogorvoslati lehetőségét már kimerítette, vagy jogorvoslati lehetőség nincs számára biztosítva. A bírói döntéssel szemben benyújtott alkotmányjogi panasz így nem tekinthető hagyományos értelemben vett jogorvoslatnak, ugyanis az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panasz intézményén keresztül is kizárólag az Alaptörvényt és az abban elismert jogokat oltalmazza (erről lásd: 3325/2012. (XI. 12.) AB végzés, Indokolás [13]).

[12] Az indítványozó előadása alapján megállapítható, hogy a panaszában megjelölt, általa alapjogsérelemként leírt aggályok valójában a bíróság által megállapított tényállás, a bírói törvényértelmezés helyességét, valamint a bíróság által mindezekből levont következtetéseket vitatják. Az alkotmányjogi panasz ily módon a perben első fokon eljáró városi bíróság, illetve a fellebbezések folytán eljáró törvényszék által feltárt tényállás helytállóságának ellenőrzésére, valamint a rágalmazás és becsületsértés büntetőjogi tényállásainak a bírói döntésektől eltérő eredményű értelmezésére irányul.

[13] Az indítványozó az alkotmányjogi panaszban felhívott alaptörvényi cikkekben elismert jogok sérelmét erre az érvelésre alapítja. Az Alkotmánybíróság fentiekben ismertetett, következetes álláspontja értelmében azonban önmagában mind a szakjogi szabályok alkalmazásának felülvizsgálata, mind az alapügy tényállásának ellenőrzése és értékelése az Alkotmánybíróság Alaptörvényben biztosított alkotmányossági szempontú vizsgálati jogkörén kívül esik.

[14] Az Alkotmánybíróság megítélése szerint az indítványozó az alkotmányjogi panaszában sem a bíróságok eljárásával, sem döntéseik érdemével kapcsolatosan nem jelölt meg olyan pontosan körülírt alaptörvény-ellenességet, amelyet alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdésként lehetne értékelni, vagy amely felvetné a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség kételyét.

[15] 5. Az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panasz befogadhatósági vizsgálatának eredményeként így arra a következtetésre jutott, hogy az alkotmányjogi panasz az Abtv. 29. §-ában megfogalmazott befo-gadhatósági akadályban szenved. Az Alkotmánybíróság ezért az alkotmányjogi panaszt az Ügyrend 30. § (1) bekezdés a) pontja alapján, figyelemmel az Abtv. 56. § (3) bekezdésében előírtakra is, visszautasította.

Budapest, 2013. október 14.

Dr. Kovács Péter s. k.,

tanácsvezető alkotmánybíró

Dr. Balsai István s. k.,

előadó alkotmánybíró

Dr. Juhász Imre s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Bragyova András s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Kiss László s. k.,

alkotmánybíró

Alkotmánybírósági ügyszám: IV/1239/2013.