BH 2021.2.42 I. A per észszerű időn belül történő befejezéshez való jog sérelmére alapított igényérvényesítés esetén az alapul szolgáló magánjogi jogviszony a jogerős ítélet meghozatalakor jön létre, így a Pp. 2. § (3) bekezdésének ekkor hatályos rendelkezéseit kell alkalmazni.

II. Az alapjogsértés szempontjából figyelembe kell venni az adott eljárás lefolytatásának egyedi körülményeit is, mert a bíróságnak a konkrét eljárásban, az ügy urai által meghatározott keretek között kell a felek alapjogát érvényesítenie. Ha a fél és a bíróság magatartása miatt bekövetkezett elhúzódás tartama egymástól elkülöníthető, akkor a fél a bíróság kötelességszegéséből eredő elhúzódás miatt érvényesíthet igényt [2010. évi CXXX. tv. (Jat.) 15. §, 2013. évi CLXXVII. tv. (Ptké.) 8. § (2) bek., 1952. évi III. tv. (régi Pp.) 2. § (1) és (3) bek.].

A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás

[1] A felperes 2004. augusztus 3. napján a Budai Központi Kerületi Bíróságon keresetlevelet terjesztett elő öt alperessel szemben (a továbbiakban: alapügy), amelyben kérte az I-II. rendű alperesek között létrejött ajándékozási szerződés színleltségből eredő semmisségének a megállapítását, az eredeti állapot helyreállítását, valamint a III-V. rendű alperesek tűrésre kötelezését. Indokolása szerint jogerős bírósági ítélet kötelezte az I. rendű alperest 9 000 000 forint és járulékai felperesnek való megfizetésére, amelynek az I. rendű alperes nem tett eleget, és a tulajdonában álló ingatlanhányadot elajándékozta a II. rendű alperesnek.

[2] A felperes az alapügy I. rendű alperesével szemben végrehajtási eljárást kezdeményezett, de a végrehajtó 2004. április 25. napján megállapította, hogy a követelés behajthatatlan és a végrehajtási eljárás szünetel. A felperes nem kérte a végrehajtási eljárás folytatását, így a végrehajtással érintett követelés 2009-ben elévült.

[3] Az alapügyben áttételt követően első fokon eljárt alperes bíróság 2013. október 7. napján meghozott ítéletével megállapította az I. és II. rendű alperes közötti ajándékozási szerződés felperessel szembeni hatálytalanságát, és az alpereseket annak tűrésére kötelezte, hogy a felperes követelését kielégítse az ingatlan tulajdoni hányadából.

[4] Az alapügy II. rendű alperese részéről előterjesztett fellebbezés folytán eljárt ítélőtábla a 2015. szeptember 24. napján meghozott ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, és a felperes keresetét elutasította. Indokolása szerint az alapügy I. rendű alperesével szemben indult végrehajtással érvényesített követelés elévült. Az elévülési idő megszakításáról a felperes a végrehajtási eljárásban előterjesztett, az eljárás folytatása iránti kérelem útján gondoskodhatott volna, különösen akkor, amikor az alapügyben olyan adat merült fel, hogy az I. rendű alperes örökség útján végrehajtható vagyonhoz jutott.

A másodfokú bíróság megjegyezte, hogy a III-V. rendű alperesek perbenállása szükségtelen volt, mert nem kötelezhetőek a II. rendű alperes tulajdoni hányadára vezetett kielégítés tűrésére. A felperes végleges keresete az alapügy V. rendű alperesével szemben nem is tartalmazott kérelmet.

[5] Az alapügyben a felperes a keresetlevelét nem a per elbírálására hatáskörrel rendelkező bírósághoz nyújtotta be, keresetlevele hiányos volt, és a hiánypótlás teljesítése után került sor a keresetlevél áttételére.

A felperes keresetét több alkalommal megváltoztatta, és olyan személyeket vont perbe alperesként, akiknek a perben állása szükségtelen volt. Az alperes az alapügyben nem adott tájékoztatást a peres feleknek a bizonyításra szoruló tényekről és a bizonyítási teherről. Az alperes az alapügyben 2005. május 18-án 2005. november 2-re, 2005. november 2-án 2006. március 31-re, 2006. július 14-én 2006. november 29-re, 2007. június 27-én 2007. november 21-re, 2008. május 30-án 2008. november 10-re, 2009. március 9-én 2009. július 10-re, 2010. május 12-én 2010. november 3-ra halasztotta a per folytatólagos tárgyalását. A 2012. szeptember 19-i tárgyalás elhalasztása 2013. január 16. napjára történt, de ez a tárgyalás bíróváltozás miatt elmaradt, az új kitűzött határnap 2013. május 15. volt, amely így négy hónap késedelmet jelentett.

[6] Az alapügy alperesei és az idézett tanúk több alkalommal nem jelentek meg szabályszerű idézés ellenére, akiket az alperes pénzbírság terhe mellett felhívott a távolmaradás igazolására. A 2005. március 23-i tárgyalásra a felek idézése megtörtént, de egyes alperesek tértivevényei nem érkeztek vissza. Az alapügyben az eljárás három alkalommal félbeszakadt a III-V. rendű alperesek halála miatt.

A kereset és az alperes védekezése

[7] A felperes 3 000 000 forint sérelemdíj és járulékai megfizetésére kérte kötelezni az alperest a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: régi Pp.) 2. § (3) bekezdése alapján.

[8] Indokolása szerint az alperes az alapügy pervezetéséből és inaktivitásából eredő eljárás elhúzódásával, az elsőfokú eljárás kilencévi tartamával megsértette a felperesnek a tisztességes eljáráshoz és a per észszerű időn belül történő befejezéshez való jogát. Az alperes a tárgyalási határnapokat nagy szünetekkel tűzte ki, rendszerint inaktív volt, a felek és a tanúk megjelenési és nyilatkozattételi kötelezettségének elmulasztását nem szankcionálta, nem fordított figyelmet az alperesi oldal perelhúzó magatartására, és nem törekedett a per során felmerülő külső körülmények (például a fél halála) hatásának enyhítésére sem. A felperes vitatta, hogy saját magatartása közrehatott volna a per elhúzódásában.

[9] Az alperes kérte a kereset elutasítását.

[10] Indokolása szerint az alapügyben meghozott jogerős ítélet tartalma nem tehető vitássá, és az nem kifogásolható az eljárás elhúzódása miatt. Állította, hogy az eljárásban nem voltak indokolatlanul inaktív időszakok, az alperes betartotta a régi Pp. szabályait, a felperes viszont folyamatosan mulasztott. Sem az alperes, sem az alapügy alperesei nem tanúsítottak perelhúzó magatartást. A felperes keresetét több alkalommal megváltoztatta, valamint bizonyítási indítványokat terjesztett elő, ezért került sor több tárgyalás elhalasztására, ami lassította az ügy érdemi befejezését. Az eljárás elhúzódásához a felperes szakszerűtlen perbeli cselekményei, mulasztásai, számos és indokolatlan keresetváltoztatása vezetett. Az alapügyben háromszor került sor az eljárás félbeszakadására és jogutódlás megállapítására. A bíróváltozás miatti halasztás kivételével az alperes minden esetben a törvényben megszabott határidőn belülre tűzte ki a következő tárgyalást, figyelemmel a nyári ítélkezési szünet tartamára is.

Az első- és másodfokú ítélet

[11] Az elsőfokú bíróság a keresetet elutasította.

[12] Indokolása szerint a 2005. március 23-i tárgyalással kapcsolatban az alperes helytálló utasítást adott a felek idézésére, azért nem tehető felelőssé, hogy a tértivevények a tárgyalásig nem érkeztek vissza, így nem állapítható meg az alperes felróhatósága. A bíróság formalizáltan nem adott tájékoztatást a bizonyítási teherrel kapcsolatban, de a bírósági tájékoztatás bírói kérdések formájában a jegyzőkönyvekből kitűnik. Az alperes számos esetben felhívta a tárgyalásról távol maradó felet és tanút távolmaradása igazolására, és pénzbírság kiszabását is kilátásba helyezte, a régi Pp. 206. § (2) bekezdése pedig a bíróság mérlegelési jogkörébe teszi annak megítélését és következményeinek levonását, hogy a fél távolmaradását értékelje. Álláspontja szerint az alperes nem szegte meg a régi Pp. 142. § (2) bekezdésének szabályát, az előírt négy hónapot jellemzően betartotta, a kivételeknél a nyári és a téli ítélkezési szünet is közrejátszott. Nem állapított meg olyan mérvű, a tárgyalás halasztása miatti időeltolódást, amely a bizonyítási eljárást elnehezítette volna, így sérthetné az észszerű időn belüli befejezéshez való jogot. Nem látta akadályát annak, hogy a bíróság vasárnap hozzon határozatot a jogutódlás megállapításáról és a tárgyalás kitűzéséről, figyelemmel a bírák otthondolgozási lehetőségére. Mindezek alapján az elsőfokú bíróság a felperes oldalán nem állapított meg alapjogsérelmet, ezért a keresetet elutasította.