BH 2012.11.258 Az 1956. évi forradalom és szabadságharc utáni leszámolással összefüggő elítélések semmisségéről szóló törvény szempontjából a forradalommal, illetve harci cselekménnyel összefüggésbe hozás törvényi feltételének nem csupán az felel meg, ha az összefüggés egyenesen következik a vádlotti magatartásból, hanem az is, ha az ítélet von le ilyen következtetést [2000. évi CXXX. törvény 1. §].

A Magyar Népköztársaság Legfelsőbb Bíróságának népbírósági tanácsa az 1958. február 10-14. napjain megtartott elsőfokú tárgyalás alapján meghozott, 1958. február 18-án kelt és jogerős ítéletével a terheltet

- társadalmi tulajdon sérelmére ismételten elkövetett és különösen nagy kárt okozó lopás, csalás és sikkasztás,

- továbbá 12 rb. közokirat-hamisítás, 11 rb. intellektuális közokirat-hamisítás, 3 rb. 12 000 forintot meghaladó értékű kötelezettségre vonatkozó magánokirat-hamisítás, 2 rb. személyi igazolvánnyal való visszaélés, 1 rb. személyi igazolvány ellopása és

- 3 rb. fogolyszökés bűntette

miatt összbüntetésül halálra ítélte. Kötelezte a társadalmi tulajdon sérelmére elkövetett bűncselekményekkel okozott kár, valamint a bűnügyi költség megfizetésére, valamint rendelkezett a bűnjeljegyzékben felsorolt dolgokról.

A halálbüntetést 1958. február 20-án végrehajtották.

A terhelt leánya a 2011. június 2-án, 2011. július 25-én, 2011. december 9-én az F. Bírósághoz érkezett beadványaiban az elítélés semmissé nyilvánítását, illetve a semmisség megállapításának igazolását kérte.

Az F. Törvényszék a 2012. január 16-án meghozott végzésével a kérelmet megtagadta. Indokai szerint az elítélés nem tartozik az 1990. évi XXVI. törvény hatálya alá.

A végzés ellen a kérelmező meghatalmazása alapján és nevében eljárva a kérelmező fia jelentett be fellebbezést.

A fellebbezést a törvényszék a Kúriára terjesztette fel elbírálás végett, ahová az iratok 2012. március 8-án érkeztek.

A Legfőbb Ügyészség átiratában az iratoknak - másodfokú eljárás lefolytatása végett - az ítélőtáblához megküldését indítványozta.

Indokai szerint a Be. 13. § (2) bekezdésének b) pontja alapján a törvényszék végzése elleni fellebbezés elbírálása az ítélőtábla hatáskörébe tartozik. Ugyanakkor a törvényszék túllépte hatáskörét, mert a semmisség igazolása a Kúria hatáskörébe tartozik, figyelemmel az 1990. évi XXVI. törvény 3. §-ára, valamint arra a körülményre, hogy az ügyben első fokon a Legfelsőbb Bíróság népbírósági tanácsa járt el.

A semmisség megállapításának igazolása iránti kérelem alapos.

A semmisség megállapításáról szóló 1989. évi XXXVI. tv., 1990. évi XXVI. tv., 1992. évi XI. tv. és 2000. évi CXXX. törvények szerinti általános szabályozás, hogy a semmisség megállapítása, illetve annak igazolása iránti kérelem benyújtására jogosult az elítélt hozzátartozója, a kérelem elbírálása pedig az ügyben első fokon eljárt bíróság, illetve annak jogutóda hatáskörébe tartozik. Utóbbi egyezik a Be. különleges eljárásokra vonatkozó XXIX. Fejezetén belüli 555. § (2) bekezdés b) pontja szerinti szabályozással.

Az iratokból megállapítható, hogy

- a kérelmező bírósághoz érkezett beadványai a hozzátartozója elítélésének semmissé nyilvánítására, illetve semmissége megállapításának igazolására irányulnak;

- a kérelmező (és nevében eljáró meghatalmazottja is) az elítélt hozzátartozója [Be. 601. § (3) bek., Btk. 137. § 6. pont].

Az 1956. évi forradalom és szabadságharc utáni leszámolással összefüggő elítélések semmisségének megállapításáról szóló 2000. évi CXXX. törvény 1. §-a alapján "Semmisnek tekintendő az 1956. évi 28. törvényerejű rendelettel és az 1956. évi 32. törvényerejű rendelettel bevezetett rögtönbíráskodásban, továbbá az 1957. évi 4. törvényerejű rendelettel bevezetett gyorsított eljárásban, valamint az 1957. évi 25. és az 1957. évi 34. törvényerejű rendelettel felállított népbírósági tanács előtti eljárásban - a forradalom és szabadságharc céljával, eszmeiségével való azonosulásra tekintettel - a forradalommal, illetve harci cselekménnyel összefüggésbe hozott cselekmény miatt történt elítélés."

A semmisségnek tehát együttes feltétele, hogy

- az elítélés valamely, a törvényben felsorolt jogszabály alapján folyt eljárásban történt, és

- az elítélés a felrótt cselekményt összefüggésbe hozta a forradalom és szabadságharc céljával, eszmeiségével való azonosulással.

Jelen ügyben a 2000. évi CXXX. törvény 1. §-a szerinti semmisség megállapítása - e törvény 2. § (1) bekezdése szerint - a Kúria hatáskörébe tartozik, továbbá a semmisség megállapításának mindkét feltétele adott.

Az iratokból megállapítható, hogy a terhelt büntetőügyében a Legfőbb Ügyészség vádirata alapján és indítványára első fokon, az 1957. évi 34. tvr. 5. § (1) bekezdése szerinti hatáskörben a Magyar Népköztársaság Legfelsőbb Bíróságának népbírósági tanácsa járt el és hozott ítéletet.

A semmisség másik törvényi feltételét - értelemszerűen - az ítélet indokolása tartalmazza. Az ítélet tényállása szerint a felrótt cselekmények elkövetési ideje 1954. december és 1957. szeptember közötti.

A tényállás 6. pontja szerint

"A rendőrkapitányság a vádlottat az ellenforradalom alatt a megyei gépállomások munkástanácsi elnöki minőségében kifejtett demokrácia ellenes tevékenysége, különböző rémhírek terjesztése miatt 1957. évi március 5. napján közbiztonsági őrizetbe helyezte és a közbiztonsági táborba szállította. A vádlott a közbiztonsági táborból 1957. július 17-én megszökött. Szökését az tette lehetővé, hogy - agronómusi szaktudására hivatkozással - arató brigádvezetői beosztást eszközölt ki a maga részére, amely munkakörénél fogva az állami gazdaság területén szabad mozgást élvezett. Az említett napon munkahelyére nem tért vissza, hanem a Dunán csónakon átkelve gyalogszerrel V.-re ment."