BH 2014.10.316 A törvény célja, hogy az 1997. december 31-ig, quasi szerzett jogok ne vesszenek el a Tny. hatálybalépése, azaz 1998. január 1 -je után. Azonban olyan jogszabályok alapján nem lehet jogosultságot szerezni, amelyek a vitatott időszakban nem voltak még hatályban [1997. évi LXXXI. tv. - Tny. - 37. § (4) bekezdés].

Pertörténet:

Egri Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság M.549/2012/8., Kúria Mfv.10336/2013/6. (*BH 2014.10.316*), 3324/2014. (XII. 10.) AB végzés

***********

[1] Az eljárt nyugdíj-biztosítási főigazgatóság mint másodfokú hatóság az elsőfokú határozatot a 2012. október 2. napján kelt határozatával hatályában fenntartotta egyetértve annak indokaival.

[2] A közigazgatási és munkaügyi bíróság ítéletével az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság Jogorvoslati Főosztálya másodfokú határozatát - az alperes elsőfokú határozatára is kiterjedően - hatályon kívül helyezte, és az alperest új eljárás lefolytatására utasította. Megállapította, hogy a felperes 1976. április 14. napja és 1989. május 31. napja közötti megbízási jogviszonya szolgálati időnek minősül.

[3] Az ítélet indokolása szerint a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény 37. § (4) bekezdése alapján az elismerni kért szolgálati idő tekintetében az 1997. december 31. napján hatályos 1975. évi II. törvény (a továbbiakban: T.) 10. § (3) és (5) bekezdés, valamint a 89/1990. (V. 1.) MT rendelet (a továbbiakban: R.) 8. § (1) bekezdését és a Tny. 38. § (1) bekezdés e) és g) pontját kell alkalmazni. Ezen jogszabályok az 1998. január 1. napját megelőző időre a biztosítottnak minősülő személy biztosítottal járó jogviszonyának szolgálati időként való elismerését nem kötötték az adott időszakra vonatkozó nyugdíjjárulék levonásához. A felperes egyértelműen bizonyította tanúkkal és okiratokkal szolgálati idejét, személyes munkavégzését.

[4] A jogerős ítélet ellen az alperes élt felülvizsgálati kérelemmel, amelyben az ítélet hatályon kívül helyezését és a felperes keresetének elutasítását kérte. Hivatkozott a Tny. 37. § (4) bekezdésére.

[5] Álláspontja szerint a T. 54. § (1) bekezdés e) pontját és az R. 126. § (1) bekezdését, továbbá a 17/1975. (VI. 14.) MT rendelet 7. § -át és a 3/1975. (VI. 14.) SZOT szabályzat 234. § -át kell alkalmazni, mivel az elismerni kért időszakban a T. 10. § (3) és (5) bekezdése, valamint az R. 8. § (1) bekezdései nem voltak hatályban.

[6] Előadta, hogy a felperes jogviszonya bejelentési kötelezettséggel nem járt, így nem állapíthatók meg a munkaidőre és a keresetre vonatkozó adatok, tehát felperesre a biztosítási kötelezettség nem terjedt ki.

[7] A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében az ítélet hatályban tartását kérte.

[8] Álláspontja szerint a bíróság a Tny. 37. § (4) bekezdés helyes értelmezésével hozta meg a határozatát, amely szerint az 1997. december 31-én hatályban volt T. 10. § (3) és (5) bekezdés, valamint az R. 8. § rendelkezését alkalmazni kell, tehát a biztosítottnak minősülő személy biztosítással járó jogviszonya szolgálati időként való elismerését a hivatkozott jogszabályok nem kötik a nyugdíjjárulék levonásához.

[9] A felülvizsgálati kérelem megalapozott.

[10] A Tny. 37. § (4) bekezdése értelmében a biztosítással járó jogviszony 1998. január 1. napját megelőző időtartamát az 1997. december 31-én hatályos jogszabályok alapján kell szolgálati időként figyelembe venni.

[11] Általános rendelkezés, hogy szolgálati idő az az időszak, amely alatt a nyugdíjigénylő biztosításra kötelezett jogviszonyban állt (biztosított volt) és az előírt nyugdíjjárulékot megfizette, illetve szolgálatiidő-szerzésre kötött külön megállapodás alapján fizetett nyugdíj-biztosítási és nyugdíjjárulékot.

[12] Az elismerni kért időszakban (1972. december 1. - 1989. május 31.) a felperes által végzett felvásárlói tevékenységért kifizetett jutalékot az szja-levonási kötelezettségen felül további járulék- stb. levonási kötelezettség nem terhelte. A megbízási szerződések tartalmazták, hogy a felperes jogviszonyát "SZTK bejelentési kötelezettség nem terheli".

[13] 1997. december 31-én hatályban volt a T. 10. § (3) és (5) bekezdése, valamint az R. 8. § (1) bekezdése. Azonban a Tny. 37. § (4) bekezdés rendelkezés bevezetésének az volt a célja, hogy az 1997. december 31. előtt már megszerzett jogok ne vesszenek el 1998. január 1. után, az 1997. évi LXXXI. törvény hatálybalépésére tekintettel.

[14] Az 1972. december 1. - 1989. május 31-ig terjedő időszakban fennállt felperesi megbízási jogviszonyra a T. 10. § (3) és (5) bekezdés, valamint az R. 8. § (1) bekezdése nem vonatkozhatott, hiszen e jogszabályok ezen időszakban még nem voltak hatályban. A T. 10. § (3) bekezdés 1997. január 1. napjától, a T. 10. § (5) bekezdés 1992. március 1. napjától, az R. 8. § (1) bekezdés pedig 1990. május 1. napjától lépett hatályba. Így tehát a felperes olyan jogszabályok alapján akar jogosultságot szerezni, amelyek a vonatkozó jogszabályhelyek alapján nem illetik meg.

[15] A fent kifejtettek alapján a Tny. 37. § (4) bekezdésénél felperes keresete elbírálásakor a T. 54. § (1) bekezdés e) pontját, az R. 126. § (1) bekezdését, a 17/1975. (VI. 14.) MT rendelet 7. § -át és a 3/1975. (VI. 14.) SZOT szabályzat 234. § -át kellett alkalmazni.

[16] A társadalombiztosításról szóló 1975. évi II. törvény - a perbeli időszakra irányadó - 10. § -ának (1) bekezdése szerint a törvény alapján biztosított a megbízás alapján rendszeresen és személyesen munkát végző.

[17] A törvény végrehajtásáról rendelkező 17/1975. (VI. 14.) MT rendeletnek az 56/1987. (XI. 6.) MT rendelet 2. § -ával módosított 7. § -ának (1) bekezdése úgy rendelkezik, hogy megbízás alapján rendszeresen munkát végzőnek azt kell tekinteni, akinek ugyanannál a munkáltatónál a megállapodás szerinti vagy tényleges munkaideje az azonos vagy hasonló munkakörre megállapított törvényes havi munkaidőnek a felét eléri; ha a munkaidő nem állapítható meg, keresete eléri az öregségi nyugdíj legkisebb összegének a felét. A (2) bekezdés szerint az (1) bekezdésben említett feltételek fennállása esetén sem terjed ki a biztosítás arra, akinek ugyanannál a munkáltatónál elért havi átlagkeresete az öregségi nyugdíj legkisebb összege hatszorosát meghaladja.

[18] A 3/1975. (VI. 14.) SZOT szabályzat - az előbb hivatkozott jogszabályi rendelkezéseket kiegészítve - kimondta a 3/A. § -ában, hogy ha a megbízás nem teljes naptári hónapban áll fenn, a rendelet 7. § -ának alkalmazásánál a teljesítésre fordított időt, illetőleg a díjazás összegét a jogviszony időtartamával arányosan kell figyelembe venni.

[19] A megállapított tényállás szerint a felperes megbízás alapján rendszeresen és személyesen munkát végzőnek minősül, munkaideje alapján azonban a biztosítás fennállását nem lehet megállapítani, továbbá a kifizetett jutalék arányos elszámolására sincs lehetőség.

[20] A felperes jogviszonyára a társadalombiztosítási nyilvántartásban az elismerni kért időszak tekintetében semmiféle adat nem volt. A megbízási szerződések tartalmazták, hogy a megállapodás SZTK, illetve bejelentési kötelezettséggel nem járt, a felperes jutalékából csak szja-t vontak, és csak a férje után volt jogosult társadalombiztosítási ellátásra. Mindebből az következik, hogy a felperes vonatkozásában biztosítási jogviszony nem jött létre.