62012CJ0382[1]

A Bíróság ítélete (harmadik tanács), 2014. szeptember 11. MasterCard Inc. és társai kontra Európai Bizottság. Fellebbezés - Csatlakozó fellebbezések - Elfogadhatóság - EK 81. cikk - Betéti kártyákkal, halasztott terhelésű betéti kártyákkal és hitelkártyákkal működő nyílt fizetési rendszer - Multilaterális bankközi alapdíjak - Vállalkozások társulása - Hatás általi versenykorlátozások - A bírósági felülvizsgálat kritériuma - A »járulékos korlátozás« fogalma - Objektíve szükséges és arányos jelleg - Megfelelő »összehasonlító esetek« - Kétoldalú rendszerek - Az elsőfokú keresetlevél mellékleteinek kezelése. C-382/12. P. sz. ügy.

A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (harmadik tanács)

2014. szeptember 11. ( *1 )

Tartalomjegyzék

A jogvita előzményei és a vitatott határozat

A Törvényszékhez benyújtott kereset és a megtámadott ítélet

A felek kérelmei

A csatlakozó fellebbezések elfogadhatóságáról

Az ügy érdeméről

Az elsőfokú keresetlevél egyes mellékleteinek elfogadhatóságával kapcsolatos téves jogalkalmazásra alapított, harmadik fellebbezési jogalapról

A megtámadott ítélet

A felek érvelése

A Bíróság álláspontja

A fellebbezés arra alapított második jogalapjáról, hogy téves jogalkalmazásra került sor és/vagy elégtelen az indokolás azon kérdés vizsgálatát illetően, hogy a MasterCard vállalkozások társulása-e

A felek érvei

A Bíróság álláspontja

- Az elfogadhatóságról

- Az ügy érdeméről

A fellebbezés arra alapított első jogalapjáról, hogy téves jogalkalmazásra került sor, és/vagy elégtelen az indokolás az állítólagos versenykorlátozás objektív szükségességének értékelését illetően

A megtámadott ítélet

A fellebbezés első jogalapjának első részéről

- A felek érvei

- A Bíróság álláspontja

A fellebbezés első jogalapjának második és harmadik részéről

- A felek érvei

- A Bíróság álláspontja

A fellebbezés első jogalapjának negyedik részéről

- A felek érvei

- A Bíróság álláspontja

Az RBS csatlakozó fellebbezésének egyetlen jogalapjáról és az LBG csatlakozó fellebbezésének első jogalapjáról

A megtámadott ítélet

A felek érvei

- Az RBS csatlakozó fellebbezésének egyetlen jogalapjáról

- Az LBG csatlakozó fellebbezésének első jogalapjáról

A Bíróság álláspontja

- A Bizottság által felhozott elfogadhatatlansági kifogásokról

- Az RBS csatlakozó fellebbezése egyetlen jogalapjának és az LBG csatlakozó fellebbezése első jogalapjának érdeméről

Az LBG csatlakozó fellebbezésének második jogalapjáról

A megtámadott ítélet

Az LBG csatlakozó fellebbezése második jogalapjának első részéről

- A felek érvei

- A Bíróság álláspontja

Az LBG csatlakozó fellebbezése második jogalapjának második részéről

- A felek érvei

- A Bíróság álláspontja

Az LBG csatlakozó fellebbezése második jogalapjának harmadik részéről

- A felek érvei

- A Bíróság álláspontja

A költségekről

"Fellebbezés - Csatlakozó fellebbezések - Elfogadhatóság - EK 81. cikk - Betéti kártyákkal, halasztott terhelésű betéti kártyákkal és hitelkártyákkal működő nyílt fizetési rendszer - Multilaterális bankközi alapdíjak - Vállalkozások társulása - Hatás általi versenykorlátozások - A bírósági felülvizsgálat kritériuma - A »járulékos korlátozás« fogalma - Objektíve szükséges és arányos jelleg - Megfelelő »összehasonlító esetek« - Kétoldalú rendszerek - Az elsőfokú keresetlevél mellékleteinek kezelése"

A C-382/12. P. sz. ügyben,

a MasterCard Incorporated Inc. (székhelye: Wilmington (Egyesült Államok),

a MasterCard International Incorporated Inc. (székhelye: Wilmington),

a MasterCard Europe SPRL (székhelye: Waterloo [Belgium]),

(képviselik őket: E. Barbier de la Serre, V. Brophy és B. Amory ügyvédek, valamint T. Sharpe QC)

fellebbezőknek

az Európai Unió Bírósága alapokmányának 56. cikke alapján 2012. augusztus 4-én benyújtott fellebbezése tárgyában,

a többi fél az eljárásban:

az Európai Bizottság (képviselik: Bottka V. és N. Khan, meghatalmazotti minőségben)

alperes az elsőfokú eljárásban,

a Banco Santander SA (székhelye: Santander [Spanyolország]),

a Royal Bank of Scotland plc (székhelye: Edinburgh [Egyesült Királyság], képviselik: D. Liddell solicitor és M. Hoskins barrister),

az HSBC Bank plc (székhelye: London [Egyesült Királyság], képviseli: R. Thompson QC),

a Bank of Scotland plc (székhelye: Edinburgh),

a Lloyds TSB Bank plc (székhelye: London),

(képviselik őket: K. Fountoukakos-Kyriakakos és S. Wisking solicitors, valamint J. Flynn QC)

az MBNA Europe Bank Ltd (székhelye: Chester [Egyesült Királyság], képviseli: A. Davis solicitor),

a British Retail Consortium (székhelye: London, képviselik: R. Marchini advocate és A. Robertson barrister),

az EuroCommerce AISBL (székhelye: Brüsszel [Belgium], képviseli: J. Stuyck advocaat),

Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királysága (képviselik: M. Holt és C. Murrell, meghatalmazotti minőségben, segítőik: J. Turner QC és J. Holmes barrister),

beavatkozók az elsőfokú eljárásban,

A BÍRÓSÁG (harmadik tanács),

tagjai: M. Ilešič tanácselnök, C. G. Fernlund, A. Ó Caoimh (előadó), C. Toader és E. Jarašiūnas bírák,

főtanácsnok: P. Mengozzi,

hivatalvezető: L. Hewlett főtanácsos,

tekintettel az írásbeli szakaszra és a 2013. július 4-i tárgyalásra,

a főtanácsnok indítványának a 2014. január 30-i tárgyaláson történt meghallgatását követően,

meghozta a következő

Ítéletet

1 Fellebbezésükkel a MasterCard Incorporated Inc., valamint leányvállalatai, a MasterCard International Incorporated Inc és a MasterCard Europe SPRL az Európai Unió Törvényszéke T-111/08. sz., MasterCard és társai kontra Bizottság ügyben hozott ítéletének (EU:T:2012:260, a továbbiakban: megtámadott ítélet) hatályon kívül helyezését kérik, amely ítéletben a Törvényszék elutasította az elsődlegesen a Bizottság által az [EK] 81. cikk és az EGT-Megállapodás 53. cikke alkalmazására vonatkozó eljárásban (COMP/34.579 - MasterCard, COMP/36.518 - EuroCommerce, COMP/38.580 - "kereskedelmi kártyák"-ügy) 2007. december 19-én hozott C(2007) 6474 végleges határozat (a továbbiakban: vitatott határozat) megsemmisítése, másodlagosan pedig az e határozat 3-5. és 7. cikkének megsemmisítése iránti keresetüket.

2 Csatlakozó fellebbezéseikkel egyrészről a Royal Bank of Scotland plc (a továbbiakban: RBS), valamint másrészről a Bank of Scotland plc (a továbbiakban: BoS) és a Lloyds TSB Bank plc (a továbbiakban: LTSB), amely két utóbbi (a továbbiakban együtt: LBG) ezentúl a Lloyds Banking Group plc irányítása alatt áll, és amelyek a jelen eljárásban együttesen járnak el, a megtámadott ítélet, valamint a vitatott határozat megsemmisítését kérik.

A jogvita előzményei és a vitatott határozat

3 Amint különösen a megtámadott ítélet 20., 24., 27., 35., 39. és 40. pontjából kitűnik, az Európai Közösségek Bizottsága a vitatott határozatban többek között lényegében azt állapította meg, hogy az ún. MasterCard nemzetközi fizetési szervezet (a továbbiakban: MasterCard) által működtetett fizetési rendszer multilaterális bankközi alapdíjainak megállapítása, amelyeket főleg az Európai Gazdasági Térségen (EGT), illetve az euróövezeten belüli határokon átnyúló bankkártyás fizetésekre alkalmaznak (a továbbiakban: MIF), vállalkozások társulása által hozott döntésnek minősül, amely korlátozza a versenyt a részt vevő, a kereskedők számára olyan szolgáltatásokat nyújtó bankok között, amelyek lehetővé teszik a kereskedők számára a betéti kártyák, a halasztott terhelésű betéti kártyák, valamint a MasterCard és/vagy Maestro hitelkártyák elfogadását, továbbá hogy e korlátozás érezhető, és érinti a tagállamok közötti kereskedelmet, és hogy a fellebbezők nem bizonyították jogilag megkövetelt módon sem azt, hogy a MIF objektíve szükséges a MasterCard rendszer működéséhez, sem pedig azt, hogy az EK 81. cikk (3) bekezdésében, illetve az Európai Gazdasági Térségről szóló 1992. május 2-i megállapodás (HL 1994. L 1., 3. o.) 53. cikkének (3) bekezdésében foglalt mentességi feltételek teljesülnek.

4 Az ügy irataiból és különösen a megtámadott ítélet 17. pontjából kitűnik, hogy az ún. nyílt fizetési rendszerekben, amilyen a MasterCard rendszer is, az egyes bankkártyás vásárlások által érintett felek - a fizetési rendszer tulajdonosán kívül - a kártyabirtokos, az e kártyát kibocsátó pénzügyi intézmény, amelyet "kibocsátó banknak" neveznek, a kereskedő, valamint az e kereskedőnek olyan szolgáltatásokat nyújtó pénzügyi intézmény, amely lehetővé teszi a kereskedő számára, hogy az említett kártyát az adott tranzakció elszámolási eszközeként fogadja el, és amely utóbbit "elfogadó banknak" neveznek.

5 Amint a megtámadott ítélet 1-44. pontjából kitűnik, a fellebbezés és a csatlakozó fellebbezések tekintetében az előzmények és a vitatott határozat lényegi elemei a következőképpen foglalhatók össze.

6 A fellebbezők a MasterCard és a Maestro kártyákkal működő fizetési rendszer működtetésével és összehangolásával foglalkoznak, ami különösen a rendszer szabályainak megállapítását, valamint a részt vevő pénzügyi intézmények számára nyújtott engedélyezési és elszámolási szolgáltatásokat foglalja magában. E pénzügyi intézmények hatáskörébe tartozik a MasterCard és Maestro kártyák kibocsátása, valamint ők kötik meg a kereskedőkkel az e kártyákkal történő fizetés elfogadására irányuló tagsági megállapodásokat is.

7 2006. május 25. előtt a MasterCarddal kapcsolatos valamennyi tulajdonosi jog és a kapcsolódó szavazati jogok a részt vevő pénzügyi intézményeket illették. Az említett napon a MasterCard Inc.-t "initial public offering" útján bevezették a New York-i (Egyesült Államok) Tőzsdére (a továbbiakban: tőzsdei bevezetés), ami változást idézett elő a MasterCard szervezeti felépítésében és irányításában.

8 1992. március 30-án a British Retail Consortium (a továbbiakban: BRC), 1997. június 27-én pedig az EuroCommerce AISBL (a továbbiakban: EuroCommerce) panaszt nyújtott be a Bizottsághoz különösen a Europay International SA-val (a továbbiakban: Europay), jelenleg MasterCard Europe SPRL-lel szemben.

9 A Europay a fizetési rendszerének egészére vonatkozóan bejelentéseket tett a Bizottságnak.

10 A Bizottság 2002. április 13-án közleményt adott ki az [EK 81.] és [EK 82.] cikk végrehajtásáról szóló első, 1962. február 6-i 17. tanácsi rendelet (HL 1962. 13., 204. o.; magyar nyelvű különkiadás 8. fejezet, 1. kötet, 3. o.) 19. cikkének (3) bekezdése alapján, amelyben bejelentette azon szándékát, hogy kedvező álláspontot kíván elfogadni a Europay rendszer egyes szabályai tekintetében, amelyek között nem szerepeltek a bankközi alapdíjakra vonatkozó szabályok.

11 A vitatott határozatban a Bizottság megállapította, hogy a fellebbezők megsértették az EK 81. cikket és az Európai Gazdasági Térségről szóló megállapodás 53. cikkét. E határozat többek között az alábbi megfontolásokat tartalmazza:

- A bankközi díjak a kibocsátó és az elfogadó bank közötti viszonyban a kártyás tranzakciók elszámolásakor merülnek fel, és a kibocsátó bank javára levont összegnek felelnek meg. E díjak megkülönböztetendők azoktól a költségektől, amelyeket az elfogadó bank a kereskedőkkel szemben számít fel ("merchant service charges", a továbbiakban: MSC). A vitatott határozat kizárólag a MIF-re vonatkozik, a kibocsátó és az elszámoló bank között kétoldalúan megállapított bankközi díjakra, illetve a nemzeti szinten közösen megállapított bankközi díjakra azonban nem.

- A nyílt bankkártyarendszerek területén három különböző termékpiacot kell megkülönböztetni: mindenekelőtt a "rendszerközi piacot", ahol a különböző kártyarendszerek versenyeznek egymással, ezt követően a "kibocsátási piacot", ahol a kibocsátó bankok versenyeznek egymással a bankkártyabirtokos ügyfélkörért, végül pedig az "elfogadási piacot", ahol az elfogadó bankok versenyeznek egymással a kereskedői ügyfélkörért. A vitatott határozat vonatkozásában az érintett piac az EGT-tagállamok nemzeti elfogadási piacaiból áll.

- A fellebbezőknek a MIF megállapításával kapcsolatos döntései az EK 81. cikk (1) bekezdése értelmében vállalkozások társulása által hozott döntéseknek minősülnek annak ellenére, hogy a tőzsdei bevezetés változást idézett elő a MasterCard szervezeti felépítésében és irányításában.

- A MIF hatása az, hogy növeli az MSC alapját, noha az alacsonyabb lehetne a MIF hiányában, és akkor, ha tilos lenne a kibocsátó bankok számára, hogy egyoldalúan és utólagosan számítsanak fel díjat a tranzakciók után, azaz ha létezne olyan szabály, amely megtiltja a kibocsátó és az elfogadó banknak, hogy azt követően határozzák meg a bankközi díjak összegét, hogy a kibocsátó bank valamelyik kártyabirtokosa vásárlást végzett az elfogadó bank valamelyik kereskedőjénél, és a tranzakciót elszámolás végett előterjesztették (a továbbiakban: az "ex post" díjszabás tilalma). Tehát a MIF korlátozza az árversenyt az elfogadó bankok között a kereskedők és azok ügyfelei rovására.

- A MIF-et nem lehet "járulékos korlátozásnak" tekinteni, mivel objektíve nem szükséges a nyílt kártyafizetési rendszer működéséhez. E rendszer működhetne pusztán azon díjak alapján is, amelyeket a bankkártyabirtokosok a kibocsátó bankoknak, a kereskedők az elfogadó bankoknak, a kibocsátó és az elfogadó bankok pedig a rendszer tulajdonosának fizetnek. Azon korlátozásokkal szemben, amelyek az alapügylet megvalósításához szükségesek, azok a korlátozások, amelyek csupán kívánatosak az említett ügylet kereskedelmi sikeréhez, vagy hatékonysági előnyökkel járnak, csak az EK 81. cikk (3) bekezdése keretében vizsgálhatók.

- Ami azon követelmény hatását illeti, miszerint a MasterCard rendszer keretében a kibocsátó banktól függetlenül el kell fogadni valamennyi Maestro vagy MasterCard kártyát (a továbbiakban: "Honour All Cards Rule"), a MIF eltörlése nem jelentené azt, hogy a kibocsátó bankok szabadon és egyoldalúan határozhatnák meg a bankközi díjakat, mivel ennek kockázata olyan, kevésbé versenykorlátozó hatású szabállyal is elkerülhető, mint például az "ex post" díjszabás tilalma.

- Ami az EK 81. cikk (3) bekezdését illeti, a fellebbezők által felhozott gazdasági érvek, amelyek a MIF-nek a MasterCard rendszer kiegyensúlyozásában és annak maximalizálásában játszott szerepén alapulnak, nem elegendők annak bizonyítására, hogy a MIF objektív előnyökkel jár. A fellebbezők többek között nem hoztak fel olyan bizonyítékokat, amelyek igazolnák, hogy az esetleges objektív előnyök ellensúlyozzák azokat a hátrányokat, amelyeket a MIF a kereskedőknek és azok ügyfeleinek okoz.

A Törvényszékhez benyújtott kereset és a megtámadott ítélet

12 A Törvényszék Hivatalához 2008. március 1-jén benyújtott keresetlevelükkel a fellebbezők keresetet terjesztettek elő a vitatott határozatnak, illetve másodlagosan a 3-5. és 7. cikkének a megsemmisítése iránt.

13 Amint a megtámadott ítélet 73. pontjából kitűnik, a fellebbezők keresetük alátámasztására négy jogalapot hoztak fel, amelyek közül az első jogalap az EK 81. cikk (1) bekezdésének a MIF versenyre gyakorolt hatásainak téves elemzéséből fakadó megsértésén, a második jogalap az EK 81. cikk (3) bekezdésének megsértésén, a harmadik jogalap az EK 81. cikk (1) bekezdésének megsértésén alapul, amely abból fakad, hogy a Bizottság tévesen minősítette a MIF-re vonatkozó döntéseket vállalkozások társulása által hozott döntéseknek, a negyedik jogalap pedig a közigazgatási eljárást érintő hibák, valamint ténybeli hibák fennállásán alapul.

14 A Törvényszék előtti beavatkozásukban a BRC, az EuroCommerce, valamint Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királysága a fellebbezők keresetének elutasítását kérte, míg a Banco Santander SA, az RBS, az HSBC Bank plc (a továbbiakban: HSBC), a BoS, az LTSB és az MBNA Europe Bank Ltd (a továbbiakban: MBNA) többek között a vitatott határozat megsemmisítését kérte.

15 A megtámadott ítéletben a Törvényszék elutasította a fellebbezők keresetét, megállapítva lényegében azt, hogy a fellebbezők nem bizonyították, hogy a vitatott határozatot téves jogalkalmazás vagy nyilvánvaló értékelési hiba jellemezné.

A felek kérelmei

16 A fellebbezők lényegében azt kérik a Bíróságtól, hogy:

- helyezze hatályon kívül a megtámadott ítéletet;

- semmisítse meg a vitatott határozatot, és

- kötelezze a Bizottságot a két eljárással kapcsolatban felmerült költségek viselésére.

17 Az RBS, az HSBC, az LBG és az MBNA a fellebbezés alátámasztására válaszbeadványokat nyújtott be, míg a BRC, az EuroCommerce és az Egyesült Királyság a Bizottságot támogatja, amely lényegében a fellebbezés elutasítását, másodlagosan pedig a vitatott határozat ellen benyújtott megsemmisítés iránti kereset elutasítását kéri.

18 Az RBS és az LBG csatlakozó fellebbezéseiben foglalt kérelmek lényegében megegyeznek a fellebbezésben foglalt kérelmekkel.

19 A fellebbezők támogatják a csatlakozó fellebbezésekben foglalt kérelmeket, míg a BRC által támogatott Bizottság a csatlakozó fellebbezések elutasítását kéri.

A csatlakozó fellebbezések elfogadhatóságáról

20 A Bizottság az RBS, illetve az LBG által benyújtott csatlakozó fellebbezés elfogadhatatlanságára hivatkozik azon oknál fogva, hogy mindkettő ugyanazon iratban szerepel, mint az érintett fellebbezők által benyújtott válaszbeadvány.

21 Amint a Bizottság megjegyzi, a Bíróság 2012. november 1-jén hatályba lépett eljárási szabályzata 176. cikkének (2) bekezdése kimondja, hogy a "csatlakozó fellebbezést külön iratban, a válaszbeadványtól elkülönítve kell előterjeszteni".

22 Ki kell azonban emelni, hogy az RBS, illetve az LBG által benyújtott csatlakozó fellebbezés elektronikus változata 2012. október 31-én érkezett meg a Bíróság Hivatalához, majd két, illetve öt nappal később az eredeti iratokat is benyújtották.

23 Következésképpen függetlenül attól, hogy a 2012. november 1-jétől hatályos eljárási szabályzat 57. cikkének (7) bekezdését vagy pedig az ezen időpontig hatályban lévő eljárási szabályzat 37. cikkének 6. §-át kell-e alkalmazni, a csatlakozó fellebbezéseket 2012. október 31-én érvényesen benyújtották.

24 Márpedig az ez utóbbi időpontban hatályban lévő eljárási szabályzat nem tartalmaz az említett és a Bizottság által hivatkozott 176. cikk (2) bekezdésének megfelelő rendelkezést. Ennélfogva a csatlakozó fellebbezéseket nem lehet azért elfogadhatatlannak tekinteni, mert a fellebbezéshez kapcsolódó válaszbeadvány keretében nyújtották be azokat.

25 A Bizottság által felhozott konkrétabb elfogadhatatlansági kifogásokat az érintett jogalapok keretében kerülnek megvizsgálásra.

26 Ami a fellebbezést illeti, mivel a Bizottság előzetesen azt állítja, hogy e fellebbezés "lényegében" elfogadhatatlan, ezen intézmény valójában konkrétan e fellebbezés egyes meghatározott részeinek elfogadhatatlanságára hivatkozik, anélkül azonban, hogy azt állítaná, hogy a fellebbezés teljes egészében elfogadhatatlan. Az érintett jogalapok vizsgálata keretében tehát ki kell térni e konkrét kifogásokra.

Az ügy érdeméről

27 Fellebbezésükkel és csatlakozó fellebbezéseikkel a fellebbezők, valamint az RBS és az LBG azt rója fel a Törvényszéknek, hogy tévesen alkalmazta a jogot, amikor lényegében kimondta, hogy:

- az elsőfokú keresetlevél több melléklete elfogadhatatlan (a fellebbezés harmadik jogalapja);

- a Bizottság nem követett el hibát, amikor megállapította, hogy a MasterCard fizetési rendszer a tőzsdei bevezetés által előidézett változások ellenére az EK. 81. cikk értelmében vett "vállalkozások társulásának" minősül (a fellebbezés második jogalapja);

- a vitatott határozat jogilag megkövetelt módon bizonyítja, hogy a MIF korlátozó hatásokat gyakorol a versenyre (az RBS csatlakozó fellebbezése és az LBG csatlakozó fellebbezésének első jogalapja);

- a MIF nem tekinthető objektíve szükségesnek a MasterCard rendszer működéséhez (a fellebbezés első jogalapja), és

- a Bizottság hiba elkövetése nélkül megállapíthatta, hogy a fellebbezők nem bizonyították, hogy a MIF megfelel az EK 81. cikk (3) bekezdésében foglalt feltételeknek (az LBG csatlakozó fellebbezésének második jogalapja).

28 A fellebbezés első jogalapja, valamint az RBS csatlakozó fellebbezése és az LBG csatlakozó fellebbezésének első jogalapja arra a kérdésre vonatkozik, hogy a Törvényszék tévesen alkalmazta-e a jogot, amikor egyszerűen átvette a vitatott határozat azon következtetését, miszerint a MIF megállapítására kiterjed az EK 81. cikk (1) bekezdésében foglalt tilalom elve. E jogalapok megvizsgálása érdekében először is a fellebbezés harmadik jogalapjára kell kitérni. Mivel a fellebbezés első jogalapjának, valamint az RBS csatlakozó fellebbezésének és az LBG csatlakozó fellebbezése első jogalapjának vizsgálata feleslegessé válik, ha a fellebbezés második jogalapja megalapozott, másodszor e második jogalapra kell kitérni.

Az elsőfokú keresetlevél egyes mellékleteinek elfogadhatóságával kapcsolatos téves jogalkalmazásra alapított, harmadik fellebbezési jogalapról

A megtámadott ítélet

29 Ami a vitatott határozat elfogadásához vezető eljárás során a fellebbezők által előterjesztett gazdasági bizonyítékok Bizottság általi vizsgálatával kapcsolatban a Törvényszék előtt felhozott kifogást illeti, a Törvényszék a megtámadott ítélet 183. pontjában kiemelte, hogy a fellebbezők azt kifogásolják, hogy a Bizottság e bizonyítékokat nem vizsgálta meg, és nem is tért ki azokra. A Törvényszék a megtámadott ítélet 185. pontjában megállapította, hogy e kifogás "különösen szűkszavú a keresetlevélben, és az azt alátámasztó érvelést valójában az A.13[-]A.15 melléklet [...] fejti ki, amelyeket különböző szakértők készítettek a közigazgatási eljárás során benyújtott gazdasági bizonyítékok alapján, és amelyekre a [fellebbezők] általánosan hivatkoznak".

30 A megtámadott ítélet 186-188. pontja szerint:

"186. [...] a keresetlevél 52-54. pontjában a [fellebbezők] csak azt említik, hogy a közigazgatási eljárásban lényeges gazdasági érveket hoztak fel, amelyeket nem fogadott el, illetve elferdített a Bizottság, és hogy »a közgazdász[aik] következtetései« alátámasztják a jogi elemzésüket, amely szerint a Bizottság »többek között tévesen állapította meg, hogy a bankközi díj versenykorlátot képezett, tévesen a bankközi díj (illetve a mértékében mutatkozó eltérések) MSC-re gyakorolt hatására összpontosított, anélkül hogy megvizsgálta volna a kártyabirtokosok díjaira gyakorolt hatást, vitatva azt, hogy a rendszernek olyan mértékben [kell] rögzítenie a bankközi díjat, amely maximalizálja a tranzakciók mennyiségét, és figyelmen kívül hagyva azt, hogy ez hozzájárul a fogyasztói jóléthez«.

187. Következésképpen meg kell állapítani, hogy bár a keresetlevél megfogalmazza a [fellebbezők] kifogás[á]t, nem tartalmazza az annak alátámasztására szóló érvelést.

188. Így a Bizottság joggal állította, hogy a keresetlevél szövegéből nem derülnek ki azok az elemek, amelyek elég pontosak ahhoz, hogy a Törvényszék felülvizsgálatot gyakorolhasson, ő pedig előkészíthesse a védekezését."

31 Az elsőfokú keresetlevél negyedik jogalapjának a keresetlevél 111-130. pontjában foglalt és a fellebbezők védelemhez való jogának megsértésére alapított első része keretében a fellebbezők különösen azt kifogásolták, hogy a Bizottság "tényállást közlő levele nem egyértelmű", amely levelet a Bizottság a 2006. november 14-i és 15-i meghallgatást követően 2007. március 23-án küldött meg számukra. E tekintetben a Törvényszék a megtámadott ítélet 278. pontjában megállapította, hogy "a [fellebbezők] érvelése nagyon tömören van megfogalmazva a [keresetlevelükben]". Az említett ítélet 280. pontjában a Törvényszék megállapította, hogy mivel a fellebbezők pusztán általános jelleggel hivatkoztak az elsőfokú keresetlevél A.20 mellékletére, e mellékletet nem lehet figyelembe venni.

32 A megtámadott ítélet 189. és 282. pontjában a Törvényszék mint elfogadhatatlant elutasította a fellebbezők által előterjesztett gazdasági bizonyítékok Bizottság általi vizsgálatára, illetve a tényállást közlő levél egyértelműségének hiányára alapított kifogásokat.

A felek érvelése

33 A fellebbezők úgy érvelnek, hogy a Törvényszék az elsőfokú keresetlevél több mellékletének elfogadhatóságát illetően tévesen alkalmazta a jogot. Az Európai Unió Alapjogi Chartája 52. cikkének (1) bekezdésében foglalt követelményekkel ellentétben a fellebbezők szerint nem létezik semmilyen jogi alap, amely lehetővé tenné a Törvényszék számára, hogy ily módon korlátozza a bírósághoz fordulás jogát.

34 Másodlagosan a Törvényszék, még ha rendelkezne is ilyen hatáskörrel, tévesen alkalmazta a jogot annak megállapításakor, hogy e korlátozás alkalmazandó a jelen ügyben. A Törvényszék a megtámadott ítélet 188-189. és 278. pontjában értékelési hibát is elkövetett annak megállapításakor, hogy a fellebbezők egyes kifogásainak megfogalmazása nem tartalmaz eléggé pontos elemeket ahhoz, hogy az azokhoz kapcsolódó mellékleteket elfogadhatóknak lehessen tekinteni. A Törvényszéknek ugyanis azt kellett volna megállapítania, hogy az elsőfokú keresetlevél 52-54. és 122. pontja a hivatkozott kifogásokat és érveket illetően kellően pontos, következésképpen e keresetlevél A.13-A.15 és A.20 melléklete elfogadható. Ezenkívül a megtámadott ítélet 219. pontjában a Törvényszék nem határozott abban a kérdésben, hogy az említett keresetlevél A.13 és A.14 mellékletét el kell-e utasítani, annak ellenére, hogy ezen ítélet 185-189. pontjában elutasította az ugyanezen mellékletekre hivatkozó érvet. E tekintetben a fellebbezők különösen úgy vélik, hogy annak, hogy egyrészről megjelölték az említett keresetlevél azon konkrét pontjait, amelyeket a mellékletekkel ki kívántak egészíteni, másrészről pedig a vonatkozó mellékleteknek elegendőeknek kellett volna lenniük.

35 Ezzel összefüggésben a fellebbezők vitatják a megtámadott ítélet 190. pontjában foglalt azon állítást is, miszerint lényegében mivel a kifogásukat úgy lehet értelmezni, hogy az azt kifogásolja, hogy a Bizottság "nem vette figyelembe azokat a gazdasági érveket, amelyek azt igazolják, hogy a MIF előnyökkel jár a MasterCard [fizetési] rendszer, a kártyabirtokosok vagy általában a fogyasztó számára, [e kifogás] irreleváns az EK 81. cikk (1) bekezdésének megsértésére alapított jogalap keretében".

36 A Bizottság szerint a fellebbezőknek a fellebbezés harmadik jogalapja keretében előadott érvelése nem világos. Egyrészről azt állítják, hogy nincs olyan jogi alap, amely igazolná a Törvényszék által előírt korlátozást, és hogy ez sérti a bírósághoz forduláshoz való jogukat. Másrészről azt állítják, hogy az elsőfokú keresetlevél mellékleteiben kifejtett érvek kellően össze voltak foglalva e keresetlevélben, ami elfogadhatatlan ténykérdésnek minősül. Egyébiránt a fellebbezők nem fejtik ki, hogy menyiben lett volna más a megtámadott ítélet következtetése akkor, ha a Törvényszék az érintett mellékleteket figyelembe vette volna.

37 Az RBS és az HSBC a fellebbezés harmadik jogalapjával kapcsolatban nem foglal állást. Az LBG és az MBNA támogatja e jogalapot, anélkül hogy arra konkrét érvet szentelne. A BRC és az EuroCommerce röviden vitatja az említett jogalapot. Az Egyesült Királyság konkrét érv előadása nélkül a jogalap elutasítását kéri.

A Bíróság álláspontja

38 Az Európai Unió Bírósága alapokmányának 21. cikke szerint, amely ugyanezen alapokmány 53. cikkének első bekezdése és a Törvényszék eljárási szabályzata 44. cikke 1. §-ának c) pontja alapján a Törvényszékre is alkalmazandó, a keresetlevélnek tartalmaznia kell a jogvita tárgyát és a felhozott jogalapok rövid ismertetését.

39 A Bíróság ítélkezési gyakorlatából kitűnik, hogy a "jogalapok rövid ismertetése", amelyet e cikkek értelmében valamennyi keresetlevélnek tartalmaznia kell, azt jelenti, hogy a keresetlevélből ki kell tűnnie, hogy miben áll a kereset alapjául szolgáló jogalap (lásd: Fives Lille Cail és társai kontra Főhatóság ítélet, 19/60, 21/60, 2/61 és 3/61, EU:C:1961:30, 588., valamint Grifoni kontra EAEK ítélet, C-330/88, EU:C:1991:95, 18. pont).

40 Így a Törvényszékhez benyújtott kereset elfogadhatóságához többek között az szükséges, hogy azok a lényeges ténybeli vagy jogi elemek, amelyeken a kereset alapul, legalább röviden, de összefüggően és érthetően kitűnjenek magából a keresetlevél szövegéből. A keresetlevél szövegének egyes pontjait ugyan alátámaszthatják és kiegészíthetik a csatolt iratok meghatározott részeire történő hivatkozások, a más, akár a keresetlevélhez mellékelt iratokra való általános hivatkozás nem pótolhatja a jogi érvelés azon lényegi elemeinek hiányát, amelyeknek a fent említett rendelkezések szerint a keresetlevélben kell szerepelniük (lásd ebben az értelemben: Dansk Rørindustri és társai kontra Bizottság ítélet, C-189/02 P, C-202/02 P, C-205/02 P-C-208/02 P és C-213/02 P, EU:C:2005:408, 94-100. pont; Versalis kontra Bizottság ítélet, C-511/11 P, EU:C:2013:386, 115. pont).

41 A jogbiztonság és a megfelelő igazságszolgáltatás biztosítása érdekében ugyanis a felperes által felhozott jogalapok rövid ismertetésének kellően világosnak és pontosnak kell lennie ahhoz, hogy lehetővé tegye az alperes részére védekezésének előkészítését, a hatáskörrel rendelkező bíróság számára pedig a keresetről való határozathozatalt (lásd ebben az értelemben: Grifoni kontra EAEK ítélet, EU:C:1991:95, 18. pont). Így nem a Törvényszéknek kell a mellékletekben megkeresnie és azonosítania azokat a jogalapokat, amelyek a kereset alapját képezhetik (lásd: Dansk Rørindustri és társai kontra Bizottság ítélet, EU:C:2005:408, 97. és 100. pont). Hasonló követelmények érvényesülnek a Törvényszék előtt felhozott valamely jogalap alátámasztására hivatkozott érv tekintetében is (lásd: Versalis kontra Bizottság ítélet, EU:C:2013:386, 115. pont).

42 E körülmények között a fellebbezők tévesen állítják, hogy nem létezik olyan jogi alap, amely a Törvényszékhez benyújtott mellékletek tartalmának figyelembevételét illetően a Törvényszék által követett megközelítés alapjául szolgálnának.

43 A jelen ítélet 34. pontjában kifejtett másodlagos érvelést illetően már most ki kell emelni, hogy - amint a megtámadott ítélet 189. és 282. pontjából következik - a Törvényszék nem a szóban forgó mellékleteket nyilvánította elfogadhatatlanoknak, amint azt a fellebbezők állítják, hanem két olyan kifogást, amelyek - noha az elsőfokú keresetlevélben megfogalmazták őket - a Törvényszék által elvégzett értékelés szerint nem tartalmaztak kellően pontos elemeket ahhoz, hogy a Törvényszék felülvizsgálatot gyakorolhasson, az ellenérdekű fél pedig biztosíthassa védekezését. E tekintetben a fellebbezők tehát tévesen értelmezik a megtámadott ítéletet.

44 A fellebbezők egyébként e téves értelmezésre támaszkodva hivatkoznak arra, hogy a megtámadott ítélet 219. pontjában a Törvényszék az elsőfokú keresetlevél második jogalapja keretében nem határozott abban a kérdésben, hogy e keresetlevél A.13 és A.14 mellékletét el kell-e utasítani, miközben elutasította az ugyanezen ítélet 185-189. pontjában ugyanezen mellékletekre hivatkozó érvet.

45 Ezenkívül a jelen fellebbezés keretében a fellebbezők nem hivatkoztak arra - és még kevésbé bizonyították azt -, hogy a Törvényszék a megtámadott ítélet 186. és 278. pontjában elferdítette az elsőfokú keresetlevél érintett részeinek tartalmát vagy terjedelmét, hogy ezt követően megállapítsa, hogy e részek nincsenek kellőképpen megfogalmazva ahhoz, hogy megfelelhessenek a Törvényszék eljárási szabályzata 44. cikke 1. §-ának c) pontjában foglalt előírásoknak, és hogy a vonatkozó mellékleteket nem lehet figyelembe venni.

46 Amennyiben a fellebbezők - amint a jelen ítélet 35. pontjából kitűnik - a megtámadott ítélet 190. pontját vitatják, érvüket mint hatástalant el kell utasítani, mivel az említett pont a megtámadott ítélet indokolásának mellékes részére vonatkozik, amint ez többek között az "[e]gyébiránt" bevezető kifejezés használatából is kitűnik.

47 A fentiekre tekintettel a fellebbezés harmadik jogalapját teljes egészében el kell utasítani.

A fellebbezés arra alapított második jogalapjáról, hogy téves jogalkalmazásra került sor és/vagy elégtelen az indokolás azon kérdés vizsgálatát illetően, hogy a MasterCard vállalkozások társulása-e

48 Előzetesen emlékeztetni kell arra, hogy a megtámadott ítélet 259. pontjában a Törvényszék a következőket mondta ki:

"Meg kell állapítani, hogy a fent említett két körülmény alapján, mégpedig, hogy a [MasterCardon] belül a tőzsdei bevezetést követően is fennmaradt a bankok döntési jogköre, valamint hogy a MIF kérdésében érdekközösség volt a MasterCard és a bankok között, a Bizottság lényegében joggal vélhette úgy, hogy a [tőzsdei bevezetés] által előidézett változások ellenére a [MasterCard] továbbra is a [részt vevő] bank[ok] magatartás[a] összehangolásának intézményesített formája maradt. Következésképpen helyesen járt el a Bizottság, hogy vállalkozások társulása által hozott döntésnek minősítette azokat a döntéseket, amelyeket a [MasterCard] szervei a MIF megállapítása kapcsán hoztak."

A felek érvei

49 A fellebbezők szerint a Törvényszék annak megállapításakor, hogy a MasterCard a tőzsdei bevezetés által a szervezetében és irányításának módjában előidézett változások ellenére vállalkozások társulásaként jár el a MIF-re vonatkozó döntések meghozatalakor, tévesen alkalmazta a jogot és/vagy nem indokolta meg megfelelően a megtámadott ítéletet.

50 Először is a MasterCard és a részt vevő bankok közötti állítólagos érdekközösség, valamint az, hogy a tőzsdei bevezetést követően fennmaradt e bankok döntési jogköre a MIF-től eltérő kérdésekben, a fellebbezők szerint nem elegendő azon álláspont alátámasztására, miszerint a MasterCard vállalkozások társulásaként jár el akkor, amikor a MIF-re vonatkozó döntéseket hoz. A fellebbezők ugyanis hangsúlyozzák, hogy a Bíróság ítélkezési gyakorlatából kitűnik, hogy egy szervezet nem minősíthető az EK 81. cikk (1) bekezdésének értelmében vett vállalkozások társulásának, ha egyrészről nem áll az említett vállalkozások képviselőinek többségéből, és másrészről a nemzeti szabályozás megköveteli, hogy döntéseinek meghozatala során az említett vállalkozások érdekeitől eltérő érdekeket kövessen. Márpedig a tőzsdei bevezetést követően egyrészről a MasterCard igazgatótanácsa jelentős többségben olyan személyekből állt, akik semmilyen kapcsolatban nem voltak semmilyen pénzügyi intézménnyel. Másrészről a MasterCard a banki ügyfélkörétől elkülönülő kereskedelmi jogalany, amely saját üzleti érdekét követi, és amelyet az irányítóbizottsága vezet, amely jogilag köteles a MasterCard Inc. részvényeseivel szemben a fiduciáriusi kötelezettségeinek megfelelően eljárni.

51 Továbbá a tőzsdei bevezetést követően a részt vevő bankoknak a MIF-től eltérő kérdésekben fennmaradt döntési jogköre nyilvánvalóan nem releváns azon minősítést illetően, hogy a MasterCard vállalkozások társulásaként jár el akkor, amikor a MIF-re vonatkozó döntéseket hoz. Így, még ha feltételezzük is, hogy a tőzsdei bevezetést követően a MasterCard még mindig vállalkozások társulásának minősíthető akkor, ha a MIF-től eltérő kérdésekben hoz döntéseket, e minősítés nem befolyásolja annak eldöntését, hogy erről van-e szó akkor is, amikor a MIF-re vonatkozó döntéseket hoz. A fellebbezők hozzáteszik, hogy a részt vevő bankoknak a MIF-től eltérő kérdésekben fennmaradt döntési jogkörének elégtelenségét megerősíti a megtámadott ítélet 249. pontjában a "tűnt" szó használata, amely egyértelműen azt mutatja, hogy a tényelemek még azon állítás alátámasztására sem voltak elegendők, miszerint a MasterCard vállalkozások társulásaként jár el akkor, amikor a MIF-től eltérő kérdésekben hoz döntéseket.

52 A magas MIF megállapítását, illetve fenntartását illetően a MasterCard és a részt vevő bankok közötti állítólagos érdekközösség sem releváns, és mindenképpen elégtelen a MasterCard vállalkozások társulásának való minősítéséhez. A megtámadott ítélet 251. pontjában hivatkozott Verband der Sachversicherer kontra Bizottság ítélet (45/85, EU:C:1987:34) nem támasztja alá azon álláspontot, miszerint az érdekközösség releváns tényezőt jelent a vállalkozások társulása fennállásának értékelésekor. Még ha feltételezzük is, hogy az e bankok és a MasterCard közötti állítólagos érdekközösség releváns tényező annak eldöntésekor, hogy a MasterCard vállalkozások társulásaként jár-e el akkor, amikor a MIF-re vonatkozó döntéseket hoz, e tényező elégtelen e következtetés levonásához. Egyrészről ugyanis az EK 81. cikk (1) bekezdése értelmében vett vállalkozások társulásának fennállására nem lehet pusztán azon tényből következtetni, hogy valamely tőzsdén jegyzett társaság a döntéseinek meghozatalakor figyelembe veheti ügyfelei érdekét is. Másrészről általánosabban a versenyjog alkalmazása érdekében vállalkozások társulásának fennállására következtetni pusztán abból a tényből, hogy két vagy több vállalkozásnak közös gazdasági érdeke lehet, abszurd és nemkívánatos jogi következményekkel járna különösen a koncentrált piacokon.

53 Végül a fellebbezők úgy érvelnek, hogy még az érdekközösség kritériuma alapján sem fogadható el a Bizottság állítása. E tekintetben a fellebbezők azt kifogásolják, hogy a Törvényszék annak állítására szorítkozott, hogy az elfogadók rendszerint a kereskedőkre hárítják a MIF-et, és így elmulasztotta megvizsgálni, hogy a Bizottság állítását, miszerint az elfogadó bankoknak érdeke fűződik a magas MIF-hez, alátámasztja-e bármilyen bizonyíték.

54 A Bizottság lényegében úgy érvel, hogy a jelen ítélet 50-52. pontjában összefoglalt érvelés - kivéve a Verband der Sachversicherer kontra Bizottság ítélet (EU:C:1987:34) értelmezésére vonatkozó érvelést - a tények Törvényszék általi értékelését kívánja megkérdőjelezni, és ennélfogva elfogadhatatlan. A Bizottság az ügy érdemére vonatkozó válasza keretében hozzáteszi, hogy amennyiben a fellebbezés második jogalapja az indokolás elégtelenségére irányul, e jogalap nélkülözi az érvelést.

55 Az Egyesült Királyság előadja, hogy a jelen ítélet 53. pontjában említett érv elfogadhatatlan, mivel ezen érv a tények első fokon elvégzett értékelésének megkérdőjelezésére szorítkozik.

56 Az ügy érdemét illetően a Bizottság úgy véli, hogy az ítélkezési gyakorlat alapján a MasterCardot a tőzsdei bevezetést követően vállalkozások társulásának, a MIF-et pedig ilyen társulás által hozott döntésnek lehet minősíteni. Ezzel kapcsolatban különösen úgy érvel, hogy az uniós bíróság a körülményektől függően egy sor nem kimerítő kritériumot alkalmazott a vállalkozások társulása fennállásának megítélésekor. A jelen ügyben a MasterCard tagjai kizárólag kibocsátó és elfogadó bankok, amelyek korlátozták kereskedelmi szabadságukat azáltal, hogy közös szervüket, azaz a MasterCard világszintű igazgatótanácsát, illetve annak képviselőit bízták meg bizonyos döntések meghozatalával, amely szerv megállapítja számukra a MIF összegét. A Bizottság szerint "az érdekközösség szerepét illetően a MasterCard által tett nyakatekert megkülönböztetés" nem megalapozott.

57 Az RBS, az HSBC, az LBG és az MBNA csatlakozik a fellebbezés második jogalapjához. Az HSBC különösen úgy véli, hogy a Bizottság által a vállalkozások társulásának megállapításakor bevett módon alkalmazott jogi kritériumok, különösen azon tény, hogy a társulást a tagjainak képviselői irányítják, és az kizárólag tagjai érdekében jár el, a jelen ügyben nem állnak fenn. Az LBG különösen úgy érvel, hogy a Törvényszék által hibásan alkalmazott "érdekközösség" kritériuma jóval tágabb, mint az annak megállapításakor alkalmazott "akarategyezség" kritériuma, hogy fennáll-e az EK 81. cikk hatálya alá tartozó megállapodás, mivel az az összejátszás bármilyen formájának hiányában is teljesül.

58 A BRC, az EuroCommerce és az Egyesült Királyság vitatja a fellebbezés második jogalapjának alátámasztására felhozott érvelést. E tekintetben az EuroCommerce különösen azzal érvel, hogy a vállalkozások társulása által hozott döntés, amely a tőzsdei bevezetést megelőzően létrehozta a MasterCardot, még mindig érvényben van, így sem a Bizottságnak, sem pedig a Törvényszéknek nem kell megvizsgálnia azt, hogy a tőzsdei bevezetést követően a MasterCard még mindig vállalkozások társulásának minősül-e. Az Egyesült Királyság úgy véli, hogy e jogalap az EK 81. cikk hatálya alá tartozó cselekménykategóriákra tekintettel túlzottan formális megközelítésből ered. E tagállam szerint az összehangolt magatartás lényegi feltétele a jelen ügyben egyértelműen teljesül.

A Bíróság álláspontja

- Az elfogadhatóságról

59 Amikor a fellebbezők a fellebbezés második jogalapja keretében többek között a megtámadott ítélet indokolásának elégtelenségére hivatkoznak, lényegében annak állítására szorítkoznak, hogy a Törvényszék tévesen értelmezte az EK 81. cikk (1) bekezdése értelmében vett "vállalkozások társulása" fogalmát. Következésképpen e jogalapot - annyiban, amennyiben az említett ítélet állítólagos elégtelen indokolásán alapul - mint elfogadhatatlant el kell utasítani.

60 Helyt kell adni továbbá az Egyesült Királyság által a jelen ítélet 55. pontjában kifejtett elfogadhatatlansági kifogásnak is. E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy az EUMSZ 256. cikkből és a Bíróság alapokmánya 58. cikkének első bekezdéséből kitűnik, hogy a Törvényszék kizárólagos hatáskörrel rendelkezik egyrészt a tényállás megállapítására, kivéve ha megállapításainak tárgyi pontatlansága a hozzá benyújtott ügyiratokból ered, másrészt a tények értékelésére. Miután azonban a Törvényszék megállapította vagy értékelte a tényállást, az EUMSZ 256. cikk értelmében a Bíróság rendelkezik hatáskörrel e tények jogi minősítésének és az abból a Törvényszék által levont jogkövetkezményeknek a felülvizsgálatára (lásd különösen: General Motors kontra Bizottság ítélet, C-551/03 P, EU:C:2006:229, 51. pont; Evonik Degussa kontra Bizottság ítélet, C-266/06 P, EU:C:2008:295, 72. pont). Ebből következik, hogy amennyiben a fellebbezők a jelen ítélet 53. pontjában kifejtett érvvel a Törvényszék által megállapított tényállás Bíróság általi újbóli értékelését kívánják elérni, érvüket mint elfogadhatatlant el kell utasítani.

61 Egyebekben, amennyiben a jelen ítélet 50-52. pontjában kifejtett érvek az azon kérdés értékelésével kapcsolatban elkövetett téves jogalkalmazáson alapulnak, hogy a MasterCard vállalkozások társulása-e, rá kell mutatni, hogy a Bizottság állításával ellentétben a fellebbezők nem szorítkoznak lényegében a tények első fokon elvégzett értékelésének megkérdőjelezésére, hanem lényegében olyan jogkérdéseket hoznak fel, amelyek a fellebbezés szakaszában elfogadhatók.

- Az ügy érdeméről

62 A gazdasági szereplők azon jogának sérelme nélkül, hogy racionálisan, de önállóan alkalmazkodjanak a versenytársaik megfigyelt vagy várható magatartásához (lásd: Suiker Unie és társai kontra Bizottság ítélet, 40/73-48/73, 50/73, 54/73-56/73, 111/73, 113/73 és 114/73, EU:C:1975:174, 174. pont; Ahlström Osakeyhtiö és társai kontra Bizottság ítélet, C-89/85, C-104/85, C-114/85, C-116/85, C-117/85 és C-125/85-C-129/85, EU:C:1993:120, 71. pont; Asnef-Equifax és Administración del Estado ítélet, C-238/05, EU:C:2006:734, 53. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat), az EK 81. cikk a vállalkozások közötti együttműködés és összejátszás minden formáját tiltja - ideértve annak kollektív szervezet vagy közös szerv révén való megvalósulását is, úgymint valamely társulás -, amely olyan hatások kiváltására irányul, amelyeket e rendelkezés szankcionálni rendel (lásd ebben az értelemben: Nederlandse Vereniging voor de fruit en groentenimporthandel és Frubo kontra Bizottság ítélet, 71/74, EU:C:1975:61, 30. pont; van Landewyck és társai kontra Bizottság ítélet, 209/78-215/78 és 218/78, EU:C:1980:248, 88. pont; Eurofer kontra Bizottság ítélet, C-179/99 P, EU:C:2003:525, 23. pont).

63 Így az állandó ítélkezési gyakorlatból kitűnik, hogy noha az EK 81. cikk megkülönbözteti az "összehangolt magatartás" fogalmát a "vállalkozások közötti megállapodás", illetve a "vállalkozások társulásai által hozott döntés" fogalmától, ezt azért teszi, hogy az e rendelkezésben szereplő tilalmakat a vállalkozások piaci magatartása összehangolásának különböző formáira kiterjessze (lásd különösen: Imperial Chemical Industries kontra Bizottság ítélet, 48/69, EU:C:1972:70, 64. pont; Bizottság kontra Anic Partecipazioni ítélet, C-49/92 P, EU:C:1999:356, 112. pont; Asnef-Equifax és Administración del Estado ítélet, EU:C:2006:734, 32. pont), és így elkerülje, hogy a vállalkozások kivonhassák magukat a versenyszabályok hatálya alól kizárólag azon forma miatt, amelyben e magatartást egyeztetik.

64 A jelen ügyben, amint különösen a megtámadott ítélet 238. pontjából kitűnik, nem vitatott, hogy a tőzsdei bevezetést megelőzően a MasterCardot az EK 81. cikk értelmében vett "vállalkozások társulásának" lehetett tekinteni. E pontból kitűnik az is, hogy a fellebbezők az első fokon felhozott harmadik jogalapjuk keretében többek között azt kifogásolták, hogy a Bizottság nem vette figyelembe a tőzsdei bevezetés által a MasterCard szervezeti felépítésében és irányításában bekövetkezett változásokat. E körülmények között, amint a megtámadott ítélet 244. pontjából kitűnik, a Törvényszék előtt felhozott harmadik jogalap arra a kérdésre vonatkozott, hogy a tőzsdei bevezetés révén bekövetkezett változásokat követően a MasterCard még mindig "a bankok magatartásának összehangolására irányuló intézményes[ített] form[ának]" tekinthető-e.

65 Ezen összefüggésben kell megvizsgálni a fellebbezés második jogalapja keretében felhozott érveket.

66 A megtámadott ítélet 259. pontjából kitűnik, hogy a Törvényszék, egyrészről arra támaszkodva, hogy a MasterCardon belül fennmaradt a bankok döntési jogköre, másrészről pedig arra, hogy a MIF kérdésében a MasterCard és a bankok között érdekközösség állt fenn, elutasította a fellebbezőknek a megtámadott ítélet 238. pontjában felidézett érvelését, miszerint lényegében a tőzsdei bevezetés keretében a MasterCard szervezeti felépítésében és működésében bekövetkezett változások azzal a következménnyel jártak, hogy e szervezetet a vitatott határozat elfogadásának időpontjában már nem lehetett volna az EK 81. cikk értelmében vett "vállalkozások társulásának" tekinteni.

67 Konkrétabban először is a jelen ítélet 51. és 52. pontjában összefoglalt érveket illetően ki kell emelni, hogy az a két körülményt, amelyre a Törvényszék az elsőfokú keresetlevél harmadik jogalapja keretében az elemzését összpontosította, együttesen kell értelmezni. Amint ugyanis a megtámadott ítélet 238. pontjából kitűnik, a fellebbezők egyrészt azt állították, hogy a tőzsdei bevezetést követően a bankok már nem gyakorolnak ellenőrzést a MasterCard felett, és ez utóbbi egyoldalúan dönt a MIF-ről. Másrészről az említett ítélet 239. pontjából kitűnik, hogy a fellebbezők kifogásolták, hogy a Bizottság nem bizonyította, hogy a MasterCard továbbra is e bankok érdekében, illetve nevében, nem pedig a MasterCard Inc. részvényesei nevében járt el.

68 E tekintetben a megtámadott ítélet 245-249. pontjában a Törvényszék a tények önálló értékelése során először is lényegében azt állapította meg, hogy a vitatott határozat elfogadásának időpontjában, még ha a MasterCard tagjait jelentő bankok nem is vettek részt e szervezet szerveiben a MIF-fel kapcsolatos döntéshozatali folyamatban, "a MasterCard [...] inkább úgy tűnt, hogy vállalkozások társulásaként működik tovább Európában, amelynek a bankok a nyújtott szolgáltatások tekintetében nemcsak az ügyfelei voltak, hanem közösen, decentralizált módon és jelentős mértékben részt vettek a döntési jogkör gyakorlásában". E tekintetben hangsúlyozni kell, hogy ebben az összefüggésben a "tűnt" kifejezés Törvényszék általi nem megfelelő használata ellenére a megtámadott ítélet 245-249. pontjának együttes olvasatából kitűnik, hogy a Törvényszék ténylegesen megvizsgálta, hogy a vitatott határozat időpontjában a bankok a tőzsdei bevezetést követően továbbra is közösen gyakorolták a döntési jogkört a MasterCard fizetési szervezet működésének lényeges szempontjait illetően, ami meglehetősen viszonylagossá tette azokat a következtetéseket, amelyeket a tőzsdei bevezetésből kellett levonni. Másodszor a megtámadott ítélet 250-258. pontjában a Törvényszék lényegében azt is megállapította, hogy a Bizottság joggal állapíthatta meg, hogy a MIF a bankok érdekeit tükrözte, mivel e tekintetben érdekközösség állt fenn a MasterCard, a részvényesei és a bankok között.

69 A megtámadott ítélet 259. pontjában összefoglalt e két körülmény együttesen magyarázatot ad arra, hogy a Törvényszék szerint a MIF MasterCard általi megállapítása miért működött továbbra is - a tőzsdei bevezetés által előidézett változások ellenére - "a bankok magatartásának összehangolására irányuló intézményes[ített] forma[ként]". A Törvényszék által a megtámadott ítéletben elfogadott logika szerint ugyanis, mivel a MasterCard érdekei és a MasterCard Inc. részvényeseinek érdekei a MIF megállapítása vonatkozásában megegyeztek, a részt vevő bankok delegálhatták e díjak megállapítását, miközben több más tekintetben fenntartották a döntési jogkört.

70 Egyébiránt a megtámadott ítélet 238-260. pontjának és különösen a 243-245. pontoknak az együttes olvasatából kitűnik, hogy azon kérdés vizsgálata során, hogy az együttműködés azon intézményesített formája, amelyben a MasterCard a tőzsdei bevezetést megelőzően működött, ezen eseményt követően megszűnt-e létezni, a Törvényszék önállóan vette relevánsként figyelembe a szóban forgó két kritériumot a vitatott határozat időpontjában fennálló ténybeli és jogi elemek alapján, mivel értékelése az előtte folyó jogvita szélesebb ténybeli keretébe illeszkedett.

71 Különösen a Törvényszék a jelen ügyben az érdekközösség fennállását nem csupán a bankok és a MasterCard érdekeinek elméleti egybeesése alapján tekintette relevánsnak, hanem azért is, mert a tényállás önálló értékelésekor olyan sajátos ténybeli körülményeket vett figyelembe, amelyek semmilyen elferdítésre nem hivatkoztak, így figyelembe vette különösen először is - amint a feleknek a megtámadott ítélet 238. és 239. pontjában kifejtett érveléséből kitűnik - azon tényt, hogy nem volt vitatott, hogy a MasterCard a tőzsdei bevezetést megelőzően a bankok érdekében járt el, másodszor - amint az említett ítélet 256. pontjából kitűnik - a tőzsdei bevezetést követően megállapított fejlődést, amely azt mutatja, hogy e szervezet a MIF mértékének megállapításakor ténylegesen továbbra is figyelembe veszi a bankok konkrét érdekeit, harmadszor pedig - amint ugyanezen ítélet 258. pontjából kitűnik - azon tényt, hogy a MasterCard részvényeseinek érdekei nem ellentétesek a bankok érdekeivel.

72 E körülmények között a Törvényszék a jelen ügy sajátos körülményei között és az előtte kifejtett érvelésre figyelemmel megállapíthatta, hogy mind a bankoknak a tőzsdei bevezetést követően a MIF-től eltérő kérdésekben fennmaradt döntési jogköre, mind pedig a MasterCard és a bankok közötti érdekközösség egyszerre releváns és elegendő azon kérdés értékelésekor, hogy a tőzsdei bevezetést követően a MasterCard továbbra is az EK 81. cikk értelmében vett "vállalkozások társulásának" tekinthető-e.

73 A megtámadott ítélet 251. pontjában a Verband der Sachversicherer kontra Bizottság ítélet (EU:C:1987:34) 29. pontjára való utalást illetően ki kell emelni, hogy ezen utalás csupán azon, a megtámadott ítélet 239. pontjában említett kritikára kíván válaszolni, miszerint a MasterCard és a bankok közötti érdekközösség fennállásának kritériumát nem támasztja semmilyen, az ítélkezési gyakorlatban kialakított precedens. A fellebbezők érvelésével ellentétben a Törvényszék, amely ezzel összefüggésben arra emlékeztet, hogy "a Bíróság ítélkezési gyakorlatából következik, hogy az érdekközösség vagy a közös érdek megléte releváns tényező annak megítélésében, hogy az EK 81. cikk (1) bekezdése szerinti vállalkozások társulása által hozott döntésről van-e szó", nem kívánt általános, még kevésbé kizárólagos kritériumot kritériumot felállítani.

74 Másodszor a jelen ítélet 50. pontjában összefoglalt érvelést illetően a Bíróság ítélkezési gyakorlatából ugyan kitűnik, hogy a valamely meghatározott ágazatban szabályozási jogkörrel rendelkező szervezet döntése nem tartozhat az EK 81. cikk hatálya alá akkor, ha e szervezet többségében a közhatalom képviselőiből áll, és az említett döntést bizonyos közérdekű kritériumokat betartva hozza meg (lásd különösen: Pavlov és társai ítélet, C-180/98-C-184/98, EU:C:2000:428, 87. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

75 Az előző pontban hivatkozott ítélkezési gyakorlat azonban lényegében arra a kérdésre vonatkozott, hogy a legalább részben az adott ágazat gazdasági szereplőinek képviselőiből álló érintett szervezeteket akkor, amikor meghatározott szabályozást fogadnak el, úgy kell-e tekinteni, hogy vállalkozások társulásaként, vagy ellenkezőleg a közhatalom gyakorlóiként járnak el. A jelen ügyben e kérdés nem merült fel a Törvényszék előtt. Ugyanígy a Wouters és társai ítélet (C-309/99, EU:C:2002:98) és a kapcsolódó indítvány (Léger főtanácsnoknak a C-309/99. sz., Wouters és társai ügyre vonatkozó indítványa, EU:C:2001:390) alapjául szolgáló ügyben felhozott ténybeli körülmények és jogkérdések, amelyekre a fellebbezők elsősorban támaszkodnak, sem hasonlíthatók a jelen ügy ténybeli körülményeihez és jogkérdéseihez.

76 A fenti megfontolások összességére tekintettel meg kell állapítani, hogy - amint a főtanácsnok az indítványának 45. pontjában kiemelte - a fellebbezők nem állíthatják, hogy egy olyan szervezet, mint a MasterCard, nem minősíthető vállalkozások társulásának akkor, amikor a MIF-re vonatkozó döntéseket hoz, mivel a fentiekből kitűnik, hogy a Törvényszék joggal állapíthatta meg, hogy az említett vállalkozások e döntések meghozatalakor arra törekednek, vagy legalábbis elfogadják, hogy összehangolják magatartásukat az említett döntések révén, valamint hogy kollektív érdekeik egybeesnek az ugyanezen döntések elfogadása során figyelembe vett érdekekkel, különösen olyan körülmények között, amikor a szóban forgó vállalkozások több éven át a piac közös szabályozásának ugyanazon célját követték, ugyanazon szervezet keretében, noha különböző formákban.

77 A fentiekre tekintettel a fellebbezés második jogalapját el kell utasítani.

A fellebbezés arra alapított első jogalapjáról, hogy téves jogalkalmazásra került sor, és/vagy elégtelen az indokolás az állítólagos versenykorlátozás objektív szükségességének értékelését illetően

78 A Törvényszék a megtámadott ítéletben értékelte a MIF objektív szükségességét, majd kitér arra a kérdésre, hogy e díjak versenyellenes hatásokkal járnak-e. E körülmények között a jelen ítélet keretében először a MIF-nek a MasterCard fizetési rendszerhez képest járulékos jellegére vonatkozó jogalapot célszerű megvizsgálni az említett díjak esetleges korlátozó hatásaira vonatkozó jogalap vizsgálata előtt.

79 A fellebbezés első jogalapja lényegében négy részből áll, amelyek közül a második, a harmadik és a negyedik rész az elsőhöz képest másodlagos.

A megtámadott ítélet

80 A Törvényszék szerint az elsőfokú keresetlevél első jogalapja lényegében két részből állt. E jogalap első része keretében a fellebbezők úgy érveltek, hogy a Bizottság tévesen állapította meg, hogy a MIF versenykorlátozó hatásokkal járt. A második rész keretében azt állították, hogy a Bizottságnak arra a következtetésre kellett volna jutnia, hogy a MIF objektíve szükséges volt a MasterCard rendszer működéséhez.

81 Először is e második rész megvizsgálásakor a Törvényszék a megtámadott ítélet 89. pontjában a következőket állapította meg:

"[...] a korlátozás objektív szükségességének vizsgálata viszonylagos absztrakt jelleget ölt. Ugyanis kizárólag azok a korlátozások tartozhatnak a járulékos korlátozások elvének alkalmazási körébe, amelyek szükségesek ahhoz, hogy [az alapügylet] minden esetben megvalósulhasson. Így a korlátozásnak az érintett piacon fennálló versenyhelyzet miatti elengedhetetlen jellegére vonatkozó megfontolások nem képezik részét a korlátozás járulékos jellegére vonatkozó elemzésnek [...]"

82 Ezt követően a Törvényszék a megtámadott ítélet 90. pontjában kiemelte, hogy "az a körülmény, hogy a MIF hiánya kedvezőtlen hatásokkal jár[hat] a MasterCard rendszer működésére, önmagában nem jelenti azt, hogy a MIF-et objektíve szükségesnek kell tekinteni, ha az derül ki a MasterCard rendszer, illetve a gazdasági és jogi hátterének vizsgálatából, hogy e rendszer ennek hiányában is ugyanúgy működőképes." Az említett ítélet 91. pontjában a Törvényszék megállapította, hogy "[e]zért nem téves jogi szempontból a Bizottság azon okfejtése, amely abból a körülményből, hogy a MasterCard rendszer MIF nélkül is működhet[ne], azt a következtetést vonta le, hogy a MIF objektíve nem szükséges".

83 A megtámadott ítélet 94-99. pontjában a Törvényszék elvetette a fellebbezők azon érvét, miszerint a MIF lényegében objektíve szükséges a MasterCard rendszerhez, mivel a tranzakciók diszpozitív elszámolási szabályát képezi, ugyanis MIF nélkül a Honour All Cards Rule azt eredményezné, hogy az elfogadó bankok ki lennének szolgáltatva a kibocsátó bankoknak.

84 Ennek keretében a Törvényszék, miután megállapította, hogy a jelen ítélet 11. pontjának negyedik francia bekezdésében kifejtett "ex post" díjszabás tilalma Bizottság általi alkalmazásában "nincs [semmilyen] nyilvánvaló értékelési hiba", a megtámadott ítélet 96. pontjában megállapította, hogy "az, hogy léteznek a MIF-nél kevésbé versenykorlátozó diszpozitív tranzakciós elszámolási szabályok, nem teszi lehetővé, hogy a MIF-et - pusztán azon tulajdonsága alapján, hogy diszpozitív tranzakciós elszámolási szabály - objektíve szükségesnek tekintsük a MasterCard rendszer működéséhez". Az említett ítélet 99. pontja rámutat különösen arra, hogy "a Bizottság feladata megvizsgálni, hogy gazdaságilag helytálló volt-e a MIF nélkül működő MasterCard rendszerről szóló elképzelés, és hogy emiatt azt figyelembe lehetett-e venni az összehasonlítás céljából". Ezzel szemben a Bizottság ugyanezen 99. pont szerint nem volt "köteles annak bizonyítására, hogy a piac működése késztetné a kibocsátó és elfogadó bankokat arra, hogy maguk döntsenek a MIF-nél kevésbé versenykorlátozó szabály elfogadása mellett".

85 A Törvényszék, miután a megtámadott ítélet 120. pontjában kimondta, hogy a Bizottság joggal állapíthatta meg, hogy a MIF nem volt objektíve szükséges a MasterCard rendszer működéséhez, elutasította az elsőfokú keresetlevél első jogalapjának második részét.

A fellebbezés első jogalapjának első részéről

- A felek érvei

86 A fellebbezők úgy érvelnek, hogy a Törvényszék tévesen alkalmazta a korlátozás "objektív szükségességének" kritériumát. Ahelyett, hogy azon kritériumot alkalmazta volna, miszerint kereskedelmi önállóság adott korlátozása akkor "objektíve szükséges", ha annak hiányában az alapügylet megvalósíthatatlannak vagy nehezen megvalósíthatónak bizonyul, a Törvényszék különösen a megtámadott ítélet 89. és 90. pontjában azt a hiányos kritériumot alkalmazta, miszerint valamely korlátozás csak akkor szükséges objektíve, ha annak hiányában az alapügylet nem valósulhat meg. A fellebbezők e tekintetben a Törvényszék T-112/99. sz., M6 és társai kontra Bizottság ítéletének (EU:T:2001:215) 109. pontjára támaszkodnak, mely szerint "[a]mennyiben úgy tűnik, hogy a korlátozás hiányában az alap-összefonódás nehezen megvalósítható vagy megvalósíthatatlan, a korlátozás az összefonódás megvalósításához objektív módon szükségesnek [tekinthető]". A fellebbezők szerint a Törvényszék a megtámadott ítélet 89. pontjában összemosta a korlátozás járulékos jellegének meghatározásakor használt objektív szükségesség kritériumát az EK 81. cikk (3) bekezdése szerinti elengedhetetlen jelleg kritériumával.

87 A Bizottság úgy érvel, hogy kizárólag a korlátozások "szükséges" jellege teszi lehetővé az azon korlátozás közötti megkülönböztetést, amely az EK 81. cikk (3) bekezdése alapján igazolható, valamint az azon korlátozás közötti megkülönböztetést, amely - mivel járulékos - kikerülhet az EK 81. cikk (1) bekezdésének alkalmazása alól, ellenkező esetben ugyanis feleslegessé válna a "járulékos" korlátozások és az EK 81. cikk (3) bekezdésében említett elengedhetetlen korlátozások közötti megkülönböztetés.

88 Az RBS, az HSBC, az LBG és az MBNA csatlakozik a fellebbezés első jogalapjának első részéhez. A Bizottság támogatása érdekében a BRC, az EuroCommerce és az Egyesült Királyság lényegében úgy érvel, hogy a fellebbezők azok, akik az érintett kritériumot illetően tévednek.

- A Bíróság álláspontja

89 A Bíróság ítélkezési gyakorlatából kitűnik, hogy amennyiben valamely meghatározott ügyletre vagy tevékenységre - semlegességénél vagy a versenyre gyakorolt kedvező hatásánál fogva - nem terjed ki az EK 81. cikk (1) bekezdésében foglalt tilalom elve, ezen ügylet vagy e tevékenység egy vagy több résztvevője kereskedelmi önállóságának korlátozására sem terjed ki az említett tilalom elve akkor, ha e korlátozás az említett ügylet vagy tevékenység megvalósításához objektíve szükséges, és azok célkitűzésével arányos (lásd ebben az értelemben különösen: Remia és társai kontra Bizottság ítélet, 42/84, EU:C:1985:327, 19. és 20. pont; Pronuptia de Paris ítélet, 161/84, EU:C:1986:41, 15-17. pont; DLG-ítélet, C-250/92, EU:C:1994:413, 35. pont; Oude Luttikhuis és társai ítélet, C-399/93, EU:C:1995:434, 12-15. pont).

90 Amikor ugyanis az ilyen korlátozás nem választható el az alapügylettől vagy az alaptevékenységtől azok létének vagy céljainak veszélyeztetése nélkül, meg kell vizsgálni e korlátozás EK 81. cikkel való összeegyeztethetőségét azon alapügylet vagy alaptevékenység EK 81. cikkel való összeegyeztethetőségével együtt, amelynek a korlátozás a járulékos részét képezi, noha első látásra úgy tűnhet, hogy külön vizsgálva az ilyen korlátozásra kiterjed az EK 81. cikk (1) bekezdésében foglalt tilalom elve.

91 Amikor azt kell eldönteni, hogy valamely versenyellenes korlátozás kikerülhet-e az EK 81. cikk (1) bekezdésében foglalt tilalom alól azzal az indokkal, hogy az ilyen versenyellenes jelleggel nem bíró alapügylet járulékos részét képezi, meg kell vizsgálni, hogy ezen ügylet megvalósítása a szóban forgó korlátozás hiányában lehetetlen lenne-e. A fellebbezők állításával ellentétben azon tény, hogy az említett ügylet a szóban forgó korlátozás hiányában egyszerűen nehezebben megvalósítható vagy kevésbé előnyös, nem tekinthető úgy, hogy e korlátozásnak olyan "objektíve szükséges" jelleget kölcsönöz, amely megkövetelt ahhoz, hogy járulékosnak lehessen minősíteni. Az ilyen értelmezés ugyanis e fogalmat minden olyan korlátozásra kiterjesztené, amely nem szigorúan elengedhetetlen az alapügylet megvalósításához. Az ilyen eredmény sértené az EK 81. cikk (1) bekezdésében foglalt tilalom hatékony érvényesülését.

92 Ezen értelmezés azonban nem vezet egyrészről az ítélkezési gyakorlat által az EK 81. cikk (1) bekezdése alapján járulékos korlátozásnak való minősítéshez felállított feltételeknek, másrészről pedig az EK 81. cikk (3) bekezdése alapján ahhoz megkövetelt elengedhetetlen jelleg kritériumának az összemosásához, hogy valamely tiltott korlátozás mentességben részesülhessen.

93 E tekintetben elegendő emlékeztetni arra, hogy e két rendelkezés különböző célkitűzéseket követ, és ez utóbbi kritérium ahhoz a kérdéshez kapcsolódik, hogy valamely vállalkozások közötti összejátszás, amely érezhetően kedvezőtlen hatással lehet a versenyfeltételekre, úgymint különösen az áruk vagy a szolgáltatások árára, mennyiségére és minőségére, és amely összehangolásra ennélfogva kiterjed az EK 81. cikk (1) bekezdésében előírt tilalom elve, az EK 81. cikk (3) bekezdése keretében mégis elengedhetetlennek tekinthető-e az áruk termelésének vagy forgalmazásának javításához, illetve a műszaki vagy gazdasági fejlődés előmozdításához, ugyanakkor lehetővé teszi a fogyasztók méltányos részesedését a belőle eredő előnyből. Ellenben, amint a jelen ítélet 89. és 90. pontjából kitűnik, az ugyanezen pontok értelmében vett objektív szükségesség kritériuma arra a kérdésre vonatkozik, hogy fennáll-e a veszélye annak, hogy a kereskedelmi önállóság adott korlátozásának hiányában valamely alapügylet vagy alaptevékenység, amelyre nem terjed ki az EK 81. cikk (1) bekezdésében foglalt tilalom, és amelyhez viszonyítva az említett korlátozás másodlagos, nem valósul meg, illetve nem folytatható.

94 A Törvényszék tehát azáltal, hogy megtámadott ítélet 89. pontjában kimondta, hogy "kizárólag azok a korlátozások tartozhatnak a járulékos korlátozások elvének alkalmazási körébe, amelyek szükségesek ahhoz, hogy [az alapügylet] minden esetben megvalósulhasson", a megtámadott ítélet 90. pontjában pedig megállapította, hogy "az a körülmény, hogy a MIF hiánya kedvezőtlen hatásokkal jár[hat] a MasterCard rendszer működésére, önmagában nem jelenti azt, hogy a MIF-et objektíve szükségesnek kell tekinteni, ha az derül ki a MasterCard rendszer, illetve a gazdasági és jogi hátterének vizsgálatából, hogy e rendszer ennek hiányában is ugyanúgy működőképes", nem alkalmazta tévesen a jogot.

95 E körülmények között a fellebbezés első jogalapjának első részét el kell utasítani.

A fellebbezés első jogalapjának második és harmadik részéről

- A felek érvei

96 A fellebbezés első jogalapjának második és harmadik részével, amelyeket együttesen kell vizsgálni, a fellebbezők azt kifogásolják, hogy a Törvényszék elmulasztotta megvizsgálni a MIF által jelentett versenykorlátozást, tehát e díjak objektív szükségességének kérdését a tényleges összefüggéseiben, lehetővé téve a Bizottság számára, hogy egy "összehasonlító esetre", az "ex post" díjszabás tilalmára hivatkozzon, amely a valóságban sosem valósulna meg. A Bizottság elmélete, miszerint a MIF eltörlése által okozott problémák közül egyeseket meg lehetne oldani az "ex post" díjszabás tilalmával, nagyon eltér attól az esettől, amely a MIF eltörlése esetén ténylegesen megvalósulna. A fellebbezők úgy érvelnek, hogy a Törvényszék nem válaszolt arra az érvre, miszerint ilyen tilalom szabályozási jellegű beavatkozás hiányában egész egyszerűen nem létezik, hanem csupán azt állította, hogy a vizsgált forgatókönyv nem lehet a piaci működés eredménye. Márpedig a Bizottság azáltal, hogy egy fiktív feltételt, azaz az "ex post" díjszabás tilalmát bevette az elemzésébe, nem tartotta tiszteletben arra vonatkozó kötelezettségét, hogy megvizsgálja a MIF versenyre gyakorolt hatásait ahhoz képest, ami a MIF hiányában ténylegesen bekövetkezne. A fellebbezők azt is kifogásolják, hogy a Törvényszék megsértette indokolási kötelezettségét, mivel nem fejtette ki, hogy az "ex post" díjszabás tilalma miért tér el jelentősen a MasterCard által jelenleg alkalmazott MIF-től.

97 Ezenkívül a fellebbezők lényegében úgy érvelnek, hogy a Törvényszék nem fogadhatta volna el azt, amit a megtámadott ítélet 96. pontjában úgy minősít, hogy "léteznek a MIF-nél kevésbé versenykorlátozó diszpozitív tranzakciós elszámolási szabályok", noha a vitatott határozat keretében a Bizottság nem törekedett előbb annak megértésére, hogy az érintett tevékenység hogyan működne diszpozitív szabály nélkül. A fellebbezők szerint a Bizottság a vitatott határozatban csupán egy másik - jóllehet a kereskedők szempontjából enyhébb - díjszabással helyettesítette a diszpozitív díjszabást.

98 Egyébiránt a fellebbezők azt kifogásolják, hogy a Törvényszék tévesen minősítette azon "összehasonlító esetet" - amelyre a Bizottság ténylegesen támaszkodott a Törvényszék előtt -, miszerint mind a kibocsátó bankok, mind pedig az elfogadó bankok maguk viselik saját költségeiket, anélkül hogy szükség lenne "ex post" díjszabás tilalmában álló diszpozitív szabályra.

99 Végül a fellebbezők azt állítják, hogy a Törvényszék a MIF objektív szükségességének vizsgálatakor indokolatlanul helyettesítette saját értékelésével a Bizottság értékelését. A Bizottság által elvégzett értékelés a vitatott határozat (550)-(648) preambulumbekezdésében kifejtett bizonyos megállapítások együttesén alapul. A Törvényszék azonban hibát követett el, amikor e megállapítások közül néhányra olyan támaszkodott, amelyek csak másodlagos szerepet játszottak e határozatban, figyelmen kívül hagyva a Bizottság elemzésének lényegét, és elmulasztva annak elismerését, hogy az említett határozat olyan bizonyítékok összességén alapult, amelyek kizárólag együttesen figyelembe véve támasztották alá a Bizottság megállapításait.

100 A Bizottság a fellebbezés első jogalapja második és harmadik részének elfogadhatatlanságára hivatkozik.

101 Egyrészről a fellebbezők e részekkel a tények és bizonyítékok Törvényszék általi értékelését vitatják.

102 Másrészről a Bizottság úgy érvel, hogy a fellebbezők a MIF objektív szükséges jellegére vonatkozó fellebbezési jogalapjuk alátámasztása érdekében nem hivatkozhatnak az eredetileg az elsőfokú keresetlevél egy másik jogalapjának alátámasztása érdekében megfogalmazott érvekre, amelyeket a Törvényszék következésképpen e másik jogalap keretében vizsgált meg. Ugyanis a Bizottság kiemeli, hogy a fellebbezés egyetlen olyan jogalapot sem tartalmaz, amely az elsőfokú keresetlevél első jogalapjának első részéhez hasonlóan azt vitatná, hogy a MIF versenykorlátozó hatásokkal jár. E körülmények között a Bizottság lényegében azt állítja, hogy a MIF objektív szükségességének vizsgálata keretében az "ex post" díjszabás tilalmára mint valóságos "összehasonlító esetre" vonatkozó feltevéssel szemben felhozott érvek elfogadhatatlanok.

103 Érdemben a Bizottság különösen azt hangsúlyozza, hogy az ítélkezési gyakorlat, amely a vizsgált megállapodás hiányában megvalósuló esetre utal, azt az előzetes kérdést vizsgálja meg, hogy e megállapodás versenykorlátozásnak minősül-e. Márpedig a fellebbezés első jogalapja keretében ezzel szemben annak eldöntéséről van szó, hogy az olyan megállapodás, amely mindenképpen ilyen korlátozásnak minősül, járulékos módon mégis szükséges-e a szélesebb hatályú megállapodás megfelelő működéséhez. Ezzel kapcsolatban a Bizottság emlékeztet arra, hogy a fellebbezők nem vitatják fellebbezésükkel azt a megközelítést, miszerint a MIF "objektív szükségességének" kritériuma feltételezi annak vizsgálatát, hogy e díjak arányosak-e a MasterCard rendszer működéséhez, ami annak vizsgálatához vezet, hogy léteznek-e más, kevésbé korlátozó és objektíve alkalmazható megoldások.

104 Az RBS, az HSBC, az LBG és az MBNA csatlakozik a fellebbezés első jogalapjának második és harmadik részéhez. A BRC, az EuroCommerce és az Egyesült Királyság vitatja a fellebbezők által e részek alátámasztására felhozott érvelést.

- A Bíróság álláspontja

105 A Bizottság állításával ellentétben a fellebbezők nem egyszerűen - a bizonyíték elferdítésére való hivatkozás nélkül - a tények Törvényszék általi értékelését vitatják, hanem olyan jogkérdéseket vetnek fel, amelyekre önmagukban fellebbezés keretében hivatkozni lehet.

106 Ezt követően ki kell emelni, hogy amennyiben a jelen ítélet 102. pontjában összefoglalt elfogadhatatlansági kifogásokkal a Bizottság annak állítására szorítkozik, hogy a Törvényszék előtt már előadott egyes érvekre most másik jogalap keretében hivatkoznak, e kifogások nem fogadhatók el. Érdemben, amint a jelen ítélet 96. és 97. pontjából kitűnik, a fellebbezők azt kifogásolják, hogy a Törvényszék az "ex post" díjszabás tilalmának esetére támaszkodott, amely forgatókönyv szerintük szabályozási jellegű beavatkozás nélkül MIF hiányában nem valósulna meg, és amely mindenesetre nem térne el a MIF fennállásakor megvalósuló helyzettől, majd a megtámadott ítélet 96. pontjában megállapította, hogy "az, hogy léteznek a MIF-nél kevésbé versenykorlátozó diszpozitív tranzakciós elszámolási szabályok, nem teszi lehetővé, hogy a MIF-et [...] objektíve szükségesnek tekintsük a MasterCard rendszer működéséhez".

107 E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy - amint a jelen ítélet 89. és 90. pontjából kitűnik, annak értékelése keretében, hogy az EK 81. cikk (1) bekezdése alapján a kereskedelmi önállóság adott korlátozása az alapügylethez vagy az alaptevékenységhez képest járulékos jellegű-e, nemcsak azt kell megvizsgálni, hogy e korlátozás szükséges-e az alapügylet vagy az alaptevékenység megvalósulásához, hanem azt is, hogy az említett korlátozás az említett ügylet vagy az említett tevékenység alapjául szolgáló célkitűzésekhez képest arányos-e.

108 Hangsúlyozni kell, hogy az összehasonlító eset alkalmazásának összefüggéseitől vagy céljától függetlenül a lényeges az, hogy ezen eset megfelelő legyen a kérdés megvilágításához, a feltevés pedig, amelyen alapul, ne legyen irreális.

109 Így, valamely korlátozásnak a jelen ítélet 89. és 90. pontja értelmében vett járulékos jellegének megcáfolása érdekében a Bizottság támaszkodhat olyan reális alternatívák fennállására, amelyek a szóban forgó korlátozásnál kevésbé korlátozzák a versenyt.

110 E tekintetben, amint a jelen ítélet 97. pontjából kitűnik, a fellebbezők lényegében különösen úgy érvelnek, hogy a Törvényszék tévesen nem szankcionálta azon tényt, hogy a Bizottság a vitatott határozatban nem törekedett annak megértésére, hogy hogyan működne a verseny mind a MIF, mind pedig az "ex post" díjszabás tilalma hiányában, amely tilalmat a fellebbezők szabályozási jellegű beavatkozás hiányában nem választották.

111 Azon alternatívák azonban, amelyekre a Bizottság valamely korlátozás objektív szükségességének értékelése keretében támaszkodhat, nem korlátozódnak arra a helyzetre, amely a szóban forgó korlátozás hiányában valósulna meg, hanem más összehasonlító esetekre is kiterjedhetnek, amelyek többek között olyan reális helyzeteken alapulnak, amelyek az említett korlátozás hiányában bekövetkezhetnének. A Törvényszék tehát a megtámadott ítélet 99. pontjában helyesen állapította meg, hogy a Bizottság által előadott összehasonlító esetet figyelembe lehet venni a MIF objektív szükséges jellegének vizsgálata keretében annyiban, amennyiben az reális, és lehetővé teszi a MasterCard rendszer gazdasági életképességét.

112 A fellebbezőknek a jelen ítélet 96. pontjában kifejtett, az indokolási kötelezettség megsértésére vonatkozó érvét illetően meg kell állapítani, hogy ezen érv megalapozatlannak bizonyul. Amint a megtámadott ítélet 95. és 96. pontjából kitűnik, a Törvényszék a tények önálló értékelése keretében megállapította, hogy a Bizottság joggal következtethetett arra, hogy az "ex post" díjszabás tilalma kevésbé korlátozza a versenyt, mivel nem határoz meg minimális árszintet a rendszer minden oldalán, és a Törvényszék így jogilag megkövetelt módon megindokolta az ezen ítélet 99. pontjában tett megállapítását. E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy a Törvényszékre is alkalmazandó indokolási kötelezettség nem kötelezi a Törvényszéket arra, hogy olyan magyarázatot adjon, amely egyenként és kimerítően követi az eljárás felei által előadott összes érvet (Aalborg Portland és társai kontra Bizottság ítélet, C-204/00 P, C-205/00 P, C-211/00 P, C-213/00 P, C-217/00 P és C-219/00 P, EU:C:2004:6, 372. pont).

113 Végül meg kell állapítani, hogy - amint a Bizottság kiemeli - a fellebbezők azon érvelése, miszerint a Törvényszék a MIF objektív szükségességének vizsgálatakor indokolatlanul helyettesítette saját értékelésével a Bizottság értékelését, valójában a bizonyítékok Törvényszék általi értékelését kérdőjelezi meg. Márpedig a megtámadott ítélet 94-120. pontjában kifejtett okokból a Törvényszék az ügy tényadatainak önálló értékelését követően, amely értékelés fellebbezés keretében nem tartozik a Bíróság hatáskörébe, megállapította, hogy "a Bizottság joggal állapíthatta meg, hogy a MIF nem volt objektíve szükséges a MasterCard rendszer működéséhez". Ezen érvelést ennélfogva mint elfogadhatatlant el kell utasítani.

114 A fentiekre tekintettel a fellebbezés első jogalapjának második és harmadik részét el kell utasítani annyiban, amennyiben azok a Törvényszék által a MIF objektív szükséges jellegének elemzésekor vizsgált "összehasonlító esetnek" és a bizonyítékok ezen elemzés során elvégzett értékelésének a megkérdőjelezésére irányulnak.

A fellebbezés első jogalapjának negyedik részéről

- A felek érvei

115 A fellebbezők úgy érvelnek, hogy a Törvényszék nem tartotta tiszteletben a bírósági felülvizsgálat megkövetelt szintjét. E tekintetben a fellebbezők szerint a Törvényszék különösen az Európai Unió Alapjogi Chartájának 47. és 48. cikkére figyelemmel még összetett gazdasági értékelések esetén - amely fogalmat megszorítóan kell értelmezni - sem mondhat le a Bizottság határozatainak átfogó és alapos felülvizsgálatáról. Márpedig a Törvényszék a jelen ügyben a MIF objektív szükségesség jellegére vonatkozó elemzése keretében igen korlátozott vizsgálatot végzett. A Törvényszék a Bizottság által tett megállapítások felülvizsgálatát a nyilvánvaló értékelési hiba felülvizsgálatára korlátozta, noha e megállapítások nem tartalmaztak igazán összetett gazdasági értékeléseket. Még ha feltételezzük is, hogy a "nyilvánvaló hiba" kritériuma alkalmazandó, a Törvényszék új kritériumot alkalmazott, amellyel a Bizottság megállapításának "ésszerű jellegét" vizsgálta. A fellebbezők úgy érvelnek, hogy e hibás felülvizsgálati kritérium következtében a Törvényszék különösen csak néhány, a vitatott határozatban kifejtett indokot vizsgált meg, és azoknak sokkal nagyobb jelentőséget tulajdonított, mint a maga a Bizottság.

116 A Bizottság úgy érvel, hogy a fellebbezés első jogalapjának negyedik része hatástalan, mivel az annak alátámasztására kifejtett érvelés az első fokon a versenykorlátozás hiányára vonatkozóan felhozott érvelést ismétli meg, amely kívül esik a fellebbezés jogalapjain.

117 Érdemben a Bizottság előadja, hogy semmilyen kifogás nem alapítható arra, hogy a megtámadott ítélet a "nyilvánvaló hiba" kifejezést használja. A megtámadott ítélet a 77-122. pontjában hosszú részt szentel a MIF objektív szükséges jellegének értékelésére, és elutasítja a MasterCard fő érveit.

118 Az RBS, az HSBC, az LBG és az MBNA csatlakozik a fellebbezés első jogalapjának negyedik részéhez. A BRC, az EuroCommerce és az Egyesült Királyság annak elutasítását kéri.

- A Bíróság álláspontja

119 Egyrészről ki kell emelni, hogy amennyiben a fellebbezés első jogalapjának negyedik részében előadott érveikkel a fellebbezők azt kifogásolják, hogy a Törvényszék nem tartotta tiszteletben azon bírósági felülvizsgálat szintjét, amelyet a Bizottság által a MIF objektíve szükséges jellegének értékelésekor alkalmazott jogi kritériumok elemzésekor gyakorolnia kellett volna, a Törvényszék, amint a jelen ítélet 89-95. pontjából kitűnik, joggal hagyta helyben a Bizottság érvelését, miszerint a MIF objektíve nem szükséges jellegére lehet következtetni abból a körülményből, hogy a MasterCard rendszer annak hiányában is működhetne. E körülmények között a fellebbezők érvei annyiban, amennyiben azt kifogásolják, hogy a Törvényszék e jogi tesztet helybenhagyva túlságosan szűk körű felülvizsgálatot gyakorolt, hatástalanok, és ennélfogva azokat el kell utasítani.

120 Másrészről, amennyiben e negyedik résszel a fellebbezők a Törvényszék által az említett tesztnek a jelen ügy tényállására való alkalmazásakor gyakorolt felülvizsgálat szintjét kívánják megkérdőjelezni, meg kell állapítani, hogy az e tekintetben hivatkozott érvek lényegében megegyeznek a fellebbezés első jogalapjának harmadik részében felhozott és a jelen ítélet 99. pontjában bemutatott érvekkel. Ezen érveket ennélfogva a jelen ítélet 113. pontjában említett okokból mint elfogadhatatlanokat el kell utasítani.

121 A fellebbezés első jogalapjának negyedik részét, mivel az részben hatástalan, részben pedig elfogadhatatlan, el kell utasítani. Ebből következik, hogy a fellebbezés első jogalapját teljes egészében el kell utasítani.

Az RBS csatlakozó fellebbezésének egyetlen jogalapjáról és az LBG csatlakozó fellebbezésének első jogalapjáról

A megtámadott ítélet

122 A Törvényszék a megtámadott ítélet 123-193. pontjában elutasította az elsőfokú keresetlevél első jogalapjának a MIF versenyre gyakorolt hatásainak elemzése során elkövetett értékelési hibákra alapított, első részét.

123 A Törvényszék a megtámadott ítélet 132. pontjában kimondta, hogy az említett ítélet "94-120. pont[já]ban említett okokból az a körülmény, hogy a MIF nélkül működő MasterCard rendszerről szóló elképzelés - pusztán az »ex post« díjszabást tiltó szabály alapján - úgy tűnik, hogy gazdaságilag életképes, elegendő ahhoz, hogy igazolja, hogy a Bizottság miért vette azt figyelembe a MIF versenyre gyakorolt hatásainak elemzésében".

124 A megtámadott ítélet 142. és 143. pontja a következőképpen szól:

"142 [...] a [fellebbezők] lényegében úgy érvelnek, hogy annak viszont, hogy a MIF esetleg befolyásolja az MSC összegét, nincs hatása az [elfogadó bankok] közötti versenyre, mivel a MIF [e bankok összességére] ugyanúgy vonatkozik, és közös belépési költségként működik. Így az »ex post« díjszabás tilalma olyan, mintha 0%-os MIF-et alkalmaznának, amely a verseny szempontjából azonos értékű és ugyanolyan átlátható, mint a jelenlegi MIF, mivel az egyetlen különbség annak mértéke.

143 Ez az érvelés nem fogadható el. Mivel megállapításra került, hogy a MIF küszöbértéket jelent[...] az MSC tekintetében, és a Bizottság joggal állapíthatta meg, hogy a MIF nélkül működő MasterCard rendszer gazdaságilag életképes marad[na], ebből szükségképpen következik, hogy a MIF versenykorlátozó hatású. Ugyanis a MIF nélkül működő elfogadási piaccal összehasonlítva a MIF korlátozza azt a nyomást, amelyet a kereskedők gyakorolhatnak az elfogadó bankokra az MSC-ről folytatott tárgyalás során, csökkentve annak lehetőségét, hogy az árak egy bizonyos szint alá süllyedjenek."

125 A Törvényszék a megtámadott ítélet 150., 157. és 158. pontjában kimondta, hogy a Bizottság joggal állapította meg, hogy nem elegendő az a kényszer, amelyet a kereskedők gyakorolhatnak a MIF összegére, mivel e kényszer ténylegesen csak a kereskedők maximális tűréshatárán túl érvényesül, amikor is a tranzakció költsége fontosabbá válik, mint az e fizetési eszköz elutasításának vagy hátrányos megkülönböztetésének kedvezőtlen hatásai az ügyfélkörükre nézve.

126 A megtámadott ítélet 181. és 182. pontja kimondja:

"181 Másodsorban, ami azon kifogásokat illeti, hogy a Bizottság nem vette figyelembe a piac kettős természetét, hangsúlyozni kell, hogy ennek keretében a [fellebbezők] a MIF-ből származó gazdasági előnyöket emelik ki. Így lényegében azt hangsúlyozzák, hogy a MIF lehetővé teszi, hogy optimalizálják a MasterCard rendszer működését azáltal, hogy finanszírozza a kártyaelfogadás és -használat ösztönzésével kapcsolatos költségeket. Ebből azt a következtetést vonják le egyrészről, hogy nem érdeke a bankoknak, hogy túlzott mértékű MIF-et állapítsanak meg, másrészről pedig a kereskedők is élvezik a MIF előnyeit. A [fellebbezők] azt is a Bizottság terhére róják, hogy figyelmen kívül hagyta, hogy a határozata hatással van a kártyabirtokosokra is, mivel kizárólag a kereskedőkre összpontosított. E tekintetben több beavatkozó is hozzáteszi, hogy a MIF nélkül működő rendszerben a kártyabirtokosoknak biztosított előnyök korlátozására, vagy akár tevékenységük szűkítésére kényszerülnének.

182 Az ilyen kifogásoknak nincs jelentőségük az EK 81. cikk (1) bekezdésének megsértésén alapuló jogalap keretében, mivel a MIF versenykorlátozó hatásait, amelyeket jogszerűen állapított meg a Bizottság, vetik össze a MIF-ből származó esetleges gazdasági előnyökkel. Márpedig csak az EK 81. cikk (3) bekezdése keretében kerülhet sor a korlátozás versenyt támogató és versenyellenes szempontjainak mérlegelésére (lásd ebben az értelemben a [T-65/98. sz.,] Van den Bergh Foods kontra Bizottság ügyben hozott ítélet [EU:T:2003:281] 107. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot)."

A felek érvei

- Az RBS csatlakozó fellebbezésének egyetlen jogalapjáról

127 Az RBS előadja, hogy a Törvényszék azáltal, hogy általános megfontolásokra és esetekre támaszkodott, a versenykorlátozó hatás fennállásának értékelésekor tévesen alkalmazta a jogot.

128 Mindenekelőtt azon kérdés vizsgálatakor, hogy valamely döntés versenykorlátozó hatású-e, a Bizottságnak meg kellett volna vizsgálnia, hogy ténylegesen mely "összehasonlító eset" valósulna meg a MIF hiányában. A Törvényszék azáltal, hogy különösen a megtámadott ítélet 132. pontjában nem szankcionálta e mulasztást, és így kizárólag az "ex post" díjszabás tilalmának gazdasági életképességére támaszkodott, az ilyen tilalom elfogadásának valószínűségére vonatkozó megfontolásokra azonban nem, tévesen alkalmazta a jogot, mivel összemosta az objektív szükségesség és a versenyre gyakorolt hatások jogi feltételeit.

129 Továbbá az RBS szerint a megtámadott ítélet logikája vélelmezi, hogy a MIF versenykorlátozó hatással jár, mivel az összes elfogadó bank számára megállapítja a bankközi díjak mértékét. Azonban, míg a "rövidített elemzés" e formája elegendő lehet az EK 81. cikk (1) bekezdésébe ütköző "cél általi jogsértés" esetén, mikor is a versenykorlátozás annyira egyértelmű, hogy nem szükséges megvizsgálni annak hatásait, egy olyan esetben, amikor a Bizottság nem bizonyította ilyen jogsértés fennállását, e megközelítés az RBS szerint egyáltalán nem megfelelő a hatáselemzés elvégzéséhez. Sem a Bizottság, sem pedig a Törvényszék nem alapította hatáselemzését sajátos és konkrét bizonyítékokra. Így, különösen a megtámadott ítélet 143. pontjában a Törvényszék hibásan alkalmazta a hatásokra alapított megközelítés helyett a célra alapított megközelítést.

130 Végül az RBS a megtámadott ítélet 143., 150., 157. és 158. pontjára hivatkozva előadja, hogy a Törvényszék által elvégzett, a MIF versenyre gyakorolt hatásaira vonatkozó elemzés jogilag mindenképpen téves, és olyan feltevésen alapul, amelynek a megtámadott ítéletben ellentmond nevezetesen az, hogy a kereskedők az MSC-ről folytatott tárgyalás során nyomást gyakorolhatnak az elfogadó bankokra.

131 A fellebbezők csatlakoznak az RBS csatlakozó fellebbezésének egyetlen jogalapjához. Ami a jelen ítélet 129. pontjában kifejtett érvelést illeti, a fellebbezők előadják, hogy a MIF, illetve a megtámadott ítélet alapjául szolgáló "összehasonlító eset" közötti egyetlen különbség a MIF árszintjében van. A MIF-hez hasonlóan ugyanis az "ex post" díjszabás tilalmáról is a MasterCard döntene, azt diszpozitív jelleggel alkalmaznák, és e tilalom következtében meghatároznák (nullában) az e bankok között felszámított árat. A fellebbezők szerint a MIF mértékének nullában való meghatározása ugyanolyan "küszöbérték-megállapító" hatással jár, mint a MIF, noha a kereskedők számára kedvezőbb, a kártyabirtokosok számára pedig kedvezőtlenebb szinten. Következésképpen a Törvényszék azáltal, hogy elmulasztott magyarázatot adni arra, hogy az "ex post" díjszabás tilalmának a Bizottság által választott "összehasonlító esete" miért lenne kevésbé versenykorlátozó hatású, mint a MIF, megsértette indokolási kötelezettségét a MIF versenykorlátozó hatásának megállapításakor.

132 A Bizottság szerint, noha az RBS csatlakozó fellebbezésében általánosan a megtámadott ítélet 123-182. pontjára utal, a megtámadott ítélet 132. pontja kivételével semmilyen hibára nem hivatkozik, ily módon az említett csatlakozó fellebbezés csak annyiban elfogadható, amennyiben az az említett 132. pont ellen irányul.

133 Érdemben a Bizottság lényegében úgy érvel, hogy az RBS a megtámadott ítélet téves értelmezésére támaszkodik. A Bizottság szerint teljesen nyilvánvaló, hogy a Törvényszék a megtámadott ítélet 132. és azt követő pontjaiban arra hivatkozva vizsgálta meg a MIF versenyre gyakorolt hatását, hogy e díjak hiányában hogyan alakulnának a versenyfeltételek.

134 A Bizottság szerint azon álláspont, miszerint a MIF nem korlátozza a versenyt, önmagában nem fogadható el. Az RBS nem veszi figyelembe a reális hátteret. E kérdést illetően a Bizottság az állítja, hogy a MIF vállalkozások társulása által hozott, az árak rögzítésére vonatkozó döntésből ered, és hogy e díjak korlátozó hatásai egyértelműek.

135 A Bizottság úgy véli, hogy a Törvényszék nem alkalmazta tévesen a jogot, amikor kijelentette, hogy az "ex post" díjszabás tilalma olyan reális érvelési alapként szolgálhat, amely lehetővé teszi a MIF-fel és annak hiányában létrejövő helyzet összehasonlítását. A Bizottság szerint a MasterCard rendszer mesterséges konstrukció. Egy kétoldalú piac működéséhez nem szükséges az, hogy e piac egyik oldala ellentételezze a másikat, hanem a fellebbezők döntöttek úgy, hogy így hozzák létre a rendszerüket. A Bizottság úgy véli, hogy a megtámadott ítélet 107-110. pontjára figyelemmel a Törvényszék nem alkalmazta tévesen a jogot, amikor az "ex post" díjszabás tilalmát a MIF-hez képest helyettesítő megoldásként alkalmazta.

136 Ezenkívül a Bizottság vitatja, hogy a megtámadott ítélet azon a feltevésen alapul, hogy a magas árak önmagukban az EK 81. cikk (1) bekezdése megsértésének minősülnek. A Bizottság szerint ez ezen ítéletben helybenhagyott megállapítás az, hogy e magas árak egy korlátozó megállapodás következményei.

137 A Bizottság egyébiránt vitatja azon állítást, miszerint a Törvényszék nem alapította elemzését sajátos és konkrét bizonyítékokra, valamint vitatja a jelen ítélet 130. pontjában említett, az indokolás ellentmondásosságára való hivatkozást.

- Az LBG csatlakozó fellebbezésének első jogalapjáról

138 Az LBG úgy érvel, hogy a Törvényszék a megtámadott ítélet 123-193. pontjában foglalt, a MIF versenyre gyakorolt hatásaira vonatkozó elemzésében tévesen alkalmazta a jogot.

139 Először is a Törvényszék nem vizsgálta meg a releváns érveket, sem pedig a hozzá benyújtott elemeket, és nem adott megfelelő indokolást annak igazolására, hogy a MIF hogyan érinti az elfogadási piacon fennálló versenyt, miközben "az ár rögzítésére" állítólag a kibocsátási piacon kerül sor. Közelebbről a Törvényszék nem adott magyarázatot arra, hogy a MIF hogyan érinti az elfogadási piacon fennálló versenyt, amelyen valamennyi versenytárs vonatkozásában csak közös belépési költségnek minősül.

140 Ezt követően a felek érveire és különösen a gazdasági jellegű bizonyítékokra tekintettel a Törvényszék az LBG szerint tévesen alkalmazta a jogot, amikor az elemzéséből kizárt különböző elemeket. Különösen az EK 81. cikk (1) bekezdésébe ütköző jogsértés vizsgálata keretében a Törvényszék nem ismerte el a más fizetési rendszerek által jelentett kényszerek jelentőségét, sem pedig a rendszer kétoldalú jellegét, amely tényezők a Törvényszék szerint csak az EK 81. cikk (3) bekezdése keretében lennének relevánsak. Az LBG szerint ugyanis annak megítéléséhez, hogy a Bizottság jogilag megkövetelt módon bizonyította-e a versenykorlátozás fennállását, a Törvényszéknek meg kellett volna bizonyosodnia arról, hogy a Bizottság sajátos összefüggéseiben vizsgálta meg az állítólagos versenykorlátozást.

141 Végül az LBG szerint a Törvényszék nem megfelelő mértékben gyakorolta a bírósági felülvizsgálatot. Amint ugyanis különösen a megtámadott ítélet 169. pontjából kitűnik, a Törvényszék igen korlátozott körű felülvizsgálatot végzett, eltérően a C-12/03. P. sz., Bizottság kontra Tetra Laval ítélet (EU:C:2005:87) 39. pontjában, valamint a C-272/09. P. sz., KME Germany és társai kontra Bizottság ítélet (EU:C:2011:810) 94., 102. és 103. pontjában elvégzett felülvizsgálattól.

142 A fellebbezők az RBS csatlakozó fellebbezésének alátámasztására felhozott érvekhez hasonló érvekkel csatlakoznak e jogalaphoz.

143 A Bizottság különösen úgy véli, hogy a BoS és az LTSB, noha a Törvényszék előtti beavatkozó fél minőségében lehetőséget kapott új érvek kifejtésére, nem hozhatott volna fel egy teljesen új, az érintett piac meghatározására vonatkozó megsemmisítési jogalapot, mivel az elsőfokú kereset nem vitatta a piacoknak a vitatott határozatban foglalt lehatárolását. E tekintetben a Bizottság azt állítja, hogy a megtámadott ítélet 168. pontja, miszerint "[a] [fellebbezők], valamint több beavatkozó lényegében azt rója a Bizottság terhére, hogy okfejtésében nem vette figyelembe a piac [kétoldalú] természetét, és vitatják a termékpiac bizottsági meghatározását", téves.

144 A Törvényszék által a gazdasági bizonyítékokkal kapcsolatban elvégzett felülvizsgálat körét illetően a Bizottság előadja, hogy az LBG csatlakozó fellebbezése nem tesz eleget a Bíróság eljárási szabályzata 169. cikkének (2) bekezdésében foglalt követelményeknek. Egyébiránt a KME Germany és társai kontra Bizottság ítélet (EU:C:2011:810) kevéssé releváns egy olyan, kizárólag bírságra vonatkozó fellebbezés esetén, amely csak obiter dictumot tartalmaz a határozatok jogszerűsége felülvizsgálatának körét illetően.

145 Továbbá a Bizottság úgy véli, hogy a Törvényszék az LBG-nek a "közös belépési költségre" vonatkozó érvét a megtámadott ítélet 142. és 143. pontjában elutasította, amely pontokat az LBG a Bíróság eljárási szabályzata 169. cikkének (2) bekezdésében foglalt követelményeknek megfelelően nem vitatta.

146 Végül a Bizottság úgy érvel, hogy a jelen ítélet 140. pontjában megismételt kritika, miszerint a megtámadott ítélet nem ismerte el más fizetési rendszerek korlátozó hatásainak jelentőségét, és nem vette figyelembe a rendszer kétoldalú jellegét, sem tartja tiszteletben az említett 169. cikk (2) bekezdését, és arra irányul, hogy a Bíróság újból értékelje a tényeket.

A Bíróság álláspontja

- A Bizottság által felhozott elfogadhatatlansági kifogásokról

147 A jelen ítélet 132. pontjában kifejtett elfogadhatatlansági kifogás az RBS csatlakozó fellebbezésének pontatlan értelmezésén alapul. A Bizottság állításával ellentétben az RBS nem utal pusztán általánosan a MIF korlátozó hatásainak a Törvényszék által elvégzett elemzésére, hanem érveinek alátámasztása érdekében a megtámadott ítélet konkrét pontjaira hivatkozik, amint a jelen ítélet 129. és 130. pontjában kifejtésre került. Ennélfogva a jelen ítélet 132. pontjában kifejtett elfogadhatatlansági kifogást el kell utasítani.

148 Egyébiránt, amennyiben a jelen ítélet 128. pontjában kifejtett érvével az RBS azt kifogásolja, hogy a Törvényszék nem végzett el bizonyos elemzést, emlékeztetni kell arra, hogy amikor valamely fellebbező azt állítja, hogy a Törvényszék nem válaszolt valamely jogalapra, nem lehet vele szemben a fellebbezési jogalap elfogadhatósága címén azt kifogásolni, hogy nem hivatkozott a megtámadott ítélet egyetlen olyan szövegrészére vagy részletére, amelyre az érve konkrétan vonatkozik, mivel a fellebbező éppen a válaszadás hiányára hivatkozik (lásd: Limburgse Vinyl Maatschappij és társai kontra Bizottság ítélet, C-238/99 P, C-244/99 P, C-245/99 P, C-247/99 P, C-250/99 P-C-252/99 P és C-254/99 P, EU:C:2002:582, 423. pont).

149 A jelen ítélet 143. pontjában kifejtett érvelést illetően elegendő megállapítani, hogy az ilyen érvelés az LBG csatlakozó fellebbezésének téves értelmezésén alapul. Amint a jelen ítélet 139-142. pontjából kitűnik, az LBG csupán a MIF korlátozó hatásainak hiányára vonatkozó érveket adott elő, anélkül azonban, hogy megkérdőjelezné az érintett piac mint olyan meghatározását. E körülmények között az említett 143. pontban kifejtett elfogadhatatlansági kifogást el kell utasítani.

150 A Bizottságnak a jelen ítélet 144-146. pontjában megismételt érveit illetően emlékeztetni kell arra, hogy - amint ezen ítélet 23. pontjából kitűnik - az LBG csatlakozó fellebbezését 2012. október 31-én terjesztette elő. Márpedig a Bíróság eljárási szabályzata 169. cikkének (2) bekezdése, amelyre a Bizottság támaszkodik, csak másnap lépett hatályba. Mivel e rendelkezés azt előírva, hogy a fellebbezésben felhozott jogalapoknak és jogi érveknek "pontosan meg kell jelölniük a Törvényszék határozatában szereplő indokolás vitatott részeit", elfogadhatósági feltételt állít, e rendelkezést nem lehet visszamenőlegesen alkalmazni.

151 Az EUMSZ 256. cikkből, a Bíróság alapokmánya 58. cikkének első bekezdéséből és a Bíróságnak az LBG csatlakozó fellebbezése benyújtásának időpontjában hatályos eljárási szabályzata 112. cikke 1. §-ának c) pontjából azonban az következik, hogy a fellebbezésben pontosan meg kell jelölni a hatályon kívül helyezni kért ítélet kifogásolt elemeit, valamint az e kérelem alapjául szolgáló konkrét jogi érveket (lásd különösen: Limburgse Vinyl Maatschappij és társai kontra Bizottság ítélet, EU:C:2002:582, 497. és 618. pont, valamint EFIM kontra Bizottság ítélet, C-56/12 P, EU:C:2013:575, 21. pont és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat). Nem felel meg e követelményeknek és elfogadhatatlannak kell nyilvánítani azt a fellebbezést vagy jogalapot, amely túl homályos ahhoz, hogy meg lehessen válaszolni (lásd különösen: Thyssen Stahl kontra Bizottság ítélet, C-194/99 P, EU:C:2003:527, 101. és 106. pont; Schindler Holding és társai kontra Bizottság ítélet, C-501/11 P, EU:C:2013:522, 43-45. pont; EFIM kontra Bizottság ítélet, EU:C:2013:575, 21. pont).

152 A jelen ügyben az LBG csatlakozó fellebbezésének első jogalapja kifejezetten megjelöli a megtámadott ítélet azon részét, azaz 169. pontját, amely szerinte nem tartotta tiszteletben a bírósági felülvizsgálat szintjét, az ezen érvet alátámasztó világos érveléssel együtt. Ezenkívül, amennyiben az LBG e jogalappal azt kifogásolja, hogy a Törvényszék nem vette figyelembe a rendszer kétoldalú jellegét, megállapítva, hogy e jelleg figyelembevétele csak az EK 81. cikk (3) bekezdése keretében releváns, elég világos, hogy e kifogás a megtámadott ítélet 181. és 182. pontjára vonatkozik, amelyekben a Törvényszék megállapította, hogy a fellebbezőknek a rendszer kétoldalú jellegére vonatkozó kifogásai konkrétan csak e rendelkezés keretében relevánsak. Ráadásul amennyiben az LBG az említett jogalappal azt kifogásolja, hogy a Törvényszék nem ismerte el a más fizetési rendszerek által jelentett kényszerek jelentőségét, a jelen ítélet 148. pontjában hivatkozott ítélkezési gyakorlatra figyelemmel nem kifogásolható, hogy az LBG nem sorolta fel a megtámadott ítélet e kifogás által érintett pontjait. Végül a Bizottságnak a jelen ítélet 146. pontjában említett álláspontjával ellentétben az ilyen érvek nem szorítkoznak a tények értékelésének megkérdőjelezésére, hanem a fellebbezés szakaszában elfogadható jogkérdéseknek minősülnek, mivel ezen érvek olyan elemek kérdését vetik fel, amelyeket figyelembe kellene venni a MIF korlátozó hatásainak az EK 81. cikk (1) bekezdése alapján való elemzésekor.

153 Ebből következik, hogy a jelen ítélet 144-146. pontjában kifejtett elfogadhatatlansági kifogásokat is el kell utasítani.

- Az RBS csatlakozó fellebbezése egyetlen jogalapjának és az LBG csatlakozó fellebbezése első jogalapjának érdeméről

154 Amint a jelen ítélet 141. pontjából kitűnik, az LBG azt kifogásolja, hogy a Törvényszék különösen a megtámadott ítélet 169. pontjában nem megfelelő mértékben gyakorolta a bírósági felülvizsgálatot.

155 A bírósági felülvizsgálat terjedelmét illetően emlékeztetni kell arra, hogy az Unió ítélkezési gyakorlatából kitűnik, hogy a Törvényszék, amikor az EUMSZ 263. cikk alapján az EK 81. cikk (1) bekezdésének alkalmazásában hozott határozat megsemmisítése iránti keresetet nyújtanak be hozzá, köteles általánosan, a felperes által a felhozott jogalapok alátámasztására előterjesztett elemek alapján teljes körűen felülvizsgálni azon kérdést, hogy e rendelkezés alkalmazási feltételei teljesülnek-e, vagy sem (lásd ebben az értelemben: Remia és társai kontra Bizottság ítélet, EU:C:1985:327, 34. pont; Chalkor kontra Bizottság ítélet, C-386/10 P, EU:C:2011:815, 54. és 62. pont; Otis és társai ítélet, C-199/11, EU:C:2012:684, 59. pont). A Törvényszéknek azt is hivatalból kell megvizsgálnia, hogy a Bizottság megindokolta-e határozatát (lásd ebben az értelemben: Chalkor kontra Bizottság ítélet, EU:C:2011:815, 61. pont és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; Otis és társai ítélet, EU:C:2012:684, 60. pont).

156 A Törvényszék e felülvizsgálat során nem hivatkozhat azon mérlegelési mozgástérre, amellyel a Bizottság az EU-Szerződés és az EUM-Szerződés által a versenypolitika terén ráruházott szerepe értelmében rendelkezik, annak érdekében, hogy lemondjon a mind jogi, mind pedig ténybeli szempontból alapos felülvizsgálat elvégzéséről (lásd ebben az értelemben: Chalkor kontra Bizottság ítélet, EU:C:2011:815, 62. pont; Otis és társai ítélet, EU:C:2012:684, 61. pont).

157 A jelen ügyben ki kell emelni, hogy a Törvényszék a MIF korlátozó hatásainak kérdésére vonatkozó értékelése keretében a megtámadott ítélet 169. pontjában a "korlátozott felülvizsgálat" kifejezést használta, amelyből arra lehetne következtetni, hogy a vitatott határozat felett korlátozottabb bírósági felülvizsgálatot gyakorolt, mint amelyet a jelen ítélet 155. és 156. pontjában kifejtett ítélkezési gyakorlat megkövetel.

158 Önmagában azonban e kifejezés nem szükségképpen bizonyítja azt, hogy a Törvényszék valójában nem végezte el a megkövetelt bírósági felülvizsgálatot. Ennélfogva a jelen ügyben folytatni kell a Bíróság előtt felhozott jogalapok vizsgálatát (lásd analógia útján különösen: KME Germany és társai kontra Bizottság ítélet, EU:C:2011:810, 108. és 109. pont).

159 A jelen ügyben az LBG a nem megfelelő szintű bírósági felülvizsgálatra vonatkozó érvével csak a megtámadott ítélet 169. pontjára támaszkodott kifejezetten, amelyben a Törvényszék a termékpiac Bizottság általi meghatározását vitató kifogásokat elemezte. A jelen fellebbezés keretében azonban a fellebbezők nem kérdőjelezték meg közvetlenül a Törvényszék e meghatározásra, azaz az elfogadási piacra vonatkozó értékelését.

160 E körülmények között az LBG által felhozott érv annyiban, amennyiben azt kifogásolja, hogy a Törvényszék az elemzésének e részét illetően nem végzett megfelelő szintű bírósági felülvizsgálatot, hatástalan. Egyebekben az LBG-nek a bírósági felülvizsgálatra vonatkozó érvét mint elfogadhatatlant el kell utasítani, mivel nem jelöli meg pontosan a megtámadott ítélet többi kifogásolt részét.

161 Az RBS-nek az ezen ítélet 128. pontjában összefoglalt kifogását illetően, miszerint azon kérdés vizsgálatakor, hogy valamely döntés versenykorlátozó hatású-e, a Bizottságnak meg kellett volna vizsgálnia, hogy ténylegesen mely "összehasonlító eset" valósulna meg a MIF hiányában, emlékeztetni kell arra, hogy a Bíróság már többször kimondta, hogy annak megállapítása érdekében, hogy valamely megállapodást tiltottnak kell-e tekinteni az általa okozott versenykorlátozás miatt, meg kell vizsgálni, hogy a vitatott megállapodás hiányában milyenek lennének a tényleges versenyfeltételek (lásd: LTM-ítélet, 56/65, EU:C:1966:38, 360. pont; Béguelin Import ítélet, 22/71, EU:C:1971:113, 16. és 17. pont; Lancôme és Cosparfrance Nederland ítélet, 99/79, EU:C:1980:193, 26. pont; L'Oréal-ítélet, 31/80, EU:C:1980:289, 19. pont; ETA Fabriques d'Ébauches ítélet, 31/85, EU:C:1985:494, 11. pont; Bagnasco és társai ítélet, C-215/96 és C-216/96, EU:C:1999:12, 33. pont, és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; General Motors kontra Bizottság ítélet, EU:C:2006:229, 72. pont). Amint a Törvényszék a megtámadott ítélet 128. pontjában helyesen megállapította, az EK 81. cikk értelmében vett vállalkozások társulása által hozott döntés esetén is erről van szó.

162 Különösen a megtámadott ítélet 132. pontjából azonban az következik, hogy a Törvényszék a MIF versenyre gyakorolt hatásainak értékelése során "a MIF nélkül működő MasterCard rendszerről szóló elképzelés - pusztán az "ex post" díjszabást tiltó szabály alapján -" esetére támaszkodott, azaz ugyanazon "összehasonlító esetre", amelyet annak vizsgálatakor alkalmazott, hogy a MIF a jelen ítélet 89. és 90. pontja értelmében vett járulékos korlátozásnak tekinthető-e a MasterCard fizetési rendszerhez képest.

163 Márpedig, amint a jelen ítélet 108. pontjából következik, nem szükségképpen ugyanazon "összehasonlító eset" a megfelelő fogalmilag különböző kérdések megválaszolására. Amikor ugyanis arról van szó, hogy a MIF versenykorlátozó hatású-e, az a kérdés, hogy e díjak nélkül, azonban az "ex post" díjszabás tilalmának hatására a MasterCard rendszerhez hasonló nyílt fizetési rendszer életképes maradhatna-e, önmagában nem meghatározó.

164 E célból viszont értékelni kell a MIF meghatározásának a versenyfeltételekre, úgymint különösen az áruk vagy a szolgáltatások árára, mennyiségére és minőségére gyakorolt hatását. Így a jelen ítélet 161. pontjában hivatkozott állandó ítélkezési gyakorlat szerint meg kell vizsgálni, hogy ilyen díjak hiányában milyenek lennének a tényleges versenyfeltételek.

165 E tekintetben a Bíróságnak már volt alkalma hangsúlyozni, hogy a vállalkozások közötti összejátszás hatásainak az EK 81. cikk alapján történő értékelése megköveteli annak a konkrét keretnek a figyelembevételét, amelybe a szóban forgó összehangolási megállapodás illeszkedik, különös tekintettel arra a gazdasági vagy jogi háttérre, amelyben az érintett vállalkozások működnek, az érintett termékek vagy szolgáltatások jellegére, valamint az érintett piac vagy piacok működésének és szerkezetének tényleges feltételeire (lásd ebben az értelemben különösen: Delimitis-ítélet, C-234/89, EU:C:1991:91, 19-22. pont; Oude Luttikhuis és társai ítélet, EU:C:1995:434, 10. pont; Asnef-Equifax és Administración del Estado ítélet, EU:C:2006:734, 49. pont, és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; Erste Group Bank és társai kontra Bizottság ítélet, C-125/07 P, C-133/07 P, C-135/07 P és C-137/07 P, EU:C:2009:576, 54. pont).

166 Ebből következik, hogy a szóban forgó összehangolási megállapodás hiányára vonatkozó elképzelésen alapuló forgatókönyvnek reálisnak kell lennie. E szempontból adott esetben figyelembe lehet venni az e megállapodás hiányában a piacon valószínűleg bekövetkező fejlődéseket.

167 A jelen ügyben azonban a Törvényszék egyáltalán nem tért ki az "ex post" díjszabás tilalmának valószínű, sőt hihető jellegére akkor, amikor a MIF hiányán alapuló elképzelés keretében e díjak korlátozó hatásait elemezte. Különösen nem tért ki a jelen ítélet 155. és 156. pontjában kifejtett ítélkezési gyakorlat követelményeinek megfelelően arra a kérdésre, hogy különösen a kereskedőket és az elfogadó bankokat a vitatott határozat tárgyát nem képező Honour All Cards Rule értelmében terhelő kötelezettségekre figyelemmel hogyan lehetne MIF hiányában a kibocsátó bankokat arra ösztönözni, hogy lemondjanak a bankkártyás tranzakciók elszámolásakor felszámított díjakról.

168 Igaz ugyan, amint a jelen ítélet 111. pontjából kitűnik, hogy a Törvényszék a MIF jelen ítélet 89. és 90. pontja értelmében vett járulékos jellegének elemzése keretében nem volt köteles annak vizsgálatára, hogy ilyen díjak hiányában az "ex post" díjszabás tilalma valószínűleg bevezetésre kerülne-e. Mindazonáltal a jelen ítélet 161. és 165. pontjában hivatkozott ítélkezési gyakorlatra figyelemmel nem erről van szó azon, eltérő összefüggésekben felmerülő kérdés esetén, hogy a MIF versenykorlátozó hatású-e.

169 E körülmények között a jelen ügyben helyesen hivatkoznak arra, hogy a Törvényszék, azáltal hogy különösen a megtámadott ítélet 132. és 143. pontjában kizárólag a gazdasági életképesség kritériumára támaszkodott annak igazolásakor, hogy a MIF versenyre gyakorolt hatásainak elemzésekor figyelembe vette az "ex post" díjszabás tilalmát, és ennélfogva elkerülte azt, hogy ezen elemzés keretében magyarázatot adjon arra, hogy MIF hiányában ilyen tilalom valószínűleg bevezetésre kerülne-e valamely, a szabályozási jellegű beavatkozástól eltérő módon, tévesen alkalmazta a jogot.

170 Emlékeztetni kell azonban arra, hogy amennyiben a Törvényszék valamely határozatának indokolása az uniós jogot sérti, de rendelkező része egyéb jogi indokok miatt megalapozottnak bizonyul, az ilyen jogsértés nem eredményezheti e határozat hatályon kívül helyezését, és az indokolást meg kell változtatni (lásd ebben az értelemben: Lestelle kontra Bizottság ítélet, C-30/91 P, EU:C:1992:252, 28. pont; FIAMM és társai kontra Tanács és Bizottság ítélet, C-120/06 P és C-121/06 P, EU:C:2008:476, 187. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

171 A jelen ügyben ez a helyzet. A fellebbezőknek a Törvényszék előtt előadott és a megtámadott ítélet 94. pontjában bemutatott, a MIF objektíve szükséges jellegére vonatkozó érvelése, amelyet a jelen fellebbezés keretében nem vitatnak, lényegében azon az állításon alapult, miszerint MIF hiányában az elfogadók ki lennének szolgáltatva a kibocsátóknak, amelyek egyoldalúan határozhatnák meg a bankközi díj összegét, mivel a kereskedők és az elfogadók kötelesek elfogadni a tranzakciót.

172 A Törvényszék a megtámadott ítélet 95. és 96. pontjában helyesen állapította meg - amint a jelen ítélet 78-121. pontjából kitűnik -, hogy a Bizottság joggal következtethetett arra, hogy "[a]zt a lehetőséget, hogy egyes kibocsátó bankok kihasználhassák a [Honour All Cards Rule-on] keresztül kapcsolódó elfogadó bankokat, olyan hálózati szabállyal lehet[ne] elkerülni, amelynek hatásai kevésbé versenykorlátozók, mint a MasterCard jelenlegi megoldása, amely szerint diszpozitív jelleggel meghatározott mértékű bankközi díjakat kell alkalmazni. A másik megoldás az a szabály lenne, amely megtiltja az »ex post« díjszabást a bankok közötti kétoldalú megállapodás hiányában".

173 Ebből következik, hogy - amint a megtámadott ítélet 94-96. pontjából kitűnik - az elsőfokú eljárás során felmerülő egyetlen olyan másik lehetőség, amely MIF hiányában is lehetővé tenné a MasterCard rendszer működését, valóban a kizárólag az "ex post" díjszabás tilalma alapján működő rendszerre vonatkozó elképzelés volt. E körülmények között az említett tilalom a MasterCard rendszer keretében nem csupán gazdaságilag életképes, hanem hihető, sőt valószínű "összehasonlító esetnek" is tekinthető, mivel a megtámadott ítéletből egyáltalán nem tűnik ki, és nem is vitatott az, hogy a Törvényszék előtt egyáltalán nem állították azt, hogy a MasterCard inkább hagyta volna a rendszerét összeomlani, mintsem hogy a másik megoldást, azaz az "ex post" díjszabás tilalmát elfogadja.

174 Következésképpen, még ha a Törvényszék tévesen is állapította meg, hogy a MasterCard rendszer keretében az "ex post" díjszabás tilalmának gazdaságilag életképes jellege önmagában elegendő annak igazolásához, hogy miért lehet figyelembe venni e tilalmat a MIF versenyre gyakorolt hatásainak elemzésekor, a jelen ügy körülményei között, amint azok a megtámadott ítéletből kitűnnek, a Törvényszék a MIF korlátozó hatásainak elemzésekor támaszkodhatott ugyanarra az "összehasonlító esetre", mint amelyet e díjak objektív szükségességének elemzése keretében is alkalmazott, noha más okokból, mint amelyeket a Törvényszék a megtámadott ítélet 132. és 143. pontjában kifejtett. E körülmények között a jelen ítélet 169. pontjában megállapított téves jogalkalmazás nem befolyásolja a korlátozó hatásoknak a Törvényszék által a szóban forgó "összehasonlító eset" alapján elvégzett elemzését.

175 Ugyanígy e téves jogalkalmazás nem befolyásolja a megtámadott ítélet rendelkező részét, amely más jogi indokok miatt megalapozottnak bizonyul.

176 A jelen ítélet 140. pontjában összefoglalt azon érvet illetően, amelyben az LBG azt kifogásolja, hogy a Törvényszék nem ismerte el a más rendszerek által jelentett kényszerek jelentőségét, elegendő azt hangsúlyozni, hogy a Törvényszék a megtámadott ítélet 137. pontjában kifejezetten megállapította, hogy a Bizottság a MIF hatásainak elemzésekor joggal vette figyelembe a rendszerközi versenyt. Ezen érvet tehát, mivel a megtámadott ítélet téves értelmezésén alapul, el kell utasítani (lásd ebben az értelemben: Ojha kontra Bizottság ítélet, C-294/95 P, EU:C:1996:434, 48. és 49. pont).

177 Ugyancsak a jelen ítélet 140. pontjában említett érvet illetően, amellyel az LBG azt kifogásolja, hogy a Törvényszék kimondta, hogy a rendszer kétoldalú jellege csak az EK 81. cikk (3) bekezdése keretében releváns, emlékeztetni kell arra, hogy - amint a jelen ítélet 161. pontjából kitűnik, és ahogyan egyébként az LBG érvel - a Törvényszék köteles lett volna megbizonyosodni arról, hogy a Bizottság az állítólagos versenykorlátozást annak reális hátterében vizsgálta meg. Annak eldöntéséhez ugyanis, hogy valamely vállalkozások közötti összejátszást tiltottnak kell-e tekinteni az általa okozott versenykorlátozás miatt, a jelen ítélet 165. pontjában hivatkozott ítélkezési gyakorlat szerint figyelembe kell venni valamennyi, azon gazdasági vagy jogi háttérre vonatkozó releváns elemet, amelybe az említett összehangolás illeszkedik, különös tekintettel a szóban forgó szolgáltatások jellegére, valamint a piacok működésének és szerkezetének tényleges feltételeire, anélkül hogy jelentősége lenne annak, hogy az ilyen elem az érintett piac részét képezi-e, vagy sem.

178 A jelen ügyben a Törvényszék a megtámadott ítélet 173. pontjában megállapította - anélkül hogy ezt a jelen fellebbezés keretében közvetlenül megkérdőjelezték volna -, hogy a Bizottság a MIF versenyre gyakorolt hatásainak elemzésekor érintett piacként vehette figyelembe az elfogadási piacot. Ráadásul, amint a megtámadott ítélet 176. pontjából kitűnik, a Törvényszék a tények önálló értékelése keretében, amelyet a jelen fellebbezés keretében nem vitatnak, kiemelte, hogy vannak bizonyos kölcsönhatások a "kibocsátási" és az "elfogadási" rész között, úgymint a szolgáltatások helyettesíthetősége és a közvetett hálózati hatások megléte, mivel a kereskedők általi kártyaelfogadás mértéke és a forgalomban lévő kártyák száma befolyásolja egymást.

179 E körülmények között azon gazdasági és jogi háttér, amelybe a szóban forgó összehangolás illeszkedik, a fellebbezők, az RBS és az LBG érvelésének megfelelően magában foglalja a MasterCard nyílt fizetési rendszer kétoldalú jellegét, különösen mivel nem vitatott, hogy az említett rendszer két oldala között kölcsönhatások vannak (lásd analógia útján: Delimitis-ítélet, EU:C:1991:91, 17-23. pont; Allianz Hungária Biztosító és társai ítélet, C-32/11, EU:C:2013:160, 42. pont).

180 A jelen ügyben azonban, amint a megtámadott ítélet 181. és 182. pontjából kitűnik, a Törvényszék előtt lényegében előadott érvelés, amelyet a jelen fellebbezés keretében nem vitatnak, nem tartalmazta az LBG által a jelen fellebbezés keretében most előadott érvet, miszerint valamely versenykorlátozás sajátos hátterében való megítélésekor figyelembe kell venni a szóban forgó rendszer kétoldalú jellegét. Ellenkezőleg, az első fokon a rendszer kétoldalú jellegének figyelmen kívül hagyásával kapcsolatban előadott kifogások csupán a MIF-ből származó gazdasági előnyök kiemelésére szorítkoztak. Márpedig, amint a jelen ítélet 93. pontjából és magából az EK 81. cikk szövegéből kitűnik, mivel megállapításra került, hogy olyan intézkedés esetén, amely érezhetően kedvezőtlen hatással lehet a versenyfeltételekre, úgymint különösen az áruk vagy a szolgáltatások árára, mennyiségére és minőségére, és amely intézkedésre ennélfogva kiterjed az EK 81. cikk (1) bekezdésében előírt tilalom elve, az ilyen előnyök csak e cikk (3) bekezdése keretében vehetők figyelembe.

181 E megállapításra tekintettel a Törvényszék a megtámadott ítélet 182. pontjában tehát joggal következtethetett arra, hogy az előtte a rendszer kétoldalú jellegével kapcsolatban előadott kifogások az EK 81. cikk (1) bekezdésének megsértésére alapított jogalap keretében nem relevánsak, mivel a gazdasági előnyök e bekezdés címén való figyelembevételével járnak. A Törvényszék szintén helyesen állapította meg, hogy a MIF-ből származó esetleges gazdasági előnyök csak az EK 81. cikk (3) bekezdése alapján elvégzett elemzés keretében relevánsak.

182 Ebből következik, hogy az LBG-nek a rendszer kétoldalú jellegére vonatkozó érve a megtámadott ítélet téves értelmezésén alapul, ennélfogva nem megalapozott.

183 Ami az RBS-nek a jelen ítélet 129. pontjában összefoglalt azon kifogását illeti, miszerint a Törvényszék különösen a megtámadott ítélet 143. pontjában a MIF hatásait illetően "rövidített elemzést" végzett, a Bizottság ezzel szemben úgy érvel - amint a jelen ítélet 134. pontjából kitűnik -, hogy a MIF vállalkozások társulása által hozott árrögzítő döntésből ered, és annak versenyellenes hatásai nyilvánvalók.

184 E tekintetben a Bíróság ítélkezési gyakorlatából kitűnik, hogy a vállalkozások közötti összejátszás egyes típusai a verseny tekintetében elegendő károssági fokot tárnak fel ahhoz, hogy úgy lehessen tekinteni, hogy hatásaik vizsgálatára nincs szükség (lásd ebben az értelemben különösen: LTM-ítélet, EU:C:1966:38, 359. és 360. pont; Beef Industry Development Society és Barry Brothers ítélet, C-209/07, EU:C:2008:643, 15. pont; Allianz Hungária Biztosító és társai ítélet, EU:C:2013:160, 34. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

185 Ezen ítélkezési gyakorlat figyelembe veszi azon körülményt, hogy a vállalkozások közötti összejátszás bizonyos formái már jellegüknél fogva úgy tekinthetők, hogy károsak a rendes verseny megfelelő működésére (lásd ebben az értelemben különösen: Allianz Hungária Biztosító és társai ítélet, EU:C:2013:160, 35. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

186 Emlékeztetni kell azonban arra, hogy - amint a megtámadott ítélet 27. és 141. pontjából kitűnik, a vitatott határozat nem az EK 81. cikk (1) bekezdése szerinti cél általi jogsértés fennállásán, hanem a MIF hatásain alapul.

187 E körülmények között a Bizottság álláspontjával ellentétben ennélfogva a jelen ítélet 184. pontjában kifejtett ítélkezési gyakorlat alapján nem lehet olyan egyszerű feltételezésekre és állításokra támaszkodni, amelyek szerint a MIF versenyellenes hatásai "nyilvánvalók" (lásd ebben az értelemben különösen: Compagnie royale asturienne des mines és Rheinzink kontra Bizottság ítélet, 29/83 és 30/83, EU:C:1984:130, 16. és 20. pont).

188 A jelen ítélet 131., 139. és 142. pontjában szóban forgó érveket illetően, amelyek bizonyos mértékben átfedik az RBS ezen ítélet 129. pontjában kifejtett érvét, emlékeztetni kell arra, hogy az ítéletek indokolására vonatkozó kötelezettség a Bíróság alapokmányának 36. cikkéből ered, amely ugyanezen alapokmány 53. cikkének első bekezdése és a Törvényszék eljárási szabályzatának 81. cikke értelmében a Törvényszékre is alkalmazandó (lásd különösen: Deutsche Telekom kontra Bizottság ítélet, C-280/08 P, EU:C:2010:603, 135. pont).

189 Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint az ítélet indokolásából világosan és egyértelműen ki kell tűnnie a Törvényszék érvelésének oly módon, hogy lehetővé tegye az érdekeltek számára, hogy megismerjék a meghozott határozat indokait, és a Bíróságnak, hogy a bírósági felülvizsgálatot gyakorolja (lásd különösen: France Télécom kontra Bizottság ítélet, C-202/07 P, EU:C:2009:214, 29. pont; Ziegler kontra Bizottság ítélet, C-439/11 P, EU:C:2013:513, 81. pont). Amint a jelen ítélet 112. pontjában már kifejtésre került, az indokolási kötelezettség azonban nem kötelezi a Törvényszéket arra, hogy olyan magyarázatot adjon, amely egyenként és kimerítően követi az eljárás felei által előadott összes érvet. Az indokolás tehát lehet hallgatólagos is, feltéve hogy lehetővé teszi az érdekeltek számára, hogy megismerjék érvelésük Törvényszék általi elutasításának okait, és elegendő információt nyújt a Bíróság számára a felülvizsgálat elvégzéséhez (lásd különösen: Ziegler kontra Bizottság ítélet, EU:C:2013:513, 82. pont és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

190 Azonban, noha igaz, amint a jelen ítélet 169. pontjából kitűnik, hogy a Törvényszék az EK 81. cikk (1) bekezdésének értelmezésekor tévesen alkalmazta a jogot, az indokolás ezen ítélet 171-175. pontjában való megváltoztatása fényében azon érvek, amelyekkel azt kifogásolják, hogy a Törvényszék a MIF hatásait illetően rövidített elemzést végzett, és e kérdést illetően nem indokolta meg megfelelően a megtámadott ítéletet, nem alapíthatók kizárólag e téves jogalkalmazásra.

191 Egyebekben, amennyiben a jelen ítélet 188. pontjában említett érvek a MIF versenyre gyakorolt hatásainak Törvényszék általi elégtelen elemzését, illetve indokolását kifogásolják, nem fogadhatók el.

192 Ugyanis a Törvényszék, mivel helyesen támaszkodott az "ex post" díjszabás tilalma alapján működő rendszer "összehasonlító esetére", az RBS állításával ellentétben a Törvényszék nem tekintette a MIF-et már jellegénél fogva károsnak a rendes verseny megfelelő működésére, hanem elvégezte e díjak versenyre gyakorolt hatásainak elemzését. Hangsúlyozni kell, hogy e tekintetben a Törvényszék elemzése nem csupán a megtámadott ítélet 143. pontjának értelmezéséből tűnik ki, amint ezt az RBS állítja, hanem magában foglalja az említett ítélet 123-193. pontjában foglalt elemzés egészét is.

193 Különösen, noha a Törvényszék a megtámadott ítélet 143. pontjában egyértelműen kifejtette, hogy a MIF korlátozó hatásokkal jár, mivel "korlátozza azt a nyomást, amelyet a kereskedők gyakorolhatnak az elfogadó bankokra az MSC-ről folytatott tárgyalás során, csökkentve annak lehetőségét, hogy az árak egy bizonyos szint alá süllyedjenek", és ezt összehasonlította "a MIF nélkül működő elfogadási piaccal", a Törvényszék nem csupán vélelmezte, hogy a MIF az MSC tekintetében küszöbértéket állapít meg, hanem ellenkezőleg, a megtámadott ítélet 157-165. pontjában részletes vizsgálatot végzett annak eldöntése érdekében, hogy valóban erről van-e szó.

194 Ebből következik, hogy az RBS azon érve, miszerint a hatások elemzését azonosnak kell tekinteni a "cél általi" korlátozás elemzésével, a megtámadott ítélet részbeni értelmezésén alapul, mivel csak ezen ítélet 143. pontjára koncentrál, anélkül hogy figyelembe venné azon átfogóbb vizsgálatot, amelynek e pont a részét képezi.

195 Ugyanígy a fellebbezők nem kifogásolhatják, hogy a Törvényszék elmulasztott magyarázatot adni arra, hogy a figyelembe vett elképzelés miért járna kevésbé versenykorlátozó hatással, mint a MIF, mivel a két helyzet között az egyetlen különbség a MIF árszintjében van. Amint ugyanis a Bizottság helyesen hangsúlyozza, a megtámadott ítélet nem azon a feltevésen alapul, hogy a magas árak önmagukban az EK 81. cikk (1) bekezdésébe ütköző jogsértésnek minősülnek. Ellenkezőleg, amint magából az említett 143. pont szövegéből kitűnik, a magas árak csak a MIF következményei, amely díj csökkenti azt a nyomást, amelyet a kereskedők az elfogadó bankokra gyakorolhatnának, aminek következtében az MSC összegét illetően az elfogadók közötti verseny csökken.

196 E körülmények között a Bíróság a megtámadott ítélet 143. pontjában szereplő állítások alapjául szolgáló elemzést illetően elvégezheti a felülvizsgálatot. A jelen ítélet 183-195. pontjában szereplő megfontolásokra figyelemmel a Törvényszék jogilag megkövetelt módon megindokolta a MIF versenyre gyakorolt hatásaira vonatkozó elemzését.

197 E megállapítást nem kérdőjelezi meg az RBS által felhozott és a jelen ítélet 130. pontjában kifejtett, az indokolás állítólagos ellentmondásosságára alapított érv. Elengedő kiemelni, hogy a Törvényszék érvelésében semmilyen ellentmondás nincs, mivel a Törvényszék elismerte, hogy a kereskedők a MIF összegét illetően kényszert gyakorolhatnak, miközben úgy vélte, hogy e nyomás elégtelen annak megakadályozásához, hogy a MIF küszöbértéket állapítson meg, és így csökkentse az elfogadók közötti versenyt. A Törvényszék a megtámadott ítélet 158. pontjában ugyanis világosan kifejtette, hogy a Bizottság az említett kényszert elégtelennek minősíthette, mivel az csak a kereskedők maximális tűréshatárán túl érvényesül. Olyan önálló értékelésekről van szó, amelyek nem mondanak ellent egymásnak, következésképpen ezen érv nem megalapozott (lásd analógia útján: Piau kontra Bizottság végzés, C-171/05 P, EU:C:2006:149, 85. pont).

198 A fentiek összességére figyelemmel meg kell állapítani, hogy noha - amint a jelen ítélet 169. pontjában megállapításra került - a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, e téves jogalkalmazás az indokolásnak a jelen ítélet 171-175. pontjában elvégzett megváltoztatására figyelemmel nem vonhatja maga után a megtámadott ítélet megsemmisítését. Egyebekben az RBS csatlakozó fellebbezésének egyetlen jogalapja, illetve az LBG csatlakozó fellebbezésének első jogalapja keretében felhozott érvek részben hatástalanok, részben pedig nem megalapozottak.

199 E körülmények között az RBS csatlakozó fellebbezését és az LBG csatlakozó fellebbezésének első jogalapját el kell utasítani.

Az LBG csatlakozó fellebbezésének második jogalapjáról

200 Az LBG csatlakozó fellebbezésének az EK 81. cikk (3) bekezdése megsértésére alapított második jogalapja lényegében három részből áll. A fellebbezők csatlakoznak e jogalaphoz, és kiegészítő észrevételeket nyújtanak be.

A megtámadott ítélet

201 A Törvényszék szerint az elsőfokú keresetlevél második jogalapja lényegében két részből állt. E jogalap első része keretében a fellebbezők azt kifogásolták, hogy a Bizottság az EK 81. cikk (3) bekezdésében foglalt feltételek teljesítésének igazolását illetően túlzott bizonyítási terhet rótt rájuk. Az említett jogalap második része keretében azt állították, hogy az említett feltételek Bizottság általi elemzése nyilvánvaló értékelési hibákat tartalmaz. A Törvényszék, mivel úgy vélte, hogy elvont módon nem lehetséges megvizsgálni az említett első részt, az elsőfokú keresetlevél második jogalapjának két részét együttesen vizsgálta meg.

202 A Törvényszék a megtámadott ítélet 207. pontjában megállapította, hogy "[mivel] [...] a MIF nem minősül járulékos korlátozásnak a MasterCard rendszerhez képest, a Bizottság jogszerűen vizsgálta, hogy vannak-e olyan érzékelhető, objektív előnyök, amelyeket kifejezetten a MIF eredményezett. Így az a körülmény, hogy a Bizottság a [vitatott] határozat (679) preambulumbekezdésében elismeri, hogy az olyan kártyás fizetési rendszerek, mint a MasterCard rendszer, műszaki és gazdasági fejlődést jelentenek, nem befolyásolja azt a kérdést, hogy a MIF teljesíti-e az EK 81. cikk (3) bekezdésében foglalt első feltételt".

203 A Törvényszék a megtámadott ítélet 208-216. pontjában megvizsgálta a fellebbezők arra vonatkozó érvelését, hogy a MIF milyen szerepet játszik a MasterCard rendszer "kibocsátási" és "elfogadási" részének kiegyensúlyozásában. A Törvényszék ezen ítélet 217. pontjában megállapította, hogy "[a] fentiek alapján meg kell állapítani, hogy a Bizottság nyilvánvaló értékelési hiba elkövetése nélkül utasíthatta el az annak igazolására felhozott [fellebbezői] érvelést, hogy a MasterCard rendszerből származó objektív előnyök a MIF szerepének köszönhetők".

204 A Törvényszék az említett ítélet 220. pontjában hozzátette, hogy még ha feltételezzük is, hogy arra lehet következtetni, hogy a MIF hozzájárul a MasterCard rendszer termelésének növekedéséhez, ez nem elegendő annak bizonyításához, hogy a MIF megfelel az EK 81. cikk (3) bekezdésében foglalt első feltételnek. E tekintetben a Törvényszék ugyanezen ítélet 221. pontjában megjegyezte, hogy e növekedés elsődleges haszonhúzója a MasterCard fizetési szervezet és az abban részt vevő bankok, és hogy az EK 81. cikk (3) bekezdése értelmében vett javítás nem azonosítható mindazon előnyök összességével, amelyet a felek a megállapodásból a termelési vagy forgalmazási tevékenységük tekintetében nyernek.

205 A Törvényszék a megtámadott ítélet 222-225. pontjában megvizsgálta a kereskedők tekintetében a MIF-nek betudható érzékelhető, objektív előnyök fennállását, és az említett ítélet 226. pontjában megállapította, hogy "olyan bizonyíték hiányában, amely alátámasztaná, hogy kellően szoros kapcsolat van a MIF és azon objektív előnyök között, amelyekben a kereskedők részesülnek, az a körülmény, hogy a MIF hozzájárulhat a MasterCard rendszer termelésének növekedéséhez, önmagában nem alkalmas annak igazolására, hogy az EK 81. cikk (3) bekezdésében foglalt első feltétel teljesült".

206 A Törvényszék a megtámadott ítélet 227-229. pontjában megállapította, hogy mivel nem nyújtottak be bizonyítékot arra vonatkozóan, hogy a MIF-nek a kereskedők - azaz a fizetési kártyákkal érintett két felhasználói csoport egyike - tekintetében érzékelhető objektív előnyei vannak, a fellebbezők arra vonatkozó kifogása, hogy nem vették kellően figyelembe, hogy a MIF előnyökkel jár a kártyabirtokosokra nézve, hatástalan.

207 A fellebbezők azon érvelése keretében, amellyel azt kifogásolják, hogy a Bizottság a MIF tekintetében "árszabályozóként" viselkedik, a Törvényszék az említett ítélet 230-232. pontjában megállapította, hogy a Bizottság megvizsgálta és jogszerűen elutasította a közigazgatási eljárásban kifejtett fellebbezői érvelés megalapozottságát, és az, hogy nem volt elég adat ahhoz, hogy meg lehessen felelni a Bizottság által megkövetelt gazdasági bizonyítási szintnek, még ha valós is lenne, nem jelentheti azt, hogy a bizonyítási teher könnyebbé válik, vagy akár megfordul.

208 Végül a Törvényszék a megtámadott ítélet 236. és 237. pontjában a következő szavakkal zárta le az elsőfokú keresetlevél EK 81. cikk (3) bekezdésének megsértésére alapított második jogalapjának elemzését:

"236 A fentiek alapján meg kell állapítani, hogy a [fellebbezők] nem bizonyították, hogy az EK 81. cikk (3) bekezdésében foglalt első feltételre vonatkozó bizottsági okfejtés jogszerűtlen. Mivel ahhoz, hogy [e cikk alkalmazható legyen], az e cikkben szereplő feltételeknek együttesen kell fennállniuk, el kell utasítani a jogalap második részét, anélkül hogy szükséges lenne vizsgálni azokat a [fellebbezői] kifogásokat, amelyek az e cikken alapuló bizottsági elemzés más szempontjaira vonatkoznak.

237 Következésképpen el kell utasítani a jogalap első részét is, amely a [fellebbezőkre] háruló túlzott bizonyítási terhen alapul. Ugyanis a fenti fejtegetésekből következik, hogy a Bizottság megvizsgálta a [fellebbezők] által felhozott érveket és bizonyítékokat, és a jelen eset körülményei között joggal állapíthatta meg, hogy azok nem voltak alkalmasak annak igazolására, hogy teljesültek az EK 81. cikk (3) bekezdésében foglalt alkalmazási feltételek. Mivel a Bizottság joggal állapíthatta meg, hogy a [fellebbezők] nem szolgáltattak bizonyítékot az általuk hivatkozott mentesülésre, szintén el kell utasítani azt az állítást, amely az in dubio pro reo elvének megsértésén alapul."

Az LBG csatlakozó fellebbezése második jogalapjának első részéről

- A felek érvei

209 Az LBG úgy érvel, hogy a Törvényszék a bizonyítási terhet illetően nem alkalmazta a helyes kritériumot, azaz a valószínűség mérlegelését. Az LBG, utalva az EK 81. cikk (3) bekezdésével kapcsolatban a Törvényszékhez benyújtott írásbeli észrevételeire, úgy érvel, hogy a Törvényszéknek meg kellett volna vizsgálnia a MasterCard rendszer egészét, amely a kártyabirtokosok és a kereskedők számára jelentős előnyökkel jár. A Törvényszék nem követelhette volna meg a MasterCardtól, hogy igazolja a MIF pontos szintjét, hanem egyszerűen azt kellett volna kérnie, hogy igazolja a MasterCard által a MIF rögzítése céljából követett módszert.

210 A Bizottság úgy véli, hogy az LBG által a csatlakozó fellebbezésének második jogalapja keretében felhozott három fő állítás elfogadhatatlan, mivel olyan homályos és általános állításokon alapulnak, amelyek nem teszik lehetővé a megtámadott ítélet vitatott részeinek azonosítását, sem pedig annak meghatározását, hogy a Bíróság eljárási szabályzata 169. cikkének (2) bekezdésében foglalt követelményeknek megfelelően milyen jogi alapra támaszkodnak. Az LBG nem bizonyítja világosan a Törvényszék által elkövetett téves jogalkalmazás fennállását, hanem csupán megismétli az első fokon már előadott érveket.

211 Különösen a Bizottság előadja, hogy az LBG a csatlakozó fellebbezése második jogalapja első részének alátámasztása érdekében a megtámadott ítélet egyetlen pontját sem jelöli meg, és a Törvényszék által a bizonyítás megfelelő szintjét illetően hivatkozott ítélkezési gyakorlattal kapcsolatban sem tesz észrevételeket.

212 Érdemben a Bizottság úgy érvel, hogy az elsőfokú keresetlevél második jogalapjának a bizonyítási teherre vonatkozó első részét illetően a Törvényszék a megtámadott ítélet 196. és 206. pontjában helyesen támaszkodott azon állandó ítélkezési gyakorlatra, miszerint azon vállalkozásnak, amely az EK 81. cikk (3) bekezdésében foglalt kedvezményt igénybe kívánja venni, meggyőző érvekre és bizonyítékokra kell hivatkoznia, amelyeket a Bizottságnak meg kell vizsgálnia. A valószínűség mérlegelésének az LBG által javasolt kritériumát az ítélkezési gyakorlat viszont egyáltalán nem támasztja alá.

213 Ráadásul a Bizottság úgy véli, hogy mivel úgy tűnik, hogy az LBG vitatja a tényleges korlátozás és a hatékonysági előnyök közötti okozati összefüggésre vonatkozó követelményt, ezen érv hatástalan, mivel az LBG nem vitatja a megtámadott ítélet releváns pontját, azaz a 207. pontot. Mindenesetre e követelmény összeegyeztethető az ítélkezési gyakorlattal, és következésképpen az LBG azon érvei, miszerint egyrészről a MasterCard rendszer a fogyasztók és a kereskedők számára jelentős előnyökkel jár, másfelől pedig a Törvényszék az EK 81. cikk (3) bekezdése tekintetében túl szigorú kritériumot alkalmazott, nem fogadhatók el.

214 Végül a Bizottság úgy érvel, hogy nem a MIF pontos szintjének igazolásáról van szó, hanem inkább azon kérdés megválaszolásáról, hogy a MIF objektív hatékonysági előnyökkel jár-e.

- A Bíróság álláspontja

215 Amint a jelen ítélet 150. és 151. pontjából kitűnik, még ha a Bíróság eljárási szabályzata 168. cikkének (2) bekezdését, amelyre a Bizottság hivatkozik, nem is lehet visszamenőlegesen alkalmazni az LBG csatlakozó fellebbezésére, az e csatlakozó fellebbezés benyújtásának időpontjában hatályban lévő rendelkezésekből, különösen az EUMSZ 256. cikkből, a Bíróság alapokmánya 58. cikkének első bekezdéséből és a Bíróság eljárási szabályzata 112. cikke 1. §-ának c) pontjából az következik, hogy a fellebbezésben pontosan meg kell jelölni a hatályon kívül helyezni kért ítélet kifogásolt elemeit, valamint az e kérelem alapjául szolgáló konkrét jogi érveket.

216 E követelménynek nem felel meg az a fellebbezés, amely pusztán megismétli, vagy szó szerint újra előadja a már a Törvényszék elé terjesztett jogalapokat és érveket, ideértve azokat is, amelyek az e bíróság által kifejezetten elvetett tényeken alapulnak. Az ilyen fellebbezés ugyanis, mivel nem tartalmaz konkrétan a megtámadott ítéletet kifogásoló érvelést, valójában csak a Törvényszékhez benyújtott keresetlevél újbóli vizsgálatára irányuló kérelemnek minősül, ami a Bíróság alapokmányának 58. cikke értelmében nem tartozik a Bíróság hatáskörébe (lásd: Deere kontra Bizottság ítélet, C-7/95 P, EU:C:1998:256, 20. pont és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

217 Márpedig, amennyiben az LBG azt állítja, a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, mivel az EK 81. cikk (3) bekezdése szerinti bizonyítási teher kritériumaként nem alkalmazta a valószínűség mérlegelését, meg kell állapítani, hogy a csatlakozó fellebbezés e tekintetben nem jelöli meg pontosan a megtámadott ítélet kifogásolt pontjait vagy részét, és ezek azonosítását nem teszi lehetővé.

218 Rá kell mutatni arra is, hogy az LBG az elsőfokú beavatkozási beadványában előadott érvekre utalva ugyanazon, a Törvényszék előtt már hivatkozott érveket ismétli meg, és valójában ezen érvek újbóli vizsgálatát kívánja elérni, anélkül hogy egyáltalán megkísérelne olyan jogi érveket előadni, amelyek konkrétan bizonyítanák, hogy a Törvényszék az eljárása során tévesen alkalmazta a jogot (lásd ebben az értelemben: Deere kontra Bizottság ítélet, EU:C:1998:256, 41. pont).

219 Következésképpen a Bizottság által felhozott elfogadhatatlansági kifogás megalapozott, és az LBG csatlakozó fellebbezése második jogalapjának első része ennélfogva elfogadhatatlan.

Az LBG csatlakozó fellebbezése második jogalapjának második részéről

- A felek érvei

220 A fellebbezők által támogatott LBG a csatlakozó fellebbezése második jogalapjának második részével úgy érvel, hogy a Törvényszék a megtámadott ítélet 233. pontjában tévesen alkalmazta a jogot, mivel csak a kereskedőket érintő előnyökre összpontosított, annak ellenére, hogy ezen ítélet 228. pontjában elismerte, hogy az előnyök minden olyan piac és szolgáltatás vonatkozásában figyelembe vehetők, amely a szóban forgó megállapodás fennállásából hasznot húz, az említett ítélet 176. pontjában pedig elismerte, hogy kapcsolat áll fenn a kártyabirtokosok és a kereskedők között. A Törvényszék így tévesen hagyta figyelmen kívül egyrészről a MasterCard rendszerből és a MIF-ből a kártyabirtokosok számára eredő jelentős előnyöket, másrészről pedig a rendszer kétoldalú jellegét és a rendszer optimalizációját, amelynek eléréséhez a MIF is hozzájárul.

221 A fellebbezők csatlakoznak az LBG érveléséhez, és hozzáteszik, hogy a megtámadott ítélet indokolása körkörös, ellentmondásos és elégtelen, mivel helybenhagyja azt, hogy a vitatott határozat figyelmen kívül hagyta a MIF által a kártyabirtokosok számára jelentett előnyöket. Különösen ezen ítélet 107., 110. és 118. pontjában a Törvényszék elismeri, hogy a kártyabirtokosokat magasabb költségek terhelnék abban az esetben, ha a MIF-et eltörölnék vagy csökkentenék, az említett ítélet 178. és 233. pontjában pedig azt, hogy a kereskedők általi pénzügyi ellentételezést igazolják a kibocsátó bankok által ez utóbbiaknak nyújtott szolgáltatások, ugyanezen ítélet 182. és 228. pontjában pedig azt, hogy a MIF működését, amely a kártyabirtokosok számára a költségek csökkenését eredményezi, az EK 81. cikk (3) bekezdése címén figyelembe kell venni. Ennélfogva érthetetlen az, hogy a Törvényszék hogyan vonhatta le ezután azt a következtetést, hogy "mindenképpen hatástalan az a [fellebbezői] kifogás, amely arra vonatkozik, hogy a Bizottság nem vette kellően figyelembe, hogy a MIF előnyökkel jár a kártyabirtokosokra nézve".

222 A fellebbezők továbbá úgy érvelnek, hogy a Törvényszék a megtámadott ítélet 233. pontjában ellentmondott magának, mivel elismerte, hogy a pénzügyi ellentételezést igazolják a kibocsátó bankok által a kereskedőknek nyújtott szolgáltatások, noha nem lehet pontosan megállapítani, mennyiben igazolják azt, és kimondta, hogy a MasterCard elmulasztotta "azon szolgáltatások nevesítés[ét], amelyeket a betéti kártyákat, a halasztott terhelésű betéti kártyákat vagy hitelkártyákat kibocsátó bankok nyújtanak, és amely szolgáltatások objektív előnyöket jelenthetnek a kereskedők számára".

223 A fellebbezők hozzáteszik, hogy még ha feltételezzük is, hogy nem sikerült elegendő bizonyítékot nyújtaniuk arra vonatkozóan, hogy a MIF objektív értékelhető előnyökkel jár a kereskedők számára, a Törvényszék nem fejti ki, hogy a megtámadott ítélet 228. pontjában hivatkozott ítélkezési gyakorlat fényében az EK 81. cikk (3) bekezdésében foglalt első két feltétel mely okokból nem teljesülhet kizárólag a MIF által a kártyabirtokosok számára jelentett előnyök alapján, sem pedig azt, hogy mely okokból kell a fogyasztók valamennyi kategóriájának az előny ugyanazon részéből részesülnie.

224 A Bizottság által előadott és a jelen ítélet 210. pontjában kifejtett általánosabb elfogadhatatlansági okokon kívül ezen intézmény úgy érvel, hogy az LBG csatlakozó fellebbezése második jogalapjának második része nincs megfelelően alátámasztva. Az LBG vitat egyes, a hatékonysági előnyök hiányára, illetve a felhasználóknak az előnyből való méltányos részesedésére vonatkozó ténybeli megállapításokat, anélkül azonban, hogy bármilyen elferdítésre hivatkozna.

225 Érdemben a Bizottság úgy véli, hogy a hatékonysági előnyök több piacon való fennállása nem garantálja azt, hogy az EK 81. cikk (3) bekezdésében foglalt második feltételnek megfelelően az előnyből való méltányos részesedés a felhasználókhoz jut. Az előnyből való méltányos részesedés hozzárendeltségének hiánya olyan ténymegállapítás, amely nem képezheti fellebbezés tárgyát. Mindenesetre az LBG nem fejti ki, hogy a Törvényszéknek az előnyből való méltányos részesedés fogyasztókhoz való rendelésére vonatkozó megállapítása miért hibás jogilag. A kétoldalú rendszerben a piacok egymástól függő jellege nem gyengíti azt az általános szabályt, miszerint a hatékonysági előnyök méltányos részét legalábbis a szóban forgó korlátozás által sérelmet szenvedett fogyasztókhoz kell rendelni.

226 Ezenkívül a Bizottság szerint a Törvényszék nem hagyta figyelmen kívül a kártyabirtokosok számára jelentett előnyöket, a rendszer termelésének maximalizálását és a rendszer kétoldalú jellegét, hanem a megtámadott ítélet 208-229. pontjában egyszerűen elutasította az ezekre vonatkozó érveket. Az e tekintetben tett ténymegállapítások nem képezhetik fellebbezés tárgyát, és azok során semmiképpen nem került sor semmilyen téves jogalkalmazásra.

- A Bíróság álláspontja

227 A Bizottság által felhozott elfogadhatatlansági kifogás, miszerint az LBG csatlakozó fellebbezése második jogalapjának második része nincs kellően alátámasztva, nem fogadható el. Elegendő ugyanis rámutatni arra, hogy az LBG pontosan megjelölte a megtámadott ítélet azon pontját, amelyet az állítólagos téves jogalkalmazás érint, azaz a 233. pontot, és alátámasztotta érvelését azáltal, hogy pontosan hivatkozott az említett ítélet egyéb pontjaira, valamint az érvelését alátámasztó jogi érvekre. Ebből következik, hogy az LBG e tekintetben előadott érvelése megfelel a jelen ítélet 215. és 216. pontjában hivatkozott rendelkezések és ítélkezési gyakorlat követelményeinek.

228 Ki kell emelni továbbá, hogy a Bizottság állításával ellentétben az LBG e második részben nem szorítkozik a tények első fokon elvégzett értékelésének megkérdőjelezésére, hanem lényegében azt a kérdést veti fel, hogy mely piacok tekinthetők úgy, hogy az EK 81. cikk (3) bekezdésében foglalt első feltétel elemzése során figyelembe vehető objektív előnyöket keletkeztetnek. Az ilyen kérdés a fellebbezés szakaszában elfogadható jogkérdésnek minősül.

229 Érdemben emlékeztetni kell arra, hogy a fellebbezők által támogatott LBG lényegében azt kifogásolja, hogy a Törvényszék kizárólag azon előnyökre összpontosított, amelyek a MIF-ből a kereskedők számára erednek, és így figyelmen kívül hagyta azon előnyöket, amelyek a MasterCard rendszerből és a MIF-ből a kártyabirtokosok számára erednek, valamint a rendszer kétoldalú jellegét és e rendszer optimalizációját, amelynek eléréséhez a MIF is hozzájárul.

230 Már most el kell utasítani azon érvet, miszerint a Törvényszék tévesen hagyta figyelmen kívül a MasterCard rendszerből a kártyabirtokosok számára eredő előnyöket. E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy minden olyan, vállalkozások társulása által hozott döntés, amely az EK 81. cikk (1) bekezdésében foglalt rendelkezésekkel ellentétesnek bizonyul, csak akkor képezheti az e cikk (3) bekezdése szerinti mentesség tárgyát, ha eleget tesz az abban foglalt feltételeknek, ideértve azon feltételt, hogy hozzájárul az áruk termelésének vagy forgalmazásának javításához, illetve a műszaki vagy gazdasági fejlődés előmozdításához (lásd ebben az értelemben: Remia és társai kontra Bizottság ítélet, EU:C:1985:327, 38. pont). Egyébiránt, amint a jelen ítélet 89. és 90. pontjából kitűnik, akkor, amikor a vállalkozások társulása által hozott döntés nem választható el az alapügylettől vagy az alaptevékenységtől - amelyhez a döntés kapcsolódik - azok létének vagy céljainak veszélyeztetése nélkül, meg kell vizsgálni e döntés EK 81. cikkel való összeegyeztethetőségét azon alapügylet vagy alaptevékenység EK 81. cikkel való összeegyeztethetőségével együtt, amelynek a döntés a járulékos részét képezi.

231 Amennyiben viszont megállapításra kerül, hogy az ilyen döntés nem szükséges objektíve az adott ügylet vagy tevékenység végrehajtásához, az EK 81. cikk (3) bekezdése keretében csak a konkrétan az említett döntésből eredő objektív előnyöket lehet figyelembe venni (lásd analógia útján: Remia és társai kontra Bizottság ítélet, EU:C:1985:327, 47. pont).

232 A jelen ügyben, amint a jelen ítélet 78-121. pontjából kitűnik, a Törvényszék a megtámadott ítélet 120. pontjában téves jogalkalmazás nélkül állapíthatta meg, hogy a MIF nem szükséges objektíve a MasterCard rendszer működéséhez. E következtetés fényében a Törvényszék az említett ítélet 207. pontjában azt is joggal állapította meg, hogy az EK 81. cikk (3) bekezdésében foglalt első feltétel elemzése nem a MasterCard rendszer egészéből, hanem a konkrétan a MIF-ből eredő érzékelhető, objektív előnyök vizsgálatát teszi szükségessé. Ebből következik, hogy azon érv, miszerint a Törvényszék tévesen hagyta figyelmen kívül a MasterCard rendszerből a kártyabirtokosok számára eredő előnyöket, nem fogadható el.

233 Azon érvet illetően, miszerint a Törvényszék figyelmen kívül hagyta a MasterCard rendszer optimalizációját, amelynek eléréséhez a MIF is hozzájárul, emlékeztetni kell arra, hogy a Törvényszék a megtámadott ítélet 208-219. pontjában megvizsgálta a fellebbezők arra vonatkozó érvelését, hogy a MIF milyen szerepet játszik e rendszer "kibocsátási" és "elfogadási" részének kiegyensúlyozásában, és elutasította azon érvet, miszerint a MIF hozzájárul az említett rendszer termelésének növekedéséhez. Ebből következik, hogy az LBG érve e tekintetben a megtámadott ítélet téves értelmezésén alapul, tehát nem bizonyul megalapozottnak.

234 Ami azon érveket illeti, miszerint a Törvényszék tévesen hagyta figyelmen kívül a rendszer kétoldalú jellegét és a MIF-ből a kártyabirtokosok számára eredő előnyöket, először is az állandó ítélkezési gyakorlat szerint az EK 81. cikk (3) bekezdésében foglalt első feltétel értelmében vett javítás nem azonosítható mindazon előnyök összességével, amelyet a felek a szóban forgó megállapodásból a termelési vagy forgalmazási tevékenységük tekintetében nyernek. E javításnak különösen olyan érzékelhető, objektív előnyökkel kell járnia, amelyek jellegüknél fogva ellensúlyozzák az e megállapodás által a versenyben okozott hátrányokat (lásd: Consten és Grundig kontra Bizottság ítélet, 56/64 és 58/64, EU:C:1966:41, 502. pont).

235 Ezt követően emlékeztetni kell arra, hogy valamely megállapodás annak meghatározása érdekében történő vizsgálatát, hogy e megállapodás hozzájárul-e az áruk termelésének vagy forgalmazásának javításához, illetve a műszaki vagy gazdasági fejlődés előmozdításához, továbbá hogy az említett megállapodás érzékelhető objektív előnyökkel jár-e, a vállalkozások által előterjesztett ténybeli érvekre és bizonyítékokra tekintettel kell elvégezni (lásd ebben az értelemben az EK 81. cikk (3) bekezdése szerinti mentesítés iránti kérelmet illetően: GlaxoSmithKline Services és társai kontra Bizottság és társai ítélet, C-501/06 P, C-513/06 P, C-515/06 P és C-519/06 P, EU:C:2009:610, 102. pont).

236 E vizsgálathoz szükségesnek bizonyulhat a szóban forgó megállapodással érintett ágazat jellemzőinek és esetleges sajátosságainak figyelembevétele, amennyiben e jellemzők és sajátosságok a vizsgálat eredménye szempontjából meghatározók (lásd: GlaxoSmithKline Services és társai kontra Bizottság és társai ítélet, EU:C:2009:610, 103. pont). Egyébiránt az EK 81. cikk (3) bekezdése esetében az érintett piacokon a fogyasztókra összességében gyakorolt kedvező hatást kell figyelembe venni (lásd ebben az értelemben: Asnef-Equifax és Administración del Estado, EU:C:2006:734, 70. pont).

237 Ebből következik, hogy olyan kétoldalú rendszer esetén, mint a MasterCard rendszer, annak vizsgálatakor, hogy valamely intézkedés, amely főszabály szerint az EK 81. cikk (1) bekezdésében foglalt tilalomba ütközik, mivel az e rendszerhez tartozó két fogyasztói csoport egyike tekintetében korlátozó hatásokkal jár, teljesítheti-e az EK 81. cikk (3) bekezdésében foglalt első feltételt, azon rendszert kell figyelembe venni, amelynek ezen intézkedés a részét képezi, ideértve adott esetben az említett intézkedésből eredő objektív előnyök összességét nem csupán azon a piacon, amely vonatkozásában a korlátozást megállapították, hanem azon a piacon is, amely magában foglalja az említett rendszerhez tartozó másik fogyasztói csoportot, különösen akkor, ha - amint a jelen ügyben is - nem vitatott, hogy a szóban forgó rendszer két része között kölcsönhatások vannak. E tekintetben adott esetben meg kell vizsgálni, hogy ezen előnyök ellensúlyozzák-e az ezen intézkedés által a versenyben okozott hátrányokat.

238 A jelen ügyben azonban az LBG azon érve, miszerint a Törvényszék tévesen hagyta figyelmen kívül a rendszer kétoldalú jellegét, nem fogadható el. Amint a jelen ítélet 233. pontjában kiemelésre került, a Törvényszék a megtámadott ítélet 208-219. pontjában megvizsgálta a fellebbezők arra vonatkozó érvelését, hogy a MIF milyen szerepet játszik a MasterCard rendszer "kibocsátási" és "elfogadási" részének kiegyensúlyozásában, és e tekintetben az említett ítélet 210. pontjában kifejezetten elismerte, hogy e két rész között kölcsönhatások vannak. Az, hogy a Törvényszék elutasította azon érvet, miszerint a MIF hozzájárul az említett rendszer termelésének növekedéséhez, semmit nem változtat azon, hogy a Törvényszék az elemzésekor figyelembe vette a szóban forgó rendszer kétoldalú jellegét.

239 Ugyanígy a Törvényszék különösen a megtámadott ítélet 222. és 223. pontjában a MIF-ből a kereskedők számára eredő előnyök vizsgálatakor is figyelembe vette a rendszer kétoldalú jellegét, amely pontokban elismerte, hogy a forgalomban lévő kártyák számának növekedése hasznosabbá teheti a MasterCard rendszert a kereskedők számára, még ha a Törvényszék a tények önálló értékelése keretében arra a következtetésre is jutott, hogy a kereskedőkre nézve negatív hatások kockázata annál magasabbnak bizonyul, minél nagyobb a forgalomban lévő kártyák száma.

240 Különösen azon érvet illetően, amellyel az LBG azt kifogásolja, hogy a Törvényszék nem vette figyelembe a MIF-ből a kártyabirtokosok számára eredő előnyöket, meg kell állapítani, hogy a jelen ítélet 234-236. pontjában kifejtettek fényében a Törvényszéknek az EK 81. cikk (3) bekezdésében foglalt első feltétel vizsgálatakor főszabály szerint figyelembe kellett vennie a MIF-ből eredő objektív előnyök összességét nem csupán az érintett piacon, azaz az elfogadási piacon, hanem a kapcsolódó, de elkülönülő kibocsátási piacon is.

241 Ebből következik, hogy abban az esetben, ha a Törvényszék megállapította volna a MIF-ből a kereskedőkre nézve eredő érzékelhető, objektív előnyök fennállását, még ha ezek önmagukban nem is lennének elegendők az EK 81. cikk (1) bekezdése alapján megállapított korlátozó hatások ellensúlyozására, a MasterCard rendszerben a két felhasználói piacon - ideértve tehát a kártyabirtokosok piacát is - jelentkező előnyök összessége adott esetben igazolhatta volna a MIF-et akkor, ha ezen előnyök összességükben véve ellensúlyozzák e díjak korlátozó hatásait.

242 Amint azonban arra a jelen ítélet 234. pontja emlékeztetett, az EK 81. cikk (3) bekezdésében foglalt első feltétel vizsgálata felveti azt a kérdést, hogy a szóban forgó intézkedésből eredő előnyök ellensúlyozzák-e az abból eredő hátrányokat. Így abban az esetben - amint a jelen ügyben is -, ha a korlátozó hatásokat kizárólag a kétoldalú rendszer egyik piacán állapították meg, a korlátozó intézkedésből eredő azon előnyök, amelyek egy szintén az említett rendszerrel összefüggő kapcsolódó, de elkülönülő piacon jelentkeznek, önmagukban nem ellensúlyozhatják az ezen intézkedésből eredő hátrányokat arra vonatkozó bármilyen bizonyíték hiányában, hogy az érintett piacon az említett intézkedésnek betudhatóan érzékelhető, objektív előnyök állnak fenn, különösen - amint a megtámadott ítélet 21. és 168-180. pontjából kitűnik - akkor, amikor az említett piacokon lévő fogyasztók lényegében nem azonosak.

243 A jelen ügyben ugyanis anélkül, hogy e tekintetben bármilyen elferdítésre hivatkoztak volna, a Törvényszék a megtámadott ítélet 226. pontjában megállapította, hogy nincs bizonyíték arra vonatkozóan, hogy a MIF-ből a kereskedők számára objektív előnyök származnak. E körülmények között nem kellett megvizsgálni a MIF-ből a kártyabirtokosok számára eredő előnyöket, mivel azok önmagukban nem ellensúlyozhatják az e díjakból eredő hátrányokat. A Törvényszék a megtámadott ítélet 229. pontjában tehát joggal állapította meg, hogy "mindenképpen hatástalan az a [fellebbezői] kifogás, amely arra vonatkozik, hogy a Bizottság nem vette kellően figyelembe, hogy a MIF előnyökkel jár a kártyabirtokosokra nézve".

244 Ami a fellebbezőknek a jelen ítélet 221. pontjában kifejtett érvelését illeti, miszerint a megtámadott ítélet indokolása e kérdésben körkörös, ellentmondásos és elégtelen, ezen érvelés nem fogadható el.

245 Ugyanis még abban az esetben is, ha a Törvényszék a MIF objektív szükségességének elemzésekor elismerte volna, hogy a kártyabirtokosok tekintetében fennállnak olyan előnyök, amelyek az EK 81. cikk (3) bekezdése címén főszabály szerint figyelembe vehetők, amint a jelen ítélet 240-243. pontjából kitűnik, a jelen ügyben nem kellett elvégezni ezen előnyök vizsgálatát. A Törvényszéknek különösen a megtámadott ítélet 229. pontjában foglalt, e kérdéssel kapcsolatos érvelése tehát nem bizonyul ellentmondásosnak.

246 A jelen ítélet 222. pontjában szereplő azon érvet illetően, miszerint a Törvényszék a megtámadott ítélet 233. pontjában ellentmondott magának, ki kell emelni, hogy ezen érv az ezen ítélet téves értelmezéséből eredő szelektív idézeten alapul. A Törvényszék ugyanis a "pénzügyi ellentételezés" kifejezéssel nem a kereskedők tekintetében fennálló objektív előnyökre hivatkozott - amint azt a fellebbezők állítják -, hanem az MSC-re. A Törvényszék tehát nem ismerte el, hogy a kereskedők általi pénzügyi ellentételezés a kibocsátó bankok által számukra nyújtott szolgáltatások költségei miatt indokoltnak tűnik, hanem annak megállapítására szorítkozott, hogy a fellebbezőknek meg kellett volna határozniuk azon előnyöket, amelyek az MSC-t igazolhatják.

247 A fellebbezők azon érvét illetően, miszerinti a Törvényszék nem fejtette ki, hogy az EK 81. cikk (3) bekezdésében foglalt első két feltétel miért nem teljesülhet kizárólag a MIF által a kártyabirtokosok számára jelentett előnyök alapján, elegendő a jelen ítélet 240-245. pontjára utalni.

248 Végül, amennyiben a fellebbezők azt kifogásolják, hogy a Törvényszék nem fejtette ki, miért kell a fogyasztók valamennyi kategóriájának a MIF-ből eredő előny ugyanazon részéből részesülnie, elegendő kiemelni azt, hogy e kifogás a megtámadott ítélet téves értelmezésén alapul. A Törvényszék ugyanis sehol nem állapította meg, hogy a felhasználói csoportok mindegyikének ezen előny ugyanazon részéből kellene részesülnie, hanem csupán arra utalt, hogy a kereskedőknek, mivel a fizetési kártyákkal érintett két felhasználói csoport egyikét képezik, szintén részesülniük kellene a MIF-nek betudható érzékelhető, objektív előnyökből. Így a Törvényszék az említett ítélet 228. pontjában az "is" szó használatával helyesen utalt arra, hogy a kereskedőknek részesülniük kell a MIF előnyeiből, "valamint" a kártyabirtokosoknak, és nem "ugyanolyan mértékben", mint ez utóbbiak.

249 Így meg kell állapítani, hogy a fellebbezők azon érvelése, miszerint a Törvényszék nem indokolta meg jogilag megkövetelt módon a MIF-ből a kártyabirtokosokra nézve eredő előnyök figyelmen kívül hagyását, nem megalapozott.

250 A fentiekre tekintettel az LBG csatlakozó fellebbezése második jogalapjának második részét el kell utasítani.

Az LBG csatlakozó fellebbezése második jogalapjának harmadik részéről

- A felek érvei

251 Csatlakozó fellebbezése második jogalapjának harmadik részével az LBG azt állítja, hogy a Törvényszék a megtámadott ítélet 233. pontjában arra utalt, hogy annak eldöntése szempontjából, hogy a MIF-et megfelelő szinten rögzítették-e, az egyetlen figyelembe vehető körülmény a kereskedők által nyújtott kompenzáció a kibocsátó bankok által a kereskedők részére nyújtott szolgáltatások kapcsán viselt költségekért, valamint a kibocsátó bankok egyéb bevételei. Az LBG a Bizottság jelen ügyben követett korlátozott megközelítését kifogásolja, amely megközelítést ezen intézmény a Visa MIF ügyben (COMP/39.398 - "Visa MIF"-ügy, C(2010) 8760) is követett. Az LBG az EK 81. cikk (3) bekezdésével kapcsolatban a Törvényszék elé terjesztett írásbeli észrevételeire utalva előadja, hogy a Bizottságnak a más hasonló területeken elfogadott megközelítését kellett volna követnie, mikor is az EK 81. cikk (3) bekezdése címén jóval tágabb indokokat is elfogadott.

252 Az LBG előadja, hogy a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, amikor az EK 81. cikk (3) bekezdése értelmében olyan túl szigorú kritériumot hagyott jóvá, amely nem veszi figyelembe a MasterCard rendszerből és a MIF-ből a kártyabirtokosok és a kereskedők számára eredő jelentős előnyöket. Ráadásul a Törvényszék módszere a gyakorlatban nem működhet, mivel a MIF konkrét szintjének igazolásához olyan pontos bizonyítékokat követel meg, amelyeket aligha lehet benyújtani. Sem a Bizottság, sem pedig a Törvényszék nem adott magyarázatot arra, hogy a MasterCardnak pontosan milyen módszert kellene követnie a MIF igazolható szinten való megállapításához. E bizonytalanság jelentős aggályokat kelt a gazdasági szereplőkben, és hátrányosan érintheti a fogyasztókat, mivel akadályozza a piaci innovációt.

253 A jelen ítélet 210. pontjában kifejtett, a Bizottság által előadott általánosabb elfogadhatatlansági kifogásokon túl a Bizottság úgy véli, hogy az LBG csatlakozó fellebbezése második jogalapja harmadik részének alátámasztására előadott, a Törvényszék által adott iránymutatás állítólagos hiányára vonatkozó érvek hatástalanok.

254 Érdemben a Bizottság úgy véli, hogy az LBG-nek a MIF igazolható szintjére vonatkozó iránymutatások állítólagos hiányával kapcsolatos érve a bizonyítási teher megfordítását jelenti, és semmilyen téves jogalkalmazást nem fed fel. Az LBG ellentmond magának akkor, amikor a megtámadott ítélet azon bizonyítékokra vonatkozó 233. pontjára utal, amelyeket a fellebbezők előterjeszthettek volna az EK 81. cikk (3) bekezdésében foglalt első feltétel teljesítése érdekében. Végül a Visa MIF ügyre a jelen ítélet 251. pontjában tett utalás a jelen fellebbezés keretében nem releváns.

- A Bíróság álláspontja

255 Először is az LBG által előadott azon érvet illetően, miszerint a Bizottság a jelen ügyben túlzottan korlátozó megközelítést fogadott el, ahogyan a jelen ítélet 251. pontjában említett Visa MIF ügyben is tette, elegendő megállapítani, hogy ezen érv egyáltalán nem jelöli meg a megtámadott ítélet kifogásolt elemeit, és ennélfogva elfogadhatatlan.

256 Ezt követően, ami azon érvet illeti, amelyben az LBG azt kifogásolja, hogy a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, amikor olyan túl szigorú kritériumot hagyott jóvá, amely nem veszi figyelembe a MasterCard rendszerből és a MIF-ből a kártyabirtokosok és a kereskedők számára eredő jelentős előnyöket, ezen érv lényegében megegyezik azokkal, amelyek az LBG csatlakozó fellebbezése második jogalapjának második része keretében már megvizsgálásra kerültek. Az említett érvet tehát ugyanazon, a jelen ítélet 227-250. pontjában kifejtett okokból el kell utasítani.

257 Végül, ami azon érveket illeti, miszerint a Törvényszék által követett módszer a gyakorlatban nem működhet, mivel a MIF konkrét szintjének igazolásához olyan pontos bizonyítékokat követel meg, amelyeket aligha lehet benyújtani, és azon tény, hogy sem a Bizottság, sem pedig a Törvényszék nem adott magyarázatot arra, hogy a MasterCardnak pontosan milyen módszert kellene követnie a MIF igazolható szinten való megállapításához, meg kell állapítani, hogy ezen érvek nem irányulnak arra, hogy a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot. Az ilyen érvek tehát elfogadhatatlanok.

258 Az LBG csatlakozó fellebbezése második jogalapjának harmadik részét tehát el kell utasítani. Így az LBG csatlakozó fellebbezésének második jogalapját teljes egészében el kell utasítani.

259 A fenti megfontolásokból következik, hogy a fellebbezést, valamint az RBS és az LBG által benyújtott két csatlakozó fellebbezést is el kell utasítani.

A költségekről

260 A Bíróság eljárási szabályzata 184. cikkének (2) bekezdése alapján, ha a fellebbezés megalapozatlan, a Bíróság határoz a költségekről.

261 Az említett szabályzat 138. cikkének (1) bekezdése értelmében, amelyet ugyanezen szabályzat 184. cikkének (1) bekezdése értelmében a fellebbezési eljárásban is megfelelően alkalmazni kell, a Bíróság a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte.

262 Mivel a fellebbezők pervesztesek lettek, és a Bizottság kérte a költségek viselésére való kötelezésüket, úgy kell határozni, hogy a fellebbezők saját költségeiken kívül viselik a Bizottság részéről a fellebbezéssel kapcsolatban felmerült költségeket.

263 Ami a csatlakozó fellebbezéseket illeti, mivel az RBS és az LBG pervesztes lett, és a Bizottság kérte a költségek viselésére való kötelezésüket, úgy kell határozni, hogy ez utóbbiak saját költségeiken kívül viselik a Bizottság részéről a csatlakozó fellebbezéseikkel kapcsolatban felmerült költségeket.

264 Egyébiránt a Bíróság eljárási szabályzata 140. cikke (3) bekezdésének és 184. cikke (1) bekezdésének együttesen értelmezett rendelkezései szerint a jelen ügyben úgy kell határozni, hogy a fellebbezők maguk viselik a két csatlakozó fellebbezéssel kapcsolatban felmerült saját költségeiket, az RBS és az LBG pedig maga viseli a másik fél által benyújtott csatlakozó fellebbezéssel kapcsolatban felmerült saját költségeit.

265 E szabályzat 184. cikkének (4) bekezdése értelmében az HSBC, az MBNA, a BRC és az EuroCommerce maga viseli a fellebbezéssel és a csatlakozó fellebbezésekkel kapcsolatban felmerült saját költségeit. A Banco Santander SA, mivel nem vett részt a Bíróság előtti eljárásban, nem kötelezhető ezek költségeinek viselésére.

266 Az említett szabályzat 140. cikkének (1) bekezdése értelmében, amelyet ugyanezen szabályzat 184. cikkének (1) bekezdése értelmében a fellebbezési eljárásban is megfelelően alkalmazni kell, az eljárásba beavatkozó tagállamok maguk viselik saját költségeiket. E rendelkezéseknek megfelelően az Egyesült Királyság maga viseli saját költségeit.

A fenti indokok alapján a Bíróság (harmadik tanács) a következőképpen határozott:

1) A Bíróság a fellebbezést és a csatlakozó fellebbezéseket elutasítja.

2) A MasterCard Inc., a MasterCard International Inc. és a MasterCard Europe SPRL a fellebbezéssel és a csatlakozó fellebbezésekkel kapcsolatban felmerült saját költségein kívül viseli az Európai Bizottság részéről a fellebbezéssel kapcsolatban felmerült költségeket.

3) A Royal Bank of Scotland plc, a Bank of Scotland plc és a Lloyds TSB Bank plc saját költségein kívül viseli az Európai Bizottság részéről a csatlakozó fellebbezéseikkel kapcsolatban felmerült költségeket.

4) Az HSBC Bank plc, az MBNA Europe Bank Ltd, a British Retail Consortium, az EuroCommerce AISBL, valamint Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királysága maga viseli saját költségeit.

Aláírások

( *1 ) Az eljárás nyelve: angol.