EH 2002.616 A számítógépi programoknak a szabad felhasználás joga nélkül való megszerzése mástól másolás céljára, a szerzői vagy szerzői joghoz kapcsolódó jogok megsértését valósítja meg [Btk. 329/A. §, Szjt. 18. § (2) bek.].

A városi bíróság az 1999. április 2-án meghozott ítéletével bűnösnek mondta ki D. P. terheltet orgazdaság vétségében és 7 rb., a szerzői és szomszédos jogok megsértésének vétségében, halmazati büntetésül 250 napi tétel pénzbüntetésre ítélte, a napi tétel összegét 100 forintban állapította meg, s a bűnjelként lefoglalt 7 db CD-lemezt elkobozta.

Az ítéletben megállapított tényállás szerint a terhelt 1997. novemberében Sz. Á.-tól 55 ezer forintért megvásárolt egy kb. 130 000 forint értékű CD-meghajtót, bár tudta, hogy az bűncselekményből származik.

Ugyancsak 1997 őszén különböző jogvédett számítógépes programokat másolt le, illetőleg másolt jogvédett programokat szerzett meg, s azokat az otthonában birtokolva, saját céljaira használta. A terhelt hét különböző jogosult programjait szerezte meg és használta fel a jogosultak engedélye nélkül, s ezzel nekik különböző mértékű - 4900 forinttól 542 500 forintig terjedő - vagyoni hátrányt okozott.

A CD-meghajtó orgazdaságként értékelt megvásárlásának jogi értékelése nem tárgya a jelen eljárásnak.

A többi cselekmény jogi értékelésének a lényege az ítéletben a következőként foglalható össze.

A szerzői jogról szóló törvény és a cselekmény időszakában hatályban volt módosított 1969. évi III. tv. (Szjt.) végrehajtási rendeletének - 9/1969. (XII. 29.) MM rendelet (továbbiakban: Vhr.) - 1. § (1) bekezdése szerint a számítógépi programalkotások és a hozzájuk tartozó dokumentációk szerzői jogi védelem alatt állnak, s a törvény 13. § (1) és (3) bekezdése szerint, ha a törvény másként nem rendelkezik, bármilyen felhasználásukhoz a szerző hozzájárulása kell, és a felhasználás ellenében a szerzőt díjazás illeti meg.

A törvény 18. §-a ilyen kivételt határoz meg; eszerint a nyilvánosságra hozott műről bárki készíthet másolatot, ha ez nem szolgálja sem forgalomba hozatal, sem jövedelemszerzés célját, és a szerző jogos érdekeit egyébként sem sérti.

A számítógépi programok azonban nem tartoznak az itt meghatározott szabad felhasználás körébe, mivel azok felhasználását, az egyéb kép- és hangfelvételektől eltérően, az "üres kazetta" jogdíjak nem kompenzálják.

Ezt az értelmezést támasztja alá a jogirodalom szerint az is, hogy mivel a Vhr. 10. § (1) bekezdése szerint a felhasználáson a törvény alkalmazása során azt a folyamatot kell érteni, amely a művet a nyilvánossághoz közvetíti, ebbe a fogalomba a számítógépi programok nem tartoznak bele, ezért ezek esetében csak a törvény 13. §-a alkalmazható; vagyis ezek minden felhasználásához szükség van a szerző hozzájárulására. Mindez azt jelenti, hogy a számítógépi programok egy példányban való magáncélú másolása a forgalomba hozatal vagy jövedelemszerzés célzata nélkül is sérti a szerzői jogokat.

Ezt az értelmezést igényli végül az Európai Közösségek Tanácsának az irányelve is, mely szerint a számítógépi programok hozzájárulás nélküli sokszorosítása feltétlenül sérti a szerzői jogokat.

Mindezeken kívül a programok azért sem tartoznak a szabad felhasználás körébe, mivel az ilyen felhasználás a jogdíj elmaradásán kívül a piac bővítésének akadályozásával is érdeksérelmet okoz.

A megyei bíróság a 2001. január 22-én meghozott ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, a terheltet a 7 rb., a szerzői és szomszédos jogok megsértésének vétsége miatt emelt vád alól felmentette, a fennmaradó bűncselekményért 200 napi pénzbüntetésre ítélte, a napi tétel összegét 100 forintban állapította meg, s elrendelte a lefoglalt bűnjeleknek a terhelt részére való kiadását.

A másodfokú ítélet indokolása szerint a jogirodalomban létező eltérő álláspontoktól függetlenül az elkövetéskor hatályos jogot kell alkalmazni.

Az Szjt. 18. § (1) bekezdése az itt meghatározott szabad felhasználás szabályai csak az építészeti és műszaki létesítményekre nem terjednek ki, s a (2) bekezdése is csak a számítógépi programok haszonkölcsönbe adását zárja ki a szabad felhasználás köréből.

A programok másolása esetében a 18. § (1) bekezdésében kizáró okként meghatározott érdeksérelem sem állt fenn, mivel az elkövetés idején érvényes szabályok szerint a forgalomba hozatal, illetve külföldről behozatal esetén az írható CD-re szerzői jogdíjat kellett fizetni, s ebből a Szerzői Jogvédő Hivatal a szerzőket is részesítette.

A terhelt a számítógépi programokat kizárólag magáncélra, saját felhasználásra másolta, a cselekménye a szerzők jogos érdekét nem sértette, következésképpen a cselekménye nem bűncselekmény.

A megyei főügyészség a másodfokú bíróság ítélete ellen a felmentő rendelkezés miatt, a törvényes határidőben felülvizsgálati indítványt nyújtott be, s ebben a felmentés törvénysértő voltának megállapítását, az ítélet hatályon kívül helyezését és a megyei bíróság új eljárásra utasítását indítványozta.

Az indítvány indokolása szerint az elsőfokú bíróság ítélete, s a benne kifejtett jogi álláspont felel meg a törvénynek. Ennek helyességét kétségtelenné teszi a Legfelsőbb Bíróságnak a BH 2000/6. számában 288. szám alatt közzétett határozata, mely szerint a szerzői és szomszédos jogok megsértését valósítja meg az, aki a saját számítógépének a lemezére más számítógépi programját és a hozzá tartozó dokumentációkat másolja szerzői díj fizetése nélkül, s így e tevékenységével a szerzőnek vagyoni hátrányt okoz.

A Legfőbb Ügyészség a megyei főügyészség felülvizsgálati indítványát a benne kifejtett indokok alapján fenntartotta.

A felülvizsgálati indítványban döntő érvként megjelölt eseti döntés tényállása szerint a terhelt a lakásán jövedelemszerzés céljából üzemeltetett számítógépre másolt át programokat úgy, hogy szerzői jogdíjat nem fizetett, és a tevékenységével összefüggésben négy szerzőnek vagyoni hátránya keletkezett.

A jelen esetben a tényállás ettől eltér, mivel itt a terhelt nem jövedelemszerzésre, hanem csak saját céljára használta a programokat, következésképpen a felülvizsgálati indítvány elbírálását a hivatkozott eseti döntés nem befolyásolja.

A felülvizsgálati indítvány ettől függetlenül érdemben helytálló.

A Btk. 329/A. § (1) bekezdése, mint keretjogszabály, és az annak az elkövetéskor hatályos tartalmát meghatározó Szjt. és Vhr. értelmében a szerzői és szomszédos jogok megsértésének a bűncselekményét az követi el, aki a jogszabályban meghatározott alkotásokat a szerző hozzájárulása vagy a jogdíj megfizetése nélkül haszonszerzés végett vagy vagyoni hátrányt okozva felhasználja.

Az Szjt. 16. §-a szerint azonban vannak olyan esetek, amikor a mű felhasználása szabad, ahhoz a szerző hozzájárulása nem szükséges, s az ilyen felhasználás díjtalan.

Az Szjt. 18. § (1) bekezdése szerint a szabad felhasználási körbe tartozik a nyilvánosságra hozott műről másolat készítése, feltéve, hogy az nem szolgálja sem a forgalomba hozatal, se a jövedelemszerzés célját, és a szerző jogos érdekeit egyébként nem sérti.

Az ilyen másolás a jogellenesség hiánya miatt nyilvánvalóan nem bűncselekmény, ezért a terhelt bűnössége vagy bűnösségének a hiánya szempontjából ez az ügydöntő kérdés, hogy az általa végzett másolás a szabad felhasználás körébe tartozik-e vagy nem.

A tényállás szerint a terhelt nem forgalomba hozatal, s nem jövedelemszerzés céljából, hanem kizárólag saját használatára másolta le a programokat; azt kell tehát megvizsgálni, hogy a saját használatra történt másolás sértette-e a szerző jogos érdekeit. Ebből a szempontból az Szjt. 18. §-ának (2) bekezdésében írtakra kell tekintettel lenni.

Az Szjt. 18. § (2) bekezdése szerint a mű egyes példányainak a haszonkölcsönbe adása - a számítógépi programok kivételével - a szabad felhasználás körébe tartozik.

A kivételek megjelölése egy rendelkezésben általában megerősíti, hogy ami a kivételek között nem szerepel, az a főszabály alá tartozik. A számítógépi programok haszonkölcsönbe adásának kiemeléséből ezért - úgy tűnik - arra lehetne következtetni, hogy ezek másolása a főszabály, vagyis a szabad felhasználás alá tartozik.

Ennek a következtetésnek a helyessége azonban látszólagos.

A szerzői jog területén a haszonkölcsön a szerzői védelem alatt álló mű használatának időleges átengedése is, amely sem közvetve, sem közvetlenül nem irányul gazdasági vagy kereskedelmi előnyök szerzésére.

Azokban az esetekben, amikor valaki a számítógépi program lemezét vagy más hordozót másolás céljára mástól ellenszolgáltatás nélkül megszerzi, a megszerzés jogi formája a haszonkölcsön.

A haszonkölcsönbe adás és a haszonkölcsönbe vétel pedig ugyanannak a dolognak a két oldala, ha az egyik tiltott, a másik is szükségszerűen az. Abból a tényből tehát, hogy a törvény szerint a számítógépi program haszonkölcsönbe adása nem tartozik a szabad felhasználás körébe, az következik, hogy a haszonkölcsönbe vétel sem tartozik oda.

Mindezek következtében a terhelt a szabad felhasználás joga nélkül szerezte meg a számítógépes programokat hordozó több lemezt, annak felhasználására a díjtalan szabad felhasználás szabályai nem érvényesek.

A díj meg nem fizetése folytán a szerzőnek érdeksérelme, mégpedig a jogdíj összegének megfelelő nagyságú vagyoni hátránya keletkezett.

A számítógépi programok a Vhr. 1. § (1) bekezdése szerint a szerzői jogi védelem alá tartoznak. A terhelt ezeket a szerző hozzájárulása és a jogdíj megfizetése nélkül felhasználta, s a szerzőnek ezzel vagyoni hátrányt okozott. A cselekménye teljes mértékben tényállásszerű, a megyei bíróság a büntető anyagi jog szabályainak a megsértésével mentette őt fel a 7 rb., a szerzői és szomszédos jogok megsértése vétségének a vádja alól.

Megjegyzi a Legfelsőbb Bíróság, hogy az eddigiekből az is következik, hogy téves az az álláspont, amely szerint a számítógépi program egy példányban való magáncélú másolása a forgalomba hozatal vagy jövedelemszerzés célzata nélkül is minden esetben sérti a szerzői jogokat. Ha ugyanis a program megvásárlásával a jogdíjat megfizetik, a vásárló a magáncélú másolat készítésével nem sérti meg a szerző jogos érdekeit, mivel ilyen esetben a hordozó árában benne rejlő "üres kazetta díj" kompenzálja a jogos igényeit.

A kifejtettek miatt a Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság ítéletét a Be. 291. § (1) bekezdésének a) pontja alapján hatályon kívül helyezte, és a megyei bíróságot a törvénynek megfelelő határozat meghozatala végett új eljárásra utasította.

(Legf. Bír. Bfv. III. 1028/2001. sz.)