BH 1977.1.44 I. Ha a társadalombiztosítási szerv nem a munkáltatóval, hanem kívülálló személlyel szemben érvényesít megtérítési igényt, a károsult közrehatása esetén kármegosztásnak van helye [71/1955. (XII. 31.) MT sz. r. 74. §, 67/1958. (XII. 24.) Korm. sz. r. 95. §, 5/1959. (V. 8.) MüM sz. r. 230/A. §]*

II. Kármegosztás aránya a látási viszonyoknak meg nem felelő sebességgel vezetett motorkerékpárnak kivilágítatlan lovaskocsival való összeütközése esetén [Ptk. 339., 340. §, KRESZ 57. §].

III. Ha a közös károkozók egyike veszélyes üzem, az üzembentartó terhén az üzem veszélyességét is értékelni kell [PK 38. sz.].

A felperes október 28-án délután 15 és 16 óra között kétfogatú gumikerekű lovaskocsival M. irányából S. felé indult. A lovaskocsi 17 óra 15 perc körül érkezett a 7. számú kilométerkőtől S. felé mintegy 400 méternyire eső útszakaszra. Ekkor a látási viszonyok korlátozottak voltak, ennek ellenére a lovaskocsi nem volt kivilágítva. A 6,5 méter széles, bitumen burkolatú úttest felülete egyébként sima és száraz volt. A lovaskocsi mögött, azzal azonos irányban O. L. haladt a tulajdonában levő és általa vezetett motorkerékpárral. A motorkerékpár tompított világítással, 70-80 km/óra sebességgel közlekedett. O. L. a tompított fényszóró mellett az előtte levő lovaskocsit csupán kisebb távolságból, azt mintegy 15-20 méterre megközelítve észlelte. Ekkor a balesetet már nem tudta elkerülni és motorkerékpárjával a lovasfogat bal hátsó részének ütközött. Az összeütközés következtében 0. L. súlyos sérüléseket szenvedett. Hosszabb ideig keresőképtelen volt, majd 1974. december 1-től kezdődően havi 779 Ft összegű rokkantsági nyugellátást kap.

Az. alperes fizetési meghagyásával a felperest arra kötelezte, hogy az 0. L. biztosított részére teljesített szolgáltatások fejében 23 245 Ft-ot, a részére 1974. december 1-től kezdve megállapított rokkantsági nyugellátás egy havi összegét 799 Ft-ot, továbbá a nyugellátásnak ezt követően esedékessé váló részleteit a mindenkori összegben és az esedékesség időpontjában fizesse meg.

A fizetési meghagyást a felperes keresettel támadta meg, amely arra irányult, hogy a bíróság a fizetési meghagyást változtassa meg és a megtérítési kötelezettséget a felmerült társadalombiztosítási szolgáltatások 50%-ára korlátozza.

A járásbíróság ítéletével a fizetési meghagyást megváltoztatta és a felperest arra kötelezte, hogy fizessen az alperesnek 16 271 Ft-ot, valamint 779 Ft-ot és ezeknek az összegeknek 1975. április 8-tól járó törvényes kamatát.

Az első fokú bíróság megállapította, hogy a baleset bekövetkezésében - a KRESZ 57. §-ának megszegésével - a biztosított O. L. maga is közrehatott, de mivel a felperes magatartásának felróhatóságát nagyobb súlyúnak ítélte, a felperesre terhesebb 70-30 % arányú kármegosztást alkalmazott.

A megyei bíróság az első fokú ítéletet helyben hagyta.

A jogerős ítélet ellen emelt törvényességi óvás alapos.

A 67/1958. (XII. 24.) Korm. sz. rendelet (Rny.) módosított 95. §-ának (1) bekezdése, valamint a módosított és kiegészített 5/1959. (V. 8.) MüM sz. rendelet 230/A. §-ának (1) bekezdése értelmében a társadalombiztosítási szerv - a Ptk-nak a szerződésen kívül okozott károkért fennálló felelősségre vonatkozó szabályai szerint - olyan arányban követelhet a károkozótól megtérítést, amilyen arányban annak a bekövetkezett kárért felelőssége a károsulttal szemben megállapítható. Ezzel összefüggésben mindössze annyi az eltérés, hogy a felelősség akkor is fennáll, ha a károsultnak nincs vagyoni kára.

Azonos a jogi helyzet a 71/1955. (XII. 31.) MT sz. rendelet módosított 74. §-án alapuló és a dolgozók betegségi biztosításáról szóló jogszabályok alapján folyósított segélyezési költségek megtérítését illetően is.

Az irányadó jogszabályi rendelkezésekből következően a felperes keresetének érdemi elbírálása, illetve az alperes megtérítési igényének jogos mértéke szempontjából O. L. biztosított közreható magatartásának ügydöntő jelentősége van.