BH+ 2010.10.424 I. Közúti veszélyeztetés bűntettét eshetőleges szándékkal valósítja meg, aki az előzéssel kapcsolatos közúti közlekedési szabály szándékos megszegésével nyerges-vontatóból és pótkocsiból álló járműszerelvénnyel az előtte szabályosan lassító mikrobuszt vészfékezésre és hirtelen irányváltoztatásra kényszeríti, aminek következtében e járművet a vezetője a jobb oldali járdára felhajtva tudja megállítani [Btk. 13. §, 186. §. (1) bek., KRESZ 34. § (1) bek. e) pont].

Kapcsolódó határozatok:

Székesfehérvári Törvényszék B.110/2001/32., Tatabányai Járásbíróság B.1032/2005/19., Tatabányai Törvényszék Bf.619/2007/16., Kúria Bfv.419/2009/5. (*BH+ 2010.10.424*, BH 2011.1.3)

***********

II. A tudati tények vitatása a jogerős határozat által megállapított tényállás támadásának tekintendő, ezért ez okból a felülvizsgálati indítvány a törvényben kizárt [Be. 423. § (1) bek.].

Az elsőfokú bíróság a 2007. év október hó 26. napján meghozott ítéletével a terhelt bűnösségét közúti veszélyeztetés bűntettében, garázdaság vétségében és könnyű testi sértés vétségében állapította meg. Ezért őt - halmazati büntetésül - 4 hónap börtönbüntetésre és 1 év közügyektől eltiltásra ítélte. Elrendelte a bíróság korábbi, 2003. év október hó 9. napján jogerős ítéletével kiszabott 1 év börtönbüntetés végrehajtását.

Az elsőfokú bíróság ítéletének - a másodfokú bíróság által kiegészített - tényállása szerint a terhelt 2005. év április hó 7. napján a hajnali órákban Ny. belterületén vezette a Volvo nyerges-vontatóból és pótkocsiból álló járműszerelvényt, amikor egy gyalogos átkelőhely előtt utolérte a vele azonos irányban, előtte haladó és a sárgán villogó fényjelzés miatt lassító V. H. által vezetett mikrobuszt. A terhelt az előtte haladó jármű fékezését indokolatlannak tartotta, ezért a sértett járművét megelőzte és úgy tért vissza a forgalmi sávjába, hogy a járműszerelvény pótkocsijával a menetirány szerinti jobb oldali forgalmi sávot keresztben teljesen elfoglalta. V. H. sértett az ütközés elkerülése érdekében vészfékezésre és hirtelen irányváltoztatásra kényszerült, és a jobb oldali járdára felhajtva tudott csak megállni.

A terhelt magatartása a sértett életét és testi épségét közvetlenül veszélyeztette.

A terhelt a megállást követően kiszállt, V. H. sértetthez ment, majd egy esetben tenyérrel arcul ütötte őt. A bántalmazás következtében a sértett arczúzódást, nyolc napon belül gyógyuló sérülést szenvedett.

A terhelt közterületen tanúsított erőszakos, kihívóan közösségellenes magatartása alkalmas volt arra, hogy a cselekményt észlelőkben megbotránkozást és riadalmat keltsen.

V. H. sértett a könnyű testi sértés vétsége miatt 2005. év április hó 7. napján terjesztett elő magánindítványt, az ügyész a vád képviseletét átvette.

A bíróság megállapította, hogy a terhelt közlekedése során a KRESZ 34. § (1) bekezdés e) pontjában írt rendelkezését szegte meg, amikor az általa vezetett járműszerelvénnyel az előzés befejezésekor úgy tért vissza a forgalmi sávba, hogy a másik gépkocsi vezetőjét leszorította az úttestről. A terhelti és a sértetti jármű közötti terjedelmi és súlykülönbségre figyelemmel a sérülés bekövetkezésének lehetősége fennállott, a terhelt a szándékos közlekedési szabályszegést ebbe belenyugodva valósította meg.

Az ügyész által a büntetés súlyosításáért - közúti járművezetéstől eltiltás mellékbüntetés kiszabásáért -, illetve a terhelt és védője felmentésért bejelentett fellebbezése folytán másodfokon eljáró bíróság a 2008. év november hó 18. napján jogerős ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletének büntetést kiszabó rendelkezését megváltoztatta. A terheltet mellékbüntetésül 2 év 6 hónap közúti járművezetéstől eltiltásra is ítélte. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.

A jogerős ügydöntő határozat ellen a terhelt meghatalmazott védője terjesztett elő a Be. 416. § (1) bekezdés a) és c) pontjára alapított felülvizsgálati indítványt, amelyben a megtámadott határozatok megváltoztatását és a terhelt valamennyi bűncselekmény alóli felmentését indítványozta.

Érvelése szerint a bíróság a büntető anyagi jog szabályainak megsértésével állapította meg a terhelt bűnösségét a közúti veszélyeztetés büntettében és a garázdaság vétségében.

Vitatta, hogy a terhelt közlekedési magatartása a sértettet közvetlenül veszélyeztette volna, mivel a két jármű közötti távolság a megálláskor 4 méter volt. A terhelt terhére a törvényi tényállás megvalósításához szükséges szándékosság egyik formája sem állapítható meg. Mindemellett a védő sérelmezte, hogy a bíróságok a terhelt következetes tagadásával szemben a sértetti előadást fogadták el, amit semmilyen bizonyíték nem támasztott alá. Vélekedése szerint a sértett karjának esetleges megragadása nem vonható a garázdaság törvényi tényállásában megkívánt erőszakos magatartás körébe, és a kihívó közösségellenesség is hiányzik, miként a cselekmény hajnali időpontjára figyelemmel csekély volt annak a valószínűsége, hogy azt valaki látja és megbotránkozik rajta.