BH 2011.5.123 I. A részesség járulékos jellegéből következik: több tettes által elkövetett több alapcselekmény esetén a részesi elkövető (pl. felbujtó) személyének azonossága az ő vonatkozásában akkor sem eredményez folytatólagosságot, ha egyébként az alapcselekmények rövid időközökben elkövetettek, a részesi (pl. felbujtói) akaratelhatározás egységes és a sértett személye is azonos; a részes bűncselekményeinek rendbelisége és minősítése a tettesi alapcselekményekhez igazodik [Btk. 12. § (2) bek., 21. §].

II. Amennyiben a felülvizsgálati indítvány kizárólag a másodfokú ítéletben alkalmazott jogi minősítést támadja, nem érintve - sőt, helyeselve - az elsőfokú bíróság ítéletének ettől eltérő jogi minősítését, a Legfelsőbb Bíróság nincs elzárva attól a lehetőségtől, hogy a másodfokú bíróság ítéletének jogi minősítését megváltoztatva eltérjen az elsőfokú bíróság jogi minősítésétől is, és a felülvizsgálati indítvány iránya által lehetővé tett körben a törvényes minősítés tekintetbevételével döntsön a kiszabott büntetés törvényes voltáról [Be. 348. § (1) bek., 423. § (4) bek.].

A városi bíróság ítéletével a III. r. terheltet, mint felbujtót, bűnösnek mondotta ki, 4 rb. üzletszerűen elkövetett nagyobb kárt okozó csalás bűntettében és 4 rb. magánokirat-hamisítás vétségében. Ezért halmazati büntetésül 1 év - végrehajtásában 4 év próbaidőre felfüggesztett - börtönbüntetésre, 400 000 forint pénzmellékbüntetésre ítélte, és 1 527 646 forint összegben vagyonelkobzást is elrendelt vele szemben.

A III. r. terhelt cselekményére nézve lényegében az alábbi tényállást állapította meg:

Az Osztrák Szövetségi Köztársaság és a Magyar Köztársaság között 2000. október 24-én Bécsben született megállapodás szerint az Osztrák Szövetségi Kormány gondoskodik arról, hogy az általa létrehozott Osztrák Megbékélési Alap (továbbiakban: Alap) 672 000 000 osztrák schilling értékhatárig a Magyarországi Zsidó Örökség Közalapítványon (továbbiakban: Közalapítvány) keresztül egyszeri pénzjuttatásban részesítse azon természetes személyeket, akiket a nemzeti-szocialista rendszer a mai Osztrák Köztársaság területére deportált és rabszolga - vagy kényszermunkára kötelezett, deportálásuk időpontjában magyar állampolgárok voltak és 2000. február 15-én állandó lakóhelyük a Magyar Köztársaság területén volt, vagy magyar állampolgársággal rendelkeztek. Amennyiben a juttatásra jogosult személy 2000. február 15-én, vagy azután hunyt el, helyére a törvény szerinti örökösök lépnek.

A kérdőív a sérelmet szenvedett személy adatait és a deportálásra, illetőleg a kényszermunkára vonatkozó kérdéseket tartalmazta, amelyekre a kérelmezőnek a lehető legrészletesebben kellett válaszolnia.

A kérelmeket korabeli hiteles dokumentumokkal (levente igazolvány, katonakönyv), vagy két olyan tanú jegyzőkönyvbe foglalt egybehangzó nyilatkozatával kellett alátámasztani, akik a kérelmezővel együtt szenvedték el a megpróbáltatásokat. A két tanú egybehangzó nyilatkozatát tartalmazó jegyzőkönyv hitelesítésére közjegyző, polgármesteri hivatal, vagy a Cigány Kisebbségi Önkormányzat képviselője volt jogosult. A hitelesítő az aláírásával azt igazolta, hogy a kérelmező és a két tanú előtte egybehangzóan adták elő, hogy együtt szenvedték el a megpróbáltatásokat.

A III. r. terhelt jogtalan haszonszerzés végett az ismerősei körébe tartozó X. r., XI. r. és XII. r. terhelteket, továbbá T. G.-nét - a X., XI. és XII. rendű terhelteket fejenként 100 000 forint ígéretével - rábírta arra, hogy jogosulatlanul kárpótlási igényt nyújtsanak be az Alaphoz.

A III. r. terhelt tudott arról, hogy az általa beszervezett fenti kérelmezők nem jogosultak kárpótlásra, mivel a II. Világháború idején nem hurcolták el őket kényszermunkára a mai Ausztria területére.

A X. r. terhelt - a III. r. terhelt rábírására - 2003. szeptember 16-án és 2004. február 27-én kelt kérelmében fiktív adatokat feltüntetve valótlanul állította azt, hogy a II. Világháború idején a mai Ausztria területén kényszermunkát végzett. A jegyzőkönyveken a kárpótlásra jogosultságát olyan tanúkkal igazoltatta, akik a X. r. terhelt jegyzőkönyvben írt megpróbáltatásairól személyes élménnyel nem rendelkezhettek, így hitelesen azt nem is igazolhatták.

A X. r. terhelt jogtalan haszonszerzés végett megtévesztette az Alapot és jogosulatlanul igényelt kárpótlást. A sértett a kárpótlás összegeként 2543.55 eurót (627 646 forintot) a Közalapítvány útján 2004. november 29-én átutalt a terhelt OTP Rt.-nél vezetett számlájára.

A XI. r. és XII. r. terheltek a 2003. szeptember 16-án, majd 2004. február 27-én kelt, külön-külön benyújtott kérelmükben valótlan adatokat feltüntetve állították, hogy a II. Világháború idején a mai Ausztria területén kényszermunkát végeztek, valamint a jegyzőkönyveken olyan tanúkkal igazoltatták kárpótlásra jogosultságukat, akik a XI. és XII. r. terheltek jegyzőkönyvben írt megpróbáltatásairól személyes élménnyel nem rendelkezhettek, így hitelesen azt nem is igazolhatták.

A XI. és a XII. r. terhelt jogtalan haszonszerzés végett megtévesztette az Alapot és jogosulatlanul igényelt kárpótlást. A sértett a Közalapítvány útján kárpótlásként fejenként 2543.55 eurót, 2004. október 29-én a XI. r., 2004. október 28-án a XII. r. terhelt OTP Rt.-nél vezetett számlájára átutalt.

A kárpótlásként kapott fenti összegekből a XI. r. terhelt III. r. terheltnek a közreműködéséért összesen 1 000 000 forintot adott, míg a X. r. terhelt 527 046 forintot juttatott a III. rendű terheltnek.

T. G.-né a III. r. terhelt rábírására, előbb 2003. szeptember 16-án, majd 2004. február 26-án valótlan tartalmú kérelmet és jegyzőkönyvet nyújtott be az Alaphoz. A kérelmezőt a II. Világháború idején nem hurcolták el kényszermunkára Ausztria területére, illetőleg a jegyzőkönyveken tanúként szereplő személyek nem voltak vele együtt kényszermunkán, sőt a jegyzőkönyvet tanúként aláíró személyeket a terhelt nem is ismerte.

T. G.-né a valótlan tartalmú okiratok felhasználásával jogtalan haszonra törekedve megtévesztette az Alapot, és jogosulatlanul igényelt kárpótlást. A sértett 2004. szeptember 27-én 2543.55 euró (626 019 forint) kárpótlást átutalt a terheltnek az OTP Rt.-nél vezetett folyószámlájára.

A III. r. terhelt T. G.-nétól is pénzt követelt az ügyintézé­sért, azonban a kérelmező ezt megtagadta.

Az okiratok (kérdőívek, jegyzőkönyvek) aláírása a T.-i Cigány Kisebbségi Önkormányzat Irodájában, az I. r. terheltnek, a kisebbségi önkormányzat elnökének tudtával és jelenlétében történt. Erre úgy került sor, hogy a beszervezett kérelmezőktől az I. r. terhelt és az iroda alkalmazottja sem kérdezett semmit. A kérdőívek, jegyzőkönyvek nem a kérelmezők (tanúk) nyilatkozatai szerint készültek, hanem a X. r., XI. r., és a XII. r. terheltek, továbbá T. G.-né előre kitöltött, szóról szóra azonos, valótlan tartalmú okiratokat írtak alá. A kérelmezőket az I. r. terhelt arról sem tájékoztatta, hogy két tanú megnevezése is feltétele a kárpótlási kérelem sikerének. A kérelmezők nem is tudtak volna tanúkat hozni, sőt, nem is ismerték a jegyzőkönyvet tanúként aláíró személyeket. Ennek ellenére az általa tudottan valótlan tartalmú jegyzőkönyveket az I. r. terhelt - tudva arról, hogy azok felhasználásra kerülnek a kárpótláshoz - hitelesítette.