137/B/1999. AB határozat

a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény 22. § (1) bekezdés c) pontja alkotmányellenességének vizsgálatáról

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítvány tárgyában meghozta a következő

határozatot:

Az Alkotmánybíróság a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény 22. § (1) bekezdés c) pontja alkotmányellenességének megállapítása és megsemmisítése iránti indítványt elutasítja.

INDOKOLÁS

I.

Az indítványozó azon jogszabályi előírás alkotmányossági vizsgálatát kéri, mely szerint az öregségi nyugdíj összegének megállapításakor jövedelemként, illetve keresetként kell figyelembe venni azt a meghatározott összeget, amely után a biztosítási jogviszony keretében nyugdíjjárulékot kellett fizetni. Az indítványozó szerint ezzel a jogalkotó olyan általánosító megfogalmazást ad, amely lehetővé teszi, hogy azokat is minimálbérben részesültnek tekintsék, akik csak azért fizették a minimális nyugdíjbiztosítási járulékot, hogy egészségbiztosításuk legyen, illetve fenntartsák eredménytelen vállalkozásukat.

Az indítványozó szerint ez sérti az Alkotmány 70/E. § (1) bekezdésében foglaltakat, ezért kéri a jogszabály alkotmányellenességének megállapítását, valamint annak visszamenőleges hatályú megsemmisítését.

II.

Az indítványban megjelölt jogszabályi rendelkezések a következők: Az Alkotmány 70/E. § (1) bekezdése rögzíti:

"A Magyar Köztársaság állampolgárainak joguk van a szociális biztonsághoz; öregség, betegség, rokkantság, özvegység, árvaság és önhibájukon kívül bekövetkezett munkanélküliség esetén a megélhetésükhöz szükséges ellátásra jogosultak."

A társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény 22. § (1) bekezdése kimondja:

"Az öregségi nyugdíj összegét az 1988. január 1-jétől a nyugdíj megállapításának kezdő napjáig elért - a kifizetés idején érvényes szabályok szerint nyugdíjjárulék alapjául szolgáló -, a személyi jövedelemadót is tartalmazó, csökkentés nélküli bruttó kereset, jövedelem havi átlaga alapján kell meghatározni. Keresetként, jövedelemként kell figyelembe venni:

a) az 1988. január 1-je és 1996. december 31-e közötti, illetőleg az 1988. január 1-je előtti keresetek, jövedelmek esetén az 1996. december 31. napján érvényes társadalombiztosítási szabályok szerint a főfoglalkozásban elért jövedelmet, az ezen időszak alatt kifizetett év végi részesedést, prémiumot, jutalmat és a keresettel, jövedelemmel azonos időre járó baleseti járadékot,

b) 1997. január 1-jétől az 1998. január 1-je előtti rendelkezések szerinti, illetőleg 1998. január 1-jétől a Tbj.-ben meghatározott biztosítással járó jogviszonyból származó - nyugdíjjárulék-alapot képező - keresetet, jövedelmet, több biztosítással járó jogviszony esetén a nyugdíjjárulék-fizetési kötelezettségre meghatározott összeghatárig összeszámított keresetet, jövedelmet és 1997. évben a keresettel, jövedelemmel azonos időre járó baleseti járadékot,

c) amennyiben a nyugdíjjárulékot a biztosítási jogviszony keretében meghatározott összeg után kellett fizetni, ezt az összeget."

III.

Az indítvány nem megalapozott.

1. Az indítványozó által felvetett probléma alapját képező kérdéssel az Alkotmánybíróság a korábbiakban már foglalkozott. A társadalombiztosítás járulékfizetési kötelezettségminimumának meghatározásakor többen az Alkotmánybírósághoz fordultak ezen szabályozási technika alkotmányosságának megítélése végett. Az 54/1995. (IX. 15.) AB határozatban az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a főfoglalkozású vállalkozók esetében alkotmányossági szempontból nem kifogásolható az a szabályozás, mely szerint a járulékfizetési kötelezettség alsó határának alapja a tárgyév napján érvényes minimálbér. A jogszabályi "rendelkezések a munkaviszonyhoz vagy azzal egy tekintet alá eső más jogviszonyhoz kapcsolódó, a munkáltatót (foglalkoztatót) és a biztosítottat terhelő járulékfizetési kötelezettség alapját nem a minimális bér összegéhez, hanem a tényleges bérkifizetésekhez kötik. E rendelkezéseknél azonban figyelembe kell venni azt, hogy a hatályos jogszabályi rendelkezések alapján a munkáltatók a munkaviszony keretében legalább a tárgyév január 1-jén érvényes minimális bér összegét kötelesek a munkavállalóknak fizetni." (ABH 1995. 245., 248.) A jogalkotó tehát megszabta azt a minimális összeget, amelyben a munkavállalót a munkaviszony keretében részesíteni kell. Ezzel garanciát alkotott (a teljes munkaidőben foglalkoztatott) munkavállalók tekintetében arra, hogy legalább a jogszabályban rögzített összeget, mint munkabért megkapják, ezzel együtt a munkaviszonyuk biztosítási jogviszonyt is jelentsen, s majdani nyugdíjazásukkor az egyéb feltételek fennállta mellett legalább a minimálnyugdíjra jogosultságot szerezzenek.

Miután a nyugdíjjárulék fizetésének kötelezettsége (főszabályként) a mindenkori bérhez igazodik, így az adott esetben a minimálbérhez is tartozik egy meghatározott mértékű járulékfizetési kötelezettség. Ez azonban nem egy, a jogalkotó önkényes döntése alapján megállapított összeg, hanem a kötelező minimálbérhez igazodó járulékfizetési kötelezettség. Amennyiben a minimálbért meghaladó díjazásra kerül sor, úgy a befizetendő nyugdíjjárulék összege is ehhez igazodik, s ez a magasabb bér a nyugdíj megállapításakor figyelembe veendő kereset összegében is tükröződik.

2. Az indítványozó álláspontja szerint a kifogásolt rendelkezés sérti a szociális biztonsághoz való jogot.

Az Alkotmánybíróság már több határozatában foglalkozott az Alkotmány 70/E. §-ának vizsgálatával. E körben az Alkotmánybíróság a 32/1998. (VI. 25.) AB határozatában kimondta, hogy "az Alkotmány 70/E. §-ában meghatározott szociális biztonsághoz való jog a szociális ellátások összessége által nyújtandó olyan megélhetési minimum állami biztosítását tartalmazza, amely elengedhetetlen az emberi méltósághoz való jog megvalósulásához." (ABH 1998. 251.)

Amint az a 31/1990. (XII. 18.) AB határozatból is kitűnik, a rászorulókról való gondoskodás esetén nem a szociális jogok tekintetében fennálló alanyi jogról, hanem állatni feladatról van szó. (ABH 1990. 136., 142.) Az államnak az Alkotmányból levezethető kötelezettsége pedig az intézményi háttér biztosítása, a társadalombiztosítás és a szociális támogatások rendszerének megszervezése és működtetése. [32/1991. (VI. 6.) AB határozat, ABH 1991. 146., 163.]

Ugyanakkor az államnak a polgárai felé fennálló kötelezettségei az Alkotmányban általános jelleggel szerepelnek, és nem jelentenek alanyi jogot egy bizonyos meghatározott jövedelem megszerzéséhez, vagy ellátásban való részesüléshez (600/B/1993. AB határozat, ABH 1993. 671., 673.).

A jogalkotó nagy szabadsággal rendelkezik a szociális tárgyú szabályok alkotása terén. E szabadságot azonban korlátozhatja a társadalom mindenkori helyzete, s végső soron határait megszabják az Alkotmány rendelkezései. A jogalkotó tehát a gazdaság helyzetére az ellátó rendszerek teherbírására tekintettel alakíthatja a szociális ellátások körét mindaddig, amíg valamely, az Alkotmányban rögzített elv (pl.: diszkrimináció tilalmának elve) nem sérül. Ebből eredően a rászorultaknak csak arra van alapvető joguk, hogy az ellátás iránti igényük elbírálása azonos szempontok alapján, tárgyilagosan, hátrányos megkülönböztetés nélkül, az elbírálásra vonatkozó eljárási szabályok korrekt alkalmazásával történjen. (292/B/1998. AB határozat, ABK 2000. június-július, 284., 285.)

Ezen túlmenően az Alkotmánybíróság figyelemmel volt arra a tényre is, hogy a társadalombiztosítási nyugdíjrendszer alapvető elemei az utóbbi mintegy másfél évtizedben jelentősen megváltoztak, s a mai napig is folyamatosan átalakulnak. Amint azt már a 39/1999. (XII. 21.) AB határozatban is kifejtette az Alkotmánybíróság, a "változások nyomán nagymértékben erősödött az új nyugdíjrendszer biztosítási karaktere, s jelentősen visszaszorultak a szociális célú újraelosztási szempontok. Bár a társadalombiztosítási nyugdíjnak változatlanul jellemzője az, hogy vegyes rendszerű nyugdíj, amelyben egyaránt megtalálhatók a biztosítási és szolidaritási elemek, az is kétségkívül megállapítható, hogy az új szabályozásban a társadalombiztosítási nyugdíjon belül is egyre dominánsabbá válik a nyugdíj biztosítás jellege a szociális elemekkel szemben." (ABH 1999. 325., 333.)

Mindezekre tekintettel az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a kifogásolt jogszabály nem sérti az Alkotmány 70/E. §-ban foglalt szociális biztonsághoz való jogot, ezért a rendelkező részben foglaltak szerint határozott.

Budapest, 2001. február 19.

Dr. Németh János s. k.,

az Alkotmánybíróság elnöke

Dr. Bagi István s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Bihari Mihály s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Czúcz Ottó s. k.,

előadó alkotmánybíró

Dr. Erdei Árpád s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Harmathy Attila s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Holló András s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Kiss László s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Kukorelli István s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Strausz János s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Tersztyánszkyné dr. Vasadi Éva s. k.,

alkotmánybíró