3095/2024. (II. 29.) AB végzés

alkotmányjogi panasz visszautasításáról

Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő

végzést:

Az Alkotmánybíróság a Kúria mint felülvizsgálati bíróság Kfv.I.37.401/2023/3. számú végzése alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.

Indokolás

[1] 1. Az indítványozó az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 27. §-a alapján alkotmányjogi panasszal fordult az Alkotmánybírósághoz, melyben kérte a Kúria mint felülvizsgálati bíróság Kfv.I.37.401/2023/3. számú végzése, valamint a Debreceni Törvényszék 5.K.700.353/2023/16. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését, az Alaptörvény XIII. cikk (1) bekezdése, a XV. cikk (1) bekezdése, valamint a XXVIII. cikk (1) és (7) bekezdése sérelmére hivatkozva.

[2] 1.1. Az indítványozó az alapügy felperese volt. Az alkotmányjogi panasz alapjául szolgáló eljárás során megállapított tényállás szerint egy takarékszövetkezet, amely az egy kft. (a továbbiakban: alperesi érdekelt) jogelődje és az indítványozó között keretbiztosítéki jelzálogszerződés jött létre az indítványozó tulajdonát képező perbeli ingatlanra, egy másik kft. mint adós (a továbbiakban: adós) és a takarékszövetkezet mint hitelező között fennálló kölcsön, váltó, faktoring, készfizető kezesség és egyéb hitelügyletek biztosítására 20 000 000 forint erejéig.

[3] Miután az adós felszámolás alá került, végső fokon az alperesi érdekeltre engedményezték az indítványozóval szemben fennálló követeléseit és azok biztosítékait. Az adós tartozásának engedményezése során valamennyi engedményezési szerződés szerint a tartozáson felül átruházásra kerültek a tartozást biztosító jogosultságok, így az indítványozó ingatlanát terhelő keretbiztosítéki jelzálogjog is. A keretbiztosítéki jelzálogjogot az ingatlan-nyilvántartásba minden esetben bejegyezték, illetve az újabb jogosultak javára átvezették. Az ingatlanügyi hatóság a jelzálogjogosultak közötti engedményezési szerződés alapján keretbiztosítéki jelzálogjogot jegyzett be a perbeli ingatlanra.

[4] Az indítványozó polgári peres eljárásokat kezdeményezett a keretbiztosítéki jelzálogjogot bejegyző határozat törlése, a keretbiztosítéki jelzálogjog érvénytelenségének megállapítása iránt, kereseteit kivétel nélkül elutasították.

[5] Az alperesi érdekelt keresete alapján a bíróság jogerősen megállapította, hogy az alperesi érdekeltnek 20 000 000 forintot elérő követelése áll fenn az adóssal szemben, ezért ennek biztosítására alapított és az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzett keretbiztosítéki jelzálogjoga alapján kielégítést kereshet a perbeli ingatlanból. A bíróság kötelezte az indítványozót annak tűrésére, hogy az alperesi érdekelt a perbeli ingatlanra bejegyzett keretbiztosítéki jelzálogjoga alapján 20 000 000 forint erejéig kielégítést keressen az indítványozó tulajdonát képező ingatlanból és arra végrehajtást vezessen.

[6] 1.2. Az alperesi érdekelt a jogerős ítélet alapján kezdeményezte a végrehajtás elrendelését az indítványozóval szemben. A tartozás megfizetésére nyitva álló határidő eredménytelen leteltét követően a végrehajtó megkereste a Szabolcs-Szatmár-Bereg Vármegyei Kormányhivatalt (a továbbiakban: alperes) és kérte jelzálogjog bejegyzés tűrése jogcímen a végrehajtási jog soron kívül történő bejegyzését a perbeli ingatlan vonatkozásában.

[7] A végrehajtó megkeresésére eljárt alperes egyszerűsített határozatával a perbeli ingatlan 1/1 tulajdoni hányadára végrehajtási jogot jegyzett be az alperesi érdekelt javára jelzálogjog tűrése jogcímen 20 000 000 forint főkövetelés és járulékai erejéig.

[8] 1.3. Az indítványozó keresetében vitatta az alperes határozatának jogszerűségét, kérte elsődlegesen annak megsemmisítését, másodlagosan a megsemmisítés mellett az eljáró hatóság új eljárás lefolytatására kötelezését a határozat indokolásának hiányosságai miatt.

[9] A Debreceni Törvényszék 5.K.700.353/2023/16. számú ítéletével (a továbbiakban: jogerős törvényszéki ítélet) a keresetet a közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvény (a továbbiakban: Kp.) 88. § (1) bekezdés a) pontja alapján elutasította, mivel úgy ítélte meg, hogy az alperes határozata az indítványozó által megjelölt okból nem jogszabálysértő.

[10] 1.4 Az indítványozó felülvizsgálati kérelme alapján eljáró Kúria mint felülvizsgálati bíróság Kfv.I.37.401/2023/3. számú végzésével (a továbbiakban: a Kúria felülvizsgálati végzése) a felülvizsgálati kérelem befogadását megtagadta.

[11] 2. Az indítványozó ezt követően fordult alkotmányjogi panasszal az Alkotmánybírósághoz, az Abtv. 27. §-a alapján, melyben kérte az Alkotmánybíróságtól a Kúria felülvizsgálati végzése, valamint a jogerős törvényszéki ítélet alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését, mivel azok - álláspontja szerint - sértik az Alaptörvény XIII. cikk (1) bekezdését, a XV. cikk (1) bekezdését, valamint a XXVIII. cikk (1) és (7) bekezdését.

[12] 2.1. Az indokolt bírói döntéshez való jog vonatkozásában az indítványozó indokolása szerint a döntések nem adnak magyarázatot arra, hogy az ingatlan-nyilvántartásba be nem jegyzett jelzálogjog alapján mely jogszabály szerint jegyezhető be a végrehajtási jog a közhiteles ingatlan-nyilvántartásba.

[13] Az indítvány szerint a bejegyzés alapjául szolgáló egyszerűsített határozatban az okirat keltezésének a földrajzi helye tévesen szerepel, mint ahogy az egyszerűsített határozatban szerepel, ami álláspontja szerint befolyásolta az ügy önálló bírósági végrehajtójának illetékességét is, ezáltal a végrehajtó illetékességének hiányában járt el.

[14] A Debreceni Törvényszék az Inytv. indítványozó által hivatkozott 39. § (4) bekezdés d) pontját nem az Alaptörvény 28. cikk elvárásainak megfelelően alkalmazta és az alkotmányos tulajdonvédelmet és a részrehajlásmentes eljárást is mellőzve nem fogadta el azt az állítását, mely szerint az ügy bírósági végrehajtója nem illetékes az ügyben.

[15] A jogerős törvényszéki ítélet és a Kúria felülvizsgálati végzése az indítványozó által előterjesztett észrevételekkel, az ügy lényeges kérdését érintő bizonyítékokkal kapcsolatosan nem felel meg az indokolási kötelezettség alkotmányos követelményeinek. A törvényszék és a Kúria nem vette figyelembe az indítványozónak azt az észrevételét, hogy az ingatlan-nyilvántartásról szóló 1997. évi CXLI. törvény (a továbbiakban: Inytv.) 39. § (4) bekezdés b) pontjába ütközően a végrehajtói megkeresés olyan jogra vonatkozik, amely nem tárgya az ingatlan-nyilvántartásnak.

[16] A jogerős törvényszéki ítélet és a Kúria felülvizsgálati végzése nem vette figyelembe, hogy az indítványozó mint a végrehajtási jog bejegyzésével érintett ingatlan tulajdonosa nem az adós. Az alperes és a Debreceni Törvényszék döntésében nem indokolta, hogy a támadott határozat miért nem ellentétes az Inytv. 39. § (3) bekezdés a) és b) pontjaiban foglaltakkal, nem adott számot arról, hogy milyen jogszabály alapján lehet az ingatlan-nyilvántartásba be nem jegyzett, a valóságban nem létező követeléshez "tapadó" jelzálogjog alapján végrehajtási jogot bejegyezni.

[17] A törvényszék és a Kúria contra legem jogalkalmazása az ügyben elért az alkotmányossági sérelem szintjére, és sértette a tisztességes bírósági eljáráshoz való jogot is. A törvényszék az indokolási kötelezettséget sértő módon nem indokolta meg, hogy az adott jogkérdésre irányadó hatályos jogi normákat miért nem alkalmazta.

[18] A törvényszék illetve a Kúria önkényesen járt el akkor, amikor a jogkérdésre nyilvánvalóan vonatkozó jogi normákat nem vette figyelembe, illetve nem a törvényalkotó céljának megfelelően alkalmazta azokat.

[19] 2.2. A jogorvoslathoz való jog azáltal sérült, hogy az alperes egyszerűsített határozata megfosztotta az indítványozót az Alaptörvény által is biztosított hatékony bírósági felülvizsgálat lehetőségétől, és végső soron, közvetve a tulajdonának alkotmányos védelmétől is, továbbá emberi méltóságában is sérti, mivel az alperes határozata azt sugallja, hogy mint "törvényt szegő adósnak" nincs joga tudni, hogy az alperes mely törvényekre alapozta a "számára megalázó döntését". Az indítványozónak továbbá ahhoz sincs joga, hogy hatékony jogorvoslat során cáfolja az alperes döntésének jogi álláspontját.

[20] Az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) és (7) bekezdése szerinti tisztességes bírósági eljáráshoz és a jogorvoslathoz fűződő alkotmányos alapjog csak akkor biztosított, ha a peres eljárás során a bíróság a jogszabályokat az Alaptörvény 28. cikkének figyelembevételével, azok céljával és az Alaptörvénnyel összhangban értelmezi.

[21] A bíróságok a végrehajtási jog ingatlan-nyilvántartásba való bejegyzésével kapcsolatos jogszabályokat viszont nem az Alaptörvény 28. cikk elvárásainak megfelelően alkalmazták.

[22] A jogorvoslathoz való jogot sérti az a szabályozás, amely lehetővé teszi az ingatlan-nyilvántartási hatóság számára azt, hogy a kérelmet elfogadó döntés esetén a döntés egyszerűsített határozattal is közölhető, ráadásul az új közigazgatási eljárás szerint egyszintű közigazgatási eljárásban.

[23] Az ügyben eljáró alperes, a törvényszék és a Kúria nem tettek eleget törvényi kötelezettségüknek, mert "nem fedezték fel", hogy a végrehajtói megkeresés az ingatlan-nyilvántartásba be nem jegyzett jogra vonatkozik. Nem ismerték fel, hogy a végrehajtási jogot nem az adós tulajdonában álló ingatlanra kéri bejegyezni az önálló bírósági végrehajtó. Ezzel a Kúria megsértette az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésében szabályozott, az indítványozó tisztességes bírósági tárgyaláshoz (eljáráshoz) való jogát, a perbe vitt jogok elbírálásához való jogát, illetve a (7) bekezdésben rögzített érdemi bírói jogvédelemhez, hatékony jogorvoslathoz való jogát, valamint az alkotmányos tulajdonvédelemhez való jogát.

[24] 2.3. Az Alaptörvény XV. cikk (2) bekezdése által tiltott hátrányos megkülönböztetés az indítványozó szerint azáltal valósult meg, hogy bár ő nem adós, a hivatal mégis végrehajtási jogot jegyzett be a tulajdonára. Mindez számára megalázó és alaptörvény-ellenes, mert a különbségtételnek nincs alkotmányos indoka. A jogerős ítélet pedig nem ad választ arra, hogy egy jogállamban miként kerülhet bejegyzésre a végrehajtási jog úgy, hogy az ingatlantulajdonos nem adós.

[25] A törvény előtti megkülönböztetés azzal is megvalósult, hogy az alperes önkényesen nem utasította vissza az önálló bírósági végrehajtó nyilvánvalóan érvénytelen megkeresését, míg más ingatlantulajdonosok esetén a tulajdonukat érintő érvénytelen megkereséseket a jogszabályoknak megfelelően visszautasítja.

[26] 2.4. A tulajdonhoz való jog vonatkozásában az indítványozó előadja, hogy a végrehajtási joggal érintett ingatlan 1992. január 8. napjától az 1/1 tulajdonában áll, a végrehajtandó okirat szerint pedig nem az indítványozó az adós, tehát - az ingatlan-nyilvántartási bejegyzésekkel ellentétben - nem állt soha kölcsön jogcímen hitelezési jogviszonyban a végrehajtást kérő jogelődjével.

[27] A végrehajtást csak a követelés adósával szemben lehetett volna megindítani, a végrehajtandó követelésnek viszont nem az indítványozó az adósa.

[28] A perbeli végrehajtási jog bejegyzése - az indítványozó szavaival élve "a tulajdon feletti korlátozás, illetve kisajátítása" - anyagi ellentételezés nélkül, az ingatlan-nyilvántartásba be nem jegyzett követelés alapján történt.

[29] 3. Az Alkotmánybíróságnak az Abtv. 56. § (1) bekezdésének megfelelően mindenekelőtt arról kellett döntenie, hogy az alkotmányjogi panasz befogadható-e. Ennek során vizsgálnia kellett a befogadhatóság feltételeinek érvényesülését. Mindezek alapján az Alkotmánybíróság a következő megállapításokra jutott.

[30] 3.1. A Kúria felülvizsgálati kérelem befogadását megtagadó végzése a bírósági eljárást befejező egyéb döntésnek minősül, és alkotmányjogi panasszal támadható (lásd: 3245/2019. (X. 17.) AB végzés, Indokolás [14]; 3188/2020. (V. 27.) AB végzés, Indokolás [11])

[31] 3.2. Az Abtv. 27. §-a szerinti alkotmányjogi panaszt a sérelmezett bírói döntést követő 60 napon belül lehet benyújtani [Abtv. 30. § (1) bekezdés].

[32] A Kúria végzését 2023. július 17-én kézbesítették, az alkotmányjogi panaszt 2023. szeptember 6-án terjesztette elő az indítványozó. Az alkotmányjogi panasz tehát a Kúria támadott végzése tekintetében az Abtv. 30. § (1) bekezdés szerinti 60 napos határidőn belül került benyújtásra.

[33] Az indítványozó alkotmányjogi panaszában az alapügyben hozott törvényszéki ítélet alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését is kérte. Tekintettel arra, hogy a Kúria a felülvizsgálati kérelem befogadását megtagadta, a jelen alkotmányjogi panasz megítélése szempontjából az Abtv. 27. § (1) bekezdése szerint az alapügy érdemében hozott döntésnek a törvényszéki jogerős ítélet tekinthető.

[34] Az Ügyrend 32. § (5) bekezdése szerint a Kúriának a felülvizsgálati eljárásban hozott nem érdemi döntésén keresztül akkor vizsgálja az alapügyben hozott bírói döntést, ha a Kúria az alkotmányjogi panaszban sérelmezett, nem érdemi döntését mérlegelési jogkörben hozta meg.

[35] Az indítványozó jelen ügyben a jogerős döntést alkotmányjogi panasszal határidőben nem támadta meg, ugyanakkor a Kúria felülvizsgálati kérelem befogadását a a Kp. 118. § (1) bekezdés a) pontjának ad) alpontja, valamint b) pontja szerinti befogadhatósági ok fenn nem állása miatt megtagadó végzése mérlegelési jogkörben hozott döntésnek minősül. Erre tekintettel a Kúria végzésén keresztül a jogerős törvényszéki döntés állított alaptörvény-ellenessége vizsgálható jelen eljárásban.

[36] 3.3. Az indítvány tartalmazza azt a törvényi rendelkezést, amely megállapítja az Alkotmánybíróság hatáskörét az indítvány elbírálására, továbbá amely az indítványozó jogosultságát megalapozza [Abtv. 52. § (1b) bekezdés a) pont]. Az indítvány tartalmazza az Alaptörvényben biztosított jog sérelmének lényegét [Abtv. 52. § (1b) bekezdés b) pont].

[37] Az indítvány tartalmazza az Alkotmánybíróság által az indítványozó szerint vizsgálandó bírói döntéseket [Abtv. 52. § (1b) bekezdés c) pont]; és az Alaptörvény megsértett rendelkezéseit [Abtv. 52. § (1b) bekezdés d) pont].

[38] Az indítvány tartalmaz indokolást arra nézve, hogy a sérelmezett bírói döntések miért ellentétesek az Alaptörvény megjelölt rendelkezéseivel [Abtv. 52. § (1b) bekezdés e) pont]; és kifejezett kérelmet tartalmaz a bírói döntés megsemmisítésére [Abtv. 52. § (1b) bekezdés f) pont].

[39] Az indítvány megfelel annak a feltételnek, mely szerint - az indítványozók állítása alapján - az indítványozók Alaptörvényben biztosított jogainak sérelme következett be [Abtv. 27. § (1) bekezdés a) pont].

[40] Az indítványozó jogosultnak tekinthető [Abtv. 51. § (1) bekezdés], és az egyedi ügy felpereseként érintettnek is tekinthető (Abtv. 27. §). Az indítvány továbbá megfelel annak a feltételnek, mely szerint az indítványozó a jogorvoslati lehetőségeit már kimerítette, vagy jogorvoslati lehetőség nincs számára biztosítva [Abtv. 27. § (1) bekezdés b) pont].

[41] 3.4. Az indítványozó által támadott törvényszéki illetve kúriai ítélettel összefüggésben az Alkotmánybíróság nem folytatott le alkotmányossági vizsgálatot, ezért az Abtv. 31. § (2) bekezdése szerinti res iudicata nem áll fenn.

[42] 4. Az Abtv. 29. §-a értelmében az alkotmányjogi panasz a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség, vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdés esetén fogadható be.

[43] Az indítványozó egyrészt a tisztességes bírósági eljáráshoz való jog, azon belül is elsősorban az indokolt bírói döntéshez való jog, másrészt a törvény előtti egyenlőség, harmadrészt a jogorvoslathoz való jog, negyedrészt pedig a tulajdonhoz való jog vonatkozásában fejtette ki indokait a támadott bírói döntésekkel összefüggésben.

[44] 4.1. Az Alkotmánybíróság a tisztességes bírósági eljárással összefüggésben megfogalmazta, hogy nem a felülbírálatra alkalmasság szempontjából vizsgálja a bíróságok indokolási kötelezettségének teljesítését, és tartózkodik attól, hogy jogági dogmatikához tartozó kérdések helytállóságáról, illetve törvényességéről, avagy kizárólag törvényértelmezési problémáról állást foglaljon (3003/2012. (VI. 21.) AB végzés, Indokolás [4]). Az alkotmányjogi panasz "nem tekinthető a bírósági szervezeten belül jogorvoslattal (már) nem támadható bírósági határozatok által okozott valamennyi jogsérelem orvoslása eszközének, azaz ez a jogorvoslat nem jelenti a rendes bíróságok jogalkalmazási gyakorlatának általános felülvizsgálatát, aminek következtében az Alkotmánybíróság burkoltan negyedfokú bírósággá válna" (3198/2013. (X. 22.) AB végzés, Indokolás [22]).

[45] A panaszban az indítványozó alapvetően azt kifogásolja, hogy bár ő nem adós, az alperes mégis végrehajtási jogot jegyzett be a tulajdonában álló ingatlanra.

[46] A törvényszék szerint az alperes határozata jogszerűségének megítélésénél a közigazgatási perben a bíróságnak a jelzálogjog tűrése jogcímen történő végrehajtási jog bejegyzésénél csak azt kellett és lehetett vizsgálnia, hogy a bejegyzési kérelem alapjául szolgáló okirat megfelel-e a jogszabályi feltételeknek. Az Inytv., az Inytv. végrehajtásáról szóló 109/1999. (XII. 29.) FVM rendelet, valamint a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény (a továbbiakban: Vht.) konkrét rendelkezéseinek megjelölésével, továbbá - konkrét kúriai döntésekkel alátámasztott - egységes bírói gyakorlatra hivatkozva a Törvényszék kiemelte, hogy az alperes mint ingatlanügyi hatóság csupán regisztratív szerv, nem vizsgálhatja érdemben a hozzá beérkezett kérelmek és megkeresések alapjául szolgáló körülményeket, valamint más hatóság határozatának helytállóságát sem. Az alperesnek és a bíróságnak nincs hatásköre annak vizsgálatára, hogy a végrehajtási jog jogosultja milyen követelés alapján érvényesíti végrehajtás iránti igényét, milyen követelésre alapozva kéri a végrehajtási joga bejegyzését. A bejegyzés során az alperes csak a megkeresés alaki, tartalmi kellékeit vizsgálhatja.

[47] Mindezt megerősítette a Kúria támadott végzése is, visszautalva a Kfv.37.613/2017/4., BH 2019.90. számú eseti határozatra is, amelynek elvi tartalmaként a Kúria rögzítette, hogy "A végrehajtói megkeresés során az ingatlanügyi hatóság a végrehajtó eljárásának jogszerűségét nem vizsgálhatja, a rá irányadó jogszabályi rendelkezésnek megfelelés esetén a bejegyzést teljesítenie kell."

[48] A panaszban foglaltak mind ennek a felülbírálatára irányulnak. Ez azonban az Alkotmánybíróság hatáskörén kívül eső, a rendes bíróságok hatáskörébe tartozó szakjogi, törvényességi és nem alkotmányossági kérdés, amelyben az Alkotmánybíróság a rendes bíróságok döntését nem bírálhatja felül. A Törvényszék és a Kúria az általa meghatározónak tekintett indokokról világosan számot adott, megjelölte a megválaszolandó jogkérdéseket és megindokolta az azokra adott válaszait.

[49] A törvényszék - konkrét kúriai ítélettel alátámasztva - arra is utalt, hogy amennyiben az indítványozó, mint adós bármilyen okból is vitatja a követelés fennállását, végrehajtási kifogást terjeszthet elő, de ez a jogorvoslat a Vht. 222. §-a értelmében halasztó hatállyal nem bír, a végrehajtási jog bejegyzésére nincs kihatással.

[50] 4.2. Az indítványozó a jogorvoslathoz való jog vonatkozásában elsősorban azt sérelmezte, hogy az alperes egyszerűsített határozata megfosztotta az Alaptörvény által is biztosított hatékony bírósági felülvizsgálat lehetőségétől, és végső soron, közvetve a tulajdonának alkotmányos védelmétől is.

[51] A törvényszék ugyanakkor ezzel - az indítványozó mint felperes másodlagos kereseti kérelmével egyező - érvelésével összefüggésben kifejtette, hogy az Inytv. 49. § (3) bekezdése értelmében a kérelemnek helyt adó határozat a tulajdoni lap másolatával is közölhető (egyszerűsített határozat), az egyszerűsített döntéshozatal lehetősége a hatósági eljárás egyszerűsítését és gyorsítását szolgálja, a megelőző eljárás során pedig a kérelemnek helyt adó döntés született, ennélfogva az alperes jogszerűen hozott az ügyben egyszerűsített határozatot az Inytv. felhatalmazása alapján.

[52] Az Alaptörvény XXVIII. cikk (7) bekezdése szerinti jogorvoslathoz való jog olyan alkotmányos alapjog, amely a közigazgatási cselekményeket illetően azt kívánja meg, hogy valamennyi, az érintett jogát vagy jogos érdekét (helyzetét) érdemben befolyásoló érdemi határozat felülvizsgálata érdekében legyen lehetőség más szervhez, vagy azonos szerv magasabb fórumához fordulni (3064/2014. (III. 26.) AB határozat, Indokolás [15]). Ehhez a közigazgatási döntéseknél társult a bírói út rendelkezésre állásának követelménye is (14/2018. (IX. 27.) AB határozat, Indokolás [16]). Minden jogorvoslat lényegi, immanens eleme a jogorvoslás lehetősége, vagyis a jogorvoslat fogalmilag és szubsztanciálisan tartalmazza a jogsérelem orvosolhatóságát (25/2018. (XII. 28.) AB határozat, Indokolás [17]). Ezzel összefüggésben feltétlen követelmény, hogy az eljáró fórum az eljárási szabályok által meghatározott keretek között a jogorvoslati eljárást lefolytassa és a jogorvoslati kérelemben írtakat a jogszabályban foglaltak szerint érdemben megvizsgálja (9/2017. (IV. 18.) AB határozat, Indokolás [21]; 12/2019. (IV. 8.) AB határozat, Indokolás [17]).

[53] Az adott esetben az Alkotmánybíróság ugyanakkor megállapította, hogy az indítványozó keresete folytán a bíróság a közigazgatási pert lefolytatta, vagyis az indítványozó nem volt elzárva a jogorvoslati kérelem benyújtásától. A vizsgált ügyben a bíróság részletesen megindokolta, hogy a keresetben felhozottak közül mely kérdés lehet közigazgatási per tárgya, a bejegyzésre vonatkozó jogszabályi követelményeket ismertette és azzal összevetette az eljárás megindításának alapjául szolgáló kérelmet, illetve a hatóság felülvizsgálni kért döntését.

[54] A bíróságnak nem a felek álláspotjával, hanem a törvénnyel kell elszámolnia (3118/2023. (III. 14.) AB végzés, Indokolás [27]). Amennyiben az indítványozó érdekei, jogai sérülnek, akkor abban a perben, amely az ő helyzetének megfelel, élhet a jogaival (amint az alapügyben eljárt bíróság indokolása ezt rögzítette is). Jelen ügyben azonban nem erről (a Vht. szerinti jogorvoslati lehetőségek igénybevételének lehetőségéről) van szó. Az ítélet ezzel összefüggésben kitért arra is, hogy a per tárgyát nem képező kérdések mely jogorvoslati úton érvényesíthetők. Önmagában tehát az, hogy indítványozó nem ért egyet a bíróság döntésével, nem elégséges érv a támadott döntés alaptörvény-ellenességének alátámasztására (3364/2017. (XII. 22.) AB végzés, Indokolás [21])

[55] Az indítványozó a jogorvoslathoz való joggal összefüggésben azt a szabályozást is vitatta, amely lehetővé teszi az ingatlan-nyilvántartási hatóság számára azt, hogy a kérelmet elfogadó döntés esetén a döntés egyszerűsített határozattal is közölhető, ráadásul egyfokú közigazgatási eljárásban.

[56] Az ügyben folytatott bírósági eljárásban alaptörvény-ellenesnek vélt jogszabály vizsgálatát azonban nem az Abtv. 27. §, hanem az Abtv. 26. § (1) bekezdése alapján előterjesztett alkotmányjogi panasz alapján lehet indítványozni, ám erre irányuló indítványt az alkotmányjogi panasz nem tartalmaz.

[57] Az Abtv. 51. § (1) bekezdése szerint az Alkotmánybíróság az Alaptörvény, valamint e törvény szerint arra jogosult indítványa alapján jár el. Az 52. § (1) bekezdése értelmében pedig az indítványnak határozott kérelmet kell tartalmaznia. Mindez feltétele annak, hogy teljesülhessen az Abtv. 52. § (2) bekezdésében foglalt előírás, mely szerint az Alkotmánybíróság által lefolytatott vizsgálat a megjelölt alkotmányossági kérelemre korlátozódik. Az 52. § (1b) bekezdése pontokba szedve sorolja fel, mikor tekinthető a kérelem határozottnak. Ha az indítványozó egyetlen beadványban egyaránt támad jogszabályi rendelkezést és bírói döntést is, esetleg ezek közül többet is, akkor panaszának valamennyi jogszabályi rendelkezésre illetve bírói döntésre nézve külön-külön ki kell elégítenie a törvényben meghatározott követelményeket. Az indítványból világosan ki kell derülnie, hogy mely jogszabályi rendelkezést mely alkotmányos jog sérelme miatt tart az indítványozó alaptörvény-ellenesnek, és milyen indokok alapján.

[58] Vagyis, amennyiben a panasznak több tárgya van, a panasz tárgyaira vonatkozóan külön-külön kell az alkotmányjogi panaszban bemutatni, hogy azok milyen indokok, érvek alapján alaptörvény-ellenesek (lásd hasonlóan: 3193/2016. (X. 4.) AB végzés, Indokolás [15]; 3251/2016. (XI. 28.) AB végzés, Indokolás [16]-[17]).

[59] Az indítványozó panaszában viszont még csak meg sem jelölte a sérelmezett jogszabályhelyet, arra csupán tartalmilag lehet következtetni.

[60] Mindezekre tekintettel a tartalmában az Abtv. 26. § (1) bekezdése szerinti normakontrollra irányuló indítványelem nem felel meg az Abtv. 52. § (1) bekezdésében előírt határozott kérelem követelményének.

[61] 4.3. Az Alaptörvény XV. cikk (2) bekezdése által tiltott hátrányos megkülönböztetés az indítványozó szerint elsősorban azáltal valósult meg, hogy bár ő nem volt adós, a hivatal mégis végrehajtási jogot jegyzett be a tulajdonára. Mindez számára megalázó és alaptörvény-ellenes, mert a különbségtételnek nincs alkotmányos indoka.

[62] Az Alkotmánybíróság az Alaptörvény XV. cikk (1) és (2) bekezdését egymással szorosan összefüggő rendelkezésekként értelmezi. Gyakorlata értelmében e rendelkezések kapcsán három feltételt kell vizsgálni. Először azt kell megállapítani, hogy fennáll-e az érintett hátrányára eltérő bánásmód. Másodsorban azt kell megvizsgálni, hogy az indítványozó a XV. cikk alapján milyen tartalmú sérelmet állít: a törvény előtti egyenlőség megsértésére hivatkozik [Alaptörvény XV. cikk (1) bekezdése], vagy arra, hogy egy védett tulajdonságra tekintettel tett alapjogi különbségtételről van szó [Alaptörvény XV. cikk (2) bekezdése]. Végezetül a megkülönböztetés típusához igazodóan az észszerűségi, illetve a szükségességi-arányossági teszt alkalmazásával mérlegelni kell, hogy az azonosított hátrányos megkülönböztetés igazolható-e, összeegyeztethető-e az Alaptörvénnyel (vö. 22/2023. (X. 4.) AB határozat, Indokolás [22]). Az alkotmányjogi panasz alapjául szolgáló ügyben sem a rendes bíróság - érdemi döntéssel végződő - eljárásában, sem a felülvizsgálati kérelem befogadásának megtagadása kapcsán nem merült fel a törvény előtti egyenlőséggel összefüggésben a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség kételye. Az indítványozó nem jelölt meg olyan védett tulajdonságot, ami az Alaptörvénybe ütköző megkülönböztetést eredményezett vele szemben. Mindebből kifolyólag nem merült olyan hátrányos megkülönböztetés sem, ami a befogadást és az érdemi vizsgálatot indokolttá tenné. Összességében tehát az alkotmányjogi panasz az Alaptörvény XV. cikk (1)-(2) bekezdésére alapított részében sem fogadható be az Abtv. 29. §-ára tekintettel.

[63] 4.4. A tulajdonhoz való jog vonatkozásában az indítványozó azt kifogásolja, hogy a végrehajtást csak a követelés adósával szemben lehetett volna megindítani, a végrehajtandó követelésnek viszont nem az indítványozó az adósa, a perbeli végrehajtási jog bejegyzése pedig - az indítványozó szavaival élve "a tulajdon feletti korlátozás, illetve kisajátítása" - anyagi ellentételezés nélkül, az ingatlan-nyilvántartásba be nem jegyzett követelés alapján történt. A végrehajtói megkeresés tárgya ellentételezés nélküli állami kényszerrel való kisajátítás, amely megkeresés vissza nem utasítása miatt sérült a tulajdonhoz való joga.

[64] Az ügyben született ítéletek ugyanakkor nem eredményezték az indítványozó tulajdonának önkényes és törvénytelen elvételét. Az indítványozó a tulajdonhoz való alapjogának sérelmét a saját és az eljáró bíróságok jogi álláspontjának eltéréséből, illetve egyes jogszabályi rendelkezések értelmezésének különbözőségéből vezette le; azt lényegében a saját pervesztességével azonosítja, ami megítélése szerint a bíróság egyedi döntésében megjelenő, az övétől eltérő jogértelmezésre vezethető vissza.

[65] Az Alkotmánybíróság kiemeli, hogy "önmagában az a körülmény, hogy az indítványozó nem ért egyet a bíróságok döntésével és annak indokolásával, nem elégséges érv a támadott döntés alaptörvény-ellenességének alátámasztására" (lásd pl. 3364/2017. (XII. 22.) AB végzés, Indokolás [21]).

[66] A megkeresésben foglaltakat a törvényszék nem találta jogellenesnek, és rögzítette azt is, hogy az alperes helytállóan vonta le az a következtetést, hogy a megkereső által benyújtott okirat megfelelt az ingatlan-nyilvántartási eljárás jogszabályi követelményeinek.

[67] Az alkotmányjogi panaszból az derül ki, hogy az indítványozó az alperestől és a törvényszéktől eltérően ítéli meg ezt a kérdést, álláspontja szerint a megkeresést vissza kellett volna utasítani.

[68] Az indítványozó az általa állított alapjogi sérelmet, vagyis a tulajdonhoz való joga sérelmét kizárólag erre a - a törvényszék által a támadott ítéletben elfoglalttól eltérő - (szak)jogi álláspontra alapozta. Ezekre az érvekre az indítványozó már a bírósági eljárás során is hivatkozott, az alkotmányjogi panaszában pedig nem adott elő olyan újabb érvet, amelyet a törvényszék a támadott döntésében - az azokra vonatkozó indokolás rögzítése mellett - el ne bírált volna.

[69] Az Alkotmánybíróság következetes gyakorlata szerint a bírói döntés elleni alkotmányjogi panasz nem tekinthető a bírósági szervezeten belül jogorvoslattal (már) nem támadható bírói határozatok által okozott valamennyi - vélt vagy valós - jogsérelem orvoslása eszközének. A jogszabályokat a bíróságok értelmezik, az Alkotmánybíróság csak az értelmezési tartomány alkotmányos kereteit jelölheti ki. Ez a jogkör azonban nem teremthet alapot arra, hogy minden olyan esetben beavatkozzon a bíróságok tevékenységébe, amikor olyan (állítólagos) jogszabálysértő jogalkalmazásra került sor, mely egyéb eszközzel már nem orvosolható (lásd például: 3145/2015. (VII. 24.) AB határozat, Indokolás [55], elsőként: 3325/2012. (XI. 12.) AB végzés, Indokolás [13]-[14]). A támadott bírói döntések mindezekre tekintettel a jelen ügyben feltárható összefüggések alapján - alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdés, vagy a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség hiányában - nem képezhették érdemi vizsgálat tárgyát.

[70] 5. Mindezekre tekintettel az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az indítvány nem vetett fel alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést, illetve nem mutatott rá a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség kételyére, ezért azt - az Abtv. 56. § (3) bekezdésére figyelemmel - az Abtv. 27. § (1) bekezdése, 29. §-a és az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a) és h) pontja alapján visszautasította.

Budapest, 2024. február 20.

Dr. Hörcherné dr. Marosi Ildikó s. k.,

tanácsvezető alkotmánybíró

Dr. Lomnici Zoltán s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Patyi András s. k.,

előadó alkotmánybíró

Dr. Salamon László s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Hörcherné dr. Marosi Ildikó s. k.,

tanácsvezető alkotmánybíró az aláírásban akadályozott dr. Szabó Marcel alkotmánybíró helyett

Alkotmánybírósági ügyszám: IV/2003/2023.