62011CJ0139[1]

A Bíróság ítélete (harmadik tanács), 2012. november 22. Joan Cuadrench Moré kontra Koninklijke Luchtvaart Maatschappij NV. Az Audiencia Provincial de Barcelona (Spanyolország) által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem. Légi közlekedés - Az utasoknak nyújtandó kártérítés és segítség - Visszautasított beszállás és a légi járatok törlése vagy hosszú késése - Keresetindítási határidő. C-139/11. sz. ügy.

A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (harmadik tanács)

2012. november 22. ( *1 )

"Légi közlekedés - Az utasoknak nyújtandó kártérítés és segítség - Visszautasított beszállás és a légi járatok törlése vagy hosszú késése - Keresetindítási határidő"

A C-139/11. sz. ügyben,

az EUMSZ 267. cikk alapján benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem tárgyában, amelyet az Audiencia Provincial de Barcelona (Spanyolország) a Bírósághoz 2011. március 21-én érkezett, 2011. február 14-i határozatával terjesztett elő az előtte

Joan Cuadrench Moré

és

a Koninklijke Luchtvaart Maatschappij NV között folyamatban lévő eljárásban,

A BÍRÓSÁG (harmadik tanács),

tagjai: R. Silva de Lapuerta a harmadik tanács elnökeként eljárva, K. Lenaerts, Juhász E., T. von Danwitz és D. Šváby (előadó) bírák,

főtanácsnok: Y. Bot,

hivatalvezető: A. Calot Escobar,

tekintettel az írásbeli szakaszra,

figyelembe véve a következők által előterjesztett észrevételeket:

- J. Cuadrench Moré képviseletében J.-P. Mascaray Martí abogado,

- a Koninklijke Luchtvaart Maatschappij NV képviseletében C. de Yzaguirre y Morer Procuradora és J. M. Echegaray Fraile abogado,

- a német kormány képviseletében T. Henze és J. Kemper, meghatalmazotti minőségben,

- a lengyel kormány képviseletében M. Szpunar, meghatalmazotti minőségben,

- az Európai Bizottság képviseletében K. Simonsson, meghatalmazotti minőségben,

tekintettel a főtanácsnok meghallgatását követően hozott határozatra, miszerint az ügy elbírálására a főtanácsnok indítványa nélkül kerül sor,

meghozta a következő

Ítéletet

1 Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem a visszautasított beszállás és légi járatok törlése vagy hosszú késése esetén az utasoknak nyújtandó kártalanítás és segítség közös szabályainak megállapításáról, és a 295/91/EGK rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2004. február 11-i 261/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL L 46., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 7. fejezet, 8. kötet, 10. o.) értelmezésére vonatkozik.

2 E kérelmet a Cuadrench Moré és a Koninklijke Luchtvaart Maatschappij NV (a továbbiakban: KLM) között annak tárgyában folyamatban lévő eljárásban terjesztették elő, hogy ez utóbbi megtagadta Cuadrench Morétól a légi járat törlése miatti kártérítést.

Jogi háttér

A nemzetközi jog

A Varsói Egyezmény

3 A nemzetközi légi fuvarozásra vonatkozó egyes jogszabályok egységesítéséről szóló, 1929. október 12-én Varsóban aláírt, és a 1955. szeptember 28-i hágai jegyzőkönyvvel, az 1961. szeptember 18-i Guadalajarai Egyezménnyel, az 1971. március 8-i guatemalai jegyzőkönyvvel, valamint az 1975. szeptember 25-i montreali négy kiegészítő jegyzőkönyvvel módosított és kiegészített Varsói Egyezmény (a továbbiakban: Varsói Egyezmény) 17. cikke alapján "[a] fuvarozó felelős az utas halála, megsebesülése vagy bármely más testi sérülése folytán bekövetkezett kárért, ha az a baleset, amely a kárt okozta, a légi járművön vagy valamely beszállási vagy kiszállási művelet közben történt".

4 A Varsói Egyezmény 19. cikke a következőképpen rendelkezik:

"A fuvarozó felelős az utasok, a poggyász vagy az áru légi fuvarozásában bekövetkező késedelemből származó kárért."

5 A Varsói Egyezmény 29. cikke megállapítja:

"(1) A kártérítési keresetet jogvesztés terhével két éven belül kell megindítani a rendeltetési helyre történt megérkezéstől, vagy pedig attól a naptól számítva, amikor a légi járműnek meg kellett volna érkeznie, vagy amikor a fuvarozás megakadt.

(2) A határidő számításának módját a perbíróság törvénye állapítja meg."

A Montreali Egyezmény

6 A nemzetközi légi szállítás egyes szabályainak egységesítéséről szóló, 1999. május 28-án Montrealban kötött egyezményt az Európai Közösség 1999. december 9-én írta alá, és annak nevében az a 2001. április 5-i 2001/539/EK tanácsi határozattal (HL L 194., 38. o.; magyar nyelvű különkiadás 7. fejezet, 5. kötet, 491. o.; a továbbiakban: Montreali Egyezmény) került jóváhagyásra. Ezen Egyezmény az Európai Unió tekintetében 2004. június 28-án lépett hatályba. Ettől az időponttól kezdve és különösen a tagállamok között a Montreali Egyezmény ennek 55. cikke értelmében a Varsói Egyezmény fölött áll.

7 A Montreali Egyezmény 19. cikke a következőképpen rendelkezik:

"A fuvarozó viseli a felelősséget azért a kárért, amelyet az utasok, a poggyász vagy az áru légi fuvarozása során előállt késedelem okozott. [...]"

8 A Montreali Egyezmény "A keresetek korlátozása" című 35. cikke lényegében megegyezik a Varsói Egyezmény 29. cikkének szövegével.

Az uniós szabályozás

A 2027/97/EK rendelet

9 A légifuvarozók baleset esetén fennálló felelősségéről szóló, 1997. október 9-i 2027/97/EK tanácsi rendelettel (HL L 285., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 7. fejezet, 3. kötet, 489. o.) az uniós jogalkotó szándéka a légi balesetet szenvedett utasok védelme színvonalának javítása olyan rendelkezések elfogadásán keresztül, amelyek a tagállamok közötti légi közlekedést illetően a Varsói Egyezmény egyes rendelkezéseinek felváltására irányulnak addig is, amíg meg nem valósul ezen egyezmény teljes körű felülvizsgálata és módosítása.

10 A 2027/97 rendelet 1. cikke a következőképpen rendelkezik:

"E rendelet megállapítja a közösségi légifuvarozók kötelességeit az utasokat az utazás során ért kár miatti felelősség tekintetében az utasok halála, illetve az utasok által elszenvedett sérülés vagy egyéb testi sérelem esetén, amennyiben a kárt okozó baleset a repülőgép fedélzetén vagy a beszállás, illetve a kiszállás során történt.

[...]"

A 261/2004 rendelet

11 A 261/2004 rendelet 5. cikkének (1) bekezdése a következőképpen rendelkezik: "(1) Egy járat törlése esetén az érintett utasoknak [...]

c) joguk van az üzemeltető légifuvarozó általi kártalanításhoz a 7. cikkel összhangban [...]"

12 Az említett rendelet 6. cikke előírja a légifuvarozónak a légi járat késése esetén az utasok számára nyújtandó segítséggel kapcsolatban fennálló kötelezettségeit.

13 Ugyanezen rendelet 7. cikkének (1) bekezdése a következőképpen szól: "E cikkre való hivatkozáskor az utasok az alábbi összegű kártérítést kapják: [...]"

a) 250 EUR-t minden 1500 kilométeres vagy rövidebb repülőútra;

b) 400 EUR-t minden 1500 kilométernél hosszabb Közösségen belüli repülőútra, és minden egyéb, 1500 és 3500 kilométer közötti repülőútra;

c) 600 EUR-t minden, az a) és b) pontba nem sorolható repülőútra.

14 A 261/2004 rendelet egyetlen rendelkezése sem határozza meg azt a határidőt, amely alatt az említett rendeletben biztosított jogok védelmére irányuló kereseteket meg kell indítani.

A nemzeti szabályozás

15 Az alkalmazandó nemzeti szabályozás tízéves határidőt ír elő azon keresetek megindítására, amelyekre nézve egyéb határidő nincs megállapítva.

Az alapeljárás és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés

16 Cuadrench Moré a KLM-nél repülőjegyet foglalt a 2005. december 20-i Sanghajból (Kína) Barcelonába (Spanyolország) induló repülőgépre. A KL 0896 számú járatot, amellyel ezen útvonalon utazott volna, törölték, ami miatt Cuadrench Moré másnap egy másik légitársasággal Münchenen keresztül volt kénytelen repülni.

17 Cuadrench Moré 2009. február 27-én keresetet indított a KLM-mel szemben a Juzgado Mercantil no 7 de Barcelona (barcelonai 7. sz. kereskedelmi bíróság) előtt, amely keresettel a 261/2004 rendelet alapján a szóban forgó járat törlése miatt elszenvedett károk megtérítése címén 2990 eurót, valamint a kamatok és költségek megfizetését követelte.

18 E tekintetben a KLM azzal érvelt, hogy az igény elévült, mivel lejárt a Varsói Egyezmény 29. cikkében előírt azon kétéves határidő, amely alatt a légifuvarozóval szembeni kártérítési kereseteket meg kell indítani.

19 2009. május 26-án hozott ítéletében a Juzgado Mercantil no 7 de Barcelona arra kötelezte a KLM-et, hogy a 261/2004 rendelet alapján fizessen 600 eurót, valamint fizesse meg annak törvényes kamatait. E bíróság ítéletében elutasította a KLM védekezési jogalapját, megállapítva azt, hogy sem a Varsói Egyezmény 29. cikkében előírt elévülési idő, sem a Montreali Egyezmény 35. cikkében előírt elévülési idő nem alkalmazandó a jelen ügyben, mivel a 261/2004/EK rendeletről van szó. Az említett bíróság megállapította, hogy e rendeletben egy olyan kifejezett rendelkezés hiányára tekintettel, amely megállapítja azt a határidőt, amely alatt az ezzel kapcsolatos kereseteket meg kell indítani, a spanyol szabályozás alkalmazandó.

20 A fellebbezésben eljáró Audiencia Provincial de Barcelona úgy véli, hogy a 261/2004 rendelet erre vonatkozó kifejezett rendelkezése hiányban a C-344/04. sz., IATA és ELFAA ügyben 2006. január 10-én hozott ítélet (EBHT 2006., I-403. o.), valamint a C-301/08. sz. Bogiatzi-ügyben 2009. október 22-én hozott ítélettel (EBHT 2009., I-10185. o.) összefüggésben értelmezett, C-549/07. sz. Wallentin-Hermann-ügyben 2008. december 22-én hozott ítélet (EBHT 2008., I-11061. o.) nem teszi lehetővé az alkalmazandó keresetindítási határidő kellő bizonyossággal történő megállapítását.

21 Ebben az összefüggésben az Audiencia Provincial de Barcelona úgy határozott, hogy az eljárást felfüggeszti, és a következő kérdést terjeszti a Bíróság elé előzetes döntéshozatalra:

"Akként kell-e értelmezni a [261/2004 rendeletet], hogy a keresetindítási határidő tekintetében a Montreali Egyezmény kétéves határidőt előíró 35. cikkét kell alkalmazni, vagy más [uniós] szabályt vagy a nemzeti jogot kell alkalmazandónak tekinteni?"

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésről

22 Első kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében azt kívánja megtudni, hogy a 261/2004 rendeletet úgy kell-e értelmezni, hogy azon határidőt, amely alatt az e rendelet 5. és 7. cikkében előírt kártérítés iránti keresetet meg kell indítani, a Montreali Egyezmény 35. cikke rögzíti, vagy azt más rendelkezéseknek megfelelően, különösen az egyes tagállamoknak az igények elévülési idejére vonatkozó szabályainak megfelelően állapítják meg.

23 Előzetesen emlékeztetni kell arra, hogy valamely járat törlése esetén, és feltéve, hogy e törlésre nem olyan rendkívüli körülmények miatt került sor, amelyeket minden ésszerű intézkedés ellenére sem lehetett volna elkerülni, a 261/2004 rendelet 5. és 7. cikke elismeri az utasoknak a távolság és az érintett járat célállomásától függően változó kártérítésre való jogát, amelyet ezen utasok szükség esetén a nemzeti bíróság előtt érvényesíthetnek.

24 E tekintetben vitathatatlan, hogy a 261/2004 rendelet semmiféle rendelkezést nem tartalmaz a nemzeti bíróságok előtt indított, és e rendelet 5. és 7. cikkében említett kártérítés iránti igények elévülési idejére vonatkozóan.

25 Márpedig állandó ítélkezési gyakorlat, hogy a vonatkozó uniós jogi rendelkezések hiányában a tagállamok feladata, hogy belső jogrendjükben szabályozzák a bíróság előtti keresetindítás eljárási szabályait, amelyek célja, hogy biztosítsák azoknak a jogoknak a védelmét, amelyeket az uniós jog a jogalanyoknak biztosít, feltéve hogy e szabályok tiszteletben tartják az egyenértékűség elvét, valamint a tényleges érvényesülés elvét (lásd ebben az értelemben a C-429/09. sz. Fuß-ügyben 2010. november 25-én hozott ítélet [EBHT 2010., I-12167. o.] 72. pontját).

26 Ebből következik, hogy azt a határidőt, amely alatt a 261/2004 rendelet 5. és 7. cikkében említett kártérítés iránti kereseteket meg kell indítani, az egyes tagállamok nemzeti joga határozza meg, feltéve hogy e szabályok tiszteletben tartják az egyenértékűség elvét és a tényleges érvényesülés elvét.

27 E megállapítást a KLM érvelésével ellentétben nem kérdőjelezheti meg az a tény, hogy a Varsói Egyezmény 29. cikke és a Montreali Egyezmény 35. cikke előírja, hogy az ezen Egyezmények által biztosított jogok címén a kártérítési keresetet jogvesztés terhével két éven belül kell megindítani a rendeltetési helyre történt megérkezéstől, vagy pedig attól a naptól számítva, amikor a légi járműnek meg kellett volna érkeznie, vagy amikor a fuvarozás megakadt.

28 Ugyanis a 261/2004 rendelet 5. és 7. cikkében említett kártérítési intézkedés a Varsói Egyezmény és a Montreali Egyezmény hatályán kívül esik (lásd ebben az értelemben a C-581/10. és C-629/10. sz., Nelson és társai egyesített ügyekben 2012. október 23-án hozott ítélet 55. pontját).

29 Ezért a Varsói Egyezmény 29. cikkében és a Montreali Egyezmény 35. cikkében rögzített kétéves elévülést nem lehet úgy tekinteni, mint amely alkalmazandó a többek között a 261/2004 rendelet 5. és 7. cikke alapján indított keresetekre.

30 E megállapítást nem lehet megcáfolni a fent hivatkozott Bogiatzi-ügyben hozott ítélettel sem, amelyben a Bíróság kimondta, hogy a 2027/97 rendeletet akként kell értelmezni, hogy azzal nem ellentétes a Varsói Egyezmény 29. cikkének az olyan helyzetre történő alkalmazása, amelyben az utas a légifuvarozó azon kárért fennálló felelősségének megállapítását kéri, amely az utast tagállamok közötti légi utazás során érte.

31 E tekintetben meg kell jegyezni, hogy amint a 2027/97 rendelet 1. cikkének a fent hivatkozott Bogiatzi-ügyben hozott ítélet alapjául szolgáló ügy tényállásának az időpontjában releváns változatából kitűnik, az említett rendelet a légifuvarozók baleset esetén fennálló felelősségére vonatkozik, amint az a Varsói Egyezmény 17. cikkében is szerepel.

32 A 2027/97 rendelet célja kizárólag a tagállamok közötti légifuvarozással kapcsolatban a Varsói Egyezmény rendelkezéseinek egyes olyan rendelkezésekkel történő felváltása, amelyek a légi balesetet szenvedett utasok védelmét jobban biztosítják, anélkül azonban, hogy figyelmen kívül hagyná a fennmaradó rendelkezések alkalmazását, amelyek között szerepeltek különösen az ezen Egyezmény 29. cikkében előírt kártérítési kereset eljárási szabályai (lásd ebben az értelemben a fent hivatkozott Bogiatzi-ügyben hozott ítélet 41-44. pontját). Ezzel szemben a 261/2004 rendelet egy, olyan károk egységesített és azonnali megtérítésére vonatkozó szabályozást vezet be, amelyek a járat késéséből és törléséből adódó kellemetlenségekből állnak, amely szabályozás a Montreali Egyezmény elé illeszkedik, következésképpen független az ezen Egyezményből eredő szabályozástól (lásd ebben az értelemben a fent hivatkozott Nelson és társai egyesített ügyekben hozott ítélet 46., 55. és 57. pontját, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).

33 A fenti megállapítások fényében az előterjesztett kérdésre azt a választ kell adni, hogy a 261/2004 rendeletet úgy kell értelmezni, hogy azon határidőt, amely alatt az e rendelet 5. és 7. cikkében előírt kártérítés iránti keresetet meg kell indítani, az egyes tagállamoknak az igények elévülési idejére vonatkozó szabályainak megfelelően állapítják meg.

A költségekről

34 Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.

A fenti indokok alapján a Bíróság (harmadik tanács) a következőképpen határozott:

A visszautasított beszállás és légi járatok törlése vagy hosszú késése esetén az utasoknak nyújtandó kártalanítás és segítség közös szabályainak megállapításáról, és a 295/91/EGK rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2004. február 11-i 261/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletet úgy kell értelmezni, hogy azon határidőt, amely alatt az e rendelet 5. és 7. cikkében előírt kártérítés iránti keresetet meg kell indítani, az egyes tagállamoknak az igények elévülési idejére vonatkozó szabályainak megfelelően állapítják meg.

Aláírások

( *1 ) Az eljárás nyelve: spanyol.