BH 2019.11.289 A járművezetés "átengedése" megállapíthatóságához nincs szükség formális aktusra, az ráutaló magatartással is történhet [Btk. 238. §].

[1] A járásbíróság a 2018. január 10. napján tartott tárgyaláson meghozott és kihirdetett ítéletével a II. r. terheltet bűnösnek mondta ki járművezetés tiltott átengedésének vétségében [Btk. 238. § (1) bek.]. Ezért őt 200 napi tétel pénzbüntetésre és 2 év közúti járművezetéstől eltiltásra ítélte. A pénzbüntetés napi tétel összegét 1000 forintban állapította meg. Kimondta, hogy a pénzbüntetést meg nem fizetése esetén fogházbüntetésre kell átváltoztatni. Rendelkezett a bűnjelekről és a bűnügyi költség viseléséről.

[2] Az elsőfokú bíróság ítélete ellen a II. r. terhelt és védője által bejelentett fellebbezések alapján eljárt törvényszék a 2018. május 22. napján tartott nyilvános ülésen meghozott és jogerőre emelkedett végzésével az elsőfokú ítéletet a II. r. terhelt tekintetében helybenhagyta.

[3] A jogerős ítéletben a II. r. terheltet érintően megállapított és így a felülvizsgálati eljárásban irányadó tényállás lényege a következő.

[4] A II. r. és az I. r. terhelt 2016. augusztus 4. napján egymás társaságában szeszes italt fogyasztottak. Ettől mindketten ittas állapotba kerültek, amelynek tünetei az I. r. terhelten jól észlelhetőek voltak. A II. r. terhelt 16 óra 30 perc körül, az ittas állapotban lévő I. r. terhelt részére átengedte a tulajdonát képező személygépkocsi vezetését annak ellenére, hogy tudta, az I. r. terhelt ittas állapotban van. Az átengedés indoka az volt, hogy úgy érezte, ő ittasabb mint az I. r. terhelt. Az I. r. terhelt beült a fenti személygépkocsi vezetőülésébe, míg II. r. terhelt a jármű hátsó üléssorán helyezkedett el. A személygépkocsi jobb első ülésére a 14 éves Sz. V. ült be. Ezt követően I. r. terhelt az általa vezetett személygépkocsival közlekedett.

[5] A bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen a II. r. terhelt meghatalmazott védője terjesztett elő felülvizsgálati indítványt a Be. 648. § a) pontja alapján arra hivatkozással, hogy a terhelt bűnösségének megállapítására a büntető anyagi jog szabályainak a megsértése miatt került sor.

[6] Az indítvány szerint az elsőfokú bíróság ítéletében megállapított tényállás nem tartalmazza a gépjárművezetés átengedésének pontos körülményeit, ezért abból a terhelt büntetőjogi felelősségének alapját képező, az 1/1975. (II. 5.) KPM-BM együttes rendelet (a továbbiakban: KRESZ) 4. § (2) bekezdésében meghatározott szabályszegésre nem lehet következtetést levonni. E hiányosságot a másodfokú bíróság észlelte, azonban a tényállást nem egészítette ki. Úgy foglalt állást, hogy mivel az elsőfokú bíróság a szándékos átengedés tényét a bizonyítékok helytálló mérlegelése alapján állapította meg, így az ítéleti tényállás megalapozott.

[7] A védő álláspontjának alátámasztásaként hivatkozott a Kúria Bfv.II.964/2017. számú végzésére, amely szerint a járművezetés átengedése valamilyen reálcselekménnyel történhet. Amennyiben a büntetőügyben megállapított tényállás ilyen reálcselekményt nem tartalmaz, akkor az átengedés nem valósul meg, következésképpen a büntetőjogi felelősség megállapítása sérti a büntető anyagi jog szabályait.

[8] A Legfőbb Ügyészség a II. r. terhelt védője által előterjesztett felülvizsgálati indítványt alaptalannak tartotta. Álláspontja szerint az alapügyben eljárt másodfokú bíróság helytállóan állapította meg, hogy az elsőfokú ítélet tényállását nem teszi megalapozatlanná az, hogy az elsőfokú bíróság az átengedés tényén túlmenően annak pontos körülményeit nem tudta meghatározni. Az irányadó tényállás maradéktalanul tartalmazza a II. r. terhelt büntetőjogi felelősségét megalapozó tényeket, ezért a bűnösség megállapítását sérelmező felülvizsgálati indítvány alaptalan. A felülvizsgálati indítványban hivatkozott eseti döntés a védő álláspontjának alátámasztására nem alkalmas, mert az annak alapjául szolgáló tényállás alapjaiban tér el a jelen ügyben megállapított tényállástól.

[9] A felülvizsgálati indítvány alaptalan.

[10] A II. r. terhelt védője a felülvizsgálati indítványát a Be. 648. § a) pontjára tekintettel a Be. 649. § (1) bekezdés a) pont aa) alpontjára alapította. Aszerint a büntető anyagi jog szabályainak megsértése miatt felülvizsgálati indítvány terjeszthető elő, ha az alapügyben eljárt bíróságok a büntető anyagi jog szabályainak megsértésével állapították meg a terhelt bűnösségét. A jogerős ítéletben a II. r. terheltet érintően megállapított tényállás nem tartalmaz olyan - a KRESZ 4. § (2) bekezdésében tilalmazott - cselekményt, amely a Btk. 238. § (1) bekezdésében meghatározott bűncselekmény elkövetési magatartását - az átengedést - megalapozza.

[11] A Btk. 238. § (1) bekezdése szerint a járművezetés tiltott átengedésének vétségét az követi el, aki - többek között - közúton, illetve közforgalom elől el nem zárt magánúton gépi meghajtású jármű vezetését ittas vagy bódult állapotban lévő személynek, illetve a vezetésre egyéb okból alkalmatlan személynek átengedi.

[12] A bűncselekmény elkövetési magatartása a járművezetés átengedése a szeszes italtól befolyásolt, vagy bódult állapotban lévő, illetve a vezetésre egyéb okból alkalmatlan személy részére. A jármű vezetésének átengedése a jármű birtokba adásával, vagy a járművezetés más módon történő lehetővé tételével valósulhat meg. A jogalkotó az elkövetés módját nem határozta meg, ezért az átengedés történhet szóban, tevéssel (pl. ráutaló magatartással) és nem tevéssel egyaránt. Az elkövető külvilágban megjelenő magatartása alapján kell a jogalkalmazónak következtetést levonnia arra, hogy az átengedés megtörtént-e.

[13] A bűncselekmény megállapításának további feltétele, hogy az átengedés az elkövetés időpontjában szeszes italtól befolyásolt, vagy bódult állapotban lévő, avagy a vezetésre egyéb okból alkalmatlan személy részére történjen, és erről a terheltnek tudomása legyen, miután a bűncselekmény kizárólag szándékos elkövetés esetén büntetendő.

[14] Az irányadó tényállás szerint a II. r. terhelt 2016. augusztus 4. napján együtt italozott az I. r. terhelttel. A II. r. terhelt a tulajdonában álló személygépkocsi vezetését, azért engedte át az I. r. terheltnek, mert saját magát ittasabbnak érezte, ugyanakkor az I. r. terhelten is jól észlelhetőek voltak az ittasság jelei. A II. r. terhelt a helyzet mérlegelése alapján döntött úgy, hogy a gépjárművet a nála kevésbé ittas állapotban lévő I. r. terhelt vezesse, majd ezt követően az autó hátsó ülésére ült be. Ez a magatartássor büntetőjogilag releváns elkövetői magatartás. Ebből kell levonni következtetést arra, hogy a vizsgált bűncselekmény elkövetési magatartása megvalósult-e vagy sem.

[15] E tényállás alapján az alapügyben eljárt bíróságok törvényesen állapították meg, hogy a II. r. terhelt az általa tudottan ittas I. r. terheltnek a tulajdonában álló gépkocsi vezetését átengedte. Az I. r. terhelt azért vezette a gépkocsit, mert annak vezetését a II. r. terhelt részére átengedte. Kezdeményezte és egyúttal lehetővé tette, hogy a tulajdonában és használatában levő személygépkocsit az általa is tudottan ittas állapotban lévő I. r. terhelt vezesse. Ezzel elkövette a Btk. 238. § (1) bekezdése szerint minősülő járművezetés tiltott átengedésének vétségét.