597/B/1993. AB határozat

a kárpótlási jegy termőföldtulajdon megszerzésére történő felhasználásának egyes kérdéseiről szóló 1992. évi IL. törvény 6. § (2) bekezdése és a szövetkezetekről szóló 1992. évi II. törvény 27. §-a alkotmányellenességének vizsgálatáról

Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára beadott indítványok tárgyában meghozta a következő

határozatot:

Az Alkotmánybíróság a kárpótlási jegy termőföldtulajdon megszerzésére történő felhasználásának egyes kérdéseiről szóló, 1992. évi IL. törvény 6. § (2) bekezdés és a szövetkezetekről szóló, 1992. évi II. törvény 27. §-a alkotmányellenességének megállapítására beadott indítványokat elutasítja.

INDOKOLÁS

I.

1. A kárpótlási jegy termőföldtulajdon megszerzésére történő felhasználásának egyes kérdéseiről szóló, 1992. évi IL. törvény 6. § (2) bekezdése szerint a jogosult az árverésen és az egyezségkötés során a kárpótlási jegyet névértékben használhatja fel, amely névérték alatt a jegy címleteként meghatározott összeget kell érteni. Az indítványozók álláspontja szerint ez a rendelkezés az Alkotmány 70/A. § (1) és (2) bekezdése által tiltott diszkriminációt valósít meg, ezért alkotmányellenes, és az 1991. évi XXV. törvény (a továbbiakban: I. Kpt.) törvény 5. §-ával is ellentétes, tehát annak megsemmisítését kérték.

2. Az egyik indítványozó másik kérelme a szövetkezetekről szóló, 1992. évi I. tv. hatálybalépéséről és az átmeneti szabályokról szóló, 1992. évi II. tv. 27. § alkotmányellenességének újabb vizsgálatát kérte, mert álláspontja szerint az Alkotmánybíróság 238/B/1992 sz. határozatának meghozatala óta az indokolás alapjául szolgáló okokban jelentős változás történt, és a korábbi határozat az Alkotmány 70/A. § (1) és (2) bekezdését sem vette figyelembe.

II.

Az Alkotmánybíróság a kárpótlási törvényekkel már több alkalommal foglalkozott. Az e tárgyban hozott határozatokból egyértelműen megállapítható, hogy a kárpótlás adásakor az állam nem jogi kötelezettséget teljesít, hanem saját elhatározásából, anyagi erejéhez mérten ex gratia juttat részleges kárpótlást azoknak, akik különböző igazságtalan, jogfosztó intézkedések folytán kárt szenvedtek. Abból tehát, hogy az I. Kpt. 5. §-a általánosságban a kárpótlási jegy kamatozását írja elő, nem következik, hogy az 1992. évi II. tv. 6. § (2) bekezdése - amely termőföldvásárlás esetén csak a névértékben történő felhasználást teszi lehetővé -alkotmányellenes.

A törvényhozó ugyanis a kár és a kárpótlás mértéke meghatározása tekintetében nagy szabadsággal rendelkezik, mivel e juttatás új, egységes jogalapját a méltányosság figyelembevételével maga teremti meg [28/1991. (VI. 3.) AB hat.].

Az Alkotmánybíróság már a 16/1991. (IV. 20.) AB határozatában kimondta, hogy "nincs senkinek joga arra, hogy egy ex gratia juttatás meghatározott formájában részesüljön. Ugyanakkor az ex gratia juttatásnál is irányadók az Alkotmány 70/A. §-ában foglaltak". Ezért lett volna alkotmányellenes az, ha alkotmányos indok hiányában egyes személyek volt tulajdonát aszerint, hogy mi volt a tulajdon tárgya, reprivatizálják, másokét viszont nem. Az is az Alkotmány 70/A. §-ába ütköző tiltott diszkriminációt jelentené, ha az igazságtalanul sérelmet szenvedettek köréből önkényesen választanák ki, hogy mely személy, illetve csoport kap részleges kártalanítást, és melyik nem.

Az indítvány által támadott törvényi rendelkezés azokra a kárpótoltakra vonatkozik, akik a kárpótlási jegyet termőföldtulajdon megszerzésére használják fel. Ez önálló egységes csoport, amelynek tagjai saját elhatározásukból döntenek a kapott kárpótlási jegy ilyen módon történő felhasználásáról. Az Alkotmány 70/A. §-ába ütköző diszkriminációról akkor lehetne beszélni, ha e csoporton belül érvényesülne eltérő szabályozás, amiről azonban szó sincs. Az Alkotmánybíróság egyébként a 61/1992. (XI. 20.) AB határozatban értelmezte az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdését. Ennek során rámutatott arra is, hogy az állam joga - s egyben bizonyos körben kötelezettsége is -, hogy a jogalkotás során figyelembe vegye az emberek között ténylegesen meglevő különbségeket. Az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdése ugyanis nem bármifajta különbségtételt tilt, hanem csupán az emberi méltósághoz való jogot sértő megkülönböztetéseket.

Mindezeket figyelembe véve, az Alkotmánybíróság az indítványokat érdemben elutasította.

Budapest, 1993. november 9.

Dr. Sólyom László s. k.,

az Alkotmánybíróság elnöke

Dr. Lábady Tamás s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Kilényi Géza s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Szabó András s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Vörös Imre s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Ádám Antal s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Schmidt Péter s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Tersztyánszky Ödön s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Zlinszky János s. k.,

előadó alkotmánybíró