BH 2023.12.302 I. Polgári és kereskedelmi ügyekben az uniós hatáskörbe utalt joghatósági szabályokkal szemben a tagállamokon belüli ügyelosztást szabályozó illetékességi eljárási rendelkezések megalkotása a tagállamok hatáskörébe tartozik, amelyhez az Európai Unió Bírósága értelmezési szempontokat adhat [1215/2012/EU rendelet (Brüsszel Ia rendelet) 7. cikk 2. pont; 2016. évi CXXX. törvény (Pp.) 30. § (2) bek.; az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 101., 102. cikk; 2014/104/EU irányelv (12) preambulumbekezdés, C-30/20. számú Volvo és társai ítélet (EU:C:2021:604)].

II. A versenyjogi jogsértésekkel okozati összefüggésben érvényesített follow-on típusú kártérítési keresetek esetén az elévülés mindaddig nyugszik, amíg a károsult nem szerez tudomást a versenyjogi jogsértés szempontjából releváns valamennyi körülményről. Ez főszabály szerint az Európai Bizottság jogsértést megállapító határozatának (a határozat összefoglalójának) az Európai Unió Hivatalos Lapjában való megjelenésének időpontjáig fennáll [1959. évi IV. törvény (régi Ptk.) 326. § (2) bek.].

A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás

[1] Az I. rendű felperes 2000-ben egy M típusú, 2002-ben, 2003-ban, 2004-ben és 2005-ben pedig egy-egy B típusú gépjárművet vásárolt. A gépjárművek vételárát az adásvételi szerződésekhez kapcsolódó lízing, illetve pénzkölcsönszerződésekben foglaltak alapján részletekben vállalta kiegyenlíteni. A tehergépjárműveknek mind a megengedett össztömege, mind a saját tömege minden esetben meghaladta a 6000 kg-ot.

[2] A közúti árufuvarozással üzletszerűen foglalkozó egyéni vállalkozó II. rendű felperes 2002 és 2004-ben az M Kft.-től egy-egy M típusú tehergépjárművet vásárolt. Ezeknek a gépjárműveknek az össztömege és saját tömege szintén meghaladta a 6000 kg-ot.

[3] Az Európai Bizottság (a továbbiakban: Bizottság) 2016. július 19-én elfogadta az [EUMSZ 101. cikk] és az EGT-megállapodás 53. cikke alkalmazására vonatkozó eljárásában (AT.39824 - "tehergépjárművek" ügy) hozott C(2016) 4673 final határozatát, amelyről ezen a napon a honlapján közzétett egy angol nyelvű sajtóközleményt (a továbbiakban: Közlemény), amelyben szerepel, hogy a M, D, DA, I és a V/R típusú tehergépjárművek gyártói az 1997-2011 közötti időszakban a közepes és nehéztömegű tehergépjárművek árát érintő versenyjogi jogsértést (árkartellt) valósítottak meg, és ennek következményeként a Bizottság bírságot szabott ki az érintett gyártókra.

[4] A Közlemény - egyebek mellett - tájékoztatást adott (a XIII. rendű alperes kivételével) a kartellben részt vett cégcsoportokról, arról, hogy a jogsértés a közepes (6-16 tonna közötti tömegű) és a nehéz (16 tonna feletti tömegű) tehergépjárművek piacára vonatkozott, 1997-től 2011-ig tartott és az egész Európai Gazdasági Térségre (a továbbiakban: EGT) kiterjedt, továbbá arról is, hogy minden személy vagy cég, akit a versenyellenes magatartás érintett a tagállami bíróságok előtt kártérítési pert indíthat.

[5] 2016. július 19-én több magyarországi hírportál is beszámolt a Bizottság által megállapított jogsértésről. A Magánvállalkozók Nemzeti Fuvarozó Ipartestülete - amelynek a felperesek is tagjai - 2016-tól kezdődően folyamatosan információkkal látta el a tagjait a tehergépjárműgyártókkal szemben indult eljárásról, annak eredményéről, az igényérvényesítés lehetőségéről. 2017. május 29-én a Magyar Közúti Fuvarozók Egyesülete (a továbbiakban: MKFE) arról értesítette a tagjait, hogy a magyar jogszabályok szerinti 1 éves elévülési határidő figyelembevételével a Bizottság által megállapított versenyjogsértés alapján érvényesíthető igények 2017. július 19-én elévülhetnek.

[6] A Bizottság tehergépjárműgyártók által megvalósított versenyjogsértést megállapító Határozatának angol nyelvű [és (nem hiteles) magyar nyelvű] összefoglalóját (a továbbiakban: Határozat) 2017. április 6-án tette közzé az Európai Unió Hivatalos Lapjában (HL 2017. C 108., 6. o.).

A kereseti kérelem és az alperesek védekezése

[7] A felperesek a 2018. április 6-án benyújtott és az eljárás során pontosított keresetükben az I-XV. rendű alperesek egyetemleges kötelezését kérték az I. rendű felperes javára 6 744 995 forint és járulékai, a II. rendű felperes javára 2 782 408 forint és járulékai megfizetésére. Keresetüket a Bizottság Határozatában megállapított jogsértésre, a tisztességtelen piaci magatartás és a versenykorlátozás tilalmáról szóló 1996. évi LVII. törvény (a továbbiakban: Tpvt.) 88/A. § (1) bekezdésére, a 88/C. §-ára, valamint a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: régi Ptk.) 339. § (1) bekezdésére, a 344. § (1) bekezdésére, a 355. § (1) és (2) bekezdéseire és a 360. § (1) és (2) bekezdéseire alapították.

[8] Az alperesek joghatósági kifogások mellett érdemi ellenkérelmükben elsődlegesen elévülésre hivatkozással kérték a kereset elutasítását, emellett érdemben is vitatták a kereset jogalapját és összegszerűségét.

Az első- és a másodfokú ítélet

[9] Az elsőfokú bíróság - a G.40.094/2018/82-I. számú jogerős végzésével - a joghatósági kifogásokat nem találta alaposnak. Ítéletével az I. rendű és a II. rendű felperesek keresetét elutasította, mert az alperesek elévülési kifogását megalapozottnak ítélte. Utalt arra, a perben az nem volt vitás, hogy a káruk bekövetkezése időpontjában a felperesek előtt még nem volt ismert az alperesek versenyjogsértő magatartása, sem az, hogy abból eredően őket kár érhette, ezért az régi Ptk. 327. § (2) bekezdése alapján a követelésük elévülése az igényérvényesítésük akadályának megszűnéséig nyugodott. Az elsőfokú bíróság szerint - figyelemmel az 1/2012. (VI. 21.) PK véleményben kifejtett jogértelmezésre is - a felperesek a Bizottság 2016. július 19-i Közleményéből minden olyan információt megismerhettek, amely a követelésük bíróság előtti érvényesítéséhez szükséges. A Közleményből egyértelműen megállapítható volt a jogsértés ténye, időszaka és az érintett piac kiterjedése, a jogsértésben résztvevő jogi személyek köre, a versenyt korlátozó magatartás lényege, továbbá az, hogy abból eredően a felpereseket kár érte. Az a tény, hogy a Közlemény a XIII. rendű alperest még nem tüntette fel a kartellben részt vett vállalkozások között, a felperesek számára nem jelentett akadályt az igényérvényesítésük szempontjából. A felperesek a Közlemény közzétételét követő egy évben semmilyen konkrét intézkedést nem tettek az igényeik érvényesítése és az ahhoz szükségesnek tartott adatok beszerzése érdekében, ezért az igényük a Közlemény megjelenését követő egy év elteltével - figyelemmel a régi Ptk. 326. § (2) bekezdésére - elévült.

[10] A felperesek fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság 36-I. számú végzésével megállapította, hogy az eljárás a felperesek és az I. rendű alperes között 2021. augusztus 31-től kezdődően az I. rendű alperes jogutódjának perbevonásáig vagy perbelépéséig félbeszakadt, miután az I. rendű alperes 2021. augusztus 31-én átalakulás (beolvadás) eredményeként jogutódlással megszűnt.

[11] A másodfokú bíróság részítéletében a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.) 240. § (1) bekezdésének b) pont bb) alpontja alapján - miután a VIII. rendű alperes kivételével az alperesek fellebbezési ellenkérelmükben fenntartották a joghatósági kifogásaikat - vizsgálta és alaptalannak ítélte az alperesek joghatósági kifogását és a másodfokú eljárásban előadott illetékességi kifogást is. Mindezekre tekintettel az erre alapított eljárás megszüntetése iránti kérelmet alaptalannak találta és a felperesek fellebbezését érdemben bírálta el.