3318/2024. (VII. 24.) AB végzés
alkotmányjogi panasz visszautasításáról
Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
végzést:
Az Alkotmánybíróság a Kúria mint felülvizsgálati bíróság Mfv.II.10.001/2022/6. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
Indokolás
[1] 1. Az indítványozók az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 27. § (1) bekezdése alapján alkotmányjogi panasszal fordultak az Alkotmánybírósághoz. Indítványukban a Kúria mint felülvizsgálati bíróság Mfv.II.10.001/2022/6. számú ítélete, a Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság 1.Mf.31.174/2021/4. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését kérték. Álláspontjuk szerint a bírói döntések ellentétesek az Alaptörvény XIII. cikk (1) bekezdésével, valamint a XXVIII. cikk (1) bekezdésével.
[2] Az indítvány benyújtását megelőző bírósági eljárásnak az alkotmányjogi panasz elbírálása szempontjából lényeges elemei a következők.
[3] Az indítványozók (alapügyben felperesek) igazságügyi alkalmazottként törvényszéki végrehajtó munkakörben, utóbb bírósági ügyintézőként álltak alkalmazásban. A peresített időszakban (2017-től 2019-ig) az alperes közfeladatot, igazságszolgáltatást ellátó jogi személy, önálló központi költségvetési szerv - a bírósági végrehajtási jutalomról és a végrehajtási költségátalányról szóló 13/1994. (IX. 8.) IM rendelet (a továbbiakban: IM rendelet) 1-6. §-ai alapján - végrehajtási jutalmat fizetett az indítványozók részére minden peresített évben "végrehajtók prémiuma" jogcímen. Az alperes nem hozta létre a 9. §-a szerinti elkülönített végrehajtási jutalom előirányzatot, ezért az abból fennmaradt - az IM rendelet 11. §-a szerinti - összeget nem állapította meg, annak szétosztása érdekében a végrehajtási jutalomra jogosultak éves munkateljesítményét nem mérte, ebből következően évente a naptári év utolsó napjáig az előirányzatból fennmaradó összeget nem osztott szét.
[4] A Törvényszéki Végrehajtók Országos Érdekvédelmi Egyesület elnöke 2019. december 18-án indítványozta az alperes elnökénél egyösszegű nettó 3 000 000 forintos kompenzáció kifizetését azt állítva, hogy a jogszabályban előírt végrehajtási jutalmakat évek óta nem kapták meg. Az alperes elnöke 2020. január 15-én kelt válaszában az igényt elutasította.
[5] A Budapest Környéki Törvényszék 21.M.70.657/2020/20. számú közbenső ítéletével megállapította, hogy az indítványozók a végrehajtási jutalom elszámolását követően az előirányzatból fennmaradt összeg alapján jogosultak voltak juttatásra.
[6] Az elsőfokú bíróság ítéletének indokolásában rögzítette, hogy az IM rendelet I. fejezete az 1-12. §-okban a bírósági végrehajtási jutalomról rendelkezik, amely két elemből áll. Egyrészt az IM rendelet 9. §-a szerint képzett elkülönített végrehajtási jutalom előirányzatból kifizetett, az IM rendelet 1-6. §-ai szerinti juttatásból, másrészt az előirányzatból fennmaradó összegnek a külön feltételek mellett történő felosztás alapján az IM rendelet 11. §-a szerint járó juttatásból. Az IM rendelet 1-6. §-ai szerinti juttatást az alperes a peresített időszakban az indítványozók részére indítványozók részére "végrehajtók prémiuma" jogcímen maradéktalanul megfizette. Az indítványozók mint felperesek kereseti kérelme az utóbbi, az IM rendelet 9. §-a szerint képzett, majd a jutalom elszámolása után fennmaradó összegnek a további feltételek alapján felosztandó és a naptári év végéig kifizetendő juttatás megfizetésére irányult.
[7] Az elsőfokú bíróság szerint az alperes az IM rendelet 9-11. §-ai szerinti végrehajtási jutalom megfizetését gátló jogszabályi rendelkezést nem jelölt meg, az általa hivatkozott jogszabályok tartalma pedig nem volt alkalmas a végrehajtói jutalomra való jogosultság megalapozottságának megdöntésére.
[8] Az alperes fellebbezése során eljáró Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság az 1.Mf.31.174/2021/4. számú ítéletével az elsőfokú bíróság közbenső ítéletét megváltoztatta és az indítványozók keresetét elutasította. A másodfokú bíróság ítélete indokolásában kifejtette, hogy az IM rendelet 11. §-a nem biztosít alanyi jogosultságot az indítványozók részére, mivel ezen jogszabályhely kizárólag a maradványösszeg sorsáról rendelkezik. Abban az esetben, ha készül végrehajtási jutalom előirányzat, akkor az éves juttatás elszámolása után fennmaradó részt kell felosztani a munkavállalók között. A rendelkezés nem ad az indítványozók részére jogosultságot a fennmaradó juttatás kifizetésére. A másodfokú bíróság azt is rögzítette, hogy a lefolytatott bizonyítási eljárás során egyértelmű volt, hogy a munkáltató egy évben sem tervezett előirányzatot, így nem volt olyan összeg, amely felosztásáról rendelkezni lehetett volna.
[9] Az indítványozók felülvizsgálati kérelme alapján a Kúria mint felülvizsgálati bíróság az Mfv.II.10.001/2022/6. számú ítéletével a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta. A Kúria ítélete indokolásában rögzítette, hogy az alperes maga is úgy nyilatkozott, hogy elkülönített végrehajtási jutalom előirányzatot nem képezett, így azonban nem lehetett megállapítani nagyságrendileg olyan fennmaradó összeget, amely ezen a jogcímen szétosztható lett volna. Bár a Kúria megállapította, hogy az alperes jogszabállyal ellentétes költségvetést készített, kimondta, hogy a kár bizonyított bekövetkezte lehetett volna esetlegesen az érvényesíteni kívánt igény jogalapja, de a végrehajtási jutalom maradványösszege szétosztásának elmaradása jogcímén az igény nem volt alapos.
[10] 2. Az indítványozók alkotmányjogi panaszukban a Kúria mint felülvizsgálati bíróság Mfv.II.10.001/2022/6. számú ítélete, valamint a Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság 1.Mf.31.174/2021/4. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését indítványozták.
[11] Az indítványozók elsősorban az Alaptörvény XIII. cikk (1) bekezdésével ellentétesnek tartották a kifogásolt bírói döntéseket. Mindenekelőtt azt hangsúlyozták, hogy az IM rendelet 11. §-a alapján jogosulttá váltak a végrehajtói jutalom fizetésére, amelyre - álláspontjuk szerint kiterjed a tulajdonhoz való jog védelmi köre - így csak a szükségességi-arányossági teszt alapján kerülhetett volna sor a tulajdonhoz való joguk korlátozására.
[12] Az indítványozók az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésének sérelmét is állították. A tisztességes bírósági eljáráshoz való jog sérelmével összefüggésben előadták: az alperes nyilatkozata alapján megállapítható, hogy az IM rendelet 1-6. §-ai szerinti jutalmat bérmegtakarításból fizették ahelyett, hogy végrehajtói jutalom előirányzatot képeztek volna. Ezzel ellentétben, álláspontjuk szerint az IM rendelet 9. §-a kötelező erővel előírja, hogy a béralap terhére ki kell fizetni a végrehajtási jutalmat az elkülönített végrehajtási előirányzatból. A 11. § pedig arról rendelkezik, hogy az előirányzatból maradt ki nem fizetett összeget jutalomként - a munkateljesítmény figyelembevételével - legkésőbb az év utolsó napjáig ki kell fizetni. Az indítványozók szerint egyrészt speciális végrehajtói alapelv sérült azzal, hogy a végrehajtó az eredményes munkája után nem kapta meg a jogszabályban rögzített jutalmat. Másrészt ez a magatartás sérti a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény 1:4.§ (1) és (2) bekezdésében foglalt elvárható magatartás és felróhatóság elvét.
[13] 3. Az Alkotmánybíróságnak az Abtv. 56. §-a alapján mindenekelőtt azt kellett megvizsgálnia, hogy az alkotmányjogi panasz a befogadhatóság törvényi feltételeinek eleget tesz-e. A befogadás visszautasítása esetén az Alkotmánybíróság rövidített indokolással ellátott végzést hoz, amelyben megjelöli a visszautasítás indokát [Abtv. 56. § (3) bekezdés].
[14] Az Alkotmánybíróság a befogadhatóság törvényi feltételeinek vizsgálata során megállapította, hogy az indítvány a befogadás formai feltételeinek megfelel, nem felel meg azonban az Abtv. 29. §-ában foglalt tartalmi feltételeknek.
[15] Az Abtv. 29. §-a a befogadhatóság tartalmi feltételeként határozza meg, hogy az alkotmányjogi panasz a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenességet tartalmazzon vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést vessen fel.
[16] Az Alkotmánybíróság jelen ügyben is fontosnak tartja hangsúlyozni, hogy a "bírói döntés elleni alkotmányjogi panasz nem tekinthető a bírósági szervezeten belül jogorvoslattal (már) nem támadható bírói határozatok által okozott valamennyi jogsérelem orvoslása eszközének" (3107/2016. (V. 24.) AB végzés, Indokolás [35]).
[17] Az Alkotmánybíróság a bírói döntéssel szemben benyújtott alkotmányjogi panasz intézményén keresztül is az Alaptörvényt és az abban elismert jogokat oltalmazhatja (erről lásd elsőként: 3325/2012. (XI. 12.) AB végzés, Indokolás [13]). Vagyis az Alkotmánybíróság a bírói döntések felülvizsgálata során is az Alaptörvényben elismert alapjogi követelményrendszer tényleges érvényesülését garantálja. Ennek megfelelően az Alkotmánybíróság következetes gyakorlata szerint nem vizsgálja, hogy a bírói döntés indokolásában megjelölt bizonyítékok és megjelenő érvek megalapozottak-e, a jogalkalmazó helytállóan értékelte-e ezeket a bizonyítékokat és érveket, a konkrét ügyben a bírói mérlegelés eredményeként megállapított tényállás, valamint az abból levont következtetés megalapozott-e, mint ahogy azt sem vizsgálja az Alkotmánybíróság, hogy a bíróságok jogértelmezése helyesen illeszkedik-e a jogági dogmatika általánosan elfogadott szabályaihoz (elsőként lásd: 3003/2012. (VI. 21.) AB végzés, Indokolás [4]; a legutóbbi gyakorlatból lásd például: 3198/2019. (VII. 16.) AB végzés, Indokolás [11]).
[18] Az eljáró bíróságok megállapították, hogy az IM rendelet 11. §-a alapján az indítványozóknak nem járt alanyi jogon az elkülönítendő végrehajtási jutalom előirányzatból fennmaradó összeg. Ezzel szemben az indítványozók abból indulnak ki, hogy a fenti jogszabályi rendelkezés alapján jogosulttá váltak az általuk igényelt végrehajtói jutalom megfizetésére.
[19] Az indítványozók ugyan Alaptörvényben biztosított jogok sérelmére hivatkoztak, de indítványuk - annak tartalma alapján - valójában a kifogásolt bírói döntések felülbírálatára irányul, amire az Alkotmánybíróságnak nincs lehetősége.
[20] Önmagában ugyanis az, hogy az indítványozó az egyébként megindokolt bírósági döntést megalapozatlannak, tévesnek, vagy éppen hiányosnak és ezekből kifolyólag magára nézve sérelmesnek tartja, nem tekinthető sem a tulajdonhoz való jog [Alaptörvény XIII. cikk (1) bekezdés], sem az eljárás tisztességessége [Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdés] követelményrendszerén belül értékelhető alkotmányossági kérdésnek.
[21] Összefoglalva: az Alkotmánybíróság nem talált olyan körülményt, amelyet az Alaptörvény felhívott rendelkezéseivel összefüggésben alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdésként vagy a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenességként lehetne értékelni, és amely ezért az indítvány érdemi vizsgálatát megalapozhatná.
[22] 4. Tekintettel arra, hogy az alkotmányjogi panasz nem felel az Abtv. 29. §-ában foglalt tartalmi feltételeknek, az Alkotmánybíróság azt az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a) pontja alapján visszautasította.
Budapest, 2024. július 9.
Dr. Hörcherné dr. Marosi Ildikó s. k.,
tanácsvezető alkotmánybíró
Dr. Lomnici Zoltán s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Patyi András s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Salamon László s. k.,
előadó alkotmánybíró
Dr. Szabó Marcel s. k.,
alkotmánybíró
Alkotmánybírósági ügyszám: IV/1747/2022.