BH 2024.5.114 I. A közbenső ítélethez fűződő anyagi jogerőhatás nem zárja ki, hogy abban a kérdésben, hogy a keresetben megtéríteni kért kiadások közül melyek azok, amelyek megfeleltethetőek az egészségügyi szolgáltató kártérítési felelősségét megalapozó, vagyis a gyermek egészségkárosodottan történt megszületéséből eredő károknak, a követelés összegére vonatkozóan folytatott eljárásban a bíróság állást foglaljon.

II. A jogegységi határozat a bíróságokra a Magyar Közlönyben történő közzététele időpontjától kötelező, és a Kúriának is kötelező az eljárásának időpontjában irányadó jogegységi határozatot alkalmazni [1959. évi IV. törvény (régi Ptk.) 355. § (4) bek.; 1952. évi III. törvény (régi Pp.) 206. § (1) bek., 229. § (1) bek.; 2011. évi CLXI. törvény (Bszi.) 42. § (1) bek.].

Pertörténet:

Fővárosi Törvényszék P.22092/2020/66., Fővárosi Ítélőtábla Pf.20358/2022/9., Kúria Pfv.21297/2022/6. (*BH 2024.5.114*), Kúria Jpe.60006/2024/11.

***********

A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás

[1] A felperesek házastársak, egy közös gyermekük van. A gyermek születése után átmeneti ballonos lélegeztetésre szorult, mindkét felső végtagja flexiós kontraktúrában volt; már akkor diagnosztizálták a jobb vállízület rendellenességét és a kétoldali dongalábat, egyidejűleg komplex mozgásszervi fejlődési rendellenességet állapítottak meg. Többirányú vizsgálatot követően diagnosztizálták az újszülött multiplex arthrogryposis betegségét, veleszületett ízületi deformitását, ami súlyos kontrakcióval és izomgyengeséggel párosult.

[2] A magzat alsó végtagjának tartási rendellenességét már a terhesgondozás során, a 16. heti ultrahangvizsgálaton felismerték, majd a terhesség 20. hetében a genetikai tanácsadáson dongalábat diagnosztizáltak. Az alperes ezzel kapcsolatban az I. rendű felperest arról tájékoztatta, hogy a dongaláb a megszületés után korrigálható, ezért az nem képezi a terhességmegszakítás javallatát.

[3] A gyermek megszületésétől kezdődően folyamatosan ortopédiai gondozás alatt állt, több műtéten esett át, ennek ellenére 11,5 éves korában izomzata testszerte kórosan gyenge és sorvadt (hypoton és atrophiás) volt, az izomtónusa mindenütt csökkent; az ízületi mozgásai testszerte jelentősen korlátozottak voltak, rögzült vagy nehezen kimozgatható kontraktúrák jellemezték. A gyermek nem tud járni, elektromos kerekesszékkel közlekedik, a fejét nem tudja megtartani, támaszték nélkül hosszabb ideig nem képes ülni, a kezét nem tudja felemelni, legfeljebb egy ceruza súlyát képes megtartani. Az egyik karját egyáltalán nem mozgatja, a másik karját görcsösen behajlítva tartja, a kezeinek csupán két-két ujját tudja mozgatni. A beszéde nehezen érthető, etetni és itatni szükséges.

A kereseti kérelem és az alperes védekezése

[4] A felperesek keresetükben vagyoni és nem vagyoni káraik megtérítésére kérték kötelezni az alperest. Kétirányú mulasztást róttak az alperes terhére: egyrészt azt, hogy a dongaláb diagnosztizálását követően nem nyújtott megfelelő tájékoztatást a terhességmegszakítás lehetőségéről; másrészt azt, hogy a szükséges vizsgálatok elvégzésének hiánya miatt nem ismerte fel a magzati korban az arthrogryposis multiplex betegséget.

[5] Az alperes érdemi ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte.

[6] Az elsőfokú bíróság a 6.P.23.028/2015/59. számú közbenső ítéletével megállapította az alperes kártérítő felelősségét a felpereseket a gyermekük egészségkárosodottan való megszületése következtében ért károkért. A másodfokú bíróság a 7.Pf.20.278/2018/6. számú közbenső ítéletével az elsőfokú bíróság közbenső ítéletét azzal hagyta helyben, hogy annak indokolását a felperesek fellebbezésével érintett részében a jogerős közbenső ítélet indokolásában foglaltak szerint módosította. A Kúria a Pfv.III.21.981/2018/10. számú közbenső ítéletével a jogerős közbenső ítéletet hatályában fenntartotta.

[7] A felperesek módosított keresetükben személyenként 12 000 000 forint nem vagyoni kártérítés és annak 2009. július 4-től járó késedelmi kamata, valamint vagyoni kártérítés megfizetésére kérték az alperes kötelezését. Vagyoni kártérítésként az I. rendű felperes jövedelemveszteségének megtérítését kérte. Emellett a felperesek mint egyetemleges jogosultak a babakelengye és gyermekholmik, eszközök költsége, baba- és gyermekruhák költsége, játékok és fejlesztő játékok költsége, élelmezés költsége, tisztálkodó- és tisztítószerek költsége, ápolás, gondozás, gyermeknevelés és felügyelet humánerő-ráfordítás költsége, háztartási többletköltség, gyógyszerek és gyógyhatású készítmények költsége, pelenka és krém költsége, rehabilitáció költsége, közlekedéssel kapcsolatos üzemanyagköltség, közlekedéssel kapcsolatos kíséret költsége, közüzemi többletdíj költsége, akadálymentesített ingatlanban való lakhatás többletköltsége, nyaralás, kirándulás és kikapcsolódás költsége, valamint speciális jármű költsége címén kérték az alperes marasztalását azzal, hogy a jövőre nézve érvényesített járadékkövetelés kezdő időpontjaként 2022. január 1-jét jelölték meg.

[8] Az alperes érdemi ellenkérelme továbbra is a kereset elutasítására irányult.

Az első- és a másodfokú ítélet

[9] Az elsőfokú bíróság ítéletével kötelezte az alperest az I. rendű felperes részére 40 268 386 forintot és abból különböző részösszegek után eltérő időpontoktól járó késedelmi kamat, továbbá 2022. április 1-jétől havi 327 020 forint járadék, a II. rendű felperes részére 12 000 000 forint és késedelmi kamata, a felperesek mint egyetemleges jogosultak részére 33 460 848 forint és abból különböző részösszegek után eltérő időpontoktól járó késedelmi kamat, továbbá 2022. április 1-jétől havi 270 143 forint járadék megfizetésére. Ezt meghaladóan a keresetet elutasította.

[10] Elsődlegesen azt vizsgálta, hogy miben áll a felperesek kára. Ezzel kapcsolatban a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: régi Ptk.) 355. § (1) és (4) bekezdésére, valamint az Alkotmány 8. § (1) bekezdésére és 54. § (1) bekezdésére is utalással kifejtette, hogy az emberi élet tényleges megvalósulása, fennállása alkotmányos érték, amely semmilyen körülmények között nem értelmezhető polgári jogi értelemben vett kárként. Az 1/2008. Polgári jogegységi határozat indokolása alapján ugyanerre a következtetésre jutott. Emiatt megállapította, hogy a felperesek gyermekének élete önmagában semmiképpen sem tekinthető kárnak, és a terhességmegszakításnak ugyan felmerülhetett volna a lehetősége, de a gyermek megszületett, és ezek után az élete olyan érték, amely alkotmányos védelem tárgya.

[11] A jogerős közbenső ítéletet az alkotmányos rendelkezések alapján nem tartotta oly módon értelmezhetőnek, hogy a gyermek létét önmagában kárnak kell tekinteni. Rámutatott: annak alapján csupán a gyermek betegségével kapcsolatban felmerült kár megtérítésének lehet helye, és a szülőknek a fogyatékosan megszületett gyermek léte miatt megnehezült élete jelenti polgári jogi értelemben a kárt.

[12] A nem vagyoni kártérítési követelések elbírálásánál abból indult ki, hogy a tanúvallomásokkal és pszichológus szakértői véleménnyel is bizonyítottan a felperesek helyzete a gyermekük genetikai károsodásával okozati összefüggésben hátrányosan változott meg: az I. rendű felperes önrendelkezési joga már önmagában azáltal sérült, hogy nem élhetett a jogszabályban biztosított döntési jogával a károsodott magzattal kapcsolatban, emellett a felpereseknek sérült az egészséges családban éléshez fűződő joga. Az alperes felróható magatartását csak abban határozta meg, hogy a dongaláb felismerését követően a szülőket nem tájékoztatta a terhességmegszakítás elvi lehetőségéről, a sokkal súlyosabb arthrogryposis multiplex betegség fel nem ismerésével kapcsolatban azonban mulasztás nem terhelte. A gyermek sérülten történt megszületése miatt azonban az alperes kártérítési felelősségét a gyermek egészségkárosodásával összefüggésben a szülőket ért teljes kárért fennállónak nevezte.