BH 2014.4.115 I. Az 1997. évi CXLIV. tv. (a továbbiakban: 1997. évi Gt.) 292. § (3) bekezdésében írtak alapján, jogszabály erejénél fogva keletkezett, kizárólag valamely jogellenes magatartás tanúsítása miatti teljes és korlátlan felelősségre alapítva előterjesztett igény, amely kapcsán feltétel az, hogy a jogellenes magatartás és a kár között okozati összefüggés álljon fenn, nem tartozik a Tanács 44/2001/EK rendelete [Brüsszel I. rendelet 5. cikk 1.a], illetve 3. pontjában meghatározott ügyek fogalmi körébe.

II. Amennyiben a magyar bíróságok joghatóságát törvény vagy nemzetközi egyezmény nem zárja ki és ezért a németországi székhellyel rendelkező alperessel szemben előterjesztett keresetlevél idézés kibocsátása nélküli elutasításának a Pp. 130. § (1) bekezdés a) pontja alapján nincs helye, a pert meg kell szüntetni, ha az alperes a bíróság joghatóságának hiányát kifogásolja. [Brüsszel I. rendelet 5. cikk 1.a) pont, 3. pont; 1997. évi CXLIV. tv. (a továbbiakban: 1997. évi Gt.) 292. § (3) bek.; Pp. 157/A. § (1) bek. b) pont; C-147/12., C-519/12. sz. határozatok].

A felperes a 2008. május 29-én benyújtott és többször módosított keresetében kérte kötelezni az alperest, hogy fizessen meg részére 529 382 089 Ft-ot mint az alperes 2005. március 30-ától 2006. november 28-áig fennállt közvetlen irányítást biztosító befolyása mellett működő ellenőrzött társaságot terhelő, 2005. április 30-a és 2006. augusztus 11. között keletkezett kölcsöntartozást, valamint az említett társasággal kötött hitelkeret szerződés szerint járó kezelési költséget, ügyleti és késedelmi kamatot, azzal, hogy a fizetési kötelezettség akkor és olyan mértékben áll fenn, ha a megjelölt követelés a 2007. november 29-ével felszámolás alá került ellenőrzött társaság vagyonából részben vagy teljesen nem hajtható be.

Keresetének jogcímeként az alperes közvetlen irányítást biztosító befolyás szerzésének időpontjában hatályos, 2006. június 30-ával hatályon kívül helyezett, a gazdasági társaságokról szóló 1997. évi CXLIV. törvény (a továbbiakban: 1997. évi Gt.) 292. § (1), illetve (3) bekezdésére hivatkozott.

Az alperes joghatósági kifogást előterjesztve, a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 157/A. § (1) bekezdése alapján kérte a per megszüntetését. Érdemi ellenkérelmében a kereset elutasítását indítványozta.

Az elsőfokú bíróságnak az alperes joghatósági kifogása alapján hozott pert megszüntető végzését az ítélőtábla végzésével megváltoztatta és az eljárt bíróságot felhívta az érdemi eljárás lefolytatására.

Az elsőfokú bíróság ezt követően hozott, a felperesi keresetet elutasító ítéletét az ítélőtábla végzésével hatályon kívül helyezte és további bizonyítás lefolytatása érdekében az elsőfokú bíróságot újabb eljárásra, újabb határozat hozatalára utasította.

Az elsőfokú bíróság az újabb eljárásban ítéletével kötelezte az alperest, ha az ellenőrzött társaság vagyonából nem elégíthető ki, - a meghiúsulástól számított 15 nap alatt - fizessen meg a felperesnek 529 382 089 Ft tőkét, ennek az ítéletben részletezett kamatait és kezelési költséget. Az ezt meghaladó kezelési költség és kamatmérték tekintetében előterjesztett keresetet elutasította.

A felperes a jogerős ítélettel szembeni felülvizsgálati kérelmében elsődlegesen annak hatályon kívül helyezését, az elsőfokú bíróság ítéletének részbeni megváltoztatását és az alperesnek a keresetben megjelölt teljes összegben való marasztalását kérte. Másodlagosan indítványozta a jogerős ítélet elsőfokú bíróság ítéletére kiterjedő hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új eljárás lefolytatására, új határozat hozatalára utasítását.

Az alperes fenntartva az eljárás során tett - így a joghatósági kifogással kapcsolatos - nyilatkozatát is, csatlakozó felülvizsgálati kérelmében vitatta az első- és a másodfokú bírósági ítéletekben az 1997. évi Gt. 292. § (3) bekezdésének tartalmára nézve kifejtett jogi álláspont helytállóságát. Érdemben azonban a jogerős ítélet hatályában fenntartását kérte.

A Kúriának az alperes joghatósági kifogása előterjesztésére és arra tekintettel, hogy a felülvizsgálati eljárás során a Pp. 275. § (2) bekezdése alapján a permegszüntetési okot hivatalból kell észlelnie, elsőként abban a kérdésben kellett állást foglalnia, hogy a más uniós tagállamban székhellyel rendelkező - külföldi - alperessel szemben a konkrét jogvita eldöntésére fennáll-e a magyar bíróságok különös joghatósága a polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról szóló, a Tanács 44/2001/EK rendelete (2000. december 22.) (a továbbiakban: Brüsszel I. rendelet) alapján.

A Kúria áttekintette az Európai Unió Bíróságának vonatkozó joggyakorlatát és nem talált olyan jogesetet, amely egyértelműen és kétséget kizáró módon útmutatást adott volna abban a kérdésben, hogy a perbeli jogvita eldöntésére joghatósággal rendelkezik-e a Brüsszel I. rendelet 2. szakasz 5. cikk 1.a) pontja alapján. Előzetes döntéshozatali eljárást kezdeményezett, kérdése arra irányult, hogy a perbeli jogviszony alapján az eljárás tárgya "szerződéses igény"-nek minősül-e.

Az Európai Unió Bírósága a C-519/12. számon hozott ítéletének 23. pontjában akként foglalt állást: a Brüsszel I. rendelet 2. szakasz 5. cikk 1.a) pontját megszorítóan kell értelmezni. A "szerződéses igény" fogalmi körébe nem vonható az az igény, amely az egyik fél részéről a másik fél felé nem szabadon vállalt kötelezettségéből ered. Ebből következően - a 25. pontban kifejtettek szerint - a peres felek közötti szabadon vállalt közvetlen szerződéses jogviszony hiányában a jelen perbeli jogvita eldöntése során a nemzeti bíróság joghatósága a Brüsszel I. rendelet 2. szakasz 5. cikk 1.a) pontjára nem alapítható. Az Európai Unió Bírósága ítéletének 26. pontjában utalt azonban arra, hogy állandó ítélkezési gyakorlata szerint a Brüsszel I. rendelet 5. cikk 3. pontja értelmében a kár bekövetkezésének helye szerinti tagállam joghatóságát megalapozó jogellenes károkozással, jogellenes károkozással egy tekintet alá eső cselekménnyel, vagy ilyen cselekményből fakadó igénnyel kapcsolatos ügyek fogalmi körébe tartozik minden olyan kérelem, amely az alperes felelősségének megállapítására irányul és nem kapcsolódik az 5. cikk 1.a) pont szerinti szerződéses igényhez.

Az ítéletben írtakra tekintettel tehát a Kúriának azt kellett vizsgálnia, hogy a perbeli jogvita során joghatósága a Brüsszel I. rendelet 5. cikk 3. pontjában foglaltak alapján fennáll-e.

A Kúria joggyakorlata (EBH 2004.1141., BH 2002.495., 2005.150.) szerint, amint arra a jelen ügyben eljárt másodfokú bíróság ítéletének indokolásában is utalt: a perben irányadó 1997. évi Gt. 292. § (3) bekezdésében előírt, az irányítást biztosító befolyásának cégbírósághoz történő bejelentésével kapcsolatos kötelezettség elmulasztása vagy késedelmes teljesítése miatt az uralkodó tagot - szankcióként - a társasági jog által szabályozott "sui generis", objektív helytállási kötelezettség terheli. A teljes és korlátlan helytállási kötelezettsége, a mulasztással, illetve késedelemmel érintett időtartamra vonatkozóan, az ellenőrzött társaság felszámolása esetén - a hitelezők igényének kielégítésére fedezetül szolgáló felszámolási vagyon hiányában - bekövetkezik, függetlenül attól, hogy késedelme, mulasztása felróható-e.