BH 2011.1.22 A kereseti kérelemhez kötöttség a másodfokú eljárásban is alkalmazandó [Pp. 253. § (3) bekezdés].

A felperes a keresetében a munkáltatói rendes felmondás jogellenességének megállapítását, és az ehhez fűződő jogkövetkezmények alkalmazását kérte eredeti munkakörbe történő visszahelyezésével. Ezen túlmenően ruházati költségtérítés megfizetését igényelte három évre visszamenőleg, összesen 150 000 forint összegben. Az eljárás során a felperes vitatta a felmondásban közölt ok valóságát és okszerűségét is.

A munkaügyi bíróság ítéletével a felmondás jogellenességét megállapította, és kötelezte az alperest, hogy a felperest változatlan feltételekkel - pályázati asszisztens - munkakörben foglalkoztassa tovább. Ezt meghaladóan a keresetet elutasította.

A munkaügyi bíróság által megállapított tényállás szerint a felperes 2004. április 1-jétől állt az alperes alkalmazásában pályázati asszisztens munkakörben. 2007. június 15-én a munkáltatói jogkör gyakorlója bejelentette, hogy 2007. június 16-ától a pályázati asszisztensi munkakörök megszűnnek, és a felperes munkájára a továbbiakban: nem lesz szükség. Felajánlotta a felperesnek a munkaviszony közös megegyezéssel történő megszüntetését 2007. augusztus 31-ei hatállyal, vagy a munkáltatói rendes felmondást. Az ügyvezető ezt követően a munkahelyről eltávozott, és kérte a felperest, hogy a felajánlott lehetőségeket fontolja meg, és várja meg őt. A felperes 10 óra 30 perckor munkahelyét elhagyta, majd 13 óra 10 perckor telefonon bejelentette, hogy táppénzes állományba került. Az alperes még ezen a napon részére a munkáltatói felmondást és a munkáltatói igazolásokat postai úton megküldte, járandóságait a bankszámlájára átutalta.

Az alperes ügyvezetője 2007. július 2-án levélben arról tájékoztatta a felperest, hogy intézkedését visszavonja, ezt azonban a munkavállaló nem fogadta el.

A munkaügyi bíróság megállapította, hogy a felmondás közlésére felmondási tilalom alatt a felperes keresőképtelenségének időszakában került sor, ezért az jogellenes. Az is megállapítást nyert, hogy a keresőképtelen állományban tartása orvosszakmai szempontból indokolt volt. A felperes kereseti kérelme az eredeti munkakörében való továbbfoglalkoztatására irányult, és bár az alperes úgy nyilatkozott, hogy a munkakör megszűnése miatt erre nincs lehetőség, a bíróság a jogszabályi rendelkezés alapján az eredeti munkakörben való továbbfoglalkoztatásra kötelezte. Megalapozatlannak találta a felperesnek a ruházati költségtérítés megfizetésére előterjesztett keresetét. Ilyen jogcímű juttatásról sem a Munka Törvénykönyve, sem a felperes munkaszerződése nem rendelkezik, de olyan belső szabályzatra sem történt hivatkozás, amely e juttatást megalapozná. Önmagában az a körülmény, hogy az ügyvezető és K. A., aki EU referens, tanácsadó munkakörben került foglalkoztatásra, ruházati költségtérítésben részesül, nem alapozza meg a felperes ezirányú igényét.

A felperes a fellebbezésében a munkaruha térítés megállapítását, a jogellenes felmondásra vonatkozó jogkövetkezmények alkalmazását, és annak megállapítását kérte, hogy a munkáltatói felmondás indoka valótlan és megalapozatlan volt, továbbá sérelmezte az általa betöltött munkakör - amelybe visszahelyezésre került - megnevezését.

A másodfokú bíróság részítéletével az elsőfokú bíróság ítéletének a felmondás jogellenességének megállapítására és eredeti munkakörben továbbfoglalkoztatására vonatkozó részét helybenhagyta, ezt meghaladóan az elsőfokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte és a bíróságot e körben a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasította.

A másodfokú bíróság rámutatott arra, hogy a felperes fellebbezésében a felmondás jogellenessége megállapításának indokolását támadta, ezért a megyei bíróság nem tekintette a felmondás jogellenessége megállapítását az elsőfokú ítélet nem fellebbezett részének. A jogerős ítélet az elsőfokú bíróság ítéletének a felmondás jogellenességének megállapítására és pályázati asszisztens eredeti munkakörben való továbbfoglalkoztatás elrendelésére vonatkozó részét érdemben vizsgálta.

A másodfokú bíróság kifejtette, hogy a munkáltatói felmondás közlésére a felperes keresőképtelenségének időszakában került sor, tehát felmondási tilalom alatt, ebből kifolyólag az jogellenes. A bírói gyakorlat szerint felmondási tilalom fennállása esetén a felmondás indoka valóságának nincs jelentősége, ezért annak vizsgálatát mellőzni kell (BH 1994.635). Miután a peres felek által nem vitatottan a munkáltató intézkedése felmondási tilalomba ütközött, ez a tény önmagában megalapozza a felmondás jogellenességét. Ezért jelen per eldöntése szempontjából jogi jelentősége annak nincs, hogy a felmondás indoka valós, okszerű volt-e, ezért az elsőfokú bíróság ennek vizsgálatát jogszerűen mellőzte.

A 2004. április 1-jén kelt munkaszerződés szerint a felperes a munkaviszony keretében pályázatírói munkakört látott el, és az ugyanezen a napon kelt munkaköri leírás szerint annak megnevezése pályázati asszisztens. A felperes a keresetében maga is ezt jelölte meg munkaköreként. Ezért az elsőfokú bíróság helyesen határozta meg, hogy az alperes a felperest változatlan feltételekkel pályázati asszisztens munkakörben foglalkoztassa tovább.

Az alperes felülvizsgálati kérelme szerint eljárásjogi szabályt sértett a másodfokú bíróság, amikor úgy rendelkezett, hogy "a megyei bíróság az elsőfokú bíróság ítéletének a felmondás jogellenességének megállapítására és eredeti munkakörben továbbfoglalkoztatása vonatkozó részét helybenhagyja". Az alperes a Pp. 275. §-ának (4) bekezdése értelmében ezen ítéleti rendelkezés hatályon kívül helyezését, és a jogszabályoknak megfelelően annak rögzítését kérte, hogy a munkaügyi bíróság ítéletének fellebbezéssel nem érintett részét a másodfokú határozat nem érinti. Az alperes a felperes perköltségben való marasztalását is kérte.

Érvelése szerint a részítélet sérti a Pp. 253. §-ának (3) bekezdését, mert a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét csak a fellebbezési kérelem és a csatlakozó fellebbezési kérelem korlátai között változtathatja meg. A felperes nem fellebbezte meg az elsőfokú ítélet azon részét, amely az alperes felmondása jogellenességének megállapítására, és a felperes eredeti munkakörben továbbfoglalkoztatására irányult. A részítélet jogszabálysértő, a Pp. 228. § (4) bekezdésébe ütközik, hiszen az elsőfokú ítéletnek a fellebbezéssel nem érintett része jogerőre emelkedett.