1406/B/1991. AB határozat
a büntetőeljárásról szóló 1973. évi I. törvény 393/A. és 393/B. §-ai alkotmányellenességének vizsgálatáról
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány tárgyában - dr. Zlinszky János alkotmánybíró különvéleményével - meghozta a következő
határozatot.
Az Alkotmánybíróság a büntetőeljárásról szóló 1973. évi I. törvény 393/A. és 393/B. §-ai alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló kérelmet elutasítja.
INDOKOLÁS
I.
1. A büntetőeljárásról szóló 1973. évi I. törvény (a továbbiakban: Be.) 393/A. és 393/B. §-ai a következőképp rendelkeznek:
"393/A. § (1) Ha a terhelt külföldön él, kérelmére a vádirat benyújtásáig az ügyész, azt követően a bíróság engedélyezheti biztosíték letétbe helyezését. Ebben az esetben az eljárás a terhelt távollétében lefolytatható.
(2) A biztosíték összegét az ügyész, illetőleg a bíróság határozza meg, a terhelttel szemben előreláthatóan kiszabásra kerülő pénzbüntetés, a megállapítandó vagyoni előny és elkobzás alá eső érték megfizetésére kötelezés és a felmerülő bűnügyi költség végrehajtásához szükséges mértékben.
(3) A terheltnek a biztosíték letétbe helyezésének engedélyezése iránti kérelmében a 45. § (1) bekezdésében felsorolt személyt kell meghatalmaznia arra, hogy a részére szóló hivatalos iratokat átvegye (kézbesítési megbízott).
(4) A biztosíték letétbe helyezését követően a terheltnek szóló iratokat a kézbesítési megbízott részére kell kézbesíteni. A kézbesítési megbízott köteles a terheltet haladéktalanul értesíteni a részére kézbesített idézésről. Ha a terhelt a Magyar Köztársaság területét elhagyta, és a kézbesítési megbízottnak kézbesített idézés ellenére nem jelenik meg, nincs helye
a) az elővezetés elrendelésének,
b) az eljárás felfüggesztésének,
c) hirdetményi idézésnek, és a tárgyalást a terhelt távollétében is meg lehet tartani. (5) Védő részvétele az eljárásban kötelező.
393/B. § (1) Ha a bíróság a terheltet bűnösnek mondja ki, illetőleg megállapítja, hogy bűncselekményt követett el, de az eljárást megszünteti, a biztosíték a határozat jogerőre emelkedésével az államra száll.
(2) Ha a bíróság pénzbüntetést szab ki, illetőleg a terheltet vagyoni előny, elkobzás alá eső érték vagy a bűnügyi költség megfizetésére kötelezi, az államra szállt biztosítékot ezek végrehajtására kell fordítani.
(3) Végrehajtandó szabadságvesztés kiszabása esetén a büntetés végrehajtásának befejezése után a biztosítékot az elítéltnek vissza kell fizetni. Más büntetés végrehajtása iránt nem lehet intézkedni.
(4) A biztosíték a terheltnek visszajár
a) a nyomozás megszüntetése esetén,
b) ha a bíróság a terheltet felmentette, illetőleg az eljárást megszüntette, kivéve, ha megállapította, hogy a terhelt bűncselekményt követett el."
2. Az indítványozó a biztosíték intézményét több okból tartja alkotmányellenesnek. Álláspontja szerint:
- A biztosíték intézménye általánosságban sérti az Alkotmány 58. § (1) bekezdését, a "szabad mozgáshoz" való jogot, mivel a "külföldi illetőségű" terhelt számára az ország elhagyását csak a biztosíték fejében engedélyezi.
- A biztosíték az Alkotmány 70/A. §-ában tiltott hátrányos megkülönböztetést jelent a külföldi állampolgár számára a magyar állampolgárral szemben, valamint sérti az Alkotmány 57. § (1) bekezdésében biztosított, a bíróság előtti jogegyenlőség elvét, mivel a magyar állampolgár, hacsak a bűncselekmény súlya miatt nem vonták be útlevelét, a büntetőeljárás tartama alatt biztosíték letétele nélkül is elhagyhatja az országot.
- A biztosíték engedélyezésével összefüggő ügyészi hatáskör sérti a bírói függetlenséget [Alkotmány 50. § (3) bek.], valamint azon alkotmányos rendelkezést, amely szerint az igazságszolgáltatást csak bíróságok gyakorolják [45. § (1) bek.]. Sérti továbbá az ártatlanság vélelmét [57. § (2) bek.], és a jogorvoslathoz való jogot [57. § (5) bek.], mivel az ügyészi határozat ellen nincs helye panasznak.
- A biztosíték további sorsára vonatkozó rendelkezések sértik a tulajdon védelmére és a kisajátíthatóság feltételeire vonatkozó alkotmányos rendelkezéseket [Alkotmány 9. § (1) bek. és 13. § (2) bek.].
II.
Az indítvány nem megalapozott, a biztosíték intézménye nem alkotmányellenes.
1. A biztosíték a külföldön élő, külföldi vagy magyar állampolgárságú terheltek érdekét szolgáló, saját elhatározásukból, kizárólag saját kérelmükre - az ügyész vagy a bíróság engedélye alapján - igénybe vehető eljárásjogi intézmény, amelyet az 1987. évi IV. törvény vezetett be.
A biztosíték egyrészt a bűncselekmény elkövetésének alapos gyanúja miatt büntetőeljárás alá vont személy számára azt teszi lehetővé, hogy az eljárás tartama alatt az országot elhagyja, másrészt azt, hogy a bíróság a büntetőjogi felelősség kérdéséről a terhelt távollétében döntsön.
A biztosíték a terhelt kezdeményezése alapján igénybe vehető olyan eljárási kedvezmény, amely kisebb jelentőségű, enyhébb megítélésű ügyekben az állami büntető igény érvényesítésének anyagi fedezetéül szolgálhat, ugyanakkor mentesítheti a terheltet azoktól az anyagi károktól, esetleges egzisztenciális veszteségektől, amelyek őt az ország elhagyásának tilalma miatt Magyarországon vagy külföldön érhetik. Csekélyebb súlyú bűncselekmények esetén ugyanis az ország elhagyásának tilalma a büntető felelősségre vonás célján túlmenő hátrányokat jelenthet (itt tartózkodás költségei, anyagi, üzleti veszteségek, munkahely elvesztése, tanulmányok megszakadása stb).
A biztosíték szükségességének alapja a magyar büntetőeljárás alapelveiből, elsősorban a közvetlenség elvéből, valamint bizonyítási rendszeréből következő azon alapvető szabály, hogy az eljárás - bizonyos ponton túl - a terhelt személyes közreműködése, részvétele nélkül nem folytatható.
Amennyiben a terhelt jogszerűen tartózkodik külföldön, a nyomozást, illetve a bírósági eljárást fel lehet függeszteni (Be. 137. §, 169. §). A törvény az eljárás felfüggesztését a bíróság számára ugyan lehetőségként fogalmazza meg, valójában azonban nincs más választás, mivel a vádlott távollétében első fokú tárgyalást tartani és ítéletet hozni általában nem lehet. [Kivételek: jogellenes külföldön tartózkodás, továbbá, ha az eljárás tárgya a vádlott kényszergyógykezelésének elrendelése és állapota miatt a tárgyaláson nem jelenhet meg, illetőleg jogainak gyakorlására képtelen, valamint vétségi eljárásban, ha a vád tárgya kizárólag pénzbüntetéssel büntetendő vétség - Be. 192. § (3) bek., 225. § (2) bek.] Jogszerű külföldön tartózkodás esetén tehát a vádlott távolmaradása meghiúsíthatja a büntetőjogi felelősségre vonást, mivel az ilyen okból felfüggesztés idején az elévülés folyik [Btk. 35. § (2) bek.].
A terhelt megjelenésének kikényszerítésére természetesen vannak különféle szankciók (pénzbírság, elővezetés), azonban a külföldön tartózkodó terhelt esetében csupán a kiadatás (Be. 389. §) vehető igénybe, amely azonban igen korlátozott eszköz. Az államok általában saját állampolgáraikat nem adják ki, a Btk. is tiltja a magyar állampolgárok kiadását más államnak és szigorú feltételekhez köti a nem magyar állampolgárok kiadását is (Btk. 9. §). Könnyen belátható tehát, hogy amennyiben a külföldi állampolgár nem tér vissza a bíróság idézésére, úgy az állam büntető igényének érvényesítése meghiúsulhat.
A biztosíték tehát a büntetőeljárást eltűrni, abban az általános szabályok szerint személyesen részt venni köteles terhelt és a büntetőigényt érvényesíteni köteles állam érdekei közötti kompromisszum eljárási jogi eszköze. A szabályozás helyessége, megoldásainak méltányossága lehet vita vagy kritika tárgya, (pl. ha a vádlott utóbb minden bírósági tárgyaláson megjelenik, miért veszti el a biztosítékot), a szabályozási hiányosságokat vagy méltánytalanságokat azonban a jogalkotásnak kell megszüntetni. A hatályos megoldás sem sérti ugyanis az Alkotmány rendelkezéseit.
2.1. A biztosíték nem sérti az Alkotmány 58. § (1) bekezdését, mivel éppen az ország elhagyását teszi lehetővé a külföldön élő terhelt számára.
Az ország elhagyásának joga - amely mint alapjog lényegesen mélyebb tartalmú mint egyszerűen a külföldre utazás -, az Alkotmány rendelkezése szerint is törvénnyel korlátozható. A külföldön élő terhelt esetében ugyan a büntetőeljárás a korlátozás alapja, azonban magát a korlátozást, illetve annak feltételeit nem a Be, hanem más jogszabályok tartalmazzák.
A magyar állampolgárok tekintetében a külföldre utazásról és az útlevélről szóló 1989. évi XXVIII. tv. rendelkezik úgy, hogy nem utazhat külföldre a büntetőeljárás befejezéséig az, akivel szemben olyan szándékosan elkövetett bűncselekmény miatt van folyamatban büntetőeljárás, amelyre a törvény háromévi szabadságvesztésnél súlyosabb büntetést rendel. Ugyanezen esetben zárja ki a kivándorlást a ki és bevándorlásról szóló 1989. évi XXIX. tv.
A külföldi állampolgárok tekintetében a külföldiek magyarországi tartózkodásáról szóló 1982. évi 19. tvr. úgy rendelkezik, hogy csak az eljáró hatóság engedélyével utazhat ki az a külföldi, aki ellen büntető- vagy szabálysértési eljárás van folyamatban. Ha a külföldi a büntetőeljárás során biztosítékot helyezett letétbe, a kiutazását engedélyezni kell (8. §).
Az ország elhagyásához való jogot tehát mind a magyar, mind pedig a külföldi állampolgárok tekintetében - az állami büntető igény érvényesíthetőségének prioritást adva - törvény korlátozza. Ez azonban csak annyiban van összefüggésben a biztosíték intézményével, hogy az éppen e korlátozás feloldását teszi lehetővé.
2.2. A biztosíték valóban megkülönböztetést jelent a terheltek között a tekintetben, hogy csupán a külföldön élő terheltek vehetik igénybe. Ez azonban alkotmányellenes diszkriminációnak nem tekinthető és nem sérti a törvény előtti egyenlőség elvét.
Az Alkotmánybíróság állandó gyakorlata szerint a diszkrimináció tilalma még azonos szabályozási koncepción belül sem jelenti az eltérő szabályozás akadályát, ha az nem önkényes, a megkülönböztetésnek kellő indoka van és objektív ismérveken nyugszik. Az, hogy a megkülönböztetés az alkotmányos határok között marad-e, csak a szabályozás tárgyi és alanyi összefüggésében vizsgálható.
A biztosíték szabályozásának ilyen szempontú elemzésénél az Alkotmánybíróság abból indult ki, hogy az állam büntető igénye csak megfelelő eljárási garanciákkal övezett, formalizált eljárásban érvényesíthető. Az alkotmányos jogok és szabadságok korlátozását megalapozó bírói döntéshez vezető eljárás alapelve a közvetlenség. Ez megköveteli a bűnösség és a büntetéskiszabás kérdéseiben döntésre jogosult bíróság előtt folyó bizonyításban a terhelt személyes közreműködését. Ezen alapszabály alól csak a terheltek szűk körére tehető kivétel.
Ezek egyike a terheltek azon csoportja, akik külföldön élnek és csekélyebb súlyú bűncselekmény alapos gyanúja miatt folyik ellenük eljárás. A terheltek ezen köre esetében az ország területének elhagyására vonatkozó tilalom, illetve korlátozás a büntetőeljárás célját meghaladó hátrányt okozhat. Ennek megelőzése vagy elhárítása olyan méltányos megoldást igényel, amely mellett az állami büntetőigény érvényesítése is biztosítható. Nem alkotmányellenes megkülönböztetés az, hogy a büntetőeljárás tartama alatt csupán a külföldön élő, csekélyebb súlyú bűncselekmény alapos gyanúja alatt álló terheltek hagyhatják el a biztosíték letétbe helyezésével az országot, és a Magyarországon élők esetében a közvetlenség alapelvének feladását jelentő biztosíték igénybevételére, így távollétükben az eljárás lefolytatására nincs lehetőség,
Az más kérdés, hogy az 1989. évi XXVIII. és XXIX. törvénynek a magyar állampolgárokra, illetve az 1982. évi 19. tvr.-nek a külföldi állampolgárokra vonatkozó rendelkezései között meglévő különbségekből következően előfordulhat olyan helyzet, hogy ugyanolyan súlyú bűncselekmény miatt folyó eljárás alatt a külföldön élő magyar állampolgár biztosíték nélkül elhagyhatja az országot, a külföldi állampolgár nem. Ez azonban nem a biztosíték szabályaiból következik.
A Be. éppen nem akart különböztetni a magyar és a külföldi állampolgárok között. A magyar és a külföldi állampolgárok külföldre utazásáról szóló szabályok a biztosíték intézményének bevezetésekor "összhangban" voltak. A külföldre utazásról és az útlevélről szóló 1978. évi 20. tvr.-ben kapott felhatalmazás alapján kiadott 53/1978. (XI. 10.) MT rendelet úgy rendelkezett, hogy megtagadható a külföldre utazás attól, aki ellen büntetőeljárás van folyamatban. E szabály alapján tehát a magyar állampolgárok esetében éppúgy a büntető ügyekben eljáró hatóságok állásfoglalásától függött a külföldre utazás engedélyezése, mint jelenleg a külföldi állampolgárok esetében.
2.3. A biztosítékkal kapcsolatos ügyészi jogkör semmilyen alkotmányos sérelmet nem jelent.
2.3.1. A bírói függetlenség és az igazságszolgáltatás bírósági monopóliuma, valamint a biztosítékkal kapcsolatos ügyészi jogkör között nincs tartalmi összefüggés.
A bíróságot a biztosíték letételére vonatkozó ügyészi engedély annyiban valóban "kész helyzet elé állítja", hogy a tárgyalást a vádlott távollétében kell lefolytatnia.
A bizonyítás során a vádlott közvetlen kihallgatása helyett a nyomozás során tett vallomásra mint okirati bizonyítékra támaszkodhat, a vádlottat nem tudja a tanúkkal szembesíteni stb. A biztosíték ügyészi engedélyezése azonban valójában a vádhatóság kockázata, mivel a bizonyítási teher rajta van. Amennyiben a vádlott személyes jelenlétének hiánya valamely tény bizonyítását lehetetlenné teszi, úgy azt a vádlott terhére értékelni nem lehet. A védelem érdekei nem szenvednek sérelmet, a biztosíték esetén fokozott garanciák érvényesülnek, sőt semmi akadálya annak, hogy a vádlott részt vegyen a tárgyaláson, hiszen az arról való tudomásszerzés is garantált. A megjelenési kötelezettség alól csupán fel van mentve, de a személyes részvétel lehetőségétől nincs megfosztva, az saját belátásától függ.
A biztosíték összegének ügyészi megállapítása és a bírói függetlenség között sincs összefüggés. A bíróság a bűnösség kérdésében az általa lefolytatott bizonyítás eredménye, és nem az ügyésznek a biztosítékot engedélyező határozata alapján dönt. A büntetéskiszabásnál pedig nem a biztosíték összegére, hanem a Btk.-nak a büntetéskiszabást meghatározó rendelkezéseire és elveire (83. §) kell tekintettel lennie.
A biztosíték és a büntetéskiszabás között csak annyi összefüggés van, hogy a biztosítékot az ügyész és a bíróság csak akkor engedélyezheti, ha olyan bűncselekmény miatt folyik az eljárás, amely miatt előre láthatólag pénzbüntetés kiszabására kerül sor, továbbá, hogy a biztosíték összegének meghatározásakor ennek, valamint az elkobzás alá eső érték, illetve vagyoni előny, valamint a felmerülhető bűnügyi költség nagyságát kell megbecsülni. A Be. ezen rendelkezései a biztosíték engedélyezését és összegének meghatározását azért kapcsolják a várható vagyoni jellegű jogkövetkezményekhez, hogy elejét vegyék a biztosíték parttalan és önkényes alkalmazásának.
Alaptalan az indítványozó azon állítása is, hogy a biztosíték engedélyezésénél és összegének meghatározásánál az ügyész igazságszolgáltatási tevékenységet végez. A biztosíték nem előrehozott büntetés, hanem eljárási kedvezmény, nem jelenti a büntetőjogi felelősség jogerős megállapítását és nem jelent büntetéskiszabást. Ez tükröződik egyébként a Be. 393/B. §-ában is, amely a nyomozás megszüntetésére, a terhelt felmentésére, illetve a bíróság bűncselekményt megállapító, különféle lehetséges határozatai esetére a biztosíték sorsáról rendelkezik.
2.3.2. A biztosíték nem érinti az alkotmányos alapjogként is meghatározott büntetőeljárási alapelvet: az ártatlanság vélelmét. Az ártatlanság vélelmének lényege a büntetőeljáráson belül, hogy a bűnösség bizonyítása az eljáró hatóságot terheli, a terhelt nem kötelezhető ártatlanságának bizonyítására (Be. 3. §), továbbá a kétséget kizáróan nem bizonyított tényeket a terhelt terhére értékelni nem lehet (Be. 61. §). Az ártatlanság vélelme azonban nem akadálya az eljárási kényszercselekményeknek, így pl. az előzetes letartóztatásnak. Nem akadálya, sőt belőle fakadó követelmény, hogy az ügyész különféle határozatai során a bűncselekmény alapos gyanújáról, sőt vádeleméskor annak elkövetéséről meg legyen győződve, hiszen ellenkező esetben a nyomozást meg kellene szüntetni.
2.3.3. A biztosíték tárgyában hozott ügyészi határozat ellen van helye jogorvoslatnak. Ez a Be. szabályozási rendszeréből következik. A biztosíték a különleges eljárások egyike, amelyekre a Be. általános szabályait a XVIII. fejezetben foglalt eltérésekkel kell alkalmazni [356. § (1) bek.] A Be. 356. § (2) bekezdés g) pontja csupán a különleges eljárásokban hozott bírósági határozat elleni fellebbezés jogosultjai tekintetében tartalmaz speciális szabályozást, így az ügyészi határozat esetében a jogorvoslati jogra a nyomozásban irányadó szabályok (Be. 148. §) érvényesülnek.
3. A biztosíték sorsára vonatkozó rendelkezések nem sértik a tulajdon védelmére és a kisajátítás feltételeire vonatkozó alkotmányos rendelkezéseket.
Ebben az összefüggésben különösen hangsúlyozni kell, hogy a biztosíték engedélyezésére kizárólag a terhelt kérelme alapján kerülhet sor, annak letétbe helyezésére, kérelem nélkül, sem az ügyész, sem a bíróság nem kötelezheti.
Ilyen kérelmet még a védő sem terjeszthet elő, mivel a biztosítéknál a terhelt saját tulajdona körén belül rendelkezési jogát gyakorolja. Kérelmét megelőzően összemérheti a biztosíték elvesztésének kockázatát és a büntetőeljárás miatti kényszertartózkodásból eredő lehetséges veszteségeit. Mérlegelésnek még a biztosíték összegének meghatározása után is helye van, mivel a kérelemnek helyt adó ügyészi vagy bírói határozatot követően sem kötelező - a biztosíték összegének ismeretében - annak letétele.
Az, hogy a terhelt e döntése mögött az ország elhagyásának tilalmából fakadó hátrányok kényszerítő ereje áll, nem teszi a biztosíték sorsára, elvesztésére, illetve visszaszerzésére vonatkozó szabályokat alkotmányellenessé. A rendelkezési jog körébe tartozó döntést a bűncselekmény alapos gyanúja miatt büntetőeljárás hatálya alatt álló terhelt annak tudatában hozza meg, hogy amennyiben nem szüntetik meg vele szemben a nyomozást, vagy a bíróság nem menti fel, úgy bármely büntetőjogi jogkövetkezmény esetén elveszti a biztosíték összegét, kivéve, ha végrehajtandó szabadságvesztésre ítélik és azt le is tölti.
A biztosíték esetén az állam is kockázatot vállal, hiszen amennyiben a biztosíték összege nem fedezi a vagyoni jellegű joghátrányokat, illetve a felmerült bűnügyi költséget, úgy annak végrehajtása iránt nem intézkedhet.
A biztosíték összege az ügyész, illetve a bíróság számára több-kevesebb biztonsággal megbecsülhető. Akkor törvényes a jogalkalmazói gyakorlat, ha a Be. 393/A. § (2) bekezdésében meghatározott feltételek megléte esetén engedélyezi a biztosítékot: azaz olyan esetekben, amikor előre láthatóan pénzbüntetés kiszabására kerül sor. Az összeg megbecsülésére az ügyésznek is - részben a joggyakorlat ismeretében, részben a rendelkezésére álló adatok alapján - megfelelő alapja van.
Természetesen nem lehet kizárni, hogy a bíróság a büntetéskiszabás törvényi elvei alapján más döntést hoz, vagy hogy az eljárás további menetében utólag olyan tényeket bizonyítanak, amelyek súlyosabb büntetést, illetve intézkedést indokolnak. Ugyanakkor lehetséges, hogy éppen a vádlott távolléte miatt a nem egyértelműen bizonyítható tényeket ki kell zárni a bűnösség köréből, és ez enyhébb jogkövetkezmények alkalmazását (megrovás, próbára bocsátás) teszi indokolttá.
A biztosíték nem a vagyoni jellegű büntetőjogi jogkövetkezmények előlege, ami később elszámolás tárgya. Így az a tény, hogy a bűncselekmény elkövetésének bírósági megállapítása esetén a biztosíték az államra száll, aminek következtében a végrehajtandó szabadságvesztés kivételével semmilyen más büntetés végrehajtása iránt nem lehet intézkedni, nem kisajátítás. Így az utólagos pontos "elszámolás" hiánya - ami egyes esetekben, például felfüggesztett szabadságvesztés kiszabása esetén, fogalmilag is kizárt - nem alkotmányellenes.
Budapest, 1992. május 5.
Dr. Sólyom László s. k.,
az Alkotmánybíróság elnöke
Dr. Ádám Antal s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Lábady Tamás s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Szabó András s. k.,
előadó alkotmánybíró
Dr. Vörös Imre s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kilényi Géza s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Schmidt Péter s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Tersztyánszky Ödön s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Zlinszky János s. k.,
alkotmánybíró
Különvélemény az 1406/B/1991. ügyben
A Be. 393/B. § 1-4.) pontjai a biztosítékkal kapcsolatban álláspontom szerint sértik az Alkotmánynak a tulajdon elvonásával kapcsolatos 13. § 2), a bírósági eljárással kapcsolatos, az igazságos ítéletre - ezzel kapcsolatban az arányos büntetésre - valamint az ártatlanság vélelmére vonatkozó 57. § 1-2.), és ezzel összefüggésben a jogállamiságról, jogbiztonságról szóló 2. § 1) pontjait.
A biztosíték célja, hogy a külföldi lakos terheltet ne korlátozza indokolatlanul szabad mozgásában az eljárás alatt, viszont biztosítsa az állam büntetőhatalmának érvényesülését a külföldön levő terhelttel szemben is, egyszerű és célszerű módon (de nem az egyedül lehetséges módon!). A biztosíték összegszerűségét úgy kell megállapítani, hogy az mindenesetre fedezze az államnak a terhelttel szemben keletkezhető összes igényei fedezetét.
A biztosíték nélkül a terheltre háruló anyagi következmények többnyire alatta maradnának az előre megállapított biztosíték összegének.
Ha a biztosíték így kerül kiszabásra, akkor el kell vele a terhelt felé számolni. Az állam saját igényét biztosítja, nem vonhat el azonban többet a terhelt tulajdonából, mint amennyi a büntetőeljárás eredményeként jogosnak mutatkozik. Azok a rendelkezések, melyek szerint büntetés kiszabása nélkül is, sőt a terheltnek az eljárásban való későbbi részvétele ellenére is, az államra száll a biztosíték összege, meghaladják a büntetőeljárás célját, jogtalan és alkotmányellenes tulajdonelvonást jelentenek, akkor is, ha abba a terhelt előzetesen beleegyezett. Erőfölényét a büntető hatalmat gyakorló állam anyagi előnyök szerzésére nem használhatja ki, ez ellenkezik a tulajdon védelme és a jogállamiság alkotmányos elveivel.
A támadott törvényhely 3.) pontja bizonytalan fogalmazása miatt is sérti a jogbiztonság elvét, ezzel a jogállamiságot. Nyilván a kiszabott szabadságvesztés büntetés letöltése esetén is szó lehet pénzmellékbüntetésről, perköltségről vagy elkobzási egyenérték megállapításáról, s ezek akkor is levonhatók a biztosítékból.
Jelen formájában az intézmény nem illik bele büntetőrendszerünkbe.
Dr. Zlinszky János s. k.,
alkotmánybíró