BH 1999.10.458 I. A határozatoknak telefax útján történt közlése nem tekinthető szabályszerű kézbesítésnek, ebben az esetben a fellebbezési határidő meg sem kezdődik. A kárigény érvényesítése szempontjából ez azt jelenti, hogy nem tekinthető mulasztásnak, ha ilyenkor az ügyfél nem élt a fellebbezés lehetőségével [1957. évi IV. tv. (Áe.) 45. § (1) és (3) bek., 62. §, 43/1953. (VIII. 20.) MT r. 1. §, Ptk. 349. § (1) bek.].

II. A kedvezőtlen termőhelyi adottságú termőföld hasznosításához nyújtott támogatás feltételei és igénylésének módja [9/1995. (IV. 28.) FM r. 17. §, 21. §, Áe. 43. § (5) bek.].

A felperes keresetében kárként 873 250 forint egyetemleges megfizetésére kérte a megyei földművelésügyi hivatal I. r., valamint a megyei agrárkamara II. r. alperest kötelezni. Hivatkozása szerint az alperesek jogellenes és felróható magatartása miatt ennyivel kevesebb állami támogatásban részesült. Azt is sérelmezte, hogy az I. r. alperes nem kézbesítette részére a határozatokat, ezért a fellebbezési jogával sem élhetett. Az alperesek a kereset elutasítását kérték.

Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította. A megállapított tényállás szerint a felszámolás alatt álló, kedvezőtlen termelőhelyi adottságú felperesi mezőgazdasági termelőszövetkezet a tulajdonában maradt ún. maradványföldekre vonatkozóan 1995. június 20-án a 9/1995. (IV. 28.) FM rendelet (r.) 17. §-a alapján termőföld-hasznosítási támogatást igényelt. A K. községben lévő 224 ha szántó és a 161 ha rét után 559.250 forint, a P. községben lévő 149 ha szántó és az 547 ha rét után 659.550 forint megállapítását kérte. A II. r. alperes gazdajegyzője véleményezte a felperes igénylését. Az általa megtartott helyszíni szemlét követően 1995. július 18-án K. községben 99 ha szántó és 10 ha rét, P. községben pedig 26 ha szántó alapján javasolta a kérelem elfogadását. A javaslatnak megfelelően az I. r. alperes az igénylőlapokra rávezetett döntésével a k.-i ingatlanok után 1995. augusztus 4-én 190.150 forint, a p.-i ingatlanok után pedig 48.100 forint állami támogatás kifizetését engedélyezte. A pénzösszegeket a felperes átvette.

Ítéletének indokolása szerint az elsőfokú bíróság azért utasította el a keresetet, mert a felperes az I. r. alperes döntései ellen nem fellebbezett, s ezáltal hiányzik a kárigény érvényesítésének a Ptk. 349. §-ának (1) bekezdésében foglalt anyagi jogi előfeltétele. A bíróság álláspontja szerint az I. r. alperes döntései - az 1957. évi IV. törvény (Áe.) 49. §-ának (2) bekezdése, illetve az egyes elkülönített állami pénzalapokról szóló, az 1995. évi XXI. törvénnyel módosított 1992. évi LXXXIII. törvény (Tv.) 91. §-ának (2) bekezdése, 92. §-ának (1) és (2) bekezdése, valamint az r. 21. §-ának (3) bekezdése értelmében - az Áe. 62. §-ának (1) bekezdése szerinti fellebbezéssel megtámadhatók voltak. Amennyiben a határozatokat a felperes nem kapta meg, úgy igényelheti azok kézbesítését, élhet ellenük jogorvoslattal; ha pedig ez eredménytelen maradna, a perbeli igényét újabb perben érvényesítheti.

A felperes fellebbezése elsődlegesen az ítélet hatályon kívül helyezésére, új eljárás elrendelésére, másodlagosan a megváltoztatására és az alpereseknek a keresete szerinti marasztalására irányul. Hivatkozása szerint az igénylőlapokon hozott döntéséket az alperesek jogellenes módon, telefaxon továbbították a felperes részére. Megtagadták az alakszerű határozatok meghozatalát és azok szabályszerű kézbesítését. Miután a döntések a kérelmektől lényegesen eltértek, azok nem tekinthetők egyszerű határozatnak. Mindezek miatt a felperes nem is élhetett a rendes jogorvoslat lehetőségével. A felperes egyébként az elsőfokú ítélet meghozatalát követően kérte a határozatok kézbesítését. Kérelmének azonban az I. r. alperes nem tett eleget.

Az alperesek az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérték.

Az elsőfokú bíróság ítéletében megállapított tényállás kiegészítésre szorul. Az I. r. alperes telefax útján kézbesítette a felperes részére a döntéseket. A felperes nem fellebbezett ugyan, később azonban az igényjogosultság felülvizsgálatát kérte a II. r. alperestől. A II. r. alperes ennek eleget tett, az 1995. november 29-én készült jegyzőkönyv szerint azonban a felperes képviselője az 1995. július 18-i állapotot nem vitatta. Azt adta elő, hogy ezt követően kerültek a felperes használatába további termőföldek, amelyből 58 ha-t hasznosított. A felperes 1996. június 18-án az 58 ha földterületre vonatkozóan kérte a földhasznosítási támogatás utólagos kiutalását az I. r. alperestől. Az 1996. július 1-jén hozott határozatával az I. r. alperes a kérelmet elutasította. A döntés indokolása szerint a felperes a támogatást 1995. június 30-ig igényelhette. Ugyanakkor ebben az időpontban a felperes nem is művelte az 58 ha területet, a támogatás igénybevételére ezért sem jogosult. A határozatot a felperes megkapta, ellene nem nyújtott be fellebbezést.

A fentiek szerint kiegészített tényállás alapján jogszerű az elsőfokú bíróság érdemi döntése, annak indokolása azonban módosításra szorul.