Tippek

Tartalomjegyzék nézet

Bármelyik címsorra duplán kattintva megjelenítheti a dokumentum tartalomjegyzékét.

Visszaváltás: ugyanúgy dupla kattintással.

(KISFILM!)

...Tovább...

Bíró, ügytárgy keresése

KISFILM! Hogyan tud rákeresni egy bíró ítéleteire, és azokat hogyan tudja tovább szűkíteni ügytárgy szerint.

...Tovább...

Közhiteles cégkivonat

Lekérhet egyszerű és közhiteles cégkivonatot is.

...Tovább...

PREC, BH stb. ikonok elrejtése

A kapcsolódó dokumentumok ikonjainak megjelenítését kikapcsolhatja -> így csak a normaszöveg marad a képernyőn.

...Tovább...

Keresés "elvi tartalomban"

A döntvények bíróság által kiemelt "elvi tartalmában" közvetlenül kereshet. (KISFILMMEL)

...Tovább...

Mínuszjel keresésben

A '-' jel szavak elé írásával ezeket a szavakat kizárja a találati listából. Kisfilmmel mutatjuk.

...Tovább...

Link jogszabályhelyre

KISFILM! Hogyan tud linket kinyerni egy jogszabályhelyre, bekezdésre, pontra!

...Tovább...

BH-kban bírónévre, ügytárgyra

keresés: a BH-k címébe ezt az adatot is beleírjuk. ...Tovább...

Egy bíró ítéletei

A KISFILMBEN megmutatjuk, hogyan tudja áttekinteni egy bíró valamennyi ítéletét!

...Tovább...

Jogszabály paragrafusára ugrás

Nézze meg a KISFILMET, amelyben megmutatjuk, hogyan tud a keresőből egy jogszabály valamely §-ára ugrani. Érdemes hangot ráadni.

...Tovább...

Önnek 2 Jogkódexe van!

Két Jogkódex, dupla lehetőség! KISFILMÜNKBŐL fedezze fel a telepített és a webes verzió előnyeit!

...Tovább...

Veszélyhelyzeti jogalkotás

Mi a lényege, és hogyan segít eligazodni benne a Jogkódex? (KISFILM)

...Tovább...

Változásfigyelési funkció

Változásfigyelési funkció a Jogkódexen - KISFILM!

...Tovább...

Módosult §-ok megtekintése

A „változott sorra ugrás” gomb(ok) segítségével megnézheti, hogy adott időállapotban hol vannak a módosult sorok (jogszabályhelyek). ...Tovább...

EH 2009.1972 A Ptk. 4. §-ában megfogalmazott alapelvek megsértése nem ad alapot a felszámolási eljárás során megkötött adásvételi szerződés semmisségének a megállapítására. A felszámoló az ingatlan értékesítése során tanúsított felróható magatartásáért a polgári jogi felelősség általános szabályai szerint tartozik helytállni [Ptk. 4. §, 200. §, 339. §; 1991. évi XLIX. tv. 54. §].

A jogerős ítéletben megállapított és a felülvizsgálati kérelem elbírálása szempontjából jelentős tényállás szerint a 121320/11. hrsz.-ú, 11 374 m2 nagyságú beépítetlen ingatlan az F. Kft. tulajdonában állt, majd az ingatlan tulajdonjogát 2000. december 21-én a felperes Kft. szerezte meg, vagyonbevitel címén. A felperes az ingatlan tulajdonjogát 2003. december 1-jén létrejött adásvételi szerződés alapján átruházta a jelen per I. r. alperesére, a K. Kft.-re. Az adásvételi szerződésben a felek az ingatlan forgalmi értékét - az apportálási értékkel egyezően - 142 325 000 Ft összegben határozták meg. Az ingatlant 2003. szeptember 11-étől kezdődően az F. E. Kft. javára 8 500 000 Ft és járulékai erejéig jelzálogjog terhelte, s ugyanezen összeg erejéig a II. r. alperes jogosult javára 2005. október 21-étől zárlatot jegyeztek be az ingatlanra. Ezen felül az adóhatóság javára 2004. február 16-ától végrehajtási jogot jegyeztek be az ingatlanra 89 191 449 Ft és járulékai erejéig.

Az I. r. alperessel szemben felszámolási eljárás indult 2005. szeptember 10-ei kezdő időponttal, melynek során hét hitelező által határidőben bejelentett és a felszámoló által nyilvántartásba vett hitelezői igények összege 89 369 045 Ft. A felperes határidőben bejelentett és a felszámoló által nyilvántartásba vett igénye "d" kielégítési kategóriában 34 427 188 Ft, míg "f" kielégítési kategóriában 100 000 Ft.

A perbeli ingatlan tulajdoni lapjának harmadik részére 2006. március 29-ei hatállyal feljegyzésre került a felszámolási eljárás megindítása, s ettől az időponttól kezdődő hatállyal a jelzálogjogot, zárlatot, valamint végrehajtási jogot törölték.

A felszámoló a fent részletezett ingatlan felszámolási eljárásban történő értékesítése érdekében 2006 márciusában "döntést előkészítő szakvéleményt" szerzett be, melyben a szakértő "a legkisebb kikiáltási ár" összegét bruttó 80 000 000 Ft-ban javasolta megállapítani. A felszámoló a Cégközlönyben közzétette az árverési hirdetményt, melyben kikiáltási árként 79 000 000 Ft-ot jelölt meg (ez tartalmazta a 20%-os általános forgalmi adót is). Az árverés megkezdésekor kötelezően befizetendő előleg összegét 4 000 000 Ft-ban határozta meg. Ezen túlmenően a hirdetmény tartalmazta az árverés lebonyolításával kapcsolatos és a jogszabályban megkívánt adatokat is.

A felszámoló 2006. május 3-ára hitelezői értekezletet hívott össze, amelyen a megjelent hat hitelező rendelkezésére bocsátotta az adós tevékenységét záró mérleget, a nyilvántartásba vett hitelezők jegyzékével együtt. A megjelentek közül négyen - köztük a felperes is - 2006. május 9-én hitelezői választmányt alakítottak, majd az e napon készült jegyzőkönyvben foglalt 2/2006. (V. 9.) választmányi határozatban rögzítették azt az álláspontjukat, hogy az I. r. alperes adós perbeli ingatlanának az árverési tájékoztatóban meghatározott kikiáltási ára csak töredéke a piaci árnak. Az ingatlan értékesítése ezen az áron ellentmond a felszámolási vagyonba tartozó vagyontárgyak lehető legmagasabb áron történő értékesítése követelményének. Rögzítették, hogy az árverés megtartása ellen kifogást kell előterjeszteni, kérni kell a felszámolót, hogy az ingatlant az árverési tájékoztatóban szereplő időpontban és áron ne értékesítse. A hitelezői választmány elnöke a 2006. május 11-én kelt és a felszámolási eljárást lefolytató bírósághoz 2006. május 17-én érkezett beadványában bejelentette a választmány megalakulását. Ugyanezen a napon a felszámoló részére küldött levelében közölte, hogy a választmány a meghirdetett kikiáltási árat nem tartja elfogadhatónak. Utalt arra, hogy a felszámolási vagyon ilyen áron történő értékesítése súlyosan sérti a hitelezők érdekeit, ellentmond a felszámolási eljárásról szóló törvény 49. § (1) bekezdésében leírt kötelezettségnek, ezért "az árverést a hitelezői választmány véleménye szerint nem szabad megtartani, a hitelezői választmány kéri a felszámolót, hogy az árverést ne tartsa meg". A levélben közölte azt is, hogy a választmány tudomása szerint annak a területnek a szabályozási terve, ahol a kérdéses ingatlan is fekszik, várhatóan 2006. év végén kerül jóváhagyásra, ezért a választmány ezt követő időszakra javasolta kitűzni az árverést.

A felszámoló a 2006. május 19-én kelt válaszlevelében azzal érvelt, hogy az ingatlan értékesítését a Csődtörvény rendelkezéseinek megfelelően készítette elő és hirdette meg. A forgalomban elérhető legmagasabb ár a nyilvános árverés leütési ára lesz, mert ezt a piaci érdeklődés, kereslet fogja meghatározni. Hangsúlyozta, hogy az értékesítést a felszámolási eljárás közzétételétől számított 120 napon belül meg kell kezdenie és ezt az intézkedést a jelzálogjoggal biztosított "b" kategóriás hitelező is kifejezetten igényelte. Tájékoztatást adott arról is, hogy a hitelezői választmánynak az adásvételi szerződéssel kapcsolatos észrevételezési joga lesz, illetőleg a szerződést a Cstv. 49. § (5) bekezdése értelmében lehet keresettel megtámadni az ott írt törvényi feltételek fennállása esetén.

A 2006. május 30-án közjegyző által készített jegyzőkönyv tartalma szerint az árverésen két gazdálkodó szervezet jelent meg, melyek képviseletében ugyanaz a személy járt el és ők a helyszínen készpénzben befizették az árverési előleget. Rögzítette továbbá a jegyzőkönyv, hogy a felszámoló nem kapott értesítést a felszámolási ügyben eljáró bíróságtól a kifogásokkal kapcsolatos bírósági intézkedésekről. A felszámoló az árverést lefolytatta, majd a kikiáltási ár többszöri leszállítását követően megállapította, hogy a II. r. alperes 40 500 000 Ft bruttó árat ajánlott, melyet elfogadva a felszámoló az I. r. alperes nevében a II. r. alperessel adásvételi szerződést kötött.

A felperes 2006. május 24-én terjesztett elő kifogást sérelmezve a felszámoló ingatlanértékesítéssel kapcsolatos intézkedéseit és kérte az értékesítés felfüggesztését, illetőleg a felszámoló intézkedésének a megsemmisítését (ugyanebben a tárgyban az adós ügyvezetője, a választmány elnöke és további három hitelező is kifogást terjesztett elő). A felszámolási eljárást lefolytató bíróság a 2006. május 31-én kelt végzésében a felszámoló ingatlanértékesítéssel kapcsolatos intézkedéseit felfüggesztette. A felszámoló azonban 2006. június 2-án bejelentette a bírósághoz, hogy a felfüggesztő határozat 2006. május 30-án 13.15-kor telefaxon érkezett a részére, erre az időpontra pedig az adásvételi szerződés aláírása megtörtént. A felszámolási eljárást lefolytató elsőfokú bíróság 2006. június 14-én kelt végzésével a kifogás tárgyában indult eljárást megszüntette. A megszüntető végzés ellen benyújtott fellebbezés folytán eljárt ítélőtábla 2007. március 20-án kelt végzésével az elsőfokú bíróság eljárást megszüntető végzését helybenhagyta. A jogerős végzés indoka az volt, hogy a felszámolási eljárás során benyújtott kifogás tárgyában a bíróság a Cstv. 51. § (3) bekezdésében meghatározott jogkövetkezményeket csak az adásvételi szerződés megkötéséig alkalmazhatja, mert ezt követően - tekintettel a felszámolási ügyben félként nem szereplő vevő érintettségére - az érdeksérelem csak perben orvosolható.

Az alperesek a 2006. május 30-án aláírt adásvételi szerződés 3. pontjában úgy rendelkeztek, hogy a II. r. alperes által fizetett árverési előleget foglalónak minősítik. A vevő a szerződés aláírásával egyidejűleg kifizetett még 4 100 000 Ft-ot, míg a fennmaradó 32 000 000 Ft vételár megfizetésére a szerződés aláírását követő 30 napon belül volt köteles azzal, hogy "a fizetési határidő a hitelezői választmány jelen értékesítésre vonatkozó esetleges kifogására tekintettel változhat". A szerződés 5. pontjában rögzítették, hogy a felszámolási eljárás megindításának ténye bejegyzésével együtt a földhivatal a végrehajtási jogokat, zárlatot törölte. Az adásvételi szerződésben a tulajdonjog átruházása a vételár kifizetéséig jogfenntartással történt.

A II. r. alperes 2006. augusztus 2-án megfizette a fennmaradó 32 400 000 Ft összegű vételárhátralékot az I. r. alperes részére. Erre tekintettel az I. r. alperes 2006. augusztus 5-én hozzájárulását adta a II. r. alperes tulajdonjogának ingatlan-nyilvántartása történő bejegyzéséhez, a II. r. alperes a tulajdonjog bejegyzése iránti kérelmet benyújtotta a földhivatalhoz, ahol az széljegyzésre került.

A felperes 2006. június 21-én indított pert az alperesekkel szemben a szerződés érvénytelenségének megállapítása iránt. Módosított keresetét elsődlegesen a Cstv. 49. § (2) és (5) bekezdéseire alapította, arra hivatkozva, hogy a felszámoló a hitelezői választmány írásbafoglalt, határozott tartalmú felhívása ellenére tartotta meg az árverést. Másodlagosan a Ptk. 200. § (2) bekezdésében foglaltakra hivatkozva kérte annak megállapítását, hogy az alperesek között létrejött szerződés jogszabályba ütközik, illetve azt jogszabály megkerülésével kötötték. E körben azzal érvelt, hogy az I. r. alperes, illetőleg annak felszámolója a Ptk. 4. §-ában rögzített jóhiszeműség és tisztesség követelményébe ütköző magatartást tanúsított a szerződés megkötésekor, amikor figyelmen kívül hagyta a hitelezői választmány akaratát. Másrészt az adásvételi szerződés 5. pontjának - az ingatlan-nyilvántartásból törölt zárlatra vonatkozó - rendelkezése a bírósági végrehajtásról szóló törvénynek a bíróság által elrendelt zárlat törlésére vonatkozó szabályai megkerülésével került rögzítésre.

Az alperesek a kereset elutasítását kérték. Elsődlegesen a kereset elkésettségére hivatkoztak. Másodlagosan azzal védekeztek, hogy a szerződés megtámadására a Cstv. 49. § (5) bekezdése alapján kizárólag az értékesítés formáira és a közjegyző igénybevételével kapcsolatos, a Cstv. 49/A. és 49/B. §-aiban foglalt rendelkezések megsértése esetén van lehetőség, a Cstv. 49. § (2) bekezdésének megsértése nem ad alapot a szerződés megtámadására. Harmadlagosan arra hivatkoztak, hogy a hitelezői választmány megalakulására vonatkozó bejelentés nem felelt meg a Cstv. 5. § (4) bekezdésében meghatározott előírásoknak, ezért a választmány nem hozhatott jogszerű határozatot az értékesítés elhalasztásáról. Másrészt a Cstv. 49. § (2) bekezdése alapján az értékesítés elhalasztása csak a választmány kifejezett rendelkezése esetében kötelező, ilyen rendelkezést pedig nem tett a választmány. Álláspontjuk az volt, hogy a felszámoló a Csődtörvényben előírtaknak megfelelően járt el az ingatlan értékesítése során, az alperesek közötti szerződés pedig a Vht. zárlatra vonatkozó szabályai megsértése nélkül jött létre.

Az elsőfokú bíróság a keresetet mindkét jogcímen alaptalannak ítélte és elutasította.

A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. A Cstv. 49. § (2) és (5) bekezdésére alapított elsődleges kereseti kérelem körében a bíróság jogerős döntését azzal indokolta, hogy a Cstv. 49. § (5) bekezdésében a törvényhozó csak szűk körben kívánta biztosítani a megtámadási jogot. Nem bármely, a Csődtörvényben foglalt rendelkezés megsértése, hanem kizárólag az értékesítés formáira és a közjegyző igénybevételére vonatkozó rendelkezések mellőzése esetére biztosít külön megtámadási lehetőséget, rövid jogvesztő határidővel. A Cstv. 49. § (2) bekezdése arról rendelkezik, hogy az értékesítést - ha a választmány ettől eltérően nem rendelkezik - a felszámolás közzétételének időpontjától számított 120 napon belül kell megkezdeni. E rendelkezés nem tartozik a Cstv. 49. § (5) bekezdésében szabályozott rendelkezések körébe, ekként annak megsértése a szerződés megtámadására nem szolgál alapul. Ebből következően a felperes elsődleges keresetének elbírálása szempontjából nincs jogi jelentősége annak, hogy a választmány megalakulása és annak bejelentése megfelelően megtörtént-e, továbbá, hogy a választmány határozata az általános szabályként megfogalmazott értékesítési kezdő időponttól eltérő rendelkezésnek minősül-e.

A felperes másodlagos - a Ptk. 200. § (2) bekezdésére alapított - kereseti kérelme körében vizsgálta, hogy a szerződés jogszabályba ütközése, illetőleg jogszabály megkerülésével történt megkötése megállapítható-e. Arra a következtetésre jutott, hogy a felperes kereshetőségi jogát jogi érdekeltsége - a nem vitatott hitelezői minősége - egyértelműen megalapozza. A Cstv. 49. § (2) bekezdése azonban nem rendelkezik arról, hogy az értékesítés megkezdéséhez választmányi hozzájárulás, egyetértés szükséges. Ebből következően a felszámoló azzal a magatartásával, hogy a választmány kérése ellenére folytatta az értékesítési eljárást, és azt nem halasztotta el, nem cselekedett a Cstv. 49. § (2) bekezdésébe ütköző módon. E jogszabályhelybe ütközés okán előterjesztett megtámadási keresetet ez okból találta alaptalannak. Megjegyezte azonban, hogy mindez nem jelenti azt, hogy a bíróság a felszámoló elleni esetleges kártérítési perben a felszámoló eljárásnak körülményeit és eredményét terhére ne értékelhesse, ha a Cstv. 54. §-ban foglalt - kártérítési felelősséget megalapozó - törvényi tényállás bizonyítást nyer.

A Ptk. 4. §-ának megsértésére alapított kereset elutasítását a jogerős ítélet azzal indokolta, hogy a Ptk. 4. §-ának (1) bekezdése egy alapelvet fogalmaz meg. E szerint a polgári jogok gyakorlása és kötelezettségek teljesítése során a felek a jóhiszeműség és a tisztesség követelményeinek megfelelően, kölcsönösen együttműködve kötelesek eljárni. Egy polgári jogi szerződés azonban abban az esetben értékelhető a Ptk. 200. § (2) bekezdése alapján jogszabályba ütközőnek, ha ezt valamelyik polgári jogi norma kifejezetten kimondja, vagy a szerződés tárgya tiltott. A jóhiszeműség és tisztesség alapel­vé­nek megsértéséhez a Ptk. nem fűz kifejezetten semmisségi jogkövetkezményt. Még lényegesebbnek tekintette azonban a bíróság azt a tényt, hogy a perbeli esetben a felperes valójában nem is a szerződő fél, az I. r. alperes gazdálkodó szervezet (eladó) eljárását, hanem a felszámolónak mint képviselőnek a felszámolás során tanúsított magatartását kifogásolta. A felszámolónak a szerződéskötés során tanúsított azt a felszámolói magatartását, amelyre a felperes keresetében hivatkozott, a csődtörvény 54. §-a alapján kell értékelni. A felszámoló egy ellene indított kártérítési perben hozott marasztaló határozat alapján tartozhat helytállni a hitelezők felé, ha a felszámolás során tanúsított felróható magatartásával kárt okozott.

A bíróság alaptalannak találta a Vht. zárlattal kapcsolatos rendelkezései megkerülése okán előterjesztett keresetet is. E körben kifejtette, hogy az ingatlant terhelő jogok és tények tekintetében - akár rosszhiszeműen, akár szándékosan - adott téves tájékoztatás nem vonhatja maga után a semmisség jogkövetkezményét. Emiatt a szerződő fél az adott eljárás keretében a jogszavatossági igényét érvényesítheti.

A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, melyben elsődlegesen a jogerős ítélet megváltoztatását és a kereseti kérelmének helyt adva, az alperesek által kötött adásvételi szerződés érvénytelenségének megállapítását kérte. Másodlagosan a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és a bíróság utasítását kérte az eljárás folytatására.

A Cstv. 49. § (2) bekezdésének megsértésére alapított elsődleges kereseti kérelmének elutasítását, ennek a jogerős ítéletben kifejtett indokait a továbbiakban nem vitatta. Állította azonban, hogy a jogerős ítélet jogszabálysértéssel állapította meg, hogy a Ptk. 4. §-ának (1) bekezdésében meghatározott alapelv megsértése nem alapozza meg a semmisséget. Álláspontja szerint amennyiben a felszámoló az adós gazdálkodó szervezet képviselőjeként jár el, úgy jogsértő magatartása - a perbeli esetben a Ptk. 4. §-ában foglalt alapelv megsértése - nem kizárólag a Cstv. rendelkezéseinek alkalmazását vonják maguk után, hanem megállapítható a Ptk. 200. § (2) bekezdése szerinti semmisség is.

Az alperesek felülvizsgálati ellenkérelmükben a jogerős ítélet hatályában való fenntartását és a felperes perköltségben történő marasztalását kérték.

A Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (2) bekezdése alapján, a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta felül. Ennek értelmében nem érintette a Cstv. 49. § (2) bekezdésének megsértésére alapított kereseti kérelem jogerős elutasítására vonatkozó rendelkezést.

A felülvizsgálati kérelem alaptalan.

A felülvizsgálati bíróság megállapítása szerint a jogerős ítélet helyes jogértelmezéssel jutott arra a jogi következtetésre, hogy a Ptk. 4. § (1) bekezdésében megfogalmazott alapelv megsértéséhez a Ptk. nem fűzi a semmisség jogkövetkezményét. Ezért ha az lenne megállapítható, hogy az alperesek ebbe az alapelvbe ütköző módon kötötték meg a perbeli adásvételi szerződést, a felperes által hivatkozott Ptk. 200. § (2) bekezdése alapján akkor sem lenne megállapítható az adásvételi szerződés semmissége. A törvény kötelező érvényesülést kívánó szabályával ellentétes szerződés akkor érvénytelen, ha ennek jogkövetkezményeként a semmisséget maga a jogszabály kimondja.

A Ptk. 4. § (1) bekezdése a polgári jogviszonyban részt vevő felek egymással szemben történő eljárásának alapvető szabályát fogalmazza meg. E rendelkezés a jogviszonyban részt vevő személyek magatartására állapít meg egy etikai mércét és általános elvként - tehát eltérő szabály hiányában - az adott helyzetben általában elvárható magatartás tanúsítását kívánja meg a jogviszonyban részt vevő felektől.

Ezzel szemben a felperes, mint az I. r. alperes hitelezője, a szerződéses jogviszonyon kívül álló harmadik személyként sérelmezi a szerződésben részes egyik fél, az adós felszámolójának, mint az adós törvényes képviselőjének magatartását. Tartalmilag a felperes azt kifogásolja, hogy az I. r. alperes képviselője, a felszámoló eljárása során figyelmen kívül hagyta a felperes, mint hitelező, illetve az általa képviselt hitelezői választmány méltányolható érdekeit. A jogerős ítélet helytállóan mutatott rá arra, hogy ezt a jogi helyzetet a Cstv. 54. §-a, mint speciális szabály rendezi akként, hogy a felszámoló a felszámolás során az adott helyzetben általában elvárható gondossággal köteles eljárni. Kötelezettségeinek megszegésével okozott kárért a polgári jogi felelősség általános szabályai szerint felel (Ptk. 339. §-a). Ebből következően a felperes által sérelmezett a felszámolónak azt a magatartását, amelyet a perbeli szerződés megkötése során tanúsított, a Csődtörvény 54. §-a alapján mint speciális rendelkezés alapján lehet értékelni és nem az alperesek által kötött szerződés megtámadása körében. A kifejtett indokokra tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a jogszabályoknak megfelelő jogerős ítéletet a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.

(Legf. Bír. Gfv. XI. 30.220/2008.)