EH 2014.03.K10 A kiegyensúlyozatlan tájékoztatás nem egyes kiragadott tényállítások valósága vagy valótlansága alapján ítélhető meg, hanem a műsor egészét jellemző egyoldalú - és a műsorfolyamban nem korrigált - véleménynyilvánításból ered, amelynek következményeként a demokratikus közvélemény tájékozódáshoz való joga sérül. Vállalkozások közti jogvita közérdeklődésre számot tarthat, de kiegyensúlyozatlanság csak akkor állapítható meg, ha ez egyben közéleti jellegű is [2010. évi CLXXXV. tv. 12. §; 2010. évi CIV. tv. 13. §].

A felperes eljárást kezdeményezett a kiegyensúlyozott tájékoztatás követelményének megsértése miatt a beavatkozó csatornája által 2013. január 7. napján a M. című műsor R. elnevezésű összehasonlító reklámokkal foglalkozó műsorszámával kapcsolatban. A felperes arra hivatkozott, hogy a R. műsorszám témája az összehasonlító reklámok jogszerűsége és az azzal kapcsolatos álláspontok megvitatása volt. A felperes előadása szerint a műsorszám nem felelt meg a kiegyensúlyozott és tényszerű tájékoztatás követelményének, mert egyoldalú valótlan állításokat közölt, és a műsorvezető az egyoldalú, kizárólag az egyik fél álláspontját tükröző állításokat nem korrigálta, továbbá nem biztosított lehetőséget arra, hogy a másik fél álláspontját is bemutassa. A felek között az összehasonlító reklámok miatt indult per nem fejeződött be, és a Gazdasági Versenyhivatal versenyfelügyeleti eljárása sem zárult le, amellyel kapcsolatban a műsorszámban nem hangzott el tájékoztatás.

Az elsőfokú hatóság a felperes kérelmét érdemben elbírálhatónak találta, és határozatával a kérelmet elutasította. Határozatának indokolásában kifejtette, hogy a beavatkozó a sajtószabadságról és a médiatartalmak alapvető szabályairól szóló 2010. évi CIV. törvény (a továbbiakban: Smtv.) 13. §-ában foglalt kiegyensúlyozott tájékoztatás követelményét és a médiaszolgáltatásokról és a tömegkommunikációról szóló 2010. évi CLXXXV. törvény (a továbbiakban: Mttv.) 12. §-ának (2) bekezdésében foglalt rendelkezést nem sértette meg. Megállapította, hogy a műsorszám célja általában az összehasonlító reklámokkal kapcsolatos szabályozás bemutatása volt, konkrét példákon keresztül. Az összehasonlító reklám szemléltetése körében a beszélgetés résztvevői hivatkoztak a fenti összehasonlító reklámra, azonban más termékek reklámját is megvitatták. A tájékoztatás nem vált kiegyensúlyozatlanná azáltal, hogy a felperes álláspontját nem szerepeltették a műsorszámban. A tájékoztatás tényszerűsége nem sérült az összehasonlító reklámokkal kapcsolatban indult versenyfelügyeleti és bírósági eljárásra tekintettel.

A felperes keresetet terjesztett elő az alperes határozatának felülvizsgálata iránt. A felperes arra hivatkozott, hogy a műsorszám jelentős terjedelmében a résztvevők nem az összehasonlító reklámokkal kapcsolatban fejtették ki álláspontjukat, hanem a felperes termékeire vonatkozó összehasonlító reklámot elemezték. A beszélgetés során olyan információk hangzottak el, amely szerint az összehasonlító reklám jogszerű és precedens értékű volt, továbbá a bírósági eljárás is befejeződött. A műsorszám a kiegyensúlyozott tájékoztatás követelményeinek nem felelt meg, mert nem volt tényszerű. Nem hangzott el, hogy a felperes versenyfelügyeleti eljárást is kezdeményezett, mert a két termék árának a reklámozó társaság által hangoztatott különbsége a fogyasztókat súlyosan megtévesztő és tisztességtelenül befolyásoló állításon alapszik.

Az eljárt bíróság az alperes határozatát hatályon kívül helyezte, és az alperest új eljárás lefolytatására kötelezte. A bíróság álláspontja szerint a műsorszámban indokolatlanul többször merült fel a többi reklámhoz képest a termékek összehasonlító reklámja, és a műsorszám témáját nem az előbbi termékekkel kapcsolatos összehasonlító reklám részletes elemzése képezte volna.

A jogerős ítélet ellen az alperes és az alperesi beavatkozó nyújtott be felülvizsgálati kérelmet.

Az alperes a jogerős ítélet megváltoztatásával a kereset elutasítását kérte. Kifejtette, hogy a jogerős ítélet sérti az Smtv. 13. §-át, és az Mttv. 12. §-ának (1) és (2) bekezdését. Előadta, hogy a kiegyensúlyozott tájékoztatás követelménye előírja a médiaszolgáltatók részére, hogy amennyiben egy általuk közérdeklődésre számot tartó eseményről tájékoztatást nyújtanak, akkor annak a tájékoztatásnak kiegyensúlyozottnak kell lennie. A kiegyensúlyozottság érvényre juttatása a releváns, egymással szemben álló vélemények ismertetését, bemutatását, közlését igényli.

A beavatkozó elsődlegesen a jogerős ítélet hatályon kívül helyezésével a felperes keresetének elutasítását kérte. A beavatkozó másodlagosan a felperes keresetének elutasítását arra hivatkozva kérte, hogy kérelem nem tartozott az Smtv. 13. §-ának és az Mttv. 181. §-a szerinti eljárás hatálya alá. A felperes az Mttv. 181. §-ának (2) bekezdésben meghatározott határidőn belül kérhette volna a kifejezésre nem juttatott álláspontjának közlését.

Az alperes és a beavatkozó felülvizsgálati kérelem alapos.

A Kúria álláspontja szerint az eljárt bíróság a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 206. §-a alapján a tényállást tévesen állapította meg és az abból levont jogi következtetései is tévesek, az Mttv. 12. § és Smtv. 13. §-ával ellentétesek voltak.

Az Mttv. 12. §-ának (1) bekezdése értelmében a médiaszolgáltatások tájékoztatási tevékenységének meg kell felelnie az Smtv. 13. §-a szerinti kötelezettségnek. Az Mttv. 12. § (2) bekezdése alapján a tájékoztatás kiegyensúlyozottságát a műsorszámok jellegétől függően az egyes műsorszámokon belül vagy a rendszeresen jelentkező műsorszámok sorozatában kell biztosítani.

Az Smtv. 13. §-a szerint a tájékoztatási tevékenységet végző lineáris médiaszolgáltatások kötelesek a közérdeklődésre számot tartó helyi, országos, nemzeti és európai, valamint Magyarország polgárai és a magyar nemzet tagjai számára jelentőséggel bíró eseményekről, vitatott kérdésekről, az általuk közzétett tájékoztató, illetve híreket szolgáltató műsorszámukban sokoldalúan, tényszerűen, időszerűen, tárgyilagosan, kiegyensúlyozottan tájékoztatni. E kötelezettség részletes szabályait a törvény az arányosság és a demokratikus közvélemény biztosítása követelményeinek megfelelően állapítja meg.

A Kúria rámutat arra, hogy a műsorszám témája nem termékekkel kapcsolatos összehasonlító reklámállítások valóságtartalma volt, hanem az, hogy e hazai gyakorlattól eltérő reklámozási gyakorlat mögött - a reklámot közzétevők részéről - milyen megfontolások húzódtak. A riportalanyok abbéli véleményüket fejtették ki, hogy az Európai Unió tagállamaiban bevett gyakorlatról van szó, melynek jogszerűsége Magyarországon nem egyértelmű, de a reklámot közzétevők szerint a témára okot adó reklám alkalmas ara, hogy precedenst teremtsen, és az ilyen típusú reklámok - a fogyasztók jobb tájékozódása érdekében - elterjedjenek.

Ezt az értékelést erősíti, hogy az összehasonlító reklám, mint a közérdeklődésre számot tartó kérdés jellemzőinek bemutatása során a résztvevők megvitattak más reklámokat is. Nagyobb hangsúlyt a felperes összehasonlító reklámja kizárólag azért kapott, mert ez a konkrét reklám tette aktuálissá a közérdeklődésre számot tartó összehasonlító reklám témáját.

Az Smtv. 13. §-ában megfogalmazott kiegyensúlyozott tájékoztatás a sokoldalú, időszerű, tárgyilagos, tényszerű tájékoztatás követelményét írja elő a demokratikus közvélemény biztosítása érdekében. Ezért a Kúria álláspontja szerint, a kiegyensúlyozottság követelményét a demokratikus közvélemény szempontjából kell értékelni, két vállalkozás termékével kapcsolatos állítások tényszerűsége nincs tartalmi összefüggésben a demokratikus közvélemény kiegyensúlyozott tájékoztatásával. Az ilyen típusú viták, amelyek közérdeklődésre számot tarthatnak, de nincs közéleti jellegük, többek között sajtó-helyreigazítási, vagy például a konkrét esettől függően burkolt reklámozással kapcsolatos eljárások keretében vizsgálhatók.

Szükséges arra is utalni, hogy az Smtv. 13. §-a értelmében amennyiben a médiaszolgáltató egy általa közérdeklődésre számot tartó eseményről tájékoztatást ad, akkor annak kiegyensúlyozottnak kell lennie, azonban a kiegyensúlyozottság követelménye a szerkesztői szabadság az Mttv. 3. §-ában megfogalmazott alapelvét nem sértheti. A médiaszolgáltató - a szerkesztő - döntheti el, hogy egyes műsorszámokban mely eseményekről történik beszámoló és azt mely meghívott vendégek közvetítik.

A Kúria álláspontja szerint az a jogerős ítéleti értékelés, amely szerint a reklámot közzé tevők bizonytalan kifejezések használatával (nyilván, gyakorlatilag, valószínű) azt sugallták, hogy az általuk közzé tett reklámok jogszerűek, noha az ezzel kapcsolatos eljárások még nem zárultak le, és ezek a tényállítások valótlansága okán kiegyensúlyozatlanok voltak, jogilag téves és okszerűtlen következtetés. A kiegyensúlyozatlan tájékoztatás ugyanis nem egyes kiragadott tényállítások valósága vagy valótlansága alapján ítélhető meg - noha ez is szerepet játszhat az értékelésnél - hanem a műsor egészét jellemző egyoldalú - és a műsorfolyamban nem korrigált - véleménynyilvánításból ered, amelynek következményeként a demokratikus közvélemény tájékozódáshoz való joga sérül.

A Kúria a fentiekre tekintettel a Pp. 275. §-ának (4) bekezdése szerint a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte és a felperes keresetét elutasította.

(Kúria Kfv. III. 37.472/2013.)

* * *

TELJES HATÁROZAT

A Kúria Csabai Lindner és Varga Ügyvédi Iroda, ügyintéző: dr. Csabai Marianna ügyvéd által képviselt B.-C. M. Kft. felperesnek a dr. Pokorádi Márta jogtanácsos által képviselt Nemzeti Média és Hírközlési Hatóság Médiatanács alperes ellen médiaügyben hozott közigazgatási határozat felülvizsgálata iránt indult perében, - amely perbe az alperes pernyertességének előmozdítása érdekében Ferenczi Ügyvédi Iroda, ügyintéző: dr. Ferenczi Mónika ügyvéd által képviselt M. T. Zrt. beavatkozó beavatkozott, - a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 2013. július 14. napján kelt 20.K.31.118/2013/9. számú jogerős ítélete ellen az alperes részéről 10. sorszám alatt, a beavatkozó részéről 13. sorszám alatt benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán az alulírott napon, nyilvános tárgyaláson meghozta a következő

ítéletet:

A Kúria a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 20.K.31.118/2013/9. számú ítéletét hatályon kívül helyezi és a felperes keresetét elutasítja.

Kötelezi a Kúria a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek és az alperesi beavatkozónak személyenként 30 000 (azaz harmincezer) forint elsőfokú és 30 000 (azaz harmincezer) forint felülvizsgálati eljárási perköltséget.

Kötelezi továbbá a Kúria a felperest, hogy fizessen meg az államnak - külön felhívásra - 30 000 (azaz harmincezer) forint kereseti és 70 000 (hetvenezer) forint felülvizsgálati eljárási illetéket.

Az ítélet ellen további felülvizsgálatnak nincs helye.

I n d o k o l á s

A felperes eljárást kezdeményezett a kiegyensúlyozott tájékoztatás követelményének megsértése miatt a beavatkozó csatornája által 2013. január 7. napján a M. című műsor R. elnevezésű összehasonlító reklámokkal foglalkozó műsorszámával kapcsolatban. A felperes arra hivatkozott, hogy a R. műsorszám témája az összehasonlító reklámok jogszerűsége és az azzal kapcsolatos álláspontok megvitatása volt. A felperes előadása szerint a műsorszám nem felelt meg a kiegyensúlyozott és tényszerű tájékoztatás követelményének, mert a T. M. Kft. (a továbbiakban: TEVA) S. és a felperes P. termékének összehasonlító reklámjával kapcsolatban kizárólag a TEVA álláspontját tükröző egyoldalú valótlan állításokat közölt, és a műsorvezető az egyoldalú, kizárólag az egyik fél álláspontját tükröző állításokat nem korrigálta, továbbá nem biztosított lehetőséget arra, hogy a másik fél álláspontját is bemutassa. A felek között az összehasonlító reklámok miatt indult per nem fejeződött be, és a Gazdasági Versenyhivatal TEVA ellen kezdeményezett versenyfelügyeleti eljárása sem zárult le, amellyel kapcsolatban a műsorszámban nem hangzott el tájékoztatás.

Az elsőfokú hatóság a felperes kérelmét érdemben elbírálhatónak találta, és határozatával a kérelmet elutasította. Határozatának indokolásában kifejtette, hogy a beavatkozó a sajtószabadságról és a médiatartalmak alapvető szabályairól szóló 2010. évi CIV. törvény (a továbbiakban: Smtv.) 13. §-ában foglalt kiegyensúlyozott tájékoztatás követelményét és a médiaszolgáltatásokról és a tömegkommunikációról szóló 2010. évi CLXXXV. törvény (a továbbiakban: Mttv.) 12. §-ának (2) bekezdésében foglalt rendelkezést nem sértette meg. Megállapította, hogy a műsorszám célja általában az összehasonlító reklámokkal kapcsolatos szabályozás bemutatása volt, konkrét példákon keresztül. A műsor témáját közvetlenül nem a TEVA összehasonlító reklámja képezte. Az összehasonlító reklám szemléltetésére beszélgetés résztvevői hivatkoztak a fenti összehasonlító reklámra, azonban más termékek, így a Dove, Coca-Cola, Pepsi Cola és a Vodafone reklámját is megvitatták. A tájékoztatás nem vált kiegyensúlyozatlanná azáltal, hogy a felperes álláspontját nem szerepeltették a műsorszámban. A tájékoztatás tényszerűsége nem sérült az összehasonlító reklámokkal kapcsolatban indult versenyfelügyeleti és bírósági eljárásra tekintettel.

A felperes keresetet terjesztett elő az alperes határozatának felülvizsgálata iránt. A felperes arra hivatkozott, hogy a műsorszám jelentős terjedelmében a résztvevők nem az összehasonlító reklámokkal kapcsolatban fejtették ki álláspontjukat, hanem a T. Kft. és a felperes termékeire vonatkozó összehasonlító reklámot elemezték. A beszélgetés során olyan információk hangzottak el, amely szerint az összehasonlító reklám jogszerű és precedens értékű volt, továbbá a bírósági eljárás is befejeződött. A műsorszám a kiegyensúlyozott tájékoztatás követelményeinek nem felelt meg, mert nem volt tényszerű. Nem hangzott el, hogy a felperes versenyfelügyeleti eljárást is kezdeményezett, mert a két termék árának a reklámozó társaság által hangoztatott különbsége a fogyasztókat súlyosan megtévesztő és tisztességtelenül befolyásoló állításon alapszik.

Az eljárt bíróság az alperes határozatát hatályon kívül helyezte, és az alperest új eljárás lefolytatására kötelezte. A bíróság álláspontja szerint a műsorszámban indokolatlanul többször merült fel a többi reklámhoz képest a P. és a S. termékek összehasonlító reklámja, és a műsorszám témáját nem az előbbi termékekkel kapcsolatos összehasonlító reklám részletes elemzése képezte volna. A beszélgetés során elhangzott "nyilván... megállt", "nyilván jogilag se legyen támadható és gyakorlatilag ez az", "nyilván egyébként megállhat a T.-nak a reklámja", "de valószínű az ilyennek kutya baja, mert megáll jogilag, ezért precedenst teremtett" tényállítások nem feleltek meg a valóságnak, mivel a versenyfelügyeleti eljárás nem fejeződött be, és a peres eljárás sem zárult le a műsorszám sugárzásának időpontjában.

A jogerős ítélet ellen az alperes és az alperesi beavatkozó nyújtott be felülvizsgálati kérelmet.

Az alperes a jogerős ítélet megváltoztatásával a kereset elutasítását kérte. Kifejtette, hogy a jogerős ítélet sérti az Smtv. 13. §-át, és az Mttv. 12. §-ának (1) és (2) bekezdését. Előadta, hogy a kiegyensúlyozott tájékoztatás követelménye előírja a médiaszolgáltatók részére, hogy amennyiben egy általuk közérdeklődésre számot tartó eseményről tájékoztatást nyújtanak, akkor annak a tájékoztatásnak kiegyensúlyozottnak kell lennie. A kiegyensúlyozottság érvényre juttatása a releváns, egymással szemben álló vélemények ismertetését, bemutatását, közlését igényli. Minden esetben egyedi, önálló vizsgálat tárgyát képezi annak eldöntése, hogy mely álláspont tekinthető relevánsnak egy adott műsorszámban. Nem helytálló az eljárt bíróság álláspontja a vitatott műsorszám témájával kapcsolatban, mivel a műsorszám tárgya általában az összehasonlító reklámok ismertetése, bemutatása volt. A kifogásolt műsorrészletben nem hangzott el olyan információ, amely szerint a vitatott összehasonlító reklám jogszerű és precedens értékű. Hangsúlyozta, hogy a résztvevők több alkalommal is a saját véleményüket fejezték ki az összehasonlító reklámokkal kapcsolatban, és a tájékoztatás nem vált kiegyensúlyozatlanná azáltal, hogy ellentétes álláspontokat nem jelenített meg. Az Mttv. 3. §-a az alapelvek között fogalmazza meg, hogy a szerkesztői szabadság értelmében a médiaszolgáltató szabadon határozza meg a műsorszámban közzétett hírek körét. A kiegyensúlyozottság kötelezettsége nem jelenti a szerkesztői szabadság korlátozását. A műsorszám részletes tartalmi elemzése alapján megállapítható, hogy a felperes álláspontjának meg nem jelenítése nem eredményezte a műsorszám kiegyensúlyozatlanságát.

A beavatkozó elsődlegesen a jogerős ítélet hatályon kívül helyezésével a felperes keresetének elutasítását kérte. A beavatkozó másodlagosan a felperes keresetének elutasítását arra hivatkozva kérte, hogy kérelem nem tartozott az Smtv. 13. §-ának és az Mttv. 181. §-a szerinti eljárás hatálya alá. A felperes az Mttv. 181. §-ának (2) bekezdésben meghatározott határidőn belül kérhette volna a kifejezésre nem juttatott álláspontjának közlését. A beavatkozó álláspontja szerint a műsorszám témája az összehasonlító reklám volt, a felperes alaptalanul hivatkozott arra, hogy a versenyfelügyeleti eljárással kapcsolatban tájékoztatás nem volt tényszerű, mivel a műsorszámban a résztvevők kizárólag a folyamatban lévő bírósági eljárásról beszéltek. Hangsúlyozta, hogy nincs lehetőség minden olyan személyt megszólaltatni, aki a műsorszám témájával nem ért egyet. A felperes által sérelmezett állítás "a T. reklámja a perben nyilván megállt" a nézők számára is nyilvánvalóan és egyértelműen a riportalany feltételezése és nem állítása volt.

A felperes a felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában történő fenntartását kérte.

Az alperes és a beavatkozó felülvizsgálati kérelem alapos.

A Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 272. §-ának (2) bekezdése és a Pp. 275. §-ának (2) bekezdése alapján a felülvizsgálati kérelem keretei között az abban megjelölt jogszabálysértések körében vizsgálja felül.

A Kúria álláspontja szerint az eljárt bíróság a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 206. §-a alapján a tényállást tévesen állapította meg és az abból levont jogi következtetései is tévesek, az Mttv.12.§ és Smtv.13.§-ával ellentétesek voltak.

Az Mttv. 12. §-ának (1) bekezdése értelmében a médiaszolgáltatások tájékoztatási tevékenységének meg kell felelnie az Smtv. 13. §-a szerinti kötelezettségnek. Az Mttv. 12. § (2) bekezdése alapján a tájékoztatás kiegyensúlyozottságát a műsorszámok jellegétől függően az egyes műsorszámokon belül vagy a rendszeresen jelentkező műsorszámok sorozatában kell biztosítani.

Az Smtv. 13. §-a szerint a tájékoztatási tevékenységet végző lineáris médiaszolgáltatások kötelesek a közérdeklődésre számot tartó helyi, országos, nemzeti és európai, valamint Magyarország polgárai és a magyar nemzet tagjai számára jelentőséggel bíró eseményekről, vitatott kérdésekről, az általuk közzétett tájékoztató, illetve híreket szolgáltató műsorszámukban sokoldalúan, tényszerűen, időszerűen, tárgyilagosan, kiegyensúlyozottan tájékoztatni. E kötelezettség részletes szabályait a törvény az arányosság és a demokratikus közvélemény biztosítása követelményeinek megfelelően állapítja meg.

A Kúria rámutat arra, hogy a műsorszám témája nem a S. és a P. termékekkel kapcsolatos összehasonlító reklámállítások valóságtartalma volt, hanem az, hogy e hazai gyakorlattól eltérő reklámozási gyakorlat mögött- a reklámot közzétevők részéről - milyen megfontolások húzódtak. A riportalanyok abbéli véleményüket fejtették ki, hogy az Európai Unió tagállamaiban bevett gyakorlatról van szó, melynek jogszerűsége Magyarországon nem egyértelmű, de a reklámot közzétevők szerint a témára okot adó reklám alkalmas ara, hogy precedenst teremtsen, és az ilyen típusú reklámok- a fogyasztók jobb tájékozódása érdekében - elterjedjenek.

Ezt az értékelést erősíti, hogy az összehasonlító reklám, mint a közérdeklődésre számot tartó kérdés jellemzőinek bemutatása során a résztvevők megvitattak más reklámokat is (Dove, a Coca-Cola, a Pepsi Cola, a Vodafone reklámjait). Nagyobb hangsúlyt a felperes és a T. összehasonlító reklámja kizárólag azért kapott, mert ez a konkrét reklám tette aktuálissá a közérdeklődésre számot tartó összehasonlító reklám témáját.

Az Smtv. 13. §-ában megfogalmazott kiegyensúlyozott tájékoztatás a sokoldalú, időszerű, tárgyilagos, tényszerű tájékoztatás követelményét írja elő a demokratikus közvélemény biztosítása érdekében. Ezért a Kúria álláspontja szerint, a kiegyensúlyozottság követelményét a demokratikus közvélemény szempontjából kell értékelni, két vállalkozás termékével kapcsolatos állítások tényszerűsége nincs tartalmi összefüggésben a demokratikus közvélemény kiegyensúlyozott tájékoztatásával. Az ilyen típusú viták,amelyek közérdeklődésre számot tarthatnak, de nincs közéleti jellegük, többek között sajtó-helyreigazítási, vagy például a konkrét esettől függően burkolt reklámozással kapcsolatos eljárások keretében vizsgálhatók.

Szükséges arra is utalni, hogy az Smtv. 13. §-a értelmében amennyiben a médiaszolgáltató egy általa közérdeklődésre számot tartó eseményről tájékoztatást ad, akkor annak kiegyensúlyozottnak kell lennie, azonban a kiegyensúlyozottság követelménye a szerkesztői szabadság az Mttv. 3. §-ában megfogalmazott alapelvét nem sértheti. A médiaszolgáltató - a szerkesztő - döntheti el, hogy egyes műsorszámokban mely eseményekről történik beszámoló és azt mely meghívott vendégek közvetítik.

A Kúria álláspontja szerint az a jogerős ítéleti értékelés, amely szerint a reklámot közzé tevők bizonytalan kifejezések használatával (nyilván, gyakorlatilag, valószínű) azt sugallták, hogy az általuk közzé tett reklámok jogszerűek, noha az ezzel kapcsolatos eljárások még nem zárultak le, és ezek a tényállítások valótlansága okán kiegyensúlyozatlanok voltak, jogilag téves és okszerűtlen következtetés. A kiegyensúlyozatlan tájékoztatás ugyanis nem egyes kiragadott tényállítások valósága vagy valótlansága alapján ítélhető meg- noha ez is szerepet játszhat az értékelésnél- hanem a műsor egészét jellemző egyoldalú - és a műsorfolyamban nem korrigált - véleménynyilvánításból ered, amelynek következményeként a demokratikus közvélemény tájékozódáshoz való joga sérül.

A Kúria a fentiekre tekintettel a Pp. 275. §-ának (4) bekezdése szerint a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte és a felperes keresetét elutasította.

A Kúria a Pp. 78. §-ának (1) bekezdése alapján kötelezte a felperest az alperes és a beavatkozó elsőfokú és felülvizsgálati eljárásban felmerült perköltségének megfizetésére és a 6/1986. (VI.26.) IM számú rendelet 13. §-ának (2) bekezdése alapján a tárgyi illetékfeljegyzési jog folytán le nem rótt kereseti és felülvizsgálati eljárási illeték viselésére.

Budapest, 2013. szeptember 24.

Dr. Kovács András s.k. a tanács elnöke, dr. Dávid Irén s.k. előadó bíró, dr. Kovács Ákos s.k. bíró

(Kúria Kfv. III. 37.472/2013.)