BH 2016.12.331 I. A vitatott okiratot szerkesztő ügyvédet terhelő titoktartás alóli felmentés megtagadása nem ütközik a jóhiszemű joggyakorlás követelményébe, azonban miután nem teszi lehetővé a tanúvallomással, mint bizonyítási eszközzel megismerhető adatok figyelembevételét, a felmentést megtagadó fél terhére értékelendő.

II. A szerződés színleltségének elbírálásánál figyelembe veendő körülmények [1959. évi IV. tv. (Ptk.) 205. § (1) és (2) bek., 207. § (6) bek., 237. § (1) bek.; 1952. évi III. tv. (Pp.) 3. § (3) és (6) bek., 8. §, 206. § (1) és (2) bek.].

A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás

[1] A felperes építőipari munkák kivitelezésével foglalkozott, testvére, az I. rendű alperes édesanyja pénzügyi tevékenységet végzett. A felperes 2002 decemberében megvásárolta a b.-i építés alatt álló ingatlant (a továbbiakban: ingatlan), amelyen építkezni kívánt, de BAR listán tartották nyilván és jelentős adótartozása is volt.

[2] A felperes 2003. október 13-án az I. rendű alperesnek ajándékozta az ingatlant. A szerződés szerint az ajándékozás célja az I. rendű alperes otthonteremtésének elősegítése. Az I. rendű alperes a szerződéskötés után 15 000 000 forint jelzáloghitelt vett fel a II. rendű alperes jogelődjétől, akinek javára a jelzálogjogot és az elidegenítési, terhelési tilalmat az ingatlan-nyilvántartásba bejegyezték. Az I. rendű alperes - a szerződéstől eltérően - az ingatlant nem vette birtokba és a kölcsön törlesztőrészleteit sem teljesítette. Az ingatlanon a felperes építkezett és 2004 decemberében az ingatlanba beköltözött. A közigazgatási hatóság 2005. február 12-én jogerős határozattal az I. rendű alperes javára a használatbavételi engedélyt megadta.

[3] 2005. évben a felperes és az I. rendű alperes édesanyja között elszámolási vita miatt több per indult, az I. rendű alperes pedig a felperessel szemben birtokháborítási és lakás kiürítése iránti eljárásokat kezdeményezett.

A kereseti kérelem és az alperesek védekezése

[4] A felperes keresetében elsődlegesen annak megállapítását kérte, hogy az ajándékozási szerződés színleltség okán érvénytelen, az ajándékozás, az ingatlan tulajdonjogának átruházása színlelt volt. A felek akarata nem irányult az I. rendű alperes tulajdonszerzésére, a szerződés célja egyrészt az I. rendű alperes hitelfelvételének biztosítsa, másrészt a felperes adótartozása miatt a végrehajtási eljárás elkerülése. A felperes kérte az eredeti állapot helyreállítását, tulajdonjoga ingatlan-nyilvántartási visszajegyzését. Másodlagosan az ajándékot visszakövetelte a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 582. § (1) és (2) bekezdésére hivatkozással.

[5] Az I. rendű alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte. Állította, hogy a felperesnek az I. rendű alperes édesanyjával szemben fennálló tartozásai fejében szerezte meg az ingatlan tulajdonjogát. A felvett hitelt a felperesnek átadta, aki azt az építkezésre fordította. Viszontkeresettel kérte a felperes kötelezését az ingatlan kiürítésére és 2004. február 21. napjától kezdődően használati díj megfizetésére.

[6] A felperes a viszontkereset elutasítását kérte, a II. rendű alperes - bejegyzett jogai fenntartása esetén - a kereset teljesítését nem ellenezte.

Az első- és másodfokú részítélet

[7] Az elsőfokú bíróság részítéletével a keresetet elutasította. Indokolásában a Ptk. 207. § (6) bekezdésére hivatkozással hangsúlyozta, hogy a felperes nem bizonyította a tulajdonjog átruházására irányuló szándékának hiányát. Nem igazolt, hogy az ajándékozáskor az I. rendű alperes is tudott a felperes fedezetelvonó szándékáról. Az I. rendű alperes édesanyja elfogulatlannak nem tekinthető tanúvallomását a bizonyítékok köréből kirekesztette. A szerződést szerkesztő ügyvéd meghallgatásához az I. rendű alperes nem járult hozzá, a titoktartás alóli felmentést nem adta meg. Az érvényes ajándékozási szerződés alapján az ajándék visszakövetelésének törvényi feltételei pedig nem állapíthatók meg.

[8] A felperes fellebbezése alapján indult másodfokú eljárásban a felperes a tárgyaláson csatolta az I. rendű alperes által írt és aláírt, 2003. október 13-i keltezésű okiratot, amelyben kijelentette, hogy az ajándékozási szerződés aláírására csak azért került sor, mert az ingatlanra a felperes hitelt kívánt felvenni, ezt azonban anyagi nehézségei miatt saját nevében nem tehette. A hitel felvételét az I. rendű alperes, visszafizetését a felperes vállalta. Az I. rendű alperes hozzájárult ahhoz, hogy a tartozás kiegyenlítése esetén az ingatlan tulajdonjoga visszakerüljön a felpereshez, vagy azt gyermeke szerezze meg.

[9] A másodfokú bíróság részítéletével az elsőfokú bíróság részítéletét megváltoztatta és megállapította, hogy a felperes és az I. rendű alperes között létrejött ajándékozási szerződés érvénytelen. Az I. rendű alperest annak tűrésére kötelezte, hogy az ingatlanon fennálló tulajdonjogának törlését követően, a II. rendű alperes bejegyzett jogosultságainak érintetlenül hagyása mellett, a felperes tulajdonjogát eredeti állapot helyreállítása címén visszajegyezzék.

A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem

[10] A jogerős ítélet ellen az I. rendű alperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, amelyben a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság ítéletének hatályában fenntartását kérte. Arra hivatkozott, hogy a jogerős ítélet sérti a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 8. §-t, a 164. § (1) bekezdését, a 197. §-t, a Pp. 206. § (1) bekezdését és a 235. § (1) bekezdését.

A Kúria döntése és jogi indokai

[11] A felülvizsgálati kérelem nem megalapozott.

A Pp. 270. § (1) bekezdése, továbbá a Pp. 275. § (4) bekezdése értelmében a felülvizsgálati kérelem anyagi jogi és az ügy érdemi elbírálására lényeges kihatással járó eljárásjogi szabálysértés esetén lehet eredményes.

[12] Az I. rendű alperes felülvizsgálati kérelmében a másodfokú bíróság által értékelt bizonyítékok körét sérelmezte, a bizonyítékok okszerűtlen mérlegelését, a tényállás téves megállapítását, és az így megállapított tényállásból téves jogi következtetések levonását állította.

[13] A másodfokú bíróság által figyelembe vett bizonyítékok körével kapcsolatos jogszabálysértésként a Pp. 235. § (1) bekezdését jelölte meg, amely valóban azt mondja ki, hogy a fellebbezésben új tény állítására, illetve új bizonyíték előadására akkor kerülhet sor, ha az új tény vagy új bizonyíték az elsőfokú határozat meghozatalát követően jutott a fellebbező fél tudomására. A továbbiakban azonban a Pp. hivatkozott rendelkezése azt is tartalmazza, hogy a fellebbezésben új tény állítására, illetve új bizonyíték előadására, vagy az elsőfokú bíróság által mellőzött bizonyítás lefolytatásának indítványozására akkor is sor kerülhet, ha az az elsőfokú határozat jogszabálysértő voltának alátámasztására irányul; a 141. § (6) bekezdésében foglaltakat azonban ebben az esetben is alkalmazni kell. Eszerint, ha a felek valamelyike tényállításának, nyilatkozatának előadásával, bizonyítékainak előterjesztésével - a (2) bekezdésben előírt kötelezettsége ellenére - alapos ok nélkül késlekedik, és e kötelezettségének a bíróság felhívása ellenére sem tesz eleget, a bíróság a fél előadásának, előterjesztésének bevárása nélkül határoz. A Pp. 141. § (2) bekezdése alapján pedig a bíróság - ha ez a tényállás megállapításához szükséges - a feleket felhívja nyilatkozataik megtételére, és lefolytatja a bizonyítási eljárást. A fél köteles a tényállításait, nyilatkozatait, bizonyítékait - a per állása szerint - a gondos és az eljárást elősegítő pervitelnek megfelelő időben előadni, illetve előterjeszteni.