556/B/1999. AB határozat

a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény 43. § (1)-(2) bekezdése alkotmányellenességének vizsgálatáról

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány tárgyában meghozta a következő

határozatot:

Az Alkotmánybíróság a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény 43. § (1)-(2) bekezdése alkotmányellenességének a megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.

INDOKOLÁS

I.

1. Az indítványozó a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvénynek (a továbbiakban: Szja tv.) az 1998. évi LXV. törvény 13. §-ával módosított, illetve megállapított 43. §-a (1)-(2) bekezdésének a megsemmisítését kérte. Álláspontja szerint a módosítás jogbiztonságot sértő változást hozott, amikor "egyrészt a módosítás hatálybalépését megelőző befektetések esetében is a jogalkotó a korábbi 30%-kal szemben 20%-ra szállította le az igénybe vehető adóhitel mértékét, másrészt évi 200 000 Ft-ban maximálta annak felső határát. Továbbá, bár a módosítás 1999. január 1. napján lépett hatályba, az adóhitel mértékének csökkentése és maximálása a módosítás hatálybalépését megelőző jogviszonyokra is visszamenőlegesen kiterjed, így a jogalkotásról szóló 1987. évi XI. törvény 12. §-ának (2) bekezdésébe, és ezen keresztül az Alkotmány 2. §-ába ütközik." Az indítványozó szerint a módosítás hátrányosan érinti azt a befektetőt, aki a módosítás előtt év közben helyezett tőkeszámlára befektetési eszközt, mivel a tényleges befektetés után csak részben vehette a tárgyévben igénybe az adóhitelt. Ugyanakkor a befektetők "abban a hiszemben hozták meg befektetésre vonatkozó döntésüket, hogy a töredékév esetén is a következő évben mint növekmény után vehetik igénybe a 30%-os mértékű adóhitelt."

2. Az indítványozó által felhívott Alkotmány 2. § (1) bekezdése szerint: "A Magyar Köztársaság független, demokratikus jogállam".

A jogalkotásról szóló 1987. évi XI. törvény (a továbbiakban: Jat.) 12. §-ának (2) bekezdése pedig kimondja: "A jogszabály a kihirdetését megelőző időre nem állapíthat meg kötelezettséget, és nem nyilváníthat valamely magatartást jogellenessé."

Az Szja tv. 43. §-ának módosítás előtti szövege:

"43. § (1) Az összevont adóalap adóját csökkenti a 8. számú mellékletben meghatározott módon és feltételekkel a befektetési adóhitel, legfeljebb azonban a magánszemély befektetésállománya növekményének 30 százaléka.

(2) Ha a magánszemély befektetésállománya mérséklődik, legalább a csökkenés 30 százaléka mértékéig a befektetési adóhitelt vissza kell fizetni.

(3) Az adóhitel visszafizetésének kötelezettsége a magánszemély halálával megszűnik."

Az idézett jogszabályban említett 8. számú melléklet a befektetési adóhitelre vonatkozó részletes szabályokat tartalmazta. így - többek között - meghatározta az adóévben fennálló befektetésállományt, az adóévben fennálló befektetésállomány növekményét, illetve csökkenését, továbbá a befektetési adóhitel alapjának az összegét.

Az Szja tv. módosítás utáni - az indítványozó által kifogásolt - 43. §-a a következőket tartalmazza:

"43. § (1) Az összevont adóalap adóját csökkenti a 8. számú mellékletben meghatározott módon és feltételekkel a befektetési adóhitel, legfeljebb azonban a magánszemély befektetésállománya növekményének 20 százaléka, azonban a levont összeg nem lehet több, mint évi 200 ezer forint.

(2) Ha a magánszemély befektetésállománya mérséklődik, legalább a csökkenés 20 százaléka, de legfeljebb a fennálló adóhitel mértékéig a befektetési adóhitelt vissza kell fizetnie.

(3) Az adóhitel visszafizetésének kötelezettsége a magánszemély halálával megszűnik.

(4) A (2) bekezdés rendelkezésétől eltérően a visszafizetés mértéke a csökkenés 30 százaléka mindaddig, ameddig az 1995-1998. évekre vonatkozó adóbevallásban érvényesített adóhitelt a magánszemély vissza nem fizette."

Az Szja tv. - indítvány elbírálásakor is hatályos - 43. §-ának (1)-(2), valamint (4) bekezdését a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény módosításáról rendelkező 1998. évi LXV. törvény 13. §-a állapította meg azzal, hogy a módosított rendelkezéseket az 1999. január l-jétől megszerzett jövedelemre és keletkezett adókötelezettségre kell alkalmazni. Ezzel egyidejűleg - a 43. §-t érintő változást követve - módosult az Szja tv. 8. számú melléklete is.

II.

Az indítvány nem megalapozott.

Az Alkotmánybíróság az indítvány elbírálásánál két, lényegében összefüggő kérdést vizsgált. Nevezetesen azt, hogy az adott esetben a befektetési adóhitelre - amely az Szja tv. szerint adókedvezmény - vonatkozó szabályozás (feltételrendszer) módosítása, illetve csökkentése alkotmányos kereteken belül maradt-e, továbbá azt, hogy az indítványozó által kifogásolt változtatással a jogalkotó megsértette-e a jogszabály visszaható hatályának a tilalmát, megsértve ezzel a jogbiztonságot, amely a jogállamiság kiemelt eleme.

1. Az Alkotmánybíróság számos korábbi határozatában foglalkozott az adókedvezménnyel, a különböző időtartamra meghirdetett adókedvezmény csökkentésének, megszüntetésének alkotmányossági kérdéseivel és tett - az adott indítvány elbírálásánál is - irányadó megállapításokat. "Az Alkotmánybíróság már több határozatában rámutatott arra, hogy amíg a közterhekhez való hozzájárulás az Alkotmány 70/1. §-ából eredő alapvető kötelezettség, addig a kötelezettség alóli mentesülésre vagy bizonyos mértékű kedvezményre senkinek sincs az Alkotmányon alapuló alanyi joga [pl. 61/1992. (XI. 20.) AB határozat és a 281/B/1992. AB határozat]. A törvényhozó az adómentességek és -kedvezmények körét - az Alkotmány keretei között - mérlegelési jogkörében állapítja meg. Ezért az adókedvezményre vonatkozó jogszabályi rendelkezések alkotmányossági vizsgálata során az Alkotmánybíróság hatáskörébe kizárólag annak vizsgálata tartozik, hogy a törvényhozó a mérlegelési jogkörében megállapított kedvezményekkel nem sért-e alkotmányos rendelkezést." [1393/B/1992. AB határozat, ABH 1993, 626-629.)

"Ahogyan az adókedvezmények biztosítása, úgy korlátozása, illetőleg megvonása is a jogalkotó szándékától függő gazdaságpolitikai kérdés, alkotmányossági problémát önmagában nem képez (182/B/1992. AB határozat). Amennyiben a jogalkotó nem részesíti előnyben tovább az eredetileg támogatandónak tartott tevékenységet, aggálytalanul korlátozhatja vagy a jövőre nézve megszüntetheti a korábban juttatott kedvezményeket. ... Abból eredően, hogy az adókedvezményre senkinek sincs Alkotmányon alapuló alanyi joga, az államnak jogában áll a korábban biztosított adókedvezmények mértékét, alkalmazási körét, igénybevételi lehetőségének időtartamát a jövőre nézve korlátozni, sőt e kedvezményeket meg is szüntetni. Ez még akkor is így van, ha figyelembe vesszük, hogy az adókedvezmény sajátos gazdaságpolitikai ösztönző eszköz is lehet, amelynek alkalmazásával az állam bizonyos tevékenységi fajtákat vagy beruházásokat kíván támogatni, s ilyen esetben a kedvezmény utólagos mérséklése vagy megszüntetése kedvezőtlen helyzetbe hozza azokat, akik a hatályos jogszabályok maradandóságában bízva - esetleg jelentős anyagi kockázatot vállalva - kezdték meg a kedvezménnyel ösztönzött tevékenységüket. Más a helyzet akkor, ha az állam nem pusztán az adóügyi jogszabályban állapít meg valamilyen adókedvezményt, hanem kifejezetten abból a célból bocsát ki egy jogszabályt, hogy a gazdasági élet szereplői számára hosszú távra szóló garanciákat nyújtson." [9/1994. (II. 25.) AB határozat, ABH 1994, 74-78.] Az adott esetben adóügyi jogszabályban, az Szja tv.-ben állapított meg a jogalkotó - egyébként is feltételhez kötött, lényegében késleltetett adófizetésnek minősülő - adókedvezményt, mégpedig határozatlan időre, így fel sem merülhet a "mögöttes" állami garancia kérdése.

Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az adókedvezményt érintő módosítás alkotmányos kereteken belül történt.

2. Az Alkotmánybíróság több határozatában foglalkozott a jogbiztonsággal, illetőleg a visszamenőleges hatályú szabályozás tilalmával. [Pl. 34/1991. (VI. 15.) AB határozat, ABH 1991, 170., 173-174.]

A 25/1992. (IV. 30.) AB határozatában a következőket állapította meg: "A jogállamiság egyik fontos alkotóeleme a jogbiztonság, amely egyebek között megköveteli, hogy

- az állampolgárok jogait és kötelességeit a törvényben megszabott módon kihirdetett és bárki számára hozzáférhető jogszabályok szabályozzák,

- meglegyen a tényleges lehetőség arra, hogy a jogalanyok magatartásukat a jog előírásaihoz tudják igazítani, ennek érdekében a jogszabályok a kihirdetésüket megelőző időre nézve ne állapítsanak meg kötelezettséget, illetőleg valamely jogszerű magatartást visszamenőleges érvénnyel ne minősítsenek jogellenesnek. A jogbiztonság e két alapvető követelménye közül bármelyiknek a figyelmen kívül hagyása összeegyeztethetetlen az Alkotmány 2. § (1) bekezdésével, s így alkotmányellenes." (ABH 1992, 131., 132.)

Az Alkotmánybíróság a jogállamiság kiemelt elemének tartja tehát a jogbiztonságot, amely - többek között - megköveteli a teljesedésbe ment vagy egyébként véglegesen lezárt (teljesült) jogviszonyok érintetlenül hagyását.

Az Szja tv. kimondja, hogy az adót - egyes kivételekkel - naptári évenként, az összes jövedelem alapján kell megállapítani és megfizetni, azonban az adóbevételek folyamatossága érdekében adóelőleget kell fizetni. Az Szja tv. meghatározása szerint adóév az az időszak, amelyre vonatkozóan az adó alapját meg kell állapítani; ez főszabályként a naptári év. Jövedelem pedig a magánszemély által az adóévben bármilyen címen és formában megszerzett bevétel egésze vagy a törvényben elismert költségekkel csökkentett része vagy annak szintén a törvényben meghatározott hányada. Az elmondottakra is tekintettel az adókedvezményre, illetőleg a befektetési adóhitelre való jogosultság adóévre (naptári évre) vonatkozik, illetve az adóhitelre való jogosultságot megalapozó adójogviszony adóevenként újrakezdődik. Ebből az is következik, hogy az adóhitelre jogosító befektetésre vonatkozó döntés - bármilyen "hiszemben" is hozta meg a befektető - mindig csak az adott adóévre számít. Az érvényesíthető adóhitel mértékét a befektetett összeg nagysága és a tényleges befektetésnek az adott adóévben figyelembe vehető időtartama együttesen határozza meg, természetesen az Szja tv.-ben meghatározott egyéb korlátokra is figyelemmel, A következő adóévben is ugyanez a helyzet, viszont közömbös, hogy a befektetés korábban fennállt-e vagy sem. További adóhitel igénybevételének csak az a feltétele, hogy az adott adóévben legyen olyan időtartamú és összegű befektetés, amelynek következtében a befektetésállomány a korábbi adóhitelalaphoz képest növekszik. Erről pedig az adott adóévben - a mindenkor hatályos szabályok ismeretében - kell döntenie az adózónak. Folyamatos döntés szükséges arról, hogy az adózó befekteti-e pénzét, illetőleg, hogy megszünteti-e vagy csökkenti a fennálló befektetését.

A Szja tv. 43. §-ának (1) bekezdése szerint a befektetési adóhitel mint adókedvezmény a befektetésállomány növekménye után vehető igénybe, tehát mintegy sajátos, adott gazdaságpolitikai célt szolgáló "adójogi ösztönző". (A befektetésállomány növekménye az Szja tv. 8. számú melléklet 2. pontja szerint a magánszemély adóévben fennálló befektetésállománya és az adóévet megelőző évben fennálló adóhitel alapjának különbözete. Az adóévben fennálló befektetésállomány meghatározása az adóévben nyilvántartott befektetések alapján történik, az Szja tv. 8. számú mellékletének 1., 10., 11. és 12. pontjában foglaltak szerint.)

A befektetési adóhitelre (adókedvezményre) vonatkozó szabályozás elemzése után - az elmondottakra is figyelemmel - összefoglalóan megállapítható, hogy az indítványozó által kifogásolt, az adókedvezmény mértékét és összegét érintő módosítás nem alkotmányellenes, az Szja tv. módosított rendelkezései - az Szja tv. idézett 43. §-ának a hatálybaléptető előírására is figyelemmel - a kihirdetést megelőző időre nem állapítanak meg adókötelezettséget. Az indítványozó által kifogásolt jogszabályi rendelkezések a jövőre nézve korlátoznak adókedvezményt, a már igénybe vett kedvezmények visszamenőleges megvonásáról, csökkentéséről nincs szó, teljesedésbe ment, illetve véglegesen lezárt (teljesült) jogviszonyt nem érintenek, így az a jogszabály visszaható hatályának tilalmába sem ütközik. Ebből következően a jogbiztonság sérelméből eredő, az Alkotmány 2. § (1) bekezdésébe ütköző alkotmányellenesség sem áll fenn, ezért az Alkotmánybíróság az indítványt elutasította.

Budapest, 2000. szeptember 11.

Dr. Németh János s. k.,

az Alkotmánybíróság elnöke

Dr. Bagi István s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Bihari Mihály s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Erdei Árpád s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Harmathy Attila s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Holló András s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Kiss László s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Kukorelli István s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Strausz János s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Tersztyánszkyné Dr. Vasadi Éva s. k.,

előadó alkotmánybíró