3191/2014. (VII. 15.) AB határozat

bírói kezdeményezés elutasításáról[1]

Az Alkotmánybíróság teljes ülése folyamatban lévő ügyben alkalmazandó jogszabály alaptörvény-ellenességének megállapítására irányuló bírói kezdeményezés tárgyában meghozta a következő

határozatot:

Az Alkotmánybíróság a nemzeti köznevelésről szóló 2011. évi CXC. törvény 61. § (8) bekezdése alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló bírói kezdeményezést elutasítja.

Indokolás

I.

[1] 1. 2014. március 31-én a Miskolci Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság az előtte 7.M.971/2013. szám alatt folyamatban lévő ügyben - az Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdés b) pontja és az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 25. § (1) bekezdése alapján -, a bírósági eljárás felfüggesztése mellett, indítvánnyal fordult az Alkotmánybírósághoz, amelyben kezdeményezte a nemzeti köznevelésről szóló 2011. évi CXC. törvény (a továbbiakban: Nktv.) 61. § (8) bekezdése alaptörvény-ellenességének megállapítását, a támadott jogszabályi rendelkezés megsemmisítését és alkalmazásának kizárását a bíróság előtt folyamatban lévő ügyben.

[2] 2. Az indítványra okot adó ügy kapcsán a bírói kezdeményezés utalt az Nktv. 4. § 1. pontjára, amely a köznevelési intézmények alapfeladatait határozza meg; és emlékeztetett rá, hogy ezek közül az alábbi alapfeladatokat ellátó intézményeket 2012. december 31-ig a települési önkormányzatok vagy települési önkormányzati társulások tartották fenn:

Nktv. 4. § 1. pont "c) általános iskolai nevelés-oktatás,

d) nemzetiséghez tartozók általános iskolai nevelése-oktatása,

e) kollégiumi ellátás,

f) nemzetiségi kollégiumi ellátás,

g) gimnáziumi nevelés-oktatás,

h) szakközépiskolai nevelés-oktatás,

i) szakiskolai nevelés-oktatás,

j) nemzetiség gimnáziumi nevelés-oktatása,

k) nemzetiség szakközépiskolai nevelés-oktatása,

l) nemzetiség szakiskolai nevelés-oktatása,

m) Köznevelési Hídprogramok keretében folyó nevelés-oktatás,

n) felnőttoktatás,

o) alapfokú művészetoktatás,

p) fejlesztő nevelés, fejlesztő nevelés-oktatás,

q) pedagógiai szakszolgálati feladat, [...]

s) azoknak a sajátos nevelési igényű gyermekeknek, tanulóknak az óvodai, iskolai, kollégiumi ellátása, akik a többi gyermekkel, tanulóval nem foglalkoztathatók együtt,

t) a gyermekgyógyüdülőkben, egészségügyi intézményekben rehabilitációs intézményekben tartós gyógykezelés alatt álló gyermekek tankötelezettségének teljesítéséhez szükséges oktatás,

u) pedagógiai-szakmai szolgáltatás".

[3] A bírói kezdeményezés ezek alapján csak a települési önkormányzatok vagy települési önkormányzati társulások által fenntartott köznevelési intézményekre és az azokban foglalkoztatott közalkalmazottakra (pedagógusokra) vonatkozó szabályozást kifogásolja. Rögzíti, hogy 2012. december 31. előtt ezen intézmények közalkalmazottai és fizikai állományú dolgozói tekintetében a munkáltató maga a jogi személyiséggel rendelkező intézmény volt, az országosan egységesnek tekinthető joggyakorlat szerint.

[4] Ezen a helyzeten a köznevelési feladatot ellátó egyes önkormányzati fenntartású intézmények állami fenntartásba vételéről szóló 2012. évi CLXXXVIII. törvény (a továbbiakban: Áfvtv.) változtatott, amelyet a törvényhozó a preambulum szerint "[...] a minden gyermek számára azonos esélyeket nyújtó köznevelési rendszer érdekében, a törvényesen és átláthatóan működő, a közszolgáltatásokat maradéktalanul biztosító állam működési feltételeinek a megteremtése, a köznevelési feladatellátás szakmai színvonalának emelése, egységessége, valamint a hatékonyabb, költségtakarékosabb intézményfenntartás érdekében [...]" alkotott meg. Az Áfvtv. 1. § 3. pontja határozza meg, hogy e törvény alkalmazásában mit kell intézmények tekinteni. Eszerint: "intézmény: a[z Nktv.] 4. § 1. pont c)-q) és s)-u) alpontja szerinti köznevelési alapfeladatot, valamint a többi tanulóval együtt nevelhető, oktatható sajátos nevelési igényű tanulók iskolai nevelését-oktatását, kollégiumi ellátását biztosító települési önkormányzat vagy települési önkormányzati társulás által fenntartott köznevelési intézmény".

[5] Az Áfvtv. 2. § (1) bekezdése szerint az önkormányzati fenntartó 2013. január 1-jei hatállyal módosítja az általa fenntartott települési önkormányzati és 2013. január 1-jétől állami feladattá váló köznevelési alapfeladatot egyaránt ellátó többcélú intézmény, korai fejlesztést és gondozást alapfeladatként ellátó bölcsőde, fogyatékosok ápoló, gondozó otthona és gyermekotthon alapító okiratát akként, hogy az intézmény 2013. január 1-jétől kizárólag önkormányzati feladatot lásson el. E törvény 3. alcíme: az önkormányzati fenntartású intézmények és a 2013. január 1-jétől állami köznevelési alapfeladatnak minősülő feladatok állam részéről történő átvételéről szól. Az Áfvtv. ide tartozó 4-6. §-ai szerint 2013. január 1-jétől az intézmény a Klebelsberg Intézményfenntartó Központba (a továbbiakban: KLIK) történő beolvadással az állam fenntartásába kerül. Az Áfvtv. 2. § (1) bekezdése szerinti esetben ugyanekkor közfeladat-ellátás átadására kerül sor a KLIK számára. Az 5. § (1) bekezdése szerint a KLIK alapító okiratát az irányító szerve úgy módosítja, hogy a beolvadással érintett intézmény és a többcélú intézmény állami köznevelési alapfeladatnak minősülő feladatot ellátó intézményegysége a KLIK-nek - az államháztartásról szóló 2011. évi CXCV. törvény 7. § (1) bekezdése szerinti - önálló jogi személyiséggel rendelkező szervezeti egységeként működjön. Az Áfvtv. 6. § (1) bekezdése alapján a beolvadással érintett intézmény és intézményegység tekintetében 2013. január 1-jétől a fenntartói jogokat a KLIK gyakorolja, kivéve az Nktv. 83. § (2) bekezdés a) pontjában foglaltakat, valamint a köznevelési intézmény vezetőjének megbízása, kinevezése, a megbízás visszavonása és a jogviszony megszüntetésének jogát. A 6. § (2) bekezdés azt is rögzíti, hogy az intézmény jogutódja főszabály szerint a KLIK.

[6] A Klebelsberg Intézményfenntartó Központról szóló 202/2012. (VII. 27.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Korm. r.) 6. § (1) bekezdése értelmében a KLIK elnöke "[...] - a[z Nktv.-ben], a 4. § (5) bekezdésben és a (2) bekezdésben meghatározott egyes munkáltatói jogok kivételével - gyakorolja az Intézményfenntartó Központban foglalkoztatottak felett a munkáltatói jogokat. A munkáltatói jogok gyakorlását az elnök - a kinevezési és felmentési jog kivételével - vezető beosztású kormánytisztviselőre, magasabb vezetői megbízással rendelkező közalkalmazottra átruházhatja, továbbá a köznevelési intézmény magasabb vezetői megbízással rendelkező közalkalmazottjára az Nkt.-ban foglaltak szerint átruházza."

[7] A bírói kezdeményezés idézi az Áfvtv. 7. §-át is, amely - többek között - kimondja, hogy a beolvadás és a közfeladat-ellátás átadása főszabály szerint nem érinti az intézmény foglalkoztatásában állók közalkalmazotti jogviszonyát, valamint a magasabb vezetői, vezetői megbízását. Felsorolja, kik kerülnek a KLIK foglalkoztatotti állományába (ide tartozik a legtöbb pedagógus és technikai dolgozó), és milyen szabályok vonatkoznak az egyéb foglalkoztatottakra.

[8] A bírói kezdeményezés idézi továbbá az Nktv. 61. § (6) bekezdését is, amely szerint: "A köznevelési intézményben végzett munka jellegén, természetén nem változtat az a körülmény, hogy a köznevelési intézménynek ki a fenntartója. Az állami intézményfenntartó központ által fenntartott köznevelési intézményben az e törvényben foglalt kivétellel a munkáltatói jogokat az állami intézményfenntartó központ vezetője gyakorolja. Az állami intézményfenntartó központ által fenntartott köznevelési intézmény vezetője az adott köznevelési intézmény alkalmazottjai tekintetében - a bérgazdálkodást érintő döntések, a kinevezés és a közalkalmazotti jogviszony megszüntetése kivételével - gyakorolja a munkáltatói jogokat. Az állami intézményfenntartó központ által fenntartott köznevelési intézmény vezetője az e bekezdésben meghatározottak szerint gyakorolhatja a munkáltatói jogot azok tekintetében is, akik a működtető, vagy az általa megbízott személy, illetve szervezet intézkedése alapján végeznek munkát a köznevelési intézményben, amennyiben a működtető így dönt." Ugyanezen § (8) bekezdése szerint: "Ahol a Munka Törvénykönyve vagy a közalkalmazottak jogállásáról szóló törvény munkáltatóról rendelkezik, azon az állami intézményfenntartó központ által fenntartott köznevelési intézményt is érteni kell, figyelembe véve az intézményvezető munkáltatói jogainak e törvény szerinti korlátozását." A 64. § (1) bekezdése szerint: "A köznevelési intézmény munkavállalói, közalkalmazottai (a továbbiakban: alkalmazott) tekintetében - a munkáltatótól függően - a Munka Törvénykönyvét vagy a közalkalmazottak jogállásáról szóló törvényt e törvény rendelkezéseivel együtt kell alkalmazni." A 68. § (2) bekezdése úgy rendelkezik, hogy: "Az állami intézményfenntartó központ által fenntartott köznevelési intézmény kivételével az állami fenntartású köznevelési intézmény, továbbá az egyházi köznevelési intézmény és a magán köznevelési intézmény vezetőjét az oktatásért felelős miniszter egyetértésével a fenntartó bízza meg, a munkáltatói jogokat a fenntartó gyakorolja. A miniszter az egyetértését csak jogszabálysértés esetén tagadhatja meg." A 69. § (1) bekezdés b) pontja szerint: "A köznevelési intézmény vezetője önálló költségvetéssel nem rendelkező intézmény vezetője kivételével gyakorolja a munkáltatói jogokat a köznevelési intézményben foglalkoztatottak felett". A 85. § (4) bekezdése szerint pedig: "A fenntartó kötelezettségeinek teljesítése, jogainak gyakorlása nem sértheti a nevelési-oktatási intézmény szakmai önállóságát, az intézmény szakmai döntési hatásköreit, a köznevelési intézmény vezetőjének munkáltatói jogait, döntési jogosítványait, beleértve a gazdasági vezető feletti munkáltatói jogokat."

[9] 3. A jogszabályi környezet bemutatását követően a bírói kezdeményezés megállapítja, hogy 2013. január 2-ától az intézmények fenntartása, működtetése, a munkáltatói jogok gyakorlása bizonyos esetekben elkülönül és megoszlik az önkormányzatok, a KLIK és az intézményegység vezetője között. Az ezzel kapcsolatos szabályozás 2013. január 1. óta már változott, az akkori szabályokból az volt kiolvasható, hogy az intézmények (mint korábbi munkáltatók) KLIK-be történt beolvadását követően munkáltatónak a jogutód KLIK minősült. Ezen az állapoton változtatott az Nktv. (módosított) 61. § (6) és (8) bekezdése; melyek közül az előbbi megosztotta a munkáltatói jogok gyakorlását, utóbbi pedig kimondta, hogy munkáltatón a KLIK által fenntartott köznevelési intézményt is érteni kell, figyelembe véve az intézményvezető munkáltatói jogainak e törvény szerinti korlátozását.

[10] A bírói kezdeményezés rámutat, hogy a munkáltató és a munkáltatói jogkör gyakorlója két különböző fogalom. A munkáltató ugyanis az a szervezet, vagy annak egy része, mely a munkavállalót, közalkalmazottat vagy egyéb jogviszonyban álló személyt foglalkoztatja, míg a munkáltatói jogkör gyakorlója az a természetes személy vagy személyekből álló testület, aki a munkáltató nevében meghozza a munkavállalóval, közalkalmazottal vagy egyéb jogviszonyban állóval kapcsolatos munkáltatói intézkedéseket. Peres eljárásban a munkavállalónak a munkaviszonyából fakadó igényét a munkáltatójával szemben kell érvényesíteni. Főszabályként mind a Munka Törvénykönyve, mind a közalkalmazottak jogállásáról szóló törvény alapján a munkavállalóknak és a közalkalmazottaknak egy meghatározott helyen, egy munkakörre egy munkáltatója van, tehát speciális eseteket leszámítva senkinek sem lehet azonos munkaidőben, azonos munkahelyen, azonos munkakörre két munkáltatója. A támadott Nktv. 61. § (8) bekezdésében szereplő "is" szócska ugyanakkor jelentheti azt is, hogy mind a KLIK-et, mind a közoktatási intézményt munkáltatónak kell tekinteni.

[11] A bírói kezdeményezés utal a kifogásolt bekezdést beiktató, az oktatás szabályozására vonatkozó egyes törvények módosításáról szóló 2013. évi CXXIX. törvény 34. § (3) bekezdéséhez kapcsolódó Részletes indokolásra is. Eszerint: "A Kormánynak a pedagógus szakszervezetekkel kötött megállapodását hajtja végre a módosítás. Ezen belül azt a pontot, amely szerint a Klebelsberg Intézményfenntartó Központ által fenntartott köznevelési intézmények vezetőinek is biztosítani kell egyes munkáltatói jogok gyakorlását. A kérdésnek a szervezeti és működési szabályzatba történő utalása - a szakszervezetek álláspontja szerint - nem megnyugtató, hiszen annak megváltoztatására bármikor sor kerülhet, igazi garanciát a törvényi szint jelent számukra. Nem rendezett továbbá azoknak a helyzete, akik nem a Klebelsberg Intézményfenntartó Központ alkalmazásában, hanem a működtető alkalmazásában állnak. Ezek tekintetében is biztosítani kell, hogy az adott intézmény vezetője meghatározhassa, milyen feladatot kell ellátni az ott munkát végzőiknek, és ellenőrizhesse az elvégzett munkát.

[12] A foglalkoztatási jogszabályok értelmezését és alkalmazását könnyíti, ha az Nkt. kimondja, hogy munkáltató alatt az állami intézményfenntartó központ által fenntartott köznevelési intézményt is érteni kell. A Klebelsberg Intézményfenntartó Központ speciális felépítéséből - miszerint a fenntartó és az általa fenntartott intézmények egy szervezeten belül helyezkednek el - adódóan a jogalkalmazók részéről kérdésként merült fel, hogy a Klebelsberg Intézményfenntartó Központ szervezeti egységeiként működő köznevelési intézményt lehet-e munkáltatónak tekinteni. A módosítást a szakszervezetek kezdeményezték."

[13] Az indítványozó álláspontja szerint azonban a jogalkotói szándék ellenére a beiktatott rendelkezéssel a jogszabályi környezet bizonytalanabbá és félreérthetőbbé vált. Az egyes bíróságok gyakorlatában már jelenleg is lényegi eltérések vannak abban, hogy a közalkalmazottaknak a pert kivel szemben kell megindítaniuk, amennyiben jogi igényüket szeretnék érvényesíteni; a KLIK pedig a módosítások ellenére továbbra is azon az állásponton van, hogy a KLIK-et kell munkáltatónak tekinteni. Ténylegesen azonban nem állapítható meg sem a jogszabályból, sem az ahhoz kapcsolódó indokolásból, hogy a több ezer pedagógust foglalkoztató köznevelési intézmények esetében kit is kell munkáltatónak tekinteni.

[14] 4. Az indítványozó hivatkozott az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdésére, amely szerint Magyarország független, demokratikus jogállam. Az Alkotmánybíróság eddigi gyakorlatából kiemelte a 9/1992. (I. 30.) AB határozatot, amelynek indokolása szerint: "A jogállam nélkülözhetetlen eleme a jogbiztonság. A jogbiztonság az állam - s elsősorban a jogalkotó - kötelességévé teszi annak biztosítását, hogy a jog egésze, egyes részterületei és az egyes jogszabályok is világosak, egyértelműek, működésüket tekintve kiszámíthatóak és előreláthatóak legyenek a norma címzettjei számára. Vagyis a jogbiztonság nem csupán az egyes normák egyértelműségét követeli meg, de az egyes jogintézmények működésének kiszámíthatóságát is. [...] A jogbiztonság elve mindemellett tág mérlegelési és döntési lehetőséget hagy nyitva a jogalkotó számára, hiszen a jogállamiság más elvek érvényesülését is megköveteli, s ezek a jogbiztonság követelményével ütközhetnek. Például az igazságosság egyedi esetekben való megvalósulását elősegítő méltányosság intézménye a jogbiztonsággal elvileg ellentétes. A jogbiztonság azonban mégsem szenved csorbát, mert a konkrét kivételek érvényesülési körét és feltételeit a jog előre tisztázza. Vonatkozik ez mind a méltányosság egyes jogintézményeire [mint például a méltányosság alapján történő kártérítésre a Polgári Törvénykönyv 347. § (2) szerint], mind az olyan fogalmakra, amelyek széles bírói mérlegelést tesznek lehetővé. [Az utóbbiak tartalmi kiszámíthatóságát a jogállamban különféle - többek között jogegységi - intézmények szolgálják. ]" (ABH 1992, 59, 65.)

[15] A bírói kezdeményezés érvelése szerint ez az AB határozat is kiemelte, hogy a törvény szövegének határozatlansága és bizonytalansága sértheti a jogbiztonság követelményét, amely alapján az lenne elvárható a jogalkotótól, hogy a jog egésze, egyes részterületei és egyes szabályai is világosak, egyértelműek, hatásukat tekintve kiszámíthatóak és a norma címzettjei számára előre láthatóak legyenek. E tételek alátámasztásaként utalt a 43/1995. (VI. 30.) AB határozatra és a 3/2014. (I. 21.) AB határozatra is.

[16] Az indítványozó álláspontja szerint az Nktv. - 2013. július 6-ától hatályos - 61. § (8) bekezdése sérti az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdésében szereplő jogállamiság részét képező jogbiztonság elvét, mert ellentétben áll az Áfvtv. 6. § (2) bekezdésével (amely időben korábban, 2012. december 8-án lépett hatályba, és amely azt a főszabályt mondja ki, hogy az intézmény jogutódja a KLIK), és e két törvényhely alapján nem lehet kétséget kizáróan megállapítani, hogy a KLIK-et vagy a köznevelési intézményt kell-e a közalkalmazottak munkáltatójának tekinteni. Ez pedig közalkalmazottak ezrei számára teszi előre nem láthatóvá, hogy a munkáltatóval szembeni igényeiket kivel szemben érvényesíthetik a bíróság előtt.

[17] Ezen kívül az Nktv. 61. § (8) bekezdése a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény 1-2. §-aiban írtakkal is ellentétes helyzetet teremt, mert a fentiek szerint a közalkalmazottak nem tudják, kivel szemben kell vagyoni vagy személyi jogaikat peres úton érvényesíteni, a bíróság pedig nem tud eleget tenni a perek tisztességes lefolytatása és ésszerű időn belül történő befejezése törvényi kötelezettségének.

II.

[18] 1. Az Alaptörvény érintett rendelkezései:

"B) cikk (1) Magyarország független, demokratikus jogállam."

[19] 2. Az Nktv. támadott rendelkezésének szövege:

"61. § (8) Ahol a Munka Törvénykönyve vagy a közalkalmazottak jogállásáról szóló törvény munkáltatóról rendelkezik, azon az állami intézményfenntartó központ által fenntartott köznevelési intézményt is érteni kell, figyelembe véve az intézményvezető munkáltatói jogainak e törvény szerinti korlátozását."

III.

[20] A bírói kezdeményezés nem megalapozott.

[21] 1. Az Alkotmánybíróság a támadott jogszabályi rendelkezés és a jogállamiság alkotmányos alapértékből fakadó jogbiztonság követelményének összefüggését vizsgálva az alábbiakat állapította meg.

[22] 1.1. Az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdése az Alkotmány 2. § (1) bekezdésével azonosan deklarálja az ún. jogállam klauzulát. (Hasonlóan: 30/2012. (VI. 27.) AB határozat, Indokolás [16]; 3301/2012. (XI. 12.) AB határozat, Indokolás [22]; 4/2013. (II. 21.) AB határozat, Indokolás [56]; 45/2012. (XII. 29.) AB határozat, Indokolás [105]; 3046/2013. (II. 28.) AB határozat, Indokolás [18]) Az Alkotmánybíróság ezért a bírói kezdeményezés elbírálása során irányadónak tekintette a jogbiztonság követelményével kapcsolatosan kialakított gyakorlatát.

[23] 1.2. A jelen ügyben az indítványozó azt tartja a jogbiztonság követelményébe ütközőnek, hogy több irányadó és egyaránt törvényi szintű szabály - különösen az Nktv. támadott 61. § (8) bekezdése és az Áfvtv. 6. § (2) bekezdése - egymással nem harmonizáló módon rendelkezik arról, hogy a köznevelési intézményekben kit kell a pedagógusok és más, különböző jogviszonyokban foglalkoztatottak munkáltatójának tekinteni, kivel szemben lehet peres úton a munkaviszonyból fakadó igényeket érvényesíteni.

[24] Az Alkotmánybíróság az azonos szintű jogszabályok közti kollízió esetét már korábban is vizsgálta, és következetes gyakorlatának megfelelően több esetben kimondta, hogy "[...] meghatározott életviszonyok, illetőleg tényállások ellentétes - vagy az értelmezéstől függően ellentétes - törvényi rendezése önmagában nem jelent alkotmányellenességet. Az ilyen rendezés alkotmányellenessé csak akkor válik, ha az egyben az Alkotmány valamely rendelkezésének a sérelmével is együtt jár, vagyis, ha az ellentétes tartalmú szabályozás anyagi alkotmányellenességhez vezet, tehát például ha a rendelkezések valamelyike meg nem engedett diszkriminációt, egyéb alkotmányellenes helyzet megteremtését, vagy alkotmányos alapjog korlátozását eredményezi. Két (vagy több) törvényi rendelkezés esetleges kollíziója folytán előálló értelmezési nehézség azonban magában véve még nem elegendő feltétele az alkotmányellenesség megállapításának. A törvényhozás valamely, az Alkotmány sérelmét nem jelentő hibáját általában jogalkalmazói jogszabály értelmezéssel kell feloldani, mert a jogalkalmazás hivatott eldönteni, hogy a konkrét jogviszonyokban az ellentétet (látszólagos ellentétet) hordozó rendelkezések közül melyik törvényhely alkalmazásával kell eljárni. Amennyiben pedig a jogszabályok értelmezésével, azok alkalmazásának mérlegelésével eredmény nem érhető el, az ellentét megszüntetése törvényhozási (jogalkotási) útra tartozik. [...] A jogállamiság elvéből nem következik, hogy az azonos szintű jogszabályok közötti normakollízió kizárt. Törvényi rendelkezések összeütközése miatt az alkotmányellenesség pusztán az Alkotmány 2. § (1) bekezdése alapján tehát nem állapítható meg akkor sem, ha ez a kollízió nem kívánatos és a törvényhozónak ennek elkerülésére kell törekednie. [...] A jogállamiság alkotmányos deklarálása [...] tartalmi kérdésekben tovább utal az egyes nevesített alkotmányos elvekre és jogokra. Alkotmányellenesség megállapítására ezért törvényi rendelkezések kollíziója miatt csak akkor kerülhet sor, ha ezen alkotmányos elvek vagy jogok valamelyike megsérül annak folytán, hogy a szabályozás ellentmondása jogszabály-értelmezéssel nem oldható fel és ez anyagi alkotmányellenességhez vezet, vagy ha a normaszövegek értelmezhetetlensége valamely konkrét alapjogi sérelmet okoz. Ennek hiányában azonban az azonos szintű normaszövegek lehetséges értelmezési nehézsége, illetőleg az értelmezéstől függő ellentéte, összeütközése önmagában nem jelent alkotmányellenességet." [35/1991. (VI. 20.) AB határozat, ABH 1991, 175, 176-177.]

[25] 1.3. Azonos következtetésre jutott - visszautalva az idézett határozatra - az Alkotmánybíróság a jogszabályi kollízió és az egyedi ügyben alkalmazandó jog kiválasztása kérdését vizsgálva a 28/2013. (X. 9.) AB határozatban is. E döntés indokolása úgy fogalmaz, hogy: "Az Alaptörvény nem zárja ki, hogy a bíró az Alaptörvény bármely rendelkezésére, illetve annak kapcsán bármely összefüggésre, így a B) cikk (1) bekezdésében foglalt jogállamiság elvére, és annak részét képező normavilágosság követelményére hivatkozzon. Az Alkotmánybíróság azonban az Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdés b) pontját, 26. cikk (1) bekezdését, R) cikkét és 28. cikkét, valamint az Abtv. 25. §-át és 52. §-át is figyelembe vevő együttes értelmezése alapján arra a következtetésre jutott, hogy a bírónak a jogszabály Alaptörvénnyel való összhangjának vizsgálatára vonatkozó kezdeményezési jogosultságának gyakorlása során a B) cikkel összefüggésben tekintettel kell lennie a következő szempontokra. A bíró csak olyan rendelkezés Alaptörvénnyel való összhangjának vizsgálatát kezdeményezheti, amelyet a konkrét ügyben alkalmazni kell (vö. 3153/2013. (VII. 24.) AB határozat, Indokolás [10]); ha a bírósági eljárás során jogszabályi kollízió merül fel, a bíró feladata eldönteni, hogy mi az egyedi ügyben alkalmazandó jog. Meghatározott életviszonyok, illetőleg tényállások ellentétes - vagy az értelmezéstől függően ellentétes - szabályozása önmagában nem jelent alaptörvény-ellenességet. Az ilyen szabályozás alaptörvény-ellenessé csak akkor válik, ha az egyben az Alaptörvény valamely rendelkezésének a sérelmével is együtt jár, vagyis, ha az ellentétes tartalmú szabályozás anyagi alaptörvény-ellenességhez vezet, tehát például ha a rendelkezések, illetve azok értelmezésének valamelyike meg nem engedett diszkriminációt, egyéb alaptörvény-ellenes helyzetet, vagy alapjog korlátozását eredményezi [vö. 35/1991. (VI. 20.) AB határozat, ABH 1991, 175, 176.]. A normavilágosság sérelmét állító indítványnak általában arra nézve is indokolást kell tartalmaznia, hogy a sérelmezett jogszabályi rendelkezés valamely értelmezése az Alaptörvénynek valamely további rendelkezésével miért ellentétes [Abtv. 52. § (1) bekezdés b), d) és e) pont]. Az Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdés b) pontja alapján az Alkotmánybíróságnál kezdeményezett eljárásnak tehát előfeltétele, hogy a bíró megállapítsa az ügyben alkalmazandó jogszabályi rendelkezéseket és azokat értelmezze. Ha az értelmezési folyamat során arra a következtetésre jut, hogy az alkalmazandó jogszabály normatartalma feloldhatatlan ellentétben áll az Alaptörvénnyel, akkor kezdeményezi az Alkotmánybíróság eljárását. Az indítvány indokolásának - ebből következően is - az Alaptörvény valamely rendelkezésével való ellentétet kell határozottan állítania és alátámasztania, amely ellentét azonban nem merülhet ki egy esetleges értelmezései nehézségben. A bírónak tehát nem elegendő önmagában a jogbiztonság elvének részét képező normavilágosság követelményének sérelmére hivatkoznia sem azon az alapon, hogy nem tudja megállapítani az ügyben alkalmazandó jogszabályi rendelkezéseket, sem azon az alapon, hogy nem tudja azokat egyértelműen értelmezni." (28/2013. (X. 9.) AB határozat, Indokolás [32]-[36])

[26] 2. A fent kifejtettekre figyelemmel az Alkotmánybíróság a jelen ügyben arra a következtetésre jutott, hogy az indítványban elemzett - a köznevelési intézményekben a munkáltató személyének megállapítására vonatkozó - sajátos jogszabályi környezetben annak eldöntése, hogy melyik jogszabály alkalmazásával kell eljárni, nem alkotmányossági, hanem jogértelmezési kérdés; melynek megoldása - a főszabály megállapítása, jogértelmezési módszerek segítségével, továbbá a jogutódlás körülményeinek és a konkrét intézmény átadásával kapcsolatos dokumentumok vizsgálatával - a bíróság feladata, és a bíróság hatáskörébe tartozik.

[27] Mindezek alapján az Alkotmánybíróság az indítványt elutasította.

Budapest, 2014. június 30.

Dr. Paczolay Péter s. k.,

az Alkotmánybíróság elnöke

Dr. Balogh Elemér s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Balsai István s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Bragyova András s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Dienes-Oehm Egon s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Juhász Imre s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Kiss László s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Kovács Péter s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Lenkovics Barnabás s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Lévay Miklós s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Pokol Béla s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Salamon László s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Stumpf István s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Szalay Péter s. k.,

előadó alkotmánybíró

Dr. Szívós Mária s. k.,

alkotmánybíró

Alkotmánybírósági ügyszám: III/685/2014.