BH 2023.5.131 I. A személyiségi jogi védelem mindenkire kötelező tartalma mások alanyi jogának a tiszteletben tartása. A személyiségi jogérvényesítés feltétele a személyiségi alanyi jogot sértő vagy veszélyeztető magatartás, amely a jogsértő és a sérelmet szenvedett fél között fennálló kapcsolatban polgári jogi, ezen belül személyiségi jogviszonyt keletkeztet.

II. Valamely szociális ellátási formához való hozzáférés biztosításának igénye önmagában a személyiségvédelem alapja nem lehet. A polgári perben, polgári jogviszonyok alapján eljáró bíróságnak - jogszabályi felhatalmazás hiányában - nincs hatásköre a közjogi viszonyok körébe tartozó intézkedések megtételére kötelezni az alpereseket. Az állam végrehajtó szerveiként eljáró alpereseknek a közjogi feladataik ellátása körében a felperesek által állított mulasztása személyiségi jogviszonyt nem keletkeztet [Alaptörvény XIX. cikk (1)-(2) bek.; 2013. évi V. törvény (Ptk.) 2:42. § (1)-(2) bek.; 1993. évi III. törvény (Szoctv.) 75. § (1) bek., 66/A. § (1) bek.; 2003. évi CXXV. törvény (Ebktv.) 4. § a)-m) pontja].

A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás

[1] Az I., az V., a VII., a IX. és a XI. rendű felperesek halmozott fogyatékossággal élő, teljes körű gondozásra szoruló személyek, a II., a VI., a VIII., a X. és a XII. rendű felperesek a gondozásukat ellátó szülők. Az I. rendű alperes minisztérium a Kormány szociálpolitikáért felelős tagja. A II. rendű alperes központi költségvetési szerv, kötelezettségei közé tartozik a pszichiátriai betegek, fogyatékos személyek ellátásának biztosítása.

[2] A felperesek 2015-ben a támogatott lakhatás szakosított intézményi ellátás igénybevétele érdekében fordultak a II. rendű alpereshez. 2015 májusában a II. rendű alperes arról tájékoztatta a II. és a X. rendű felpereseket, hogy az intézményrendszer átalakítása megkezdődött, a program célcsoportjába azok a fogyatékos személyek tartoznak, akiket nagy létszámú intézményekben látnak el, célja a fogyatékos személyek számára az ápolást, gondozást nyújtó bentlakásos szociális intézményi férőhelyek kiváltása. Ezt követően a II. rendű felperes beadványában azt kérte, hogy a II. rendű alperes a támogatott lakhatás iránti kérelemről hozzon határozatot. A II. rendű alperes 2015. szeptember 4-én iratában arról tájékoztatta a II. rendű felperest, hogy a 2013. január 1. óta állami fenntartásban működő fogyatékos személyeket ellátó intézményekbe történő felvétel nem hatósági eljárás, a szociális intézményi jogviszony keletkezését az erről dönteni jogosult személy intézkedése alapozza meg. Tájékoztatta a II. rendű felperest az eljárásrendről és arról, hogy az I. rendű felperes elhelyezése iránti kérelmet meghatározott mellékletekkel együtt az intézmény kiválasztásával terjesztheti elő. Mivel a kérelem intézményi megjelölést nem tartalmazott, annak továbbítására nem került sor. 2017. október 26-án a II. rendű felperes annak közlését kérte, hogy van-e olyan támogatott lakhatás vagy lakóotthon B.-n, ahová az I. rendű felperes felvételét kérheti. 2017. november 14-én a II. rendű alperes közölte, hogy a II. rendű felperes kérelme intézményi megjelölést nem tartalmazott, annak továbbítására sem került sor. 2017. november 23. napján a II. rendű alperes iratában azt közölte, hogy fenntartásában a súlyos-halmozott fogyatékossággal élők számára támogatott lakhatást biztosító otthonok vagy lakóotthonok B.-n nincsenek, így ehhez várólista sem tartozik. Az ellátás igénybevételére a felperesek kérelmet nem terjesztettek elő.

A felperesek keresete és az alperesek ellenkérelme

[3] Az I-II. és a IV-XII. rendű felperesek keresetükben annak megállapítását kérték, hogy az I. és II. rendű alperesek megsértették a felperesek emberi méltóságát, a magán- és családi élet tiszteletben tartásához, az annak részét képező kapcsolattartáshoz és egyenlő bánásmódhoz fűződő jogukat azzal, hogy nem gondoskodtak B.-n a súlyos-halmozott fogyatékossággal élő személyek tartós bentlakását lehetővé tevő önálló, avagy közösségi lakhatás megszervezéséről és fenntartásáról. Kérték, hogy a bíróság kötelezze az alpereseket a jogsértés abbahagyására, a jogsértést megállapító ítélet rendelkező részének saját honlapjukon és a Magyar Távirati Iroda útján történő közzétételére. A sérelmes helyzet megszüntetését akként kérték, hogy B. területén biztosítsanak az I. rendű, az V. rendű, a VII. rendű, a IX. rendű és a XI. rendű felpereseknek tartós bentlakást lehetővé tevő, a nemzetközi szakmai normáknak, a Magyarország által ratifikált nemzetközi egyezményekben vállalt kötelezettségeknek megfelelő támogatott lakhatást, továbbá a sérelmes helyzet megszüntetéséig a saját költségükön a szociális igazgatásról és a szociális ellátásokról szóló 1993. évi III. törvény (a továbbiakban: Szoctv.) 75. § (1) bekezdés b)-d) pontjai szerinti szolgáltatásokat. Kérték, hogy a bíróság egyetemlegesen kötelezze az alpereseket a felperesek javára személyenként 5 000 000 forint nem vagyoni kártérítés megfizetésére.

[4] A felperesek keresete szerint az Alaptörvény II., VI. és XIX. cikkéből, a Szoctv., a Fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló egyezmény és az ahhoz kapcsolódó Fakultatív jegyzőkönyv kihirdetéséről szóló 2007. évi XCII. törvény 19. cikkéből, a fogyatékos személyek jogairól és esélyegyenlőségük biztosításáról szóló 1998. évi XXVI. törvény (a továbbiakban: Fot.) rendelkezéseiből egyértelműen következik, hogy a magyar állam milyen formájú és minőségű lakhatást köteles biztosítani a súlyos, halmozottan fogyatékos emberek számára. E kötelezettség részét képezi, hogy lakóhelyüket szabadon megválaszthassák, ne kelljen nagy létszámú intézetben élniük. A működő intézmények nem jelentenek megoldást a felperesek problémáira, B.-n nincs lakóotthoni férőhely, illetve támogatott lakhatási forma. Kifejtették, hogy az I. rendű alperes a Kormány szociál- és nyugdíjpolitikáért felelős tagjaként, irányító és felügyeleti szervként, a II. rendű alperes pedig az intézmények fenntartójaként felelős az állított mulasztásért. Az I. rendű alperes feladata a fogyatékosok jogainak érvényesülését biztosító jogszabályok megalkotása, az ellátási rendszer kialakítása, a feladatok végrehajtásának koordinálása. A II. rendű alperes jogsértő személyiségi jogot sértő mulasztása a kereset szerint az, hogy nem érte el és hatékony lépéseket sem tett annak érdekében, hogy a fogyatékossággal élő személyek részére a támogatott lakhatás elérhető legyen. Annak alátámasztására, hogy a bíróság a fennálló közjogi jogviszonytól függetlenül kötelezheti a jogsértőt a sérelmes helyzet megszüntetésére, hivatkoztak a Legfelsőbb Bíróság Pfv.IV.21.568/2010/5. számú ítéletére és a Kúria Pécsi Ítélőtábla Pf.III.20.004/2016/4. számú ítéletét hatályában fenntartó Pfv.IV.20.085/2017/9. számú ítéletére.

[5] Az I. rendű alperes jogelődje és a II. rendű alperes a kereset elutasítását kérte. Védekezésük lényege szerint Magyarországon a szociális biztonság garantálása nem alanyi alapjog, hanem államcél, az Alaptörvény XIX. cikk (1) bekezdése a szociális ellátórendszer fenntartását és működtetését követeli meg az államtól, amelynek az alperesek eleget tettek. A fogyatékossággal élő személyek részére a jogszabályok nem keletkeztetnek alanyi jogot valamely konkrét ellátási forma igénybevételére, kiváltképpen nem arra, hogy lakóhelyükön támogatott lakhatási férőhelyet biztosítsanak számukra az I. és a II. rendű alperesek.