EH 2010.2117 A foglalkozás körében elkövetett veszélyeztetés bűncselekménye kapcsán a terhelt büntetőjogi felelőssége csak az általa folytatott tevékenységre vonatkozó szabályok megsértése esetén merülhet fel [Btk. 171. §].
A városi bíróság ítéletével az I. r. terheltet halált okozó, foglalkozás körében elkövetett gondatlan veszélyeztetés vétsége miatt 1 év 10 hó - 3 évi próbaidőre felfüggesztett - fogházra és 500 000 forint pénzmellékbüntetésre ítélte. Végleges hatállyal eltiltotta attól, hogy felelős műszaki vezetői tevékenységet fejtsen ki.
A III. r. terheltet halált okozó, foglalkozás körében elkövetet gondatlan veszélyeztetés vétsége miatt 1 év - 2 évi próbaidőre felfüggesztett - fogházra ítélte. 5 évi időtartamra eltiltotta attól, hogy gázkészülékekkel kapcsolatos műszaki átvevő tevékenységet fejtsen ki.
A megállapított tényállás lényege a következő.
Az I. r. terhelt műszaki főiskolát végzett, építész és épületgépész üzemmérnök.
A III. r. terhelt gép- és gázipari technikumot végzett, műszaki átvevő az rt. részlegénél.
Az I. r. terhelt az ingatlanfejlesztéssel foglalkozó kft. ügyvezetője. A kft. volt a beruházója a N.-ben épült háznak és a lakások értékesítését is a kft. végezte.
Az I. r. terhelt az építkezés során sem generáltervezőt, sem pedig generálkivitelezőt nem alkalmazott, a felelős műszaki vezetői feladatokat pedig ő vállalta.
A ház épületgépészeti tervei elkészítésére a II. r. terheltnek adott megbízást. A megbízás nyílt égésterű kazánokra szólt a lakások fűtésére és melegvíz-ellátásának biztosítására, a szellőzést pedig gravitációs úton kívánta megoldani. A II. r. terhelt észlelte, hogy a gravitációs szellőzés komfortossági szempontból a kor követelményeit nem elégíti ki, ezért a gázkazán szempontjából összeszellőztetett helyiségként kezelendő konyhában elhelyezendő szagelszívónak önálló légcsatornát tervezett annak ellenére, hogy az ekkor hatályos 1/1977. (IV. 6.). NIM rendelet 77. §-a ezt kifejezetten tiltotta. A II. r. terhelt az épületgépészeti szerelési munkáról szóló műszaki leírást az I. r. terhelt útján az építésztervező rendelkezésére bocsátotta, aki a 2001. november 20-i építési engedélyezési tervben ezt szerepeltette, és ez ellen az I. r. terhelt megrendelő sem emelt kifogást.
A gépésztervekben a kazán működéséhez szükséges légpótlást a tervező a bejárati ajtón keresztül kívánta biztosítani és meghatározta az összeszellőztetett, egy légtérként kezelendő helyiségeket. A gázterveken azonban és annak műszaki leírásában - szakmai szabályt szegve - nem jelölte meg a légpótlást biztosító nyílászárók minőségét, azaz azt, hogy a légpótló nyílászáró légzáró kivitelű nem lehet.
Ezt az alapvető műszaki adatot a gáztervet érintően a gázszolgáltató a 186/2003. számú szakhatósági véleményében pótolta, s 2003. március 14. napján előírta, hogy a természetes szellőztetéssel nem rendelkező konyháknál az égéstermék- elvezetéssel rendelkező készülékek miatt közös légteret kell létesíteni a lakóelőtérben. Az összeszellőztetett légtereknél fokozott légzárású nyílászárót nem lehet alkalmazni. Az ezen kikötéssel engedélyezett gáztervet a II. r. terhelt átadta az I. r. terheltnek anélkül, hogy az abban foglaltakra a figyelmét külön felhívta volna. Pedig ekkor már a beruházó részéről gyakorlatilag légzárónak tekinthető műanyag bejárati ajtók kerültek beszerzésre, amelyre tekintettel az építésztervező 2003. március 2-án készített fennmaradási tervben az építésztervet módosította is.
Az I. r. terhelt az rt. fenti számú kikötését figyelmen kívül hagyva légzáró műanyag bejárati ajtót épített be, és ezzel nem biztosította kellően a gázfogyasztó berendezés légellátását. Ezen túlmenően pedig a gépésztervben szereplő gravitációs szellőzés ellenére a villanyszerelési munkálatokat végző vállalkozónak az 1/1977. (IV. 6.) NIM rendelet 77. §-a megsértésével elszívó ventilátor vezetékrendszerének kiépítésére és a lakók igénye szerint a ventilátor tényleges beépítésére adott szóbeli megrendelést. A lakásbelső vonatkozásában villamos tervet nem készíttetett. A II/260. számú lakás tulajdonosát pedig a fürdőszobába és a WC helyiségbe az elszívó ventilátor beszerelésére hívta fel - annak méreteit is megadva -, mely rövidesen a villanyszerelők által beépítésre is került a fürdőszoba és a WC helyiségbe úgy, hogy az a világítás felkapcsolásával egyidejűleg működésbe lépett.
A ventilátorok beépítése előtt, de annak vezetékrendszerének kiépítése után, 2003. június 16-án jelent meg a III. r. terhelt az rt., mint szakhatóság részéről, s hálózati üzemeltetőként és műszaki ellenőrként ellenőrizte és átvette a gázszerelési munkálatokat.
Az 1/1977. NIM rendelet 7. Fejezet 8. § (4) bekezdése értelmében ellenőrizni volt köteles többek között a berendezés terv szerinti kivitelét, a beépített készülékek elhelyezését, a légellátás és az égéstermék elvezetésének szabályosságát, a gázvezetékek, gázfogyasztó berendezések és más vezetékek, berendezések egymáshoz viszonyított helyzetét, minden olyan helyszíni körülményt, amely a szabályos üzemet gátolja vagy a műszaki előírásokat sérti.
A III. r. terhelt azonban e szabályokat megsértve nem vizsgálta és így nem is észlelte azt, hogy a fürdőszobában - szabálytalanul - az elszívó ventilátor vezetéke kiépítésre került annak ellenére, hogy ez a ház összes lakásában megtörtént és ezen lakásoknál is a III. r. terhelt volt a műszaki átvevő. A bejárati ajtó légáteresztő képességét - melyet munkáltatója kifejezetten előírt és a gázterv részét képezte - szintén nem vizsgálta.
A gázkészülék légellátási és biztonsági megfelelőségéről is szóló nyomáspróba és műszaki átvételi jegyzőkönyveket 2003. június 16-án kiadta, amely alapján az rt. 2003. június 24. napján a használatbavételi engedély kiadásához hozzájárult.
Ezt követően az I. r. terhelt mint a kivitelezés felelős műszaki vezetője, az építésügyi hatóságnak címzett, a használatbavételi engedély kiadásához szükséges nyilatkozatában rögzítette, hogy az épületet a vonatkozó szakmai minőségi előírások megtartásával szakszerűen építették meg, az a rendeltetésének megfelelő, és biztonságos használatra alkalmas. Tette ezt annak ellenére, hogy tudott a súlyos veszélyt jelentő elszívó ventilátorok folyamatban lévő beszereléséről, és a gázberendezések légellátását biztosító bejárati ajtók légzáró voltáról. Ezzel megszegte az épített környezet alakításáról és védelméről szóló 1997. évi LXXVIII. törvény 40. § (2) bekezdésében foglaltakat, amely előírja, hogy a felelős műszaki vezető felel az építménynek, az építményrésznek, szakmunkának a jogerős és végrehajtható építési engedélynek és a hozzá tartozó jóváhagyott engedélyezési terveknek, illetve a jogszabályokban meghatározott kivitelezési terveknek megfelelő megvalósításáért, továbbá az építési tevékenységre vonatkozó szakmai, minőségi és biztonsági előírások megtartásáért és a munkálatok végzésének szakszerűségéért.
2003 nyarán történt meg a lakók beköltözése a házba. N. B. és családja a ház II. emeleti 260-as számú lakásába költözött be. N. B. a fürdőszobai ajtót lecserélte és mivel az új ajtón szellőzőnyílás nem volt, ezért annak ajtaján kb. 1 cm-es csíkot levágott. Egyéb változtatást a fürdőszobában nem végzett.
2005. január 18. napján este 22.00 óra körül N. B.-né a lakásuk fürdőszoba helyiségében zuhanyozott, amelynek során a vizet folyamatosan folyatta. A fürdőszobában tartózkodása alatt a villany felkapcsolásával egyidejűleg folyamatosan működött az elszívó ventilátoros szellőzés is. A fürdőszoba bejárati ajtaja résnyire nyitva volt, mert az ajtó zárszerkezete nem működött. Kb. 1 óra elteltével N. B. benyitott a fürdőszobába, ahol észlelte, hogy felesége a kádban fekvő helyzetben van és meghalt, a zuhanyból pedig folyt a víz, tehát a gázkazán működött.
A sértett halálának oka légzési elégtelenség, szén-monoxid-mérgezés volt, vérében a szén-monoxid hemoglobin-tartalma 67 relatív százalék volt.
A baleset együttes oka az volt, hogy N. B. lakásának a fürdőszoba helyiségében a tervben szereplő gravitációs szellőzés nyílásába elszívó ventilátoros szellőzőberendezést építettek, amely a világítás felkapcsolásával egyidejűleg működésbe lépett és a fürdőszoba és az összeszellőztetett légterek levegőit szívta el működése során. A nyílt égésterű kazán üzemeltetése közben elhasznált, illetve a ventilátor által elszívott levegő a bejárati légzáró nyílászáró miatt nem pótlódott. A kiegyenlítődés egyetlen módja az volt, hogy a kéményben az égéstermék áramlási iránya megfordult, a szén-monoxid a fürdőszobába jutott és a koncentrációja oly mértékben megnőtt, hogy az ott tartózkodó és zuhanyozó N. B.-né halálát eredményezte.
A nagyobb veszélyt a ventilátor beépítése jelentette, önmagában a szabálytalanul beépített légzáró bejárati ajtó - a fürdőszobai elszívó ventilátor beépítése nélkül - halálos mértékű szén-monoxid-koncentrációt valószínűleg nem okozott volna.
Az elsőfokú ítélet indokolása szerint az I. r. terhelt tudott arról, hogy légzáró típusú ajtók kerültek betervezésre, azonban fokozottan légzáró ajtók kerültek ténylegesen beépítésre az ő megrendelése alapján, és azt is tudta, hogy ez beleütközik a gázbiztonsági előírásokba [1/1977. (IV. 6.) NIM rendelet 83. § (1) bekezdés] és konkrétan az rt. 186/2003. számú kikötésébe is.
A fürdőszobai elszívó ventilátor vezetékrendszerének kiépíttetésével, N. B. ventilátor beszerelésére történő felszólításával az akkor hatályos 1/1977. NIM rendelet 77. § egyértelmű tilalmát szegte meg és ezzel gondatlanságból a sértett halálát okozta.
A III. r. terhelt nem volt tisztában az elkövetéskor hatályos 1/1977. NIM rendelet 8. § (4) bekezdésében foglalt ellenőrzési feladatával, figyelmen kívül hagyta a hivatkozott rendelet 77. §-ában írt azt az alapvető biztonsági követelményt, amely szerint kéménybe kötött gázfogyasztó berendezés esetén elszívásos szellőzés nem alkalmazható. A III. r. terhelt azokat a főtényezőket nem ellenőrizte, amelyek a feladatát képezték volna az adott gázkészülék biztonságos üzemeltetése szempontjából.
Az I. r. terhelt a gondatlanság magasabb fokát valósította meg, azaz a foglalkozási szabályait szándékosan sértette meg, így magatartása következményeit előre kellett hogy lássa, de könnyelműen bízott azok elmaradásában.
A III. r. terhelt esetében a gondatlanság enyhébb foka volt megállapítható.
A megyei bíróság a 2007. március 23. napján hozott ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét a III. r. terhelt vonatkozásában megváltoztatta, a terhelt cselekményét foglalkozás körében elkövetett gondatlan veszélyeztetés vétségének minősítette.
A vele szemben kiszabott felfüggesztett fogházbüntetés tartamát 7 hónapra, a gázkészülékekkel kapcsolatos műszaki átvevő tevékenységére vonatkozó foglalkozástól eltiltás tartamát 1 évre enyhítette. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét az I. és a III. r. terheltek vonatkozásában helybenhagyta.
A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást kiegészítette azzal, hogy az I. r. terheltnek a tényállásban részletezett foglalkozási szabályainak megsértése és a sértett halálát eredményező baleset között közvetlen okozati összefüggés áll fenn.
A III. r. terhelt a bejárati ajtók légáteresztő képességét és a tervek szerinti légellátás biztonságát teljes körűen nem vizsgálta, ezzel a foglalkozási szabályait megszegte és magatartásával a lakásban lakók életét és egészségét gondatlanságból közvetlen veszélynek tette ki.
A másodfokú bíróság álláspontja szerint az 1/1977. (IV. 6.) Nehézipari Miniszteri rendelet időközbeni hatályon kívül helyezése a terhelteket terhelő foglalkozási kötelezettséget és ezzel összefüggően a büntetőjogi védelmet nem szüntette meg, különös tekintettel arra, hogy a hatályos 1994. évi XLI. törvény a gázszolgáltatásról általános jelleggel meghatározza, hogy a gázszolgáltatást az élet-, az egészség- és vagyonbiztonság és a műszaki biztonsági előírásokban meghatározott követelményeknek megfelelően kell végezni. Ugyanakkor a lakások tervezésétől az átadásig terjedő időszakban a szakmai kötelezettségeket meghatározó 1/1977. (IV. 6.) NIM rendelet hatályos volt.
A jogerős határozat ellen az I. r. terhelt védője útján, és a III. r. terhelt meghatalmazott védője nyújtott be felülvizsgálati indítványt, a Be. 416. § (1) bekezdés a) pontja alapján a terheltek felmentése érdekében.
Az I. r. terhelt arra hivatkozott, hogy a terhére rótt bűncselekménynek a Btk.-ban írt valamennyi tényállási eleme nem valósult meg, hiányzik a foglalkozási szabályt szegő magatartás, és az azzal okozati kapcsolatban álló közvetlen veszélyhelyzet kialakulása. Az a magatartása, hogy a gravitációs szellőzőben lehetővé tette az elszívó ventilátor beépítését, nem szabálysértő, semmiféle normába nem ütközik. A közvetlen veszélyhelyzetet a ventilátorok reteszelés nélküli beszerelése eredményezte, az ily módon történő beépítés azonban nem róható a terhére, ezért a ventilátort beszerelő tartozik felelőséggel.
A III. r. terhelt védője a felülvizsgálati indítványban anyagi jogszabálysértésként a közvetlen veszélyhelyzet téves értékelését, valamint a III. r. terhelt mulasztása és a közvetlen veszélyhelyzet közötti okozati összefüggés hiányát jelölte meg.
Érvei szerint a törvény által megkívánt eredmény a közvetlen veszélyhelyzet, viszont az eljárt bíróságok a III. r. terhelt felelősségét a közvetlen veszély kialakulásának reális lehetősége miatt állapították meg. A terhelt legfeljebb absztrakt veszélyhelyzetet idézett elő, amely büntetőjogilag irreleváns. A terhelt mulasztása önmagában a halálos eredmény bekövetkezéséhez vezető okfolyamatot nem indította el, a közvetlen veszélyhelyzet kialakulásához pedig rajta kívülálló többlettevékenységre volt szükség. Így az okozati összefüggés hiánya állapítható meg, a közvetlen veszély, mint eredmény kialakulása tekintetében.
Arra is hivatkozott, hogy a III. r. terhelt az ellenőrzésnek nem volt jogszabályi felelőse, így a bűncselekmény elkövetője, alanya nem lehet. A jogszabály értelmében az építésért és ellenőrzésért a felelősség a felelős műszaki vezetőt terheli, nem pedig a műszaki átvevőt.
Sérelmezte a szakmai szabály kiüresedése folytán a Btk. 2. § alkalmazásának elmulasztását, utalva a Legfelsőbb Bíróság 1/1999. Büntető jogegységi határozatára.
Álláspontja szerint az elkövetéskor hatályos 1/1977. (IV. 6.) NIM rendelet az elbíráláskor már nem volt hatályban, és annak helyébe lépő tervezet a mai napig nem került elfogadásra. Az elbíráláskor tehát nem volt olyan jogszabályi előírás, amely az 1/1977. (IV. 6.) NIM rendelet szabályaihoz hasonló kötelezettséget vagy tilalmat felállítana, így büntetőjogilag értékelhető keretdiszpozíciót létrehozna, háttérnorma hiányában pedig a büntetőjogi felelősség nem állapítható meg.
A Legfőbb Ügyészség átiratában és az ügyész a nyilvános ülésen is a megtámadott határozatok hatályában fenntartását indítványozta.
A védők a nyilvános ülésen az írásbeli indítvánnyal azonos tartalommal szólaltak fel és a terheltek felmentését kérték.
A felülvizsgálati indítványok nem alaposak.
A felülvizsgálat során a Be. 423. §-a értelmében a jogerős ítéletben megállapított tényállás az irányadó. A jogkérdések kizárólag a tényállásban rögzítettek alapján vizsgálhatók és dönthetők el.
Az irányadó tényálláshoz képest viszont nem sértettek anyagi jogszabályt az eljáró bíróságok, amikor az I. és a III. r. terhelt büntetőjogi felelősségét megállapították.
A Btk. 171. § (1) bekezdésébe ütköző foglalkozás körében elkövetett veszélyeztetést az követi el, aki foglalkozása szabályainak megszegésével más, vagy mások életét, testi épségét vagy egészségét gondatlanságból közvetlen veszélynek teszi ki, vagy testi sérülést okoz.
A bűncselekmény elkövetési magatartása a foglalkozási szabályszegés, amely lehet akár szándékos, akár a kötelezettség elhanyagolásában jelentkező gondatlan magatartás. A szabályszegés megvalósulhat aktív tevőleges magatartással vagy mulasztással is.
A Btk. 171. § (1) bekezdésében meghatározott bűncselekményben az elkövető büntetőjogi felelőssége tehát akkor állapítható meg, ha a foglalkozása szabályait szándékosan, vagy gondatlanul megszegő tevékenységével okozati összefüggésben áll elő más (mások) életének, testi épségének közvetlen veszélybe kerülése, vagy testi sérülése, illetve az elkövető szabályszegő mulasztása folytán - bár erre lehetősége volt - nem akadályozza meg a tényállásszerű eredmény bekövetkezését, feltéve, hogy a káros következmény tekintetében gondatlan bűnössége is fennáll.
Az irányadó tényállásból következően az I. r. terhelt foglalkozása szabályait szándékosan szegte meg, amikor a gázterv ismeretében és annak tudatában, hogy a szakhatósági véleménnyel ellentétben légzáró bejárati ajtók kerültek beépítésre, a villanyszerelést végző kivitelezőnek - villamosterv készíttetése nélkül - a gravitációs szellőzés mellett tilalmazott elszívó ventilátorok vezetékének kialakítására és a lakók igénye szerint a ventilátorok tényleges beépítésére adott megbízást és erre a méretek megadásával N. B. lakástulajdonost külön is felhívta.
Az I. r. terheltnek, mint felelős műszaki vezetőnek tisztában kellett lenni a ventilátorok oxigénelszívó hatásával és fel kellett ismernie a gázkészülékek ilyen módon történő üzemeltetéséből adódó reális baleseti veszély lehetőségét.
Ennek ellenére minderről az I. r. terhelt - aki a biztonságos szakszerű kivitelezésért és a különböző munkafázisok összehangolásáért is felelős volt - a villanyszerelést végző vállalkozót nem tájékoztatta és nem adott utasítást a villanyszerelőnek a baleseti veszélyt kiküszöbölő, az elszívó ventilátor reteszelt leállítását biztosító - lehetséges - megoldás alkalmazására. A villanyszerelő felelőssége pedig csak saját szakmája előírásainak megsértése esetén merülhetne fel, a speciális gázbiztonság-technikai szabályok ismerete és alkalmazása tőle nem volt elvárható.
A bűncselekmény eredménye más vagy mások életének, testi épségének, vagy egészségének közvetlen veszélynek kitétele, vagy testi sértés okozása.
A veszély törvényben megkívánt közvetlensége meghatározott helyzetre és személyre konkretizált veszélyt jelent.
Jelen esetben a ventilátorok vezetékrendszerének kiépítése és a légzáró ajtók alkalmazása önmagában közvetlen veszélyt még nem teremtett, de lehetővé tette annak későbbi létrejöttét, amely a lakók beköltözését követően a lakások igénybevételével, a ventilátorok tényleges beszerelésével és működtetésével be is következett.
A veszély közvetlensége nyilvánvaló, amikor más életét, testi épségét, egészségét sérelem éri - mint a sértett esetében -, ezért az I. r. terhelttel kapcsolatban a veszély közvetlen vagy absztrakt voltát külön vizsgálni már nem kell.
Az I. r. terheltnek a tényállásban írt foglalkozási szabályszegő magatartása - a légelszívó ventilátorok reteszelés nélküli szabálytalan felszereltetése - és a sértett szén-monoxid- mérgezéstől bekövetkezett halála között az okozati összefüggés is kétségtelenül fennáll, a foglalkozási szabályszegés nélkül ugyanis a halálos eredmény nem következett volna be, abba más személynek vagy külső körülménynek sem volt elháríthatatlan szerepe. Az eredmény vonatkozásában az I. r. terhelt bűnössége is megállapítható.
A III. r. terhelt, aki a szakhatóság műszaki ellenőre és a gázszerelési munkák átvevője volt, a műszaki, biztonsági követelmények megtartásának ellenőrzéséért önálló felelősséggel tartozott, függetlenül a műszaki vezető feladatkörétől.
A III. r. terhelt, mint műszaki ellenőr foglalkozási szabályok hatálya alatt állt, így a bűncselekmény elkövetője, alanya lehetett.
A III. r. terhelt foglalkozási szabályait azzal szegte meg, hogy a gázszerelési munkák ellenőrzése és átvétele során a légellátás és az égéstermékek elvezetésének szabályosságát nem ellenőrizte, de nem vizsgálta az rt. szakhatósági vélemény kötelező előírása ellenére beépített bejárati ajtók légáteresztő képességét sem. Mulasztása folytán nem észlelte a gáztervben nem szereplő elszívó ventilátor kiépítésének lehetőségét.
Kétségtelen, hogy a III. r. terhelt foglalkozási szabályt szegő magatartásától függetlenül indult meg a közvetlen veszélyt eredményező okfolyamat, amelybe azonban nem avatkozott be, holott ez foglalkozásából adódó kötelezettsége lett volna. Ez esetben ugyanis nem a veszélyhelyzet előidézése róható a terhére, hanem az hogy a foglalkozási szabályok szerint munkaköri kötelessége lett volna a veszélyhelyzet elhárítása, megszüntetése, de ezt nem tette, annak ellenére, hogy lehetősége lett volna az átvétel megtagadásával a veszélyhelyzet elhárítására, és így a használatbavételi engedély kiadására nem kerülhetett volna sor.
A III. r. terhelt foglalkozási szabályt szegő mulasztásával a lakók életét, testi épségét gondatlanságból közvetlen veszélynek tette ki. Mulasztása és az eredmény között az okozati összefüggés, valamint az eredmény tekintetében gondatlan bűnössége is megállapítható.
Nem alapos a Btk. 2. § alkalmazásának elmaradását sérelmező védői érvelés sem.
A Btk. 171. §-ában meghatározott törvényi tényállás ún. keretdiszpozíció, annak tartalmát az egyes foglalkozási szabályok töltik ki. A foglalkozási szabályok tartalmát írott jogi normák, igazgatási szabályok, rendeletek, utasítások, de a szakma általánosságban elfogadott íratlan szokásszerű szabályai is meghatározhatják.
A foglalkozási szabályok nem büntető jogszabályok, változásukra a Btk. 2. §-a általában nem vonatkozik és nem érinti a büntetőjogi felelősséget.
A felülvizsgálati indítványban hivatkozott 1/1999. Büntető jogegységi határozatban foglaltak pedig csak akkor alkalmazhatók, ha a keretet kitöltő rendelkezésekben olyan mérvű változás következett be, amely a kötelezettség megszűnésével vagy a tilalom feloldásával az addigi büntetőjogi védelmet véglegesen megszünteti. Csak az ilyen tartalmú rendelkezés tekinthető a Btk. 2. §-ának alkalmazása szempontjából a büntetőtörvény megváltozásának, amely az elbíráláskor a visszaható hatályt megalapozza.
Jelen esetben nem erről van szó. A beköltözés idején és az elkövetés időpontjában is hatályban lévő 1/1977 (IV. 6.) NIM rendeletnek korszerűsítési célból történő későbbi hatályon kívül helyezése nem szüntette meg a gázüzemű berendezések biztonságos működtetését szolgáló előírásokat, tilalmakat és szakmai normákat.
A műszaki-biztonsági követelmények teljesítését a gázszolgáltatásról szóló 1994. évi XLI. törvény, valamint az azt felváltó, 2004. január 1-jétől és az elbíráláskor is hatályos a földgázellátásról szóló 2003. évi XLII. törvény 2. §-a egyaránt továbbra is előírta. Eszerint "a törvény hatálya alá tartozó tevékenységet a gázszolgáltatók ellátását megfelelő színvonalon, az élet és egészség védelmének, valamint a vagyon- és üzembiztonság érvényesítésével a műszaki, biztonsági, valamint a minőségbiztosítási előírásokban meghatározott követelményeknek megfelelően kell végezni".
A hivatkozott NIM-rendelet hatályon kívül helyezése értelemszerűen nem eredményezte a keretdiszpozíció kiüresedését, a büntetőjogi védelem megszűnését. Így a Btk. 2. § alkalmazására és annak alapján a III. r. terhelt felmentésére nem volt jogi lehetőség.
Az eljáró bíróságok az anyagi jogszabályok sérelme nélkül helyes indokok alapján állapították meg az I. és a III. r. terheltek bűnösségét, cselekményük jogi minősítése is törvényes.
Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati indítványnak nem adott helyt, a megtámadott határozatokat a Be. 426. § alapján hatályában fenntartotta.