945/B/1996. AB határozat

a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény 107. §-a alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítvány elutasításáról

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány tárgyában meghozta a következő

határozatot:

Az Alkotmánybíróság a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény 107. §-a alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.

Indokolás

I.

Az indítványozó ügyvéd első beadványában kezdeményezte a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 107. §-a alkotmányellenességének megállapítását és megsemmisítését. Álláspontja szerint a támadott rendelkezés vizsgálatakor az Alkotmánybíróságnak választ kell adnia arra a kérdésre, hogy a "szükséghelyzet beállta vagy legalább jóhiszemű vélelmezése esetén a jogalkalmazó állami szervek a Ptk. 107. §-a alapján túlterjeszkedhetnek-e a részükre ilyen esetekre kötelezően meghatározott eljárási jogszabályokon és a bennük rögzített korlátokon a jogellenesség felvetésének kockázata nélkül. " Az indítványozó úgy ítélte meg, hogy ha a Ptk. 107. §-a lehetőséget ad erre, akkor ellentétes az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében megfogalmazott jogállamiság részét képező jogbiztonság követelményével.

Az indítványozó egy konkrét üggyel összefüggésben fogalmazta meg alkotmányossági kifogását, és mellékelte az ügyben keletkezett bírósági határozatokat.

Az indítványban említett ügyben a Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint az Állami Bankfelügyelet közhatalmat gyakorló országos szakhatóságként járt el, és a kirendelt bankfelügyeleti biztos intézkedései is hatósági jellegűnek minősültek. A Legfelsőbb Bíróság a kifogásolt ügyben a bankbetét kifizetésének megtagadását azért minősítette jogszerűnek, mert a pénzintézetekről és a pénzintézeti tevékenységről szóló 1991. évi LXIX. törvény (a továbbiakban: Pitv.) 88. § (1) bekezdése alapján a bankfelügyeleti biztos szükséghelyzetben különleges intézkedések megtételére volt jogosult, és a Pitv. -ben "nem szabályozott kérdésekben a Ptk. -nak a szükséghelyzetre vonatkozó rendelkezéseit vette figyelembe. " A Legfelsőbb Bíróság értelmezése szerint semmi sem zárta ki a Pitv. 88. § (1) bekezdése és a Ptk. 107. §-a együttes alkalmazását. Az indítványozó az Alkotmánybírósághoz benyújtott indítványában kifogásolta a Legfelsőbb Bíróság jogértelmezését, mert az alapján a jogalkalmazó hatóságok a Ptk. -ra hivatkozva félre tehetik a rájuk vonatkozó eljárási szabályokat, illetve kibővíthetik saját hatáskörüket.

Az Alkotmánybíróság az előkészítő eljárás során felhívta az indítványozó figyelmét, hogy nincs hatásköre konkrét bírósági ítéletek, illetve az ítélkezési gyakorlat felülvizsgálatára. Az indítványozó kiegészítő beadványában megerősítette, hogy saját nevében, kizárólag a Ptk. 107. §-a alkotmányellenességének utólagos megállapítását és megsemmisítését kezdeményezi.

II.

1. Az Alkotmány indítvánnyal érintett rendelkezése:

"2. § (1) A Magyar Köztársaság független, demokratikus jogállam. "

2. A Ptk. indítvánnyal érintett rendelkezései:

"107. § (1) Másnak életét, testi épségét vagy vagyonát közvetlenül fenyegető és más módon el nem hárítható veszély (szükséghelyzet) esetében a tulajdonos köteles tűrni, hogy dolgát a szükséghelyzet megszüntetése végett a szükséges mértékben igénybe vegyék, felhasználják, illetőleg abban kárt okozzanak. Más vagyonát fenyegető szükséghelyzet esetében ez a kötelezettség a tulajdonost csak akkor terheli, ha a fenyegető kár előreláthatóan jelentős mértékben meghaladja azt a kárt, amely a tulajdonost a behatás következtében érheti.

(2) A tulajdonos a szükséghelyzetbe került személytől kártalanítást, attól pedig, aki a szükséghelyzet megszüntetése során indokolatlanul nagy kárt okozott, kártérítést követelhet.

(3) Ha több személy életét vagy vagyonát fenyegető veszélyt egyes veszélyeztetett tárgyak feláldozásával hárítanak el, az ebből eredő kárt, amennyiben e tárgyak feláldozása szükséges volt, veszélyeztetett érdekeik arányában valamennyien viselik; ezt a szabályt kell alkalmazni a veszély elhárítására fordított szükséges költség megosztására is. "

III.

Az indítvány nem megalapozott.

Az Alkotmánybíróságnak az indítvány alapján azt kellett megvizsgálnia, hogy a Ptk. 107. §-a ellentétes-e az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében megfogalmazott jogállamiság részét képező jogbiztonság követelményével.

1. A jogbiztonság Alkotmányból származó követelményének egyik lényeges eleme a normavilágosság. Az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint: "a világos, érthető és megfelelően értelmezhető normatartalom a normaszöveggel szemben alkotmányos követelmény. A jogbiztonság - amely az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében deklarált jogállamiság fontos eleme - megköveteli, hogy a jogszabály szövege értelmes és világos, a jogalkalmazás során felismerhető normatartalmat hordozzon. " [Először: 26/1992. (IV. 30.) AB határozat, ABH 1992, 135, 142.]

A jogalkotóknak a normavilágosság követelményeinek megfelelő jogszabályszöveget kell kibocsátaniuk. "A jogalkotó feladata az, hogy a jogi szabályozás körébe vont életviszonyokat megfelelő rendelkezésekkel szabályozza. Az már egyfelől az életviszonyok, másfelől a szabályozás jellegétől függ, hogy a rendelkezés ad-e mérlegelési vagy értelmezési jogkört a jogalkalmazó szerveknek vagy sem. Esetenként a jogi szabályozás zárt, tételes felsorolást tartalmaz, amelyet a jogalkalmazó szervek nem bővíthetnek. Előfordulhat azonban, hogy a szabályozni kívánt társadalmi viszonyok annyira sokrétűek és változatosak, hogy az említett szabályozási mód alkalmazása szóba sem jöhet. Ilyenkor a jogszabály vagy tartalmi ismérvek alapján határozza meg a személyek, tárgyak, szolgáltatások ama körét, amelyre valamely rendelkezés irányadó, vagy példálózó felsorolást foglal magában. " [847/B/1996. AB határozat, ABH 1996, 644, 645.]

Mindazonáltal ítélkezési gyakorlatában az Alkotmánybíróság figyelembe veszi a jogalkotók által elfogadott jogszabályok alkalmazásának és értelmezésének jelentőségét is. "A jogszabály mindig általánosságban, elvontan szabályoz, az absztrakt norma konkrét jogesetre alkalmazása -és ezáltal tartalommal kitöltése - a jogalkalmazó feladata. A jogalkalmazás során általában szükséges az alkalmazandó norma értelmezése, melyhez segítséget nyújthat maga a jogszabály (az értelmező rendelkezései vagy az indokolása, amelyből kitűnhet a jogalkotó szándéka), a hosszabb időn keresztül kialakult-kialakított jogi (értelmezési) gyakorlat stb. A nem kellő pontossággal megfogalmazott jogszabály is alkalmazható, ha a megfogalmazás pontatlansága a jogalkalmazás során, a jogalkalmazói értelmezés által (...) orvosolható. Az Alkotmánybíróság gyakorlata alapján (...) egy jogszabály vagy annak valamely rendelkezése csak akkor tekinthető az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében meghatározott jogállamiság szerves részét képező jogbiztonság követelményébe ütközőnek, ha megfogalmazása olyannyira homályos, hogy jogalkalmazói értelmezéssel sem tölthető ki tartalommal, vagy határozatlansága lehetőséget ad a szubjektív jogalkalmazói döntésre, a különböző jogalkalmazók eltérő gyakorlatára, a jogegység hiányára. [Összefoglalóan: 534/E/2001. AB határozat, ABH 2002, 1283, 1291-1292.]

Az Alkotmánybíróság az 55/2001. (XI. 29.) AB határozatban megállapította, hogy bizonyos esetekben a jogszabály általános megfogalmazása segíti elő a jogbiztonságot: "a jogszabályok világossága, áttekinthetősége érdekében célszerű, ha a törvényhozó kerüli azoknak a helyzeteknek a teljeskörű felsorolását, melyekre a jogszabály adott rendelkezését alkalmazni kell; az életviszonyok folytonos alakulása, változásai következtében e helyzetek kimerítő felsorolása reménytelen vállalkozás volna. Ha pedig újból és újból kiderülne, hogy a törvény hatályát ki kell terjeszteni olyan helyzetekre is, melyekre a törvényhozó eredetileg nem gondolt vagy nem gondolhatott, ez a sorozatos törvénymódosítások kényszere folytán az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében deklarált jogállamiság egyik elemére, a jogbiztonságra nézve jelentene veszélyt. " (ABH 2001, 442, 461.)

A Ptk. 107. §-a a szükséghelyzetre vonatkozó általános rendelkezéseket tartalmazza. A polgári jogban szükséghelyzetnek minősül, ha valakinek az életét, testi épségét vagy vagyonát közvetlen veszély fenyegeti. A 107. § (1) bekezdése a tulajdonos tűrési kötelezettségéről rendelkezik, a (2) bekezdés a tulajdonos kártalanításra, illetve kártérítésre vonatkozó jogát szabályozza, a (3) bekezdés pedig további rendelkezéseket tartalmaz a kárviselésről és a költségmegosztásról.

Értelemszerű, hogy a Ptk. 107. §-a elvont fogalmakat tartalmaz, hiszen előzetesen nem határozhatók meg a szükséghelyzetnek minősülő állapotok, valamint a szükséghelyzetben elfogadható károkozás módja és mértéke. A jogalkalmazó bíróságok feladata, hogy a törvényértelmezés során esetről esetre feltárják a Ptk. 107. §-ában található általános kategóriák értelmét és alkalmazási körét. A bírói törvényértelmezés során kialakított - és a későbbi bírósági döntéshozatal számára is irányadó - segédfogalmak és kiegészítő tételek hozzájárulnak ahhoz, hogy a jogalanyok igazodni tudnak az általános jogszabályi rendelkezések bírói értelmezésből kirajzolódó értelméhez.

2. Az Alkotmány 2. § (1) bekezdéséből származó jogbiztonság elve további követelményeket támaszt a közhatalom gyakorlásával, az állami szervek magatartásával szemben. Az Alkotmánybíróság a 11/1992. (III. 5.) AB határozatban kimondta: "A jogbiztonság megköveteli a jogszabályok olyan világos és egyértelmű fogalmazását, hogy mindenki, akit érint, tisztában lehessen a jogi helyzettel, ahhoz igazíthassa döntését és magatartását, s számolni tudjon a jogkövetkezményekkel. Ideértendő az is, hogy ki lehessen számítani a jogszabály szerint eljáró más jogalanyok és állami szervek magatartását. " (ABH 1992, 77, 91-92.) "A jogállamiság egyik alapvető követelménye, hogy a közhatalommal rendelkező szervek a jog által meghatározott szervezeti keretek között, a jog által megállapított működési rendben, a jog által a polgárok számára megismerhető és kiszámítható módon szabályozott korlátok között fejtik ki a tevékenységüket. " [Először: 56/1991. (XI. 8.) AB határozat, ABH 1991, 454, 456.]

A Ptk. 1. § (1) bekezdése kimondja: "Ez a törvény az állampolgárok, valamint az állami, önkormányzati, gazdasági és társadalmi szervezetek, továbbá más személyek vagyoni és egyes személyi viszonyait szabályozza. Az e viszonyokat szabályozó más jogszabályokat - ha eltérően nem rendelkeznek - e törvénnyel összhangban, e törvény rendelkezéseire figyelemmel kell értelmezni. " Ebből következően a Ptk. -nak a szükséghelyzetet szabályozó 107. §-a alapján az állami szervezeteket más jogalanyak-kal megegyező feltételekkel és módon illeti meg cselekvési lehetőség, illetve terheli tűrési kötelezettség.

Ugyanakkor a Ptk. 107. §-a nem ad lehetőséget arra, hogy az állami szervezetek eltérjenek a rájuk vonatkozó jogszabályi rendelkezésektől. Azonnali kárelhárítás vagy veszélyhelyzet megszüntetése érdekében a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény 22. § (3) és (4) bekezdése - a hatálya alá tartozó ügyekben - ideiglenes intézkedésre hatalmazza fel a közigazgatási hatóságokat:

"(3) A hatóság - tekintet nélkül a joghatóságára, valamint a hatáskörére és az illetékességére - hivatalból köteles megtenni azt az ideiglenes intézkedést, amelynek hiányában a késedelem elháríthatatlan kárral vagy veszéllyel járna.

(4) A hatóság az ideiglenes intézkedéséről - végzése megküldésével - haladéktalanul, de legkésőbb öt napon belül értesíti az ügyfelet, továbbá a joghatósággal és hatáskörrel rendelkező illetékes hatóságot, amely az ideiglenes intézkedés szükségességét felülvizsgálja, és szükség esetén megteszi a hatáskörébe tartozó intézkedést. "

Az indítványban hivatkozott ügyre vonatkozó szabályokat eredetileg a Pitv. 88. §-a tartalmazta. A bírósági eljárásban vitatott jogszerűségű cselekmények idején a Pitv. 88. § (1) bekezdés b) pontja a Bankfelügyelet számára azt tette lehetővé, hogy különösen súlyos veszélyhelyzet esetén úgy döntsön: "a pénzintézet meghatározott ideig, de legfeljebb tíz munkanapig nem teljesítheti esedékes kifizetéseit és a pénzforgalmi megbízásokat, illetve nem fogadhat el befizetéseket". A pénzintézetekről és a pénzintézeti tevékenységről szóló 1991. évi LXIX. törvény módosításáról szóló 1993. évi CXII. törvény újraszabályozta a Pitv. 88. §-át, amelynek (3) bekezdése bővítette a Bankfelügyelet intézkedési jogait.

A Pitv. -t később a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény (a továbbiakban: Hitv.) váltotta fel, amely jelenleg is hatályban van. A Hitv. 157. §-a a Kivételes intézkedések cím alatt rendelkezik az Állami Pénz- és Tőkepiaci Felügyeletet rendkívüli esetekben megillető jogosultságokról. A kivételes intézkedésekre okot adó, rendkívüli körülmények taxatív felsorolása a Hitv. 151. § (3) és (4) bekezdésében található. Ilyen esetben a 157. § (1) bekezdés b) pont 2. alpontja alapján a Felügyelet korlátozhatja, illetőleg megtilthatja a hitelintézet számára a betétek és más visszafizetendő források kifizetését. Az (5) bekezdés szerint az (1) bekezdés b) pontjának 2. alpontjában meghatározott intézkedést a Felügyelet legfeljebb kilencven napra rendelheti el.

Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint a Hitv. a polgárok számára megismerhető és kiszámítható módon rendelkezik arról, hogy az Állami Pénz- és Tőkepiaci Felügyelet kivételes intézkedésként milyen módon és mennyi ideig korlátozhatja a kifizetéseket. A Ptk. 107. §-a nem ad lehetőséget arra, hogy a Felügyelet eltérjen a Hitv. -beli szabályoktól. A bíróságok jogértelmezési feladata, hogy konkrét ügyekben állást foglaljanak arról, hogy milyen jogosultságok és kötelezettségek származnak a Ptk. 107. §-ából a Hitv. -beli kivételes intézkedésekre okot adó körülményeken [Hitv. 151. § (3)-(4) bekezdés] túli helyzetekben. Következésképpen az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a Ptk. 107. §-a nem ellentétes az Alkotmány 2. § (1) bekezdéséből következő jogbiztonság követelményével.

Mindezek alapján az Alkotmánybíróság a Ptk. 107. §-a alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasította.

Budapest, 2007. június 25.

Dr. Bihari Mihály s. k.,

az Alkotmánybíróság elnöke

Dr. Balogh Elemér s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Holló András s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Kovács Péter s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Lenkovics Barnabás s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Paczolay Péter s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Bragyova András s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Kiss László s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Kukorelli István s. k.,

előadó alkotmánybíró

Dr. Lévay Miklós s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Trócsányi László s. k.,

alkotmánybíró