EH 2004.1042 A szerződés semmisségének a megállapítása iránti per megindítására jogosult személyi kört a törvény nem határozza meg, ezért érdemben, ítélettel kell dönteni abban a kérdésben, hogy a megjelölt jogi érdek a kereshetőségi jogot megalapozza-e; jogi érdek hiánya miatt a per megszüntetésére nem kerülhet sor [Pp. 3. §, 130. § (1) bek. g) pont, 157. § a) pont; Ptk. 234. § (1) bek.].

Az I. r. felperes az elsőfokú bírósághoz 2001. november 19-én benyújtott keresetében T. I. k.-i lakossal 1991. április 22-én kötött adásvételi szerződés érvénytelenségének a megállapítását kérte. Utóbb II. r. felperesként az I. r. felperes volt felszámolója perbe lépett. Előkészítő iratában arra hivatkozott, hogy mint felszámoló 1999-ben már nem volt jogosult az adásvételi szerződés aláírására, ezért jognyilatkozata tulajdonjog-átruházást nem eredményezhet. Hivatkozott e körben a Bírósági Határozatok 2000. évi számában 506. sorszámon közzétett eseti határozatban kifejtettekre.

Az elsőfokú bíróság a 2002. február 14-én kelt végzésével a pert az I. r. felperes vonatkozásában megszüntette. Döntését azzal indokolta, hogy a megyei bíróság mint cégbíróság a szövetkezetet a cégjegyzékből 1998. szeptember 18-i hatállyal törölte, mert az adós gazdálkodó szervezet felszámolás folytán megszűnt. Mindezek alapján megállapította, hogy a keresetlevél benyújtásakor az I. r. felperes perképességgel nem rendelkezett, ezért a pert a Pp. 157. § a) pontja alapján, utalással a Pp. 130. § (1) bekezdésének e) pontjára, szüntette meg.

Az elsőfokú bíróság végzése ellen az I. r. alperes által előterjesztett fellebbezés folytán a másodfokú bíróság a 2002. április 3-án hozott végzésével az elsőfokú bíróság végzésének nem fellebbezett rendelkezéseit nem érintette, míg fellebbezett rendelkezését a Pp. 259. § szerint alkalmazandó Pp. 253. § (2) bekezdése alapján megváltoztatta és a pert a Pp. 157. § a) pontja alapján, figyelemmel a Pp. 130. § (1) bekezdésének g) pontjára, szüntette meg. Végzését azzal indokolta, hogy a Pp. 64. § (3) bekezdése szerint a más által indított perbe az, aki a per megindítására külön jogszabály alapján, illetve az 51. § a), b) pontjai alapján maga is jogosult lett volna, a felperes pertársaként az ítélet meghozatalát megelőző tárgyalás berekesztéséig perbe léphet. Jelen esetben a II. r. felperes perindításra a felszámolás alatt álló gazdasági társaság képviseletében volt jogosult. Ez a joga is megszűnt azonban a cég törlésével, hiszen ezt követően a gazdasági társaság, mint jogalany megszűnt. Ugyancsak nem alkalmazható a Pp. 51. § a) pontja, hiszen a képviselőre a perben hozott ítélet jogereje csak annyiban terjed ki, hogy a képviselő a peres eljárásban a felet képviseli.

A jogerős végzés ellen a II. r. felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, melyben a végzés megváltoztatásával az eljárás folytatásának elrendelését kérte. Felülvizsgálati kérelmét arra alapította, hogy a kérelemmel támadott határozat jogszabálysértő és felülvizsgálata a 2001. évi CV. törvénnyel módosított Pp. 270. § (2) bekezdésének b) pontja alapján szükséges.

Álláspontja szerint a jogerős végzés azért jogszabálysértő, mert arra a téves következtetésre jutott, hogy a felszámoló a perben önállóan nem járhat el, perindítási jogosultsága nincs. Hivatkozott arra, hogy elsődleges kereseti kérelmét a Ptk. 227. § (2) bekezdése alapján az adásvételi szerződés semmisségére alapította. A Ptk. 234. §-ának (1) bekezdése szerint pedig a semmis szerződés érvénytelenségére bárki határidő nélkül hivatkozhat. E jogszabályhely - álláspontja szerint - önmagában megalapozza a felszámoló perindítási jogosultságát, és nincs jelentősége annak, hogy időközben a felszámolás alá került szervezet cégbírósági törlése megtörtént.

A felülvizsgálatra adott észrevételeikben az I. és III. r. alperesek a felülvizsgálati kérelem elutasítását kérték abból az okból, hogy a felperes felülvizsgálati kérelme nem felel meg a módosított Pp.-ben megkívánt feltételeknek. A felperes felülvizsgálati kérelmében nem valószínűsítette, illetve nem indokolta meg, hogy a határozat felülvizsgálata a joggyakorlat egysége, továbbfejlesztése érdekében miért lenne szükséges. Az I. r. alperes arra is hivatkozott, álláspontja szerint a felülvizsgálati kérelem nem tartalmazza azt, hogy annak a Pp. 270. § (2) bekezdés szerint mi az alapja, azt mely fordulatára kívánja a felperes alapítani. A felülvizsgálati kérelem ezért nem felel meg a Pp. 272. § (2) bekezdés második mondatában foglaltaknak. E lényeges tartalmi hiányosság utóbb nem pótolható. Az ügy érdemével kapcsolatban a másodfokú bíróság végzésének indokolásával egyetértett.

Elöljáróban a Legfelsőbb Bíróság mint felülvizsgálati bíróság rámutat arra, hogy a 2002. január 1. napjától hatályos 2001. évi CV. törvény 20. § (5) bekezdése értelmében a Pp. 270. §-ában foglaltaknak megfelelő alkalmazásával felülvizsgálatnak van helye az ítélőtábla működésének megkezdéséig - 2003. július 1-jéig - a keresetlevelet (fizetési meghagyást) idézés kibocsátása nélkül elutasító (Pp. 130. §) és a pert megszüntető (Pp. 157. §) jogerős végzés ellen is. E szabályból az is következik, hogy az ilyen végzések elleni felülvizsgálatra a Pp.-nek a korábbi szabályait kell alkalmazni. A Legfelsőbb Bíróság mint felülvizsgálati bíróság ezért a felülvizsgálati kérelmet az egyesbíró előzetes vizsgálatának mellőzésével, a Pp. korábbi szabályai szerint tanácsban eljárva bírálta el.

A felülvizsgálati kérelem az alábbiak szerint alapos.

A Pp. 130. § (1) bekezdésének g) pontja alapján a bíróság a keresetlevelet idézés kibocsátása nélkül akkor utasíthatja el, illetve utóbb a Pp. 157. § a) pontja alapján a pert akkor szüntetheti meg, ha azt nem a jogszabályban erre feljogosított személy indította, vagy a per csak jogszabályban meghatározott személy ellen indítható, illetve meghatározott személyek perbenállása kötelező, s a felperes e személyt (személyeket) - felhívás ellenére - nem vonta perbe. A Pp. 130. § (1) bekezdésének g) pontja szerint a bíróság a keresetlevelet idézés kibocsátása nélkül tehát csak akkor utasíthatja el, ha a jogszabály valamely per megindítását csak meghatározott személy számára teszi lehetővé, s a pert az e körön kívül eső személy indította meg. Ilyen perek általában az egyes személyállapotra vonatkozó perek. Az adásvételi szerződés érvénytelenségének megállapítására irányuló perekre nézve jogszabály a perindításra jogosult személyi kört nem határozza meg, ezért a kereset elutasítása a felhívott törvényhely alapján jogszabálysértő. A keresetet a bíróságnak érdemben, ítélettel kell elbírálnia. Azt, hogy a perbeli igényt a II. r. felperes a maga személyében jogosult-e érvényesíteni vagy sem, az eljárás eredményeként, érdemben kell megállapítani.

A II. r. felperes arra alappal hivatkozott, hogy a Ptk. 234. §-ának (1) bekezdése szerint a semmis szerződés érvénytelenségére - ha a törvény kivételt nem tesz - bárki határidő nélkül hivatkozhat. Ez a korlátlan hivatkozási lehetőség azonban nem jelent egyben feltétlen perindítási jogosultságot is. A kereshetőségi jogot a bírósági gyakorlat a semmisség vonatkozásában is erősen szűkítően értelmezi, figyelemmel arra, hogy a Pp. 3. §-ában foglaltak alapján keresetindítási joga az érdekelteknek van, vagy annak, aki rendelkezik olyan jogosítvánnyal, hogy más jogának érvényesítése céljából keresetet indíthat. Ebből következően a semmis szerződésekkel kapcsolatos perindítási lehetőséget is vagy a jogi érdekeltség, vagy a perlési jogosultságot biztosító felhatalmazás alapozhat meg. (Ezt a jogi álláspontot fejtette ki a Legfelsőbb Bíróság a BH 1991/107., 1997/439. és a 2003/424. számú eseti döntéseiben is.)

Miután a jogerős végzés a pert a II. r. felperes vonatkozásában jogszabálysértéssel szüntette meg, a Legfelsőbb Bíróság mint felülvizsgálati bíróság a másodfokú bíróság végzését a Pp. 275/A. §-ának (3) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította.

Az új eljárás során az elsőfokú bíróságnak azt kell vizsgálnia, hogy a II. r. felperesnek a saját nevében előterjesztett, a szerződés semmisségére alapozott igénye érvényesítéséhez fűződik-e valamilyen, a saját jogán érvényesíthető jogi érdeke, illetőleg a megjelölt jogi érdek a kereshetőségi jog megalapozásához megfelelő-e. Ehhez képest ítélettel kell döntenie a kereset tárgyában. (Legf. Bír. Gfv. VI. 31.599/2002. sz.)