447/H/1996. AB határozat

önkormányzati rendeleti előírás törvényességének felülvizsgálatára és megsemmisítésére irányuló indítvány tárgyában

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

Az Alkotmánybíróság önkormányzati rendeleti előírás törvényességének felülvizsgálatára és megsemmisítésére irányuló indítvány alapján meghozta a következő

határozatot:

Az Alkotmánybíróság Csanytelek Község Önkormányzata Képviselő-testületének a csanyteleki vízmű üzemeltetésének rendjéről szóló - többször módosított - 8/1993. (XI. 17.) ÖKT. számú rendelete 14. § (1) bekezdésével megállapított 1. számú melléklet 3. pontja törvény ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.

INDOKOLÁS

I.

A Csongrád Megyei Közigazgatási Hivatal vezetője - mivel a törvényességi ellenőrzés körében kibocsátott felhívásával Csanytelek Község Önkormányzat Képviselő-testülete nem értett egyet - az Alkotmánybírósághoz benyújtott indítványában a képviselő-testületnek a csanyteleki vízmű üzemeltetésének rendjéről szóló 6/1995. (IV. 20.) ÖKT. számú rendeletével módosított 8/1993. (XI. 17.) ÖKT. számú rendelete 14. § (1) bekezdésével megállapított 1. számú melléklet törvényellenességének megállapítását és megsemmisítését kezdeményezte. Kiegészítő indítványában bejelentette, hogy az önkormányzat időközben a 8/1993. (XII. 17.) ÖKT. számú rendeletét a 4/1998. (V. 27.) ÖKT. számú rendeletével módosította (a továbbiakban együtt: Ör.). Az Ör. 1. sz. mellékletének 3. pontja tartalmazza azt a kifogásolt szabályt, amely előírja, hogy az ivóvíz díján kívül a fogyasztónak kell fizetnie a vízbekötések rendelkezésre állás díjaként még 89,5 Ft + áfa vízbekötés/hó szerint kiszámítandó összeget is. A kezdeményező indítványát akként módosította, hogy az Ör. 1. számú melléklet 3. pontjának a felülvizsgálatát és megsemmisítését kezdeményezte.

Az indítványozó szerint az átalány jellegű rendelkezésre állási díj bevezetése ellentétes az árak megállapításáról szóló 1990. évi LXXXVII. törvény (a továbbiakban: Ártv.) 7. § (1) bekezdésével és a 8. § (1) bekezdésével, így sérti az Alkotmány 44/A. § (2) bekezdését is, amely kimondja, hogy a képviselő-testület rendelete nem lehet ellentétes a magasabb szintű jogszabállyal. Az indítványozó érvelésének lényege: "Mivel az Ártv. kifejezetten rögzíti, hogy a hatósági árban a nyelvtani többes számban megjelölt ráfordításokat kell érvényesíteni, ezért logikailag kizárt, hogy a ráfordítások egy része külön kerüljön a fogyasztó felé érvényesítésre egyfajta átalánydíj formájában a tényleges vízfogyasztástól függetlenül."

II.

Az indítvány nem megalapozott.

1. A helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény (a továbbiakban: Ötv.) 8. § (4) bekezdése szerint a települési önkormányzat köteles gondoskodni az egészséges ivóvízellátásról. A vízgazdálkodásról szóló 1995. évi LVII. törvény (a továbbiakban: Vg. tv.) 13. § (1) bekezdése szerint a vízi közművek működtetése során végzett vízellátás közüzemi tevékenység. E törvény 13. § (3) bekezdése értelmében a közüzemi tevékenységgel nyújtott szolgáltatásért díjat kell fizetni. A közműves ivóvízellátásról és a közműves szennyvízelvezetésről szóló 38/1995. (IV. 5.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Kmv. r.) 1. § (1) bekezdése értelmében a szolgáltatást végző az ivóvízművek üzemeltetésével köteles a víziközmű-hálózatban bekötött ingatlan tulajdonosának, illetőleg egyéb jogcímen használójának (a továbbiakban együtt: fogyasztó) ivóvizet szolgáltatni. A Kmv. r. 8. § (1) bekezdése előírja, hogy a szolgáltatásért a fogyasztónak a külön jogszabály szerinti díjat kell fizetnie, kivéve, ha a szolgáltatóval ennél alacsonyabb díjban állapodott meg.

Az Ártv.-nek a "Hatósági ármegállapítás" című része foglalkozik a termékek és a szolgáltatások ártényezős elemeivel. Az Ártv. 7. § (1) bekezdése szerint a mellékletben felsorolt termékekre és szolgáltatásokra az ott feltüntetett miniszter, illetve a helyi önkormányzat (a továbbiakban együtt: a hatósági ár megállapítója) a legmagasabb árat vagy legalacsonyabb árat (a továbbiakban együtt: hatósági ár) állapít meg. Az Ártv. 8. § (1) bekezdése kimondja, hogy a legmagasabb árat úgy kell megállapítani, hogy az a hatékonyan működő vállalkozó ráfordításaira és a működéséhez szükséges nyereségre fedezetet biztosítson, tekintettel az elvonásokra és a támogatásokra is. Az Ártv. 9. §-a szerint pedig a hatósági ár megállapítása történhet tételesen, vagy a hatósági ár kiszámítására vonatkozó előírásokkal. Az Artv. "B) Szolgáltatások" címet viselő mellékleti része azt mondja ki, hogy az önkormányzati tulajdonú víziközműből szolgáltatott ivóvíz díját a települési önkormányzat képviselő-testülete állapítja meg. A Kmv. r. 17. § (3) bekezdése úgy rendelkezik, hogy az ingatlanon fogyasztott víz mennyisége szempontjából a bekötési vízmérő az irányadó.

2. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az Ötv.-nek abból az előírásából, hogy a települési önkormányzat köteles gondoskodni az egészséges ivóvízellátásról, valamint a Vg. tv.-nek, a Kmv. r.-nek a fentiekben bemutatott rendelkezéseiből nem lehet olyan következtetésre jutni, hogy a fizetendő vízdíjnak egy, kettő vagy többelemes tényezőből kell állnia. Az Ártv. hatósági ármegállapítási szabályai ugyancsak nem írják elő sem az egytényezős ármegállapítást, sem pedig a többtényezős ármegállapítás kötelezettségét. A Kmv. r.-nek a hivatkozott 17. § (3) bekezdésében deklarált szövegrészéből az "irányadó" kifejezés használatából (ti. az ingatlanon fogyasztott víz mennyisége szempontjából a bekötési vízmérő az irányadó) az tűnik ki, hogy a Kmv. r. nem meghatározza, hanem csupán deklarálja az ármegállapítási változatoknak a lehetőségét, amelyet a mindenkori árjogszabályok (miniszteri és önkormányzati rendeletek) a helyi körülmények szabad mérlegelése alapján határozhatnak meg. A főszabály az, hogy a vízdíj kiszámításánál a fogyasztott víz mennyiségére mindenképpen figyelemmel kell lenni. A fentiekkel megegyező következtetésre jutott az Alkotmánybíróság hasonló ügyben az 1108/H/1995. AB határozatában is. (ABH 1996. 722., 724.).

Az Alkotmánybíróság a kifejtettek alapján azt állapította meg, hogy a vízdíjak meghatározásának az a jogilag nem tiltott és a gyakorlatban alkalmazott módszere, amely egy, két vagy akár több tényező figyelembevételével határozza meg a fogyasztásnak lényegileg megfelelő, annak mennyiségét leginkább tükröző ivóvízdíj hatósági árát, a magasabb szintű jogszabályok előírásaiba nem ütközik.

Az Ör. támadott rendelkezései az e határozat indokolása 1. pontjában hivatkozott magasabb szintű jogszabályok előírásaival nem ellentétesek, így nem sértik az Alkotmány 44/A. § (2) bekezdését, a jogforrási hierarchia alkotmányos elvét sem. A kifejtettek miatt az Alkotmánybíróság az indítványt elutasította.

Budapest, 2001. február 7.

Dr. Bihari Mihály s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Strausz János s. k.,

előadó alkotmánybíró

Dr. Tersztyánszkyné dr. Vasadi Éva s. k.,

alkotmánybíró