BH 2017.1.19 Nincsen helye a lakáshasználat családjogi jogcímen történő újraszabályozásának, ha az ingatlanon fennálló közös tulajdon megszüntetését követően a volt házastárs quasi bérlőként marad a lakásban, majd a bérleti díj nemfizetése miatt kiköltöztetésére kerül sor. Ebben az esetben a lakáshasználati jog ellenértékére sem tarthat igényt [1952. évi IV. tv. (Csjt.) 31/A-31/E. §, 2013. évi V. tv. (Ptk.) 4:84. §, 4:85. §, 1993. évi LXXVIII. tv. (Ltv.) 20. § (1) bek., 24. § (1) bek. a) pont, 1952. évi III. tv. (Pp.) 221. § (1) bek.].

A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás

[1] A peres felek házastársak voltak, házasságukat a 2007. június 6-án jogerős ítélet felbontotta. A felek közös tulajdonában állt az Sz.-i ingatlan. A felperes az ingatlanból kiköltözni nem kívánt, ezért a bíróság 2007. december 6-án jogerős ítéletével az ingatlan közös tulajdonát úgy szüntette meg, hogy a felperes 1/2 tulajdoni hányadát a felperes bentlakása mellett a lakott értéknek megfelelő ellenérték fejében adta az alperes kizárólagos tulajdonába.

[2] A felperes az ingatlant változatlanul használta. 2011. május 5-én jogerős ítélet kötelezte a felperest 2011. február 1. napjától kezdődően havi 30 000 forint lakáshasználati díj megfizetésére az alperes részére, a lakások és helyiségek bérletére, valamint elidegenítésükre vonatkozó egyes szabályokról szóló 1993. évi LXXVIII. törvény (a továbbiakban: Ltv.) 20. § (1) bekezdése alapján.

[3] A felperes a lakáshasználatidíj-fizetési kötelezettségének nem tett eleget, ezért a bíróság újabb perben hozott és 2013. január 22-én jogerős ítélettel kötelezte a felperest az ingatlan kiürítésére az Ltv. 24. § (1) bekezdés a) pontja alapján. Ítélete indokolásában megállapította, hogy a felek közötti lakáshasználati jogviszony - felmondás útján - 2012. március 31-én megszűnt.

[4] A felperes kiürítési kötelezettségének önként nem tett eleget, ezért bírósági végrehajtás következtében, 2014 júniusában költözött el az ingatlanból.

A kereseti kérelem és az alperes védekezése

[5] A felperes keresetében elsődlegesen a lakáshasználat újraszabályozását, az Sz.-i ingatlan használatának biztosítását, másodlagosan az alperes kötelezését kérte 3 000 000 forint lakáshasználati jog ellenértékének megfizetésére. Állította, hogy a korábbi jogerős ítéletek nem értékelték a felek közötti jogviszony családjogi jellegét, és körülményeiben lényeges változások következtek be. Hivatkozott a PK 279. számú és a PK 299. számú állásfoglalásokban kifejtett szempontokra.

[6] Az alperes ellenkérelme a kereset elutasítására irányult. Védekezése szerint a felek lakáshasználattal kapcsolatos jogviszonyát a jogerős bírói határozatok rendezték, megszűnt a felek közötti quasi lakásbérleti jogviszony, és a felperes körülményeiben változás sem következett be.

[7] Az elsőfokú bíróság ítéletében a keresetet elutasította. Ítélete indokolásában hangsúlyozta, hogy a közös tulajdon megszüntetésekor a felek lakáshasználati jogviszonya az akkor hatályos PK 10. számú állásfoglaláson alapuló ítélkezési gyakorlaton alapult. Eszerint az ingatlanból kiköltözésre nem kötelezhető volt tulajdonos házastárs és a magához váltást követően az ingatlan kizárólagos tulajdonosává vált volt házastárs közötti lakáshasználati jogviszonyra, a speciális családjogi jogszabályi rendelkezésre figyelemmel, a lakásbérletre vonatkozó polgári jogi és a bérleti jogviszonyra irányadó speciális jogszabályi rendelkezéseket kellett alkalmazni. A quasi bérleti jogviszonyban az Ltv. 20. § (1) bekezdése alapján a felperest lakáshasználatidíj-fizetési kötelezettség terhelte.

[8] A lakáshasználat újrarendezésére a tartós jogviszonyban bekövetkezett változás esetében van lehetőség, amely a korábban hatályos, a házasságról, a családról és a gyámságról szóló 1952. évi IV. törvény (a továbbiakban: Csjt.) alapján a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: régi Ptk.) 241. § alkalmazásán alapult, ami a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvényben (a továbbiakban: új Ptk.) a 4:85. §-ban nyert szabályozást. A felek jogviszonyát, a quasi bérletet azonban a házastársi közös lakás használatának szabályozása nem rendezi, arra az Ltv. rendelkezései az irányadók, figyelembe véve a jogviszony családjogi jellegét is. A felperes bérleti jogviszonyát jogerős bírói határozat megszüntette, a kereset benyújtásakor a felek között tartós lakáshasználati jogviszony nem volt, ezért a keresettel érvényesített jog a felperest nem illeti meg.

[9] A korábban hatályos Csjt. 31/C. § (1) bekezdése és az új Ptk. 4:84. §-a szerinti lakáshasználati jog ellenértéke a házastársi közös lakás használatához kapcsolódó jogintézmény. A felperesnek az ingatlan kiürítésére kötelezése nem a házastársi közös lakás használatának rendezése körében az egyik házastárs részére használati jogot keletkező döntésen, hanem a quasi bérleti jogviszonyon alapuló kötelezettségszegés jogkövetkezményeként a jogviszonyt megszüntető rendelkezésen alapul. Az Ltv.-nek pedig nincs olyan rendelkezése, amely a nem önkormányzati tulajdonú lakásra létrejött bérleti jogviszonyban pénzbeli térítést biztosítana a szerződésszegésre alapított felmondás esetében.

[10] A felperes fellebbezése alapján eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.

[11] A jogerős ítélet ellen a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, amelyben annak hatályon kívül helyezését és a jogszabályoknak megfelelő, a keresete szerinti döntés meghozatalát kérte. Állította, hogy a jogerős ítélet sérti a Pp. 221. § (1) bekezdését, az eljárt bíróságok iratellenesen utaltak arra, hogy a közös tulajdon megszüntetése, továbbá a használati díj megfizetése iránt folyamatban volt perekben a családjogi kapcsolat már értékelést nyert.

[12] A felülvizsgálati kérelem részletes indokai szerint a korábbi perekben a családjogi szempontok értékelése nem történt meg. A PK 10., a PK 279., a PK 299. számú állásfoglalásokra hivatkozásával, továbbá az Ltv. 20. § (1) bekezdésével, a Csjt. 31/B. § (6) bekezdésével és a 31/C. §-ával, illetve az új Ptk. 4:85. § (1) és (2) bekezdésével kapcsolatos érveivel a másodfokú bíróság nem foglalkozott. Nem tért ki az alperes fellebbezési ellenkérelmében foglalt hivatkozására sem, miszerint nincs lehetőség arra, hogy a lakás kiürítésére kötelezett nem tulajdonos házastárs a lakáshasználat újrarendezését kérje.

[13] Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában fenntartását kérte az ügy érdemére kiható eljárási szabálysértés hiányában.

A Kúria döntése és jogi indokai

[14] A felülvizsgálati kérelem nem megalapozott.

[15] A Kúria hangsúlyozza, hogy Pp. 270. § (1) bekezdése, továbbá a Pp. 275. § (4) bekezdése értelmében a felülvizsgálati kérelem anyagi jogi és az ügy érdemi elbírálására lényeges kihatással járó eljárásjogi szabálysértés esetén lehet eredményes.

[16] Az elsőfokú bíróság ítéletében az ügyszámok megjelölésével rögzítette, hogy mely ügyek iratain alapul a megállapított tényállás (az elsőfokú ítélet indokolásának első mondata). Csak utalt a felek között folyamatban volt, az sz.-i ingatlanon fennálló közös tulajdon megszüntetése iránti perben a jogerős ítélet meghozatalkor az ilyen tárgyú perekre irányadó bírói gyakorlatra. Ezt meghaladóan a családi jellegre a quasi bérleti jogviszony jogi természetére vonatkozó megállapításai körében hivatkozott. Mindebből a felperes tévesen jutott arra a következtetésre, hogy az elsőfokú bíróság megállapította, illetve döntésének indokolása azt sugallja, hogy a közös tulajdon megszüntetése, továbbá a használati díj megfizetése, vagy akár az ingatlan kiürítése iránt folyamatban volt perekben a családjogi kapcsolat már értékelést nyert. Ennek megállapítása pedig alapvetően téves elvárás a felperes részéről, mert a jelen perben a felek között korábban folyamatban volt, és jogerős ítélettel zárult perek anyaga nem vitatható. A felperes ezen hivatkozásai alapján a jogerős ítélet nem iratellenes, tehát nem jogszabálysértő.