1243/B/1993. AB határozat

az országgyűlési képviselők választásáról szóló 1989. évi XXXIV. törvény egyes rendelkezései alkotmányellenességének vizsgálatáról

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

Az Alkotmánybíróság jogszabályi rendelkezések alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány alapján meghozta a következő

határozatot:

Az Alkotmánybíróság az országgyűlési képviselők választásáról szóló 1989. évi XXXIV. törvény 5. § (1)-(2) és az (5)-(7) bekezdése, 6., 9. és 10. §-a alkotmányellenességének megállapítására iránti indítványt és megsemmisítésére vonatkozó kérelmet elutasítja, az 5. § (3) és (4) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására vonatkozó indítványt pedig visszautasítja.

INDOKOLÁS

I.

Az indítványozó az országgyűlési képviselők választásáról szóló, többször módosított 1989. évi XXXIV. törvény (a továbbiakban: Vjt.) 5., 6., 9. és a 10. §-a alkotmányellenességének megállapítását és megsemmisítését kérte.

Az indítvány benyújtását követően megalkotott, a Vjt. módosításáról és kiegészítéséről rendelkező 1994. évi III. törvény 1., 2., 5. és 6. §-a a Vjt.-nek az indítványozó által kifogásolt rendelkezéseit több vonatkozásban módosította, illetve kiegészítette. Ezért az Alkotmánybíróság végzéssel hívta fel indítványozót, nyilatkozzék arról, hogy a megváltozott jogi helyzetre figyelemmel indítványát visszavonja-e, vagy azt milyen tartalommal tartja fenn. Az indítványozó az alkotmánybírósági végzés alapján úgy nyilatkozott, hogy indítványát változatlan tartalommal fenntartja, azt kiterjeszti az 1994. évi III. törvény módosító és új rendelkezéseire is.

Az indítványozó elsődlegesen a Vjt. 5., 6. és 10. §-ával összefüggésben az ajánlási szelvény intézményét kifogásolta. Hivatkozott arra, hogy az ajánlási szelvények gyűjtésére olyan időpontban kerül sor, amikor a választópolgárok többségében még nem alakulhatott ki, hogy kit tarthat a képviseletére alkalmas jelöltnek. Az ajánlási szelvények megszerzése pedig a polgárok otthonainak zaklatásával jár. Úgy vélte, hogy a Vjt. az ajánlási szelvénnyel összefüggésben - az ellenérték felajánlására és kérésére vonatkozó tiltó szabálya ellenére - az anyagi jellegű visszaéléseket az ellenőrizhetőség hiányában lehetővé teszi. Álláspontja szerint a sérelmezett rendelkezések olyan jelölési módot állapítanak meg, amelytől ellenőrizhetetlensége miatt valós eredmény nem várható. Ez a jelölési rendszer szerinte előre meghatározza a választhatók körét, s egyben korlátozza a választók szabad választási lehetőségét, mert gyakorlatilag egy szűk kisebbség, "három-négyszázezres támogató ajánlási szelvénye szabja meg azt, hogy a csaknem nyolcmillió választásra jogosult milyen kínálatból választhatja meg a saját képviseletére alkalmas személyeket".

Az indítványozó hivatkozott arra is, hogy a Vjt. szerint az ajánlás ugyan nem kötelező, de a törvény végrehajtása érdekében az ajánlás jogával élő választópolgárnak aláírásával és adataival együtt mégis "ki kell szolgáltatnia" politikai állásfoglalását, annak esetleges illetéktelen felhasználása kockázatával. Ezzel kapcsolatban megjegyezte, hogy a Vjt. 6. §-a csak a jelöltek által a választási bizottság részére átadott ajánlási szelvények titkos kezeléséről és megsemmisítéséről rendelkezik, ezért a jelöléshez át nem adott szelvények további sorsa követhetetlen.

Mindezek alapján - az indítványozó szerint - a Vjt.-nek az ajánlási szelvényre vonatkozó szabályai a választáshoz való alapjog lényeges tartalmát korlátozzák, ezért azok az Alkotmány 70. § (1) bekezdésébe és a 8. § (2) bekezdésébe ütköznek. A támadott rendelkezések szerinte sértik az Alkotmánynak a választások közvetlenségét és titkosságát megállapító 71. § (1) bekezdését és ellentétesek a magánlakás sérthetetlenségét, valamint a magántitok és személyes adatok védelmének jogát biztosító 59. § (1) bekezdésével.

Az indítványozói álláspont szerint a Vjt. 5. §-ának előírásai sértik az Alkotmány 70/A. § (1) és (3) bekezdését és a 70. § (4) bekezdését is. E rendelkezések szerinte a jelölhetőség tekintetében politikai véleményük alapján indokolatlan megkülönböztetést tesznek egyrészt az állampolgárok, másrészt a pártok között is. Arra hivatkozott, hogy a független jelölt csak egy egyéni választókerületben, a pártok jelöltje pedig a megállapított feltételek mellett ezen kívül a területi és országos listán is jelölhető. Ezen túlmenően a pártlistán induló jelölteknek a jelöléshez a független jelölthöz viszonyítva kevesebb ajánlási szelvényt kell megszerezniük, ezáltal az esélyegyenlőség elve sem érvényesül.

Az esélyegyenlőség elve sérelmének minősítette az indítványozó a Vjt. 9. § (1) bekezdésében az országos listákon a töredékszavazatok megállapítására vonatkozó szabályozást. Úgy vélte, hogy a töredékszavazatok e szabályok szerinti elosztásával az országos listát állító pártokban a jelöltek olyan szavazatokból szerezhetnek mandátumot, melyet a választópolgárok nem rájuk adtak le. Ugyanakkor nem jutnak mandátumhoz azok a pártok, amelyek a kapott szavazatok összesítésével néhány mandátumot szerezhetnének. Álláspontja szerint a választópolgárok szavazatban megnyilvánuló akaratának ilyen "törvényesített eltérítése" ellentétes az Alkotmány 2. § (2) bekezdésében kinyilvánított népszuverenitás elvével is.

II.

Az Alkotmánybíróság álláspontja kialakítása során a következőkre volt tekintettel.

Az Alkotmány 70. § (1) bekezdése kimondja:

"Minden nagykorú magyar állampolgárnak joga van ahhoz, hogy - ha állandó lakóhelye Magyarországon van - az országgyűlési és a helyi önkormányzati választásokon választható és -ha a választás napján az ország területén tartózkodik - választó legyen."

A 71. § (1) bekezdése pedig előírja: "Az országgyűlési képviselőket ... a választópolgárok általános és egyenlő választójog alapján, közvetlen és titkos szavazással választják". E § (3) bekezdése alapján: "Az országgyűlési képviselők ... választásáról külön törvény rendelkezik". Ez a külön törvény a többször - legutóbb az 1994. évi III. törvénnyel - módosított Vjt.

A 2. § (2) bekezdése kinyilvánítja: "A Magyar Köztársaságban minden hatalom a népé, amely a népszuverenitást választott képviselői útján, valamint közvetlenül gyakorolja".

A 8. § (2) bekezdése szerint: "A Magyar Köztársaságban az alapvető jogokra és kötelességekre vonatkozó szabályokat törvény állapítja meg, alapvető jog lényeges tartalmát azonban nem korlátozhatja".

Az 59. § (1) bekezdése megállapítja: "A Magyar Köztársaságban mindenkit megillet a jóhírnévhez, a magánlakás sérthetetlenségéhez, valamint a magántitok és a személyes adatok védelméhez való jog".

A 70. § (4) bekezdése alapján: "Minden magyar állampolgárnak joga van ahhoz, hogy részt vegyen a közügyek vitelében, továbbá, hogy rátermettségének, képzettségének és szakmai tudásának megfelelően közhivatalt viseljen".

A 70/A. § (1) bekezdése szerint: "A Magyar Köztársaság biztosítja a területén tartózkodó minden személy számára az emberi, illetve az állampolgári jogokat, bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül". E § (3) bekezdése alapján pedig: "A Magyar Köztársaság a jogegyenlőség megvalósulását az esélyegyenlőtlenségek kiküszöbölését célzó intézkedésekkel is segíti."

III.

Az indítvány az alábbiak miatt nem megalapozott.

1. Az indítványozó a Vjt.-nek az ajánlási szelvényre vonatkozó valamennyi - az 5., 6. és a 10. §-ában foglalt - rendelkezése alkotmányossági vizsgálatát kérte, a törvény 7. melléklete kivételével.

Az Alkotmánybíróság a Vjt.-nek az ajánlási szelvénnyel kapcsolatos egyes rendelkezéseit és a 7. mellékletét utólagos absztrakt normakontroll keretében, valamint mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megszüntetésére irányuló indítvány alapján két határozatában érdemben már vizsgálta.

Az Alkotmánybíróság a 2/1990. (II. 18.) AB határozatában (ABH 1990, 18, 24.) a Vjt. 5. § (2) bekezdése, 10. § (4) bekezdése, valamint a törvény 7. melléklete alkotmányellenességének megállapítására irányuló indítványt elutasította és megállapította, hogy a Vjt. e rendelkezései nem ütköznek az Alkotmány 71. § (1) bekezdésébe és 59. §-ába. Az Alkotmánybíróság a Vjt. e rendelkezéseivel összefüggésben azért nem alkalmazta a res iudicata következményét, mert ezeket az előírásokat a Vjt. módosításáról és kiegészítéséről rendelkező 1994. évi III. törvény módosította és az indítványozó az Alkotmány 71. § (1) bekezdésén és az 59. §-án kívül a 70. § (1) bekezdésének és a 8. § (2) bekezdésének sérelmére is hivatkozott.

A 19/1994. (IV. 1.) AB határozatban (ABK 1994, március 126, 128.) pedig az Alkotmánybíróság a Vjt. 7. mellékletével összefüggésben mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítására irányuló indítványt vizsgált meg és utasított el.

A Vjt.-nek az indítványozó által kifogásolt, az ajánlási szelvényre vonatkozó szabályai az egyéni választókerületben az országgyűlési képviselőknek a választópolgárok és a pártok által történő jelöléséhez kapcsolódnak.

Az Alkotmánynak a választásokra vonatkozóan csak két, már idézett rendelkezése tartalmaz szabályozást. A 70. § (1) bekezdése az aktív és passzív választójog alapvető jogát, a 71. § (1) bekezdése pedig a választójog általánosságának és egyenlőségének, valamint a szavazás közvetlenségének és titkosságának alapelvét határozza meg. Az Alkotmány az országgyűlési képviselők jelöléséről nem rendelkezik. Ebből az következik, hogy a jelölésre, illetve annak módjára vonatkozó szabályok megállapítása az Alkotmány 71. § (3) bekezdésében foglalt felhatalmazás alapján - az Alkotmány keretei között - a törvényhozó mérlegelési jogkörébe tartozik.

A törvényhozó az ajánlás és jelölés számos módozatát választhatja, amely a parlamenti választás alkotmányos funkcióját szolgálja és alkotmányos elvekbe, illetve előírásokba nem ütközik. Az Alkotmánybíróság nem jogalkotó szerv és ezért nem tartozik hatáskörébe annak vizsgálata, hogy a jelölésnek a Vjt.-ben szabályozott módja a hazai társadalmi-politikai viszonyok között a legcélszerűbb-e. Az Alkotmánybíróság hatásköre az utólagos absztrakt normakontroll keretében kizárólag csak a kifogásolt törvényi rendelkezések alkotmányossági vizsgálatára terjed ki, s ebben az ügyben is erre szorítkozott.

Az indítványozó az ajánlási szelvény tekintetében elsősorban az ellenőrizhetőség hiányát kifogásolja, amely a visszaéléseket lehetővé teszi és amelytől valós eredmény nem várható. Az Alkotmánybíróság a 19/1994. (IV. 1.) AB határozatában ezzel összefüggésben már kifejtette álláspontját. Megállapította, hogy a visszaélések a Vjt.-ben meghatározott ajánlási szelvénnyel összefüggésben természetesen maradéktalanul nem zárhatók ki. A Vjt. szabályai azonban - így különösen 6. § (5)-(10) bekezdése és a 10. § (6) bekezdése - lehetővé teszik a visszaélések feltárását és kiküszöbölését. Az 1994. május 8. napjára kitűzött országgyűlési képviselőválasztások választási szervei mellett működő választási munkacsoportok feladatairól szóló 5/1994. (II. 25.) BM rendelet ugyancsak meghatároz bizonyos technikai feladatokat az ajánlási szelvények valódiságának ellenőrzésével összefüggésben. Ezek a rendelkezések is szolgálják az ajánlási szelvényekkel való visszaélés felderítését.

Az indítványban jelzett anyagi jellegű visszaélések tekintetében pedig a Btk. megfelelő szankciót állapít meg. A Btk. 211. § a) és c) pontja szerint: a választás, a népszavazás és a népi kezdeményezés rendje elleni bűncselekményt követ el: "Aki az országgyűlési képviselők, illetőleg a helyi önkormányzati képviselők és a polgármesterek választása, valamint az országos vagy helyi népszavazás és a népi kezdeményezés során

a) a jelölési eljárás szabályait megszegve erőszakkal, megtévesztéssel, fenyegetéssel, illetve anyagi juttatással szerez ajánlást,

c) jogosulatlanul aláír, hamis adatokat tüntet fel".

Az ajánlási szelvények gyűjtésének kifogásolt időpontját a Vjt. 53. § (1) bekezdésének a) pontjában foglalt felhatalmazás alapján az 1994. május 8-ra kitűzött országgyűlési képviselő-választás eljárási határidőinek és határnapjainak naptár szerinti megállapításáról szóló 4/1994. (II. 11.) BM rendelet 4. § (1) bekezdése állapítja meg, amely szerint: "A választópolgárok és a pártok 1994. március 9-től április 8-án, 16.00 óráig gyűjthetik a jelöltajánló szelvényeket [Vjt. 5. § (1) bek., 10. § (1) bek.]". Ez a választás napjához és a választási kampányhoz igazodó egy hónapos időtartam az alapos és megfontolt ajánlások megtételére megfelelőnek minősül.

Az Alkotmánynak a választásokra vonatkozó idézett rendelkezései a jelölés tekintetében nem tartalmaznak előírást. Mivel a Vjt.-nek az ajánlási szelvényre vonatkozó kifogásolt előírásai a jelöléshez kapcsolódnak, ezért azok az Alkotmány 70. § (1) bekezdésébe és a 71. § (1) bekezdésébe nem ütköznek.

Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint a Vjt.-nek az ajánlási szelvényre vonatkozó támadott rendelkezései nem sértik az Alkotmány 59. § (1) bekezdésében foglaltakat sem. Az Alkotmány e §-a alapján a magánlakás sérthetetlenségéhez, valamint a magántitok és a személyes adatok védelméhez való jog alapjognak minősül, ezért az Alkotmány idézett 8. § (2) bekezdése alapján azok lényeges tartalmát törvény sem korlátozhatja. Az alapvető jogok korlátozására vonatkozóan a 11/1992. (III. 5.) AB határozat (ABH 1992, 77, 85.) elvi jelentőséggel állapította meg a következőket: "Az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint alapjog és szabadság tartalma törvénnyel csak más alapjog, vagy alkotmányos érték védelme érdekében elkerülhetetlen esetben, szükséges mértékben és arányos módon korlátozható".

Az Alkotmánybíróság a 2/1990. (II. 18.) AB határozatában már rámutatott arra, hogy az adott esetben éppen a választójog érvényesülése, valamint visszaélés megelőzése vagy feltárása érdekében tette lehetővé a Vjt., hogy a választási szervek, illetőleg a bíróságok a választásokkal kapcsolatos szabályok megtartásának ellenőrzése végett megismerhessék a választópolgárok néhány személyes adatát. Ugyancsak a választójog érvényesülése indokolja, hogy a Vjt. ajánlási szelvény gyűjtésére a lakó hozzájárulásával a magánlakásban is lehetőséget biztosít, illetőleg azt nem tiltja.

A Vjt. 5. § (2) bekezdése csupán ajánlási jogot ad a választópolgárnak, de nem teszi kötelességévé, hogy éljen is ajánlási jogával. Ha a választópolgár nem használja fel ajánlási szelvényét, reá semmiféle hátrányos következmény nem származhat, e tény szavazási jogosultságát nem érinti. A választópolgár tehát maga döntheti el, hogy az aláírásgyűjtő személyt magánlakásába beengedi és az ajánlás érdekében felfedi-e bizonyos személyes adatait. A személyes adatok ismeretével való visszaéléssel szemben a választópolgárokat a Vjt. és a Btk. a már ismertetett módon védi, ezen túlmenően megfelelő védelmet biztosít a Ptk., valamint a személyes adatok védelméről és a közérdekű adatok nyilvánosságáról szóló 1992. évi LXIII. törvény (a továbbiakban: Szat.) is.

A Vjt. 6. § (5)-(10) bekezdése a választási bizottság részére átadott ajánlási szelvények tekintetében állapít meg garanciális szabályokat, az át nem adott ajánlási szelvények további kezeléséről nem rendelkezik. A Vjt. külön előírása hiányában az ilyen szelvények kezelésére a Szat. rendelkezéseit kell alkalmazni. A Szat. 5. § (1) bekezdése szerint: "Személyes adatot kezelni csak meghatározott célból, jog gyakorlása és kötelezettség teljesítése érdekében lehet. Az adatkezelésnek minden szakaszában meg kell felelnie e célnak". A (2) bekezdése alapján pedig: "Csak olyan személyes adat kezelhető, amely az adatkezelés céljának megvalósulásához elengedhetetlen, a cél elérésére alkalmas, csak a cél megvalósulásához szükséges mértékben és ideig". A 10. § (1) bekezdése előírja: "Az adatkezelő köteles gondoskodni az adatok biztonságáról, köteles továbbá megtenni azokat a technikai és szervezési intézkedéseket és kialakítani azokat az eljárási szabályokat, amelyek e törvény, valamint az egyéb adat- és titokvédelmi szabályok érvényre juttatásához szükségesek". E rendelkezésekből az következik, hogy az át nem adott ajánlási szelvények megfelelő kezeléséről az azokat gyűjtő személy vagy párt köteles gondoskodni. A Szat. 17. §-a pedig megállapítja, hogy az érintett - jogainak megsértése esetén -milyen feltételek mellett és mely következményekkel fordulhat a bírósághoz az adatkezelővel szemben jogai érvényesítése végett.

2. A Vjt. támadott 5. §-a állapítja meg az egyéni választókerületben, valamint a területi és az országos pártlistán történő jelölés szabályait.

Az Alkotmánybíróság a 2/1990. (II. 18.) AB határozatában a Vjt. 5. § (3)-(4) bekezdésének alkotmányosságát már vizsgálta, és a bennük foglalt rendelkezések alkotmányellenességét nem állapította meg. A Vjt. e szabályait a módosításáról rendelkező törvények nem érintették. Az Alkotmánybíróság az említett határozatában a következőket állapította meg: "Az ismertetett szabályozás közvetlen, illetőleg közvetett kapcsolatot teremt az egyéni választókerületekben folyó ajánlási szelvény gyűjtésének eredményessége, valamint a területi és országos listaállítási jog között. Ez a kapcsolatteremtés azonban, mivel az Alkotmány a jelölési eljárást nem szabályozza, az Alkotmány egyetlen rendelkezésével sem ellentétes, a Vjt. hivatkozott rendelkezései nem lépik túl az Alkotmány 71. § (3) bekezdésében foglalt felhatalmazás kereteit". A Vjt. 5. § (3) és (4) bekezdését az Alkotmánybíróság érdemben nem vizsgálta, mert az az előbbiek szerint ítélt dolognak minősül, ezért az indítványt e részében visszautasította.

Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint a Vjt.-nek a jelöltállítás módjára vonatkozó szabályai nem állapítanak meg a választópolgárok, valamint a pártok között politikai vélemény szerinti megkülönböztetést. Az indítványban vitatott eltérő jelölési szabályok a Vjt. által bevezetett vegyes (vagyis egyéni választókerületi és területi pártlistás) választási rendszerből következnek.

A Vjt. ugyanis két különböző és több tekintetben egybekapcsolódó választási rendszert határoz meg: az egyéni választókerületi rendszert, ahol személyekre lehet szavazni, valamint a területi listás rendszert, ahol a választópolgárok ún. pártlistákra szavaznak. A Vjt. által megállapított különböző és egybekapcsolódó választási rendszerekben természetesen eltérőek a jelölésre, illetve a jelöltállítás módjára vonatkozó szabályok is. Az egyes választási rendszereken belül azonban a Vjt. azonos jelölési szabályokat határoz meg. Az egyéni választókerületben bármely választópolgár, aki rendelkezik az előírt számú ajánlási szelvénnyel, jelölt lehet, függetlenül attól, hogy valamely párt, illetőleg pártok jelölése alapján, vagy pártoktól függetlenül kíván mandátumot szerezni. A pártok jelöltjeire ugyanaz a szabály vonatkozik, mint a független jelöltekre: a jelöléshez egyaránt legalább hétszázötven választópolgárnak az ajánlása szükséges. [Vjt. 5. § (2) bekezdése]. A Vjt. sérelmezett 5. §-a a területi és országos pártlisták tekintetében valamennyi pártra vonatkozóan ugyancsak azonos jelölési szabályokat állapít meg. Mindezekre figyelemmel a Vjt. e rendelkezései az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdésébe nem ütköznek.

A Vjt. 5. §-ának kifogásolt előírásai az Alkotmány 70/A. § (3) bekezdésében foglalt, a jogegyenlőség megvalósulását célzó, az esélyegyenlőtlenségek kiküszöbölésére irányuló állami intézkedési kötelezettséggel sem ellentétesek. Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint az esélyegyenlőtlenségek kiküszöbölésének kötelezettsége a Vjt.-nek a jelölésre vonatkozó szabályozása szempontjából azt jelenti, hogy az állam egyenlő feltételeket köteles biztosítani azoknak, akik jelölési jogukkal élni kívánnak és azoknak is, akik jelöltek akarnak lenni [19/1994. (IV. 1.) AB határozat]. A Vjt. támadott szabályozása ezt a követelményt nem sérti, mert az egyes választási rendszerekben a jelölések tekintetében egyenlő feltételeket támaszt.

Bár nem tagadható a választójog és a választás közügyi vonatkozása, az Alkotmány azonban a választójogról, mint önálló, nevesített alapjogról rendelkezik. Ezért a Vjt. kifogásolt szabályai nem állanak alkotmányossági szempontból értékelhető összefüggésben az Alkotmány 70. § (4) bekezdésében megállapított és az indítványban hivatkozott rendelkezéssel.

3. A Vjt. a választási eredmény megállapítására, s a mandátumszerzésre az egyéni választókerületben, valamint a területi és az országos lista vonatkozásában eltérő szabályokat állapít meg. A Vjt. kifogásolt 9. §-a az országos listákon a mandátumhoz jutás szabályait állapítja meg. A mandátumszerzés e harmadik módjának kiegészítő és arányosító funkciója van.

A Vjt. 9. § (1) bekezdésében foglalt főszabály szerint az országos listákon a jelöltek az országosan összesített töredékszavazatok arányában, a bejelentés sorrendjében jutnak mandátumhoz. A 9. § (1) bekezdés a) és b) pontja a töredékszavazatok pozitív meghatározását, a (2) bekezdése pedig negatív meghatározását tartalmazza.

Az Alkotmánybíróság a 3/1991. (III. 7.) AB határozatában (ABH 1991, 15, 18.) vizsgálta a Vjt. 9. §-a időközben módosult (2) bekezdése második mondatának alkotmányosságát, amely úgy rendelkezett, hogy: "Nem minősülnek töredékszavazatnak annak a pártnak a területi listáira leadott szavazatai sem, amelynek a területi listáira leadott és országosan összesített szavazatai nem haladják meg a valamennyi párt területi listáira leadott országosan összesített szavazatok négy százalékát". Az Alkotmánybíróság e határozatában a kifogásolt törvényi rendelkezés alkotmányellenességének megállapítására irányuló indítványt elutasította és megállapította, hogy az nem ütközik az Alkotmány 70/A. § (1) és (3) bekezdésébe. A Vjt. e vizsgált korlátozó előírását az 1994. évi III. törvény módosította, s az új rendelkezést a 9. § (2) bekezdésében foglalt utaló szabály szerint a 8. § (5) bekezdése tartalmazza, amely az eddigi négy százalékos határt öt százalékban állapítja meg.

Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint a Vjt. módosított 9. §-a nem ütközik az Alkotmány 70/A. §-ába. Az Alkotmánybíróság a 3/1991. (II. 7.) AB határozatában már rámutatott arra, hogy a mandátumszerzésnek a Vjt.-ben szabályozott módját és - az ugyancsak ott meghatározott - korlátait nem tekinti a politikai vélemény szerinti hátrányos megkülönböztetésnek, mert azok nem megkülönböztetést tesznek, hanem a szavazatok számarányához fűznek jogkövetkezményeket. Álláspontja szerint a kifogásolt százalékos határra vonatkozó szabály az Alkotmányban foglalt parlamentáris berendezkedés működőképességét, a kormányzás stabilitását szolgálja. Arra is utalt, hogy a választópolgár valamely párt politikai orientáltságának elfogadásával és támogatásával vállalja a választás előre pontosan meg nem állapítható következményeit. Nem tekintette az Alkotmánybíróság az országos pártlistákon a mandátumszerzésre vonatkozó szabályozást az esélyegyenlőtlenségek kiküszöbölésére irányuló állami intézkedési kötelezettség megsértésének sem. Az Alkotmánybíróság ezeket a megállapításokat a vizsgált indítvány elbírálásánál is irányadónak tekintette.

A Vjt. 9. § (1) bekezdés a) és b) pontja alapján töredékszavazatnak az egyéni választókerületben csak a pártjelöltekre leadott olyan szavazatok minősülnek, amelyekkel a választás egyik fordulójában sem szereztek mandátumot, a területi választókerületben pedig a pártlistákra leadott olyan szavazatok, amelyek a mandátum megszerzéséhez nem voltak elegendőek, illetőleg amelyek a mandátum megszerzéséhez felhasznált szavazatszámot meghaladták. A 9. § (2) bekezdésének utolsó mondata szerint e vonatkozásban összesíteni csak azonos pártok - illetve azonos közös vagy kapcsolt listát állító pártok területi listáira - országosan leadott érvényes szavazatait lehet. Az előbbi rendelkezésekből az is következik, hogy a pártoktól függetlenül induló jelöltekre leadott szavazatok nem minősülhetnek töredékszavazatoknak.

A Vjt. 9. §-ához kapcsolódóan a törvény 4. mellékletének III. fejezete állapítja meg a töredékszavazatok alapján az országos listán elérhető mandátumok elosztásának szabályait, a IV. fejezete pedig a %-os határ és a területi listán megszerezhető mandátumok kapcsolatáról rendelkezik. A III. fejezet 1. pontja szerint az egyéni, a területi választókerületben keletkezett töredékszavazatokat [9. § (1) bekezdés], országosan pártonként külön-külön összesíteni kell, figyelemmel a törvény 8. § (4) bekezdésére is. A 2. pontja alapján pedig a pártokra leadott töredékszavatokat országosan összesíteni kell. A IV. fejezet 4. pontja kimondja, hogy az a párt, amelyik a pártra leadott listás szavazatok száma alapján több szavazatot kapott mint a 8. § (5) bekezdésében meghatározott százalék, megszerzi a területi választókerületben és a töredékszavazatok alapján az országos listáról elért mandátumait. Az 5. pontja pedig előírja, hogy az a párt, amelyik a pártra leadott listás szavazataival nem haladja meg a 8. § (5) bekezdésében meghatározott százalékot a) elveszti az egyéni választókerületben elért töredékszavazatait, b) nem szerez a területi választókerületben mandátumot, c) nem szerez mandátumot az országos listán.

A fentiek figyelembevételével az Alkotmánybíróság a Vjt. 9. §-ával összefüggésben az Alkotmány 2. § (2) bekezdésének az indítványozó által vélelmezett sérelmét sem állapította meg.

4. Mindezek alapján az Alkotmánybíróság megítélése szerint a Vjt.-nek az indítványozó által kifogásolt rendelkezései nem tartalmaznak szükségtelen és aránytalan korlátozást a választójoggal, valamint az Alkotmány idézett egyéb rendelkezéseiben megállapított alapjogokkal szemben és nem sértik az Alkotmánynak az országgyűlési képviselők választásával összefüggő más rendelkezéseit sem.

Az indokolásban kifejtettek alapján az Alkotmánybíróság az indítványt a Vjt. 5. § (3) és (4) bekezdésére vonatkozóan visszautasította, a kifogásolt egyéb rendelkezések tekintetében pedig elutasította.

Budapest, 1994. május 2.

Dr. Lábady Tamás s. k.,

az Alkotmánybíróság helyettes elnöke

Dr. Ádám Antal s. k.,

előadó alkotmánybíró

Dr. Kilényi Géza s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Schmidt Péter s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Szabó András s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Tersztyánszky Ödön s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Vörös Imre s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Zlinszky János s. k.,

alkotmánybíró

Tartalomjegyzék