32011R0517[1]

A Bizottság 517/2011/EU rendelete ( 2011. május 25. ) a 2160/2003/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletnek a Gallus gallus fajba tartozó tojótyúkokban lévő egyes szalmonella-szerotípusok előfordulási gyakoriságának csökkentésére irányuló uniós célkitűzés tekintetében történő végrehajtásáról, valamint a 2160/2003/EK és a 200/2010/EU bizottsági rendelet módosításáról

A BIZOTTSÁG 517/2011/EU RENDELETE

(2011. május 25.)

a 2160/2003/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletnek a Gallus gallus fajba tartozó tojótyúkokban lévő egyes szalmonella-szerotípusok előfordulási gyakoriságának csökkentésére irányuló uniós célkitűzés tekintetében történő végrehajtásáról, valamint a 2160/2003/EK és a 200/2010/EU bizottsági rendelet módosításáról

(EGT-vonatkozású szöveg)

AZ EURÓPAI BIZOTTSÁG,

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre,

tekintettel a szalmonella és egyéb meghatározott, élelmiszerből származó zoonózis-kórokozók ellenőrzéséről szóló, 2003. november 17-i 2160/2003/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletre ( 1 ) és különösen annak 4. cikke (1) bekezdésének második albekezdésére és 13. cikke (1) bekezdésére,

(1)

A 2160/2003/EK rendelet intézkedések meghozatalának biztosítását célozza annak érdekében, hogy a termelés, a feldolgozás és a forgalmazás valamennyi lényeges szintjén, különösen az elsődleges termelés szintjén kimutassák és ellenőrizzék a szalmonellát és más zoonózis-kórokozókat annak érdekében, hogy csökkentsék előfordulási gyakoriságukat és a közegészségügyre gyakorolt kockázatukat.

(2)

A 2160/2003/EK rendelet előírja, hogy az I. mellékletben felsorolt zoonózisoknak és zoonózis-kórokozóknak az ott felsorolt állatállományokban tapasztalt előfordulási gyakorisága csökkentésére uniós célkitűzéseket kell meghatározni. E célkitűzések tekintetében bizonyos követelményeket is meghatároz. Az említett csökkentés a 2160/2003/EK rendelet értelmében a fertőzött állományokban alkalmazandó szigorú intézkedések szempontjából igen fontos. Az ismeretlen Salmonella-státusú állományokból származó tojások, amelyek esetében fennáll a gyanú, hogy fertőzöttek vagy fertőzött állományból származnak, csak akkor használhatók fel emberi fogyasztásra, ha olyan módon kezelik őket, amely garantálja a közegészségügyi szempontból jelentős szalmonella-szerotípusok ártalmatlanítását az élelmiszer-higiéniai vonatkozású uniós jogszabályokkal összhangban.

(3)

A 2160/2003/EK rendelet I. melléklete minden olyan szalmonella-szerotípusra vonatkozik, amelynek a Gallus gallus tojóállományokban közegészségügyi jelentősége van. Ezek a tojóállományok a szalmonellafertőzést a tojásaik által átterjeszthetik a fogyasztókra is. A tojóállományokban előforduló szalmonella gyakoriságának csökkentése ezért hozzájárul e tojásban előforduló, jelentős közegészségügyi veszélyt jelentő zoonózis-kórokozó elleni védekezéshez.

(4)

A 2160/2003/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletnek a Gallus gallus fajba tartozó tojótyúkokban lévő egyes szalmonella-szerotípusok előfordulási gyakoriságának csökkentésére irányuló közösségi célkitűzés tekintetében történő végrehajtásáról, valamint az 1003/2005/EK rendelet módosításáról szóló, 2006. július 31-i 1168/2006/EK bizottsági rendelet ( 2 ) a Gallus gallus fajba tartozó kifejlett tojótyúkokban előforduló Salmonella Enteritidis és Salmonella Typhimurium csökkentésére irányuló uniós célkitűzést fogalmaz meg. Az uniós célkitűzés minden tagállam számára - az előző évi előfordulási gyakoriságtól függően - a kifejlett tojótyúkok fertőzött állományában bekövetkező 10-40 %-os éves minimális százalékarányú csökkentés vagy a maximális százalékarány 2 %-ra vagy az alatti szintre történő csökkentése.

(5)

A 2160/2003/EK rendelet előírja, hogy az uniós célkitűzéseket a jelenlegi nemzeti intézkedések alapján szerzett tapasztalatok és a Bizottsághoz vagy az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatósághoz (a továbbiakban: EFSA) a meglévő uniós előírások alapján - különösen a zoonózisok és zoonózis-kórokozók monitoringjáról, a 90/424/EGK tanácsi határozat módosításáról és a 92/117/EGK tanácsi irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2003. november 17-i 2003/99/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvben ( 3 ), különösen annak 5. cikke alapján gyűjtött információk figyelembevételével kell meghatározni.

(6)

A zoonózisok, a zoonózis-kórokozók és az élelmiszer eredetű megbetegedések európai unióbeli 2008. évi tendenciáiról és eredetéről szóló közösségi összefoglaló jelentés ( 4 ) rámutatott arra, hogy a Salmonella Enteritidis és a Salmonella Typhimurium azok a szerotípusok, amelyek a leggyakrabban állnak összefüggésben emberi megbetegedésekkel. A Salmonella Enteritidis által okozott emberi megbetegedések száma 2008-ban jelentősen csökkent, ugyanakkor a Salmonella Typhimurium által okozott megbetegedések számának növekedését figyelték meg. A 2160/2003/EK rendelet követelményeinek megfelelően a Gallus gallus tojóállományokra vonatkozó állandó uniós célkitűzés meghatározásával kapcsolatban konzultációra került sor az EFSA-val.

(7)

2010. március 10-én az EFSA biológiai veszélyek tudományos testülete az Európai Bizottság felkérésére mennyiségi becslést tartalmazó tudományos véleményt fogadott el arról, hogy a tojótyúkokban a szalmonella előfordulásának csökkentésére irányuló új célkitűzés megállapítása milyen közegészségügyi hatással járhat ( 5 ). A vélemény következtetése szerint a Salmonella Enteritidis a vertikálisan legkönnyebben terjedő zoonotikus szalmonella-szerotípus a baromfiak körében. A vélemény azt a következtetést is levonta, hogy a tojótyúkokra vonatkozó uniós intézkedések sikeresen járultak hozzá a szalmonellafertőzések visszaszorításához a termelési állományban, valamint csökkentették a baromfiaktól származó, az emberi egészségre jelentett kockázatokat.

(8)

A Salmonella Typhimurium monofázisos törzsei hamar a leggyakrabban észlelt szalmonella-szerotípusok közé léptek elő mind a különböző állatfajokból, mind az emberi klinikai izolátumok esetében. Az EFSA biológiai veszélyek tudományos testületének a "Salmonella Typhimurium-szerű törzsek" által a közegészségügyre jelentett kockázat megfigyeléséről és értékeléséről szóló2010. szeptember 22-én elfogadott tudományos véleménye ( 6 ) szerint a Salmonella Typhimurium 1,4,[5],12:i:- antigén-összetételű monofázisos törzseit a Salmonella Typhimurium változatainak kell tekintetni, ezért a közegészségügyre jelentett kockázatuk hasonló az egyéb Salmonella Typhimurium törzsek által jelentett kockázathoz.

(9)

Az uniós jogszabályok egyértelműsége érdekében helyénvaló ennek megfelelően módosítani a 2160/2003/EK rendeletet és a kifejlett Gallus gallus tenyészállományokban észlelt szalmonella-szerotípusok előfordulási gyakoriságának csökkentésére irányuló uniós célkitűzés tekintetében a 2160/2003/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet végrehajtásáról szóló, 2010. március 10-i 200/2010/EU bizottsági rendeletet ( 7 ), és elő kell írni, hogy a Salmonella Typhimurium tekintetében az 1,4,[5],12:i:- antigén-összetételű monofázisos törzseket is figyelembe kell venni.

(10)

Figyelembe véve a 2010. szeptember 22-i tudományos véleményt, és azt, hogy a nemzeti ellenőrzési programok bevezetése után több időre van szükség az állományokban a szalmonella-előfordulás alakulásának értékeléséhez, az 1168/2006/EK rendeletben meghatározotthoz hasonló uniós célkitűzést kell meghatározni a kifejlett Gallus gallus tojóállományban a szalmonella csökkentésére.

(11)

Ahhoz, hogy megállapíthassuk az uniós célkitűzés elérése terén tett előrehaladást, elő kell írni a kifejlett Gallus gallus tojótyúk-állományokból való ismételt mintavételt.

(12)

Az e rendelet mellékletében szereplő technikai jellegű módosítások a tagállamokban közvetlenül alkalmazandók és harmonizáltak, ezért a nemzeti ellenőrzési programok e rendeletnek megfelelő esetleges kiigazításait a Bizottságnak nem szükséges ismételten jóváhagynia.

(13)

A 2011. évi uniós célkitűzés elérésére létrehozott, a kifejlett Gallus gallus tojótyúk-állományokra vonatkozó nemzeti ellenőrzési programokat az állat-egészségügyi kiadásokról szóló, 2009. május 25-i 2009/470/EK tanácsi határozatnak ( 8 ) megfelelően benyújtották. Az említett programok az 1168/2006/EK rendeleten alapultak, és azokat a tagállamok által 2011-re és az azt követő évekre benyújtott, egyes állatbetegségek és zoonózisok felszámolására, az ellenük való védekezésre és figyelemmel kísérésükre irányuló éves és többéves programok, valamint az azokhoz nyújtott uniós pénzügyi hozzájárulás jóváhagyásáról szóló, 2010. november 23-i 2010/712/EU bizottsági határozat ( 9 ) hagyta jóvá.

(14)

Az 1168/2006/EK rendeletet hatályon kívül kell helyezni, és helyébe ezt a rendeletet kell léptetni. Az 1168/2006/EK rendelet mellékletében szereplő technikai jellegű rendelkezések ugyanazon eredmény elérésére irányulnak, mint e rendelet melléklete. Ezért a tagállamok az utóbbit azonnal alkalmazhatják, átmeneti időszak nélkül.

(15)

Az e rendeletben előírt intézkedések összhangban vannak az Élelmiszerlánc- és Állategészségügyi Állandó Bizottság véleményével, és sem az Európai Parlament, sem a Tanács nem ellenezte azokat,

ELFOGADTA EZT A RENDELETET:

1. cikk

Célkitűzés

(1) A 2160/2003/EK rendelet 4. cikke (1) bekezdésében említett, a Gallus gallus fajba tartozó kifejlett tojótyúkokban előforduló Salmonella Enteritidis és Salmonella Typhimurium csökkentésére irányuló uniós célkitűzés (a továbbiakban: uniós célkitűzés) a következő:

a) a kifejlett tojótyúkok fertőzött állományainak éves minimális százalékos csökkentése legalább:

i. 10 %, amennyiben az előfordulási gyakoriság az előző évben 10 % alatt volt;

ii. 20 %, amennyiben az előfordulási gyakoriság az előző évben legalább 10 % volt, de nem érte el a 20 %-ot;

iii. 30 %, amennyiben az előfordulási gyakoriság az előző évben legalább 20 % volt, de nem érte el a 40 %-ot;

iv. 40 %, amennyiben az előfordulási gyakoriság az előző évben 40 % vagy 40 % fölött volt;

vagy,

b) a kifejlett tojótyúkok fertőzött állományainak maximális százalékaránya 2 %-ra vagy az alatti szintre csökken; azonban az 50-nél kevesebb kifejlett tojótyúk-állománnyal rendelkező tagállamok esetében legfeljebb egy kifejlett állomány maradhat fertőzött.

Az uniós célkitűzést minden évben az előző éves monitoringvizsgálat eredménye alapján kell megvalósítani. A 2011-ben elérendő célkitűzés tekintetében az 1168/2006/EK rendelet 1. cikkének megfelelően elvégzett monitoringvizsgálat 2010. évre vonatkozó eredményeit kell alapul venni.

A Salmonella Typhimurium monofázisos törzseit illetően az uniós célkitűzést ki kell terjeszteni az 1,4,[5],12:i:- antigénszerkezetű szerotípusokra.

(2) Az uniós célkitűzés elérésének ellenőrzéséhez szükséges vizsgálati programot a melléklet tartalmazza (a továbbiakban: vizsgálati program).

2. cikk

Az uniós célkitűzés felülvizsgálata

A Bizottság a vizsgálati program, valamint a 2160/2003/EK rendelet 4. cikke (6) bekezdésének c) pontjában megállapított kritériumok szerint összegyűjtött információk figyelembevételével felülvizsgálja az uniós célkitűzést.

3. cikk

A 2160/2003/EK rendelet módosítása

A 2160/2003/EK rendelet II. mellékletének C. része a következő ponttal egészül ki:

"6. E szakaszban a Salmonella Typhimuriumra történő minden hivatkozás az 1,4,[5],12:i:- antigénszerkezetű monofázisos Salmonella Typhimuriumra is vonatkozik."

4. cikk

A 200/2010/EU rendelet módosítása

Az 1. cikk (1) bekezdésének első albekezdése helyébe a következő szöveg lép:

"(1) 2010. január 1-jétől kezdődően a 2160/2003/EK rendelet 4. cikkének (1) bekezdése értelmében a Gallus gallus tenyészállományokban a Salmonella spp. csökkentésére megállapított uniós célkitűzés (a továbbiakban: uniós célkitűzés) a Salmonella Enteritidisszel, Salmonella Infantisszal, Salmonella Hadarral, Salmonella Typhimuriummal - az 1,4,[5],12:i:- antigénszerkezetű monofázisos Salmonella Typhimuriumot is ideértve - és Salmonella Virchow-val (a továbbiakban: releváns szalmonella-szerotípusok) fertőzött kifejlett Gallus gallus tenyészállományok maximális arányának legfeljebb 1 %-ra történő csökkentésére irányul."

5. cikk

Az 1168/2006/EK rendelet hatályon kívül helyezése

Az 1168/2006/EK rendelet hatályát veszti.

Az 1168/2006/EK rendeletre történő hivatkozásokat az e rendeletre történő hivatkozásoknak kell tekinteni.

6. cikk

Hatálybalépés és alkalmazhatóság

Ez a rendelet az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő harmadik napon lép hatályba.

Ez a rendelet teljes egészében kötelező és közvetlenül alkalmazandó valamennyi tagállamban.

MELLÉKLET

Az 1. cikk (2) bekezdésében említett, a Gallus gallus fajba tartozó kifejlett tojótyúk-állományokban előforduló Salmonella Enteritidis és Salmonella Typhimurium csökkentésére irányuló uniós célkitűzés elérésének ellenőrzéséhez szükséges vizsgálati program

1. MINTAVÉTELI RENDSZER

A mintavételi rendszer tartalmazza a 2160/2003/EK rendelet 5. cikkében előírt nemzeti ellenőrzési programok keretében a Gallus gallus fajba tartozó összes kifejlett tojótyúk-állományt (a továbbiakban: tojóállományok).

2. MONITORING A TOJÓÁLLOMÁNYOKBAN

2.1. A mintavétel gyakorisága és státusa

A tojóállományokból mintavétel az élelmiszer-ipari vállalkozó kezdeményezésére, valamint az illetékes hatóság által történik.

Az élelmiszer-ipari vállalkozó kezdeményezésére történő mintavételt legalább tizenöt hetente elvégzik. Az első mintavétel az állomány 24 +/- 2 hetes korában történik.

Az illetékes hatóság legalább az alábbi esetekben vesz mintát:

a) évente gazdaságonként egy, legalább 1 000 madárból álló állományból;

b) 24 +/- 2 hetes tojóállományból, amelyet olyan épületekben tartanak, ahol az előző baromfiállományban kimutatták a releváns szalmonellát;

c) minden olyan esetben, amikor a 2003/99/EK irányelv 8. cikkének megfelelően végrehajtott élelmiszer-eredetű megbetegedések járványügyi vizsgálatának eredménye szerint fennáll a szalmonellafertőzés gyanúja, vagy amennyiben az illetékes hatóság indokoltnak tartja; a 2160/2003/EK rendelet II. mellékletének D. része 4. pontjának b) alpontjában meghatározott mintavételi protokoll szerint;

d) a gazdaságban található összes többi tojóállományban, amennyiben a Salmonella Enteritidist vagy a Salmonella Typhimuriumot kimutatták a gazdaság egyik tojóállományában;

e) azon esetekben, amikor az illetékes hatóság ezt indokoltnak tartja.

Az illetékes hatóság által elvégzett mintavétel helyettesíthet egy, az élelmiszer-ipari vállalkozó kezdeményezésére történő mintavételt.

2.2. Mintavételi protokoll

A mintavételezés érzékenységének maximalizálása céljából és a mintavételi protokoll megfelelő alkalmazása érdekében az illetékes hatóság vagy az élelmiszer-ipari vállalkozó biztosítja, hogy a mintavételt szakképzett személyek végezzék.

2.2.1. Az élelmiszer-ipari vállalkozó általi mintavétel

a) A ketrecben tartott állományból a trágyakihordó-rendszer működtetése után az épületben található valamennyi szalagról vagy kaparóról 2 × 150 gramm természetesen összegyűjtött bélsármintát kell venni; a kaparók vagy szalagok nélküli lépcsőketreces épületben azonban a ketrecek alatt található trágyaládából kell 60 különböző helyről 2 × 150 gramm friss keveredett bélsármintát venni.

b) Az ólakban és a kifutókban két pár csizma- vagy zoknitampon-mintát kell venni.

A felhasznált csizmatamponoknak kielégítő nedvszívó-képességűeknek kell lenniük, hogy felszívják a nedvességet. A csizmatampon felszínét a megfelelő oldószerrel meg kell nedvesíteni.

A mintavételt a baromfiólban olyan útvonalon való sétálással kell elvégezni, hogy a minta a baromfiól vagy az adott terület minden részére nézve reprezentatív legyen. Ebbe beleértendők az almozott és deszkázott területek is, amennyiben a deszkákon biztonságosan lehet sétálni. A baromfiólban az összes elkülönített ketrecet be kell vonni a mintavételbe. A kiválasztott területen elvégzett mintavételt követően a tamponokat óvatosan kell eltávolítani úgy, hogy a rátapadó anyag ne váljon le.

2.2.2. Az illetékes hatóság általi mintavétel

A 2.2.1. pontban említett mintákon kívül legalább egy mintát kell venni a mintavételi protokoll alkalmazásával. További mintákat kell venni a reprezentatív mintavétel biztosítása érdekében, ha az állomány elhelyezése vagy mérete azt megkívánja.

A 2.1. pont b), c), d), és e) alpontjában említett mintavétel alkalmával az illetékes hatóság szükség esetén további vizsgálatok - laboratóriumi vizsgálatok és/vagy dokumentumok ellenőrzése - elvégzésével megbizonyosodik arról, hogy a madarak szalmonellafertőzöttségére vonatkozó vizsgálatok eredményeit nem befolyásolja az antimikrobiális készítményeknek az állományokban történő alkalmazása.

Amennyiben a Salmonella Enteritidis és Salmonella Typhimurium jelenlétét nem mutatják ki, de antimikrobiális készítményeket vagy baktériumszaporodást gátló hatást igen, úgy az uniós célkitűzés szempontjából az állományt fertőzött tojóállománynak kell tekinteni.

Az illetékes hatóság engedélyezheti, hogy egy bélsármintát vagy egy pár csizmatampon-mintát az egész baromfiólon belül több helyről származó, láthatóan porral fedett felületről vett 100 grammos pormintával helyettesítsenek. Ezt a pormintát egy vagy több megnedvesített szövettampon segítségével is le lehet venni összesen legalább 900 cm2 felületről, az egész baromfiólon belül több helyről, ügyelve arra, hogy minden tampon mindkét oldalát alaposan befedje a por.

Az illetékes hatóság előírhatja a minták minimális számának növelését a reprezentatív mintavétel biztosítása érdekében, a járványügyi feltételek - azaz az állomány eloszlása vagy mérete, a biológiai biztonsági vagy egyéb releváns feltételek - eseti vizsgálata alapján.

3. A MINTÁK VIZSGÁLATA

3.1. A minták szállítása és előkészítése

A mintákat lehetőség szerint a mintavételt követő 24 órán belül expressz küldeményként vagy futárszolgálattal kell elküldeni a 2160/2003/EK rendelet 11. és 12. cikkében említett laboratóriumokba. Ha az elküldésre 24 órán belül nem kerül sor, hűtőszekrényben kell tárolni őket. A minták szállítása szobahőmérsékleten is történhet, de ekkor kerülni kell a túlzott hőhatást (25 °C felett) és a napfényt. A laboratóriumban a mintákat hűtve kell tárolni a vizsgálatig, amelyet a beérkezéstől számított 48 órán belül és a mintavételtől számított négy napon belül meg kell kezdeni.

Az illetékes hatóság által elvégzett mintavétel esetén a csizma- és por-, illetve szövettampon-mintákat külön kell előkészíteni, az élelmiszer-ipari vállalkozók általi mintavétel esetén azonban a különböző mintatípusokat egy vizsgálatban kombinálni lehet.

3.1.1. Csizmatampon- és szövettampon-minták

a) A két pár csizmatampon- (vagy "zoknitampon") mintát vagy szövettampont gondosan ki kell csomagolni - elkerülve a hozzátapadt bélsár leválását -, egyesíteni kell, és szobahőmérsékletre előmelegített 225 ml pufferolt peptonvízbe (BPW) kell helyezni, vagy a 225 ml oldószert közvetlenül a két pár csizmatamponhoz kell adni abba a tárolóedénybe, amelyben a laboratóriumba beérkeztek. A csizma- vagy zoknitampont, illetve szövettampont teljesen bele kell meríteni a pufferolt peptonvízbe, hogy elegendő folyadék vegye körül a mintát ahhoz, hogy a szalmonella leváljon a mintáról. Ebből a célból szükség esetén több pufferolt peptonvíz is hozzáadható.

b) A mintát meg kell keverni, hogy a víz teljesen átitassa és a 3.2. pontbeli kimutatási módszer alkalmazásával folytatni kell a minta kitenyésztését.

3.1.2. Egyéb bélsár- és porminták

a) A bélsármintákat egyesíteni kell, alaposan össze kell keverni, és a tenyésztéshez egy 25 grammos részmintát kell venni.

b) A 25 grammos részmintát (vagy a 25 grammos eredeti mintát tartalmazó 50 ml-es oldatot) hozzá kell adni a szobahőmérsékletre előmelegített 225 ml pufferolt peptonvízhez.

c) A 3.2. pontbeli kimutatási módszer alkalmazásával folytatni kell a minta kitenyésztését.

Amennyiben megegyezés születik a szalmonella kimutatására szolgáló, tipikus minták előkészítésére vonatkozó ISO-szabványokról, a 3.1.1., 3.1.2. pontban leírt rendelkezések helyett azokat kell alkalmazni.

3.2. Kimutatási módszer

A szalmonella kimutatása a Nemzetközi Szabványügyi Szervezet (ISO) az "Élelmiszerek és takarmányok mikrobiológiája - Horizontális módszer a Salmonella spp. kimutatására. - 1. módosítás, D melléklet: A Salmonella spp.-nek az állati bélsárban, valamint az elsődleges termelés szintjén vett környezeti mintákban történő kimutatása." című EN/ISO 6579-2002/Amd1:2007. szabványának 1. módosítása szerinti módszerrel történik.

A pufferolt peptonvízbeli mintákat az inkubálás után ne rázzuk, ne keverjük, és egyéb módon se mozgassuk.

3.3. Szerotipizálás

Az illetékes hatóságok által vett minden pozitív mintából legalább egy izolátumot szerotipizálni kell a Kaufmann-White-LeMinor módszer szerint. Az élelmiszer-ipari vállalkozó által vett izolátumokban legalább a Salmonella Enteritidis és a Salmonella Typhimurium szerotipizálását el kell végezni.

3.4. Alternatív módszerek

Az élelmiszer-ipari vállalkozó kezdeményezésére vett minták esetében az e melléklet 3.1., 3.2. és 3.3. pontjában előírt minta-előkészítési módszerek, kimutatási módszerek és szerotipizálás helyett használhatók más vizsgálati módszerek is, amennyiben azokat a legújabb EN/ISO 16140 szabványnak megfelelően validálták.

3.5. Az antimikrobiális rezisztencia vizsgálata

Az izolátumokat az antimikrobiális rezisztencia tekintetében a 2007/407/EK bizottsági határozat ( 10 ) 2. cikkének megfelelően kell megvizsgálni.

3.6. A törzsek tárolása

Az illetékes hatóságnak biztosítania kell, hogy évente, ólanként, a hatósági ellenőrzés részeként végzett mintavételből származó releváns szalmonella-szerotípusok legalább egy izolált törzsét a törzsek épségét legalább két évig biztosító szokásos tenyészettárolási módszert alkalmazva tárolják a jövőbeli esetleges fágtipizáláshoz és az antimikrobiális rezisztencia vizsgálatához.

Az illetékes hatóság döntése alapján lehetőség van az élelmiszer-ipari vállalkozók által végzett mintavételből származó izolátumok hasonló célból történő tárolására is.

4. EREDMÉNYEK ÉS JELENTÉS

4.1. Az uniós célkitűzés elérése szempontjából egy adott tojóállományt pozitívnak kell tekinteni, ha

a) a (vakcinatörzstől eltérő) releváns szalmonella-szerotípusokat az állományból vett egy vagy több mintában kimutatták, akkor is, ha a releváns szalmonella-szerotípusokat csak a pormintában vagy szövettampon-mintában mutatták ki; vagy

b) az állományban antimikrobrobiális készítményeket vagy baktérium-szaporodásgátlókat mutatnak ki.

Ez a szabály nem alkalmazandó a 2160/2003/EK rendelet II. melléklete D. részének 4. pontjában leírt rendkívüli esetekre, amikor a szalmonellára vonatkozó kezdeti pozitív eredményt az előírt mintavételi protokoll nem erősítette meg.

4.2. Egy pozitív tojóállományt csak egyszer kell számolni, függetlenül attól, hogy:

a) az állomány termelési időszakában hányszor mutattak ki releváns szalmonella-szerotípust;

vagy

b) a mintavételt az élelmiszer-ipari vállalkozó kezdeményezte-e vagy az illetékes hatóság végezte-e.

Ha azonban a termelési időszak során a mintavétel két naptári évet ölel fel, mindkét év eredményét külön kell jelenteni.

4.3. A jelentés a következőket tartalmazza:

a) a kifejlett tojóállományok száma összesen, amelyeket a jelentés tárgyéve során legalább egyszer megvizsgáltak;

b) a vizsgálat eredményei, beleértve a következőket:

i. az adott tagállamban bármelyik szalmonella-szerotípus tekintetében pozitív tojóállományok száma összesen;

ii. a Salmonella Enteritidis és a Salmonella Typhimurium tekintetében legalább egyszer pozitívnak bizonyult tojóállományok száma;

iii. az egyes szalmonella-szerotípusok vagy nem meghatározott szalmonellák (nem tipizálható vagy nem szerotipizált izolátumok) tekintetében pozitív tojóállományok száma;

c) az eredmények magyarázata, különös tekintettel a kivételes esetekre vagy a vizsgált és/vagy pozitívnak talált állományok számában bekövetkezett bármely jelentős változásra.

Az eredményeket és a további vonatkozó információkat a 2003/99/EK irányelv 9. cikkének (1) bekezdésében előírt, a rezisztencia tendenciáiról és forrásairól szóló jelentés részeként jelenteni kell.

( 1 ) HL L 325., 2003.12.12., 1. o.

( 2 ) HL L 211., 2006.8.1., 4. o.

( 3 ) HL L 325., 2003.12.12., 31. o.

( 4 ) The EFSA Journal (2010), 8(1):1496.

( 5 ) The EFSA Journal (2010), 8(4):1546.

( 6 ) The EFSA Journal (2010), 8(10):1826.

( 7 ) HL L 61., 2010.3.11., 1. o.

( 8 ) HL L 155., 2009.6.18., 30. o.

( 9 ) HL L 309., 2010.11.25., 18. o.

( 10 ) HL L 153., 2007.6.14., 26. o.