BH 2008.9.233 Nyereségvágyból, különös kegyetlenséggel elkövetett emberölés bűntettének bűnsegéde, aki a tettes szándékát ismerve a bűncselekmény elkövetése során - annak sikere érdekében - a sértettet a fején kalapáccsal súlyosan bántalmazó terhelttársának figyeléssel segítséget nyújt, majd a sértettet maga is megüti és annak zsebeiben értékek után kutat [Btk. 21. § (2) bek., Btk. 166. § (1) bek. és (2) bek. b), c), és h) pontja].

A F.-i Bíróság a 2005. szeptember 7-én kihirdetett ítéletével B. S. II. r. terheltet bűnösnek mondta ki nyereségvágyból, különös kegyetlenséggel, különös visszaesőként elkövetett emberölés bűntettében, mint bűnsegédet, s ezért őt - többszörös visszaesőként - 14 évi fegyházbüntetésre és a közügyektől 10 évi eltiltásra ítélte azzal, hogy feltételes szabadságra nem bocsátható. Egyidejűleg a megyei bíróság ítéletével kiszabott életfogytig tartó fegyházbüntetésből engedélyezett feltételes szabadságot megszüntette.

A megállapított tényállás rögzíti, hogy B. S. II. r. terheltet a megyei bíróság - a Legfelsőbb Bíróság végzése folytán 1984. május 24-én jogerőre emelkedett - ítéletével aljas indokból, különös kegyetlenséggel elkövetett emberölés bűntette miatt, mint többszörös visszaesőt életfogytig tartó fegyházbüntetésre és 10 évi közügyektől eltiltásra ítélte. A II. r. terhelt e büntetéséből 2003. január 30-án feltételes szabadságra került.

D. M. I. r. és B. S. II. r. terhelt jól ismerték egymást, mivel korábban több büntetés-végrehajtási intézetben töltötték együtt a büntetésüket. A II. r. terhelt az I. r. terheltről tudta, hogy erőszakot alkalmazva szokott pénzhez jutni, s ebből a célból egy kalapácsot tart magánál. 2004. február 19-én reggel az I. és II. r. terhelt összetalálkozott a MÁV pályaudvar várótermében. Megreggeliztek, majd az I. r. terhelt szükségletét elvégezni felszállt a személyvonatra, ahol felfigyelt a 83 éves P. I. sértettre, akinek az ujján meglátta az aranygyűrűt. Elhatározta, hogy a gyűrűt megszerzi. Visszatért a váróterembe, magához vette a kalapácsot és tervének végrehajtásához segítségül hívta a II. r. terheltet. Ezt követően együtt felszálltak a vasúti kocsiba. Amikor a figyelő feladatot ellátó II. r. terhelt jelezte, hogy minden rendben van, az I. r. terhelt legalább 3-4 alkalommal fejbe ütötte a kalapáccsal a sértettet. Ennek következtében a sértett eszméletét vesztette, a II. r. terhelt azonban ennek ellenére egy esetben még arcul ütötte őt. Ekkor az I. r. terhelt megkísérelte a sértett ujjáról lehúzni a gyűrűt. Minthogy ez nem sikerült, a sértett ujját eltörte, majd - a II. r. terhelt zsebéből kivéve egy kést - a sértett gyűrűt viselő ujját levágta. Eközben a II. r. terhelt a sértett zsebeiben további értékek után kutatott. Végül a terheltek az eszméletlen sértettet magára hagyva a 28 000 forint értékű gyűrűvel eltávoztak a helyszínről. A gyűrűt egy közeli borozóban 5000 forintért értékesítették, a pénzen pedig egyenlő arányban megosztoztak.

A sértett a bántalmazás következtében többszöri benyomatos koponyacsonttörést és a bal kéz III. ujjának leválasztódását szenvedte el, s a kórházba szállítását követően - gennyes tüdőgyulladás, légzési és keringési elégtelenség folytán - 2004. február 25-én elhunyt. Halála az I. r. terhelttől elszenvedett bántalmazással ok-okozati kapcsolatban állt, míg a II. rendű terhelt részéről az arcra mért ütés esetében ez az okozati összefüggés nem volt megállapítható.

A cselekmény elkövetésének időpontjában a II. r. terhelt teljes beszámítási képességgel rendelkezett.

E tényállást alapul véve az elsőfokú bíróság arra az álláspontra helyezkedett, hogy a terheltek szándékegységben cselekedtek. A II. r. terhelt tisztában volt azzal, hogy társa a dologelvétel érdekében az erőszakot a kalapács használatával fogja kifejteni, látta a fejre mért ütéseket, ugyanígy jelen volt a sértett ujjának levágásánál, s maga is kutatott az eszméletlen sértett ruházatában további értékeket keresve. A bántalmazás módját és intenzitását tekintve a terheltek felismerték a sértett halála bekövetkezésének reális lehetőségét, ám - mert értékeit mindenképpen meg akarták szerezni - aziránt közömbösen viseltettek. Ehhez képest a II. r. terhelt szándékos segítségnyújtásban megnyilvánuló magatartása a többszörösen is súlyosabban minősülő emberölés bűntettéhez kapcsolódó bűnsegédi magatartásként értékelendő.

Az elsőfokú bíróság ítélete ellen a II. r. terhelt és védője által benyújtott fellebbezés alapján másodfokon a F.-i Ítélőtábla járt el, s a 2006. november 23-án meghozott ítéletével a II. r. terhelt cselekményét bűnsegédként elkövetett rablás bűntettének minősítette, a fegyházbüntetés tartamát pedig 6 évre enyhítette. A M.-i Megyei Bíróság ítéletével kiszabott életfogytig tartó fegyházbüntetésből engedélyezett feltételes szabadság megszüntetésére vonatkozó rendelkezést mellőzte, míg egyebekben az elsőfokú ítéletet helybenhagyta.

Az ítélőtábla kiegészítette a személyi körülményeket azzal, hogy a kerületi bíróság - a F.-i Bíróság ítéletével, amely 2006. szeptember 7-én jogerőre emelkedett - a II. r. terheltet lopás bűntette miatt 10 hó börtönbüntetésre és 1 évi közügyektől eltiltásra ítélte, egyben a M.-i Megyei Bíróság általa engedélyezett feltételes szabadságot megszüntette. A II. r. terhelt 2006. október 3-ától ezt a büntetését tölti.

A másodfokú bíróság álláspontja szerint az irányadó tényállásból csupán arra vonható következtetés, miszerint a II. r. terhelt azzal a szándékkal tartott az I. r. terhelttel, hogy az a sértett gyűrűjét, akár erőszakkal is, elveszi. Nincs adat viszont arra, hogy a kalapács élet kioltására alkalmas használatában megállapodtak volna. Ekként a II. r. terhelt bűnsegédi magatartása csupán a rablás bűntettéhez kapcsolódhat. E minősítésnek megfelelően enyhítette a főbüntetés tartamát, s - mivel a kerületi bíróság ügyében már sor került az életfogytig tartó fegyházbüntetésből engedélyezett feltételes szabadság megszüntetésére - az erre vonatkozó ismételt rendelkezést mellőzte.

A F.-i Ítélőtábla ítélete ellen - 2007. április 12-én - a F.-i Fellebbviteli Főügyészség nyújtott be a Be. 416. §-a (1) bekezdésének b) pontja alapján felülvizsgálati indítványt B. S. II. r. terhelt terhére. Ebben utalt arra, hogy a II. r. terhelt cselekményének jogi minősítése téves, s ennek következtében a kiszabott büntetés törvénysértő. Ezért indítványozta, hogy a Legfelsőbb Bíróság a II. r. terhelt cselekményét bűnsegédként, nyereségvágyból elkövetett emberölés bűntettének minősítse, s a fő- és mellékbüntetést az elsőfokú bíróság által meghatározott mértékben állapítsa meg. A felülvizsgálati indítványban kifejtettek értelmében a II. r. terhelt az emberölés tekintetében különös visszaeső ugyan, de ez a Btk. 166. §-a (2) bekezdésének h) pontjában írt minősített esetet - mivel a bűnsegély járulékos jellege folytán a bűnsegéd cselekményének jogi minősítése a tettesi cselekményhez igazodik - nem alapozza meg.

A Legfőbb Ügyészség nyilatkozatában az indítványt azzal a módosítással tartotta fenn, hogy a II. r. terhelt cselekményének helyes jogi minősítése bűnsegédként, nyereségvágyból, különös kegyetlenséggel és - a különös visszaesés személyhez kötöttségéből eredően - különös visszaesőként elkövetett emberölés bűntette. Az indítványt ezért e minősítéshez igazodóan tartotta fenn azzal, hogy a Legfelsőbb Bíróság megfelelő súlyú fegyházbüntetést szabjon ki.