62006CJ0173_SUM[1]

A Bíróság (harmadik tanács) 2007. október 18-i ítélete. Agrover Srl kontra Agenzia Dogane Circoscrizione Doganale di Genova. Előzetes döntéshozatal iránti kérelem: Commissione tributaria regionale di Genova - Olaszország. Közösségi Vámkódex - Aktív feldolgozás - Társulási megállapodás - Rizs előzetes kivitele vámpreferenciáról szóló megállapodást kötött harmadik országba - A Vámkódex 216. cikke - Behozatali vámok utólagos beszedése - A Vámkódex 220. cikke (2) bekezdésének b) pontja. C-173/06. sz. ügy.

A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (harmadik tanács)

2007. október 18. ( *1 )

"Közösségi Vámkódex - Aktív feldolgozás - Társulási megállapodás - Rizs előzetes kivitele vámpreferenciáról szóló megállapodást kötött harmadik országba - A Vámkódex 216. cikke - Behozatali vámok utólagos beszedése - A Vámkódex 220. cikke (2) bekezdésének b) pontja"

A C-173/06. sz. ügyben,

az EK 234. cikk alapján benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem tárgyában, amelyet a Commissione tributaria regionale di Genova (Olaszország) a Bírósághoz 2006. április 3-án érkezett, 2006. február 13-i határozatával terjesztett elő az előtte

az Agrover Srl

és

az Agenzia Dogane Circoscrizione Doganale di Genova

között folyamatban lévő eljárásban,

A BÍRÓSÁG (harmadik tanács),

tagjai: A. Rosas tanácselnök, J. Klučka, A. Ó Caoimh, P. Lindh (előadó) és A. Arabadjiev bírák,

főtanácsnok: V. Trstenjak,

hivatalvezető: L. Hewlett főtanácsos,

tekintettel az írásbeli szakaszra és a 2007. február 28-i tárgyalásra,

figyelembe véve a következők által előterjesztett észrevételeket:

- az Agrover Srl képviseletében G. Leone avvocato,

- az olasz kormány képviseletében I. M. Braguglia, meghatalmazotti minőségben, segítője G. Albenzio avvocato dello Stato,

- az Európai Közösségek Bizottsága képviseletében J. Hottiaux és D. Recchia, meghatalmazotti minőségben,

a főtanácsnok indítványának a 2007. június 7-i tárgyaláson történt meghallgatását követően,

meghozta a következő

Ítéletet

1 Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem a 2000. november 16-i 2700/2000/EK európai parlamenti és tanácsi rendelettel (HL L 311., 17. o.; magyar nyelvű különkiadás 2. fejezet, 10. kötet, 239. o., a továbbiakban: Vámkódex) módosított, a Közösségi Vámkódex létrehozásáról szóló, 1992. október 12-i 2913/92/EGK tanácsi rendelet (HL L 302., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 2. fejezet, 4. kötet, 307. o.) 216. cikkének és 220. cikkének az értelmezésére vonatkozik.

2 E kérelmet az Agrover Srl (a továbbiakban: Agrover) által az Agenzia Dogane Circoscrizione Doganale di Genova (genovai vámhatóság) vámok beszedéséről szóló határozatának megsemmisítése iránt indított eljárásban terjesztették elő.

Jogi háttér

3 Az egyrészről az Európai Közösségek és azok tagállamai, másrészről a Magyar Köztársaság között társulás létesítéséről szóló, 1991. december 13-án Brüsszelben aláírt Európa Megállapodást a Közösségek részéről az 1993. december 13-i 93/742/Euratom, ESZAK, EK tanácsi és bizottsági határozattal (HL L 347., 1. o.) került jóváhagyásra. Az egyrészről az Európai Közösségek és azok tagállamai, másrészről a Magyar Köztársaság közötti Társulási Tanács 1996. december 28-i 3/96 határozatával (HL 1997. L 92., 1. o.) módosított Megállapodás "származó termék" fogalmának meghatározásáról és az adminisztratív együttműködés módszereiről szóló 4. jegyzőkönyvének (a továbbiakban: 4. jegyzőkönyv) a "Vámvisszatérítés és vámmentesség tilalma" című 15. cikke a következő rendelkezéseket tartalmazza: [...] 2. Az 1. bekezdés szerinti tilalmat a Közösségben vagy Magyarországon az előállítás során felhasznált anyagokat és a fenti 1. (b) pontban említett termékeket terhelő vámok - vagy azzal egyenlő hatású költségek [helyesen: azonos hatású díjak] - részleges vagy teljes visszafizetését, elengedését vagy ki nem fizetését eredményező rendelkezésekre kell alkalmazni, amennyiben az ilyenfajta vámvisszafizetés, elengedés vagy meg nem fizetés - kifejezetten vagy hatásában - érvényesül az említett anyagokból előállított termékek exportja során, de nem kell alkalmazni a fenti tilalmat, ha ezeket a termékeket belföldi felhasználásra megtartják. 3. A származást igazoló okmánnyal ellátott termékek exportőre - a vámhatóság kérésére - bármikor köteles benyújtani minden olyan megfelelő okmányt, amely bizonyítja, hogy a szóban forgó termékek előállítása során felhasznált nem származó anyagokkal kapcsolatban nem történt vámvisszatérítés, és hogy az ilyen anyagokra vonatkozó összes vámot vagy azzal egyenlő hatású költségeket [helyesen: azonos hatású díjakat] ténylegesen megfizették. [...]"

(a) Azon nem származó anyagok, amelyeket a Közösségből, Magyarországról vagy a 4. Cikkben hivatkozott valamelyik országból származó termék előállításához használtak fel, s amelyekre az V. Cím rendelkezései szerinti származást igazoló okmányt bocsátottak vagy állítottak ki, a Közösségben vagy Magyarországon nem tartoznak semmiféle vámvisszatérítés vagy vám megfizetése alóli kivétel hatálya alá.

4 A Vámkódex 114. cikkének (1) bekezdése többek között arról rendelkezik, hogy az aktív feldolgozási eljárás lehetővé teszi, hogy a Közösség vámterületéről végtermékként újrakivitelre szánt nem közösségi árut - anélkül hogy az ilyen áru behozatalivám-köteles vagy kereskedelempolitikai intézkedések hatálya alá tartozó lenne - a Közösség vámterületén egy vagy több feldolgozási műveletnek vessék alá. Az aktív feldolgozási eljárás e formáját "felfüggesztő eljárásnak" nevezik (a Vámkódex 114. cikke (2) bekezdésének a) pontja). A Vámkódex 114. cikke (2) bekezdésének c) és d) pontjából következik, hogy végterméknek minősül a feldolgozási műveletekből - úgymint a megmunkálás vagy a feldolgozás - származó valamennyi termék.

5 A 115. cikk (1) bekezdésének a) pontja lehetővé teszi a végterméknek e Vámkódex 114. cikke (2) bekezdésének e) pontjában "végtermék előállításához az importáru helyett használt közösségi árukként" meghatározott helyettesítő áruból történő előállítását is azzal a feltétellel, hogy e termékek az importárukkal azonos minőségűek. Ez az "egyenértékű helyettesítési" rendszer. A Vámkódex 115. cikke (1) bekezdésének b) pontja rendelkezik továbbá arról, hogy a helyettesítő áruból előállított végtermék a harmadik országból származó importáru behozatala előtt kivihető a Közösségből (előzetes kiviteli rendszer vagy EX/IM-rendszer).

6 A Vámkódex 115. cikkének (3) bekezdése alapján az egyenértékű helyettesítés alkalmazásának az a következménye, hogy a vámjogi helyzet megfordul: "az importárut vámszempontból helyettesítő árunak, a helyettesítő árut pedig importárunak kell tekinteni".

7 A Vámkódex 216. cikke értelmében:

"(1) Amennyiben a Közösség és egyes harmadik országok közötti megállapodások az ezen országokba történő importáláskor preferenciális elbánás nyújtásáról rendelkeznek a megállapodások értelmében a Közösségből származó áruk tekintetében, amennyiben - ha azok aktív feldolgozási eljárás során jöttek létre - az említett származó árukba beépített nem közösségi áruk ettől kezdve behozatali vámok megfizetése alá esnek, a harmadik országokban az ilyen preferenciális elbánás elnyeréséhez szükséges okmányok érvényesítése a behozatalkor vámtartozást keletkeztet.

(2) A vámtartozás keletkezése időpontjának azt az időpontot kell tekinteni, amikor a vámhatóság elfogadja a szóban forgó árura vonatkozó kiviteli nyilatkozatot.

(3) Az adós a nyilatkozattevő. Közvetett képviselet esetén az a személy, akinek a nevében a vámáru-nyilatkozatot tették, szintén adósnak minősül.

(4) Az e vámtartozásnak megfelelő behozatali vámok összegét ugyanolyan feltételek mellett kell meghatározni, mint az érintett árunak az aktív feldolgozási eljárás befejezése céljából szabad forgalomba bocsátására vonatkozó nyilatkozat elfogadásával azonos napon keletkezett vámtartozás esetén."

8 A Vámkódex 220. cikkének (2) bekezdése a következőképpen rendelkezik: "(2) A 217. cikk (1) bekezdésének második és harmadik albekezdésében említett esetek kivételével, nem történik utólagos könyvelésbe vétel, ha: [...] [...]"

b) a jogszabály szerint járó vámösszeget a vámhatóság hibájából nem vették könyvelésbe, amit a jóhiszeműen eljáró, a vámáru-nyilatkozatra vonatkozó hatályos jogszabályokban megállapított rendelkezéseket teljesítő, megfizetésért felelős személy nem észlelhetett.

Az alapügy és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés

9 Az Agrover Olaszországban székhellyel rendelkező társaság, amelynek engedélye van hántolatlan rizs aktív feldolgozására. A társaság 2000 decemberében három alkalommal Közösségből származó teljesen hántolt rizst exportált Magyarországra, majd 2001 februárjában Thaiföldről vámmentesen ugyanilyen mennyiségben előmunkált rizst importált.

10 2004. január 26-án az olasz hatóságok megállapították, hogy a Vámkódex 216. cikke alapján e műveletek nem élvezhetik az aktív feldolgozási rendszer előnyeit. E hatóságok ugyanis úgy vélték, hogy vámmentesség csak akkor nyújtható, ha a helyettesítéses behozatal a Közösséggel preferenciális elbánást biztosító vámmegállapodást kötött államból behozott árut érinti, amely a Thaiföldi Királyságra nem igaz. Így az említett hatóságok elrendelték a rizsimportot érintő vámok beszedését (73767,88 EUR). Az Agrover ezt a határozatot megtámadta a Commissione tributaria provinciale di Genova (genovai tartományi adóügyi bíróság) előtt. E bíróság 2004. július 2-i ítéletével elutasította az Agrover keresetét, amely ezen ítélettel szemben fellebbezést nyújtott be a kérdést előterjesztő bírósághoz.

11 E körülmények között a Commissione tributaria regionale di Genova (genovai regionális adóügyi bíróság) úgy döntött, hogy felfüggeszti az eljárást, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdéseket terjeszti a Bíróság elé:

"1) A Közösségi Vámkódex [...] 216. cikke alkalmazható-e abban az esetben, ha valamely, előzetesen az aktív feldolgozás rendszerében EUR1 igazolással valamely harmadik államba (amellyel preferenciális elbánást biztosító vámmegállapodás van hatályban) exportált közösségi áru (rizs) esetében ugyanezen (helyettesítő) áru harmadik, a Közösséggel megállapodást nem kötött államból ezt követően történő helyettesítéses újrabehozatalakor behozatali vám kiszabására kerül sor?

2) Abban az esetben, ha a Közösségi Vámkódex 216. cikkében előírt vámot nem szedték be a helyettesítéses behozatal keretében, a vámhatóság kérheti-e utólagosan ezt a vámot, vagy pedig a tényállás a 220. cikkben előírt mentesség alá tartozik-e?"

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésről

Az első kérdésről

A Bíróság elé terjesztett észrevételek

12 Az Agrover és az Európai Közösségek Bizottsága úgy ítélik meg, hogy a Vámkódex 216. cikke nem alkalmazandó az előzetes kivitellel járó aktív feldolgozási műveletekre, amit az olasz kormány vitat.

13 Az Agrover azt állítja, hogy az említett 216. cikk feltételezi, hogy a nem közösségi árukat valamely végtermékbe beépítették. Ez a rendelkezés tehát nem alkalmazandó, mivel a végterméket a harmadik országból származó áruk importja előtt exportálták. Ezt az értelmezést megerősíti a 4. jegyzőkönyv 15. cikke, amely a vámvisszatérítést csak "azon nem származó anyagok" esetében zárja ki, "amelyeket [többek között] a Közösségből [...] származó termék előállításához használtak fel". Az Agrover hozzáteszi, hogy a Vámkódex 216. cikkének alkalmazása felborítaná az alapügyben szóban forgó ügyletek egyensúlyát, valamint 210 EUR/tonna rizs veszteséget okozna neki.

14 A Bizottság emlékeztet, hogy a Vámkódex 216. cikke a "Közösségből származó árukat" érinti. Azonban a vámjogi helyzet Vámkódex 115. cikke (3) bekezdéséből adódó megfordulásának az a következménye, hogy az EX/IM típusú művelet nem hasonlítható össze az olyan harmadik országba irányuló árukivitellel, amellyel szemben nincs hatályban preferenciális elbánást biztosító vámmegállapodás. Ezenkívül az a tény, hogy a Vámkódex 216. cikkének (2) bekezdése a vámtartozás keletkezése időpontjaként azt az időpontot rögzíti, amikor a vámhatóság elfogadja a szóban forgó árura vonatkozó kiviteli nyilatkozatot, azt bizonyítja, hogy ez a rendelkezés nyilvánvalóan nem alkalmazható egy EX/IM típusú műveletre. E jogi fikcióra tekintettel az olasz hatóságoknak az EUR1 igazolást nem a Magyarországra exportálni kívánt közösségi rizs esetében kellett volna figyelembe venniük, hanem ellenkezőleg, ezt a rizst az EX/IM aktív feldolgozási rendszer keretében Magyarországra exportálni kívánt thaiföldi származású rizsnek kellett volna tekinteniük.

15 Az olasz kormány szerint az Agrover elmélete ugyanazon művelet keretében túlzott előnyökhöz vezetne, mivel mind az előzetesen kivitt termék, mind a harmadik országból származó termék vámmentességet élvezne. A Vámkódex 216. cikkének értelmezésével kapcsolatos kétségeket eloszlatta a Vámkódex Bizottság, amely a 2003. március 20-i TAXUD/724/2003. sz. iratban úgy határozott, hogy e rendelkezés a rizs előzetes kivitellel és egyenértékű helyettesítéssel járó valamennyi aktív feldolgozására alkalmazandó.

A Bíróság válasza

16 Első kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében azt kívánja megtudni, hogy a Vámkódex 216. cikke alkalmazható-e az előzetes kivitellel járó aktív feldolgozási műveletekre.

17 Elöljáróban emlékeztetni kell arra, hogy a Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata szerint valamely közösségi jogi előírás értelmezésekor nem csupán annak szövegét kell figyelembe venni, hanem összefüggéseit és az általa alkotott szabályozás céljait is (a 292/82. sz. Merck-ügyben 1983. november 17-én hozott ítélet [EBHT 1983., 3781. o.] 12. pontja, valamint a C-544/03. sz. és C-545/03. sz., Mobistar és Belgacom Mobile egyesített ügyekben 2005. szeptember 8-án hozott ítélet [EBHT 2005., I-7723. o.] 10. pontja), valamint a közösségi jog egészét is (a 283/81. sz., Cilfit és társai ügyben 1982. október 6-án hozott ítélet [EBHT 1982., 3415. o.] 20. pontja). Ezen túlmenően a Közösség által kötött nemzetközi megállapodások elsőbbsége a másodlagos közösségi joggal szemben az utóbbi olyan értelmezését követeli meg, amely - lehetőleg - összhangban van e megállapodásokkal (a C-311/04. sz., Algemene Scheeps Agentuur Dordrecht ügyben 2006. január 12-én hozott ítélet [EBHT 2006., I-609. o.] 25. pontja és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

18 Ami a Vámkódex 216. cikkének célját illeti, úgy tűnik, hogy e rendelkezés biztosítani kívánja a Közösség egyes preferenciális elbánásról szóló megállapodásokból keletkező nemzetközi kötelezettségeinek a teljesítését (lásd e tekintetben a vámtartozásról szóló, 1987. július 13-i 2144/87/EGK tanácsi rendeletnek [HL L 201., 15. o.] a 9. cikke (1) bekezdésére vonatkozó hetedik preambulumbekezdését, amelyet később a Vámkódex 216. cikke átvett). A visszatérítés tilalmát kimondó záradékok alapján ugyanis e megállapodások rendelkezhetnek arról, hogy az aktív feldolgozási rendszer keretében a Közösségben előállított helyettesítő áruk tekintetében a megállapodások által bevezetett preferenciális tarifális elbánás alkalmazása az ezen árukban foglalt vagy felhasznált, harmadik országból származó termékek utáni behozatali vám fizetésétől függ.

19 Így a 4. jegyzőkönyv 15. cikkében foglalthoz hasonló, visszatérítés tilalmát kimondó záradék megfosztja az aktív feldolgozásra vonatkozó engedély jogosultját az aktív feldolgozás céljából felhasznált, harmadik országból származó áru utáni behozatali vámok felfüggesztésének lehetőségétől, ha a helyettesítő árut valamely partnerországba exportálják. Az egyrészről az Európai Közösségek és azok tagállamai, másrészről a Magyar Köztársaság között társulás létesítéséről szóló társulási megállapodáshoz hasonló, preferenciális elbánásról szóló megállapodás által kitűzött kétoldalú gazdasági integráció céljának megfelelően a visszatérítés tilalmát kimondó ilyen záradék a megállapodás feleinek a vámterületéről származó áruk felhasználását támogatja azáltal, hogy az aktív feldolgozási műveletekben felhasznált, harmadik országból származó árukra behozatali vámot ír elő. Így a záradékok tiltják a vámkedvezmények halmozódását, amely az aktív feldolgozási rendszer és a preferenciális vámok párhuzamos alkalmazásából adódhat.

20 E megállapítások bizonyítják, hogy az aktív feldolgozási vámrendszer keretében kitűzött, közösségi vállalkozások exportja támogatásának a célja (lásd e tekintetben a C-437/93. sz., Temic Telefunken ügyben 1995. június 29-én hozott ítélet [EBHT 1995., I-1687. o.] 18. pontját és a C-103/96. sz., Eridania Beghin-Say ügyben 1997. március 13-án hozott ítélet [EBHT 1997., I-1453. o.] 26. pontját) és a preferenciális megállapodásokban foglalt gazdasági integráció célja között a jogalkotó a Vámkódex 216. cikkének elfogadásával az előbbit részesíti előnyben.

21 Igaz, hogy a Vámkódex 216. cikkének szövege a behozatali vámról kifejezetten csak a helyettesítő származó árukba beépített nem közösségi áruk esetében rendelkezik. Azonban - figyelembe véve e rendelkezés célját és általános felépítését - meg kell állapítani, hogy az a helyettesítő áruk előzetes kivitelére is vonatkozik.

22 A Vámkódex 216. cikkének Agrover által javasolt szó szerinti értelmezésének nem lehet helyt adni, mivel minden aktív feldolgozási művelet esetében, amelyben a helyettesítő árut előzetesen exportálják, megfosztja a visszatérítés tilalmát kimondó záradékból fakadó közösségi nemzetközi kötelezettségvállalást a hatékony érvényesüléstől, és az aktív feldolgozásra vonatkozó engedély jogosultját - a jogalkotó által elkerülni kívánt - halmozott vámkedvezményben részesíti.

23 Végül el kell utasítani a Bizottság azon érvelését, miszerint az áruk Vámkódex 115. cikkének (3) bekezdésében említett vámjogi helyzetének megfordulása nem egyeztethető össze a Vámkódex 216. cikkének értelmezésével, mivel lehetővé teszi ez utóbbinak az EX/IM típusú műveletekre való alkalmazását. A Bizottság állításával szemben az említett 115. cikk (3) bekezdésének tárgya és következménye nem a szóban forgó áruk vámjogi származásának a módosítása, hanem azok vámjogi sorsának a megfordítása az aktív feldolgozási rendszer alkalmazása céljából.

24 E tekintetben meg kell állapítani, hogy a Vámkódex 115. cikke (3) bekezdése előzetes kivitel esetén való végrehajtásának szabályait az 1993. december 21-i 3665/93/EGK bizottsági rendelettel (HL 1993. L 335., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 2. fejezet, 5. kötet, 114. o.) módosított, a Közösségi Vámkódex létrehozásáról szóló 2913/92/EGK tanácsi rendelet végrehajtására vonatkozó rendelkezések megállapításáról szóló, 1993. július 2-i 2454/93/EGK bizottsági rendelet (HL 1993. L 253., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 2. fejezet, 16. kötet, 133. o.) 572. cikke határozza meg, amely alapján a vámjogi helyzet változása a következők szerint történik: "a kivitt végtermékek esetében a kiviteli nyilatkozat elfogadásának időpontjában azzal a feltétellel, hogy az importárukat az aktív feldolgozási eljárás alá vonják", illetve "az importáruk és helyettesítő áruk esetében [az ezen] eljárásra bejelentett importáruk kiadásának időpontjában". Az EX/IM típusú művelet esetében e rendelet 577. cikke továbbá előírja, hogy a rendszer ellenőrzése megtörtént, "ha a vámhatóságok elfogadták a nem közösségi áruról szóló nyilatkozatot".

25 E rendelkezéseknek megfelelően az EX/IM típusú művelet esetében a vámhatóságok tehát csak a harmadik országból származó áruk behozatalának időpontjában tudják megállapítani azt, hogy az aktív feldolgozás rendszerének valamennyi feltétele teljesül-e, és hogy a Vámkódex 216. cikke nem akadályozza-e a behozatali vámok felfüggesztését.

26 Az első kérdésre tehát azt kell válaszolni, hogy a Vámkódex 216. cikkét alkalmazni kell a Vámkódex 115. cikke (1) bekezdésének b) pontjában említett azon aktív feldolgozási műveletekre, amelyekben a helyettesítő árut az importáru behozatala előtt exportálták a Közösségből.

A második kérdésről

27 Második kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében azt kívánja megtudni, hogy az Agroveréhez hasonló helyzetben lévő vállalkozásnak a Vámkódex 220. cikke (2) bekezdésének b) pontja alapján van-e joga ahhoz, hogy tekintetében mellőzzék a behozatali vám utólagos beszedését az olyan harmadik országból származó termék után, amely a Közösséggel nem kötött preferenciális elbánásról szóló megállapodást.

28 Az Agrover azt állítja, hogy a Vámkódex 220. cikke (2) bekezdésének b) pontja alapján a vámhatóságok által elkövetett hiba miatt fizetés alóli mentességet kellett volna kapnia. Az Agrover kifogásolja, hogy ez utóbbiak EUR1 igazolást bocsátottak ki, és a Vámkódex 216. cikkét másként értelmezték. Azt állítja, hogy mindig jóhiszeműen járt el, és e hatóságoknak benyújtotta a behozatali vám alóli mentességhez szükséges összes adatot. Az Agrover kijelenti - hivatkozva e tekintetben a C-250/91. sz., Hewlett Packard France ügyben 1993. április 1-jén hozott ítéletre (EBHT 1993., I-1819. o.) -, hogy az a tény, hogy a vámhatóságok nem vitatták ezeket a behozatalokat, olyan hibának minősül, amely megakadályozza a vámok utólagos könyvelésbe vételét.

29 Az olasz kormány úgy véli, hogy a Vámkódex 220. cikke (2) bekezdése b) pontja alkalmazásának feltételei nem teljesülnek a jelen ügyben.

30 Emlékeztetni kell, hogy a Vámkódex 220. cikke (2) bekezdésének b) pontja alapján a hatóságok nem intézkednek a behozatali vám utólagos könyvelésbe vétele iránt, ha három konjunktív feltétel teljesül. Ehhez először is az szükséges, hogy a vámot az illetékes hatóságok hibájából ne fizessék be, a hatóságok által elkövetett hibának továbbá olyannak kell lennie, amelyet a megfizetésért felelős jóhiszemű személy ésszerűen nem észlelhetett, és végül e személynek teljesítenie kell a vámáru-nyilatkozatra vonatkozó hatályos jogszabályokban megállapított rendelkezéséket (lásd értelemszerűen a 161/88. sz. Binder-ügyben 1989. július 12-én hozott ítélet [EBHT 1989., 2415. o.] 15. és 16. pontját, a C-153/94. és C-204/94. sz., Faroe Seafood és társai egyesített ügyekben 1996. május 14-én hozott ítélet [EBHT 1996., I-2465. o.] 83. pontját, valamint a C-299/98. P. sz., CPL Imperial 2 és Unifrigo kontra Bizottság ügyben 1999. december 9-én hozott végzés [EBHT 1999., I-8683. o.] 22. pontját és a C-30/00. sz., William Hinton & Sons ügyben 2001. október 11-én hozott végzés [EBHT 2001., I-7511. o.] 68., 69., 71. és 72. pontját). Amennyiben ezek a feltételek teljesülnek, a megfizetésért felelős személynek jog van ahhoz, hogy tekintetében mellőzzék az utólagos vámbeszedést (C-348/89. sz. Mecanarte-ügyben 1991. június 27-én hozott ítélet [EBHT 1991., I-3277. o.] 12. pontja).

31 Az első feltétellel kapcsolatban emlékeztetni kell, hogy a Vámkódex 220. cikke (2) bekezdése b) pontjának célja, hogy védelmezze a megfizetésért felelős személynek a vám beszedéséről vagy annak mellőzéséről szóló határozat alapjául szolgáló valamennyi körülmény megalapozottságába vetett jogos bizalmát. Azonban a megfizetésért felelős személy jogos bizalma kizárólag akkor méltó az e rendelkezés által biztosított védelemre, ha maguk az illetékes hatóságok adtak alapot a megfizetésért felelős személy bizalmára. Így tehát csak olyan hibák alapozzák meg az utólagos vámbeszedés mellőzéséhez fűződő jogot, amelyek az illetékes hatóságok tevőleges magatartására vezethetők vissza, és amelyeket a megfizetésért felelős személy nem észlelhetett (lásd értelemszerűen a fent hivatkozott Mecanarte-ügyben hozott ítélet 19. és 23. pontját).

32 Ami a fent említett második feltételt illeti, az illetékes vámhatóságok által elkövetett hiba észlelhetőségét a hiba jellege, az érintett piaci szereplők szakmai tapasztalata és az általuk tanúsított gondosság figyelembevételével kell megítélni. A hiba jellegét a szóban forgó szabályozás összetettsége vagy éppen ellenkezőleg, annak kellőképpen egyszerű volta és azon idő alapján kell megítélni, amíg a hatóságok kitartottak a hibájuk mellett (a C-499/03. P. sz., Biegi Nahrungsmittel és Commonfood kontra Bizottság ügyben 2005. március 3-án hozott ítélet [EBHT 2005., I-1751. o.] 47. és 48. pontja és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

33 A harmadik feltétellel kapcsolatban a nyilatkozattevő köteles az illetékes vámhatóságok rendelkezésére bocsátani a közösségi és nemzeti jogszabályok által előírt összes szükséges információt, és a vámhatóságok adott esetben ezeket kiegészítik vagy átfogalmazzák az érintett árura kért vámkezelés függvényében (a fent hivatkozott Faroe Seafood és társai egyesített ügyekben hozott ítélet 108. pontja).

34 Az EK 234. cikkben meghatározott hatáskörfelosztásnak megfelelően, amely szerint a Bíróság szerepe arra korlátozódik, hogy a kérdést előterjesztő bíróság rendelkezésére bocsássa az értelmezésnek az ezen utóbbi előtt folyamatban lévő ügy megoldásához szükséges elemeit, a nemzeti bíróság feladata e szabályok alkalmazása, és az előtte folyó eljárás összes elemének, és különösen az evégett az alapügy felperese által szolgáltatott bizonyítékok figyelembevételével annak értékelése, hogy a Vámkódex 220. cikke (2) bekezdésének b) pontja alapján az utólagos vámbeszedés mellőzéséhez fűződő jog feltételeinek mindegyike teljesül-e.

35 Ennek megfelelően a második kérdésre azt a választ kell adni, hogy amennyiben - az egyenértékű helyettesítéssel és előzetes kivitellel járó aktív feldolgozási eljárás (felfüggesztő eljárás) ellenőrzése során - az illetékes hatóságok a Vámkódex 216. cikke alapján nem kifogásolják a harmadik országból származó áruk vámmentességét, a Vámkódex 220. cikke (2) bekezdésének b) pontja alapján utólag nem kérhetik a behozatali vámok könyvelésbe vételét, ha három konjunktív feltétel teljesül. Először is az szükséges, hogy a vámot az illetékes hatóságok hibájából ne fizessék be, a hatóságok által elkövetett hibának továbbá olyannak kell lennie, amelyet a megfizetésért felelős jóhiszemű személy ésszerűen nem észlelhetett, és végül e személynek teljesítenie kell a vámáru-nyilatkozatra vonatkozó hatályos rendelkezéseket. A kérdést előterjesztő bíróság feladata az előtte folyamatban lévő ügy konkrét tényállása, és különösen az e célból az alapügy felperese által szolgáltatott bizonyítékok figyelembevételével annak értékelése, hogy az alapügyben ez a helyzet fennáll-e.

A költségekről

36 Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.

A fenti indokok alapján a Bíróság (harmadik tanács) a következőképpen határozott:

1) A 2000. november 16-i 2700/2000/EK európai parlamenti és tanácsi rendelettel módosított, a Közösségi Vámkódex létrehozásáról szóló, 1992. október 12-i 2913/92/EGK tanácsi rendelet 216. cikkét alkalmazni kell az említett rendelet 115. cikke (1) bekezdésének b) pontjában említett azon aktív feldolgozási műveletekre, amelyekben a helyettesítő árut az importáru behozatala előtt exportálták a Közösségből.

2) Amennyiben - az egyenértékű helyettesítéssel és előzetes kivitellel járó aktív feldolgozási művelet (felfüggesztő eljárás) ellenőrzése során - az illetékes hatóságok a 2700/2000 rendelettel módosított 2913/92 rendelet 216. cikke alapján nem kifogásolják a harmadik országból származó áruk vámmentességét, az említett rendelet 220. cikke (2) bekezdésének b) pontja alapján utólag nem kérhetik a behozatali vámok könyvelésbe vételét, ha három konjunktív feltétel teljesül. Először is az szükséges, hogy a vámot az illetékes hatóságok hibájából ne fizessék be, a hatóságok által elkövetett hibának továbbá olyannak kell lennie, amelyet a megfizetésért felelős jóhiszemű személy ésszerűen nem észlelhetett, és végül e személynek teljesítenie kell a vámáru-nyilatkozatra vonatkozó hatályos rendelkezéseket. A kérdést előterjesztő bíróság feladata az előtte folyamatban lévő ügy konkrét tényállása, és különösen az e célból az alapügy felperese által szolgáltatott bizonyítékok figyelembevételével annak értékelése, hogy az alapügyben ez a helyzet fennáll-e.

Aláírások

( *1 ) Az eljárás nyelve: olasz.