A Fővárosi Ítélőtábla Pf.21880/2010/5. számú határozata tulajdonjog megállapítása tárgyában. [1949. évi 20. törvényerejű rendelet 1. §, 5. §, 6. §, 12. §, 1987. évi I. törvény 10. §, 12. §, 1988. évi VI. törvény (Gt.) 155. §, 161. §, 1989. évi XIII. törvény 12. §, 14. §, 16. §, 21. §] Bírók: Csordás Csilla, Sándor Ottó, Szabó Klára

Kapcsolódó határozatok:

Fővárosi Törvényszék P.21412/2008/35., *Fővárosi Ítélőtábla Pf.21880/2010/5.*, Kúria Pfv.22056/2011/6. (BH+ 2013.4.142), 3021/2014. (II. 11.) AB végzés

***********

Fővárosi Ítélőtábla

17.Pf.21.880/2010/5.

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

A Fővárosi Ítélőtábla a Szőcs és Társai Ügyvédi Iroda (felperesi képviselő címe; ügyintéző dr. Szőcs Árpád László ügyvéd) által képviselt felperes neve (felperes címe) felperesnek - a dr. Koczka Éva (I. rendű alperesi képviselő címe) ügyvéd által képviselt I. rendű alperes neve (I. rendű alperes címe) I. rendű, a dr. Kovátsits László (II. rendű alperesi képviselő címe) ügyvéd által képviselt II. rendű alperes neve (II. rendű alperes címe) II. rendű és III. rendű alperes neve (III. rendű alperes címe) III. rendű alperesek ellen tulajdonjog megállapítása iránt indított perében, amely perbe az I. rendű alperes pernyertességének előmozdítása érdekében a dr. Hildenbrand Katalin (beavatkozó képviselőjének címe) ügyvéd által képviselt beavatkozó neve (beavatkozó címe) beavatkozott, a Fővárosi Bíróság 2010. június 24. napján meghozott 19.ÓP.21.412/2008/35. számú ítélete ellen a felperes részéről 36. sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán meghozta a következő

í t é l e t e t :

A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatja és kötelezi az I., II. és III. rendű alpereseket annak tűrésére, hogy a .... .... kerület ... hrsz. alatt nyilvántartott ingatlanon személyenként fennálló 2/30 tulajdoni illetőségükre a felperes tulajdonjoga bejegyzésre kerüljön.

Megkeresi a ... számú Körzeti Földhivatalt, hogy ..., ... kerület ... hrsz. alatt nyilvántartott ingatlanon I.rendű alperes neve (I. rendű alperes személyi adatai) 2/30, II.rendű alperes neve (II. rendű alperes személyi adatai) 2/30 és III.rendű alperes neve (III. rendű alperes személyi adatai) 2/30 tulajdoni illetőségére a felperes (felperes adatai) tulajdonjogát jogutódlás címén - a Magyar Állam és az ÉBV Korlátolt Felelősségű Társaság közbenső tulajdonszerzésére utalással - jegyezze be.

Kötelezi az I-II-III. rendű alpereseket, hogy 15 nap alatt egyetemlegesen fizessenek meg a felperesnek 2.937.500 (kétmillió-kilencszázharminchétezer-ötszáz) forint együttes első- és másodfokú perköltséget.

Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

I n d o k o l á s

A felperes keresetében kérte, hogy a bíróság kötelezze az alpereseket a ..., .... kerület ... hrsz. alatt nyilvántartott ingatlanon fennálló összesen 6/30 tulajdoni illetőségükre - a Magyar Állam és az ÉBV Kft. közbenső tulajdonszerzésére utalással - a tulajdonjoga bejegyzésének tűrésére.

Elsődlegesen arra hivatkozott, hogy az egyes ipari és közlekedési vállalatok állami tulajdonba vételéről szóló 1949. évi 20. számú törvényerejű rendelet (a továbbiakban: Tvr.) alapján eredetileg a Magyar Állam szerzett tulajdonjogot az ingatlanon és a rajta található B...-vendéglőn, a kezelői jog pedig az ÉBVV-hez került. A privatizáció során az ÉBVV az ÉBV Kft. gazdasági társasággá alakult át, a kezelésében lévő vagyon - beleértve a perbeli ingatlant is - teljes egészében ez utóbbi cég tulajdonába került. Utóbb a Kft. beolvadt a felperesi Rt-be, amely így annak jogutódja.

Másodlagosan arra alapította igényét, hogy a per tárgyát képező tulajdonrészt ráépítés és jogutódlás jogcímén szerezte meg figyelemmel arra, hogy az itt található és 1980-ban leégett éttermet az 1987-ben kelt építési engedély alapján a jogelődje, az ÉBVV építette újjá, arra a használatbavételi engedélyt is megkapta 1989-ben.

Az alperesek a kereset elutasítását kérték.

Elsődlegesen arra hivatkoztak, hogy a felperes jogelődjének államosításra alapított tulajdoni igénye a Pesti Központi Kerületi Bíróság előtt 18.P.86.796/1989. számon folyamatban volt perben már jogerősen elutasításra került.

Érdemi álláspontjuk szerint a perbeli ingatlan nem tartozott a Tvr. hatálya alá, mert az a vendéglátóipari vállalatokat nem érintette és a mellékletét képező felsorolásban sem tüntették fel a B...-vendéglőt. Ezt meghaladóan az államosításnál a tulajdonjog megszerzéséhez szükséges ingatlan-nyilvántartási bejegyzés külön államigazgatási hatósági aktust igényelt volna, amely a bíróság ítéletével nem pótolható. Hivatkoztak a 27/1991. (V.20.) AB határozatra (a továbbiakban: AB határozat) is, mely a Tvr-t megsemmisítette, ezért álláspontjuk szerint államosítás címén tulajdoni igényt már nem lehet érvényesíteni. Nem látták továbbá bizonyítottnak a perben rendelkezésre álló okiratok alapján az államosításnak, illetőleg a felperes által hivatkozott jogutódlási folyamatnak a tényét.

Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította. Kötelezte a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az I. rendű alperesnek 1.000.000 forint, a II. és a III. rendű alpereseknek együttesen 1.005.000 forint, az alperesi beavatkozónak pedig 800.000 forint perköltséget.

Az elsőfokú bíróság jogi indokolása szerint a kereset elsődleges jogcíme tekintetében azt kellett bizonyítania a felperesnek, hogy a Tvr. alapján a perbeli ingatlan tulajdonjogát a Magyar Állam megszerezte. Ezt a kérdést a korábban eljáró bíróságok nem vizsgálták, ezért az alpereseknek a per megszüntetésére irányuló kérelme megalapozatlan. Nem vitásan viszontkereset formájában a tulajdonjogi igény előterjesztésre került, azonban eljárásjogi okokból ebben a kérdésben érdemi határozat nem született. Az AB határozat, amely a Tvr-t megsemmisítette, szintén nem zárja ki, hogy a jelen perben az államosítással való tulajdonszerzés megállapításra kerüljön, mert a megsemmisítés előtt létrejött jogviszonyokat és a belőlük származó jogokat nem érinti, a felperes pedig csak közbenső tulajdonszerzésként hivatkozott az állam tulajdonjogára.

Megállapította azt is, hogy a B... -vendéglő a Tvr. hatálya alá tartozott annak ellenére, hogy a jogszabály megnevezésében a vendéglátóipari vállalatok külön nem kerültek feltüntetésre. A vendéglátó tevékenység ugyanis ipari tevékenységnek minősült, annak lefolytatásához hatóság által kiállított iparengedélyre volt szükség, a vendéglátósoknak külön ipartestülete volt, és a vendéglátós vállalatokat is vendéglátóipari vállalatoknak nevezték. Az előzményi perekben beszerzett, illetőleg csatolt okiratok bizonyítják, hogy a Tvr. a perbeli ingatlan tekintetében alkalmazásra is került. Az elsőfokú bíróság bizonyítékként hivatkozott ezek közül a következőkre: az Új Magyar Központi Levéltár által küldött jegyzékre, amely tartalmazza államosításra került vendéglők között a B...-vendéglőt; a Pénzintézeti Központ által hivatkozott jegyzékre, amely hasonlóan utal rá; a Pénzintézeti Központ 1950. július 4-én kelt, a Belkereskedelmi Minisztériumnak címzett átiratára, amelyen a perbeli ingatlan tekintetében kézírással a Tvr-re hivatkoztak; a Levéltár által megküldött és özv. B. A-néra vonatkozó kimutatásra, amelyen szerepel, hogy a neve alatt nyilvántartott perbeli ingatlanon lévő vendéglő államosításra került; arra a listára, amelyből megállapítható, hogy a vendéglő részére vállalatvezetőt jelöltek ki; az 1950. január 3-án felvett leltárra, amely a Belkereskedelmi Minisztériumnak "A magánkereskedelem felszámolásának iratai" között volt megtalálható; továbbá a tulajdonosok, illetőleg özv. B. A-né által tett bejelentésekre, amelyek a Tvr. 5. §-ának (2) és (3) bekezdése alapján történtek meg. Mindezekre tekintettel egyértelműen bizonyítottnak látta, hogy az ingatlan a Tvr. rendelkezése alapján, annak erejénél fogva a hatálybalépés időpontjában állami tulajdonba került figyelemmel arra is, hogy ehhez külön államigazgatási hatósági aktusra nem volt szükség a Tvr. 1. §-ának (1) és (3) bekezdése alapján. A már megszerzett tulajdonjog feltüntetésére vonatkozó szabályt tartalmaz a Tvr. 11. §-ának (2) bekezdése, ebből azonban nem következik, hogy a tulajdonszerzés a bejegyzéssel jönne létre.