BH 1974.10.405 A mezőgazdasági termelőszövetkezet vezető beosztású dolgozóinak a kötelessége a gazdálkodást érintő alapvető törvényes rendelkezések megismerése; ezért az állami támogatás törvénytelen kieszközlésével elkövetett adócsalás büntette miatt emelt vád alól a társadalomra veszélyességben való tévedés címén történt felmentésük törvénysértő [Btk. 24., 248. §].

1. A megyei bíróság S. D. volt tsz-elnök I. r. terheltet 5 rb., társtettesként és 2 rb., bűnsegédként elkövetett adócsalás bűntette miatt halmazati büntetésül 1 évi szabadságvesztésre és 10 000 forint pénzmellékbüntetésre,

B. L. volt tsz-főagronómus II. r. terheltet 2 rb., társtettesként és 5 rb., bűnsegédként elkövetett adócsalás bűntette miatt halmazati büntetésül 8 hónapi szabadságvesztésre és 10 000 forint pénzmellékbüntetésre,

Ö. J.-né volt tsz-főkönyvelő, III, r. terheltet 4 rb., társtettesként elkövetett adócsalás bűntette miatt halmazati büntetésül 4 hónapi szabadságvesztésre,

H. E. volt tsz-főkönyvelő IV. r. terheltet 2 rb., társtettesként elkövetett adócsalás bűntette miatt halmazati büntetésül 8000 forint pénzbüntetésre és

dr. B. E. volt tsz-jogtanácsos V. r. terheltet 7 rb., bűnsegédként elkövetett adócsalás bűntette miatt halmazati büntetésül 8000 forint pénzbüntetésre ítélte.

A szabadságvesztés végrehajtását az L, II. és III. r. terheltek esetében 2 évi próbaidőre felfüggesztette és ugyanezen terhelteket előzetes bírósági mentesítésben részesítette.

A megállapított tényállás lényege:

A "Kossuth" Mezőgazdasági Termelőszövetkezetben az 1969-1970. években a szarvasmarhaállománynál 85%-os brucellózis fertőzöttség lépett fel. Ezért a tsz vezetői a szarvasmarhaállomány teljes kicserélését és a közös istálló fertőtlenítését határozták el. Minthogy a fertőtlenítés hosszabb időt vett igénybe, egyidejűleg úgy döntöttek, hogy a tsz saját erőből vemhes teheneket és üszőket vásárol, s azokat részben a tsz-tagok háztáji gazdaságaiba, részben a tsz-szel tagsági viszonyban nem álló személyek gazdaságaiba helyezik ki mindaddig, amíg a közös istálló fertőtlenítése be nem fejeződik. Számításaik szerint a szarvasmarha kihelyezési akció - figyelemmel a felvehető állami támogatás összegére is - a tsz számára gazdaságos. Erről a vezetőség a tsz közgyűlését is tájékoztatta.

Ebben az időben a mezőgazdasági üzemek szarvasmarha tenyésztésének állami támogatási rendszeréből előbb az 1028/1967. (IX. 8.) Korm. sz. határozat D/4. pontja, illetőleg az ennek végrehajtása tárgyában kiadott 2/1967. (XII. 22.) PM-MÉM sz. rendelet 28. §-a, majd - némi módosítással - az 1045/1970. (X. 17.) Korm. sz. határozat IV. A/1. pontja rendelkezett. Az utóbbi határozat értelmében a mezőgazdasági üzemeket a közös tulajdonban levő tehenek élveszületett borjai után ellésenként 2000 forint, előhasi üszők élveszületett borjai után ellésenként 4500 forint, az átlagos tehénlétszám növekedése esetén pedig tehenenként 5000 forint állami támogatás illeti meg. Ha az állomány csökken, az állami támogatást vissza kell fizetni.

S. D. tsz-elnök megbízást adott Ö. J.-né főkönyvelőnek és dr. B. E. jogtanácsosnak, hogy az általa készített vázlat alapján az állatkihelyezési akció lebonyolításához a szerződést szövegezzék meg. Ennek alapján a dr. B. E. által 1970. május első napjaiban készített szerződés azt tartalmazta, hogy a tsz a kihelyezett állat után 1600 ?-öl pillangós szálas takarmányterületet bocsát a tartó gazda rendelkezésére, ?-ölenként 1,50 forintos áron; a tsz minden kihelyezett állat után évente 11 q alomszalmát juttat 12 forintos mázsánkénti áron a tartó gazda részére; a tsz jogosult a születendő borjakat 10 napos korban 24 forintos kg-onkénti áron felvásárolni, ha pedig a tsz az elővásárlási jogát nem gyakorolja, a borjú felől a tartó gazda szabadon rendelkezhet. Emellett a szerződés az állattartó gazda kötelességeit is előírta. Ugyanakkor a tsz kötelezte magát, hogy azoknak a tartó gazdáknak, akik a tsz tagjai, minden kihelyezett állat után évi 36 eszmei munkanapot jóváír. Végül a szerződés tartalmazta, hogy a tartógondozót illeti meg az állam által nyújtott ellési kedvezmény 50%-a.

Dr. B. E. 1970. június havában a megyei tanács vb. pénzügyi osztályának csoportvezetőjével tárgyalásokat folytatott a szarvasmarha kihelyezési akcióról. Minthogy ennek alapján felismerte, hogy az elkészített szövegű szerződés akadálya lehet a borjak utáni állami támogatás felvételének, új szerződésformát készített. Ez a korábbitól lényegében annyiban tért el, hogy a tsz a 10 napos életkort elért, továbbtartásra alkalmas borjak után a tartó-gondozó gazda részére költséghozzájárulás címén 1200 forint kifizetését vállalta, vagy a gondozó kívánságára - az 1200 forint helyett - a borjú átadását helyezte kilátásba.

A tsz vezetősége úgy határozott, hogy ez utóbbi megállapodást tartja érvényesnek és az eredeti szövegű megállapodásokat ki kell cserélni.

Az 1970. év II. negyedévétől kezdve 1971. év IV. negyedévével bezárólag terjedő időben összesen 100 db borjút engedtek át a tartó gazdáknak és ebből 33 db borjú visszavásárlására került sor a szerződés szerinti 24 forintos kg-kénti áron.

Az említett időszakban a kihelyezési akció keretében született borjak után az állami támogatást a tsz felvette. Az állami támogatást az illetékes járási tanács pénzügyi osztályától negyedévenként utólag igényelték. A tsz vezetői azonban nem csatolták az igénylésekhez a kihelyezési akcióval kapcsolatos, szerződések egyik változatát sem és annak tartalmát sem közölték.

Az állami támogatást az említett hét negyedéven keresztül felvették,. 100 db borjú után összesen 347 450 forint összegben. Ennek az összegnek a fele részét a tsz a tartó gazdák részére engedte át.

S. D., B. L. és dr. B. E. terheltek felelőssége az állami támogatás teljes összegéért, Ö. J-né felelőssége 272 500 forint, míg H. E. felelőssége 56 400 forint erejéig áll fenn.

A PM Bevételi Főigazgatóság megyei hivatala 1972. december 12-én kelt jogerős határozatával az ellési kedvezmények jogtalan felvétele címén a tsz-t az állami támogatás visszafizetésére, továbbá adóbírság megfizetésére kötelezte, mely fizetési kötelezettségének a tsz 1973. május 29-30. napjain eleget tett.

Az állami támogatás, rendeltetését tekintve, elsősorban a tsz forgóalapját növelő olyan juttatás, amely - az adókötelezettséget érintő elszámolás módjára figyelemmel - adókedvezménynek minősül [29/1967. (XII. 15.) PM sz. rendelet 1. § b) pont, 21. §; az 1971. évi 28. sz. tvr.-rel módosított és kiegészített 1968. évi I. tv. 113. § (2) bek.].

A megyei bíróság kifejtette ítéletének indokolásában, hogy a tsz. vezetői a kihelyezett anyaállatok által ellett borjak tulajdonjogáról a tartó gazdák részére lemondottak, a tulajdonjogot az állattartó gazdákra ruházták át. Ez kitűnik az első szerződés szövegéből, amely a tsz-nek a borjúra vonatkozó elővásárlási jogát tartalmazza, viszont ezt a jogot csakis nem tulajdonos gyakorolhatja.

Az állattartó gazdák a járlatlevelet a borjakra kiváltották. Ugyanakkor a borjakra a tsz is váltott járlatleveleket. A megállapodás (szerződés) második szövege szerint a borjak az ellést követő 10 nap elteltével, ezután is az állattartó gazdák tulajdonába kerültek.