1357/B/2008. AB határozat
a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény 114/A. § (11) bekezdése alkotmányossági vizsgálata tárgyában
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány tárgyában meghozta a következő
határozatot:
Az Alkotmánybíróság a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény 114/A. § (11) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.
Indokolás
I.
Az indítványozó a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény (a továbbiakban: Vht.) 114/A. § (11) bekezdése alkotmányellenességének megállapítását és megsemmisítését kérte az Alkotmánybíróságtól utólagos normakontroll keretében. A bírósági végrehajtási eljárásban - annak megindulásakor - félként az adós és a végrehajtást kérő(k) szerepelnek. Az eljáró végrehajtó a foglalás után azt, akiről valószínűsíthető, hogy a lefoglalt zálogtárgyon zálogjoga áll fenn, tájékoztatja arról, hogy a zálogjogból fakadó igényét a végrehajtási eljárásba végrehajtást kérőként bekapcsolódva érvényesítheti.
Ezt a végrehajtási eljárásba való bekapcsolódás engedélyezése tárgyában folyó eljárást szabályozza a Vht. 114/A. § (1)-(10) bekezdése, melyben az adósnak, illetve a végrehajtást kérő(k)nek lehetőségük van arra, hogy a zálogjogosult követelésének jogalapját és összegszerűségét is vitassák. Amennyiben a felek ezt nem vitatják, a bíróság nemperes eljárásban végzéssel dönt, és a zálogjogosult a továbbiakban végrehajtást kérőként vesz részt a végrehajtási eljárásban. Ha a felek a jogalapot vagy az összegszerűséget vitatják, akkor a bíróság a bekapcsolódás engedélyezése iránti kérelmet elutasítja, melynek következtében a zálogjogosult a zálogjogból eredő igényét perrel érvényesítheti. Amennyiben pedig az adós vagy a végrehajtást kérő(k) a zálogjoggal biztosított követelés összegszerűségét a zálogjogosult kérelmében foglalttól eltérő összegben ismerték el, a bíróság - a zálogjogosult kérelmére - ezen összeg tekintetében engedélyezi a bekapcsolódást.
A bekapcsolódást engedélyező végzés (akár peres, akár nemperes eljárásban született) ellen a jogszabály jogorvoslatot biztosít: a zálogjogosult, az adós és a végrehajtást kérő(k) egyaránt fellebbezhetnek.
A Vht. támadott rendelkezése szerint, amennyiben a végrehajtási eljárás folyamatban léte alatt a zálogtárgyat a bekapcsolódás engedélyezését követően másik végrehajtási eljárásban is lefoglalják, a bekapcsolódás hatálya e további végrehajtásra is kiterjed. Ez azt eredményezi, hogy a bekapcsolódás engedélyezését követően, de még a végrehajtási eljárás befejeződése előtt megindult másik végrehajtási eljárás végrehajtást kérőjének a jogszabály nem biztosítja azt a jogot, hogy a már bekapcsolódott zálogjogosult követelésének jogalapját vagy összegszerűségét utóbb vitathassa, valamint azt sem, hogy a bekapcsolódást engedélyező végzés ellen - annak jogerőre emelkedését követően - jogorvoslattal éljen. Az indítványozó álláspontja szerint ez sérti az Alkotmány 57. § (5) bekezdésében foglalt jogorvoslathoz való jogot.
Az Alkotmánybíróság beszerezte az igazságügyi és rendészeti miniszter véleményét.
II.
1. Az Alkotmánynak az indítvánnyal érintett rendelkezése:
"57. § (5) A Magyar Köztársaságban a törvényben meghatározottak szerint mindenki jogorvoslattal élhet az olyan bírósági, közigazgatási és más hatósági döntés ellen, amely a jogát vagy jogos érdekét sérti. A jogorvoslati jogot - a jogviták ésszerű időn belüli elbírálásának érdekében, azzal arányosan - a jelenlévő országgyűlési képviselők kétharmadának szavazatával elfogadott törvény korlátozhatja."
2. A Vht.-nak az indítvánnyal támadott rendelkezése:
"114/A. § (11) Ha a végrehajtási eljárás folyamatban léte alatt a zálogtárgyat a bekapcsolódás engedélyezését követően másik végrehajtási eljárásban is lefoglalják, a bekapcsolódás hatálya e további végrehajtásra is kiterjed."
III.
Az indítvány nem megalapozott.
1. A zálogjogosultnak a végrehajtási eljárásba való bekapcsolódását biztosító jogintézményt a Vht. módosításáról szóló 2000. évi CXXXVI. törvény 53. §-a illesztette a jogrendszerbe. Ennek célja a törvényjavaslathoz fűzött indokolás szerint az volt, hogy "a zálogjogosultak törvényes érdekeinek érvényesülése a végrehajtási eljárásban is teljesebb mértékben megvalósuljon: ne fordulhasson elő az a helyzet, hogy a zálogtárgyak végrehajtás során történő értékesítésére a zálogjogosultak értesítése és igényérvényesítésük biztosítása nélkül kerüljön sor."
A Vht. 114/A. § (1) bekezdése szerint a zálogjogosult kérelmére a végrehajtást foganatosító bíróság a soron kívül meghozott végzésével megállapítja a zálogjogosult kielégítési jogának megnyíltát, és engedélyezi, hogy a végrehajtási eljárásba bekapcsolódjék, ha a zálogjoggal biztosított követelés jogalapja és összegszerűsége - önálló zálogjog esetén a jogalap és az összegszerűség - nem vitatott. A (2) bekezdés értelmében a kielégítési jog megnyíltát a bíróság (polgári peres vagy nemperes eljárás keretében) az alapján állapítja meg, hogy a zálogtárgyat végrehajtási eljárás során lefoglalták. Amennyiben tehát a kielégítési jog megnyíltát a bíróság megállapítja, a zálogjogosult a végrehajtási eljárásban immár végrehajtást kérőként (azaz félként) gyakorolhatja a zálogtárgyból való kielégítés jogát. A bíróság a bekapcsolódás engedélyezése iránti eljárás során abban a kérdésben folytat le bizonyítást, és foglal ennek eredményeként határozatában állást, hogy a kérelmezőnek (a zálogjogosultnak) a lefoglalt vagyontárgyon fennáll-e a zálogjoga. Erről pedig végzéssel dönt, mellyel szemben a jogorvoslat a Vht. 114/A. § (9) bekezdése alapján biztosított. Ennek megfelelően a bíróság a végzéssel - jogorvoslat igénybe vétele esetén a másodfokú határozattal - a zálogjog fennállásának té-nyéről véglegesen dönt, azaz - ebben a részkérdésben -"ítélt dolgot" keletkeztet.
2. Az Alkotmánybíróság több határozatában [legelőször az 5/1992. (I. 30.) AB határozatban] kifejtette, hogy az Alkotmány a jogorvoslathoz való jogot az alkotmányos alapjogok között rögzíti. A jogorvoslati jog mint alkotmányos alapjog megköveteli, hogy az érdemi, ügydöntő határozat tekintetében a jogorvoslat biztosítsa a döntést hozó szervtől eltérő más szerv részéről a felülvizsgálatot. A jogorvoslathoz való jog, mint alkotmányos alapjog immanens tartalma az érdemi határozatok tekintetében a más szervhez vagy ugyanazon szervezeten belüli magasabb fórumhoz fordulás lehetősége (ABH 1992, 27, 31.).
A Vht. 114/A. § (9) bekezdése alapján a bekapcsolódásról döntő határozattal szemben a zálogjogosult, az adós és a végrehajtást kérő(k) egyaránt fellebbezhetnek. A határozat meghozatalának időpontjában az eljárásban félként szereplők mindegyike igénybe veheti tehát a törvény által biztosított jogorvoslatot. Emiatt a jogorvoslathoz való jog sérelmére hivatkozás nem megalapozott.
Az sem eredményezi a jogorvoslathoz való jog sérelmét - melyre az indítványozó kifejezetten hivatkozott -, hogy amennyiben a zálogtárgyat a bekapcsolódás engedélyezését követően másik végrehajtási eljárásban is lefoglalják, ennek a később indult végrehajtási eljárásnak a végrehajtást kérője a már jogerős bekapcsolódást engedélyező határozat ellen nem fellebbezhet, hanem a bekapcsolódás hatálya e további végrehajtásra is kiterjed. Ennek indoka az, hogy a bekapcsolódás engedélyezése körében vizsgált jogviszony nem a végrehajtást kérő és a zálogjogosult, hanem a zálogjogosult és az adós között áll fenn. A később indult végrehajtási eljárásban csak a végrehajtást kérő személye különbözik, az adósé és zálogjogosulté nem, valamint a zálogtárgy is azonos a korábban megindult végrehajtási eljárásban lefoglalt zálogtárggyal. A később indult végrehajtási eljárás végrehajtást kérője már a bíróság által vizsgált tény (nevezetesen, hogy fennáll-e a zálogjog) jogerős elbírálását követően válik egy másik végrehajtási eljárás alanyává (féllé). Önmagában az, hogy egy, már jogerősen elbírált tényt - mely hatással van egy másik eljárásra - ennek a később megindult eljárásnak az egyik alanya nem vitathat, nem eredményezheti a jogorvoslathoz való jog sérelmét. Sőt, amennyiben erre lehetőséget biztosítana a jogszabály, akkor az egy, már jogerősen lezárt jogviszonyt tenne ismét vitássá, mely a jogbiztonság követelményével nem volna összeegyeztethető. Az, hogy a zálogtárgyat a bekapcsolódás engedélyezését (valamint a kielégítési jog megnyíltát) követően másik végrehajtási eljárásban is lefoglalják, nem teheti a zálogjogot - mint már jogerősen megállapított tényt - ismételten vitássá, nem eredményezheti a zálogjog (már vizsgált) fennállásának újbóli elbírálását. Erre tekintettel a jogorvoslathoz való jog sérelme a Vht. támadott rendelkezése vonatkozásában nem állapítható meg, így az Alkotmánybíróság az indítvány ezen részét elutasította.
3. Az indítványozó - a fellebbezési jog hiánya mellett -azt is kifogásolta, hogy a bekapcsolódás engedélyezését követően megindult másik végrehajtási eljárás végrehajtást kérőjének a Vht. nem biztosítja azt a jogot, hogy a már bekapcsolódott zálogjogosult követelésének jogalapját vagy összegszerűségét vitathassa. Az indítvány ezen része tehát nem a bekapcsolódás tárgyában döntő határozat elleni jogorvoslat hiányát, hanem a később indult végrehajtási eljárás végrehajtást kérőjének a már befejeződött bekapcsolódást engedélyező eljárásba való részvételének és nyilatkozattételének kizártságát véli az Alkotmány 57. § (5) bekezdésébe ütközőnek. Az a tény, hogy a jogszabály nem biztosítja a követelés vitatásának lehetőségét egy már jogerős határozattal lezárult eljárásban, a jogorvoslati jog fent kifejtett tartalmával, azaz a más szervhez vagy ugyanazon szervezeten belüli magasabb fórumhoz fordulás lehetőségével nem hozható közvetlen összefüggésbe. A rendelkezés olyan eljárásjogi eszközt szabályoz, mely magát az eljárás rendjét, annak menetét határozza meg, azonban az ügy érdemére - sem a bekapcsolódás engedélyezésére, sem a végrehajtási eljárás eredményeként a követelés behajtására - döntő befolyással nincs. A jogorvoslathoz való jog tartalmával nincs összefüggésben, hogy a jogszabály biztosít-e a feleknek nyilatkozattételi lehetőséget az eljárás során a határozat meghozatala előtt, avagy sem.
Az Alkotmánybíróság állandó gyakorlata szerint az alkotmányossági összefüggés hiánya az indítvány elutasítását eredményezi [698/B/1990. AB határozat, ABH 1991, 716-717.; 108/B/1992. AB határozat, ABH 1994, 523-524.; 19/2004. (V. 26.) AB határozat, ABH 2004, 321, 343.], ezért az Alkotmánybíróság az indítványt ebben a tekintetben is elutasította.
Budapest, 2009. október 27.
Dr. Paczolay Péter s. k.,
az Alkotmánybíróság elnöke
Dr. Balogh Elemér s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Holló András s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kovács Péter s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Lévay Miklós s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Bragyova András s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kiss László s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Lenkovics Barnabás s.k.,
előadó alkotmánybíró
Dr. Trócsányi László s. k.,
alkotmánybíró