BH+ 2009.11.517 Túlsúlyos jármű közútkezelői hozzájárulás nélküli út használata a felperes közigazgatási bírság megfizetésére kötelezését megalapozza. A pótdíjfizetésre a tűréshatáron túli túlsúly esetében kerülhet sor. A bizonyítékok mérlegelése, nemleges bizonyítás kizárása [1988. évi I. tv. 20. §, 4/1999. (II. 12.) KHVM r. 3. §, 7. §, 6/1990. (IV. 12.) KöHÉM r. 6. §, 57/2007. (III. 31.) Korm. r. 9. §]

A felperes üzemeltetésében lévő járműszerelvény magyarul nem beszélő, román állampolgárságú gépkocsivezetővel 2007. szeptember 11-én 18:33 órakor N.-nál 40.380 kg-os össztömeggel lépte át a határt, majd a Nemzeti Közlekedési Hatóság Regionális Igazgatósága a l.-i közúti mérlegállomáson 21:38 órakor a szerelvény össztömegét 40 620 kg-nak, majd 22:18 órakor 40 500 kg-nak mérte.

Az elsőfokú hatóság 2007. szeptember 28. napján kelt határozatával a felperest 163 900 forint pótdíj és 300 000 forint közigazgatási bírság megfizetésére kötelezte a megengedett legnagyobb össztömeget meghaladó jármű közútkezelői hozzájárulás nélkül történő közlekedése miatt. A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes 2007. november 23-án kelt határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta a 4/1999. (II. 12.) KHVM rendelet 3. § (1) bekezdése és 7. § (1) és (3) bekezdése alapján, továbbá az 1988. évi I. törvény 20. § (1) bekezdés h) pontja és (4) bekezdése alapján, a közigazgatási bírság összege körében hivatkozott az 57/2007. (III. 31.) Korm. rendelet 9. § (1) bekezdésére és 8. táblázatának 1.a) pontjára.

A felperes keresetében az alperes határozatának megváltoztatását és a pótdíj, valamint a közigazgatási bírság megfizetése alóli mentesítését kérte. Állította, hogy a három mérés közötti különbség kizárólag a mérlegelés hibájából eredhet és sérelmezte a legkedvezőtlenebb érték figyelembevételét, a szankció alkalmazását. Hivatkozott arra, hogy a magyarul nem beszélő gépkocsivezető mérlegelési jegyzőkönyvön lévő aláírása nem tekinthető a jogsértés elismerésének, ugyanakkor az alperest terhelte volna annak bizonyítása, hogy a mérlegelési körülmények megváltoztak.

Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította. Megállapította, hogy a hiteles mérlegelés adatai alapján az ellenőrzéskor a járműszerelvény túlsúlyos volt, a nagylaki és a második mérlegelés eredménye és az ellenőrzés eredménye közti különbség okaira bizonyíték nem merült fel, így az alperes jogszabálysértés nélkül hozta meg a pótdíjat és a bírságot kiszabó határozatát. A 2004. évi CXL. törvény 9. § (1) és (2) bekezdése, valamint a 10. § (1) bekezdése apján eljárásjogi szabálysértést nem állapított meg, mert a magyarul nem beszélő gépjárművezető nem kifogásolta a magyar nyelv használatát, tolmácsot nem kért, és a rendelkezésre álló adatok nem igazolták, hogy a mérlegelés eredményét nem értette, vagy az aláírt jegyzőkönyv szerinti kötelezettségvállalását a súlycsökkenésre vitatta volna.

A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, melyben a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és kereseti kérelme szerinti új határozat meghozatalát kérte. Állította, hogy az elsőfokú bíróság helytelenül alkalmazta a bizonyítás szabályait, jogsértően értékelte a felperes terhére, hogy nem bizonyította a körülmények változatlanságát, mely okból a tényeket tévesen állapította meg, és abból helytelen következtetéseket vont le, így a jogerős ítélet sérti a Pp. 206. § (1) bekezdését. Álláspontja szerint az ellentmondó mérési adatok joghátrány alkalmazását kizárták a 4/1999. (II. 12.) KHVM rendelet mérésekre és súlyhatárokra vonatkozó rendelkezései alapján. Vitatta, hogy a gépjárművezető a második és harmadik mérlegelés között a rakományon bármit változtatott volna, mivel a jármű raklapos árut szállított, a raklapok súlya kb.450 kg volt, amelyeket nem tudott volna mozgatni.

Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte. Hivatkozott arra, hogy az elsőfokú eljárásban a Pp. 3. § (3) bekezdése és 164. § (1) bekezdése alapján a felperest terhelte a bizonyítás kötelezettsége, melyet az elsőfokú bíróság helytállóan állapított meg és értékelt.

A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 274. § (1) bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el.

A felülvizsgálati kérelem részben alapos.

A Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (2) bekezdése alapján a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta.

A jogerős ítélet részben sérti a Pp. 206. § (1) bekezdését, mert az elsőfokú bíróság az ügy megítélése szempontjából releváns tényeket részben tévesen állapította meg és az abból levont következtetései - a felperes pótdíj fizetési kötelezettsége körében - tévesek.