T/3293. számú törvényjavaslat indokolással - egyes törvényeknek az építészeti alkotásokra, műszaki létesítményekre és azok terveire vonatkozó szerzői jogi szabályozással összefüggő módosításáról
2018. évi CXXXIV. törvény egyes törvényeknek az építészeti alkotásokra, műszaki létesítményekre és azok terveire vonatkozó szerzői jogi szabályozással összefüggő módosításáról
1. Az épített környezet alakításáról és védelméről szóló 1997. évi LXXVIII. törvény módosítása
1. §
Az épített környezet alakításáról és védelméről szóló 1997. évi LXXVIII. törvény (a továbbiakban: Étv.) 2. §-a a következő 41. ponttal egészül ki:
(E törvény alkalmazásában:)
"41. Nemzeti tervvagyon: az építészeti alkotásoknak az állam és az önkormányzat tulajdonába tartozó építészeti-műszaki dokumentációi - a honvédelmi, katonai, valamint nemzetbiztonsági célú és rendeltetésű építményeket érintő építészeti-műszaki dokumentációk kivételével -valamint az azok vonatkozásában az államot és az önkormányzatot,
a) a szerzői jogról szóló 1884. évi XVI. törvénycikk 3. §-a alapján megillető szerzői vagyoni jogok,
b) a szerzői jogról szóló 1921. évi LIV. törvénycikk 3. §-a, 60. §-a, 67. §-a alapján megillető szerzői vagyoni jogok,
c) a szerzői jogról szóló 1969. évi III. törvény 14. § (1) bekezdése alapján megillető szerzői felhasználási jogok,
d) 1970. január 1-jét követően a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény 599. § (3) bekezdése alapján megillető szerzői vagyoni jogok,
e) a szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény (a továbbiakban: Szjt.) 9. § (4) bekezdése és 30. §-a alapján megillető szerzői vagyoni jogok,
f) az e törvény 55/A. § (3) bekezdése alapján megillető felhasználási jogok vagy vagyoni jogok
összessége, ideértve az állami, önkormányzati tulajdonú szervezetek általi megrendelésre készült épületek azon építészeti-műszaki dokumentációit is, amelyen a megrendelő a szerzői vagyoni jogokat vagy a felhasználási jogokat megszerezte."
2. §
Az Étv. 4. §-a a következő (3c) bekezdéssel egészül ki:
"(3c) A nemzeti vagyonról szóló törvény szerint az állam tulajdonába tartozó, nemzeti tervvagyonnak minősülő, jogszabályban meghatározott építészeti-műszaki dokumentációk folyamatos gyűjtése, megőrzése, a nemzeti tervvagyon jogszabályban meghatározottak szerinti vagyonkezelése állami feladat."
3. §
Az Étv. "Az épített környezet fenntartása és használata" alcíme a következő 55/A. és 55/B. §-sal egészül ki:
"55/A. §
(1) A Magyar Építész Kamara és a Magyar Mérnöki Kamara közös szabályzatban rögzíti az építészeti alkotáshoz és az építészeti-műszaki dokumentációhoz fűződő szerzői felhasználási vagy vagyoni jogok jogosultja által az építészeti alkotás és az építészeti-műszaki dokumentáció ismételt, az építészeti-műszaki dokumentáció alapján már megvalósított épülethez kötődő felhasználásért annak tulajdonosától kérhető - az ismételt felhasználás alapjául szolgáló tervezési szerződés díjához kötött - ajánlott díjakat.
(2) Jogutód nélkül megszűnt állami vagy tanácsi, önkormányzati tulajdonú tervező vállalatokban létrehozott építészeti-műszaki dokumentációk esetében az építészeti-műszaki dokumentációhoz fűződő szerzői felhasználási vagy vagyoni jogok jogosultja az építészeti-műszaki dokumentáció felhasználásáért - eltérő megállapodás hiányában - az (1) bekezdés szerinti szabályzatban megállapított díjazást követelheti. Ha a jogosult a szabályzatban említett díj mértékét a felhasználás sajátos körülményeire tekintettel vitatja, a felek az Szjt. 102. §-a szerinti egyeztető testülethez fordulhatnak. Ha a jogosult az egyeztető testület előtti eljárást megelőzően akként nyilatkozik, hogy a felhasználást engedélyezi, és csak az azért követelt felhasználási díj összegét vitatja, az egyeztető testület eljárásáért fizetendő díjat az állam viseli. Ha a jogosult a felhasználáshoz hozzájárult, és az egyeztető testület javaslatát a felek az Szjt. 104. § (3) bekezdése alapján nem fogadják el, a jogosult bírósági úton érvényesítheti igényét, amely azonban a felhasználás megkezdését nem akadályozza, feltéve, hogy a felhasználó az (1) bekezdés szerinti ajánlott díjat letétbe helyezte.
(3) Ha az állami vagy tanácsi, önkormányzati tulajdonú tervezővállalatok jogutód nélküli megszűnése miatt az ezek keretében létrehozott építészeti-műszaki dokumentációhoz fűződő szerzői felhasználási vagy vagyoni jogoknak nincs jogosultja, akkor e jogok a nemzeti vagyon részeként az államot illetik meg.
55/B. §
A jogutódlással megszűnt állami vagy tanácsi tulajdonú tervezővállalatokban létrehozott építészeti-műszaki dokumentációkhoz és az azok alapján megvalósított épületekhez fűződő szerzői jog részét képező felhasználási jog vagy vagyoni jog a nemzeti vagyon részeként az államot illeti meg, kivéve, ha egyértelműen igazolható, hogy a Magyar Állam a jogutódnak azt kifejezetten átadta."
4. §
Az Étv. "Nyilvántartások" alcíme a következő 59/A. §-sal egészül ki:
"59/A. §
A nemzeti tervvagyonnak a nemzeti vagyonról szóló törvény szerint az állam tulajdonába tartozó része vonatkozásában a tulajdonosi jogokat az állam 100%-os tulajdonában álló Lechner Tudásközpont Területi, Építészeti és Informatikai Nonprofit Korlátolt Felelősségű Társaság gyakorolja."
5. §
Az Étv. "Nyilvántartások" alcíme a következő 59/B. §-sal egészül ki:
"59/B. §
(1) Az építtető és a tervező közös nyilatkozatban az építészeti szerzői jogi nyilvántartás részére átadja az építészeti-műszaki dokumentációhoz, valamint az az alapján megépült építményhez fűződő szerzői vagyoni jogok tulajdonosának vagy tulajdonosainak a következő adatait:
a) a nyilatkozattevő adatai, úgy, mint
aa) központi azonosítási ügynök (KAÜ) azonosító,
ab) a nyilatkozattevő neve,
ac) a nyilatkozattevő jogállása,
b) amennyiben nem tiltotta meg neve feltüntetését, a szerző (tervező) adatai, úgy mint
ba) neve,
bb) kamarai azonosítója,
c) a szerzői vagyoni jogosult adatai, úgy mint
ca) neve,
cb) lakcíme vagy székhelye,
cc) természetes személy esetében anyja neve, születési helye és ideje, személyazonosító igazolványának típusa és száma,
cd) nem természetes személy esetében cégjegyzékszáma vagy a bírósági nyilvántartásba vétel adatai,
ce) kamarai azonosító,
cf) telefonszám,
cg) a jogszerzés módja.
(2) Az (1) bekezdés a) pontja és c) pont cb)-ce) alpontjában foglalt adatokhoz csak az adatkezelő férhet hozzá, az (1) bekezdés b) pontjában, valamint c) pont ca) és cf)-cg) alpontjában foglalt adatok nyilvánosak.
(3) Az építészeti szerzői jogi nyilvántartás adatkezelésének célja
a) szerzői vagyoni jogosultak adatainak hozzáférhetővé tétele az érdekeltek számára,
b) egyéb, a szerzőt a védelmi idő lejárta után megillető jogok biztosítása.
(4) Az (1) bekezdés szerinti adatok kezelője az állam 100%-os tulajdonában álló Lechner Tudásközpont Területi, Építészeti és Informatikai Nonprofit Korlátolt Felelősségű Társaság.
(5) Az (1) bekezdés szerinti adatok vonatkozásában az adatkezelést végző háromévente felülvizsgálja az adatkezelés szükségességét."
6. §
Az Étv. 62. §-a a következő (3b) bekezdéssel egészül ki:
"(3b) Felhatalmazást kap a miniszter arra, hogy - az igazságügyért felelős miniszterrel egyetértésben - rendelettel állapítsa meg az építészeti szerzői jogi nyilvántartásra vonatkozó részletes szabályokat."
7. §
Az Étv. 62. § (1) bekezdés 8. pontjában az "adatok körét" szövegrész helyébe az "adatok, valamint a nemzeti tervvagyonba tartozó dokumentumok körét" szöveg lép.
2. A szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény módosítása
8. §
A szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény (a továbbiakban: Szjt.) 41/B. §-a a következő (1a) bekezdéssel egészül ki:
"(1a) Ha az (1) bekezdés szerinti kérelmet az épület, mint építészeti alkotás tulajdonosa terjeszti elő,
a) az engedély az építészeti alkotás átdolgozására (29. §) is kiterjedhet,
b) az engedély kérelemre indokolt esetben egy alkalommal az eredeti engedély időtartamával, de legfeljebb öt évvel meghosszabbítható."
9. §
Az Szjt. 68. §-a a következő (3) bekezdéssel egészül ki:
"(3) Épület helyreállítása céljából építészeti alkotás vagy annak terve, továbbá az építészeti alkotás rajza és az azt tartalmazó mű a szerző hozzájárulása és díjazás nélkül többszörözhető és a nyilvánosság számára lehívásra hozzáférhetővé tehető. E § alkalmazásában: helyreállítás az újjáépítés, valamint az építészeti alkotás rendeltetésszerű és biztonságos használatra alkalmassá tétele érdekében végzett felújítási tevékenység az építmény, építményrész eredeti építészeti kialakításának megtartása mellett."
10. §
Az Szjt. 94/B. §-a a következő (5) bekezdéssel egészül ki:
"(5) Építészeti alkotások esetén, ha az (1) bekezdés nem alkalmazható, akkor az ellenkező bizonyításáig azt kell szerzőnek tekinteni, aki a Lechner Tudásközpont Területi, Építészeti és Informatikai Nonprofit Korlátolt Felelősségű Társaság által vezetett építészeti szerzői jogi nyilvántartásban szerzőként szerepel. Ha e szabály nem alkalmazható, akkor a (2)-(4) bekezdésben foglaltak irányadóak."
11. §
Az Szjt. 41/A. § (3) bekezdésében a "kiadták vagy - kiadás hiányában - először sugározták" szövegrész helyébe a "nyilvánosságra hozták" szöveg lép.
12. §
(1) Ez a törvény - a (2) bekezdésben foglalt kivétellel - 2019. január 1-jén lép hatályba.
(2) Az 5-6. § 2019. december 31-én lép hatályba.
13. §
E törvény 9. §-a az információs társadalomban a szerzői és szomszédos jogok egyes vonatkozásainak összehangolásáról szóló 2001/29/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvnek való megfelelést szolgálja.
INDOKOLÁS
ÁLTALÁNOS INDOKOLÁS
Az építészeti alkotások szerzői jogi értelemben vett felhasználása (különösen azok valamilyen okból szükségessé váló átépítése esetén) gyakran gyakorlati nehézségekbe ütközik.
A mai közhasználatú épületállomány jelentős része a rendszerváltozást megelőző időszakban működő állami tervezőintézetek alkalmazottai által létrehozott építészeti alkotás, ahol felmerül a szerzői vagyoni jogok állami tulajdonlásának kérdése. Jelen Javaslat egyik célja a megszűnt állami tervezővállalatok jelenleg rendezetlen jogi sorsú építészeti-műszaki dokumentációinak, valamint a privatizációt megelőzően állami pénzeszközök felhasználásával készült épületek építészeti-műszaki dokumentációinak a Lechner Tudásközpont Nonprofit Kft. (a továbbiakban: LTK) részére történő átadása, mivel ezek egy része jelenleg is az egyes jogutód cégek birtokában van és nem kerültek be a Dokumentációs Központ állományába.
A szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény (a továbbiakban: Szjt.) 1999. szeptember 1-jén lépett hatályba. Azt megelőzően a szerzői jogról szóló 1969. évi III. törvény (a továbbiakban: régi Szjt.) szabályozta e kérdést, amely még nem ismerte a vagyoni jogok teljes mértékű átszállásának lehetőségét. III. fejezete úgy rendelkezett, hogy ha a mű elkészítése a szerző munkaköri kötelezettsége és a munkáltató a munkaviszony tartalma alapján a mű felhasználására jogosult, a mű átadása a nyilvánosságra hozatalhoz való hozzájárulásnak minősül, és a felhasználás joga az átadással száll át a munkáltatóra. A munkáltató ezt a jogát a munkaviszony tartalma által meghatározott körben szerzi meg, és csak működési körén belül gyakorolhatja. A szerző a művet e körön kívül is csak a munkáltató hozzájárulásával használhatja fel, de hozzájárulását a munkáltató csak alapos okból tagadhatja meg.
A fentiekre tekintettel a következő esetek fordulhatnak elő.
1999. szeptember 1-jét megelőzően, munkaviszonyban készített tervek, amelyek jogutódlással megszűnt állami vállalatok keretén belül készültek. Az ezen alkotásokhoz kapcsolódó jogok, mint az államot (vagy helyi önkormányzatot) megillető olyan immateriális, vagyoni értékkel rendelkező jogosultságok, amelyeket jogszabály vagyoni értékű jogként nevesít, azonban ma is a Magyar Államot illetik az állami vagyonról szóló 2007. évi CVI. törvény (továbbiakban: Vtv.) 1. § (2) bekezdés d) pontja, valamint a nemzeti vagyonról szóló 2011. évi CXCVI. törvény (továbbiakban: Nvtv.) alapján.
Ennek jogi hátterét az ÁPV Rt. 466/1995. (X.02.) sz. határozata képezi, miszerint az őrzött dokumentumok vagyoni jogai változatlanul állami tulajdonban maradnak, mivel e dokumentumok és a hozzájuk kapcsolódó vagyoni értékű jogok nem kerültek be a társaság könyveibe, az átalakulási és a végleges vagyonmérleg részét sem képezik. Kizárólag a folyamatban lévő, a befejezetlen, a privatizációs szerződés megkötésekor és a vételár kiegyenlítése után még mindig befejezetlen tervezési dokumentumok vagyoni jogai kerülhettek a határozat alapján az új tulajdonoshoz.
E vagyoni értékű jogok sorsát az épített környezet alakításáról és védelméről szóló 1997. évi LXXVIII. törvény (a továbbiakban: Étv.) új 55/B. §-a kezeli.
1999. szeptember 1-jét megelőzően az állami tervező vállalatoknál, munkaviszonyban készített tervek, amelyek jogutód nélkül megszűnt állami vállalatok keretén belül készültek. A régi Szjt. fent idézett rendelkezései szerint ezekben az esetekben a tervező a művet felhasználásra adta át munkáltatójának. A munkáltató jogutód nélküli megszűnésével ez a felhasználási jog visszaszállt a szerzői vagyoni jogok maradékával rendelkező tervezőre.
Az e vagyoni értékű jogokkal kapcsolatos rendelkezéseket az Étv. új 55/A. § (2) bekezdése tartalmazza.
1999. szeptember 1-jét követően, munkaviszonyban készített tervek, amelyek jogutódlással megszűnt munkáltató keretén belül készültek. Az Szjt. 30. §-a szerint eltérő megállapodás hiányában a mű átadásával a vagyoni jogokat a szerző jogutódjaként a munkáltató szerzi meg, ha a mű elkészítése a szerző munkaviszonyból folyó kötelessége. Az így megszerzett vagyoni jogok a munkáltató személyében bekövetkezett jogutódlás esetén átszállnak a munkáltató jogutódjára. Itt is lehetőség van tehát úgy megállapodni, hogy a jogelőd szervezet tulajdonosa a szerzői vagyoni jogokat nem kívánja értékesíteni.
Az e vagyoni értékű jogokkal kapcsolatos rendelkezéseket az Étv. új 55/A. § (1) bekezdése tartalmazza. E rendelkezés célja az is, hogy a jogosulttal való megállapodást elősegítse olyan esetekben is, amikor az épület nem csak állami vagy az államhoz köthető bármilyen tulajdonosa a már megépült tulajdonával kapcsolatosan kívánna ismételten felhasználást végezni. E cél elérése érdekében hatalmazza fel a szakmai kamarákat arra, hogy egy ajánlott díjszabást állapítsanak meg a jogosulti díjazás kapcsán. A díjtételekkel érintett felhasználások csak a már fennálló épülethez kötődhetnek (például átépítés, ráépítés), vagyis egy újabb épület felépítésére például a tulajdonost külön megállapodás hiányában nem jogosíthatják fel és természetesen csak akkor irányadóak, ha - a fennálló joggyakorlatra, esetjogra is figyelemmel - az adott tevékenység szerzői jogi felhasználásnak minősül. A díjtételek megalkotására irányuló felhatalmazás célja a bírói jogalkalmazás elősegítése is annak révén, hogy egy esetleges jogvita esetén a jogosultak részére irányadó díjak meghatározása során e díjtételek megalapozott kiindulópontot jelenthetnek.
1999. szeptember 1-jét követően, munkaviszonyban készített tervek, amelyek jogutód nélkül megszűnt munkáltató keretén belül készültek. Ebben az esetben uratlan jogok keletkeznek, amelyek felett bárki szabadon rendelkezhet.
Az e vagyoni értékű jogokkal kapcsolatos rendelkezéseket az Étv. új 55/A. § (3) bekezdése tartalmazza.
Nincsen delegálva ugyanakkor egyetlen állami szervhez sem az állami tulajdonú építészeti-műszaki dokumentációkhoz kapcsolódó szerzői vagyoni jogok tekintetében a rendelkezési jog gyakorlása. Így jogszabály eltérő rendelkezése hiányában e joggyakorlás a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt. hatáskörében volna, amelyek infrastrukturális feltételei ott jelenleg nem állnak fenn.
E kérdések megoldása érdekében olyan javaslatok fogalmazódtak meg, amelyek
egyrészt a jogbiztonság érdekében állami vagyonkezelő vagy tulajdonosi joggyakorlókijelölésére, illetve
a jogutódlással átalakult, vagy jogutód nélkül megszűnt (korábban állami tulajdonú) jogi személyek vagyona helyzetének jogi rendezésére irányulnak,
a jogutódlással átalakult, majd privatizált jogi személyeket a privatizáció alatt és azt követően általuk készített tervállomány vonatkozásában megillető szerzői vagyoni jogok egyértelmű elhatárolása és védelmének biztosítása.
E feladatokhoz szervesen kapcsolódik a külön jogszabály szerint az LTK által üzemeltetett Dokumentációs Központ és Nyilvántartás. Az üzemeltető feladatát képezi többek között a Központi Tervtár, a dokumentációk és a Nyilvántartás megőrzése és közérdekű hasznosítása, valamint magának a Dokumentációs Központnak és a Nyilvántartásnak a működtetése, fenntartása és fejlesztése. Az Építésügyi Dokumentációs és Információs Központról, valamint az Országos Építésügyi Nyilvántartásról szóló 313/2012. (XI. 8.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Dok. Rendelet) értelmében az LTK kezeli a központi tervtár dokumentumait, viszont kívánatos lenne, hogy e dokumentumokhoz fűződően tulajdonosi joggyakorló is legyen. A nemzeti tervvagyonba tartozó dokumentációkkal kapcsolatban az államot megillető szerzői vagyoni jogok gyakorlása a tulajdonosi joggyakorló LTK-t akkor is megilletné, ha az adott építészeti-műszaki dokumentáció a központi tervtárba nem került beszállításra. A vagyonkezelés keretében az LTK megállapítaná a jogdíjakat és a felhasználás egyéb feltételeit, figyelemmel kísérné a művek felhasználását, beszedné a jogdíjakat. A nemzeti tervvagyonba tartozó szerzői vagyoni jogok esetében a felhasználás engedélyezése körében az LTK az átdolgozásra is engedélyt adhatna, nem csak a mű változatlan formájában történő felhasználására.
A befolyt jogdíjak az LTK külön is nyilvántartott bevételét képeznék, amelyet az alábbi célokra fordíthatna:
a nemzeti tervvagyonnal kapcsolatos szolgáltatások fejlesztése,
a nemzeti tervvagyon részét képező dokumentumok restaurálása, állagmegőrzése, digitalizálása,
az építészeti szerzői jogi nyilvántartás fenntartási költségei.
Az ezen alkotásokhoz kapcsolódó jogok, mint az államot (vagy helyi önkormányzatot) megillető olyan immateriális, vagyoni értékkel rendelkező jogosultságok, amelyeket jogszabály vagyoni értékű jogként nevesít, ma is az államot illetik a Vtv. 1. § (2) bekezdés d) pontja, valamint az Nvtv. alapján. Mivel azonban az utóbbi idők kiemelt állami beruházásainak jelentős részében (pl. MTESZ-székház, Kandó Kálmán Műszaki Főiskola kollégiuma) fennálló szerzői vagyoni jogi igények előre ki nem számítható volta idő- és költségigénnyel járó kockázati tényezőt jelent, ezért szükséges a jogbizonytalanság elkerülése érdekében e vagyon vonatkozásában a megfelelő tulajdonosi joggyakorló kijelölése.
Az ismeretlen vagy ismeretlen helyen tartózkodó jogosultak műveinek (ún. árva művek) felhasználásához szükséges engedély megszerzésére egy speciális hatósági eljárás keretében már ma is lehetőség van (ld. Szjt. 41/A.-41/D. §), amely az építészeti alkotásokra is irányadó. Építészeti alkotások esetében ugyanakkor problémaként jelentkezik, hogy a hatósági eljárás keretében a felhasználásra szerezhető engedély a mű átdolgozására (építészeti alkotások esetén lényegében az átépítésre) nem jogosít [Szjt. 41/B. § (1) bekezdés], az épület kisebb megváltoztatása, korszerűsítése, adott esetben felújítása is már átdolgozást jelenthet, amelynek jogszerű végrehajtása így a szerzők ismeretlensége vagy ismeretlen helyen való tartózkodása esetében nem lehetséges. Az előterjesztés nem oltja ki ugyanakkor a szerzőt egyébként megillető személyhez fűződő jogok, így különösen a mű egységéhez [vagy más néven integritásához -Szjt. 13. §, 67. §(1) bekezdés] fűződő jogának sérelmét, az továbbra is esetleges bírói mérlegelés tárgya marad, ha a jogosult utóbb előkerül. Töretlen maradhat tehát az a bírói gyakorlat, amely ilyen esetekben a tulajdonos rendeltetésszerű használathoz fűződő jogát és a közérdeket nagyobb súllyal mérlegeli.
RÉSZLETES INDOKOLÁS
1. §
A rendszerváltást követően a privatizáció folytán jogutódlással átalakult tervező vállalatok egy része máig őrzi a jogelőd tervtárát, anélkül, hogy jogszerűen megilletnék az ahhoz kapcsolódó szerzői vagyoni jogok. A Javaslat nevesíti a nemzeti tervvagyon körét, amely körben az államot, mint vagyoni jogi jogosultat illetik az építészeti alkotásokhoz és építészeti-műszaki dokumentációihoz fűződő vagyoni jogosultságok. Természetesen a jogutód számára továbbra is biztosított a privatizáció alatt, vagy azt követően készített építészeti-műszaki dokumentációk szerzői jogi védelme. Mivel a nemzeti tervvagyon részét képezik az önkormányzatok tulajdonában álló tervvagyon elemei is, ezek vonatkozásában az állam csupán gyűjtési és tárolási feladatokat végezhet, ezek tulajdonjoga továbbra is az önkormányzatokat illeti.
2. §
A nemzeti tervvagyon körének meghatározásával egyidejűleg a nemzeti tervvagyonba tartozó építészeti-műszaki dokumentációk folyamatos gyűjtését, megőrzését, az azokhoz kapcsolódó, államot megillető szerzői vagyoni jogok jogszabályban meghatározottak szerinti vagyonkezelését a Javaslat állami feladatként rögzíti.
3. §
Abban az esetben, ha az épület tulajdonosa olyan építési tevékenységet kíván az épületen megvalósítani, amelyhez szükség van az eredeti építészeti-műszaki dokumentáció felhasználására, biztosítani kell, hogy a tervező ne élhessen vissza szerzői jogával. Ennek érdekében lehetőséget kell teremteni a szakmai kamaráknak, hogy szabályzatban határozzák meg a felhasználásért kérhető díjak mértékét. Ez a díjszabás természetesen nem kötelező, attól a felek szabadon eltérhetnek. A kamarák által meghatározott díjszabás bevezetésének célja, hogy a bírói gyakorlatban zsinórmértékül szolgáljon az építészeti-műszaki dokumentációk felhasználásáért megállapított díjaknak peres eljárások során történő vitatása vagy érvényesítése kapcsán. A kamarai díjszabás egyfajta fogódzót jelenthet a bíróságok számára, kiindulási alapként szolgálhat.
Jogutód nélkül megszűnt állami vagy tanácsi tulajdonú tervezővállalatokban létrehozott építészeti-műszaki dokumentációk esetében annyiban más a helyzet, hogy ezek az alkotások jellemzően középületek vagy számos lakást tartalmazó lakóépületek. Ezért a Javaslat úgy rendelkezik, hogy a szerzői jogi jogosult az építészeti-műszaki dokumentáció felhasználásáért - eltérő megállapodás hiányában - a kamarai szabályzatban megállapított díjazást követelheti. Ha a jogosult e díj mértékét a felhasználás sajátos körülményeire tekintettel vitatja, akkor bármelyik fél az Szjt. 102. §-a szerinti egyeztető testülethez fordulhat. Annak érdekében, hogy az állami beruházások megkezdését ne késleltesse az az eset, ha a tervező egyébként nem ellenzi a felhasználást, hanem csupán az ahhoz kapcsolódó felhasználási díj mértéke kapcsán tart igényt az ajánlott díjtól eltérő mértékű díjazásra, egy speciális rezsimet irányoz elő e rendelkezés. Ennek keretében, ha a jogosult akként nyilatkozik, hogy a felhasználást engedélyezi, és csak az azért követelt díj összegét vitatja, az állam az egyeztető testület eljárásáért fizetendő díj megfizetését vállalja. Természetesen az egyeztető testület által javasolt megállapodásban szereplő összeget sem a jogosultnak sem pedig az államnak nem szükséges elfogadnia, ennek vitatása esetén bármelyik fél bírósághoz fordulhat. E körülmény ugyanakkor már nem befolyásolja a mű állam általi felhasználását, amelyhez előzőleg a jogosult a hozzájárulását adta.
A Javaslat egyértelművé teszi azt az egyébként eddig is fennálló jogi helyzetet, amely szerint az állami vagy tanácsi tulajdonú tervezővállalatokban - jellemzően a 70-es, 80-as években - létrehozott építészeti és mérnöki alkotásokra vonatkozó felhasználási jog/szerzői vagyoni jog a jogutódlással megszűnt szervezet jogutódját csak akkor illeti meg, ha a közvetlen vagy közvetett jogutód bizonyítani tudja, hogy a jogutódlás során a megszűnt szervezetet illető tervvagyonba tartozó immateriális eszközöket a szervezetben fennálló vagyoni részesedéssel (pl. üzletrész, vagy részvény) együtt a privatizációs szerződésben az államtól megszerezte. E bizonyítás hiányában a szerzői vagyoni jog nem a céget privatizáló jogutódokat illeti meg. Ez a tervállomány a nemzeti vagyon részeként mindvégig az államot illette meg, és e célból a szerzői jogosultságra (a felhasználási, illetve vagyoni jogok állam általi gyakorlására) vélelmet kell felállítani, amely bizonyítás útján dönthető meg. Fontos tehát hangsúlyozni, hogy a Javaslat nem kívánja a szerzői felhasználási vagy vagyoni jogokat jogszerűen tulajdonlók jogi helyzetét megváltoztatni.
4. §
Jelenleg a II. világháború utáni építészeti-műszaki dokumentációkat és egyéb dokumentumokat illetően a 100%-ban az állam tulajdonában álló LTK Dokumentációs Központja a kijelölt közgyűjtemény. A társaság rendelkezésére áll a szükséges tudás, szemlélet és gyakorlat, melynek révén aktív szakmai segítséget tud nyújtani ahhoz, hogy a nemzeti tervvagyon körébe tartozó építészeti-műszaki dokumentációk szerzőinek nyilvántartása és az építészeti-műszaki dokumentációk kezelése naprakész és elérhető legyen. Ezért indokolt a nemzeti vagyonról szóló törvény szerinti tulajdonosi joggyakorlóvá történő kijelölése.
5-6. §
A szerzői jogi nyilvántartás előre meghatározott szempontok alapján összegyűjtött adatok, információk együttese, és mint információs rendszer, szükséges pontos alapelveinek, kritériumainak, benyújtandó adatainak meghatározása és szabályozása. Tekintettel arra, hogy a szerzői jogi nyilvántartás személyes adatok körébe eső adatokat is kezelni fog, törvényben szükséges rendelkezni ezek köréről, valamint kezelésük időtartamáról. Ez utóbbi esetben a Javaslat kimondja, hogy arra határidő nélkül kerülhet sor. Ennek indoka a védelmi idő lejártát követően is az, hogy a nyilvántartásból így megismerhető lesz az az információ, hogy a védelmi idő mikor járt le, illetve megállapítható lesz, hogy a szerzőt ettől függetlenül is megillető jogok (pl. a név feltüntetésének joga) kit illetnek.
7. §
A módosítás a miniszter országos központi tervtárral kapcsolatos feladatainak kibővítését tartalmazza a nemzeti tervvagyon körére vonatkozóan.
8. §
A szerzői művek és kapcsolódó jogi teljesítmények felhasználásának ellehetetlenüléséhez vezet az a helyzet, amikor a felhasználás engedélyezése kizárólagosan a jogosultat illeti, de az ismeretlen, vagy ismeretlen helyen tartózkodik. Az úgynevezett árva művek felhasználását 2009. február 1-je óta a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatala (SZTNH) engedélyezi. A már meglévő építészeti alkotások vonatkozásában a jellemző felhasználási mód nem az építészeti alkotások ismételt többszörözése (utánépítés), hanem a meglévő alkotások átépítése (átdolgozása). E személyhez fűződő jogot is érintő felhasználási mód engedélyezését az Szjt. eddig nem tette lehetővé.
A Javaslat az árva mű felhasználásának engedélyezését az építészeti alkotások vonatkozásában kiterjeszti az átdolgozás vagyoni jogának engedélyezésére. Az átdolgozásra is kiterjedő engedély ennek megfelelően, csak az épület tulajdonosának adható. Hangsúlyozandó, hogy az SZTNH által adható engedély a személyhez fűződő jogokat és azok érvényesíthetőségét nem érinti.
Az elmúlt években a bíróság több esetben is foglalkozott az épület tulajdonosa és a szerző közötti érdek-összeütközéssel, így a BH2005. 427 határozat szerint a tulajdonosi jogok rendeltetésszerű gyakorlása nem eredményezheti a tervezőnek az építményhez fűződő szerzői joga megsértését vagy a BDT2010. 2329 határozat szerint az építmény tulajdonosát megilleti az a jog, hogy a tulajdonában álló épületet átépítse, ennek során külső megjelenését, építészeti kialakítását, rendeltetését módosítsa vagy azt elbontsa. Azokban az esetekben, amikor a kialakult bírói gyakorlat alapján nem volna szükség az átdolgozásra a jogosulttól engedélyt kérni, természetesen az SZTNH-tól sem szükséges e vonatkozásban engedélyt szerezni. A módosításnak tehát nem célja kiterjeszteni az átdolgozási engedélyek megszerzése irányadó voltának körét.
A Javaslat figyelemmel van arra is, hogy az építészeti alkotás tervének átdolgozásától az épület megvalósításáig hosszú idő telhet el, amire a jelenlegi öt éves felhasználási időhatár nem feltétlenül elegendő. A Javaslat ezért lehetővé kívánja tenni, hogy az SZTNH az engedéllyel rendelkező kérelmére a felhasználási engedély tartamát egy alkalommal, legfeljebb öt évvel meghosszabbítsa, ezzel tíz évre növelje az épület átépítésére (átdolgozására) és kivitelezésére fordítható időt. Amennyiben ezen időtartam sem elegendő a felhasználásra, akkor új engedély kérelmezhető.
9. §
Üres tartalom
A Javaslat az információs társadalomban érvényesülő szerzői és kapcsolódó jogok egyes kérdésekben történő összehangolásáról szóló Európai Parlament és a Tanács 2001/29/EK irányelve (2001. május 22.) 5. cikkében meghatározott kivételek és korlátozások közül a (3) bekezdés m) pontja szerinti kivétellel kíván élni. Az új szabad felhasználási eset lehetővé teszi az épület rekonstrukciója érdekében épület, rajz vagy épületterv formájában megjelenő művészeti alkotás engedély- és díjfizetés nélküli többszörözését és a nyilvánosság számára történő hozzáférhetővé tételét. A bevezetendő szabad felhasználási eset célhoz kötött, vagyis csak az épület rekonstrukciója, vagyis eredeti állapotba történő helyreállítása érdekében kerülhet rá sor és kizárólag az ennek érdekében megvalósított, az Szjt. 18. §-ában meghatározott többszörözésre, továbbá a nyilvánosság számára oly módon történő hozzáférhetővé tételre ad lehetőséget, amely keretében a nyilvánosság tagjai a hozzáférés helyét és idejét egyénileg választhatják meg. Ez az új szabad felhasználási eset nem érinti az Szjt. 41. § (2) bekezdés szerinti szabad felhasználási esetet amely szintén lehetővé teheti a rekonstrukciós célú felhasználást ha arra bírósági, közigazgatási vagy más (például építésügyi) hatósági eljárásban kerül sor.
Hangsúlyozandó, hogy az Szjt. terminológiájának megfelelően a "terv" tartalma megfelel az Étv. építészeti-műszaki dokumentáció tartalmának.
10. §
Az SZTNH a 26/2010. (XII. 28.) KIM rendelet alapján vezet egy önkéntes műnyilvántartást. Az Szjt. alapján a nyilvántartásnak az a jelentősége, hogy amennyiben a művön a szerző nevét ilyenként a szokásos módon nem tüntették fel, akkor az ellenkező bizonyításáig azt kell szerzőnek tekinteni, aki a művet sajátjaként e - közhitelesnek minősülő - nyilvántartásba vetette és ezt közokirattal igazolja.
Az önkéntes műnyilvántartás célja, hogy egy szerzőségi vélelmet állítson fel a szerzői jogi jogérvényesítés megkönnyítése érdekében. A Javaslatban szabályozott építészeti nyilvántartás célja ehhez hasonlóan az, hogy az egyes építészeti alkotásokhoz vagy építészeti-műszaki dokumentációkhoz kapcsolódó szerzőség tekintetében állítson fel megdönthető vélelmet. E vélelem folyományaként az építészeti nyilvántartásból megismerhetővé válik, hogy - ellenkező bizonyítás hiányában - ki tekinthető az adott építészeti alkotás szerzőjének. Alapesetben tőle szükséges engedélyt kérni az átépítéshez vagy egy korábban (pl. tervpályázat során) megszerzett terv megvalósításához. A Javaslatban szabályozott építészeti nyilvántartás célja ugyanakkor a szerzőn kívüli egyéb, a szerzői jogi jogosultságokkal rendelkező jogosultak adatainak feltüntetése is annak érdekében, hogy az érintett felhasználásokkal szükséges engedélyszerzést elősegítse.
A Javaslatban szabályozott építészeti nyilvántartás mint speciális nyilvántartás - e műtípus tekintetében - megelőzné az SZTNH által vezetett nyilvántartás vélelmi sorrendjét.
11. §
A módosítás a jogosultkutatás helyének meghatározását pontosítja azáltal, hogy a valamennyi műre vagy teljesítményre alkalmazható nyilvánosságra hozatal kifejezést használja. A módosítás nem érinti az Szjt. 41/A. § (4) bekezdésében a filmalkotásra vagy más audiovizuális műre vonatkozó eltérő rendelkezést.
12. §
Hatályba léptető rendelkezést tartalmaz.
13. §
Az európai uniós jognak való megfelelésre utaló rendelkezés.