2/2021. Közigazgatási jogegységi határozat

a Kúria Kfv.IV. tanácsa által kezdeményezett jogegységi eljárásban

A Kúria Közigazgatási Jogegységi Tanácsa a Kúria Kfv.IV. tanácsa által kezdeményezett jogegységi eljárásban, 2021. január 21. napján megtartott ülésen, meghozta a következő

jogegységi határozatot:

1. A mező- és erdőgazdasági földek forgalmáról szóló 2013. évi CXXII. törvény 2020. július 1. napját megelőzően hatályos 23. § (1) bekezdés c) pont cc) alpontja alapján a mezőgazdasági igazgatási szerv - akkor is ha a szerződés kifüggesztésének időtartama alatt elfogadó nyilatkozat nem érkezik, azaz más elővásárlásra jogosult nincs - megtagadja az adásvételi szerződés jóváhagyását, ha a vevő elővásárlási jogosultságára vonatkozó nyilatkozatából nem állapítható meg az e lővásárlási jogosultság jogalapja, vagy az, hogy az elővásárlási jog mely törvényen alapul, illetve az elővásárlási jog nem a megjelölt törvényen, vagy a földforgalmi törvényben meghatározott sorrend szerinti ranghelyen alapul.

2. A Kúria Közigazgatási Jogegységi Tanácsa megállapítja, hogy a Kúria ítélkező tanácsa - az indítványnak megfelelően - a Kúria Kfv.37.673/2016/4. számú közzétett határozatától eltérhet.

3. A Kúria Közigazgatási Jogegységi Tanácsa a jogegységi határozatot a Magyar Közlönyben közzéteszi.

Indokolás

I.

[1] A Kúria Közigazgatási Kollégiuma Kfv.IV. tanácsa a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 2011. évi CLXI. törvény (a továbbiakban: Bszi.) 32. § (1) bekezdés b) pontja és 33. § (1) bekezdése alapján az egységes ítélkezési gyakorlat biztosítása érdekében jogegységi indítványt terjesztett elő a Kfv.IV.38.265/2019. számú földforgalmi ügyben, mert az ítélkező tanács el kíván térni a Kúria Kfv.III.37.673/2016/4. számú - közzétett - határozatától.

[2] Az indítványozó előadta, a Kúria Kfv.III.37.673/2016/4. számú határozata a Bírósági Határozatok Gyűjteményében 2012. január 1. napját követően közzétett határozat, a jogegységi eljárásra az ítélkezési gyakorlat egységesítése érdekében van szükség, különösen, hogy a Kfv.III.37.673/2016/4. számú határozat ellentétes a szintén közzétett Kfv.III.37.681/2016/10. számú döntéssel. A Kúria Kfv.IV. számú ítélkező tanácsa ez utóbbit kívánja követni, amely egyúttal azt eredményezi, hogy döntése ellentétes lesz a Kfv.III.37.673/2016/4. számú döntéssel.

[3] A Kúria ítélkező tanácsa a Bszi. 32. (2) bekezdése alapján a jogegységi eljárás indítványozása mellett a jogegységi határozat meghozataláig az eljárását a Kfv.IV.38.265/2019. számú ügyben felfüggesztette.

II.

[4] A perben nem álló eladó és a felperes, mint vevő 2018. május 17. napján adásvételi szerződést kötöttek szántó művelési ágú ingatlanra. Az adásvétellel érintett ingatlan a mező- és erdőgazdasági földek forgalmáról szóló 2013. évi CXXII. törvény (a továbbiakban: Földforgalmi törvény) hatálya alá tartozik. Az adásvételi szerződésben a felek rögzítették, hogy a felperes elővásárlásra jogosult, az elővásárlási jogát a Földforgalmi törvény 18. § (3) bekezdés d) pontjára alapította, mint helyben lakó földműves. A szerződés kifüggesztésének időtartama alatt elfogadó nyilatkozat nem érkezett. Az alperes a 2018. szeptember 18. napján kelt 572.838/3/2018. számú határozatával a szerződés jóváhagyását megtagadta. Rögzítette, hogy a felperes által megjelölt elővásárlási jogosultságból nem lehet megállapítani, hogy milyen ranghelyen kívánt élni az elővásárlási jogával, mivel a Földforgalmi törvény 18. § (3) bekezdése csupán egy meghatározott elővásárlási jogosultságot tartalmaz (annak d) pontja nincs). Hivatkozva a mező- és erdőgazdasági földek forgalmáról szóló 2013. évi CXXII. törvénnyel összefüggő egyes rendelkezésekről és átmeneti szabályokról szóló 2013. évi CCXII. törvény (a továbbiakban: Fétv.) 13. § (3) bekezdésére hangsúlyozta, hogy a vevőnek is pontosan rögzíteni kell az elővásárlási jog jogalapját, valamint pontosan meg kell jelölni a jogszabályban meghatározott elővásárlási jog sorrend szerinti ranghelyét. Állította, hogy a szerződés 26. pontja ennek a követelménynek nem felel meg. Kiemelte továbbá, hogy a helyben lakónak minősülő földműves elővásárlási jogosultságot a Földforgalmi törvény 18. § (1) bekezdés d) pontja tartalmazza, amennyiben a felperes helyben lakó földművesként kívánja megvásárolni az ingatlant, akkor erre a törvényhelyre kellett volna hivatkoznia. Álláspontja szerint a tévesen megjelölt ranghely alkalmas lehet az elővásárlásra jogosultak megtévesztésére, egy alaptalanul megjelölt elővásárlásra jogosulti pozíció távol tarthatja az arra jogosultakat az elővásárlási joguk gyakorlásától, ezért a szerződés jóváhagyását a Földforgalmi törvény 23. § (1) bekezdés c) pontjának cc) alpontjára alapítva megtagadta.

[5] Az alperesi határozat jogszerűségének vizsgálatára irányuló felperesi keresetet az elsőfokú bíróság - a határozatban foglalt érvelés elfogadása mellett - elutasította. A felperes fellebbezése alapján eljárt Fővárosi Törvényszék (továbbiakban: Törvényszék) az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, az alperes 2018. szeptember 18. napján kelt 572.838/3/2018. számú határozatát megsemmisítette és az alperest új határozat hozatalára kötelezte. A másodfokú bíróság - többek között - megállapította, hogy a perben a felek nem vitatták, hogy a felperes az adásvételi szerződésben az elővásárlási jogosultság jogalapját nem a Földforgalmi törvényben meghatározott rangsornak megfelelően jelölte meg, ezen tévedés jogkövetkezményének levonása tekintetében azonban a felek jogi álláspontja alapvetően eltért. A Törvényszék - többek között - hivatkozott a Kúria Kfv.III.37.673/2016/4.. számú határozatában foglalt azon jogi álláspontra, amely szerint a Földforgalmi törvény 23. § (1) bekezdésére figyelemmel a vevő vonatkozásában csak az a) és a b) pontok alapján van helye a szerződés jóváhagyása megtagadásának, míg a c) pontban foglalt rendelkezések kizárólag az elfogadó jognyilatkozatot benyújtó elővásárlásra jogosultakra alkalmazandók, ezért az alperes határozatát törvénysértőnek találta.

[6] A Törvényszék döntésével szemben az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet. Az alperes szintén kúriai gyakorlatra, a Kúria Kfv.III.37.681/2016/10. számú határozatára hivatkozott. E kúriai döntés szerint a Földforgalmi törvény szankcionálja az elfogadó nyilatkozatot benyújtó személyt, és a megtagadás jogkövetkezményét írja elő, ha az elővásárlási jog nem a megjelölt törvényen, vagy a törvényben meghatározott sorrend szerinti ranghelyen alapul. Nem történhet ez másként a szerződés szerinti vevő esetében sem, az ő szerződéses jognyilatkozata értékelésekor. Az alperes kiemelte a Kfv.III.37.681/2016/10. számú határozatból, hogy amennyiben a szerződés szerinti vevő elővásárlási ranghelyre vonatkozó nyilatkozata nem helyes, úgy nem lehet a szerződést az ő vonatkozásában jóváhagyni. A törvény ily módon szankcionálja a ranghely téves meghatározását. A fenti határozat elvi lényege szerint a mezőgazdasági szakigazgatási szervnek az elővásárlási jogosultság fennállását azonos szempontok alapján kell vizsgálnia, a szerződés szerinti vevő és az elfogadó jognyilatkozatot benyújtó személyek vonatkozásában is.

III.

[7] Az ítélkező tanács a Bszi. 32. § (1) bekezdés b) pontja alapján indítványozta jogegységi eljárás lefolytatását abban a kérdésben, hogy vizsgálhatja-e a mezőgazdasági igazgatási szerv a szerződés szerinti vevő elővásárlási jogra történő hivatkozásának helyességét - abban az esetben is, ha szerződés kifüggesztésének időtartama alatt elfogadó nyilatkozat nem érkezett, azaz más elővásárlásra jogosult nincs - a Földforgalmi törvény 2019. január 11. napját megelőzően hatályos és jelen ügyben alkalmazandó 23. § (1) bekezdés c) pont cc) alpontja alapján, ha a szerződés szerinti vevő az adásvételi szerződésben elővásárlási jogára vonatkozó olyan nyilatkozatot tesz, amelyből nem állapítható meg az elővásárlási jogosultság jogalapja, vagy az, hogy az elővásárlási jog mely törvényen alapul, illetve az elővásárlási jog nem a megjelölt törvényen, vagy a törvényben meghatározott sorrend szerinti ranghelyen alapul, vagy amelyből nem lehet megállapítani, hogy milyen ranghelyen kíván élni elővásárlási jogával.

[8] Egyúttal az ítélkező tanács - kifejtett álláspontjának elfogadása mellett - kérte annak engedélyezését, hogy a Kúria Kfv.III.37.673/2016/4. számú határozatától eltérjen.

IV.

[9] A Földforgalmi törvény jelen ügyben alkalmazandó - 2019. január 11. napját megelőzően - hatályos rendelkezései:

"18. § (1) A föld eladása esetén az alábbi sorrendben elővásárlási jog illeti meg:

a) az államot a Nemzeti Földalapról szóló törvényben meghatározott földbirtok-politikai irányelvek érvényesítése céljából, valamint közfoglalkoztatás, illetve más közérdekű cél megvalósítása érdekében;

b) a földet használó olyan földművest,

ba) aki helyben lakó szomszédnak minősül,

bb) aki helyben lakónak minősül, vagy

bc) akinek a lakóhelye vagy a mezőgazdasági üzemközpontja legalább 3 éve azon a településen van, amelynek közigazgatási határa az adás-vétel tárgyát képező föld fekvése szerinti település közigazgatási határától közúton vagy közforgalom elől el nem zárt magánúton legfeljebb 20 km távolságra van;

c) az olyan földművest, aki helyben lakó szomszédnak minősül;

d) az olyan földművest, aki helyben lakónak minősül;

e) az olyan földművest, akinek a lakóhelye vagy a mezőgazdasági üzemközpontja legalább 3 éve azon a településen van, amelynek közigazgatási határa az adás-vétel tárgyát képező föld fekvése szerinti település közigazgatási határától közúton vagy közforgalom elől el nem zárt magánúton legfeljebb 20 km távolságra van.

(2) Az (1) bekezdés c)-e) pontjában meghatározott földművest - az elővásárlásra jogosultak sorrendjében - megelőzi

a) a szántó, rét, legelő (gyep), vagy fásított terület művelési ágban nyilvántartott föld eladása esetén az a földműves, aki a föld fekvése szerinti településen az elővásárlási joga gyakorlását megelőzően legalább 1 éve állattartó telepet üzemeltet, és a tulajdonszerzésének a célja az állattartáshoz szükséges takarmány-előállítás biztosítása;

b) a szántó, kert, szőlő, gyümölcsös művelési ágban nyilvántartott föld eladása esetén az a földműves, aki számára a tulajdonszerzés célja földrajzi árujelzéssel, továbbá eredetmegjelöléssel ellátott termék előállítása és feldolgozása, vagy ökológiai gazdálkodás folytatása.

(3) A közös tulajdonban álló föld esetében a tulajdonostárs tulajdoni hányadának harmadik személy javára történő eladása esetében az (1) bekezdés b)-e) pontjában, valamint a (2) bekezdésben meghatározott földműveseket - az elővásárlásra jogosultak sorrendjében - megelőzi a földműves tulajdonostárs.

21. § (5) Az elfogadó jognyilatkozatot legalább teljes bizonyító erejű magánokiratba kell foglalni. Az elfogadó jognyilatkozatban meg kell jelölni az elővásárlási jogosultság jogalapját, továbbá ha az elővásárlási jog törvényen alapul, akkor azt is, hogy az elővásárlásra jogosult mely törvényen és az ott meghatározott sorrend melyik ranghelyén gyakorolja az elővásárlási jogát. Az elfogadó jognyilatkozatnak tartalmaznia kell a 13-15. §-ban foglalt esetekben az ott előírt nyilatkozatokat is, ennek hiányában azokat a 13-15. §-ban előírt alakszerűségi előírásoknak megfelelően a jognyilatkozathoz csatolni kell. Az elfogadó jognyilatkozathoz - az e törvény végrehajtására kiadott rendeletben meghatározottak szerint - csatolni kell az elővásárlási jogosultságot bizonyító okiratokat is.

(9) A (3)-(7) bekezdésben foglaltak megsértése esetén az elővásárlási jognyilatkozatot olyannak kell tekinteni, mintha az elővásárlási jogát az arra jogosult nem gyakorolta volna.

23. § (1) A mezőgazdasági igazgatási szerv a részére jóváhagyás céljából megküldött okiratok közül az adás-vételi szerződést és az elfogadó jognyilatkozatokat először - kizárólag azok tartalma és alaki kellékei alapján -az érvényességi és hatályosulási feltételeknek való megfelelőség szempontjából vizsgálja meg, illetve ellenőrzi. A mezőgazdasági igazgatási szerv az okiratok beérkezésétől számított 15 napon belül döntést hoz az adás-vételi szerződés jóváhagyásának a megtagadásáról, ha megállapítja, hogy

c) pont cc) alpont

- az elővásárlásra jogosulttól származik, de nem állapítható meg belőle az elővásárlási jogosultság jogalapja, vagy az, hogy az elővásárlási jog mely törvényen alapul, illetve az elővásárlási jog nem a megjelölt törvényen, vagy a törvényben meghatározott sorrend szerinti ranghelyen alapul.

24. § (2) A helyi földbizottság az adás-vételi szerződést a köztudomású tények és legjobb ismeretei alapján, különösen a következő szempontok szerint értékeli:

a) az adás-vételi szerződés alkalmas-e a tulajdonszerzési korlátozás megkerülésére;

b) megállapítható-e, hogy a felek már e törvény hatálybalépése előtt megállapodtak a tulajdonjog átruházásában, de az adás-vételi szerződést csak a jelen eljárás keretében léptetnék egyikük nyilatkozatával, illetve harmadik személy jognyilatkozatának megtételével hatályba;

c) az adás-vételi szerződés jóváhagyása esetén az adás-vételi szerződés szerinti vevő, illetve a jegyzék szerinti, az első helyen álló elővásárlásra jogosult, vagy ha több elővásárlásra jogosult áll az első helyen, akkor valamennyi első helyen álló elvásárlásra jogosult

ca) alkalmas-e az adás-vételi szerződés és a 13. §-ban, illetve a 15. §-ban meghatározott kötelezettségvállalások teljesítésére,

cb) elnyer-e olyan jogi helyzetet, amelynek révén a jövőben az elővásárlási jogát visszaélésszerűen gyakorolhatja, vagy

cc) indokolható gazdasági szükséglet nélkül, felhalmozási célból szerezné meg a föld tulajdonjogát;

d) az ellenérték a föld forgalmi értékével arányban áll-e, s ha nem, az aránytalansággal a vevő elővásárlásra jogosultat tartott távol az elővásárlási jogának gyakorlásától.

25. § (1) A helyi földbizottság a 24. § (2) bekezdése szerinti értékelést köteles azonos szempontok szerint, a jegyzékben szereplő összes elővásárlásra jogosult, és az adás-vételi szerződés szerinti vevő vonatkozásában elvégezni.

28. § A mezőgazdasági igazgatási szervre is irányadó a 25. § (1) bekezdésében foglalt előírás. Fétv. 13. § (3) Az adás-vételi szerződésben rögzíteni kell azt is, hogy a vevő elővásárlásra jogosult-e. E jogosultság fennállása esetén meg kell jelölni a szerződésben azt is, hogy a jogosultság mely törvényen, és az ott meghatározott sorrend mely ranghelyén áll fenn. A szerződésen alapuló elővásárlási jog esetén ennek tényét kell rögzíteni az adás-vételi szerződésben."

V.

[10] A Kúria ítélkező tanácsának álláspontja szerint (ellentétesen a Kfv.III.37.673/2016/4. számú határozatban foglaltakkal) a Földforgalmi tv. 28. §-a - és az azon keresztül érvényesülő 25. §-a - alapján a mezőgazdasági igazgatási szervnek a vizsgálatot azonos szempontok alapján kell elvégeznie, a szerződés szerinti vevő és az elfogadó nyilatkozatot benyújtó személyek vonatkozásában is, így azonos szempontok alapján kell őket értékelni. A Földforgalmi törvényben az elővásárlási jog intézménye a törvénybe foglalt birtokpolitikai preferenciák érvényre jutását szolgálja. Az elővásárlási nyilatkozatnak tehát attól függetlenül, hogy azt a vevő, vagy más elővásárlásra jogosult teszi meg, pontosnak és egyértelműnek kell lennie, a vevő esetében a Fétv. 13. § (3) bekezdése szerint tartalmaznia kell a jogalap pontos jogszabályhelyre utalással történő megjelölését.

[11] A Földforgalmi törvénynek a Kfv.III.37.673/2016/4. számú határozatban foglaltak szerinti értelmezése esetében amennyiben a vevő nem megfelelően jelöli meg az elővásárlási jogának jogalapját, vagy egyébként pontatlan nyilatkozatot tesz, úgy ahhoz nem fűződne a megtagadás jogkövetkezménye, míg az elővásárlásra jogosult esetében a Földforgalmi törvény szankcionálja az elfogadó nyilatkozatot benyújtó személyt, és erre az esetre a megtagadás jogkövetkezményét írja elő. Ebből következően a szerző fél nyilatkozati hibájának a jogkövetkezménye attól függene, hogy a szerződésbe vevőként, vagy elővásárlásra jogosultként lépne be, mely indokolatlan megkülönböztetés sem a Földforgalmi törvény szabályaiból, céljaiból, sem egyéb jogszabályból nem vezethető le.

[12] A Kúria ítélkező tanácsa utal arra, hogy a kifejtett álláspontjától való eltérés azzal a következménnyel járhat, hogy a vevő által megjelölt elővásárlási jog annak valóságtartalmától függetlenül a megjelölttől gyengébb elővásárlási joggal rendelkező elővásárlásra jogosultakat távol tarthat az elővásárlási nyilatkozatuk megtételétől, ami visszaélésszerű és a Földforgalmi törvény céljaival ellentétes - vevői - joggyakorlást tenne lehetővé.

VI.

[13] A Legfőbb Ügyész véleményében idézte a Bszi. 32. § (1) bekezdés b) pontját, hivatkozott a 2019. évi CXXVII. törvény indokolására, a Velencei Bizottság CDL-AD(2010)004 alapjelentésére, ennek keretében arra, hogy az egyedi ügyekben hozott döntésekkel elért jogegységesítő hatás a preferált, ugyanakkor a jogegységi panasz intézményének bevezetése megszünteti az egymással ellentétes eseti döntések közötti ellentmondás feloldását korábban célzó elvi határozat, elvi döntés kiadásának lehetőségét, módosítja a jogegységi eljárásra vonatkozó szabályokat. Alláspontja szerint az indítvány szerinti esetre - amikor két ellentétes döntés is közzétételre került -nincs iránymutatás a hatályos szabályokban. Ezért felvetette, hogy elsődlegesen abban a kérdésben kell állást foglalni, hogy lehet-e a Bszi. 32. § (1) bekezdés b) pontjára utalással jogegységi eljárást indítványozni, ha az ítélkező tanács ugyan el akar térni egy közzétett döntéstől, de van olyan közzétett döntés, amelyet azonban követni tud. Utalt rá, hogy az indítvány is hivatkozik a kialakult ellentétes gyakorlatra, azonban mégsem a Bszi. 32. § (1) bekezdés a) pontján alapul a jogegységi eljárás, s ilyen okból az ítélkező tanács elnöke nem is jogosult az indítványt előterjeszteni. Végkövetkeztetése szerint a Bszi. 40. § (3) bekezdése alapján a jogegységi határozat meghozatala mellőzésének van helye.

[14] Az érdemi állásfoglalás körében - a releváns jogszabályi rendelkezések felsorakoztatása után - kifejtette, hogy a Földforgalmi tv. szerinti jóváhagyási eljárás több szakaszra bontható, amelynek során kétszer - a 23. § (1) bekezdése és a 27. § (1) bekezdése alapján - is értékelésre kerül a szerződés és az elővásárlásra jogosult elfogadó nyilatkozata. A Földforgalmi tv. 23. §-a szerinti vizsgálat az okirat tartalmi és alaki kellékei alapján, az érvényességi és hatályosulási feltételeknek való megfelelésre irányul. Álláspontja szerint a 23. § (1) bekezdése kifejezetten és direkt módon az elfogadó nyilatkozatra vonatkozó vizsgálatot írja elő. A Fétv. 13. § (3) bekezdése alapján a szerződésbe foglalt elővásárlási ranghely megjelölés véleménye szerint a Földforgalmi tv. 23. § (1) bekezdése alapján nem vizsgálható, különösen, hogy a vevő a saját szerződése tekintetében értelemszerűen nem tehet elfogadó nyilatkozatot, saját szerződése vonatkozásában elővásárlási jogosultsága kizárt. Álláspontja szerint az ellentétes jogértelmezés a Földforgalmi tv. 23. § (1) bekezdés c) pont cc) alpont kiterjesztő értelmezését jelentené, még a Földforgalmi tv. 25. § és 28. §-a alapján és analógia útján alkalmazott "azonos szempontú értékelés" elvének követése mellett is. Az azonos szempontú értékelést jelen ügyben kizártnak tekintette, egyrészt, mert a vevő nem tesz és nem is tehet elfogadó nyilatkozatot, másrészt azért, mert a vizsgált esetben elfogadó nyilatkozatot tevő személy hiányában kizárólag egy kontraktus, a szerződés értelmezésére kerülhet sor. Érvelése szerint a Földforgalmi tv. 21. § (9) bekezdés és 23. § (1) bekezdése c) pontja csak az elfogadó nyilatkozat hibájához fűz jogkövetkezményt, az adásvételi szerződéshez nem. Sem a Földforgalmi tv., sem a Fétv. szerint nem vezet önmagában érvénytelenségre az elővásárlási jogcím téves megjelölése, mert ennek jogkövetkezményeit az elővásárlásra jogosultak rangsorának felállításánál kell a hatóságnak figyelembe venni. Jelen ügyben nincs elfogadó nyilatkozatot tevő személy, magának a szerződéses nyilatkozatnak nincs relevanciája, a szerződés érvényes létrejöttének nem kelléke a hibátlan elővásárlási ranghely megjelölése. Az elővásárlási ranghelyre vonatkozó nyilatkozat elfogadó nyilatkozatként történő értékelése és erre vonatkozó szempontok szerinti vizsgálata kizárt. A tévesen megjelölés elővásárlási jogcím megjelölésének több elővásárlásra jogosult esetén az a következménye, hogy úgy kell tekinteni, mintha a vevő az elővásárlási jogával kapcsolatban nem tett volna nyilatkozatot, vagyis figyelmen kívül kell hagyni. A téves, hibás nyilatkozatnak nincs jelentősége, ha elfogadó nyilatkozat nem érkezik.

[15] Összefoglalva a felvetett jogkérdésre az volt a válasza, hogy a Földforgalmi tv. 2019. január 11. napját megelőzően hatályos 23. § (1) bekezdés c) pontja alapján a mezőgazdasági igazgatási szerv a szerződés szerinti vevő elővásárlási jogra történő hivatkozásának helyességét nem vizsgálhatja abban az esetben, ha a szerződés kifüggesztésének időtartama alatt elfogadó nyilatkozat nem érkezett, azaz más elővásárlásra jogosult nincs.

VII.

[16] A Jogegységi Tanács elsődlegesen azt vizsgálta, hogy a jelen ügyben fennállnak-e a jogegységi eljárás kezdeményezésének és lefolytatásának feltételei, mivel a Legfőbb Ügyész a Bszi. 40. § (3) bekezdése alapján a jogegységi határozat meghozatalának mellőzésére tett indítványt.

[17] A Bszi. 40. § (3) bekezdése alapján a jogegységi tanács az indítványnak nem ad helyt és a jogegységi határozat meghozatalát mellőzi, ha jogegységi határozat meghozatala nem szükséges.

[18] A Jogegységi Tanács álláspontja szerint a jogegységi határozat meghozatalának mellőzésére nincs lehetőség, az indítványról érdemben kell dönteni.

[19] A jogegységi indítvány a Bszi. 32. § (1) bekezdés b) pontja szerinti feltételnek a Kfv.IV. ítélkező tanács indítványa megfelel, mert van a Kúriának egy olyan közzétett határozata, amelytől az ítélkező tanács el kíván térni. E feltételt nem rontja le és nem teszi semmissé az a tény, hogy van olyan közzétett kúriai határozat is, amelyet az adott ítélkező tanács követni tud. Nem zárja ki a Bszi. 32. § (1) bekezdés b) pontja szerinti kezdeményezés lehetőségét az, hogy a Bszi. 32. § (1) bekezdés a) pontja alapján is helye lehetne jelen ügyben a jogegységi eljárásnak - ebben az esetben más személy lenne jogosult az indítvány előterjesztésére -, hiszen mindegyik jogegységi eljárásnak az az alapvető célja, hogy az egységes ítélkezési gyakorlatot megteremtse.

[20] Az indítványozással kapcsolatos álláspont kialakításánál azt sem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy a Bszi. módosításával egy új és erős eszköz került bevezetésre a jogegység biztosítása érdekében. Ha az ítélkező tanács nem követi a közzétett kúriai döntést és eredményesen nem is kezdeményez jogegységi eljárást a Bszi. 32. § (1) bekezdés b) pontja alapján, akkor megteremti a jogegységi panasz feltételét.

[21] Elöljáróban rögzíti a Jogegységi Tanács, hogy az ítélkező tanács az ügyében alkalmazandó 2019. január 11. napja előtt hatályos rendelkezések értelmezését kérte, de a Földforgalmi tv. 23. § (1) bekezdését 2020. július 1. napjával módosította a termelőszövetkezeti földhasználati jog alatt álló földrészletek tulajdonjogának rendezéséről és egyes földügyi tárgyú törvények módosításáról szóló 2020. évi XL. törvény 86. § (1) bekezdése, emiatt a megadott jogértelmezés a 2020. július 1. napja előtt hatályos rendelkezésekre vonatkozik.

[22] A Jogegységi Tanács a jogkérdés érdemi vizsgálata körében először áttekintette a szerződés szerinti vevőre és az elvásárlásra jogosult(ak) jogosultsági feltételeire és kötelezettségeire vonatkozó releváns törvényi előírásokat. Összességében az állapítható meg, hogy a vevő és az elővásárlásra jogosultak tekintetében - a jogalkotói célkitűzést követve - egyenlő elbánás érvényesül, mert lényegi tartalmukat tekintve azonos jogszabályi követelmények fogalmazódnak meg a jognyilatkozatok megtételével, tartalmával, formájával kapcsolatosan a Földforgalmi tv. 21. § (5) bekezdésében és a Fétv. 13. § (3) bekezdésében, így például mindegyiküknek azonos jogosultsági feltételeket (Földforgalmi tv. 13-15. §) kell teljesíteniük, s mindenkire érvényesek a földtulajdonnak és a birtokban tartható földnek a megengedett mértékére vonatkozó előírások (Földforgalmi tv. 16-17. §). Amennyiben fennáll, mind a vevő, mind az elővásárlásra jogosult köteles az elővásárlási jogosultságáról nyilatkozni, mely nyilatkozattétel kapcsán is azonos követelményeket kell teljesíteni.

[23] A Fétv. 13. § (3) bekezdése értelmében a vevőnek az adás-vételi szerződésben rögzíteni kell azt is, hogy elővásárlásra jogosult-e. E jogosultság fennállása esetén pedig meg kell jelölni a szerződésben azt is, hogy a jogosultság mely törvényen, és az ott meghatározott sorrend mely ranghelyén áll fenn. A szerződésen alapuló elővásárlási jog esetén ennek tényét kell rögzíteni az adás-vételi szerződésben. E törvényi kötelezettség kapcsán fontos rámutatni, hogy a vevő szerződési nyilatkozata a Földforgalmi tv. 18. §-a szerinti ranghely kialakítás szempontjából releváns, az az elővásárlásra jogosultak közötti sorrendre hat ki.

[24] A szerződéses vevő nyilatkozatának a Fétv. 13. § (3) bekezdése szerint pontosnak és a valóságnak megfelelőnek kell lennie, mert tartalmaznia kell, hogy van-e, s ha igen, mely törvényi rendelkezés, mely ranghelyén alapuló elővásárlási joga, illetve ha szerződésen alapul az elővásárlási jog, akkor erre a tényre kell utalni. A Fétv. 13. § (3) bekezdése alapján elvárás, hogy az elővásárlási jogosultságot megalapozó jogszabályt és a ranghelyet meghatározó rendelkezését pontosan jelöljék meg, amely mellett az esetleges szöveges megjelölésnek e jogszabályi rendelkezés szerinti ranghelyet kell tükröznie, vele összhangban kell állnia. E vevői nyilatkozat alapján döntheti el a további elővásárlási jogosult, hogy rendelkezik-e erősebb jogcímmel vagy sem, azaz sikerrel tud-e élni az elővásárlási jogával.

[25] Az elővásárlásra jogosultnak a Földforgalmi tv. 21. § (5) bekezdése értelmében a teljes bizonyító erejű magánokiratba foglalt elfogadó jognyilatkozatban meg kell jelölnie az elővásárlási jogosultság jogalapját, továbbá ha az elővásárlási jog törvényen alapul, akkor azt is, hogy az elővásárlásra jogosult mely törvényen és az ott meghatározott sorrend melyik ranghelyén gyakorolja az elővásárlási jogát. Az elfogadó jognyilatkozathoz - az e törvény végrehajtására kiadott rendeletben meghatározottak szerint - csatolni kell az elővásárlási jogosultságot bizonyító okiratokat is.

[26] A Földforgalmi tv. 21. § (5) bekezdés és a Fétv. 13. § (3) bekezdés rendelkezéseinek azonos követelménye abból ered, hogy a vevő a szerződésben, az elővásárlási jogosult az elfogadó nyilatkozatban ugyanarról a kérdésről, az előváráslásra jogosultság jogalapjáról nyilatkozik, ez a nyilatkozatuk a Földforgalmi tv. 18. §-a szerinti, a jogalkotó által felállított birtokpolitikai preferenciákat tükröző rangsor kialakításánál bír jelentőséggel. A Földforgalmi tv. 18. §-a szerinti ranghelyek kiadnak egy törvényi sorrendet, amely azt mutatja, hogy a jogalkotó kit és milyen szempontok szerint támogat másokkal szemben a termőföldtulajdon megszerzésekor. Ezek a szabályok a vevő és az elővásárlásra jogosult(ak) közötti nyilvános, objektív feltételeken nyugvó versenyt biztosítják, átláthatóvá teszik a rendszert. Minden olyan esetben, amikor akár a vevő, akár az elővásárlásra jogosult nyilatkozatában a jogszabályhely pontatlanul, tévesen kerül megjelölésre, vagy a jogszabályi és szöveges megjelölés között eltérés van, a nyilatkozat nem tekinthető egyértelműnek, nem alkalmas arra, hogy abból az elővásárlásra jogosultság jogalapja az átlátható szabályok szerint legyen megállapítható, ezáltal az objektív és helyes rangsor alakulhasson ki. Ezért ezeket az eseteket úgy kell tekinteni, mint amelyek nem felelnek meg a Földforgalmi tv. 21. § (5) bekezdésében és a Fétv. 13. § (3) bekezdésében foglaltaknak.

[27] A Földforgalmi tv. 23. § (1) bekezdés c) pont cc) alpontjának a Kfv.III.37.673/2016/4. számú határozatban foglaltak szerinti értelmezése esetében amennyiben a vevő nem megfelelően jelöli meg az elővásárlási jogának jogalapját, vagy egyébként pontatlan nyilatkozatot tesz, úgy ahhoz nem fűződne a megtagadás jogkövetkezménye, míg az elővásárlásra jogosult esetében a Földforgalmi törvény szankcionálja az elfogadó nyilatkozatot benyújtó személyt, és erre az esetre a megtagadás jogkövetkezményét írja elő. Ebből következően a szerző fél nyilatkozati hibájának a jogkövetkezménye attól függene, hogy a szerződésbe vevőként, vagy elővásárlásra jogosultként lépne be, mely indokolatlan megkülönböztetés sem a Földforgalmi törvény szabályaiból, céljaiból, sem egyéb jogszabályból nem vezethető le.

[28] Az elővásárlási ranghely téves, hibás megjelölése torzít a versenyhelyzeten, indokolatlanul változtat a sorrenden, hamis információkkal más(oka)t visszatarthat attól, hogy egy adott szerződés vonatkozásában elfogadó nyilatkozatot tegyen(ek). Az ilyen vevői, elővásárlási jogosulti magatartás - önmagában - akadályozza a jogalkotói célok érvényesülését, nem szolgálja a nemzeti birtokpolitikai célkitűzéseket.

[29] Egyértelmű a szabályozási helyzet, amikor az elővásárlásra jogosult a Földforgalmi tv. 21. § (5) bekezdésében foglalt kötelezettségét megszegi, elővásárlási joga tekintetében tévesen, valótlanul nyilatkozik, mert ekkor a 21. § (9) bekezdése alapján úgy kell tekinteni, mintha ilyen nyilatkozatot nem tett volna. A kötelezettségekből fakadó azonos jogi helyzet és a jogalkotói cél sem engedheti, hogy a szerződéses vevő és az elővásárlásra jogosult hibás, téves jognyilatkozatának eltérőek legyenek a jogkövetkezményei. Megbontja a szereplők közötti egyensúlyt, ha a szerződéses vevő minden jogkövetkezmény nélkül tehet téves, vagy akár valótlan nyilatkozatot, vagy akár csalárd módon eljárva megtévesztheti az elővásárlási joggal rendelkezőket, őket a jogügylettől indokolatlanul távol tarthatja. Ezzel szemben az elővásárlásra jogosultnak a nyilatkozata semmissége következményével kell számolnia, amely egyúttal azt is jelenti, hogy nem tud a szerződéses vevő helyébe lépni, a jogügylet megkötésének lehetőségétől elesik.

[30] A Jogegységi Tanács ezért áttekintette, hogy van-e olyan jogszabályi rendelkezés, amely a 21. § (9) bekezdéséhez hasonló jogkövetkezményt tartalmaz a vevő esetében, illetve azt is, hogy a mezőgazdasági igazgatási szerv számára milyen jogi eszköz áll rendelkezésre, ha azt észleli, hogy a vevő ranghelyre vonatkozó nyilatkozata téves, hibás.

[31] A Földforgalmi tv. és a Fétv. sem tartalmaz a vevő vonatkozásában olyan törvényi vélelmet mint amelyet az elővásárlásra jogosult nyilatkozata kapcsán a 21. § (9) bekezdése rögzít.

[32] A Legfőbb Ügyész is utalt arra, hogy a Földforgalmi tv. szerinti jóváhagyási eljárás, amelynek keretében a szerződés és az elfogadó nyilatkozat vizsgálatára sor kerül, több szakaszra bontható. A Földforgalmi tv. 23. §-a és 27. §-a két külön szakaszban teszi lehetővé az adásvételi szerződés jóváhagyásának megtagadását. E rendelkezések közül egyedül a 23. § (1) bekezdése az, amely alapján meghozott jóváhagyást megtagadó döntés megfelelő szankciója lehet a vevői nyilatkozat hibájának.

[33] E rendelkezések mellett nem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy a Földforgalmi tv. 28. §-a a mezőgazdasági igazgatási szervre is irányadónak tekinti a 25. § (1) bekezdésében foglalt előírást. Ez a jogszabályi hely a helyi földbizottságot kötelezi arra, hogy az adásvételi szerződést és az elfogadó nyilatkozatokat a vevő és az elővásárlási jogosultak tekintetében azonos szempontok szerint vizsgálja. Ez az "azonos szempontú értékelés" elve, amelynek tehát át kell hatnia az egész jóváhagyási eljárást, illetve annak részét képező földbizottsági véleményezést.

[34] A vevő elővásárlási ranghely megjelölésére vonatkozó téves, hibás nyilatkozata a Földforgalmi tv. külön rendelkezése folytán nem minősül semmisnek, ezért a Földforgalmi tv. 60. § (3) bekezdése szerinti jogkövetkezmény, az egész szerződés érvénytelensége sem állapítható meg.

[35] Megvizsgálva a mezőgazdasági igazgatási szerv eljárására vonatkozó szabályokat a Jogegységi Tanács álláspontja az, hogy kizárólag a 23. § (1) bekezdés c) pont cc) alpontja szerinti jóváhagyás megtagadás az egyetlen olyan hatósági eszköz, amellyel megfelelően szankcionálni lehet a szerződéses vevő Fétv. 13. § (3) bekezdését sértő nyilatkozatát, s ez az az intézkedés, amely képes fenntartani a vevő és az elővásárlásra jogosultak jogi helyzete közötti egyensúlyt.

[36] Mindezek miatt a Jogegységi Tanács - az ítélkező tanács álláspontját elfogadva - a Kfv.III.37.681/2016/10. számú közzétett döntésben foglalt jogértelmezéssel értett egyet.

VIII.

[37] A Kúria Közigazgatási Jogegységi Tanácsa a jogegységi indítvány és a Bszi. 32. § (1) bekezdés b) pontja alapján eljárva a rendelkező részben foglaltak szerint határozott a Bszi. 40. § (2) bekezdésének megfelelően.

[38] A Jogegységi Tanács a Bszi. 42. § (1) bekezdése alapján a jogegységi határozatot a Magyar Közlönyben, a Bírósági Határozatok Gyűjteményében, a bíróságok központi internetes honlapján és a Kúria honlapján közzé teszi. A jogegységi határozat a bíróságokra a Magyar Közlönyben történő közzététel időpontjától kötelező.

Budapest, 2021. január 21.

Dr. Kalas Tibor s. k.,

a jogegységi tanács elnöke

Dr. Figula Ildikó s. k.,

bíró

Dr. Horváth Tamás s. k.,

bíró

Dr. Kiss Árpád Lajos s. k.,

bíró

Dr. Kovács András s. k.,

bíró

Dr. Szilas Judit s. k.,

bíró

Dr. Tóth Kincső s. k.,

előadó bíró