62021CJ0301[1]

A Bíróság ítélete (hatodik tanács), 2022. október 20. Curtea de Apel Alba Iulia és társai kontra YF és társai. A Curtea de Apel Oradea (Románia) által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem. Előzetes döntéshozatal - Szociálpolitika - A foglalkoztatás és a munkavégzés során alkalmazott egyenlő bánásmód - 2000/78/EK irányelv - A 2. cikk (1) és (2) bekezdése - Az életkoron alapuló hátrányos megkülönböztetés tilalma - Nemzeti szabályozás, amelynek az a hatása, hogy egyes bírák illetménye magasabb más, azonos rangú és ugyanazon feladatot ellátó bírák illetményénél - 1. cikk - Tárgy - A felsorolt hátrányos megkülönböztetések kimerítő jellege. C-301/21. sz. ügy.

Ideiglenes változat

A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (hatodik tanács)

2022. október 20.(*)

"Előzetes döntéshozatal - Szociálpolitika - A foglalkoztatás és a munkavégzés során alkalmazott egyenlő bánásmód - 2000/78/EK irányelv - A 2. cikk (1) és (2) bekezdése - Az életkoron alapuló hátrányos megkülönböztetés tilalma - Nemzeti szabályozás, amelynek az a hatása, hogy egyes bírák illetménye magasabb más, azonos rangú és ugyanazon feladatot ellátó bírák illetményénél - 1. cikk - Tárgy - A felsorolt hátrányos megkülönböztetések kimerítő jellege"

A C-301/21. sz. ügyben,

az EUMSZ 267. cikk alapján benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem tárgyában, amelyet a Curtea de Apel Oradea (nagyváradi ítélőtábla, Románia) a Bírósághoz 2021. május 11-én érkezett, 2021. április 12-i határozatával terjesztett elő

a Curtea de Apel Alba Iulia és társai

és

YF és társai

között,

a Consiliul Național pentru Combaterea Discriminării,

a Tribunalul Cluj

részvételével folyamatban lévő eljárásban,

A BÍRÓSÁG (hatodik tanács),

tagjai: A. Arabadjiev, az első tanács elnöke, a hatodik tanács elnökeként eljárva (előadó), A. Kumin és I. Ziemele bírák,

főtanácsnok: M. Campos Sánchez-Bordona,

hivatalvezető: A. Calot Escobar,

tekintettel az írásbeli szakaszra,

figyelembe véve a következők által előterjesztett észrevételeket:

- a román kormány képviseletében E. Gane, meghatalmazotti minőségben, segítője: A. Wellman consilier,

- Írország képviseletében M. Browne, A. Joyce és J. Quaney, meghatalmazotti minőségben, segítőjük: D. Fennelly BL,

- az Európai Bizottság képviseletében M. Carpus Carcea és D. Martin, meghatalmazotti minőségben,

tekintettel a főtanácsnok meghallgatását követően hozott határozatra, miszerint az ügy elbírálására főtanácsnok indítványa nélkül kerül sor,

meghozta a következő

Ítéletet

1 Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem a foglalkoztatás és a munkavégzés során alkalmazott egyenlő bánásmód általános kereteinek létrehozásáról szóló, 2000. november 27-i 2000/78/EK tanácsi irányelv (HL 2000. L 303., 16. o.; magyar nyelvű különkiadás 5. fejezet, 4. kötet, 79. o.;) 1. cikkének, 2. cikke (1) és (2) bekezdésének, 3. cikke (1) bekezdése utolsó mondatának és 9. cikke (1) bekezdésének, valamint az Európai Unió Alapjog Chartája (a továbbiakban: Charta) 47. cikke (1) bekezdésének értelmezésére vonatkozik.

2 E kérelmet az YF és társai, hét román bíró (a továbbiakban: a szóban forgó bírák) és a Curtea de Apel Alba Iulia (gyulafehérvári ítélőtábla, Románia), valamint négy másik román bíróság mint e bírák munkáltatója (a továbbiakban: érintett bíróságok) között fennálló jogvita keretében terjesztették elő, amely arra irányul, hogy e bíróságokat kötelezzék a foglalkoztatás során alkalmazott állítólagosan hátrányos megkülönböztetés címén kártérítésnek a szóban forgó bírák részére való megfizetésére, amely a ténylegesen kapott illetményük és az őket az - álláspontjuk szerint rájuk alkalmazandó - nemzeti szabályozás alapján megillető illetmény különbözetének felel meg.

Jogi háttér

Az uniós jog

3 A 2000/78 irányelv célja az 1. cikke értelmében "a valláson, meggyőződésen, fogyatékosságon, életkoron vagy szexuális irányultságon alapuló, foglalkoztatás és munkavégzés során alkalmazott hátrányos megkülönböztetés elleni küzdelem általános kereteinek a meghatározása az egyenlő bánásmód elvének a tagállamokban történő megvalósítására tekintettel".

4 Ezen irányelv 2. cikkének (1) és (2) bekezdése a következőket írja elő:

"(1) Ezen irányelv alkalmazásában az »egyenlő bánásmód elve« azt jelenti, hogy az 1. cikkben említett okok alapján nem szabad semmiféle közvetlen vagy közvetett hátrányos megkülönböztetést tenni.

(2) Az (1) bekezdés alkalmazásában:

a) közvetlen hátrányos megkülönböztetés akkor áll fenn, ha egy személy egy másikhoz képest kedvezőtlenebb elbánásban részesül, részesült vagy fog részesülni egy hasonló helyzetben az 1. cikkben hivatkozott okok bármelyike alapján;

b) közvetett hátrányos megkülönböztetés akkor áll fenn, ha egy látszólag semleges előírás, feltétel vagy gyakorlat egy bizonyos vallású vagy meggyőződésű, egy bizonyos fogyatékosságú, egy bizonyos életkorú vagy egy bizonyos szexuális irányultságú személyt más személyekkel szemben hátrányos helyzetbe hoz, kivéve ha

i. az előírás, feltétel vagy gyakorlat törvényes [helyesen: jogszerű] cél által objektíve igazolható, és a cél elérésére irányuló eszközök megfelelők és szükségesek;

ii. bizonyos fogyatékossággal rendelkező személyek vonatkozásában a munkáltatónak vagy bármely más személynek vagy szervezetnek, akire ez az irányelv vonatkozik, a nemzeti jogszabályok értelmében megfelelő intézkedéseket kell hoznia az 5. cikkben meghatározott elvekkel összhangban, hogy megszüntesse az ilyen előírásból, feltételből vagy gyakorlatból eredő hátrányokat."

5 Az említett irányelv 3. cikke (1) bekezdésének c) pontja a következőképpen rendelkezik:

"A Közösségre átruházott hatáskörök korlátain belül ezt az irányelvet minden személyre alkalmazni kell, mind a köz-, mind a magánszféra vonatkozásában, beleértve a köztestületeket [helyesen: az állami szerveket] is a következőkre tekintettel:

[...]

c) alkalmazási és munkakörülmények [helyesen: alkalmazási és munkafeltételek], beleértve az elbocsátást és a díjazást;

[...]"

6 Ugyanezen irányelv 9. cikkének (1) bekezdése a következőképpen szól:

"A tagállamok biztosítják, hogy az irányelv által előírt kötelezettségek betartatására szolgáló jogi és/vagy közigazgatási eljárások - beleértve az általuk megfelelőnek tartott egyeztetési eljárásokat - minden olyan személy számára hozzáférhetőek legyenek, akik úgy érzik, hogy az egyenlő bánásmód elve alkalmazásának elmulasztása miatt őket sérelem érte, még akkor is, ha az a jogviszony, amelyben a feltételezett hátrányos megkülönböztetés történt, már nem áll fenn."

A román jog

A 137/2000. sz. kormányrendelet

7 A 2000. augusztus 31-i Ordonanţa Guvernului nr. 137/2000 privind prevenirea și sancționarea tuturor formelor de discriminare (a hátrányos megkülönböztetés minden formájának megelőzéséről és visszaszorításáról szóló 137/2000. sz. kormányrendelet, Monitorul Oficial al României, I. rész, 2014. március 7-i 166. szám; a továbbiakban: 137/2000. sz. kormányrendelet) alapügy tekintetében alkalmazandó változata 1. cikke (2) bekezdésének a) pontja értelmében a polgárok közötti egyenlőség elve, valamint a kiváltság- és hátrányosmegkülönböztetés-mentesség elve érvényesül többek között az egyenlő bánásmódhoz való jog gyakorlása során a nemzeti bíróságok és minden más igazságszolgáltatási szerv előtt.

8 A 137/2000. sz. kormányrendelet 2. cikkének (1)-(3) bekezdése a következőket írja elő:

"(1) A jelen kormányrendelet szerinti hátrányos megkülönböztetés alatt olyan faji, nemzeti, illetve etnikai hovatartozáson, nyelven, valláson, társadalmi csoporton, meggyőződésen, nemen, szexuális irányultságon, koron, fogyatékosságon, nem fertőző krónikus betegségen, szeropozitivitáson, hátrányos helyzetben lévő csoporton vagy bármely más szemponton alapuló megkülönböztetést, kizárást, korlátozást vagy előnyben részesítést kell érteni, amely azt a célt szolgálja, vagy azzal a hatással jár, hogy korlátozza vagy veszélyezteti az emberi jogoknak és alapvető szabadságoknak vagy a törvény által politikai, gazdasági, szociális, kulturális vagy bármely más közéleti területen biztosított jogoknak az egyenlő bánásmód elve alapján történő elismerését vagy gyakorlását.

(2) A személyeket az (1) bekezdésben meghatározott alapokon hátrányosan megkülönböztető rendelkezést a jelen rendelet értelmében hátrányosan megkülönböztetőnek kell tekinteni.

(3) A jelen rendelet értelmében hátrányos megkülönböztetésnek minősülnek azok a látszólag semleges rendelkezések, feltételek vagy gyakorlatok, amelyek egyes személyeket az (1) bekezdésben megállapított szempontok alapján más személyekhez képest hátrányosan érintenek, kivéve ha ezek a rendelkezések, feltételek vagy gyakorlatok törvényes céllal objektív módon igazolhatók, és a cél elérésére szolgáló módszerek megfelelőek és szükségesek."

9 A 137/2000. sz. kormányrendelet 5. cikke pontosítja, hogy az e rendelet 2. cikkének (1) bekezdésében említett szempontokhoz kapcsolódó jellemzőn alapuló eltérő bánásmód nem jelent hátrányos megkülönböztetést, ha az ilyen jellemző a szakmai tevékenység jellege vagy végrehajtásának körülményei miatt tényleges és meghatározó szakmai követelményt képez, feltéve hogy a cél jogszerű és arányos követelmény.

10 A 137/2000. sz. kormányrendelet 27. cikkének (1) és (2) bekezdése értelmében:

"(1) Aki úgy véli, hogy őt hátrányos megkülönböztetés érte, az általános szabályok szerint bíróság előtt kártérítést követelhet, illetve kérheti a hátrányos megkülönböztetés előtti helyzet visszaállítását, vagy az abból fakadó helyzet megszüntetését. [...]

(2) A kereset benyújtására nyitva álló határidő a tényállás bekövetkezésétől, illetve attól az időponttól számított három év, amikor az érintett a tényekről tudomást szerezhetett."

A 27/2006. sz. rendkívüli kormányrendelet

11 A 2006. március 29-i Ordonanţa de urgenţă a Guvernului nr. 27/2006 privind salarizarea alte drepturi ale judecătorilor, procurorilor altor categorii de personal din sistemul justiţiei (a bírák, ügyészek és az igazságszolgáltatási személyzet egyéb kategóriáinak díjazásáról és egyéb jogairól szóló 27/2006. sz. rendkívüli kormányrendelet, Monitorul Oficial al României, I. rész, 2006. április 7-i 314. szám; a továbbiakban: 27/2006. sz. rendkívüli kormányrendelet) az alapügy tekintetében alkalmazandó változatának 2. cikke így szól:

"A bírák, ügyészek, a velük egy tekintet alá eső személyi állomány, valamint a bíró-asszisztensek javadalmazását és egyéb jogait az igazságszolgáltatásnak a jogállamiság területén betöltött helye és szerepe, a felelősség, a feladatok összetettsége és kockázata, valamint a személyi állomány e kategóriái tekintetében a törvényben előírt tilalmak figyelembevételével kell meghatározni."

12 A 27/2006. sz. rendkívüli kormányrendelet 3. cikke előírja, hogy a bírák, ügyészek, bíró-asszisztensek, valamint a bírákkal és ügyészekkel egy tekintet alá eső jogi személyzet a végzett tevékenységért bruttó havi vezetői juttatásra jogosult, amelyet a bíróságok vagy ügyészségek szintjére, a bírói karban betöltött feladatokra és szolgálati időre tekintettel, valamint az e rendkívüli kormányrendelet szerves részét képező mellékletben foglalt "ágazati referenciaérték" és szorzótényezők alapján állapítanak meg.

13 A 27/2006. sz. rendkívüli kormányrendelet 11. cikke értelmében a korrupció elleni nemzeti igazgatóság és a szervezett bűnözés és a terrorizmus területén elkövetett bűncselekmények kivizsgálásával foglalkozó igazgatóság ügyészei az e rendkívüli kormányrendelet melléklete A részének 6-13. pontjában foglaltaknak megfelelően részesülnek díjazásban azon feladatokra tekintettel, amelyekkel a törvény értelmében őket ellátják, vagy amelyek azokkal egyenértékűnek minősülnek.

14 A 27/2006. sz. rendkívüli kormányrendelet 40. cikke értelmében annak rendelkezéseit 2006 áprilisától kell alkalmazni.

15 A 27/2006. sz. rendkívüli kormányrendelet mellékletének "A szorzótényezők" című A része tartalmaz egy 13. pontot, amely pontosítja, hogy a 19,00-os szorzótényező az Înalta Curte de Casație și Justiție (legfőbb semmítő- és ítélőszék, Románia) mellett működő ügyészség "ügyész" feladatkörének felel meg. Egyébiránt ugyanezen szorzótényezőt írja elő e melléklet A. részének 14. pontja az ítélőtáblák "elnöke" és az ítélőtáblák mellett működő ügyészségek "főügyésze" feladatköre tekintetében.

A 10/2007. sz. kormányrendelet

16 A 2007. január 31-i l'Ordonanţa Guvernului nr. 10/2007 privind creşterile salariale ce se vor acorda în anul 2007 personalului bugetar şi personalului salarizat potrivit Ordonanței de urgență a Guvernului nr. 24/2000 privind sistemul de stabilire a salariilor de bază pentru personalul contractual din sectorul bugetar și personalului salarizat potrivit anexelor nr. II şi III la Legea nr. 154/1998 privind sistemul de stabilire a salariilor de bază în sectorul bugetar şi a indemnizaţiilor pentru persoane care ocupă funcţii de demnitate publică (2007-ben a költségvetési ágazat személyi állománya tekintetében és a munkavállalói személyi állomány tekintetében a költségvetési ágazat szerződéses személyi állományának és a munkavállalói személyi állománynak alapilletményei meghatározásának rendszeréről szóló 24/2000 rendkívüli kormányrendelettel összhangban, a költségvetési ágazat alapilletményei és a közszolgálati vezetői juttatások meghatározásának rendszeréről szóló 154/1998 törvény II. és III. mellékletének megfelelően biztosított illetményemelésről szóló 10/2007. sz. kormányrendelet, Monitorul Oficial al României, I. rész, 2007. február 1-jei 80. szám; a továbbiakban: 10/2007 kormányrendelet) alapügy tekintetében alkalmazandó változatának 1. cikke előírja:

"2007-ben a költségvetési ágazat szerződéses személyi állományának alapilletményét [...] megemelték [...]:

a) 2007. január 1-jétől 5%-kal 2006 decemberéhez képest;

b) 2007. április 1-jétől 2%-kal a 2007. márciusi mértékhez képest;

c) 2007. október 1-jétől 11%-kal a 2007. szeptemberi mértékhez képest".

A 330/2009. sz. kerettörvény

17 A 2009. november 5-i Legea-cadru nr. 330/2009 privind salarizarea unitară a personalului plătit din fonduri publice (a közpénzekből fizetett személyi állomány egységes illetményrendszeréről szóló 330/2009. sz. kerettörvény, Monitorul Oficial al României, I. rész, 2009. november 9-i 762. szám; a továbbiakban: 330/2009. sz. kerettörvény) az alapeljárás tekintetében alkalmazandó változata 2010. január 1-jén lépett hatályba. E rendelkezés így szól:

"(1) E törvény célja a költségvetési ágazat személyi állománya konszolidált általános költségvetés terhére fizetett díjazása egységes rendszere végrehajtásának szabályozása.

(2) E törvény egésze vagy része hatálybalépésének napjától kezdve az (1) bekezdésben említett személyi állományra vonatkozó jogok kizárólag a jelen törvény által előírt jogok. [...]"

18 E kerettörvény 2. cikkéből az következik, hogy rendelkezéseit a hatóságok és a közintézmények személyzetére kell alkalmazni, amelyek között az igazságügyi hatóság kifejezetten említésre kerül.

19 Az említett kerettörvény 12. cikkének (1) bekezdése értelmében ugyanezen kerettörvény melléklete határozza meg azokat a besorolási együtthatókat, amelyek alapján a havi vezetői juttatásokat, valamint az egyes tevékenységi területekre vonatkozó különleges pótlékokat és egyéb jogosultságokat megállapítják. A 330/2009. sz. kerettörvény 12. cikkének (2) bekezdése szerint a 2010. évre vonatkozó 1,00-as besorolási együttható összege 705 román lej (RON) (hozzávetőleg 143,15 euró) volt, és az 1,00 besorolási együttható 2010 utáni emelésének feltétele az volt, hogy csökkentsék az alkalmazottak számát, ami a személyi kiadások bruttó hazai termékben (PIB) való részarányára vonatkozó éves célkitűzések e törvény 5. cikkében előírt megvalósításához szükséges volt ahhoz, hogy 2015-ben elérjék az 1 100 RON (hozzávetőleg 225,39 euró) összegű 1,00 besorolási együttható szintjét. Ezenkívül az említett kerettörvény 12. cikkének (3) bekezdése előírja, hogy a 2010. év tekintetében a havi vezetői juttatásokat ugyanezen kerettörvény 30. cikkének (5) bekezdése szerint kell meghatározni, anélkül hogy a mellékletekben előírt besorolási együtthatókat alkalmaznák.

20 A 330/2009. sz. kerettörvény 30. cikkének (5) bekezdése a következőképpen rendelkezik:

"2010-ben a 2009. december 31-én szolgálatban lévő személyi állomány a 2009. december havi személyzeti költségcsökkentési intézkedések nélkül a következőképpen tartja meg a munkabérét:

a) [...] a havi vezetői juttatás az lesz, amely megfelel a 2009 decemberi feladatköröknek, amelyekhez hozzáadódnak a jelen törvény mellékleteinek megfelelően beillesztett pótlékok;

b) a jelen törvény mellékleteiben előírt pótlékokat, amelyek [...] a havi vezetői juttatáson kívül maradtak, a 2009 decemberére kiszámított összegnek megfelelő összegben folyósítják."

A munka törvénykönyve

21 A 2003. január 24-i Legea nr. 53/2003 privind Codul muncii (a munka törvénykönyvéről szóló 53/2003. sz. törvény, Monitorul Oficial al României, I. rész, 2003. február 5-i 72. szám; a továbbiakban: a munka törvénykönyve) az alapügy tekintetében alkalmazandó változata az 5. cikkében a következőképpen rendelkezik:

"(1) A munkaviszonyokat valamennyi munkavállalóval és munkáltatóval szemben az egyenlő bánásmód elve szabályozza.

(2) Tilos a munkavállalóval szemben minden, nemen, szexuális irányultságon, genetikai tulajdonságon, koron, nemzeti hovatartozáson, fajon, színen, valláson, politikai választásokon, társadalmi származáson, fogyatékosságon, családi helyzeten vagy családi életen, szakszervezeti tagságon vagy szakmai tevékenységen alapuló közvetlen vagy közvetett hátrányos megkülönböztetés.

(3) Közvetlen hátrányos megkülönböztetésnek minősülnek a kizárásra okot adó és kizáró cselekmények, a (2) bekezdésben felsorolt egy vagy több szempont alapján alkalmazott különbségtétel, korlátozás vagy előnyben részesítés, amelyek célja vagy hatása az, hogy a munkajogi jogszabályokban előírt jogok elismerését, használatát vagy gyakorlását nem biztosítják, korlátozzák vagy gátolják.

(4) Közvetett hátrányos megkülönböztetésnek minősülnek azok az aktusok és cselekmények, amelyek látszólag a (2) bekezdésben említettektől eltérő szempontokon alapulnak, de közvetett hátrányos megkülönböztetés hatásait eredményezik."

22 A munka törvénykönyve 268. cikke (1) bekezdésének c) pontja értelmében a munkaügyi viták rendezése iránti kérelmeket a keresetindítási jog keletkezésétől számított három éven belül lehet benyújtani, amennyiben az egyéni munkaügyi jogvita tárgya munkabér-követelések kifizetése vagy a munkavállaló kártérítése, valamint a munkavállalóknak a munkáltatóval szembeni vagyoni felelőssége.

A szociális párbeszédről szóló 62/2011. sz. törvény

23 A 2011. május 10-i Legea nr. 62/2011 a dialogului social (a szociális párbeszédről szóló 62/2011. sz. törvény, újból közzétéve: Monitorul Oficial al României, I. rész, 2012. december 31-i 625. szám; a továbbiakban: a szociális párbeszédről szóló törvény) az alapügy tekintetében alkalmazandó változatának a 211. cikkében a következőképpen rendelkezik:

"Keresetet azok a személyek nyújthatnak be, akiknek jogait megsértették, az alábbiak szerint:

[...]

c) az okozott kár megtérítése és a jogalap nélkül fizetett összeg visszatérítése a kár bekövetkezésétől számított három éven belül követelhető."

Az alapeljárás és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések

24 2006 és 2009 között a hivatalban lévő román bírák többsége (a továbbiakban: egykori bírák) számára bírósági határozatok révén elismerést nyert, hogy bruttó havi vezetői juttatásokra jogosultak, amelyet növelni kell figyelemmel egyrészt a magasabb szorzóknak az illetményükre való alkalmazására - miáltal ezen illetmény megfelel annak, ami a korrupció elleni nemzeti igazgatóság és a szervezett bűnözés és a terrorizmus területén elkövetett bűncselekmények kivizsgálásával foglalkozó igazgatóság ügyészeit juttatások révén megilleti -, másrészt a 10/2007. sz. kormányrendelet 1. cikkének rendelkezései szerinti megnövelt ágazati referenciaértékre.

25 A 330/2009. sz. kerettörvény 2010. január 1-jei hatálybalépését követően a bírák illetményét e törvény rendelkezéseinek megfelelően valamennyi bíró tekintetében azonos módon számították ki, és a 2010. január 1-jétől hivatalba lépő bírák által az előző pontban említett illetményemelésben való részesülés érdekében benyújtott valamennyi keresetet elutasították annak alapján, hogy a munkabérek tehát egyenlőek.

26 Az Înalta Curte de Casație și Justiție (legfőbb semmítő- és ítélőszék, Románia) törvényesség érdekében bejelentett jogorvoslat tárgyában 2019. február 11-én hozott 7/2019. sz., a nemzeti bíróságokra kötelező határozatával kimondta, hogy a 330/2009. sz. kerettörvény 1. cikkének (2) bekezdése értelmében a 10/2007. sz. kormányrendelet 1. cikkének (1) bekezdésében előírt illetményemelések a bruttó vezetői juttatás részét képezik továbbra is, az említett kerettörvény hatálybalépését követően is (a továbbiakban: a legfőbb semmítő- és ítélőszék ítélete).

27 A legfőbb semmítő- és ítélőszék ítéletét követően a Ministerul Justiției (igazságügyi minisztérium, Románia) pénzeszközöket biztosított a bíróságok számára az egykori bírákat a javukra a 2006-2009. évek során hozott határozatok alapján visszamenőlegesen megillető illetményemelések megfizetésére. Ezzel szemben e minisztérium megtagadta a pénzeszközök más bírák - mint például a szóban forgó bírák - javára történő felszabadítását, akik javára ilyen bírósági határozatokat nem hoztak.

28 2020. március 10-én a szóban forgó bírák e körülmények között indítottak keresetet a Tribunalul Bihor (Bihar megyei törvényszék, Románia) előtt, amelyben azt kérték, hogy az érintett bíróságokat kötelezzék kártérítésnek a részükre történő megfizetésére, amelynek összege az általuk ténylegesen kapott illetmény és azon illetmény különbözetének felel meg, amelyet a felpereseknek a 27/2006. sz. rendkívüli kormányrendelet által megállapított szorzók figyelembevételével kapniuk kellett volna. E kereset alátámasztása érdekében azt állították, hogy hátrányos megkülönböztetés érte őket az egykori bírákhoz képest, akik illetményemelésben részesültek, mivel ugyanazon időszakban és ugyanazon munkáltatónál ugyanazt a munkát végezték. Az érintett bíróságok egyrészt e kereset elévülésére hivatkoztak a szociális párbeszédről szóló törvény 211. cikkének c) pontja alapján, rámutatva, hogy több mint három év telt el az állítólagos kár bekövetkezése óta, másrészt azt állították, hogy a jelen ügyben nem áll fenn hátrányos megkülönböztetés, mivel a bírák két kategóriájának helyzete nem hasonlítható össze.

29 2020. szeptember 18-i ítéletével a Tribunalul Bihor (Bihar megyei törvényszék) helyt adott a szóban forgó bírák keresetének. Ez a bíróság egyrészt elutasította az elévülésre vonatkozó kifogást azzal az indokkal, hogy a jelen ügyben a 137/2000. sz. kormányrendelet 27. cikkének (2) bekezdésében előírt különös hároméves elévülési időt kell alkalmazni, amely a hátrányosan megkülönböztető jellegű esemény bekövetkezésétől vagy attól az időponttól kezdődik, amikor az érintett arról tudomást szerezhetett. Másrészt ugyanezen bíróság úgy ítélte meg, hogy az érintett bíróságok hátrányos megkülönböztetést alkalmaztak a szóban forgó bírákkal szemben, mivel az illetményemelést csak a bírák egy részének fizették ki visszamenőleg. Következésképpen az érintett bíróságokat kötelezte arra, hogy a szóban forgó bíráknak ugyanazon illetményemeléseket fizesse meg, mint amelyeket 2019 decembere és 2020 januárja között visszamenőleg megfizetett az egykori bírák számára.

30 Az érintett bíróságok ezen ítélettel szemben fellebbezést nyújtottak be a kérdést előterjesztő bírósághoz, a Curtea de Apel Oradeához (nagyváradi ítélőtábla, Románia). Lényegében azt állítják, hogy a szóban forgó bírák nem hivatkozhatnak arra, hogy velük szemben hátrányos megkülönböztetés áll fenn, mivel az illetményemelések kifizetését az egykori bíráknak számukra kedvező bírósági határozatok alapján teljesítették, azt követően, hogy azokat a legfőbb semmítő- és ítélőszék ítélete értelmezte. Márpedig a szóban forgó bírák nem hivatkozhatnak ilyen határozatokra.

31 A szóban forgó bírák a maguk részéről azzal érvelnek, hogy noha azon időszak során, amelynek során a bírósági határozatokat az egykori bírák javára hozták, 2006 és 2009 között még nem rendelkeztek bírói jogállással, a legfőbb semmítő- és ítélőszék ítéletét ezen időszakot követően hirdették ki, így e határozatok joghatásait a jövőre nézve kiterjesztették. E joghatások tehát egy olyan időszakra is vonatkoznak, amelynek során a bírák az egykori bírákkal egy időben, azaz a 2010 és 2015 közötti időszakban gyakorolták a feladataikat.

32 A kérdést előterjesztő bíróság megállapítja, hogy a nemzeti szabályozás szerint a bérhátralékok kifizetésére vonatkozó munkajogi jogvitákra a munka törvénykönyve 268. cikkének c) pontja által szabályozott hároméves elévülési idő vonatkozik, amely a keresetindítási jog keletkezésének időpontjától kezdődik, és ezzel párhuzamosan a szociális párbeszédről szóló törvény 211. cikkének c) pontja előírja, hogy a kérelmeket a kár bekövetkezésének napját követő három éven belül azok a személyek nyújthatnak be, akiknek jogait megsértették. Ebben az összefüggésben e bíróság arra keresi a választ, hogy garantált-e a bírósághoz fordulás joga, ha helyt adnak a kereshetőségi jogra vonatkozó elévülési kifogásának.

33 Ezenkívül a kérdést előterjesztő bíróság hangsúlyozza, hogy az érintett bíróságok csak azért tagadják meg a szóban forgó bíráktól e jogokat, mert fiatalabbak, és az egykori bírák által 2006 és 2009 között benyújtott kereseteket követően nevezték ki őket tisztségükbe, noha a 2010 és 2015 közötti időszakban ugyanilyen feltételek mellett dolgoztak. Következésképpen a kérdést előterjesztő bíróság arra keresi a választ, hogy az uniós jog olyan értelmezése, amely szerint az illetményemelések bíróság előtti követelése már nem lehetséges, mivel a keresetindítási jog elévült, nem teremt-e hátrányos megkülönböztetést egyrészt az egykori bírák, akik számára az érintett bíróságok elismerték és kifizették ezeket a pótlékokat 2019 decemberében és 2020 januárjában, másrészt pedig az olyan bírák között, mint a szóban forgó bírák, akik számára e bíróságok nem ismerték el a 2020. évi díjazáshoz való jogot.

34 A Curtea de Apel Oradea (nagyváradi ítélőtábla) e körülmények között határozott úgy, hogy felfüggeszti az eljárást, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdéseket terjeszti a Bíróság elé:

"1) Úgy kell e értelmezni [2000/78 irányelv] 9. cikkének (1) bekezdésében szereplő rendelkezéseket, amelyek biztosítják, hogy a bírósági eljárás »minden olyan személy számára [hozzáférhető legyen], akik úgy érzik, hogy az egyenlő bánásmód elve alkalmazásának elmulasztása miatt őket sérelem érte«, valamint a [Charta] 47. cikkének első bekezdésében szereplő rendelkezéseket, amelyek értelmében mindenkinek joga van »a hatékony jogorvoslathoz, [és] hogy ügyét tisztességesen tárgyalják«, hogy azokkal ellentétes [a szociális párbeszédről szóló törvény] 211. cikkének c) pontjában szereplőhöz hasonló olyan nemzeti szabályozás, amely előírja, hogy a kártérítési kereset előterjesztésére rendelkezésre álló hároméves határidő »a kár bekövetkezésének napján« kezdődik függetlenül attól, hogy a felpereseknek tudomása volt-e a kár bekövetkezéséről (és annak mértékéről)?

2) Úgy kell-e értelmezni a [2000/78 irányelv] 2. cikke (1) és (2) bekezdésének rendelkezéseit, valamint 3. cikke (1) bekezdése c) pontjának utolsó fordulatát, hogy azokkal ellentétes a [330/2009. sz. kerettörvény] 1. cikkének (2) bekezdésében szereplő - [a legfőbb semmítő- és ítélőszék ítélete] által értelmezett - rendelkezéshez hasonló rendelkezés olyan körülmények között, amelyekben a [szóban forgó bírák] jogszabály alapján nem kérhették a bírói karba való belépéskor történő besorolásuknak megfelelő illetmény emelését azt követően, hogy hatályba lépett a 330/2009. sz. kerettörvény - olyan jogalkotási aktus, amely kifejezetten előírta, hogy a díjazás jelenleg és a jövőben is kizárólag az [ezen] törvényben rögzített díjazásnak felel meg -, következésképpen a munkatársaikhoz képest többek között az életkoron alapuló hátrányos megkülönböztetés érte őket a díjazást illetően, ami valójában azt jelenti, hogy 2019. decemberben/2020. januárban kizárólag a 2010. január előtt hivatalba lépő idősebb bírák (akikre 2006 és 2009 között hozott olyan ítéletek vonatkoztak, amelyek rendelkező részét [a legfőbb semmítő- és ítélőszék ítélete] értelmezte) részesültek a 2010 és 2015 közötti időszakra vonatkozóan (a jelen eljárás tárgyát képező peres eljárás révén igényelthez hasonló) visszamenőleges díjazásban, noha az említett időszakban a [szóban forgó bírák] is bírói feladatkört láttak el, és ugyanazt a munkát, azonos feltételekkel és azonos intézménynél végezték?

3) Úgy kell-e értelmezni a [2000/78 irányelv] rendelkezéseit, hogy azokkal kizárólag akkor ellentétes a hátrányos megkülönböztetés, ha az az említett irányelv 1. cikkében felsorolt szempontok valamelyikén alapul, vagy ellenkezőleg, e rendelkezésekkel - amelyek adott esetben kiegészülnek az uniós jog más rendelkezéseivel - általánosságban ellentétes az, ha valamely munkavállalót a díjazás tekintetében egy másik alkalmazottól eltérő bánásmódban részesítenek, amennyiben azonos munkáltató számára azonos időszakban és azonos feltételek mellett, ugyanazt a munkát végzi?"

A gyorsított eljárás iránti kérelemről

35 A kérdést előterjesztő bíróság kérte, hogy a Bíróság a jelen előzetes döntéshozatal iránti kérelmet az eljárási szabályzatának 105. cikke alapján gyorsított eljárásban bírálja el. Kérelmének alátámasztása érdekében e bíróság arra hivatkozott, hogy ezt az eljárást a román bíróságok szintjén fennálló feszült helyzet igazolja, amely a bírák díjazása közötti jelentős különbségből ered.

36 Az eljárási szabályzat 105. cikkének (1) bekezdése előírja, hogy a kérdést előterjesztő bíróság kérelmére vagy kivételesen hivatalból a Bíróság elnöke az előadó bíró és a főtanácsnok meghallgatását követően dönthet úgy, hogy az előzetes döntéshozatal tekintetében gyorsított eljárást alkalmaz, ha az ügy jellege megköveteli, hogy elbírálására a lehető legrövidebb időn belül kerüljön sor.

37 E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy ez a gyorsított eljárás olyan eljárási eszközt képez, amelynek célja a rendkívül sürgős helyzetekre való reagálás. Egyebekben a Bíróság ítélkezési gyakorlatából az is kitűnik, hogy a gyorsított eljárás alkalmazásától el lehet tekinteni, ha az ügy által felvetett jogi problémák érzékeny és összetett jellege miatt az ilyen eljárás nehezen alkalmazható, különösen, ha a Bíróság előtti eljárás írásbeli szakaszának lerövidítése nem tűnik helyénvalónak (2021. november 23-i IS [Az előzetes döntéshozatalra utaló végzés törvénysértő jellege] ítélet, C-564/19, EU:C:2021:949, 54. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

38 A jelen ügyben a Bíróság elnöke, az előadó bíró és a főtanácsnok meghallgatását követően, 2021. június 28-i határozatával elutasította a jelen ügy gyorsított eljárásban történő elbírálására irányuló kérelmet.

39 Ugyanis sem a jogalanyok ahhoz fűződő - bármennyire is jelentős és jogos- érdeke, hogy az uniós jogból eredő jogaik terjedelmét a lehető legrövidebb időn belül meg lehessen határozni, sem az alapügy gazdasági vagy szociális szempontból érzékeny jellege nem vonja maga után az eljárási szabályzat 105. cikkének (1) bekezdése értelmében vett rövid időn belüli elbírálás szükségességét.

Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem elfogadhatóságáról

40 A román kormány észrevételeiben vitatja az előzetes döntéshozatal iránti kérelem elfogadhatóságát. Úgy véli egyrészt, hogy a kérdést előterjesztő bíróság nem adta elő az ahhoz szükséges ténybeli és jogi elemeket, hogy a Bíróság hasznos választ adhasson az alapügy megoldásához, másrészt pedig, hogy az említett bíróság nem magyarázta meg kellőképpen azon uniós jogi rendelkezések megválasztását, amelyeknek az értelmezését kéri, sem azt a kapcsolatot, amelyet ez utóbbiak és az e jogvitára alkalmazandó nemzeti jog között felállít.

41 E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy a Bíróság állandó ítélkezési gyakorlatából következik, hogy a Bíróság és a nemzeti bíróságok között az EUMSZ 267. cikk által létrehozott együttműködés keretében kizárólag a nemzeti bíróság feladata - amely elé a jogvitát utalták, és amelynek felelősséget kell vállalnia a meghozandó bírósági határozatért - az ügy sajátosságaira tekintettel megítélni mind az előzetes határozathozatalra utaló határozat szükségességét ítéletének a meghozatalához, mind pedig az általa a Bíróság elé terjesztett kérdések relevanciáját. Következésképpen, ha a feltett kérdések valamely uniós jogi szabály értelmezésére vonatkoznak, a Bíróság főszabály szerint köteles határozatot hozni (2020. október 8-i Universitatea "Lucian Blaga" Sibiu és társai ítélet, C-644/19, EU:C:2020:810, 21. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

42 Ebből következik, hogy az uniós jogra vonatkozó kérdések releváns voltát vélelmezni kell. A Bíróság csak akkor utasíthatja el a nemzeti bíróságok által előterjesztett előzetes döntéshozatal iránti kérelmet, ha az uniós jogi szabály kért értelmezése nyilvánvalóan semmilyen összefüggésben nincs az alapügy tényállásával vagy tárgyával, ha a probléma hipotetikus jellegű, vagy ha nem állnak a Bíróság rendelkezésére azok a ténybeli vagy jogi elemek, amelyek szükségesek ahhoz, hogy az elé terjesztett kérdésekre hasznos választ adhasson (2020. október 8-i Universitatea "Lucian Blaga" Sibiu és társai ítélet, C-644/19, EU:C:2020:810, 21. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

43 A jelen ügyben a ténybeli háttér leírását illetően, noha a kérdést előterjesztő bíróság által szolgáltatott információk bizonyos tekintetben hiányosak, az előzetes döntéshozatal iránti kérelem tartalmazza mind az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések, mind azok tartalmának megértéséhez elégséges adatokat.

44 Ezenkívül a jelen ügyben nem tűnik ki nyilvánvalóan az, hogy a kérdést előterjesztő bíróság kérdéseiben említett, a hátrányos megkülönböztetésnek a foglalkoztatás és a munkavégzés során való tilalmára vonatkozó uniós jogi rendelkezések semmilyen kapcsolatban nem állnak az alapeljárással.

45 A fentiekből az következik, hogy az előzetes döntéshozatal iránti kérelem elfogadható.

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésekről

A második kérdésről

46 Második kérdésével, amelyet elsőként célszerű vizsgálni, a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra keresi a választ, hogy ellentétes-e a 2000/78 irányelv 2. cikkének (1) és (2) bekezdésével az olyan nemzeti szabályozás - amint azt a kötelező nemzeti ítélkezési gyakorlat értelmezi -, amely ahhoz vezet, hogy az e szabályozás hatálybalépését követően felvett egyes bírák illetménye alacsonyabb, mint az e szabályozás hatálybalépését megelőzően felvett bíráké.

47 A kérdést előterjesztő bíróság különösen arra keresi a választ, hogy az a tény, hogy a szóban forgó bírák, akiket 2010. január 1-je után vettek fel, nem kérhették a 2010 és 2015 közötti időszak tekintetében a egykori bírák javára 2006-ban és 2009-ben hozott határozatok alapján illetményük növelését, mégpedig azért, mert ebben az időszakban nem voltak hivatalban, életkoruk miatt a 2. cikk (1) bekezdése értelmében hátrányosabb helyzetbe kerültek-e az idősebb bírákhoz képest.

48 E tekintetben először emlékeztetni kell arra, hogy a 2000/78 irányelv 3. cikke (1) bekezdésének c) pontjából az következik, hogy az Unióra átruházott hatáskörök korlátain belül ezt az irányelvet minden személyre alkalmazni kell, mind a köz-, mind a magánszféra vonatkozásában, beleértve az állami szerveket, tekintettel különösen az alkalmazási és munkafeltételekre, beleértve az elbocsátást és a díjazást is. A tisztviselők - köztük a bírák - díjazásának feltételei tehát a 2000/78 irányelv hatálya alá tartoznak (lásd ebben az értelemben: 2019. február 7-i Escribano Vindel ítélet, C-49/18, EU:C:2019:106, 40. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

49 Másodszor emlékeztetni kell arra is, hogy a 2000/78 irányelv 1. cikkével összefüggésben értelmezett 2. cikkének (1) bekezdéséből az következik, hogy ezen irányelv alkalmazásában az egyenlő bánásmód elve megköveteli, hogy semmilyen, többek között az életkoron alapuló hátrányos megkülönböztetés nem állhat fenn, sem közvetlenül, sem közvetetten. Az említett irányelv 2. cikke (2) bekezdésének b) pontjából az irányelv alkalmazásában az következik továbbá, hogy életkoron alapuló közvetett hátrányos megkülönböztetés akkor áll fenn, ha egy látszólag semleges előírás, feltétel vagy gyakorlat egy bizonyos életkorú személyt más személyekkel szemben hátrányos helyzetbe hoz, kivéve, ha ez az előírás, feltétel vagy gyakorlat törvényes cél által objektíve igazolható, és a cél elérésére irányuló eszközök megfelelők és szükségesek.

50 A jelen ügyben meg kell határozni, hogy az alapügy tárgyát képező nemzeti szabályozásból következik-e a szóban forgó bírák és a egykori bírák közötti, életkoruk miatt alkalmazott eltérő bánásmód.

51 E tekintetben először is meg kell állapítani, amint azt Írország írásbeli észrevételeiben tette, hogy a kérdést előterjesztő bíróság nem jelölte meg pontosan a szóban forgó bírák életkorát, sem a román igazságszolgáltatási rendszer személyzetének átlagos életkorát vagy korstruktúráját.

52 Ezenkívül, amint arra a román kormány írásbeli észrevételeiben rámutatott, az irányadó nemzeti szabályozásból egyáltalán nem tűnik ki, hogy az életkor a bírói kinevezés egyik kritériumának vagy a bírák díjazása egyik kritériumának minősül.

53 Ebből következik, hogy ki kell zárni az életkoron alapuló közvetlen hátrányos megkülönböztetés fennállását.

54 Másodszor meg kell állapítani, hogy a kérdést előterjesztő bíróság nem jelölte meg a bírák egyetlen olyan adott korcsoportját sem, amely az életkorhoz kapcsolódó különös hátrányt szenvedne el, hanem annak megállapítására szorítkozott, hogy az, hogy a bíráktól megtagadták a 2010 és 2015 közötti időszakra vonatkozó illetménykiegészítést, egyrészt a 330/2009. sz. kerettörvény hatálybalépését követő szolgálatba lépésükből, másrészt pedig a bírósági határozatok hiányában e bírák javára történő bírói jogvédelemhez való jog hiányából ered.

55 Márpedig először is a 2000/78 irányelv 2. cikkének (2) bekezdését nem lehet úgy értelmezni, hogy azzal ellentétes, ha valamely új nemzeti szabályozás kizárólag a hatálybalépését követően keletkezett helyzetekre alkalmazandó, mivel az ilyen körülmény kizárólag valamely új törvény alkalmazhatóságának időbeli hatályából ered, és önmagában nem minősül életkoron alapuló közvetett hátrányos megkülönböztetésnek.

56 Ezenkívül emlékeztetni kell arra, hogy az a kritérium, amely az új szabályok alkalmazását kizárólag a felvétel időpontjától mint objektív és semleges tényezőtől teszi függővé, nyilvánvalóan idegen a felvett személyek életkorának bármiféle figyelembevételétől (2019. február 14-i Horgan és Keegan ítélet, C-154/18, EU:C:2019:113, 25. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

57 Másodszor, ami a szóban forgó bírák számára az illetménypótlékhoz való jogot elismerő új nemzeti szabályozás hatálybalépése előtt született bírósági határozatok hiányát illeti, meg kell állapítani, hogy az ilyen eltérő bánásmód nem a szóban forgó bírák életkorából, hanem a javukra hozott bírósági határozatok hiányából ered.

58 Úgy tűnik tehát, hogy ez a szempont egyáltalán nem e bírák életkorához vagy a 2000/78 irányelv által tiltott hátrányos megkülönböztetés bármely más okához kapcsolódik.

59 E körülmények között meg kell állapítani, hogy az előzetes döntéshozatal iránti kérelemben szereplő információkból az sem tűnik ki, hogy az alapügy tárgyát képező nemzeti szabályozás életkoron alapuló bármilyen közvetett hátrányos megkülönböztetést tartalmazna.

60 Ebből az következik, hogy az alapügyben szereplőhöz hasonló helyzet nem tartozik a 2000/78 irányelv 2. cikkének (2) bekezdésében a munkahelyi hátrányos megkülönböztetés egyes formáival szembeni küzdelem céljából létrehozott általános keretbe.

61 A fenti megfontolásokra tekintettel a második kérdésre azt a választ kell adni, hogy a 2000/78 irányelv 2. cikkének (1) és (2) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy azok nem alkalmazandók az olyan nemzeti szabályozásra - amint azt a kötelező nemzeti ítélkezési gyakorlat értelmezi -, amely ahhoz vezet, hogy az e szabályozás hatálybalépését követően felvett egyes bírák illetménye alacsonyabb, mint az e szabályozás hatálybalépését megelőzően felvett bíráké, mivel e szabályozásból nem következik életkoron alapuló semmilyen, közvetlen vagy közvetett hátrányos megkülönböztetés.

A harmadik kérdésről

62 Harmadik kérdésével, amelyet másodikként célszerű vizsgálni, a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra keresi a választ, hogy ellentétes-e a 2000/78 irányelvvel - adott esetben kiegészülve az uniós jog más rendelkezéseivel - az ezen irányelv 1. cikkében kifejezetten előírtaktól eltérő okon alapuló hátrányos megkülönböztetés.

63 Mindenekelőtt emlékeztetni kell arra, hogy e rendelkezés, valamint a 2000/78 irányelv 2. cikkének (1) bekezdése és (2) bekezdésének b) pontja értelmében tilos "a valláson, meggyőződésen, fogyatékosságon, életkoron vagy szexuális irányultságon alapuló, foglalkoztatás és munkavégzés során alkalmazott hátrányos megkülönböztetés".

64 E tekintetben az állandó ítélkezési gyakorlatból kitűnik, hogy az említett irányelv 2. cikkének (1) bekezdésével összhangban az irányelv 1. cikkében említett okok felsorolása kimerítő jellegű (2020. október 8-i Universitatea "Lacian Blaga" Sibiu és társai ítélet, C-644/19, EU:C:2020:810, 31. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

65 Ezenkívül meg kell állapítani, hogy a 2000/78 irányelvet az EK 13. cikk (jelenleg EUMSZ 19. cikk) alapján fogadták el, amely lényegében azt írja elő, hogy az Európai Unió Tanácsa megteheti a szükséges intézkedéseket a nemen, faji vagy etnikai származáson, valláson vagy meggyőződésen, fogyatékosságon, életkoron vagy szexuális irányultságon alapuló hátrányos megkülönböztetés leküzdésére.

66 Márpedig a Bíróság kimondta, hogy e rendelkezés nem vonatkozik az itt kifejezetten fel nem sorolt okokon alapuló hátrányos megkülönböztetésekre, olyannyira, hogy az említett cikk nem lehet jogi alapja az ilyen hátrányos megkülönböztetés elleni küzdelemre irányuló uniós intézkedéseknek sem (lásd ebben az értelemben: 2011. július 7-i Agafiţei és társai ítélet, C-310/10, EU:C:2011:467, 35. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

67 Következésképpen meg kell állapítani, hogy a 2000/78 irányelv 1. cikkében kifejezetten említettektől eltérő indokokon alapuló hátrányos megkülönböztetés nem tartozik az említett irányelv hatálya alá.

68 E megállapítást nem kérdőjelezheti meg a kérdést előterjesztő bíróság által hivatkozott azon körülmény, amely szerint a 2000/78 irányelvet e tekintetben "kiegészíthetik" más uniós rendelkezések, amelyeket egyébként e bíróság nem pontosít. Meg kell ugyanis állapítani, hogy a Bíróság rendelkezésére álló iratokból egyáltalán nem tűnik ki, hogy a szóban forgó bírák által hivatkozott eltérő bánásmód az uniós jog más különös rendelkezésének hatálya alá tartozna.

69 A fentiekre tekintettel a harmadik kérdésre azt a választ kell adni, hogy a 2000/78 irányelvet úgy kell értelmezni, hogy azzal csak akkor ellentétes valamely hátrányos megkülönböztetés, ha az az 1. cikkében kifejezetten felsorolt okok valamelyikén alapul.

Az első kérdésről

70 Az - utolsóként vizsgálandó - első kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra vár választ, hogy ellentétes-e a 2000/78 irányelv 9. cikkének (1) bekezdésével, valamint a Charta 47. cikkének első bekezdésével az olyan nemzeti szabályozás, amely előírja, hogy a kártérítési kereset előterjesztésére rendelkezésre álló hároméves határidő "a kár bekövetkezésének napján" kezdődik, függetlenül attól, hogy a felpereseknek tudomása volt e a kár bekövetkezéséről és annak mértékéről.

71 Először is meg kell jegyezni, hogy a második kérdésre adott válaszra tekintettel, amelyből kitűnik, hogy a szóban forgó bírák által hivatkozott eltérő bánásmód nem tartozik a 2000/78 irányelv hatálya alá, az első kérdést az említett irányelv rendelkezéseinek fényében nem kell megválaszolni.

72 Mindemellett, amennyiben e kérdés kifejezetten a Charta egyik rendelkezésére vonatkozik, emlékeztetni kell arra, hogy a Charta alkalmazási körét 51. cikkének (1) bekezdése határozza meg, amelynek értelmében a Charta rendelkezéseinek a tagállamok csak annyiban címzettjei, amennyiben az Unió jogát hajtják végre (2013. február 26-i Åkerberg Fransson ítélet, C-617/10, EU:C:2013:105, 17. pont).

73 E tekintetben a Bíróság pontosította, hogy a Charta 51. cikke értelmében vett "uniós jog végrehajtásának" fogalma megköveteli az érintett területek közötti közelséget vagy az egyik terület által a másikra gyakorolt közvetett hatásokat meghaladó bizonyos fokú kapcsolat fennállását (2014. március 6-i Siragusa ítélet, C-206/13, EU:C:2014:126, 24. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

74 Ebből következik, hogy az uniós jogrendben biztosított alapvető jogokat az uniós jog által szabályozott valamennyi tényállásra alkalmazni kell, az ilyen tényállásokon kívül azonban nem (2013. február 26-i Åkerberg Fransson ítélet, C-617/10, EU:C:2013:105, 19. pont).

75 Így, amennyiben az érintett területre vonatkozó uniós jogi rendelkezések nem szabályoznak valamely aspektust, és nem írnak elő semmilyen különös kötelezettséget a tagállamokra nézve egy adott helyzet tekintetében, a tagállamok által e tekintetben előírt nemzeti szabályozás kívül esik a Charta hatályán, és az érintett helyzet nem értékelhető a Charta rendelkezéseire tekintettel (2019. november 19-i TSN és AKT ítélet, C-609/17 és C-610/17, EU:C:2019:981, 53. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat). Ebben az esetben a vizsgálatra a Bíróság nem rendelkezik hatáskörrel, a Charta esetleg hivatkozott rendelkezései pedig önmagukban nem alapozhatják meg e hatáskört (lásd ebben az értelemben: 2021. december 16-i AB és társai [Közkegyelem visszavonása] ítélet, C-203/20, EU:C:2021:1016, 39. pont).

76 A jelen ügyben, amint azt a román kormány és a Bizottság az írásbeli észrevételeiben hangsúlyozta, a 2000/78 irányelv alapeljárásban való alkalmazhatatlanságának a jelen ítélet 51-60. pontjában tett megállapítása annak bizonyítására irányul, hogy az alapügy tárgyát képező nemzeti szabályozás nem tekinthető úgy, mint amely a Charta 51. cikkének (1) bekezdése értelmében az uniós jog végrehajtására irányul, aminek vizsgálata a kérdést előterjesztő bíróság feladata.

77 Ezenfelül meg kell állapítani, hogy az előzetes döntéshozatal iránti kérelem nem tartalmaz olyan egyéb elemet, amely alapján feltételezhető lenne, hogy az alapügy tárgyát képező nemzeti szabályozás és az uniós jog minden más jogi aktusa között a jelen ítélet 73. pontjában hivatkozott ítélkezési gyakorlat értelmében vett bizonyos fokú kapcsolat áll fenn.

78 Ebből az következik, hogy az olyan eltérő bánásmód, mint amelyre a szóban forgó bírák hivatkoznak, kizárólag a nemzeti jogból ered, amelynek értelmezése a kérdést előterjesztő bíróság kizárólagos hatáskörébe tartozik.

79 Erre tekintettel a Bíróságnak nincsen hatásköre az előterjesztő bíróság első kérdésének megválaszolására.

A költségekről

80 Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.

A fenti indokok alapján a Bíróság (hatodik tanács) a következőképpen határozott:

1) A foglalkoztatás és a munkavégzés során alkalmazott egyenlő bánásmód általános kereteinek létrehozásáról szóló, 2000. november 27-i 2000/78/EK tanácsi irányelv 2. cikkének (1) és (2) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy azok nem alkalmazandók az olyan nemzeti szabályozásra - amint azt a kötelező nemzeti ítélkezési gyakorlat értelmezi -, amely ahhoz vezet, hogy az e szabályozás hatálybalépését követően felvett egyes bírák illetménye alacsonyabb, mint az e szabályozás hatálybalépését megelőzően felvett bíráké, mivel e szabályozásból nem következik életkoron alapuló semmilyen, közvetlen vagy közvetett hátrányos megkülönböztetés.

2) A 2000/78 irányelvet úgy kell értelmezni, hogy azzal csak akkor ellentétes valamely hátrányos megkülönböztetés, ha az az 1. cikkében kifejezetten felsorolt okok valamelyikén alapul.

Aláírások

* Az eljárás nyelve: román.