Az új szövetkezetekről szóló T/3011. számú törvényjavaslat indokolása
INDOKOLÁS
Általános indokolás
A szövetkezetekről szóló 1992. évi I. törvényről (a továbbiakban: Szvt.) elmondható, hogy szinte rögtön a hatálybalépését követően, majd azóta többször is felvetődött felülvizsgálatának kérdése, illetőleg új szövetkezeti törvény megalkotásának a szükségessége. Kétségtelen, hogy az Szvt. nem ad feltétlen, követésre érdemes modellt a szövetkezni kívánóknak. Nem egyértelmű, hogy a jogalkotó milyen célok teljesülését várta a szövetkezetek működésétől, illetőleg milyen gazdasági-szociális szerepet szánt nekik. Az Szvt. deklarálja ugyan a hagyományos szövetkezeti értékek és elvek iránti elkötelezettségét, szabályai viszont nem segítik elő következetesen ezeknek az elveknek az érvényesülését.
A hatályos törvényi szabályozás által felvázolt modell egyfelől nem felel meg a szövetkezet intézményéhez hagyományosan kapcsolódó fogalmi kritériumoknak, másfelől nem tesz eleget azoknak a gazdasági ésszerűségen alapuló elvárásoknak sem, amelyek révén a szövetkezet a következő évezred során is működőképes jogintézmény maradhat. Az Szvt. által szabályozott szövetkezet ma mindenekelőtt olyan vállalkozást jelent, amely a természetes személy tagok mint munkavállalók, a jogi személyiséggel rendelkező tagok, pedig mint tőkebefektetők részvételével folytat üzletszerű gazdasági tevékenységet. Mindez azt jelenti, hogy a szövetkezetre vonatkozó hatályos szabályozás egy olyan quasi gazdasági társaságot tekint modellnek, amelyben a szövetkezet a gazdasági társaságokra irányadó garanciális szabályok nélkül folytat a gazdasági társaságokra jellemző vállalkozási tevékenységet.
Az Szvt. továbbá figyelmen kívül hagyja azt a tényt, hogy a létező szövetkezetek jelentős hányada fogyasztási beszerző, illetőleg értékesítő szövetkezet, és változatlanul az ún. termelőszövetkezetet tekinti szabályozási tárgynak. Ez távol áll az Európában általánosan elfogadott szövetkezet-fogalomtól. Szükséges, hogy a piacgazdasági viszonyoknak megfelelően, mindenekelőtt a közös értékesítésben, a gépbeszerzésben és -használatban, a közös raktározásban és feldolgozásban, továbbá a hitelezésben vállaljanak szerepet a szövetkezetek.
Igaz ugyan, hogy szövetkezetek nemcsak a mezőgazdaság területén működnek, de meghatározó jelentőségük van illetőleg lehet a vidéki népesség megtartásában, gazdasági és szociális helyzetének javításában és erősítésében. Ezért a szövetkezet jövőjét illetően a célok meghatározása, a jogi szabályozás kialakítása a mezőgazdaság és a vidék fejlesztésének kérdéseivel szorosan összefüggő, komplex kérdéskört jelent. Ez áll összhangban azzal a szemlélettel, amelyet az Európa Parlament 1983-ban, majd 1987-ben a szövetkezetek helyzetéről elfogadott határozati tükröznek. Eszerint a szövetkezetek olyan kis- és középüzemek, amelyek az öntevékenység és a demokratikus igazgatás keretében működnek, s egyben a regionális fejlesztés és a munkahelyteremtés fontos eszközei.
A törvény a családi gazdaságok további kialakulásával és megerősödésével számol. Az Európai Unió országaiban általánosan elterjedt és közösségi vívmányként számon tartott intézmény az ún. multifunkcionális családi gazdaság. Ez az uniós országokban nem egyszerűen az agrártermelés alapegysége, de a táj megőrzésében, a sajátos termelési hagyományok ápolásában, a falusi turizmusban, továbbá a vidéki népesség szociális szükségleteinek kielégítésében is fontos szerepet játszik, és alkalmas arra, hogy a népességet a vidéken megtartva számára megélhetést biztosítson. Ennek a gazdasági modellnek olyan szövetkezés felel meg, amely az önállóan gazdálkodó tulajdonosok gazdasági, szociális és jóléti érdekeiből indul ki. A szövetkezet gazdasági tevékenysége nem függetlenedik a tagok gazdálkodásától, sőt annak eredményesebbé tételét szolgálja.
A fentiekre tekintettel az új szövetkezetekről szóló törvény által megvalósítani kívánt szövetkezeti modellnek a következő alapvető sajátosságoknak kell megfelelnie.
1. A szövetkezet - az ún. "duális struktúrája" alapján - egyrészt az egyesületeket, másrészt pedig a gazdálkodó szervezeteket (vállalkozásokat) jellemző vonásokat hordoz. Az egyesületi sajátosságokra utal pl. a nyitott tagság elve, a döntéshozatal során főszabályként érvényesülő szavazategyenlőség, valamint az a körülmény, hogy a szövetkezet nem csupán gazdasági célok teljesítésére alakul.
A szövetkezet másfelől olyan gazdálkodó szervezet, amely a piaci forgalomban a gazdasági élet más szereplőivel azonos feltételekkel vesz részt. A szövetkezet mint vállalkozás a nem tagjaival folytatott üzletszerű gazdasági tevékenysége során a piacgazdaság általános normáit köteles figyelembe venni. Az állam a szövetkezetet nem mentesítheti azok betartása alól. (Lásd a versenyjogi előírásokat, a cégnyilvántartás rendelkezéseit, a gazdálkodó szervezetek számvitelére, vagy éppen a fizetésképtelen vállalkozások felszámolására vonatkozó törvényi szabályokat stb.)
2. A szövetkezet fogalmának meghatározásakor abból kell kiindulni, hogy a szövetkezeti tag kétféle minőségben kötődik a szövetkezethez. A tag egyrészt a szövetkezet irányítója, a legfontosabb döntéseket meghozó testület tagja, a vezető tisztségviselők kinevezésére és beszámoltatására jogosult személy. Másfelől azonban a tag a szövetkezet által nyújtott szolgáltatások legfőbb fogyasztója (igénybevevője) is, illetőleg a szövetkezet legfontosabb gazdasági partnere. A szövetkezeti tag jellemző módon nem válik tőkebefektetővé, hanem gazdasági-vállalkozói önállóságát megtartva, a szövetkezet révén kívánja saját gazdasági, illetőleg fogyasztási céljait megvalósítani. Ez utóbbi körülmény az a meghatározó jelentőségű motívum, amely elvezet a szövetkezet alapításához, és amely az embereket, szervezeteket a szövetkezet alapításában érdekeltté teszi.
3. A szövetkezet a tagi érdekeket akkor képes megfelelően szolgálni, ha működése, az általa folytatott gazdasági tevékenység a tagok saját gazdasági érdekeinek (vállalkozásainak) van alárendelve. Ennek a követelménynek a jogi kifejeződése az, hogy a szövetkezet - eltérően a gazdasági társaságoktól - csak annyiban jogosult saját nevében üzletszerű gazdasági tevékenységet folytatni, amennyiben a tagjaival kialakított gazdasági együttműködés szempontjából szükséges, illetőleg azt eredményesebbé teheti.
A szövetkezet a tagjaival és a nem tagokkal folytatott gazdasági tevékenysége során értelemszerűen eltérő elveket követ. A szövetkezet és a tagok gazdasági együttműködése során a szövetkezet nem törekszik nyereségre. A szövetkezet a nem tagokkal folytatott gazdasági tevékenysége során viszont ugyanazokat az üzleti szempontokat követi, mint a gazdasági társaságok.
A szövetkezet ezen sajátosságának - aminek alapján a szövetkezet belső jogviszonyainak sajátossága eltér a szövetkezet külső kapcsolataira irányadó működési elvektől - kiemelt fontossága van a mezőgazdaság, az ipar vagy a szolgáltatások területén létrejött kisvállalkozások fejlődése, illetőleg fennmaradása szempontjából. A szövetkezet tagjaivá váló, csekély tőkével rendelkező vállalkozók a szövetkezet révén képesek csökkenteni, ésszerűsíteni működési költségeiket, a szövetkezeti szolidaritás meghatározott esetekben alkalmas lehet e személyek számára nem elérhető külső források kiváltására.
4. A szövetkezet lényeges működési elve, hogy - a gazdasági ésszerűség határai között - a szövetkezet belső jogviszonyaiban a tőkeérdekeltség helyett a szövetkezés személyes eleme a meghatározó. Ez az elv nem csupán a szövetkezet által nyújtott szolgáltatások vonatkozásában érvényesül, hanem jellemzi a tagok egymás közötti, szövetkezeten belüli jogviszonyát is. Másként fogalmazva a szövetkezeti szabályozás a tagok érdekeltségét nem a gazdasági társaságokra jellemző tőkeérdekeltségre alapozza, hanem a szövetkezettel folytatott gazdasági együttműködésre.
A szövetkezésnek ez a személyes jellege, illetőleg a szövetkezet belső kapcsolataiban a tőkeérdekeltség korlátozása, a szövetkezés talán legfontosabb sajátossága, ami a gazdasági életben egyébként kiszolgáltatott szereplő versenyhátrányát az összefogás, az együttműködés ösztönzésével kívánja ellensúlyozni. A jogalkotó ezt az elvet csak annyiban oldhatja, egészítheti ki a tag tőkemotiváltságát erősítő szabályokkal, amennyiben e rendelkezések alkalmasak a szövetkezet gazdasági értelemben vett életképességének javítására.
5. A szövetkezetnek más, a tagok korlátolt felelőssége mellett működő gazdálkodó szervezetektől eltérő sajátossága, hogy a tagság és a tőkemozgás vonatkozásában igen jelentős mértékű rugalmasságot biztosít. Szemben a korlátolt felelősségű társasággal vagy a részvénytársasággal, a szövetkezet jegyzett tőkéjének (részjegytőkéjének) felemelése és leszállítása nem teszi szükségessé a hitelezőkkel való esetenkénti elszámolást (biztosítékadást), a tőkeváltozás nem igényli a cégeljárás időigényes rendelkezéseinek alkalmazását.
Részletes indokolás
Az 1. §-hoz
A törvényjavaslat tárgya a szövetkezet alapítása, szervezete, működése, szervezeti változásai, megszűnése, valamint a szövetkezet és tagjai közötti jogviszony. Tekintettel arra, hogy a szövetkezet a gazdasági és a kulturális, oktatási, szociális szféra része, és mint ilyen rendkívül összetett jelenség, jogalkotási törvény előírásaival összhangban a törvényjavaslat csak az állampolgárok alapvető jogait és kötelezettségét rögzíti. A szövetkezet akkor válik versenyképessé, akkor tudja funkcióját betölteni, ha alapszabálya rendezi az ahhoz szükséges részletszabályokat. (9. §) A speciális tulajdonságokkal rendelkező szövetkezeti formák eltérő szabályozást igényelnek: A biztosító és hitelszövetkezetekre vonatkozó prudenciális és más pénzügyi szabályokat külön törvény rögzíti, mely eltérhet e törvényjavaslat rendelkezéseitől. (1996. évi CXII. törvény a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról). Az oktatási intézményhez kapcsolódó szövetkezetek (iskolaszövetkezet) speciális szabályait e törvény keretein belül kormányrendelet állapítja meg. Azonban e törvényjavaslat is számos helyen eltérő szabályokat ír elő az iskolaszövetkezetekre:
1. legalább tizenöt tag alapíthatja (6. §),
2. tanulókon kívül felvett tagok arány legfeljebb tizenöt százalék lehet,
3. tizennegyedik életévét betöltött kiskorú törvényes képviselője hozzájárulásával lehet tagja szövetkezetnek (47. §),
4. szervezeti változáshoz az oktatási intézmény vezetőjének engedélye kell (68. §).
A kiskorúak védelme, a gazdálkodási tevékenység kiegészítő jellege rávilágít arra, hogy a szövetkezet legalább annyira képes a társadalmi szolidaritás, mint a gazdasági haszonszerzés céljait szolgálni.
A lakásszövetkezetekre e törvény hatálya nem terjed ki. Azokra továbbra is az 1992. évi I. törvényt kell alkalmazni.
A 2. §-hoz
A törvényjavaslat szabályozza a háttérjog kérdését: a nem szabályozott kérdésekben a Polgári Törvénykönyv rendelkezéseit kell alkalmazni. A törvény egyértelművé teszi, hogy a szövetkezetet nem a gazdasági társaságok egyik fajtájának tekinti. A gazdasági társaságokról szóló törvényt - ellentétben a korábbi szabályozással - nem képezi e törvény háttér-jogszabályát.
A 3. §-hoz
A törvény a szövetkezet fogalmát a lehető legtágabban határozza meg. A leglényegesebb fogalmi elemek a következők:
1. A szövetkezet a szövetkezés szabadsága elvének megfelelően létrehozott közösség.
2. A részjegytőke az a minimális összeg, ami a szövetkezeti közös célok megvalósulásához elengedhetetlen.
3. A nyitott tagság elve érvényesül. A tagok bármikor csatlakozhatnak a szövetkezethez, vagy megválhatnak attól, ahogy azt saját gazdálkodásuk, fogyasztásuk megkívánja.
4. A változó tőke elve a nyitott tagság elvéhez kapcsolódik. A belépő vagyoni hozzájárulása növeli, a kilépővel való elszámolás csökkenti a szövetkezet részjegytőkéjét.
5. A szövetkezet a tagjai gazdálkodását mozdítja elő. A törvény a gazdálkodás szót tágan értelmezi, beleérti a természetes személy tagok fogyasztását is.
6. A szövetkezet abban különbözik minden más gazdálkodó szervezettől, hogy tagjai és azok hozzátartozói kulturális, oktatási és szociális igényeit is szem előtt tartja. Kielégítésük a szövetkezet anyagi teljesítő képességétől függ. Ennek a szövetkezeti szövetségek számára nyújtott hozzájárulás is egy módja lehet. (86-88. §)
A szövetkezet fogalmának nem lényegi eleme a tag személyes közreműködése. Eltérően a korábbi szabályozástól a munkaszövetkezet nem alapmodell, hanem - az európai hagyományokkal összhangban - kivétel.
A 4. §-hoz
A viszonosság elve alapján szabályozza a törvény a külföldi székhelyű szövetkezetek magyarországi jogait és kötelezettségeit.
Az 5-6. §-hoz
Az alapításhoz legalább öt tag szükséges (kivéve az iskolaszövetkezetet). A szövetkezet hagyományosan a kisegzisztenciák összefogásának eredménye. Öt fő alatt ez az összefogás nem jár azzal a minőségi változással, ami a gazdálkodók alkalmi együttműködését a szövetkezés szintjére emeli. A szövetkezet alapítói természetes és jogi személyek is lehetnek. A szövetkezet személyegyesülés jellegéből fakad, hogy a jogi személy tagok száma korlátozott és tilos a tagokat nyilvános felhívás útján gyűjteni. (Szemben a tőkeegyesítő jellegű részvénytársasággal.) A jogi személyekkel szemben a törvény ezen kívül a részjegytőke minimális összegének meghatározásakor alkalmaz eltérő szabályokat (16. §) (másodlagos szövetkezet). Tekintettel arra, hogy kulturális, szociális, oktatási igényei csak természetes személynek lehetnek, értelmezési vitát vethet fel a szövetkezeti tag jogi személy tagjai ilyen igényeinek kielégítése (21. §). Értelmezésünk szerint a törvényjavaslat e tárgyú rendelkezéseit csak a természetes személy tagokra lehet értelmezni. A szövetkezet az egyetlen gazdálkodó szerv, ami ilyen igények kielégítését is felvállalja, a kiterjesztő értelmezés a szövetkezés fogalmának indokolatlan kiterjesztését jelentené.
A 7-8. §-hoz
Az alakuló közgyűlés szabályai értelemszerűen tartalmazzák az alapításhoz szükséges döntéseket (részjegytőke meghatározása, tisztségviselő megválasztása stb.). A törvény csak az alapszabály elfogadásához írja elő a kétharmados (minősített) többséget, a többi döntéshez elegendő az egyszerű többség. (Kapcsolódnak e szakaszhoz a közgyűlésnél írtak is (22. §).)
A 9-10. §-hoz
Az alapszabály a szövetkezet önkormányzatiságát megtestesítő okirat. A jogszabályok keretei között a tagok maguk határozzák meg tartalmát. A törvény által előírt kötelező elemek az azonosítást, a gazdasági és egyéb tevékenység átláthatóságát, a vagyoni és státuszkérdések alapjainak rögzítését szolgálják. Elsősorban a gazdasági élet többi szereplője, másodsorban a tag érdekében. Ha a szövetkezet élni kíván a törvény által diszpozitívan biztosított eszközökkel (pl.: hirdetményi összehívás, pótbefizetés, tagi kölcsön) azt az alapszabályában rögzítenie kell. A szövetkezet tagjai és tisztségviselői mindennapi munkájuk során az alapszabály keretei között tevékenykednek, ezért az alapszabály jogszerűségét mindenképpen biztosítani szükséges. Ezért az alapszabályt közokiratba, vagy ügyvéd (jogtanácsos) által ellenjegyzett okiratba kell foglalni. A törvény az alapszabályon kívül más önkormányzati szabályzat létrehozását nem szabályozza, megelőzendő a belső szabályzatok közötti versengést, szolgálva a cégnyilvánosságot.
A 11. §-hoz
A szövetkezetet a gazdasági társaságokkal megegyező módon veszi nyilvántartásba a cégbíróság. A bejegyzés feltétele, és a bejegyzés jogerős elutasításakor követendő eljárás megegyezik a gazdasági társaságokról szóló törvény szabályával.
A 12. §-hoz
A bejegyzést megelőzően kötött szerződések közgyűlési jóváhagyása és az értük viselt felelősség szabályozása harmadik személyek biztonságát segíti elő.
A 13. §-hoz
A szövetkezet képviseletét választott elnöke, vagy alapszabályban meghatározott igazgatósági tagja látja el. E tisztségviselők képviselete önálló. A közgyűlésnek sem áll módjában, hogy harmadik személyekre kiterjedő hatállyal korlátozza képviseleti jogukat. A forgalom biztonságát szolgálja ez az intézkedés, mert általánosan elfogadott, hogy a szövetkezet elnöke (esetleg főkönyvelője) teljes joggal jegyzi a szövetkezetet. A cégjegyzési joggal rendelkező személyek nevét, adatait és az aláírási jog korlátozását be kell jelenteni a cégbíróságnak. Az aláírási jog korlátozása a gazdasági társaságoknál a tagok joga, szövetkezetnél a törvényjavaslat bizonyos mértékig szabályozza.
A 14. §-hoz
A cégbírósági eljárást, a cégbíróságok törvényességi felügyeleti jogát és az ennek keretében a szövetkezetekkel szemben is gyakorolható intézkedéseit külön jogszabály tartalmazza. (1996. évi CXII. törvény a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról)
A 15. §-hoz
A szövetkezet vagy testületei jogszabályba vagy alapszabályba ütköző határozatainak felülvizsgálata a bíróságtól kérhető. A szabályozás megegyezik a gazdasági társaságokra irányadóval. Megjegyzendő, hogy a tag személyes közreműködése során keletkező vitákra a személyes közreműködés jogi keretét biztosító szerződéstől függően a Munka Törvénykönyve, vagy a Polgári Törvénykönyv vonatkozik. A tagok és tisztségviselők kártérítési felelőssége közvetlenül a Polgári Törvénykönyv rendelkezéseiből következik (38. §).
A 16-17. §-hoz
A szövetkezet működésének alapja a tagok tartós együttműködési szándéka. A közös célok megvalósítását is elsősorban a saját gazdaságukban végzett munka biztosítja. Mindezek ellenére a törvény meghatározza a szövetkezeti részjegytőke minimumát, ami az együttműködés tárgyi feltételeinek biztosítását szolgálja (közös iroda, adminisztrátor, számítógéppark, reklámköltségek stb.). Ennek során különbséget tesz az ún. elsődleges és másodlagos szövetkezetekkel szemben támasztott tőkekövetelmények között. A természetes személy tagok többségi részvételével működő szövetkezet tőkeminimuma hárommillió forint, a szövetkezetek tízmillió forinttal alapíthatnak szövetkezetet. A különbség oka az, hogy a szövetkezetek által alapított szövetkezeteknél a pénzügyi hátteret jelentő családi gazdaság csak közvetve képes e funkciója betöltésére. A tevékenység jellegére tekintettel külön szabály érvényesül e tekintetben a szövetkezeti hitelintézetekre vonatkozóan, külön törvény rendelkezése alapján (1996. évi CXII. törvény a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról). A szövetkezet gazdálkodásának alapját csak részben szolgálja saját vagyona. A tagok saját eszközeiket a szövetkezet használatába - és nem tulajdonába - adják, ez biztosítja a szövetkezet működőképességét.
A 18-19. §-hoz
A javaslat lehetővé teszi a szövetkezetek számára fel nem osztható vagyon képzését, egyben szabályozza a fel nem osztható vagyon rendeltetését a szövetkezet működése során, illetve megszűnése esetére. A fel nem osztható vagyon rendeltetése a szövetkezet működése során az, hogy a tagváltozás, a vagyonváltozás közepette is biztosítva legyen a szövetkezet alapszabályban rögzített céljainak teljesülése, így mindenekelőtt a szövetkezet szociális funkcióihoz szükséges vagyona. A fel nem osztható vagyon olyan "célvagyonnak" (számviteli fogalommal lekötött tőke) számít, amely sem az adózott eredmény felosztásakor, sem a szövetkezet megszűnésekor nem juttatható vissza (osztható fel) a tagok között. A szövetkezet jogutód nélküli megszűnése esetén e vagyonrészt más szövetkezet vagy szövetkezeti szövetség részére kell felajánlani.
A 20. §-hoz
A tag felelősségének szabályozása a tőkeegyesítő gazdasági társaságok szabályaira hasonlít. Mivel a törvény egy jegyzett tőke védelmi rendelkezést tartalmaz, felmerülhet a kérdés, mi tesz hitelképessé egy szövetkezetet. A szövetkezet hitelképességének vizsgálatakor a tagok saját gazdaságainak, háztartásának kumulált hitelképességét kell vizsgálni.
A 21. §-hoz
A szövetkezet gazdasági tevékenysége két részre oszlik: a tagjaival folytatott gazdasági együttműködésre, és harmadik személyekkel folytatott üzletszerű gazdasági kapcsolatra. Gazdasági értelemben - a TEÁOR szerint - e két tevékenység ugyanazokat a tevékenységi köröket foglalja magában. E tevékenységi körökre vonatkozik a rugalmasan értelmezett kizárólagosság elve, azaz a szövetkezet olyan gazdasági tevékenységet folytathat, ami tagjai gazdasági tevékenységével összefüggésben áll (vagy a tagok kulturális, oktatási, szociális igényeinek kielégítését szolgálja). A kizárólagosság elvét a törvény alárendeli a forgalombiztonság elvének. (21. § (2) bekezdés)
A 22. §-hoz
A közgyűlés a szövetkezet legfőbb ügydöntő szerve. A törvény meghatározza legfontosabb hatásköreit, de a felsorolás exemplikatív. A közgyűlés a szövetkezet minden olyan ügyében dönthet, amit törvény - tehát nem bármely jogszabály -, vagy az alapszabály nem utal más szerv, vagy testület hatáskörébe.
A 23-25. §-hoz
A közgyűlés lehet évi rendes és rendkívüli közgyűlés. A rendkívüli közgyűlés összehívása kötelező a törvényben meghatározott esetekben. A közgyűlést - ha törvény másként nem rendelkezik - az igazgatóság hívja össze. Másként rendelkezik a cégnyilvántartásról, a cégnyilvánosságról és a bírósági cégeljárásról szóló 1997. évi CXLV. törvény, illetve a csődeljárásról, a felszámolási eljárásról és végelszámolásról szóló 1991. évi IL. törvény. A kisebbség jogainak védelmében a törvény lehetővé teszi, hogy a tagok tíz százaléka indítványozza a közgyűlés összehívását, és írásban napirendet javasolhasson. További kisebbségvédelmi szabályok érvényesülnek szervezeti változás kezdeményezésekor (70. §), a felszámoló kijelölésekor (84. §). A törvény a gazdasági társaságokról szóló törvényhez hasonlóan szabályozza a meghívó tartalmát, a kézbesítés határidejét.
A 26. §-hoz
A személyegyesülési jellegből következően a törvény rögzíti az egy tag - egy szavazat elvet. Mint minden gazdálkodó szervezetnél a gazdasági helyzetről a tag jogosult információt kérni, a tisztségviselő pedig köteles a felvilágosítást megadni. Ennek egyik lehetséges formája a közgyűlési jegyzőkönyv másolatának átadása (30. §).
A 27. §-hoz
A törvényjavaslat lehetővé teszi, hogy a szövetkezet tisztségviselőit ne a tagok közül válasszák. A nem tag tisztségviselő tanácskozási joggal vesz rész a közgyűlésen. Ez a jog illeti meg a nem tag munkavállalók érdekképviseleti szervezeteinek képviselőit is. A törvényjavaslat e rendelkezése a jogi személy tagok képviselőinek igazgatósági tagságát kívánja biztosítani. (Lásd a 34. §-t.)
A 28. §-hoz
Az előző törvény tapasztalatait figyelembe véve a törvényjavaslat részletesen szabályozza a megismételt közgyűlés szabályait (időpont, összehívás módja, határozatképességi szabályok).
A 29. §-hoz
A közgyűlés egyszerű többséggel dönt. Ez alól az alapszabály módosítása, a fel nem osztható vagyon képzése, a státuszkérdések és a csődeljárás kezdeményezése képez kivételt. A törvény a lehető legszűkebben kívánta meghatározni a minősített többséget igénylő kérdések körét. Természetesen az alapszabály előírhat minősített többséget olyan ügyekben is, ahol a törvény ezt nem teszi.
A 30. §-hoz
A jegyzőkönyv, mint minden testületi szervnél, garanciális jelentőséggel bír. Kötelező tartalmát rögzíti a törvény, de bármely tény, adat rögzítheti jegyzőkönyvben. A tag alapvető joga, hogy nyilatkozatát jegyzőkönyvbe vetesse.
A 31. §-hoz
A költségkímélés egyik jólbevált módja az írásbeli szavazás. Az alapszabályban részletesen kell rendezni eljárási szabályait.
A 32. §-hoz
A részközgyűlés intézménye lehetőséget biztosít a nagy taglétszámmal (több száz tag) rendelkező szövetkezeteknek, hogy olcsóbban, de nem kevésbé demokratikusan intézhessék ügyeiket. A részközgyűléseknél a részközgyűlés székhelyét, szavazói körzetének kialakítást, a szavazatösszesítés módját, határidejét mindenképpen rögzíteni kell az alapszabályban. A részközgyűléseket nem szükséges azonos időpontban megtartani.
A 33. §-hoz
A küldöttgyűlés szintén a nagy taglétszámú szövetkezeteknek (több ezer tag) kíván segíteni. Jelenleg elsősorban az áfészek érdekeit szolgálja. A küldöttgyűlések demokratikus jellegének fokmérője a küldöttállítás taglétszámhoz viszonyított aránya. A küldöttgyűlés és a részközgyűlés intézménye párhuzamosan is alkalmazható. A küldöttgyűlés hatásköre mindenben megegyezik a közgyűlés hatáskörével. Egyetlen korlátozás az írásbeli szavazás tilalma.
A 34. §-hoz
A gazdasági társaságokról szóló törvénnyel megegyező módon e törvényjavaslat is felsorolja a vezető tisztségviselőket, a fokozott felelősség és a kizáró okok érvényesülési területének pontos meghatározása érdekében. Vezető tisztségviselővé nem csak tag választható. A jogi személy tagok képviselői is megválaszthatóak, ha más törvény azt nem tiltja. A törvény általában nem határozza meg a közgyűlés szavazati módját. Egyetlen kivétel a vezető tisztségviselők választása, ahol a titkos szavazás alkalmazása kötelező.
A 35-37. §-hoz
E három szakasz a vezető tisztségviselővé választás korlátozásait tartalmazza. A 35. § az abszolút kizáró okokat sorolja fel. Ezek nagyobb része büntetőjogi korlátozásokhoz kapcsolódik. Cél a gazdasági szféra megtisztítása azoktól a személyektől, akik nem képesek a tisztességes piaci magatartás tanúsítására. Az alapszabály meghatározhatja azokat a szakmai feltételeket, amikkel az adott tisztségre pályázónak rendelkeznie kell. Ha ilyen feltételeket az alapszabályban rögzítenek, azok abszolút kizáró okká válnak. A 36. § szervezeti összeférhetetlenségeket szabályoz. Az alapszabályban további összeférhetetlenségi okok is rögzíthetőek. A 37. § a versenyjogi összeférhetetlenség alapesetét szabályozza. Az alapszabály ezen a területen is megállapíthat többletkorlátozásokat.
A 38. §-hoz
A vezető tisztségviselők felelőssége az általános polgári jogi felelősséghez képest fokozott. A bírói gyakorlat alakította ki ennek kereteit. A felelősség alapja akkor is a Polgári Törvénykönyv, ha a vezető tisztségviselő munkaviszony keretében látja el feladatát. A (2) bekezdés a mentesülés egy speciális alakzatát szabályozza. Tipikusan azt az igazgatósági tagot védi, aki tiltakozott a többségi döntés ellen, és álláspontját később a tények igazolták. A törvény nem elégszik meg a passzív tiltakozással, azt a felügyelőbizottságnak írásban be kell jelenteni.
A 39. §-hoz
A vezető tisztségviselői megbízatás megszűnésének esetei megegyeznek a gazdasági társaságokról szóló törvény rendelkezéseivel.
A 40-41. §-hoz
A szövetkezet ügyeinek vitele rendes gazdálkodás keretei között az igazgatóság feladata. Igazgatóság választása kis létszámú szövetkezeteknél nem kötelező, alapszabályi rendelkezéssel ügyvezető elnöki tisztség hozható létre. Az ügyvezető elnök jogköre az igazgatóság elnökének jogkörével egyezik meg. A törvény kívánatosnak tartja, hogy az igazgatóság tagjai a szövetkezet tagjai is legyenek. A szövetkezet személyegyesítő jellege indokolja ezt, de itt a törvény az önkormányzatiság elvét többre értékeli: az igazgatóság tagjai is lehetnek kívülállók, ha az alapszabály így rendelkezik.(27. §, 34. §) A tagok információkérési jogával (25. §), és a felügyelőbizottság ellenőrzési kötelezettségével (42. §) összefüggésben rögzíti a törvény az igazgatóság beszámolási kötelezettségét.
A 42-44. §-hoz
A felügyelőbizottság a közgyűlés ellenőrzési szerve. Az ellenőrzés tárgya az igazgatóság tevékenysége, tágabb értelemben, az alapszabályban rögzített célok megvalósulásának folyamata. A törvény kötelezővé teszi a felügyelőbizottság megválasztását, mert az igazgatóság korlátlansága már eddig is komoly károkat okozott a szövetkezeti mozgalomnak. A gazdasági társaságok felügyelőbizottságaihoz hasonlóan tagjaik egyharmadát a nem szövetkezeti tag munkavállalók közül kell megválasztani. Rendes gazdálkodás körülményei között a felügyelőbizottság ellenőriz. Rendkívüli körülmények között - amikor az igazgatóság nem tudja, vagy nem akarja ellátni feladatát, vagy likviditási nehézségek vannak - konkrét szövetkezetirányítási feladatokat végez: összehívja a közgyűlést, felfüggesztheti az igazgatóság működését stb. Feladatai ellátása érdekében a felügyelőbizottság és tagjai széleskörű vizsgálati jogokkal rendelkeznek.
A 45. §-hoz
Könyvvizsgáló választását a törvény nem szabályozza, a számviteli törvény rendelkezéseire utal. A könyvvizsgáló szerepe a szövetkezeteknél is ugyanaz, mint bármely gazdálkodó szervezetnél: ellenőrzi a nyilvántartások pontosságát, jogszerűségét. Míg a felügyelőbizottság a belső, a könyvvizsgáló a külső ellenőrzés intézménye.
A 46-48. §-hoz
A szövetkezeti tagsági jogviszony két módon keletkezhet. Új szövetkezet esetében az alapításkor, már működő szövetkezet esetén tagfelvétellel. A tagfelvételt tilos olyan feltételhez kötni, ami az alkotmányba, vagy jogszabályba ütközne. A tagfelvételről a szövetkezet alapszabályban meghatározott testülete dönt. Ha a döntést nem a közgyűlés hozta, akkor elutasító döntés esetén a közgyűléshez lehet fordulni. A tagfelvétel a törvény szerint nem minősül státuszkérdésnek, egyszerű többséggel szavaz a közgyűlés. Természetesen az önkéntesség elve a tagfelvételnél is érvényesül. A szövetkezet csak azt fogadja be soraiba, akinek tagságát a többség támogatja. Tagi jogait a felvett jelentkező attól a naptól gyakorolhatja, mikor vagyoni hozzájárulását, vagy annak alapszabályban meghatározott hányadát befizette. Bár a szövetkezet személyegyesítő jellegű, a vagyoni hozzájárulás befizetése és a tag alávető nyilatkozata (46. § (2) bekezdés) szándékának komolyságát bizonyítja.
A 49. §-hoz
A törvény egyértelművé teszi a részjegy fogalmát, funkcióját. Eszerint a részjegy (szemben a részvénnyel) nem értékpapír, nem testesíti meg a tagsági jogviszonyból eredő jogokat és kötelezettségeket. A szövetkezés személyes, személyekhez kötött jellegével nehezen lenne összeegyeztethető, ha a szükségképpen személytelen értékpapír fejezné ki, hordozná a tagsági jogviszonyból eredő jogosultságokat. A részjegy a törvényjavaslat szerint olyan sajátos okirat, amely igazolja a szövetkezeti tag tagsági jogviszonyával összefüggő jogokat és tényeket.
Az 50. §-hoz
A gazdasági társaságokhoz hasonlóan a szövetkezet is tagnyilvántartást vezet. Ennek az adózás, a versenyjog, és a tagi jogok gyakorlása szempontjából van garanciális jelentősége.
Az 51-52. §-hoz
A tagsági jogviszony tartalma jogok és kötelezettségek összessége. A tag jogai egyrészt a közgyűléshez (szavazás, napirend indítványozása, tanácskozás, információkérés), másrészt a nyereségrészesedéshez (58. §), harmadrészt a szövetkezettel folytatott gazdasági együttműködésből származó közvetett haszon realizálásához (57. §) kapcsolódnak. A tag kötelezettsége vagyoni hozzájárulása teljesítése (53. §), és részt venni a szövetkezet üzletszerű gazdasági tevékenységében. E részvétel egyik lehetséges módja a személyes közreműködés, ami munkavégzés is lehet (59. §).
Az 53-54. §-hoz
A tagok vagyoni hozzájárulásainak együttes értéke megegyezik a részjegytőkével. A vagyoni hozzájárulásuk mértékét teljes mértékben az alapszabály határozza meg, csak a részjegytőke minimális összegére kell tekintettel lenni. (16. §) Az apportra, annak jellemzőire, felértékelésére, az értékmeghatározásért viselt felelősségre a bírói gyakorlatban kialakult szabályokat tartalmazza a törvényjavaslat. A rendelkezések megegyeznek a gazdasági társaságokra vonatkozókkal.
Az 55. §-hoz
A tagi kölcsön az első angliai szövetkezet alapítása óta ismert jogintézmény. A tagok megtakarított pénzüket nem bankba teszik, hanem az annál nagyobb hozamot biztosító szövetkezetnek adják kölcsön. A szövetkezetnek sem kell végigjárni a banki hitelengedélyezési eljárást, és a pénzpiaci helyzete is stabil marad. A tagi kölcsönhöz számos ország állami támogatást is nyújt. A tagi kölcsön szabályait az alapszabályban, vagy külön tagi megállapodásban lehet rögzíteni.
Az 56. §-hoz
A pótbefizetés célja a veszteségrendezés. Más célra pótbefizetés nem rendelhető el, a veszteség rendezésére fel nem használt pótbefizetést vissza kell fizetni a tagoknak.
Az 57. §-hoz
A tag kötelezettsége a gazdasági együttműködés. Módját az alapszabály rendezi a szövetkezet tevékenységének függvényében. Például a fogyasztási szövetkezet meghatározza, milyen termékeket és milyen mennyiségben kell a tagnak vásárolnia. A szövetkezet a taggal folytatott gazdasági együttműködés során nyereségre nem törekszik. A hasznot a tag saját gazdaságában, háztartásában realizálja. Szolgáltatások nyújtás esetén a tag az önköltségi árat téríti meg a szövetkezetnek.
Az 58. §-hoz
Az éves beszámoló elfogadásával egyidejűleg dönt a közgyűlés a nyereség felosztásáról. A nyereség forrása a harmadik személyekkel folytatott üzletszerű gazdasági tevékenység. A nyereségrészesedés alapja a klasszikus szövetkezeti elvek szerint a szövetkezettel folytatott együttműködés mértéke. A szövetkezet infrastruktúráját nagyobb mértékben igénybe vevő tag hozzájárul ahhoz, hogy a többi tag is alacsonyabb fajlagos önköltségen vegye igénybe a szövetkezet által nyújtott szolgáltatásokat. A gazdasági együttműködés mérőszámait a szövetkezet maga határozhatja meg. Lehet pénz, vagy természetes mértékegység is. Például az, hogy a gabonaraktározással foglalkozó szövetkezet raktárába melyik tag hány tonna gabonát szállított be az adott évben.
Az 59. §-hoz
A személyes közreműködés egyik formája a munkavégzés. Ha a tag munkaviszonyban áll a szövetkezettel, az két, egymástól független jogi kapcsolatot jelent. Tagi jogviszonya tartalmát e törvényjavaslat, munkajogviszonya tartalmát a Munka Törvénykönyve szabályozza. E törvényjavaslat több szakasza élesen elválasztja a munkavállaló tag e két minőségét. (27. §, 42. §)
A 60. §-hoz
A tagsági jogviszony megszűnésének okait három csoportba oszthatjuk:
1. A tag döntésére visszavezethető okok (kilépés, vagyoni hozzájárulás nem teljesítése).
2. A szövetkezet döntésére visszavezethető okok (tag kizárása, szövetkezet megszűnése).
3. Közvetett okok (tag halála, jogi személy tag jogutód nélküli megszűnése).
A 61. §-hoz
A vagyoni hozzájárulás nem teljesítésének következményeit szabályozza e szakasz, összefüggésben az 54. §-sal és 60. §-sal.
A 62. §-hoz
A nyitott tagság elvéből következik, hogy a tag bármikor kiléphet a szövetkezetből. Döntését nem kell indokolnia. A jogviszony megszűnésének konkrét napját az alapszabály rendelkezése alapján lehet meghatározni.
A 63 . §-hoz
A tag kizárásának szabályozása azon a felismerésen alapszik, hogy a nyitott tagság elve feljogosítja a tagot, hogy a szövetkezetbe belépjen, onnan kilépjen, de a szövetkezetet nem jogosítja fel, hogy a tagot szabadon felvegye vagy kizárja. A kizárás indoka a tag legsúlyosabb kötelezettségmulasztása, vagy szövetkezetet veszélyeztető magatartása lehet. Garanciális jellegű az indoklási kötelezettség, tekintettel a bírói gyakorlatra. A kizárás kérdésében a legfelsőbb szövetkezeti fórum, a közgyűlés dönt. Döntése a 15. § alapján bíróság előtt megtámadható, de kivételként e határozat végrehajtására a keresetindításnak halasztó hatálya van.
A 64. §-hoz
A 64-67. §-ok a szövetkezettől megváló taggal történő elszámolás egyes kérdéseit rendezik. Értelemszerű, hogy az elszámolás alapját képező vagyonba nem lehet figyelembe venni azokat a tőkeelemeket, melyek a szövetkezet gazdasági fennmaradását, gazdaságon kívüli céljainak elérését szolgálják. A (1) bekezdés szerint meghatározott vagyonból a vagyoni hozzájárulása arányában részesül a tag. Bár a szövetkezet személyegyesítő jellegét többször hangsúlyoztuk, ez a szövetkezettől való megválás során nem érvényesül.
A 65. §-hoz
Az elszámolás határideje rövid. Meghosszabbításának három együttes feltétele van: alapszabály tartalmazza, a szövetkezet gazdálkodása indokolja, és a közgyűlés így döntsön.
A 66. §-hoz
E szakasz a gazdasági társaságoknál ismert tőke-visszapótlási kötelezettséget írja elő arra az esetre, ha a részjegytőke a kilépések miatt a törvényben maghatározott legkisebb összeg alá csökken. (16. §)
A 67. §-hoz
A szövetkezet a tagjaitól használatba kapott vagyontárgyakkal (gépek, berendezések, iroda stb.) gazdálkodik. E vagyontárgyak tulajdoni helyzete nem változik. A tagsági jogviszony megszűnésével a szövetkezet használati jogosultsága megszűnik. Kivételesen, ha azt a gazdálkodás soron következő feladatai indokolják, a vagyontárgy visszaadásának időpontja eltérhet a tagsági jogviszony megszűnésének időpontjától. A két időpont közötti időre a tulajdonost használati díj illeti meg.
A 68. §-hoz
A szervezeti változások három fő csoportra bonthatóak: összeolvadás, beolvadás (több szövetkezetből lesz egy), szétválás, kiválás (egy szövetkezetből lesz több), gazdasági társasággá átalakulás. A szervezeti változást megakadályozó körülményeket a (2) bekezdés rendezi. Fontos garanciális szabály, hogy a szervezeti változások nem érintik a szövetkezettel szemben fennálló követeléseket.
A 69. §-hoz
A hatósági engedélyek kérdését rendezi e szakasz. A hatósági engedélyek vonatkozásában az a szervezet tekinthető jogutódnak, amelyik rendelkezik azon eszközökkel és szakemberekkel, amikre, akikre tekintettel az engedélyt korábban megkapták.
A 70. §-hoz
Szervezeti változást a szövetkezet igazgatósága (ügyvezető elnöke), felügyelőbizottsága, vagy tagjai tíz százaléka kezdeményezheti. Kezdeményezésükre előkészítő közgyűlést kell összehívni. A jelenlévőknek el kell dönteniük, kívánják-e a szervezeti változást, és egyenként nyilatkozniuk kell saját szándékukról. A döntésről az igazgatóság köteles a munkavállalókat és a jelen nem lévő tagokat értesíteni.
A 71. §-hoz
Második lépésben az igazgatóság elkészíti a változáshoz szükséges okiratokat, az érintett szervezetek vagyonmérlegeit és vagyonleltárait. Mint az éves beszámolót, a felügyelőbizottság és a könyvvizsgáló ezt is hitelesíti. A forgalom biztonsága érdekében az érték maghatározását garanciális intézkedésekkel bástyázta körül a törvényjavaslat.
A 72. §-hoz
A törvényjavaslat felsorolja az átalakulási okirat alapvető kellékeit. Bármelyik hiánya az okirat semmisségéhez vezet.
A 73. §-hoz
A szervezeti változások alapvető fontosságúak a szövetkezet életében. Azokról a közgyűlés minősített többséggel dönt. (Harmadik lépés). A tagok megalapozott döntése a szövetkezet sikeres átalakulásának feltétele, ezért a törvény a vezető tisztségviselők tájékoztatási kötelezettségét kiterjeszti a szervezeti változásban érintett valamennyi gazdálkodó szervezet tagságára.
A 74-75. §-hoz
E szakaszok a szervezeti változások cégeljárási szabályait rögzítik. A közzététel, az illetékességi szabályok, a vagyonmérleg készítése olyan garanciális szabályok, amelyek a hitelezők védelmén túl a kisebbségvédelmet és a forgalom biztonságát szolgálják.
A 76. §-hoz
Az összeolvadás és a beolvadás fogalmának meghatározásán kívül e szakasz tartalmazza kereszttulajdon elszámolásának szabályát és a kartelltilalmi szabályokra utalást. Mindkettő megegyezik a gazdasági társaságokra vonatkozó szabályokkal.
A 77-78. §-hoz
A szétválás és kiválás esetét részletesebben szabályozza a törvényjavaslat. Tilalmazza a kiválást akkor, ha a kiválni szándékozók új személyegyesítő típusú gazdasági társaságot kívánnak létrehozni. (Indoka a 79. §-nál.) A tartozásokért viselt felelősség a vagyon megosztásának arányát követi. A fel nem osztható vagyon (18-19. §) értelemszerűen csak szövetkezeti célokat szolgálhat.
A 79. §-hoz
Szövetkezet csak tőkeegyesítő típusú gazdasági társasággá alakulhat át. A közkereseti társasággá, vagy betéti társasággá (jogi személyiséggel nem rendelkező gazdasági társasági formák) átalakulás azért nem lehetséges, mert a gazdálkodó szervezet jogi személyisége megszűnne. Ha a szövetkezeti tagoknak ilyen elhatározása van, szüntessék meg a szövetkezetet, és alapítsanak új gazdasági társaságot. Szövetkezeti formában működő pénzügyi intézmény és biztosító szövetkezet csak részvénytársasággá alakulhat át. (1996. évi CXII. törvény a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról).
A 80-81. §-hoz
A korlátolt felelősségű társasággá illetve részvénytársasággá átalakulás speciális szabályait tartalmazza e két szakasz.
A 82. §-hoz
A szövetkezet megszűnésének okai négy csoportba oszthatóak:
1. Határozott idő letelte, ha a szövetkezetet így alapították.
2. A közgyűlés döntése (megszűnés, szervezeti változás).
3. Tagjai egy részének döntése (nem éri el a létszám, vagy a részjegytőke a törvényben meghatározott legkisebb mértéket).
4. Bírósági döntés (törlés, megszűntnek nyilvánítás)
A 83. §-hoz
A státuszváltozások közzététele a forgalom biztonságát szolgálja. Felszámolás vagy végelszámolás közzététele után a törvény felfüggeszti a nyitott tagság elvének érvényesülését. Ugyanígy rendelkezik a törvényjavaslat a szövetkezettől megváló taggal való elszámolás esetében is (64. §).
A 84. §-hoz
A végelszámolás szabályait a törvényjavaslat a csődeljárásról, a felszámolási eljárásról és a végelszámolásról szóló 1991. évi IL. törvény rendelkezéseivel összhangban állapítja meg. A végelszámoló általában a szövetkezet vezető tisztségviselője. A tagok tíz százaléka más személy végelszámolóvá kijelölését kérheti a cégbíróságtól, de a többség védelmében nem jelölhető ki olyan személy, akinek kijelölése ellen a többség tiltakozik. A kisebbségvédelem és a demokratikus önigazgatás elvének kompromisszumos találkozása.
A 85. §-hoz
A tagok között a kötelezettségek teljesítése után fennmaradt vagyont a gazdasági társaságoktól eltérően nem kizárólag a teljesített vagyoni hozzájárulás arányában kell felosztani. Az eredményfelosztásnál ismertetett okok miatt (58. §) figyelembe kell venni a szövetkezettel folytatott gazdasági együttműködést is. Ha a tagok összessége dönt a szövetkezet megszűnéséről, akkor azt a szövetkezeti hagyományokkal összhangban kell szabályozni. Ellentétben azokkal az esetekkel, mikor egy tag, vagy a tagok kis csoportja válik meg a szövetkezettől (64. §), vagy pénzügyi kényszerhelyzet van (83. §).
A 86. §-hoz
A szövetkezeti szolidaritás és az egyesülési szabadság elvéből következően a szövetkezetek szövetségeket hozhatnak létre. Különösen a gazdaságon kívüli szövetkezeti célok elérése érdekében tevékenykedhetnek a szövetségek. Állami támogatásokról rendelkező jogszabályok feltételül szabhatják a szövetségi tagságot. Így a támogatás ésszerű felhasználásnak garanciája, esetlegesen visszafizetési kötelezettségének teljesítési esélye nő.
A 87. §-hoz
Példálózó felsorolást ad a törvényjavaslat a szövetkezeti szövetségek által felvállalható feladatokra. Lényeges, hogy az elvállalt kulturális, oktatási és szociális feladatok ellátásának fedezetére szolidaritási alapot kell létrehozni. Ugyanez a funkciója szövetkezeti szinten a fel nem osztható vagyonnak. Ha egy szövetkezet megszűnik, lehetőség van arra, hogy fel nem osztható vagyona a szövetség szolidaritási alapjába kerüljön. (19. §)
A 88. §-hoz
Az országos szövetkezeti szövetség nemzetközi képviseleti joggal is rendelkezik.
A 89. §-hoz
A javaslat 2001. január 1-jén lép hatályba. Új szövetkezetet azt követően csak e törvényjavaslat rendelkezései szerint lehet alapítani. Az átmeneti idő öt év. Ez idő alatt kell a már működő szövetkezeteknek alapszabályukat módosítani. Az alapszabály módosításának eljárási rendjére az 1992. évi I. törvényt kell alkalmazni. E törvényjavaslat egyetlen kötelezettségként azt írja elő, hogy új üzletrész nem bocsátható ki, a régieket pedig be kell vonni. Az átmenet egyes technikai kérdését a Kormány rendeletben szabályozhatja. Az a szövetkezet, amelyik az öt év leteltéig nem módosítja alapszabályát jogutód nélkül megszűnik e törvény erejénél fogva.
A 90. §-hoz
E szakasz módosítja a Polgári Törvénykönyvnek a szövetkezet fogalmáról rendelkező szakaszát.
A 91. §-hoz
A Büntető Törvénykönyv a gazdasági társaságok vezető tisztségviselőivel azonos módon bünteti a tisztségével visszaélő szövetkezeti tisztségviselőt.
A 92. §-hoz
A külföldiek magyarországi befektetéseiről szóló törvény módosítása azt szolgálja, hogy külföldiek is lehessenek magyarországi szövetkezetek tagjai. Ez részben tőkebevonást, de még inkább tapasztalatcserét fog jelenteni.
A 93. §-hoz
Tekintettel arra, hogy a szövetkezeti tagsági jogviszony önmagában nem jelent munkavégzést, csak a munkavégzési kötelezettséget magában foglaló szövetkezeti tagsági jogviszony vehető figyelembe szolgálati időként.
A 94. §-hoz
A törvényjavaslat nem kíván a továbbiakban lehetőséget biztosítani a szövetkezeti szövetségeknek arra, hogy az Országgyűléshez benyújthassák véleményüket az őket érintő jogszabálytervezetekről. A diszkrimináció elkerülése végett e jog a lakásszövetkezeteket sem illetheti meg, amikre vonatkozóan az 1992. évi I. törvény továbbra is hatályban marad.