BH 2013.9.232 Halmazatban álló bűncselekmények esetén a Btk. időbeli hatályának alkalmazása során elsődlegesen azt kell vizsgálni, hogy valamennyi vád tárgyává tett cselekmény az új büntetőtörvényi rendelkezés szerint is bűncselekmény-e. Amennyiben van olyan cselekmény, amely már nem az, akkor ennek jogkövetkezményét e cselekményre nézve le kell vonni, és csak a többi bűncselekmény vonatkozásában vizsgálandó, hogy azokra összességében nézve az új rendelkezések enyhébb elbírálást tesznek-e lehetővé [1978. évi IV. törvény 2. §, 12. § (1) bek., 85. §].

A megyei bíróság a 2011. október 3. napján kelt ítéletével a vádlottat bűnösnek mondta ki emberölés bűntettének kísérletében [Btk. 166. § (1) bekezdés, (2) bekezdés h) pontja, Btk. 16. §], kifosztás bűntettében [Btk. 322. § (1) bekezdés b) pont], és 2 rendbeli rongálás vétségében [Btk. 324. § (1) bekezdés, (2) bekezdés a) pontja].

Ezért őt - mint erőszakos többszörös visszaesőt - 20 év fegyházbüntetésre, és 10 év közügyektől eltiltásra ítélte.

Az elsőfokú bíróság ítéletében megállapította, hogy a vádlott azzal a cselekményével, hogy 2010. május 16. napján szándékosan összetörte, használhatatlanná tette B. A. sértett 25 000 forint értékű mobiltelefonját, megvalósította az 1 rendbeli, a Btk. 324. § (1) bekezdésébe ütköző és a (2) bekezdés a) pontja szerint minősülő rongálás vétségét.

A kétirányú fellebbezés okán eljáró ítélőtábla, mint másodfokú bíróság - mely másodfokú eljárásban az ügyész a vádlott terhére bejelentett fellebbezést visszavonta - a 2012. szeptember hó 27. napján megtartott nyilvános ülésen meghozott ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta:

a vádlottat 1 rendbeli rongálás vétségének [Btk. 324. § (1) bekezdés, (2) bekezdés a) pont] vádja alól felmentette, a tulajdon elleni szabálysértés miatti eljárást megszüntette;

a terhére megállapított további bűncselekményekért az első fokon alkalmazott fő- és mellékbüntetést tekintette kiszabottnak.

Miután az ítélőtábla a vádlottat a B. A. sérelmére elkövetett rongálás vétségének vádja alól az elsőfokú bíróság marasztaló döntését követően - az időközben bekövetkezett, a szabálysértési értékhatárt megváltoztató - jogszabályváltozás okán felmentette, erre figyelemmel a Be. 386. §-ának (1) bekezdés c) pontja alapján a harmadfokú eljárás lehetősége megnyílt.

A Kúria, mint harmadfokú bíróság megállapította, hogy törvényesen járt el a másodfokú bíróság akkor, amikor a vádlottat a B. A. sérelmére elkövetett rongálás vétsége [Btk. 324. § (1) bekezdés, (2) bekezdés a) pontja] miatt emelt vád alól felmentette, és a tulajdon elleni szabálysértés miatt indult eljárást megszüntette [Be. 267. § (1) bekezdés a) pont, Be. 337. § (1) bekezdés].

A kialakult ítélkezési gyakorlatnak megfelelően vizsgálta az egymással bűnhalmazatban álló cselekményeknél a Btk. 2. §-a szerinti időbeli hatály érvényesülését.

A büntetőtörvény időbeli hatályára az általános szabály az, hogy a bűncselekményt az elkövetése idején hatályban lévő törvény szerint kell elbírálni.

A Btk. 2. § második mondata kizárja az új büntetőtörvény visszaható erejét, de ez alól kivételt tesz. Kivétel az az eset, amikor az elkövetéskor még bűncselekményt megvalósító magatartás az elbíráláskor hatályban lévő törvény szerint már nem bűncselekmény, vagy bűncselekmény ugyan, de azt az új törvény szerint enyhébben kell elbírálni.

A törvény szövegéből következően a Btk. 2. §-a alkalmazásának kérdése mindig a vád tárgyává tett bűncselekményre, illetve bűncselekményekre konkretizálva vizsgálandó.

Ez azt jelenti, hogy a Btk. 2. §-a szerinti időbeli hatály érvényesülését bűncselekményenként kell vizsgálni. Elsőként az vizsgálandó, hogy a vád tárgyává tett bűncselekmény az új törvény értelmében is bűncselekmény-e. Amennyiben már nem, a Btk. 2. §-a második mondatának első fordulatából kitűnően az új törvény alkalmazása kötelező, vagyis ekkor e bűncselekmény tekintetében a büntetőeljárás - a Be. 6. §-ának (3) bekezdés a) pontjában jelzett akadályára tekintettel - nem folytatható, azt meg kell szüntetni, vagy felmentő ítéletet kell hozni. Ezért ilyenkor fel sem merülhet annak a mérlegelése, hogy az elbírálás szempontjából melyik törvény az enyhébb. Ha viszont a vádban foglalt többi, vagy a vádban foglalt valamennyi cselekmény vonatkozásában az elkövetéskor fennálló büntetőjogi felelősség az új törvény szerint sem szűnt meg, a "régi" és az "új" törvény teljes összevetésével kell megállapítani, hogy összhatásában melyik eredményez enyhébb elbírálást, figyelemmel a Btk. 2. §-a második mondatának második fordulatára. Ekkor valamennyi bűncselekményre nézve vagy az elkövetéskor, vagy pedig az elbíráláskor hatályos jogszabályt egységesen kell alkalmazni, a büntető anyagi jogi rendelkezések (részben az elkövetéskor, részben az elbíráláskor hatályos rendelkezések) együttes, kombinatív alkalmazására nem kerülhet sor.

A kifejtettek okán tehát az ítélőtábla, mint másodfokú bíróság helyesen állapította meg, hogy a B. A. sérelmére elkövetett rongálás vétsége a megváltozott szabálysértési értékhatárra tekintettel már nem bűncselekmény, hanem szabálysértésnek minősül. Az ítélőtábla e megállapítása az egyes bűncselekmények szabálysértési alakjait meghatározó, a 2012. évi II. törvény 253. § (1) bekezdésével módosított Btké. 28. §-a (1) bekezdésének f) pontján alapul, amely 2012. április 15-i hatálybalépéssel a rongálás (Btk. 324. §) esetében a szabálysértési értékhatárt felemelte ötvenezer forintot meg nem haladó károkozásra.

Helyesen állapította meg azt is a másodfokú bíróság, hogy miután a cselekmény elkövetése és az elbírálása között eltelt két év, ezért az egyébként tulajdon elleni szabálysértésnek tekintendő cselekmény [Sztv. 177. § (1) bekezdés b) pontja] miatt nincs helye szabálysértési felelősségre vonásnak [Sztv. 6. § (6) bekezdés].

(Kúria Bhar. II. 1.513/2012.)

* * *

TELJES HATÁROZAT

A Kúria, mint harmadfokú bíróság Budapesten, a 2013. február hó 21. napján tartott nyilvános ülésen meghozta a következő

í t é l e t e t :

Az emberölés bűntettének kísérlete és más bűncselekmények miatt a vádlott ellen indított büntetőügyben a vádlott és védője által benyújtott fellebbezéseket elbírálva a Győri Ítélőtábla, mint másodfokú bíróság Bf. 31/2012/15. számú ítéletét az 1 rendbeli rongálás vétsége [Btk. 324. § (1) bekezdés, (2) bekezdés a) pont] vonatkozásában hatályon kívül helyezi és e cselekmény tekintetében az eljárást megszünteti.

Egyebekben a másodfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

A 20 (húsz) évi elhalasztásba beszámítani rendeli a másodfokú ítélet meghozatalától a mai napig előzetes letartóztatásban töltött időt.

A harmadfokú eljárás során felmerült 6 000 (hatezer) forint bűnügyi költséget a vádlott köteles az államnak megfizetni.

Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

I n d o k o l á s

A Komárom-Esztergom Megyei Bíróság a 2011. október 3. napján kelt 5.B.442/2010/47. számú ítéletével a vádlottat bűnösnek mondta ki 1 rendbeli emberölés bűntettének kísérletében [Btk. 166. § (1) bekezdés, (2) bekezdés h) pontja; Btk. 16. §], 1 rendbeli kifosztás bűntettében [Btk. 322. § (1) bekezdés b) pont], és 2 rendbeli rongálás vétségében [Btk. 324. § (1) bekezdés, (2) bekezdés a) pontja].