187/F/1996. AB határozat

a helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény 10. § -a, valamint az építésügyről szüló 1964. évi III. törvény egyes rendelkezései, továbbá a műemlékvédelemről szóló 1/1967. (I. 31.) ÉM rendelet 2. § -a alapján hatásköri összeütközés megállapításáról

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

Az Alkotmánybíróság hatásköri összeütközés megállapítása iránti indítvány ügyében meghozta a következő

határozatot:

Az Alkotmánybíróság a helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény 10. §-a, valamint az építésügyről szóló 1964. évi III. törvény 20. és 21. §-a, a 27. § (1) bekezdése, továbbá a műemlékvédelemről szóló 1/1967. (I. 31.) ÉM rendelet 2. §-a alapján hatásköri összeütközés megállapítására és megszüntetésére vonatkozóan előterjesztett indítványt elutasítja.

INDOKOLÁS

Az indítványozó szerint a helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény (a továbbiakban: Ötv.) 10. §-a a képviselő-testület hatásköréből ki nem adható jogkörébe telepíti többek között a településrendezési terv jóváhagyását. Ugyanakkor az építésügyről szóló 1964. évi III. tv. (a továbbiakban: Ét.) 6. § (5)-(6) bekezdése úgy rendelkezik, hogy a rendezési terveket jóváhagyásuk előtt az érdekelt államigazgatási és érdekképviseleti szervekkel egyeztetni, és az egyeztetés során azokat a lakossággal ismertetni kell. Ezeket az indítványozó - a 42/1992. (VII. 16.) AB határozatban foglaltakat elfogadva - maga is garanciaszabályként értékeli.

Álláspontja szerint nincs azonban olyan törvényi rendelkezés, amely előírná a közigazgatási szerv szakmai véleményének a rendezési tervekbe történő kötelező beépítését.

Ez azt eredményezi - állítja az indítványozó -, hogy amennyiben a műemlékvédelmi hatóság egy-egy településre vagy épületegyüttesre vonatkozó, minden szempontból egyedi elbírálást igénylő megállapításai, követelményei nem válnak a rendezési terv részévé, ez végső soron magának az országos védettséget élvező objektum értékét megszüntető alakítását vagy megsemmisítését eredményezheti anélkül, hogy jogellenes lenne, hiszen rá vonatkozó tilalom a rendezési tervben nincs.

Ugyanakkor - emeli ki az indítványozó - egyedi építési hatósági engedélyezési eljárásban az Ét. 27. § (1) bekezdése alapján a műemlékvédelmi szakhatóság véleménye köti az eljáró hatóságot. Így az engedélyező hatóság maga kerülhet ellentétbe adott esetben a rendezési tervvel, ha az engedélyt műemlékvédelmi okokból megtagadja, akkor, amikor a rendezési terv ilyen korlátot nem állít.

Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy időközben az Ét.-t az épített környezet alakításáról és védelméről szóló 1997. évi LXXVIII. törvény hatályon kívül helyezte. A indítványozó által felvetett problémát tehát a hatályos törvény figyelembevételével is bírálta el.

Az indítványozó a sérelmezett rendelkezésben hatásköri ütközést lát, mert a rendezési terv megalkotásának kizárólagos önkormányzati jogosítványa a helyi építési hatóság jogosítványaival ütközik e kérdésben. Mindezt ellentétesnek ítéli az indítványozó az európai építészeti örökség védelméről szóló EU-egyezménnyel is, amelyhez Magyarország csatlakozott.

Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az indítvány lényegében jogszabályok kollíziójára és nem hatásköri összeütközésre utal. Az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény 1. § f) pontja szerint "az állami szervek, továbbá önkormányzatok és más állami szervek, illetőleg önkormányzatok között felmerült hatásköri összeütközés megszüntetése" tartozik az Alkotmánybíróság hatáskörébe. Hatásköri összeütközés vizsgálatára e szervek konkrét eljárásaiban - az egyedi hatósági ügyeket és a jogalkotást egyaránt ideértve - vizsgálandó olyankor, ha vita keletkezik arról, hogy az adott ügyet mely szerv jogosult vagy köteles elbírálni. Az indítvány által érintett probléma nem hatásköri összeütközés, hanem különböző tárgykörökre vonatkozó jogszabályok közötti összhang hiánya, amelynek megszüntetése nem szükségképpen az Alkotmánybíróság hatáskörébe tartozik, hiszen a jogalkotás fogyatékossága nem feltétlenül jelent egyszersmind alkotmányellenességet.

Az Alkotmánybíróság minderre figyelemmel az indítványt elutasította.

Budapest, 1998. március 31.

Dr. Bagi István s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Kilényi Géza s. k.,

előadó alkotmánybíró

Dr. Németh János s. k.,

alkotmánybíró