BH 2009.1.23 I. Ha a saját váltó kiállítására a kiállító és rendelvényes közötti jogviszonyból eredő követelés biztosítékaként került sor és a váltó forgatása folytán az alapügyletnek és a váltókötelemnek más-más személy lett a jogosultja, az alapügyletből eredő tartozás megfizetése nem szünteti meg a váltóadós váltóból eredő fizetési kötelezettségét [1/1965. (I. 24.) IM r. (Vár.) 48. §].

II. Ha azonban az alapjogviszonynak és váltókötelemnek ugyanaz a személy a jogosultja, vele szemben a váltókötelezettért kezességet vállaló személy a váltón alapuló követeléssel szemben kifogásként hivatkozhat arra, hogy a váltójogosult követelése megszűnt, mert az alapjogviszonyból eredő - váltóval biztosított - követelése kielégítésre került [1/1965. (I. 24.) IM r. (továbbiakban: Vár.) 17. §, 32. §].

A felülvizsgálati kérelem szempontjából irányadó tényállás szerint a perben nem álló M. Kft. 2006. május 26-án egy 4 650 000 Ft követelést tartalmazó, 2006. július 31-ei lejáratú, a Takarékszövetkezethez telepített forgatható saját váltót állított ki a perben nem álló F. Kft. rendelvényes javára. A váltó kifizetéséért az alperes váltókezességet vállalt. A váltót a rendelvényes 2006. május 30-án üres forgatmánnyal ellátva átruházta a felperesre. Lejáratkor a felperes a váltót fizetés végett bemutatta, - de mert az adós számlája fedezetlen volt - a váltóra a telepes óvást pótló banki nyilatkozatot vezetett. A felperes az őt megelőző váltóbirtokos - az F. Kft. ellen fordult, a Kft. azonban az igényét azzal hárította el, hogy a váltó óvatolása szabálytalan volt, arra az óvást pótló banki nyilatkozatot a telepes nem az 1/1965. (I. 24.) IM rendelet (a továbbiakban: Vár.) 44. §-ának (3) bekezdésében meghatározott időtartam alatt, hanem a lejárat napján vezette rá, ezért a váltóbirtokos a vele szembeni igényét elveszítette.

A váltó kiállításának alapjául szolgáló jogviszony az F. Kft.-nek az M. Kft.-vel szemben fennálló, az No.97868 és No.97877 számú számlákba foglalt szállítói követelése volt, ennek biztosítására állították ki a perbe hozott váltót. Az F. Kft. a váltó kiállításának alapjául szolgáló, az M. Kft.-vel szemben fennálló 4 650 000 Ft összegű számlakövetelését és annak kamatait 2006 nyarán a felperesre engedményezte és erről 2006. szeptember 1-jén az adóst értesítette. Az adós 2006. december 19-éig a felperes részére részletekben 3 050 000 Ft-ot teljesített (6. sorsz. irat).

A váltó kiállítója az M. Kft. ellen 2006 decemberében felszámolási eljárás indult, a MIT. Kft. az adós felszámolójával 2006. december 20-án kötött tartozás-átvállalási szerződéssel átvállalta az M. Kft.-nek "az engedményezési szerződés alapján" a felperessel szemben fennálló 1 768 625 Ft összegű tartozását, majd az átvállalt tartozást 2007. július 12-ével bezárólag részletekben kiegyenlítette (3. sz. előkészítő irat). A fizetést a tartozást átvállaló gazdálkodó szervezet is a felperes részére teljesítette, a váltón a részletek megfizetéséről szóló nyugtázásra azonban nem került sor, és a már felszámolás alatt álló adós, valamint a tartozást átvállaló a váltót nem kérte vissza.

Az adós elleni felszámolási eljárásban a felperes a váltótartozásból eredő hitelezői igényét bejelentette, amelyet a felszámoló a 2007. március 29-én kelt értesítés szerint 4 650 000 + 50 000 Ft-ban elismert (5/F/4.), majd 2007. augusztus 3-án az elismerést 1 765 625 + 50 000 Ft-ra módosította (6/F/1.).

A felperes 4 650 000 Ft váltótartozás, ennek 2006. július 31-étől járó évi 6% váltókamata és 3 ezrelék váltódíj iránti igényét 2007. július 16-án fizetési meghagyással érvényesítette. Követelését a Vár. 32. §-ának (1) bekezdésére alapította. Arra hivatkozott, hogy az alperes a saját váltó kiállítójáért váltókezességet vállalt, ezért a váltón alapuló követeléseket az alperes köteles teljesíteni.

Az alperes a kereset elutasítását kérte. Azzal védekezett, hogy a váltó az F. Kft.-nek a váltóadóssal szemben fennálló, szám szerint meghatározott számlában írt követelései biztosítására kerül kiállításra. Az alapügyletből eredő tartozások kiegyenlítésre kerültek, ezzel kiegyenlítésre került a felperes váltókövetelése is, következésképpen az alperest mint kezest fizetési kötelezettség nem terheli.

A felperes elismerte az adós részéről a 3 050 000 Ft, a tartozást átvállaló Kft. részéről pedig további 2 millió forint kifizetését, állítása szerint azonban ez a teljesítés nem a váltótartozás, az alapjogviszonyból eredő tartozás, hanem a váltóadósnak a perbeli váltótartozástól független, a T. és Társa Bt.-vel szemben fennálló és a 2006. december 22-én kelt engedményezési szerződés alapján reá engedményezett 4 867 672 Ft követelés kiegyenlítésére történt. A perbeli váltótartozás ezért jelenleg is fennáll (5/F/2.). A felperes utóbb arra is hivatkozott, miszerint az alperes vállalta, hogy az alapügylet is és a váltótartozás is kiegyenlítésre kerül, ha a váltótartozás kifizetésére 2006. július 31-éig nem kerül sor (9. sorszámú jegyzőkönyv 4. oldal). A 9. sorszámú jegyzőkönyv 10. oldalának (3) bekezdésében már akként nyilatkozott, hogy 2007 februárjában egy szóbeli megbeszélésen elhangzott, hogy az addigi teljesítések "az alapügylet teljesítései" a váltótartozás akkor tekintendő kiegyenlítettnek, ha a T. és Társa Bt. felé fennálló tartozás is kifizetést nyer. Az alperes tagadta, hogy a felperessel akár mint kezes, akár mint az adós Kft. ügyvezetője a felperes által állított megállapodást megkötötte volna.

Az elsőfokú bíróság ítéletében kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 3 nap alatt váltótartozás címén 4 650 000 Ft-ot, ennek 2007. július 31-étől a kifizetés napjáig járó évi 6% váltókamatát, 3 ezrelék váltódíjat és 480 000 Ft perköltséget, valamint az államnak 279 000 Ft feljegyzett kereseti illetéket.

A másodfokú bíróság az alperes fellebbezése folytán hozott ítéletében az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta és a keresetet elutasította. Megállapította; az elsőfokú bíróság tévesen állapította meg, hogy a váltótartozás nem került kifizetésre, ezáltal tévesen marasztalta az alperest. Kifejtette, hogy a Vár. 32. §-ának (1) bekezdése szerint a váltókezes kötelezettsége ugyanolyan mint azé, akiért a kezességet vállalta. Az alperes a váltó kiállítójáért vállalt kezességet, ezért felhozhatta mindazokat a kifogásokat, amelyeket a váltó kiállítója mint egyenes adós felhozhatott volna. Jogi álláspontja szerint a perbeli esetben a Vár. 17. §-ában írt rendelkezés nem alkalmazható, az alperes ugyanis a kifogásában nem arra hivatkozott, hogy egy korábbi váltóbirtokos részére került a váltótartozás kifizetésre, hanem arra, hogy mind a váltó kiállítója, mind a tartozást átvállaló MIT. Kft., a keresetet előterjesztő jelenlegi váltóbirtokos felperes részére teljesített, ezért érdemben kellett elbírálni az alperesnek a váltó kifizetésére történő hivatkozását.

Érdemben az alperes kifogását alaposnak találta. A váltóadós M. Kft. által kifizetett 3 050 000 Ft és a fennmaradó tartozást átvállaló MIT. Kft. 2 millió forint kifizetését a felperes maga sem vitatta, csupán arra hivatkozott, hogy nem a perbeli váltótartozásra, hanem egy másik, a T. és Társa Bt.-től 2006. december 22-én engedményezés útján a felperes által megszerzett követelés kiegyenlítése érdekében történt. Később arra is hivatkozott, hogy az alperessel történt megállapodás szerint, amennyiben a váltótartozás meghatározott időpontig nem kerül kiegyenlítésre, az alapkövetelés és a váltótartozás egymástól elválik, és az alperes mindkét tartozást köteles kifizetni. Az alaptartozás is a felperesre került engedményezésre és erre az alaptartozásra, nem pedig a váltóra történt a fizetés.