A Debreceni Ítélőtábla Pf.20041/2012/4. számú határozata kártérítés tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 253. §, 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 339. §, 349. §, 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet (Kmr.) 13. §] Bírók: Csiki Péter, Kocsis Ottília, Veszprémy Zoltán

DEBRECENI ÍTÉLŐTÁBLA

Pf.II.20.041/2012/4. szám

A Debreceni Ítélőtábla az előbb M. G. ügyvezető, majd a fellebbezési eljárás során Dr. D. Magyar László ügyvéd (cím) által képviselt felperes neve, címe felperesnek - az Országos Bírósági Hivatal Elnöki Titkárság Jogi Képviseleti Osztálya (ügyintéző: Dr. ... beosztott bíró, cím) által képviselt Szegedi Ítélőtábla (alperes címe) alperes ellen kártérítés iránt indított perében a Hajdú-Bihar Megyei Bíróság 5.P.21.689/2011/10. számú ítélete ellen a felperes által 11. sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán meghozta a következő

ítéletet:

Az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

Kötelezi a felperest, hogy az államnak külön felhívásra térítsen meg 34 800 (Harmincnégyezer-nyolcszáz) forint fellebbezési illetéket.

Ez ellen az ítélet ellen nincs helye fellebbezésnek.

Indokolás:

A felperes a 2004. szeptember 23-án előterjesztett - majd az eljárás során módosított - keresetében kérte, hogy a bíróság állapítsa meg, hogy a közte és az I. rendű alperes között a keresetlevélben 1-16 tétel alatt felsorolt ingóságok értékesítésére kötött szerződés érvénytelen, ugyanígy érvénytelen az ezen ingóságok továbbadására az I. és a II. rendű alperes között létrejött adásvételi szerződés is. Az 1. sorszámmal megjelölt ingóság kiadására a III. rendű, a további ingóságok kiadására a II. rendű alperest kérte kötelezni. A pertárgy értékét az ingóságok összértékében, 5 200 000 forintban határozta meg, melyből a III. rendű alperes által kiadandó vagyontárgy értéke 3 400 000 forint.

A perben kirendelt szakértő az ingóságok összértékét 1 458 000 forintban, a felperes által a III. rendű alperestől kiadni kért ingóság értékét 285 000 forintban határozta meg.

A Bács-Kiskun Megyei Bíróság 2009. február 27-én kelt 9.G.40.049/2007/75. számú kiegészített ítéletével kötelezte a II. rendű alperest az 1-16 tétel alatt megjelölt ingóságok kiadására, valamennyi esetben a szakvéleményben meghatározott értékben. Ezt meghaladóan a keresetet elutasította. A felperest kötelezte az I-III. rendű alperes, mint egyetemleges jogosultak részére 100 000 forint perköltség megfizetésére, míg az I. és II. rendű alperest a felperes részére 128 000 forint perköltség megfizetésére. Megállapította, hogy a felperes szerződések érvénytelenségének megállapítására irányuló keresete megalapozott volt, s alapos volt az ingóságok kiadása iránti igénye is, ám az eredetileg érvényesített 5 200 000 forintos követeléshez képest a szakértő által meghatározott 1 458 200 forint figyelembevételével a pervesztesség-pernyertesség aránya 28-72 %-ban határozható meg.

A fellebbezés folytán eljáró Szegedi Ítélőtábla 2010. április 27-én kelt Gf.III.30.145/2010/5. számú ítéletével az elsőfokú bíróság kiegészített ítéletét részben megváltoztatta, a perköltségre vonatkozó rendelkezéseit teljes körűen mellőzte és kötelezte a felperest, hogy fizessen meg az I. rendű alperesnek 500 000, a II. rendű alperesnek 182 814, a III. rendű alperesnek 362 500 forint perköltséget. Egyebekben az elsőfokú bíróság határozatát helybenhagyta. Kötelezte továbbá a felperest, hogy az I. rendű alperesnek 47 957 forint, a III. rendű alperesnek 34 126 forint másodfokú perköltséget fizessen meg, s kimondta, hogy ezt meghaladóan a peres felek másodfokú eljárási költségeiket maguk viselik.

Az elsőfokú bíróság kiegészített ítéletének a per érdemét illető döntésével egyetértett, ugyanakkor a perköltségviselésről szóló rendelkezései elleni fellebbezéseket túlnyomó részt alaposnak találta. Kifejtette, hogy a Pp. 78. és 81. §-a szerint a perköltségviselésnél az elsőfokú bíróságnak a pervesztesség-pernyertesség arányában kell határoznia. Az, hogy a felperes milyen pertárgyértékű követelést érvényesít a perben, az ő döntésén múlik. A felperes a perbeli követelését 5 200 000 forintban határozta meg, melyből a III. rendű alperes által kiadni kért ingóság 3 400 000 forintos értéket képvisel. A Pp. 24-26. §-aira figyelemmel a pertárgyértéket a felperesnek kell megjelölnie, de ennek hiányában is a keresettel érvényesített követelés értéke lesz irányadó a pertárgyérték meghatározásánál. A Pp. 27. § (1) bekezdéséből következően a pertárgyérték vonatkozásában a keresetlevél benyújtásának az időpontja az irányadó és a kereset utóbb történő leszállítása az eredetileg érvényesített pertárgyértéket nem annullálja. Alaptalannak találta azt a felperesi hivatkozást, hogy a perköltségviselés szempontjából csak a leszállított mértékű kereseti kérelmét és az abban való pernyertességet kellene figyelembe venni. A felperes által érvényesített követelés pertárgyértékét az I. és II. rendű alperesek vonatkozásában 5 200 000 forintban, a III. rendű alperes tekintetében 3 400 000 forintban határozta meg. A kereseti kérelem az I. és a III. rendű alperessel szemben megalapozatlan volt, a II. rendű alperessel szemben csak az ingók kiadása iránti igény vonatkozásában volt megalapozott, e tekintetben azonban az eredetileg érvényesített pertárgyértékű követeléshez viszonyítva a pervesztesség-pernyertesség arányát az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg 28-72 %-os arányban.

Időközben a felperes az I. és II. rendű alperes, valamint egy további pertársuk ellen pert indított a Veszprém Megyei Bíróság előtt. Az eljárás a Győri Ítélőtábla 2010. május 20-án kelt határozatával fejeződött be, s a jogerős ítélet szerint a per három alperese köteles a felperes részére összesen 520 000 forint perköltség megfizetésére.

A Szegedi Ítélőtábla előtt befejeződött per három alperesének kérelmére a Bács-Kiskun Megyei Bíróság 2010. szeptember 13-án elrendelte a felperes felszámolását azzal az indokolással, hogy a Szegedi Ítélőtábla jogerős ítéletében meghatározott perköltséget határidőben nem fizette meg.

2010. október 11-én a felperes a per alpereseinek jogi képviselőjénél ügyvédi letétbe helyezett 424 626 forintot. A jogi képviselő nyilatkozata szerint a befizetés összegét a Győri Ítélőtábla jogerős ítéletében meghatározott perköltség is befolyásolta, s a végleges elszámolás a felperes által a Szegedi Ítélőtábla határozata ellen kezdeményezett felülvizsgálati eljárás eredményétől függően történik meg.

A Legfelsőbb Bíróság, mint felülvizsgálati bíróság 2011. február 25-én kelt Gfv.X.30.290/2010/4. számú ítéletével a Szegedi Ítélőtábla jogerős ítéletének felülvizsgálati kérelemmel nem támadott részét nem érintette, felülvizsgálati kérelemmel támadott rendelkezéseinek a peres felek perköltség viselésére vonatkozó részét hatályon kívül helyezte, s kötelezte a II. rendű alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 329 300 forint első fokú perköltséget. Kötelezte a felperest, hogy fizessen meg az I. rendű alperesnek 212 900 forint + általános forgalmi adó, a III. rendű alperesnek 134 500 forint + általános forgalmi adó első fokú perköltséget, továbbá az I. rendű alperesnek 38 500 forint, a III. rendű alperesnek 16 600 forint másodfokú perköltséget. Egyben úgy rendelkezett, hogy a felperes és a II. rendű alperes a saját eljárásával felmerült másodfokú eljárási költségeiket maguk viselik. Egyebekben a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta. A döntés indokolása szerint a Legfelsőbb Bíróság a perköltség elszámolása tekintetében a Pp. 78. § (1), illetve a 81. § (1) bekezdésének megsértését megállapította. A felperes eredeti kérelme ingóságok kiadására irányult, s ezt a keresetet a felperes az eljárás során változatlanul fenntartotta, ugyanazokra az ingóságokra tartott igényt. Azok értékét az általa meghatározott összegnél a szakértő alacsonyabb mértékben állapította meg, erre tekintettel a felperes az ingóságok értékére tett nyilatkozatát módosította. E módosítás az eredeti, ingók kiadása iránti keresetét, amely tekintetében a II. rendű alperessel szemben teljes egészében pernyertes lett, nem érintette. Tévedtek ezért az eljárt bíróságok, amikor a felperesi kereset alapján az elsőfokú eljárás pertárgyértékét nem a követelt ingóságok szakértő által megállapított értékében, azaz 1 458 200 forintban, illetve a III. rendű alperessel szemben 285 000 forintban állapították meg.